A 2012-es szezon két fele

Mielőtt végleg lezárnánk a 2012-es idényt Patriots részről, hasonlítsuk össze a szezon két felének számait.
Néhány helyen igen érdekes adatokat fogunk találni, ami sokak fejtegetéseit alátámasztja, illetve a közelgő offseason-ra is adhat néhány ötletet.-TORESPONT-


Támadók


Game management:

Azt már az első pár héten láthattuk, hogy a futójáték kicsit jobban előtérbe került a korábbi évekkel szemben. Nem volt ez másképp a második 8 héten sem. Tény, hogy az össz play szám kicsit csökkent (2012/1 – 596, 2012/2 – 565) az idény második felére, és ezen belül a futójátékra szánt idő is valamennyivel kevesebb lett (2012/1 – 46,3%, 2012/2 – 43,7%), mégis mondhatjuk, valamilyen feltámadás volt 2012-ben. A módosult gameplannek szerintem két oka lehet. 1: Josh McDaniels érkezése, akitől mindenki a futójáték újjáélesztését várta. Most már elmondhatjuk, jogosan. 2: Végre összeállt egy olyan futógárda, akikre lehet építeni. Lett egy veszélyes lead back (Ridley) és mögötte a szituációs játékosok (erről még később kicsit bővebben).
Azonban, amíg egy Tom Brady kaliberű irányító dobálgat, vétek lenne nem a passz játékra helyezni a hangsúlyt, főleg, hogy az utóbbi években egyre inkább passz központúvá vált a liga (ebbe hozhat pici változást a fiatal mobilis irányítók generációja).       
                  

 

  

Passzjáték:

Tom Brady kapott hideget-meleget az elmúlt hetek, hónapok során. Sokan mondtátok, hogy öregszik, nem olyan pontos, fárad és nem annyira éhezik már a sikerre. Bár ez utóbbira nem tudok statisztikákat felhozni, de a számok alapján azt kell mondjuk, Brady még mindig jó formában van.

Bár a dobáspontossága a második half-ra 5%-nyit esett, mégis a 60% feletti eredmény jónak mondható. Mégis miért e kimutatható változás? Elfáradt volna? Nem bírta már a karja vagy a játszópajtások voltak megbízhatatlanabbak? Akármelyik indok igaz lehet.

 

Viszont, ha a következő grafikont megnézzük, láthatjuk, hogy a második felében a szezonnak Brady picivel több yardot passzolt (+11), mint az elsőben. Azaz, bár kevesebbszer találta meg az elkapót, a számbeli eredményességben ez nem mutatkozott meg.



Ugyanezt mutatja nekünk a TD-INT grafikon is. 2-vel több TD-t dobott a november-decemberi időszakban, mint korábban. Igaz, kettővel több INT-et is hozott össze. Ez utóbbi főleg a San Francisco és a Jacksonville elleni mérkőzéseknek köszönhető, amelyeken 2-2 INT-vel gazdagította a statisztikáit. És pont ez a két meccs volt a szezon két leggyengébb meccse TB számára, amit a Passer Ratingjei is mutatnak: SF – 68,9, JAC – 73,9.



Egy valamin érdemes elgondolkozni a fenti adatokkal kapcsolatban: Gronk szerepén és fontosságán. Sokan kihagyhatatlannak tartják, mások kicsit túlzónak érzik ezt a hype-ot. Ha a számokat nézzük meg, akkor semmi nem mutat arra, hogy Gronk hiánya jelentősen befolyásolta volna a Patriots támadójátékát. Gronk az utolsó 8 meccsből 3-on mutatott értékelhető teljesítményt, a többit a kézsérülése miatt ki kellett hagynia. Tény, hogy biztos célpontot jelentett Bradynek, de hiányában sikerült őt pótolni. Az első félidőben TB számára ott volt Welker-Edelman-Lloyd-Gronk, a második félidőben Welker-Lloyd-Hernandez. Mégis a dobáspontosságon kívül nem mutatható ki más tényező, amiben jelentős romlás lett volna, sőt több esetben még javult is.

Nem, ezzel nem azt akarom írni, hogy hasztalanok a kiesett játékosok, hanem, hogy ebből is látszik, a Patriots tud alkalmazkodni a különböző helyzetekhez. Hozzá tudja idomítani a gameplant a sérülésekhez.

