Az idén újraigazolt veterán safety, Devin McCourty az amerikai sportolók által előszeretettel használt The Players Tribune-ön tett közzé egy írást a holtszezon eddigi eseményeiről - ezt olvashatjátok most.
"Őszintén azt gondoltam, itt az ideje, hogy elhagyjam New Englandet. A karrierem ezen szakaszában, úgy gondoltam, itt az ideje a változtatásnak. Imádom New Englandet, de 10 szezon és három Super Bowl-győzelem után valami azt súgta belül, hogy kész vagyok arra, hogy új kihívások után nézzek - ehhez pedig új csapatra van szükségem.
Aztán jött az első dolog: lehívták Jason opcióját, egyből az előző szezon harmadik hete jutott eszembe, amikor legyőztük itthon a Jetset. Az édesanyám - akárcsak a többi hazai meccsen - ezen is jelen volt, ott volt Jason, a feleségeink, gyerekeink, tehát az egész család. Miután kiürült a stadion, mi voltunk gyakorlatilag egyedül a pályán. A felnőttek csak nézték, ahogy a gyerkőcök fel-alá rohangáltak a pályán. Ez volt az a pillanat, ami teljesen megfogott; a gyerekek, a testvérem, az édesanyám - erről szól az egész:
Család
Akármennyire is vágytam az új kihívásra a karrieremben, ott volt a lehetőség, hogy az ikertestvéremmel játszhatok egy csapatban. Az elmúlt két évben, amikor együtt játszottunk sokkal jobban élveztem a focit, mint előtte bármikor. Egyetem óta nem játszottunk egy csapatban, most velem szemben lakik, a gyerekeink együtt játszanak, meccsnapon együtt megyünk a stadionba. A többiek gyakran kérdezik is némi humorral: OK, ikrek vagytok. Muszáj mindent együtt csinálnotok? Egymásra nézünk, majd rájuk: Öhhh... igen.
Megkaptam amire vágytam: újra együtt játszhatok a tesómmal, együtt tartjuk a családot. Kicsit ironikus, hiszen azt is megkaptam amire eredetileg vágytam: az új kihívást - amihez azt gondoltam el kell hagynom New Englandet. Legyünk őszinték: az elmúlt 10 évünk nagyszerűre sikerült, itt volt nekünk Bill, Tom, a rosterünk is szinte teljesen állandó volt. Ezért is őrült az idei offszezon. Olyanok távoztak mint Jamie (Collins), Nate (Ebner), Kyle (Van Noy), Duron (Harmon) stb. Teljesen más lesz nélkülük, különösen Tom nélkül.
És igen, egyrészt szomorú vagy, hogy távoztak, mert nagyon szereted őket, másrészt viszont izgatott is vagy, hogy megkapják, ami megilleti őket és szurkolsz nekik.
Ott van például Kyle, akit mindenkit elkönyvelt egy második körös bustnak, aztán kétszeres Super Bowl győztesként írt alá Miamiban egy nagy szerződést. Nate, aki különösen a speciális egységben alkotott kiemelkedőt, most New York felé veszi az irányt, és reméled, hogy minden lehetőséget ki fog használni ami adódik számára. Jamie, akiről nem akarod elhinni, hogy megint elmegy New Englandből, de mégis csak a legjobbakat kívánod neki. Duron esete különleges, hiszen mindketten a Rutgersre jártunk, minden nap együtt lógtunk, még mindig azt kívánom bárcsak itt lenne velünk. De tudod, hogy esélyt kapott arra, hogy kezdő lehessen Detroitba, a karrierje új löketet kapjon.
És akkor ott van Tom... Én is, akárcsak ti, úgyanúgy tudtam meg - a közösségi médiából. Legbelül azonban sejtettem már, hogy ez lesz a vége, hiszen közeledett a határidő, neki pedig még mindig nem volt szerződése. Egy kicsit szürreális az egész, hiszen mégiscsak Tom Bradyről beszélünk, aki 20 éve van a Patriotsnál, nyert hat gyűrűt, ő a GOAT: Nyilván nem lesz ugyanaz nélküle. De őszintén, neki is csak szurkolni tudok, megérdemli, hogy ott és úgy fejezze be a karrierjét, ahogy szeretné. Ja, és nem utolsó sorban örülök neki, hogy az NFC-be ment... 🤣🤣🤣
Most, hogy én is szabadügynök lettem, visszaemlékeztem arra, amikor tavaly Jason volt ilyen helyzetben. Akkor a gyerekei azt mondták neki: "Apa, maradnod kell. Most nyertük meg a Super Bowlt. Nem mehetünk el, elegünk van a vesztes szezonokból."
A gyerekek kimondják amit gondolnak. Jason New England előtt sosem jutott playoffba. A gyerekei fiatalok, nem látják át az egész dolgot, úgy mint a felnőttek, de tudják mi a különbség a győzelem és a vereség között. Számukra - akárcsak sok más ember számára - a győzelmet a Patriots jelenti.
