Nyári felkészülés

Az edzőtábor (training camp) a tavaszi OTA és mini táborok folytatásának tekinthető, azzal a különbséggel, hogy már eltűnnek az 1-1 elleni küzdelmet és az ütközéseket tiltó szabályok, tehát előkerülnek a védőfelszerelések is. A május-június folyamán elméletileg és technikailag megalapozott tudást teszik próbára élesben is. Az irányítókon, a sérült játékosokon és újoncokon kívül senkit sem lehet kötelezni, hogy az első felkészülési meccs előtt 15 napnál korábban jelenjen meg a csapat központjában (ez az időpont legkorábban július 15-e lehet). Az edzőtábor csak ezt követően veszi kezdetét. A csapatok a vezetőedzők preferenciájától függően az edzőtábort vagy a klub székhelyén, stadionjában, edzőpályáján tartják vagy egy külső helyszínen. Az edzések általában a második felkészülési meccsig a szurkolók által szabadon látogathatók, ezért komoly bevételi forrást jelenthet egy-egy kisvárosnak, ha éppen odalátogat a környékbeli csapat.

A legelső napon fizikai felmérőket, orvosi vizsgálatokat, általános tájékoztatókat kell tartani, hogy mindenki megfelelő állapotban van-e, hogy részt vehessen az edzéseken (Tedy Bruschi beszél a felmérőkről). A második és harmadik napra még vonatkoznak a tavaszról megismert ütközést tiltó szabályok a fokozatos terhelés miatt. A negyedik naptól már szabad a vásár, bár az edzések száma és üteme még itt is szigorúan szabályozott a játékosok egészségének védelem miatt. Naponta két edzést lehet tartani. Legfeljebb négy órát tölthetnek a játékosok a pályán. Csak egy edzést lehet tartani teljes védőfelszerelésben (padded practice), amely nem lehet hosszabb három óránál. Ha második edzést is tartanak, az már csak könnyített, átmozgatás lehet (walkthrough). Ilyenkor nincs védőfelszerelés, tehát nincs ütközés, csapatgyakorlatoknál a snappet követően csak sétálni lehet. A két edzés között legalább három óra szünetnek kell lennie.

Ezek a szabályok az első felkészülési meccset megelőző időszaktól kezdve, a negyedik/végső felkészülési meccs végéig érvényesek, de az utolsó időszakban a csapatok már az intenzív edzés helyett fel szokták venni az alapszakasz során használt heti rutinjukat.

Az edzésekről videófelvételt kell készíteni, amit meghatározott ideig meg kell őrizni, és kérésre az NFL-nek megmutatni, hogy vizsgálható és bizonyítható legyen: megszegett-e a csapat bármilyen előírást az edzőtábor alatt.

Két kivétellel minden csapat négy felkészülési mérkőzést tarthat. A kivételt azok jelentik, akik a Profi Amerikaifutball Hírességek Csarnokába újonnan beválasztottak tiszteletére rendezett mérkőzésen lépnek pályára Cantonban még az előidény mérkőzéseit megelőzően. A résztvevőket az NFL jelöli ki. Tempójában, színvonalában még a későbbi fordulók premeccseitől is el szokott maradni, hiszen még a felkészülés nagyon korai szakaszában rendezik.

A szabályok mindenben megegyeznek az alapszakasz tétmeccseivel. Egyedüli kivétel, hogy itt a tét nem az eredmény. Csapata válogatja, hogy éppen hol tartanak a megvalósítani tervezett programjukkal, és mit tartanak fontosnak a találkozón; meddig játszanak a kezdők (ha egyáltalán játszanak) vagy éppen melyik poszton játszanak csak a kezdők; kipróbálásra kerülhetnek az újoncok, új igazolások valódi meccshelyzetben. Az ellenfelek kiválasztása a csapatok egymás közötti megegyezése alapján történik, olyan feltételek mellett, hogy csoportellenfelek nem játszhatnak egymás ellen és senkivel nem lehet egynél többször játszani. Prioritást élveznek a más főcsoportba tartozó csapat elleni meccsek, akikkel különben ritkán találkoznak. Valamint még napjainkban is szempont, hogy ne kelljen sok időt eltölteni az utazással, és keresztülrepülni az országon egy felkészülési meccs miatt. Hagyományosan a harmadik meccset veszik a legkomolyabban a csapatok. Az utolsón viszont már szinte kizárólag csak a tartalékok, cserék cseréi játszanak