Kihasználva az elmúlt napok viszonylag csendességét, megvizsgáltam néhány szempont alapján mennyiben is változott – ha változott – a csapat játéka, eredményessége idén, az elmúlt 2 év azonos időszakához képest.-TORESPONT-
Az összehasonlítás szubjektív, hiszen én magam választottam ki, milyen adatokat fogok összehasonlítani. Bízom benne, hogy a számaim is stimmelnek teljesen. Sajnos nem találtam olyan oldalt, ahol az elmúlt szezonok első 8-8 meccsét összegeznék, így meccsről meccsről haladva, szorozva, összeadva jöttek ki az eredmények.
Külön vettem a támadó és védekező szekciót, valamint nem csak a Patriots eredményét vizsgáltam, hanem – védő oldal szempontjából érdekes – ellenfeleik mutatóit is.
Megnézzük mi lett a passzokkal, mennyiben módosult a futások miatt a play hívások százalékos eloszlása. Védőknél a sack, forced fumble, interception, tackle változásokat vesszük kicsit szemügyre.
Lássunk hát neki.
Támadók:
Miket lehet megnézni a támadó oldalon? Ha abból indulunk ki, hogy a Patriots irányítója egy Tom Brady nevű úriember, akkor mindenekelőtt a passzokra érdemes néhány pillantást vetni.
A grafikon alapján észrevehetjük, hogy az utóbbi két évhez képest 2010-ben, mennyivel kevesebbet passzolt Brady az első 8 mérkőzésen. Míg 2010-ben 263 passz kísérlete volt, addig a következő két évben 323 és 320. Ez körülbelül 10-12%-os passz play emelkedés. Később látni fogjuk, hogy ez legfőképp a 2010-es alacsonyabb össz play számból adódik. 2 évvel ezelőtt, jelentősen kevesebb időt töltött fenn a pályán a támadó alakulat, mint az elmúlt két évben.
Ami azonban nagyon jól jellemezte Tom Bradyt a pályafutása során, az a dobáspontosság. Jelen adatsorból is kitűnik, hogy évről évre szinte ugyanolyan százalékokat tudott produkálni. 63,1%, 66,04% és 65,3%. Valljuk be őszintén, nem sok irányító tud folyamatosan 65% közelében teljesíteni.
Hogyha az első két értéket összeszorozzuk, akkor kijön, hogy melyik évben hány sikeres passza volt 8 mérkőzés alatt: 166, 212 és 209.
Újabb mutató, melyben tetten érhetjük a 2010-es gyengébb passz teljesítményt. Hiszen egy 1826 yardos eredmény után látványos fejlődésen ment keresztül Brady játéka. Majdnem 900 yarddal dobott többet 2011-ben az első 8 meccsen, ami több, mint 100 yard/game pluszt jelentett. Tény és való, hogy 46-tal több sikeres passzt is csinált tavaly, de a dobásátlag is sokkal jobb volt. Míg 2010-ben kerek 11 yardot haladt a labda passzonként, addig 2011-ben 12,75 yard volt ugyanez a szám. Lehet nem tűnik soknak 1,75 yard, de hány olyan drive-ot láthattunk, ahol ha ez az 1,75 plusz yard meg lett volna, akkor first down születik, nem pedig punt. Mivel idén csupán 3-mal kevesebb sikeres passza volt Bradynek tavalyhoz képest, így a majd 300 yardos különbséget itt is a dobásonkénti yard átlagban kell keresni. 2012-ben ez az érték 11,52 yard volt.
Mi lehet ennek az oka? Az első és legkézenfekvőbb válasz a támadófal teljesítménye lehet. Hiszen egy irányító nem fog tudni jó eredményt produkálni, ha a fal nem védi meg őt rendesen. Ha hamarabb kell eldobni a labdát, akkor nincs idő kivárni a hosszabb route-ok kivitelezését az elkapóknál és inkább a rövidebb, ámde biztosabb célpontot fogja választani az irányító. Passz protectionnél mi a legelső mutató, amit az ember megnéz? Igen, hány sacket engedett a támadófal az ellenfél védőinek. Az előző eszmefuttatásom alapján jogosan várhatnánk azt, hogy ez a szám magasabb lesz a tavalyinál. De bármilyen furcsa, nem az:
Amint láthatjuk 2012-ben 2-vel kevesebbszer vitték földre Bradyt, mint tavaly. Tehát ez az irány ezek szerint zsákutca. Viszont nem csak akkor lehet megzavarni az irányítót, ha történetesen a földbe döngölik. Elég, ha csak nyomást érzékel valamelyik oldalról, vagy ha picit megütik. Máris oda a teljes koncentráció. És ebben a mostani támadófal rosszabb, mint a tavalyi, elég ha csak visszaemlékezünk a mérkőzéseken látottakra. Idén, többször volt szembetűnő a nyomás Bradyn, mint az elmúlt évben.
