Calvin Anderson megrázó története a maláriával

Christopher Price a Boston Globe újságírója tárja elénk a Patriots tavaly igazolt offensive tacklejének megrázó és szívhez szóló történetét. Egyúttal magyarázatot is kapunk arra, hogy miért láttuk olyan keveset a pályán Andersont az előző szezonban.

Fifty-fifty.

A szavak Sherée Lanihun-Anderson fülében csengtek. Ennyi esélyt adtak az orvosok a férjének, a Patriots támadójátékosának, Calvin Andersonnak a túlélésre.

Az edzőtábor három nap múlva kezdődött volna. Andersonnak, aki tavasszal szabadügynökként szerződött New Englandbe, az offensive tackle poszt megerősítését kellett volna segítenie. 72 óra múlva már az edzőpályán kellett volna lennie Foxborough-ban, hogy végigcsinálja a gyakorlatokat.

Ehelyett Anderson a Newton-Wellesley kórház sürgősségi osztályán feküdt 40 fokos lázzal és 50-50 százalékos eséllyel, hogy életben marad-e vagy meghal.

2023. július 22-én reggel kezdődött Anderson számára a tortúra, amely egy afrikai utazás utáni napokban kezdődött. Benne volt a kórházi kezelés, egy rövid visszatérés a pályára, néhány hónappal később egy újabb ijedtség, amely a pálya szélére kényszerítette, és a mentális egészségi állapotát, amely a bűntudatból eredt, amikor végignézte, ahogy a Patriots 4-13-as mérleggel küzd.

Most, hogy Anderson teljes mértékben készen áll a visszatérésre, és erősebbnek tűnik, mint valaha, megpróbál valami olyat tenni, amit még egyetlen játékos sem tett meg az NFL történetében - visszatérni egy majdnem halálos maláriás betegségből, hogy egy teljes szezont magas szinten játsszon.

"Tudom, hogy Calvin hosszú utat járt be a felépülésig, és alig várom, hogy idén visszatérjen a pályára és versenyezzen" - mondta Jerod Mayo, a Patriots edzője.

Barátai és családja azzal viccelődnek, hogy a 28 éves Anderson az év visszatérő játékosa cím korai favoritja.

"Ha én nyerném meg ezt a címet, akkor azt egy csomó jó játékkal érném el... ezért is vagyok most a konditeremben, hogy őrülten nagyra nőjek" - mondta nevetve. "Ez se maradhat ki.

"De ha én nyernék, az nem rólam szólna, hanem arról, hogy Isten hogyan hozott vissza ebből a helyzetből."

Tisztában van azzal is, hogy hálával tartozik feleségének, Sherée-nek. Ha aznap reggel nem ragaszkodik a kórházi látogatáshoz, ki tudja, mi történt volna...

"Rábíztam az életemet, de ebben az esetben ez tökéltetes példa volt arra, hogy ez miért fontos" - mondta Anderson. "Ha a saját fejem után mentem volna, lehet, hogy abban a pillanatban nem az egészségemet helyezem előtérbe. Futballistaként sokszor előfordul, hogy minden mást az egészségünk elé helyezünk, hogy továbbra is a pályán lehessünk.

"De ez egy olyan eset volt, amikor volt valaki a sarkamban, aki ítéletet hozott, és ott egy kicsit megvétózott engem. Ez végül megmentette az életemet."

Visszafordulva

A Rice egyetemről draftolatlan újoncként került a ligába. Anderson már korán hírnevet szerzett azzal, hogy szinte hátborzongatóan értett a Rubik-kockához. A főiskolán matematikai gazdasági elemzést tanult, és a kockát a háta mögött is ki tudja rakni egy bonyolult matematikai képlet segítségével.

A pályán Anderson okos, sokoldalú és hatékony, több rendszerben is játszani képes játékosként találta meg a helyét. Pályafutása elején ide-oda ugrált, 2019-ben újonc szabadügynökként a Patriotshoz szerződött. Gyorsan lecsapott rá a Jets, majd bekerült a Broncos 53 fős keretébe, ahol három szezonon keresztül játszott bal és jobb oldali tackleként.

Megbízhatósággal szerzett magának nevet, aki a fal mindkét szélén bevethető volt, és a 2020-as 132-ről 2022-re 439-re nőtt a snapjeinek a száma. 2022-ben hét alkalommal kezdett a Broncosban LT-ként, mindössze két sacket engedett, és egész évben nem dobtak rá holding miatt sárga zászlót a zebrák.

Miközben a Broncosnál játszott, találkozott Sherée Lanihunnal, rögtön megvolt kettejük között az összhang. Anderson hamarosan kiteregette a kártyáit, kifejtette, hogy ő egy "mindent vagy semmit típusú srác", és a sors úgy hozta, hogy együtt legyenek.

"Nem tudtam, hogy létezik valaki, aki ennyire kitartó és meggyőződéses" - emlékezett vissza Sherée. "Megkönnyebbültem. Előtte soha nem éreztem úgy, hogy megtaláltam a hozzám való személyiséget. És itt volt ő. Az én párom."

Tavaly tavasszal kapta meg az első igazi lehetőséget a szabadügynökként, ő volt az első külsős szabadügynök, akit a New England szerződtetett. Márciusban Anderson kétéves, 7 millió dolláros szerződést kötött a Patriotsszal, amely szerződés 1,69 millió dolláros aláírási bónuszt és 4 millió dollár garantált összeget tartalmazott.

Egy nem draftolt szabadügynök számára ez egyfajta megerősítést jelentett. Bill Belichick olyan szintű bizalmat mutatott iránta, amire nem volt példa.

Belichick azt mondta neki, hogy kár volt elveszíteni őt az első alkalommal, "és remélem, hogy ezúttal helyre tudjuk hozni a korábbi hibát".

"Visszafordulni és visszatérni a Patriotshoz izgalmas és érdekes pillanat volt" - mondta Anderson. "Az első élményem, amikor tudomásul vettem, hogy NFL-játékos leszek, a Patriots szervezeténél volt. Boldog, szédítő érzés volt ez.

"Nemcsak a free agencyről volt szó, volt egy csapatom, és visszamentem" - mondta - "hanem arról is, hogy beszélek azzal az emberrel, akit a valaha volt legnagyobb edzőnek tartok, és ő visszahívott".

Ugyanakkor a szerződés az elvárások súlyával járt. Egy olyan csapat tackle posztjáért akart versenyezni, amelynek szüksége volt megbízható támadójátékosokra. Andersonnak folyamatosan rendelkezésre kellett állnia. A megbízhatóság fontosabb, mint a képességek, ez volt Belichick egyik kedvenc mondása, amit Anderson a szívére vett.

Egy olyan srác számára, aki egyszer törött orral fejezett be egy meccset, ez nem volt kérdés.

"Sokat áldozol azért, hogy a pályán lehess" - vonta meg a vállát Anderson.

Az NFL hagyományosan június közepe és július közepe között szünetet tart, ami a játékosok és családjaik számára egy utolsó lehetőség, hogy kifújják magukat az edzőtábor előtt. Calvin és Sherée még egy utolsó utazást terveztek, hiszen évek óta Afrikába mennek, ahol Nigériában jótékonysági munkát végeznek, többek között olyan vállalkozásokat és családokat keresnek, amelyeket támogathatnak.

Ez egy lehetőség volt számukra, hogy több szinten is visszaadjanak valamit. Sherée-nek - aki félig nigériai, félig holland - lehetőséget adjon arra, hogy változtasson a hazájában.

A júliusban hazafelé tartó repülőn Anderson már másra összpontosított. Most már csak a futball volt az egyetlen dolog, amire fókuszált.

De azon az első estén, amikor visszatért New Englandbe, minden félresiklott.

Egy szörnyű diagnózis

Anderson testhőmérséklete július 22-én a kora reggeli órákban vadul megugrott. Sherée az Instacart segítségével keresett egy hőmérőt. Calvin szájába dugta, és felébresztette. Egy perc múlva a hőmérséklet felugrott: 40 fok.

"Kétszer is meg kellett néznem, hogy biztos legyek benne" - mondta. "Nem fogunk ezzel tovább játszani. Már megyünk is a kórházba. Anderson azonban tiltakozott. Erre nincs időm'. Szó szerint azt mondtam: 'Nem, megyünk a kórházba. Most. Nagyon kitartó voltam."

Miután felhívták a Patriotsot, hogy értesítsék, Sherée beültette Calvint az autóba, és Foxborough-ból a Newton-Wellesley kórházba hajtottak.

"Már túl voltam azon a ponton, hogy kivizsgáltassam magam, és azt gondoltam, hogy ez valami influenza vagy bármi más" - mondta Anderson. "Mindenki tudta, hogy valami más történt, kivéve talán engem.

"Mostanra már felébredtem, és egy kicsit mozogtam, és kezdtem megérteni, hogy nem működöm normálisan. Amikor odaértem, majdnem elájultam."

A vérvizsgálatok és az orvosok - köztük Anderson édesapja, DeVry, egy orvos, aki FaceTime-on kapcsolódott be a beszélgetésbe - konzultációi megállapították, hogy malária volt, egy nigériai szúnyogcsípés eredménye.

Bár Európában és Afrikában előfordult, hogy a futballisták halálos kimenetelű betegséget kaptak, a malária történelmileg kevés hatással volt az észak-amerikai sportvilágra. Az NFL szóvivője szerint a liga történetében nem volt feljegyzett maláriás eset. Így nem voltak külön egészségügyi és biztonsági protokollok, amelyeket követni kellett volna.

A Patriots felvette Andersont a Non-Football Injury listára, amely azon játékosok megjelölése, akik az NFL edzésein vagy mérkőzésein kívül szenvednek sérülést vagy betegednek meg.

Bár vannak olyan esetek, amikor a malária nem szúnyogcsípés útján terjed, ezek ritkák, különösen az Egyesült Államokban, "ahol lényegében már felszámolták" - mondta Dr. Gabriela M. Andujar Vazquez, a Tufts Medical Centerhez tartozó fertőző betegségek specialistája.

Szerinte fontos megjegyezni, hogy a malária nem fertőző; ha Anderson megosztotta volna csapattársaival a vizes palackot, vagy beszélt volna a médiával, akkor sem lennének veszélyben.

Anderson állapota végül stabilizálódott, de a felesége szerint a kórházi tartózkodás megrázó volt.

"Félelmetes volt, mert egy bizonyos ponton egyszerűen elvesztette az eszét" - emlékezett vissza Sherée. "Emlékszem, hogy a nővér ott volt a szobában, váratlanul felállt, és az összes tűt és infúziót belé szúrta, és elkezdte kihúzni őket, és elkezdte lehúzni a ruháit.

"Tényleg le kellett ültetnem: "Itt vagyok veled. Nyugodjunk meg. Lélegezz.' Erre ő: 'Mit fogok csinálni? Nem tudom, hogyan fogok ezzel megküzdeni.' "

Andersont több mint négy nap után kiengedték a kórházból, de miközben csapattársai a 2023-as szezonra készültek, ő az NFI-listán maradt. Furcsa és nehéz időszak volt ez számára; saját bevallása szerint nem kezelte jól.

"Különbség van abban, hogy hogyan kellene kezelni, és abban, hogy én hogyan kezeltem" - mondta. "Nagyon kemény voltam magammal szemben. Azt hiszem, az, ahogyan kemény voltam magammal valami miatt, amit nem feltétlenül tudtam irányítani, nem volt igazán egészséges."

Újra csatlakozik a csapathoz

Sherée, aki Andersont egy "ragyogó csillaghoz" hasonlítja, mert annyira tele van "pozitív energiával", azt mondta, hogy napokat töltött a fejére húzott kapucnis pulóverrel.

"Mondtam neki, hogy olyan lett, mint egy sötét felhő; úgy viselte a kapucnis pulóverét, mint egy sötét felhőt" - mondta Sherée. "Nehéz volt így látni őt. Nehéz volt számomra egy másik oldalát látni. Szóval igen, én csak meg akartam gyógyítani őt, és segíteni akartam neki a gyógyulásban"."

A felépülés során Anderson végig kapcsolatban volt Bill Belichickkel, aki mentőövként szolgált számukra.

"A tábor kezdetén vezetőedzőként százmillió dolog jár a fejedben a csapattal, a szezonnal kapcsolatban" - mondta Anderson. "Tudom, hogy neki mindezzel tele volt a feje, úgyhogy nagyra értékeltem, hogy felhívott.

"Tudom, hogy a csapattársaim nem voltak tisztában mindazzal, ami velem történt, így örültem, hogy legalább ő tudta, és kapcsolatban lehettem a csapattal, a srácokkal."

Anderson tovább tanulmányozta a playbookot és dolgozott az elméleti dolgokon. Amikor orvosi engedélyt kapott, nem sokkal a szezon kezdete előtt újra szolgálatba állt.

"Jó, hogy Calvin újra ott van a pályán" - mondta Belichick a Philadelphia elleni szezonnyitó előtti napokban. "Ő egy fiatal játékos, de elég tapasztalt ahhoz, hogy sok mindent tudjon kezelni, és gyorsabban fel tudja venni a dolgokat, mint egy újonc, még akkor is, ha egy másik csapatban játszott.

"Azt mondanám, hogy elég jól át tudott állni a feladatok és a technika szempontjából. Meglátjuk, hogyan fog menni."

Figyelemre méltó, hogy az egész edzőtábort kénytelen volt kihagyni, ám a regnáló NFC-bajnok ellen minden snapen a pályán volt, valamint néhányszor a special teamben is. Az edzők és a csapattársak csodálkoztak.

"Mindenképpen tudatosítottam benne, hogy mennyire értékelem a vasárnapi erőfeszítéseit, mert ez kemény dolog" - mondta David Andrews a meccs után. "Nyilvánvaló, hogy ő egy veterán játékos, de nagyon nehéz kihagyni egy edzőtábort. Szükséged van egy edzőtáborra. És egy új rendszerre. Szóval nagyon nagyra értékeltem az erőfeszítéseit."

"Az erőnlét próbája" - mondta Adrian Klemm, a Patriots támadófalának (akkori) edzője. "Volt egy pont a játékban, amikor zihált, fáradt volt, meg minden, de végigcsinálta."

A 2. hét már más volt. Bár ismét a mérkőzés 100 százalékában játszott (a csapatban 77-et, 74-et támadásban és hármat a speciális csapatoknál), nehezen tudott a pályán maradni. Szerinte ez volt karrierje legrosszabb teljesítménye.

"Tudom, hogy mire vagyok képes, és hogy a mellettem lévő srácok mire képesek" - mondta. "Az, hogy nem voltam a legjobb formámban, csak azt éreztem... nehéz volt nem érezni, hogy cserbenhagyod a srácokat.

"Csak azért küzdöttem, hogy mozgásban tartsam magam. Egyáltalán nem akartam kijönni a játékból. Egy bizonyos ponton, az első negyed közepén azt mondtam magamnak: 'Nem számít, mi történik, én játékban maradok', amíg nem gátolom a csapatot a győzelemben. Más volt a fókusz."

Az igazság az volt, hogy még nem messze nem volt százszázalékos. Az edzőtáborral járó kondíciótól megfosztva, mondhatjuk, igencsak rozsdás volt.

A következő három mérkőzésen a Patriots némileg átrendezte a csapatot, Mike Onwenu-t guardból RT posztra rakta át a csapat és a másik tackle poszton többféle felállással próbálkozott. Anderson tartalék szerepkörbe került, és a következő három hétben kevesebb mint 10 snapet játszott meccsenként.

A remény az volt, hogy továbbra is képes lesz felépíteni az erőnlétét, és vissza tud térni a kezdőcsapatba. Úgy tűnt, hogy november első hetében, a Washington ellen már bevethető lesz.

Komplikáció és mentális megterhelés

Anderson számára ez egy jó hét volt. Az első csapattal együtt edzett. Egészségesnek érezte magát, és valódi ok volt az optimizmusra, hogy állandó játékossá válhat, és segíthet stabilizálni a támadófal teljesítményét.

A hét vége felé azonban Anderson kapott egy ütést a csapattársától. Hirtelen újra megfordult a világa.

"Elég kellemetlen módon mellkason ütöttek" - mondta. "Nem gondoltam semmit. Folytattuk a játékot.

"Olyan mellkasi fájdalmat kezdtem érezni, amilyet még soha nem éreztem. Megkérdeztem az egyik edzőt: 'Hé, fáj a mellkasom. Nem tudom, mi ez. Van valami ötletetek ezzel kapcsolatban?'

Erre a doki odajött és azt mondta: "Nos, nézzük meg, hogy minden rendben van-e. Kimentek az oldalvonalra, én pedig leültem, és a szívverésem nem akart leállni. Csak ment tovább... bumm-bumm-bumm-bumm-bumm-bumm-bumm. Ott ültem, nyugalomban, és a szívverésem csak úgy dübörgött.

"Végül elmentünk és kivizsgáltattuk, és miután hosszú ideig próbáltuk kitalálni, hogy mi lehetett, a kardiológus úgy ítélte meg, hogy egy ütésből származó szívzúzódás volt. Nem igazán tudták, hogy mi okozta.

"De képzeljék csak el, milyen ritka ez. O-linemanként minden egyes játék során mellkason találnak minket. Csak úgy történt, hogy a pozícióm és a nem látásom kombinációja okozta, hogy átmeneti károsodást okozott a szívemben. Mint egy zúzódás.

"Akkoriban a frusztrációm szintje a tetőfokára hágott."

Vazquez, a fertőző betegségek specialistája szerint nem valószínű, hogy a malária miatt Anderson hajlamosabb lett volna a szívproblémára.

"Ritkán fordul elő, hogy egy maláriás roham után szívproblémák lépjenek fel" - mondta Vazquez, aki nem kezelte Andersont. "Sokkal valószínűbb, hogy a szív előtt más szervekben lépnek fel szövődmények."

Anderson elmondta, hogy bosszúságának jelentős része volt, hogy az egészségügyi problémáit nem lehetett rehabilitációval kezelni. Ezek arról szóltak, hogy ülni és várni kellett. Elégedetlenségét tetézte az a kínzó gondolat, hogy továbbra is cserben hagyja csapattársait.

"A támadófal kultúrájába be van ágyazódva a felelősség- és az áldozatvállalás" - mondta. "És amikor nem tudnak rád számítani, és amikor nem vagy képes áldozatot hozni, megmutatni a testvéreidnek, hogy ott vagy, az nagyon kemény és szomorú is egyben.

"Olyan srácokat nézel, mint David [Andrews], aki nagyszerű példája annak, aki a karrierje során folyamatosan olyan helyzetekbe került, ahol számítani kellett rá.

"Nehéz volt mellettük játszani, és tudni, hogy ők mennyi áldozatot hoztak, és nem tudtam ezt megtenni".

Sherée úgy emlékszik, hogy a mentális küzdelmek ugyanolyan nehezek voltak, mint a fizikaiak. Egyik éjszaka arra ébredt hajnali négykor, hogy Anderson a tükör előtt áll, és a tükörképével ordítozik.

"Azt hiszik, hogy vége? Ennek a [káromkodás] még nincs vége! Egész életemben azért dolgoztam, hogy itt legyek!' Szó szerint azt hittem, hogy megőrült" - mondta Sherée. "A tükörbe kiabált, és azt mondta: 'Ennek a [káromkodás] még nincs vége! Én vagyok Ő! Én vagyok Ő! Visszajövök!' Én meg: 'Calvin, hajnali 4 óra van, nyugodj meg. Feküdj az ágyba.' "

Anderson próbált küzdeni, különösen, amikor látta, hogy a támadójáték küszködik, de a Patriots november 3-án sérültlistára helyezte, és ezzel gyakorlatilag véget vetett a szezonjának. Öt mérkőzésen játszott, kettőn kezdett.

"A beszélgetések elsősorban azzal kezdődtek, hogy megpróbáltam felmérni, hol tartok a felépülésemben" - mondta. "Azt hiszem, csak próbáltuk felmérni, hogy mennyi időbe telik, amíg újra 100 százalékos leszek, hogy mindent beleadhassak a pályán."

"Calvin nagyon ellenálló, először emberként, majd sportolóként is" - mondta Onwenu. "Átküzdeni magát ezen, és mindenen, és még mindig visszajönni, és még mindig nyomni, ez elképesztő.

"Emlékszem, amikor tavaly először tért vissza a betegségéből - igazából mindketten akkor jöttünk vissza -, csak beszélgettünk és élveztük azt az időt. Sok mindent látott rövid idő alatt. Ő egy olyan srác, aki a hátát a falnak veti, egy igazi harcos."

Folytatva, sebhelyekkel

Amikor Belichick és a Patriots útjai januárban elváltak, Anderson a közösségi médiában tisztelgett, és elmondta, hogy Belichick volt az "első, aki felhívott, amikor idén mindkétszer kiengedtek a kórházból". Ezt megtiszteltetésnek tekintem. A 2024-es szezonban bebizonyítom, hogy igaza van. Köszönöm Legenda".

Most, hogy gyakorlatilag egy évet elvesztett a karrierjéből, Anderson eltökélt szándéka, hogy bepótolja az elvesztegetett időt. Aktívan részt vett a holtszezoni programban, már az első napon megjelent Foxborough-ban, és csapattársaival együtt dolgozott a következő szezonra való felkészülésen.

A Patriotsnak nagy szüksége van a támadósor mélységére - különösen a tackle poszton -, és egy egészséges Anderson stabilitást adhat a támadófalnak.

Anderson és felesége nem tervezik, hogy a nyáron a tengerentúlra utaznak, ehelyett inkább a Lanihun-Anderson Alapítványra koncentrálnak, amely a tizenévesek és fiatal felnőttek pénzügyi műveltségének előremozdítását tűzte ki célul.

"A pénzügyi műveltségre akarunk összpontosítani, hogy csökkentsük az oktatásban mutatkozó szakadékot" - mondta Anderson. "Mert ha a gyerekek nem tudják a korai fejlődésük során ezeket a készségeket a elsajátítani, akkor idősebb korukban sokat kell majd dolgozniuk azon, hogy ledolgozzák azokat a hátrányokat, amelyek abból adódnak, hogy nem szerezték meg ezeket az információkat, amikor fiatalok voltak. És az egész húszas éveiket azzal töltik, hogy megpróbálnak rájönni ezekre a dolgokra. Mi ebben szeretnénk segíteni."

Az új vezetőedzővel és az új edzői stábbal a helyén pedig senki sem várja jobban az edzőtábort, mint Anderson. Az őrlődést. Az izzadást. A kétórás edzések monotonitását és fáradtságát a júliusi és augusztusi hőségben.

Ha majdnem egy évet kihagysz abból, amit szeretsz - amit igazán szeretsz -, akkor olyan furcsa dolgok után fogsz vágyakozni, mint például egy védőjátékos fejének leütése.

"Ez egy új év, egy új lehetőség" - mondta Anderson. "És én már alig várom."

"Amikor arra gondolok, hogy előre tekintek erre az évre, akkor a hitelesség kifejezésére gondolok. Arra gondolok, hogy az igazságban és az egységben járjak önmagam kifejeződésével, és azzal, aki vagyok. Az, aki vagyok, magában foglalja a sebeket, amelyek azokból a pillanatokból származnak, amiket átéltem. A gyengeség pillanatai, a vereség pillanatai.

"Sok mindent várok, de leginkább azt várom, hogy hitelesen Calvin Anderson lehessek."