Ez a Patriot Way, nemdebár?
Amit azonban sok ember nem ért meg a Patriotsszal kapcsolatban, az az, hogy itt nem csak a győzelemről szól minden. Rengeteg más dolog van a győzelem mellett. A munka, amit nap mint nap elvégzünk például, vagy az, hogy legyünk jobb emberek. Azt gondolom, hogy aki valaha is New Englandben játszott azt tudja mondani, hogy az itt eltöltött idő alatt rengeteget tanult, sok tapasztalatot gyűjtött, ami jobb játékossá tette őt. Megtanulták hogyan legyenek jobb csapattársak, jobb férjek, jobb apák. Azt gondolom, hogy ennek a légkörnek az ápolása az, amire igazán büszkék lehetünk.
Emlékszem, a 2018-as szezon előtt Kobe Bryant jött el a csapathoz. Rengeteg olyan dolgot mondott, amit sokan másképpen gondoltunk. Nem ma volt, nem emlékszem szóról szóra arra amit mondott, de valami ilyesmi volt: "Mindenki a kib@..ott örökségemről beszél - 20 év a Los Angeles Lakersben, öt bajnoki címmel - és hogy ez milyen nagyszerű dolog. De ez engem sosem érdekelt. Tudjátok mi az örökségem? A gyerekeim. Nem arról kéne szólnia a dolgoknak, hogy az elmúlt 20 évben mit tettem LA-ben, hanem hogy a következő 20 évemben mit fogok csinálni. Arra fognak emlékezni az emberek, arról fognak örökké beszélni."
Igazán inspiráló beszéd volt. Ami azonban örökre belém égett, az a beszéde vége felé hangzott el. Arról beszélt, hogyan tanulta meg azt, hogy a kosárlabdában és a privát életben apaként is a legjobb legyen. A pályán a bajnoki címekért maximális energiával száll harcba, de otthon is megállja a helyét apaként és férjként. Leírtam a noteszembe ezt a mondatot és legalább tízszer bekarikáztam. Azóta is rengeteget gondolok erre, naponta többször is. Számomra tényleg erről szól minden: a családról.
Ezért is maradtam New Englandben. Nem csak a testvérem és a családom miatt. Az egész család miatt, a Patriots család miatt.
A szurkolóktól kezdve, a személyzeten át, akikkel minden nap próbáljuk jobbá tenni az emberek életét. Az elmúlt 10 év hihetetlen volt. Játékosként és emberként is rengeteget fejlődtem New Englandben, nagy megtiszteltetés számomra, hogy minden bizonnyal itt fejezhetem be a karrierem, és örökre Hazafi maradhatok.
Sokan fogják azt mondani, hogy vége a dinasztiának, hiszen Tom távozott. Már most temetnek bennünket, de tegyék ezt nyugodtan. Sosem hallottuk meg ezeket a hangokat, és nem most fogjuk elkezdeni. Az biztos, hogy idén magasabban van az a bizonyos léc, több munka vár ránk, nem lesz könnyű dolgunk.
Itt jön a képbe az új kihívás.
Azt gondoltam, el kell hagynom New Englandet, hogy megtaláljam azt, amire vágyom. Aztán rájöttem, hogy nincs annál nagyobb feladat és kihívás számomra, minthogy ezt a Patriotsot vezethetem egy új érába, és segítsek az új játékosoknak, hogy továbbvigyék az örökségünket, és arra építsenek amit elértünk a franchise-zal.
Emiatt vagyok most nagyon izgatott.
Köszönöm a szeretetet és a támogatást New England. Nem tudom, a jövő mit tartogat az új érában a Patriots számára, de azt megígérhetem, hogy keményen fogunk dolgozni a sikerért. Ez az, amit csinálunk. Ezt csináltuk mindig. Nem számít ki jön és ki távozik, ez az egy dolog örökre megmarad.
Viszlát az edzőtáborban."
- DMac
Forrás: ThePlayersTribune
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
Hozzászólás
Respekt, nagyon szép összeszedett írás (és a fordítás is!!!)!!
Köszönjük szépen a fordítást! :)
A tavalyi évben nem csak az zavart,hogy semmi nem jött össze.. draft.. igazolások... kukázás... sérülések... hanem az is,hogy a csapat egyszerűen fáradtnak motiválatlannak örgesenek tűnt , egyszerűen kifogyott a tank.
Brady távozása megnyitotta az ajtót mások előtt is, Patriots most nem WinNowban van de hamarosan megint ott lehet.
BB Bradyvel együtt több nagyobb nevet illetve pár öregmotorost is vagy elengedett elcserélt vagy kivágott.. nagytakarítást tart, draft tőkét kovácsol új csapatot épít, és valljuk be kell a vérfrissítés. BBnek most semmi nem akadály, nem véletlenül van már több mint 24 millió deadmoney...
Hosszú idő óta érzem azt,hogy tényleg izgalmas és kiszámíthatatlan év/évek elé nézünk... Az alapok megmaradtak, erős Secondary, a védőfalban volt egy minimál változás , a LB sor na az megújulóban van, a támadófal egyben van ami nagyon fontos mert kell majd a stabilitás az új irányítónknak, a futók megmaradtak /igaz itt is lehetne változtatni/ WR idén még hozni kell, illetve TE is kell majd.
Fizetési sapkával idén nem állunk jól és még jöhetnek kivágások vagy cserék... illetve sok a halottpénz de jövőre ez annál szebben fog mutatni (konkrétan 110! millió az már szép summa)...
Természetesen nagyon sok sikert kívánok a távozóknak, főként Bradynek mert ez az ember megérdemel minden percet amit a pályán tölt minden győzelmet amit szerez... legyen az bárhol Én szurkolni fogok neki!!!
Go Pats
Nagyon jó írás.
Az biztos, hogy az utóbbi 20 év legizgalmasabb szezonja elé nézünk.
Brady távozásával a dinasztia véget ért. A kérdés, hogy elindul-e egy új dinasztia nélküle vagy ezzel egy időre leáldozott.
Eddig is mindenki minket akart nagyon megverni, de azzal, hogy Tom elment, már nemcsak hatalmas motiváció, hanem hit is lesz, hogy a New England sebezhető.
Ami az offseasont látva is, érthető.
Évek óta lerabolják az edzőink, amikor elment Patricia, akkor fostunk, hogy mi lesz, aztán nagyon jó volt Flores, ő is elment, de Bielema alatt is jó volt a védelem, de most ő is elment, és szinte a komplett defense coaching staff. A legfájóbb ezzel együtt Scar távozása, aki meggyőződése, hogy nem pótolható.
Idén az offseason is teljesen behatárolt volt a cap helyzet miatt.
11 játékost vesztettünk az free agent piac megnyitása óta, amely az egyik legtöbb. Csak tavaly gyengén teljesítő csapatok veszítettek ehhez hasonló mennyiséget.(Detroit, Cleveland például), de ezekből a csapatokból, ahogy láttam arányaiban inkább a kiegészítő játékosok mentek, míg tőlünk masszívan távoztak kulcsjátékosok.
BB idei free agent politikája nekem megint fura volt. Harmont elcseréltük, de aztán hoztunk 2 safetyt (és egy gondolom inkább ST-ben használandó cornert) az egyébként is bivaly secondarybe.(Oké, értem, hogy Duron is menni akart, hogy kezdő lehessen)
Hoztunk egy fullbacket, holott van két fullback is rosteren, akik közül Develin elit, de Johnson sem rossz. Értem, hogy sérültek voltak.
Elment 3 linebacker, akik közül 2 kezdő volt és Roberts is javuló tendenciát mutatott, de ide csak egy játékos jött és azt sem tartom igazán jónak.(Oké, tudom, hogy milyen a cap helyzet)
Elkapó vagy TE-t nagyon kellett volna, erre jött egy darab elkapó, aki szerintem nagyjából a távozó Dorsett (Seahawksba megy) szintje, de sokkal nincs felette.
Ezeket nem kritikaként írtam le, inkább csak kijött belőlem.
Nagyon kíváncsi leszek, hogy milyen lesz a draft és a végső 53-as keret.
Az utóbbi 20 évben most van talán először arra esély, hogy nem leszünk playoffban.
Lássuk az öreg mit mókol össze egy ilyen free agent piac után, ekkora játékosanyag és edzői gárda gyengülés után vagy ellenére.
Jó cikk remek fordítással!
Hosszas megfigyelésen alapuló véleményem szerint az NFL-ben vannak frenchise-ok, amik valahogyan mindig a rájátszásban, vagy annak környékén vannak. Ezek a csapatok bárhogyan is alakulnak át, a minőségük bár vannak gyengébb éveik, de összességében jó. Mindegy, hogy mennyi játékos cserélődik, a génjeikben van az eredmény. Szerintem ennek oka elsősorban a szakmai stáb, elsősorban pedig a HC. Reid, Caroll, Tomlin, Harbough, Sean Payton csapatai többnyire rájátszás esélyesek. Az eddigi tevékenysége alapját véleményem szerint ide sorolható BB is, aki azért sokszor kellett átépítse a Patriots-ot a húsz év alatt. Igaz volt egy állandó “elég jóak mondható” 😀 qb-je.
Ezért én nem izgulok. Láttam már olyat Pats-et a 20 év alatt, amelyik igazi joga bonito volt és olyant is, amelyik, mint a tavalyi igen messze állt ettől. Kíváncsian várom hogyan alakul át a csapat. Lehet hogy a következő év kicsit gyengébb lesz, de a fentiek miatt nem várok hosszú mélyrepülést, amíg Kraft és BB a fedélzeten van.
Remélem DMC egyszer a szakmai stábban köt ki.