És mindezek ellenére a mostani szezonban sokkal kevesebbszer adta el a labdát. Sőt a 2010-es idényhez képest is most előnyben van.
8 meccs 3 interception. Nagyon szép mutató, ezzel jelen pillanatban holtversenyben a 2. helyen áll a ligában. Ám, ha megnézzük, hogy az első helyen levő Jake Locker (Titans, 2 INT) már hetek óta nem játszik sérülés miatt vagy csak korlátozottan, valamint ugyanilyen okokból kivesszük a képből Kevin Kolbot (Cardinals, 3 INT), akkor a Patriots irányítója jelenleg Robert Griffin III –el osztozva az első helyen áll. TD-jai száma, pedig a 4. helyhez elég, Rodgers (25), Brees (21) és P. Manning (20) mögött.
Ekkora különbség az elmúlt két évben nem volt a TD és INT mutató között. Idén Brady minden 18. passza végződik TD-vel és csak minden 107. passza lesz INT. A kettő közti szorzó 6 (pontosan, 5,944). Korábban ez 3,5 és 2 volt. Elmondhatjuk tehát, hogy – bár nincs meg az a yard szám, mint a tavalyi évben – Brady sokkal biztonságosabban juttatja célba a labdát, mint 2010 és 2011-ben.
Említettem korábban, hogy 2010-hez képest az elmúlt 2 fél idényben megnőtt a playek száma.
Ebből a diagramból látszódhat meg leginkább Josh McDaniels érkezése. Mikor kiderült, hogy McDaniels visszakerül anyacsapatához, mindenkiben felvetődött a kérdés, hogy mennyiben fogja visszahozni a futást a repertoárba. A számok alapján megállapíthatjuk, hogy jelentős mennyiségben emelkedett a futó playek száma és százalékos aránya is tavalyhoz képest.
Míg 2010-ben 44,1%, 2011-ben 38,2%, addig 2012-ben 46,3%-ban hívtak futást a csapatnál. Itt az érdekesség a 2010-es szám lehet, hiszen alig 2,2%-al kevesebb volt a futó játékok aránya, mint idén. Most valahogy mégis sokkal jobban észrevesszük a támadás ezen fajtáját. Az előző évekhez mérve ugrásszerűen nőtt a futott yardok száma.
De bármily meglepő is lesz, a hatékonyság nem változott jelentősen, sőt. 2010-ben 4,12 yard/futás, 2011-ben 4,48 yard/futás volt az átlag. Most mindenki elkezd számolgatni, hogy vajon idén mennyi az annyi. És az eredmény igencsak érdekes: 4,33 yard/futás lesz. Azaz nem hogy nőtt volna a kísérletenként megtett yardok átlaga, hanem tavalyhoz képest még csökkent is. Akkor mégis miért érezzük sokkal jobbnak a futást? És itt jön képbe amit a cikk elején már említettem, mégpedig a több play. Ez egyrészt a Patriotsra jellemző, no huddle támadásoknak köszönhető (de ez már tavaly is képben volt), másrészről pedig a védelem javulásának a jele lehet. Hiszen ha egy D jól dolgozik, akkor kevés időt enged az ellenfél támadóinak, ezzel megnyitva a lehetőséget a saját támadóegység előtt, hogy kezükben tartsák a meccset és pontokat tegyenek a táblára.
Védők:
A védelmet két igencsak jól elkülöníthető részre lehet bontani. A futás elleni és a passz elleni védelemre. Az egyik látványos fejlődésen ment keresztül idén, a másik pedig látványosan nem fejlődött semmit (de még ez sem teljesen igaz).
Hogy még egy gondolat erejéig visszatérjünk a több támadó play témára. Ezt kétféleképp segítheti elő a védelem. Az egyik a jó: sikeres futás elleni védekezéssel, lényegében elveszik az ellenféltől a lehetőséget, hogy az órát tudják futtatni és ezzel a meccset kontrol alatt tartani. A másik a rossz: sok benyelt hosszú passzal az ellenfél támadói gyorsan végig szaladnak a pályán, ezzel lehetőséget adva a Patriots támadóinak.
Először kezdjük a jó hírekkel. Azaz a front 7 teljesítményével.
Az egyik legfontosabb mutató, hogy hány yardot engednek átlagban futásonként.
Az eredmény szemmel látható. Míg a kísérletek számában nincsen jelentős különbség, addig az engedett yardok számában meredek csökkenés tapasztalható. Míg 2010-ben 4,14 yardot, 2011-ben pedig 4,26 yardot tudott haladni az ellenfél futásonként, addig 2012-ben csak 3,49 yardot. Ezt már nevezhetjük figyelemre méltó változásnak.
A csapat erőssége idén a futás elleni védelem. Mayot idén nem sújtja annyi sérülés, mint tavaly, így egy nagyon fontos láncszem ad folyamatos biztonságot a második sorban. Ugyanez igaz Spikesra is, akinek pont a földharc az erőssége és idén rendszeresen a pályán tud lenni. Remekül olvassa a playeket és vehemensen tör az irányába. Igaz sokszor pont ez a vehemencia, ami miatt túlfut az eseményeken, de mégis hatékony fegyver. Nem mellesleg egyes szakértők az egyik legalulértékeltebb LB-nek tartják a ligában. Melléjük csatlakozott Hightower, aki nagyon hamar beleszokott az NFL ritmusába.
Az első sort is dicséret illeti, hiszen sok tekintetben remekül végzik a dolgukat. Wilfork és Love masszív párost alkotnak középen, míg Jones és Ninkovich atletikussága jól kiegészíti az előbb említett két urat.
A csapat a kierőszakolt fumble-ök területén is jelentőset lépett előre. Bár ez nem kizárólag D mutató, hiszen a speciális csapatrésznél lehet és volt is példa rá, mégis érdemes vetni rá egy pillantást.
Magam is nehezen hittem a szememnek, amikor kirajzolódott a grafikon, de tény ami tény, idén meg 3 és félszerezte a kierőszakolt fumble-ök számát a csapat. És hogy ez mind ne legyen elég, 11 megszerzett labda is van ezek mellé (a támadók által elejtett és visszaszerzett labdák nincsenek beleszámolva). Egyik bizonyítéka annak, hogyan segít a D a támadóknak.
Szintén a front 7-hez kapcsolódik a az irányító támadása, ami év elején egy óriási kérdés volt. Elment Carter és Anderson is. Az offseason egyik sláger témája pont az volt, hogy vajon lehet-e pótolni őket. Sokan kizártnak tartották. Néhányan mégis bizakodóak voltak. Jelentem egyelőre az utóbbi csoportnak volt igaza.
Lehet látni, hogy 2012-ben is képes a csapat az irányítót leteperni. Nagy szerepe van ebben a két DE-nek, Jonesnak és Ninkovich-nak, akik összesen 11 sacknél járnak. Amennyiben az idény második részében is tudják tartani ezt a tempót, akkor megnyugodhatnak a kétkedők is, hogy jó kezekben van a fal két széle.
És akkor jöjjön a kevésbé szép rész, passz elleni védekezés. A kép vegyes, hiszen van olyan mutató, amiben tavalyhoz képest javult a hátsó alakulat, de van mutató, amiben rontott. Egy valami azért állandó, nem jók a fiúk.
Igaz, hogy idén is sokan fogják a fejüket, hogy mennyire szánalmas a secondary teljesítménye, mégis felhívnám a figyelmet a százalékos értékre. 2010-ben majdnem 5%-al jobban dobtak ellenünk. Igaz a mostani 65% feletti érték sem túl bíztató. Ami azonban aggasztó lehet, az a 20+ yardos átadások mennyisége. Sajnos ligautolsó a csapat ezen a területen.
Amit ugyancsak nem jó látni, hogy jelen pillanatban az ellenfél irányítói pontosabban tudnak a Pats sec ellen dobni, mint ahogy Tom Brady teszi más csapatok ellen. Ha egy csapat Super Bowlt akar nyerni, nem engedheti meg magának ezt a luxust.
Újabb bizonyíték a mélységi védekezés kettősségére a következő ábra
Majdnem 400-al kevesebb passzolt yardot engedett a csapat, mint tavaly ilyenkor. Ezt akár még kellemes eredmények is mondhatjuk. Viszont itt merül fel a kérdés. Mi lenne, ha a secondary meg tudná akadályozni a 20+ yardos passzokat? Feltételezhetően, akkor az eredmény valahol 2000 yard körül mozogna.
2010: 10,78 yard/dobás,2011: 12,4 yard/dobás, 2012: 11,71 yard/dobás. Ismét egy adat, hogy azért van fény az alagút végén. Hiszen az elmúlt 3 szezon félben most tudott a legalacsonyabb átlagot produkálni a secondary. Bíztató jelek.
De rögtön lássuk megint Janus másik arcát
Míg a Pats védelme évről évre megbízhatóan szállítja a 10 körüli INT-ket az év első felében, addig a passzolt TD-k számában idén egy kisebb megugrást láthatunk.
Sajnos meg kell állapítani, hogy ez a megugrás szintén a sok benyelt hosszú passznak köszönhető.
Érdemes egy pillantást vetni a következő grafikonra
Az elmúlt 3, első 8 meccsen mindig összesen 20-20 passzolt és futott TD-t szereztek a Patriots ellen. Viszont az eloszlás nem vetít túl rózsás képet elénk, valamint rávilágít a csapat jelenleg legnagyobb problémájára.
Míg a futás ellen erőteljes javulás mutatkozik, addig a passz ellen valami nagyon nem működik. Ha még egyszer áttekintjük a passz védekezéshez felhozott statisztikákat, akkor arra a következtetésre juthatunk, hogy alapvetően a hátsó alakulat is fejlődik pozitívan. DE! Minden pozitív fejlődést elmos a sok benyelt 20+ yardos passz.
Játszunk el a gondolattal, hogy idén is hozta volna a secondary a korábban látott 13-14 bekapott TD-t. Az 3-4 TD mínusz. Amikor kikapott a csapat, akkor 1-2 pont különbségek voltak. Ha ezek a hosszú passzok nincsenek, akkor jelenleg akár 8-0-al is állhatna a csapat.
Én magam is fordítottam és tettem ki egy cikket korábban, mely arról szól, hogy a pass rush gyengélkedik, ezért nem teljesít olyan jól a secondary. Valószínüleg ha jobban belemélyedünk a statisztika rejtelmeibe, akkor ezt sok-sok adat alátámasztja (mint ahogy ez a cikkben meg is történt). Mégis én személy szerint azt látom, hogy a front 7 látványosan fejlődik, de ez hátra már nem hat ki.
Remélhetőleg Aqib Talib megtalálja a helyét a Patriotsnál és hasznos tagja lesz a csapatnak. Bízzunk benne, hogy a többiek is agresszívabban fognak játszani, mint eddig és akkor a hosszú passzokat sem fogja olyan szép számmal gyűjtögetni a védelem. Ha ez az egy mutató csökkenni tudna, szerintem látványos javulás állna be a csapat teljesítményében.
Végezetül egy kis apró érdekesség. Az összes tackle szám az első 8 mérkőzésekről 2010-2012, kiegészítve, hogy ebből az örök tackle-gyár, Mayo, mennyit csinált egymaga
Ebből ismét csak az jön le, hogy idén jóval kevesebb playt enged a Patriots védelme az ellenfélnek.
Bízom benne, hogy ezzel a kis összehasonlító, összefoglalással sikerült kellemes perceket okozni. És nem mellékesen remélem néhány újdonsággal is tudtam szolgálni. Ami nekem tanulság, hogy semmi nem olyan egyszerű, mint az elsőre (vagy másodjára) látszik. Valamint, ha egy picit jobban beleássuk magunkat a témába, teljesen új nézőpontokkal gazdagodhatunk.
Az alapadatokhoz forrásként a www.pro-football-reference.com-t használtam.
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges