Megtörtént!-TORESPONT-
Azt írtam két hete, hogy „Összejövünk, hogy megnézzük nyerünk-e”. Hát nyertünk. De hogy…
Nagyon nehéz egy ilyen meccs és egy ilyen élmény után valamit egyáltalán írni, hogy nem is tudom, hogy hol kezdjem. Olvastam a hozzászólások között, hogy sokan megköszöntétek a szervezést, de mivel nem akartam mindegyikhez külön hozzászólni, így itt teszem meg: nagyon szívesen!
Alapvetően egy kreatív beállítottságú ember vagyok, szeretek alkotni, valamit létrehozni, és azt gondolom, hogy most valami nagy dolgot hoztunk létre, aki ott volt az tudja miről beszélek, aki nem volt ott, az egy életre szóló élménnyel lett szegényebb.
Vannak napok az ember életében, amikre évek múltán is pontosan fog emlékezni, évek múlva is pontosan fel tudja idézni. Vannak emlékek az ember életében amiket ha felidéz, újra kirázza a hideg.
Nekem ez egy ilyen nap volt, és egy ilyen emlék lett. Köszönöm mindenkinek, hogy ezt átélhettem!
A két évvel ezelőtti SB átélése után nehezen hittem, hogy még egyszer egy ekkora katarzist fogunk átélni, de ha lehet még nagyobb lett. Kár szépíteni és belemagyarázni, én feladtam már. Persze, jó szurkolóként mi is számolgattunk wittmannal és szellemkutyával, hogy „ha most pontot szerzünk”, meg, „ha most megállítjuk ezt a támadást, akkor” még „talán” meg „lehet” meg „háta”…
De mivel a játékunk annyira kilátástalan volt, nem hittem már igazából a csapatban, kimentem a folyosóra a biliárdasztalokhoz, és egyedül bámultam a tv-t. Egy pillanatig átsuhant, hogy haza kéne menni, de hogy nézett volna ki, ha pont a főszervező hagyja el a termet? Erőt vettem magamon és visszamentem a nagyterembe, és ekkor elindult valami…
Rúgtunk egy field goalt, majd megállítottuk őket, -16 pontnál nálunk volt a labda, mindenki kiabált meg tapsolt, olyan hangulat uralkodott ekkor a teremben, hogy egyszerűen érezni lehetett, hogy most valami történelmi dolgot látunk, hogy olyan valami zajlik most a szemünk előtt ami egyszeri, egyedi és megismételhetetlen. Vissza tudom idézni amíg élek, zaj, tapsolás, dobolás, kiabálások, „naaaaa” és „lets gooooo” mindenhonnan, a fele terem már állva nézte, adrenalin fent az agyban, vállba boxolások, pacsizások, összeölelkezések, és a végén az hangrobbanás…. Áááááááááááááá!!!
40 éves vagyok, szerencsére voltak nagy élményeim az életem során, de ez mindörökre ott lesz valahol magasan, top5-ben.
A végén aztán összefolytak a dolgok, mindenki mindenki nyakában, az az öröm és utána az a kb. fél óra amikor mindenki mindenkinek gratulált, míg néztük a díjátadást és együtt örültünk, felejthetetlen. Én nagyjából mindenkihez próbáltam odamenni és megölelni, ezzel is megköszönni, hogy hozzájárult ehhez az estéhez. Ehhez a katarzishoz kellett mindenki aki eljött. Külön kiemelném Tücsit aki elhozta a feleségét és a lányát, szenti78-at aki a felesége mellett a kisfiát is, törökszabi-t aki szintén a feleségét, Arsenal-nak aki a lányát, és predator1-t aki a fiát, hozzájárulva ahhoz, hogy ez ne csak egy kanmuri, hanem egy igazi „Patriots család”, vagy még inkább „Pats.hu család” ünnepe legyen. Szöszinek már nem újdonság, hogy ennyi pasi közé leül mecset nézni de ezúton is köszönöm, és hátsó sorban annak a szőke lánynak (bocs de nem tudom a neved) is, hogy eljöttek. És ti Urak, ti nagyon fanatikusok tömege, nem tudom mindenkinek a nevét ideírni mert akkor soha nem érne véget a cikk, de Benzinkút, Gordon, Kismegyeri, Kolléga, gosb5 (hello gosb6!!!), danmajerle, Bencsik Gabi, és a többiek, nagyon köszönöm nektek, hogy ekkora élményben volt részünk újra, fantasztikusak voltatok!
Nem akarom letagadni, én a végén elsírtam magam, no nem zokogtam, de folyamatosan a szememet törölgettem mert a könnycsatornáim folyamatosan megteltek.
Óriási szezon van mögöttünk, az Arizona elleni győztes nyitánytól Benett táncáig a Whitney Houston számra, és ez a meccsnézés ezzel a hatalmas emocionális töltettel méltó lezárása volt.
Nem tudom, mit hoz a jövő, nem tudom lesz-e még alkalmam ezt a társaságot/családot még egyszer összeszervezni, de ha igen, azt innentől kezdve ajándéknak fogom tekinteni. Borzasztó szerencsések vagyunk, hogy ennek a csapatnak szurkolhatunk, hogy ezt a csapatot láthatjuk játszani, és, hogy így egymásra találtunk, hogy ilyen élményekkel gazdagodhatunk újra és újra.
Imádkozom érte, hogy jövőre legyen lehetőségünk újra összejönni!
Köszönöm nektek még egyszer, hogy átélhettem veletek ezt!
Köszönöm Istenem, hogy Patrióta vagyok!
A Digisport riportjába sajnos nem került be, de volt egy kissé provokatív kérdés amire adtam egy választ, ezzel szeretném zárni ezt az írást, mert szerintem ebben van minden amit gondolok.
-„A ma este itt lévő drukkerekből, hány úgynevezett divatdukker van?”
-„Egy sem.”
LaFleur
A Digisport tudósítása az estéről:
Azt írtam két hete, hogy „Összejövünk, hogy megnézzük nyerünk-e”. Hát nyertünk. De hogy…
Nagyon nehéz egy ilyen meccs és egy ilyen élmény után valamit egyáltalán írni, hogy nem is tudom, hogy hol kezdjem. Olvastam a hozzászólások között, hogy sokan megköszöntétek a szervezést, de mivel nem akartam mindegyikhez külön hozzászólni, így itt teszem meg: nagyon szívesen!
Alapvetően egy kreatív beállítottságú ember vagyok, szeretek alkotni, valamit létrehozni, és azt gondolom, hogy most valami nagy dolgot hoztunk létre, aki ott volt az tudja miről beszélek, aki nem volt ott, az egy életre szóló élménnyel lett szegényebb.
Vannak napok az ember életében, amikre évek múltán is pontosan fog emlékezni, évek múlva is pontosan fel tudja idézni. Vannak emlékek az ember életében amiket ha felidéz, újra kirázza a hideg.
Nekem ez egy ilyen nap volt, és egy ilyen emlék lett. Köszönöm mindenkinek, hogy ezt átélhettem!
A két évvel ezelőtti SB átélése után nehezen hittem, hogy még egyszer egy ekkora katarzist fogunk átélni, de ha lehet még nagyobb lett. Kár szépíteni és belemagyarázni, én feladtam már. Persze, jó szurkolóként mi is számolgattunk wittmannal és szellemkutyával, hogy „ha most pontot szerzünk”, meg, „ha most megállítjuk ezt a támadást, akkor” még „talán” meg „lehet” meg „háta”…
De mivel a játékunk annyira kilátástalan volt, nem hittem már igazából a csapatban, kimentem a folyosóra a biliárdasztalokhoz, és egyedül bámultam a tv-t. Egy pillanatig átsuhant, hogy haza kéne menni, de hogy nézett volna ki, ha pont a főszervező hagyja el a termet? Erőt vettem magamon és visszamentem a nagyterembe, és ekkor elindult valami…
Rúgtunk egy field goalt, majd megállítottuk őket, -16 pontnál nálunk volt a labda, mindenki kiabált meg tapsolt, olyan hangulat uralkodott ekkor a teremben, hogy egyszerűen érezni lehetett, hogy most valami történelmi dolgot látunk, hogy olyan valami zajlik most a szemünk előtt ami egyszeri, egyedi és megismételhetetlen. Vissza tudom idézni amíg élek, zaj, tapsolás, dobolás, kiabálások, „naaaaa” és „lets gooooo” mindenhonnan, a fele terem már állva nézte, adrenalin fent az agyban, vállba boxolások, pacsizások, összeölelkezések, és a végén az hangrobbanás…. Áááááááááááááá!!!
40 éves vagyok, szerencsére voltak nagy élményeim az életem során, de ez mindörökre ott lesz valahol magasan, top5-ben.
A végén aztán összefolytak a dolgok, mindenki mindenki nyakában, az az öröm és utána az a kb. fél óra amikor mindenki mindenkinek gratulált, míg néztük a díjátadást és együtt örültünk, felejthetetlen. Én nagyjából mindenkihez próbáltam odamenni és megölelni, ezzel is megköszönni, hogy hozzájárult ehhez az estéhez. Ehhez a katarzishoz kellett mindenki aki eljött. Külön kiemelném Tücsit aki elhozta a feleségét és a lányát, szenti78-at aki a felesége mellett a kisfiát is, törökszabi-t aki szintén a feleségét, Arsenal-nak aki a lányát, és predator1-t aki a fiát, hozzájárulva ahhoz, hogy ez ne csak egy kanmuri, hanem egy igazi „Patriots család”, vagy még inkább „Pats.hu család” ünnepe legyen. Szöszinek már nem újdonság, hogy ennyi pasi közé leül mecset nézni de ezúton is köszönöm, és hátsó sorban annak a szőke lánynak (bocs de nem tudom a neved) is, hogy eljöttek. És ti Urak, ti nagyon fanatikusok tömege, nem tudom mindenkinek a nevét ideírni mert akkor soha nem érne véget a cikk, de Benzinkút, Gordon, Kismegyeri, Kolléga, gosb5 (hello gosb6!!!), danmajerle, Bencsik Gabi, és a többiek, nagyon köszönöm nektek, hogy ekkora élményben volt részünk újra, fantasztikusak voltatok!
Nem akarom letagadni, én a végén elsírtam magam, no nem zokogtam, de folyamatosan a szememet törölgettem mert a könnycsatornáim folyamatosan megteltek.
Óriási szezon van mögöttünk, az Arizona elleni győztes nyitánytól Benett táncáig a Whitney Houston számra, és ez a meccsnézés ezzel a hatalmas emocionális töltettel méltó lezárása volt.
Nem tudom, mit hoz a jövő, nem tudom lesz-e még alkalmam ezt a társaságot/családot még egyszer összeszervezni, de ha igen, azt innentől kezdve ajándéknak fogom tekinteni. Borzasztó szerencsések vagyunk, hogy ennek a csapatnak szurkolhatunk, hogy ezt a csapatot láthatjuk játszani, és, hogy így egymásra találtunk, hogy ilyen élményekkel gazdagodhatunk újra és újra.
Imádkozom érte, hogy jövőre legyen lehetőségünk újra összejönni!
Köszönöm nektek még egyszer, hogy átélhettem veletek ezt!
Köszönöm Istenem, hogy Patrióta vagyok!
A Digisport riportjába sajnos nem került be, de volt egy kissé provokatív kérdés amire adtam egy választ, ezzel szeretném zárni ezt az írást, mert szerintem ebben van minden amit gondolok.
-„A ma este itt lévő drukkerekből, hány úgynevezett divatdukker van?”
-„Egy sem.”
LaFleur
A Digisport tudósítása az estéről:
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges