Első benyomás - 7. hét: Patriots vs Bills

Na erre ki számított? Az idei szezon alapján aligha gondolta volna bárki, hogy a Buffalo Bills ellen meccset tud nyerni a Patriots, ez azonban pontosan így történt. Egy nagyon izgalmas, végletekig kiélezett mérkőzés végén 29-25-re tudott nyerni a csapat, így 2-5-re javította a mérlegét.

Szerintem nem sok Patriots-szurkoló ült le vasárnap úgy meccset nézni szerte a világon, hogy egy győzelmet fog látni. Az elmúlt hetekben talán soha nem látott mélységekben volt a csapat, ehhez képest az AFC egyik legnagyobb esélyesét tudta legyőzni - még akkor is, ha ez a Bills az elmúlt hetekben nem úgy festett, mint a Dolphins ellen.

A legnagyobb kulcsa a győzelemnek a támadófal teljesítménye volt. Végre láthattuk, milyen teljesítményre képes a támadósor ha ülnek a blokkok, ha elegendő időt tudnak biztosítani Mac Jonesnak és az elkapóknak, na meg persze nem folyamatosan a LoS-en találkoznak a futók a védőkkel, bár a jobban észrevehető különbség egyértelműen a passzjátéknál jelentkezett. Erre a meccsre Onwenu kimozgott RT-be, Strange visszatért Andrews és Brown közé, RG-ként pedig Sow játszott. Idén egyértelműen ez az összeállítás teljesített a legjobban - nem is kevéssel.

Ezt azonban ki is kellett használni, Mac Jones pedig egy remek meccset hozott le, folyamatosan megtalálta az elkapóit, két kedvence Kendrick Bourne (6 elkapás, 63 yard, 1 TD), valamint Demario Douglas (4 elkapás, 54 yard) voltak. Utóbbi azonban egy nagyszerű futással, illetve egy visszahordással is kivette a részét a győzelemből. Jones végül 25 sikeres passzal zárt (30 kísérletből), 272 yardot és 2 touchdownt passzolt összességében.

Zeke Elliott ismét szerzett egy touchdownt, Stevenson pedig a földön és a levegőben is szállította a yardokat. Amerikában ez a nap a TE-k napja, ezt szerencsére a mi játékosaink is tudták, Henry sérülése ellenére is két fontos elkapást mutatott be, Brown két hosszú elkapást jegyzett, a meccs végén pedig Gesicki kapta el a győzelmet jelentő touchdownt.

A védelemről is essen szó, hiszen a Bills támadósora a legveszélyesebbek közé tartozik, mégis három és fél negyeden át 10 ponton tartották őket. Diggst sikerült teljesen levenni a pályáról - egészen addig. A TE-k és a James Cook levédekezése már sokkal problémásabb volt, de szerencsére Josh Allen is hibázgatott (pl. az első playben, amikor eladta a labdát). 22-10-nél aztán jött az ilyenkor már-már szokásos gyors drive utáni TD az ellenféltől, Bourne fumble-je után pedig a rövid pályát nem tudták kivédekezni - itt Dugger szerezhetett volna egy INT-t. Összességében a 25 kapott pont szerintem teljesen rendben van egy ilyen Bills ellen - arra azonban nem sokan (leginkább senki) számítottak, hogy ezt überelni tudja a Patriots.

Pedig végül így lett, szűk két perccel a vége előtt megkapta a labdát Mac Jones, hogy életében először vezessen olyan GWD-t az NFL-ben, ahol hátrányból tudja megfordítani a meccset. A támadósor azt a formáját mutatta, amit korábban a meccsen, szépen fogyott a terület a Bills endzonejáig, 12 másodperccel a vége előtt pedig Gesicki behúzta a mindent eldöntő hatpontost.

Külön kiemelném még az újonc kicker-punter duónkat. Ryland összes rúgása pontos volt, Baringer pedig remekül puntolt.

Ezzel a győzelemmel persze nem állt a feje tetejére a világ, hiszen még mindig elég csúfos a mérleg (2-5), de egyrészt Bill Belichick megszerezte karrierje 300. alapszakaszmeccs-győzelmét, másrészt pedig látszott a játékosokon, hogy ez a győzelem óriási energiákat szabadított fel bennük, nagyon reméljük, hogy ezzel a lendülettel mennek bele a jövőheti, Dolphins elleni idegenbeli találkozóba is.

Ui: a héten a podcast elmarad.