Az alábbi táblázatban a fontosabb elkapók statjai vannak. Itt is kitűnik, hogy Gronk kedvelt célpontja volt egész évben TB-nek. Erről főleg az első félidős 7 TD-je árulkodik. Welker újra az igásló szerepét kapta, de nem volt vele különösebb gondja. A legkiegyensúlyozottabb teljesítményt azonban Lloyd hozta, aki ugyanannyi elkapást csinált mindkét felében az idénynek, igaz később kevesebb TD-je volt. Elévülhetetlen érdemei vannak a vonal melletti elkapásoknál. Hernandez visszatérése után hasznos tagja volt a csapatnak, bár számai alapján, nem tudta teljesen kiheverni sérülését. Edelman megint csak kiegészítő szerepet kapott, majd az idény végén, pont mikor elkaphatta volna a fonalat, lesérült. Ő is mutatott bíztató jeleket, de kellene neki egy év amikor végre egészséges tud maradni és lehetőséget kap. Woodhead érdekes eset. Ő az akit előszeretettel vesznek elő rövid yardos passz játékoknál, amiket nagyon jó yardátlagokkal (11 yard/kísérlet) kamatoztat is.

 

	Elkapás		Yard		TD
	2012. I.	2012. II.	2012. I.	2012. II.	2012. I.	2012. II.
Welker	60	58	736	618	2	4
Gronkowski	43	12	580	210	7	4
Lloyd	37	37	435	476	3	1
Hernandez	17	34	143	340	2	3
Edelman	13	8	100	135	1	2
Woodhead	19	21	200	246	1	2

 

Még egy apró adalék a passz játékhoz. A támadófal munkája. Év elején rengeteg kérdés merült fel, mennyire lesz alkalmas a brigád, hogy megvédje TB-t. Mankins még lábadozott, Light visszavonult, Koppen elment, Waters-ről senki nem tudta jön-e vagy sem és Vollmer sem volt épp az az egészségtől kicsattanó valaki. Mindezek ellenére már az első felében a szezonnak is elégedetten dőlhettünk hátra, hiszen a pass protection terén nem volt okunk panaszra. Tény, hogy a sack magában nem adja vissza a valós teljesítményt, hiszen ott az irányító siettetés vagy a QB hit is. De ha most csak a zsákolásokra szorítkozunk, akkor a kissé patchwork OL még javulni is tudott az első 8 héthez képest. Mindezt úgy, hogy JJ Watt és a 49ers-es Smith-ék is feltűntek a túloldalon. Solder megbízható és már első teljes évében jól pótolta a Light után maradt űrt. Mankins az Mankins, tavalytól eltérően nem ő volt a büntetés gyűjtő a falban. Waters távollétében az eredetileg center posztra megálmodott Connolly a RG helyén szerepelt (nem rosszul), míg Wendell sokak meglepetésére igen jó munkát nyújtott kezdő centerként. Vollmer sérülése miatt szintén nem tudott 100%-os idényt futni. Egy dolog biztos, ha engem kérdeztek kit ne engedjünk el a csapattól, akkor azt mondom coach Scar (Dante Scarnecchia – OL edző) aki kell a csapatnak.




Futójáték:

Azt már a félidő összeállításban is megállapítottuk, hogy a futójáték idén nagyot fejlődött. Ha nem is a megtett yardok számában (abban is persze), de behívott playek számában (lásd fentebb) és az eredményességben mindenféleképp. Ez az a csapatrész, ahol akár még válogatni is lehet. Ridley lett a lead back tagadhatatlanul. Év elején még Woodhead volt a másodhegedűs, de Vereen későbbi felemelkedése az ő játékidejének a rovására ment. Vereen elkapásoknál is hasznos volt és több, szép futást is láthattunk tőle. A következő idényre a szélvésznek mondott Demps is beérhet. Woodhead szabadügynök lesz és elnézve a fiúkat nem biztos, hogy a csapat újra fogja őt szerződtetni.

Ahogy azt a gameplan-nél is láttuk, a második félidőre a futó playek száma csökkent. Ebből egyenesen következik, hogy a megtett yardok számában is változás állt be. Mintegy 15%-al esett a futott yardok száma a második 8 hétben. Ez az adat azonban csalóka, hiszen a futás fontossága (néhány esetet kivéve) nem csökkent.



A mutató, aminél nincs jobb bizonyíték Ridley első helyére. Nem feltétlen ő volt az első gondolata sokaknak a tavalyi draft után BJGE utódjaként, de élt a lehetőséggel. A közel 300 kísérlet már egy tisztességes számnak mondható. Összehasonlításképp, Adrian Peterson 348, Arian Foster 351, Marshawn Lynch 315 kísérletnek örülhettek 2012-ben. Azaz nem sokkal marad el a nagyok mögött. A második félidőben Ridley yard átlaga kicsit visszaesett, viszont majdnem megduplázta TD-inek számát. Ahogy azt már korábban említettem a szezon második felében Vereen is több szerephez jutott. Woodhead viszont a kevesebb alkalmat is jobban ki tudta használni. Bolden ígéretes játékos, csak ne legyen több eltiltás.

 

	Futás		Yard		TD
	2012. I.	2012. II.	2012. I.	2012. II.	2012. I.	2012. II.
Ridley	150	140	716	537	5	7
Vereen	17	45	77	179	2	1
Woodhead	48	28	164	137	1	3
Bolden	43	13	234	40	2	0

 
 

Védők


A védelem, majd látjuk, két különböző arcát mutatta az idény két felében. Szemmel látható volt, hogy a kezdetben sziklakemény futás elleni szekció, a hetek előre haladtával mintha kicsit visszaesett volna. Míg a passz elleni védekezés szinte pont a pihenő után – Talib érkezésével – feljavult.
Előre szólok, hogy a tackle-ök tekintetében eltérhetnek a különböző kimutatások. Nem mindegy, hogy kinek ítélik oda a tackle-t illetve, hogy azt megosztottnak jegyzik vagy sem. 3 oldal 3 különböző statisztikát mutatott.

Futás elleni védekezés:

Hát igen. Ha emlékeztek az idény felénél én is nagyon dicsértem a front seven munkáját, hogy mennyire jók futás ellen. Nem azt mondom, hogy a második felében rosszak voltak, csak azt, hogy gyengültek. Több oka is lehet ennek. 1: Chandler Jones lesérült így az egyik kezdő DE nem tudott olyan munkát végezni, mint az első 8 hét alatt. Teljesítménye látványosan visszaesett. 2: Wilforknak még mindig nem találták meg a megfelelő párt a fal közepére. Deadrick-Love-Cunningham cserék voltak folyamatosan az utolsó hetekben. Pont itt volt számomra a legészrevehetőbb a változás. A fal közepe. Mert ok, hogy WV-ot általában double teamezni kell, de ha nincs mellette egy megbízható társ, sajnos úgy mennek át az ellenfél támadói a Pats védelmi vonalán, mint kés a vajon. Persze ennyire nem vészes még a helyzet, de sokszor szörnyű volt nézni, ahogy 4-6 yardokat rohangáltak középen az ellenfél futói.



Sajnos pont ezt támasztja alá a védelem által engedett futott TD-k száma is. Az első 8 héten mindössze 3-szor tudott pontokat szerezni az ellenfél futásból, míg a következő 8 héten 7-szer. Jelenleg 3 olyan ember van a falban, akire valóban számítani lehet, Wilfork, Ninkovich és Jones. Kell melléjük egy-két tehetséges kiegészítés illetve depth-re érkezhetne olyan játékos, aki egy-egy alapember kiesésekor megfelelő helyettesítést tud adni.




Passz elleni védekezés:

Gondolom a többség egyetért velem, hogy az idény első felében rettenetes passz elleni védelme volt a csapatnak. D-Mac a csodálatos rookie szezonja után ismét nem találta a helyét a pálya szélén, Arrington újra bizonyította, hogy szélső CB-nek nem jó, Chung szokásához híven nem tudott túl sokat hozzátenni a passzok levédekezéshez. Ekkor jött egy váratlan húzás Belichick részéről és egy 2013-as 4. körös draft pick-ért megszerezte a Buccaneers-tők Aqib Talib-ot, ezzel egyidőben D-Mac hátrahúzódott S-nek és Arrington helyett az újonc Dennard lett beállítva. Első látásra egy ekkora szezon közbeni cserebere nem volt a legjobb ötlet, de a kétkedők gyorsan csöndben maradnak. Nem lett tökéletes a secondary munkája, de jóval összeszedettebb csapatrész benyomását keltették.

Nem kell messzire menni, elég ha csak megnézzük a következő grafikont. Ha TB-nél megemlítettük az 5%-os esést a pontosságban, akkor itt is fel kell kapni a fejünket a 7%-os esésre. Igaz nem sokkal, de az ellenfél irányítói többször próbáltak passzolni, mint az első 8 hétben, viszont sokkal kevesebb sikerrel.



Ugyanezt mutatja a benyelt passzolt yardok száma. Persze ez nem sok, csupán 10%-kal kevesebb, de mégis a fejlődés jelei mutatkoznak.



Na de a kedvencem. Ha itt nem látszik a javulás, akkor sehol sem. Elnézést a grafikon miatt, hogy a második félidő ennyire összemosódik. Míg a szezon első félidejében -8 volt az INT-TD arány (9-17), addig a második felére +1-re (11-10) változott.



A fenti 3 grafikon is jól mutatja, hogy bizony a Pats leginkább a passz elleni védekezésnél fejlődött az idény közben. Végre ráleltek a megfelelő útra, most már csak ezt kell megszilárdítani. Hogy ez Talib vagy más free agent igazolással oldják meg vagy egy (végre) jó CB drafttal, még nem tudjuk. De az elmúlt egy-két év igen gyenge secondary teljesítménye után végre van ok bizakodni.

Még egy fontos terület a passz elleni védekezésnél. A pass rush. Idény elején sokan féltek, mivel a Carter – Anderson páros mindkét tagja elment a csapattól. Kérdés volt, hogy ki képes helyettesíteni őket. Az év eleje Jones-ról szólt, a rookie-ról, aki messze jobb, mint az előzetes várakozások. Sajnos azonban idény közepén megsérült a bokája, majd a másik is (műteni egyiket sem kell). Igazán jó helyettest nem találtak. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a másik oldalon ott volt Rob Ninkovich. Ő volt a biztos pont a széleken. Az utolsó hetekre aztán előkerült a szintén újonc, Justin Francis, aki az alapszakasz záró meccsen 3 sacket ért el.
Mindent egybevetve sackek tekintetében nem volt annyira elveszve a csapat, mint sokan számították. Sőt a második félidőben még javulni is tudtak a játékosok.



Ami nekem már az szezon felénél is meglepő volt, az a kierőszakolt és a megszerzett fumble-k száma volt. Ez a grafikon csak a védelem és a speciális csapatrész eredményeit mutatja. Nem vettem bele a recovery-be, ha egy támadó a csapattársa által elejtett labdát szerezte vissza.
Meglátásom szerint ez a 30-as szám elég erős. Azt jelenti, hogy meccsenként majdnem 2 fumble-t erőszakolt ki a Pats védelme. Valamint a 30 labdából 21-et (70%) meg is szerzett.



Az utolsó kis grafikon olyan csemege jellegű, megnézzük mennyi az annyi tackle számban és a csapat eredményéhez hasonlítjuk Jerod Mayo számait is. Ehhez csak annyit tudok hozzáfűzni, hogy a védekező playek száma láthatóan csökkent picivel a szezon második felében.




Utózönge:

Mind támadó, mind védő oldalon lehet látni hol volt fejlődés a mögöttünk álló szezonban. Offense részről egyértelműen a futás fontosságának erősödése a szembetűnő. Ehhez nem csak a futók vannak meg, hanem egy olyan támadó fal, amelyik tudja is nyitni a rést a RB-keknek. A passz oldalon TB-nek nem volt oka panaszkodni, hiszen sok jó elkapó állt a rendelkezésére.
Védő oldalon a gyetra secondary felébredése sokunk számára okozott örömöt, de a futás elleni szekció év végi leolvadása nem túl jó.

Jön az offseason, FA piac és draft.
Mindkét oldalon megvannak a proritások.
Támadók: WR, T/G
Védők: DT/DL, S, CB