Beharangozó - 4.hét : Patriots @ Bills

A 4. héten a New England Patriots a vadiúj Highmark Stadiumban lép pályára a Buffalo Bills vendégeként. A mérkőzés magyar idő szerint vasárnap este 19:00 órakor kezdődik.

 Sérülésjelentés

(október 1.)

 
Patriots :

Nem edzett : DT Christian Barmore (váll), FB Reggie Gilliam (térd), CB Christian Gonzalez (váll), T Morgan Moses (lábfej)

Limitáltan edzett : CB Channing Canada (combhajlító), LB Christian Elliss (mellkas), LB Dre'Mont Jones (váll), TE Eli Raridon (comb), S Brenden Schooler (hát), S Craig Woodson (váll)

Teljes edzésmunkát végzett : QB Drake Maye (jobb váll)

(Brenden Schooler lekerült az NFI-listáról, már edzhet, de ezen a héten még nem léphet pályára.)

Bills : 

Nem edzett : CB Christian Benford (lábujj), DB Sam Franklin (személyes ok)

Limitáltan edzett : ILB Joe Andreessen (térd), WR Keon Coleman (boka), S Damar Hamlin (bordák), WR DJ Moore (váll), DL T.J. Sanders (betegség)

Teljes edzésmunkát végzett : ILB Terrel Bernard (térd), OLB Bradley Chubb (hüvelykujj), RB Ray Davis (combhajlító), G Ar'maj Reed-Adams (könyök), DL Deone Walker (combfeszítő), LB Dorian Williams (csípő)

Mit játszottak a csapatok az elmúlt hetekben?

   A Patriotsról sokat nem írok, az első három heti meccset feltételezem mindenki látta. Sajnos a kilátások nem igazán jók, az egész csapat, így Drake Maye is mélyen tavalyi formája alatt játszik, utóbbi feltehetőleg nem felejtett el focizni, ezért legalább részben az edzők és a csapattársak teljesítménye okozzák a szenvedését, de az kétségtelen, hogy sok rossz döntést hozott, és sok ki nem kényszerített hibával játszik. Nyilván ebben benne vannak a sérülések is, de az elfogadhatatlan, hogy Maye három meccs alatt 1 passzolt TD-vel és 6 INT-tel áll, és a teljes támadósor szerzett három meccsen 2 touchdownt. A védelem még tartotta magát az első két meccsen (10 és 6 kapott pont, egy picksix), de a Jaguars elleni 35 pont már nem mutat olyan jól.

Tavaly egyik nagy előnyünk volt, hogy a fontos játékosainkat a komoly sérülések elkerülték, idén ez már csak a statisztika miatt is várható volt, hogy nem tartható, Onwenu és A.J. Brown is nagyon hiányzik a csapatból, előbbi ráadásul season ending sérülést szenvedett, idén már nem látjuk pályán.

   A Buffalo Billstől idén sokat vártak a szakírók, és egyelőre úgy tűnik, nem is alaptalanul. Mindhárom eddigi mérkőzésüket megnyerték, ráadásul az előzetesen a legjobbak közé várt Texans, Lions, Chargers trió ellen hozták ezt – hogy ez mennyire vált be, mármint hogy ezek erős csapatok lesznek, az mondjuk más kérdés, a Houstoniak 0-3-mal állnak, a Lion a Jetset és a Saintset győzte le a 2-1-es mérleghez, míg a Chargers egészen pocsék teljesítményt hoz, a Bills mellett az (előzetesen) két 1/1 várományostól, a Cardinalstól és a Raiderstől is kikapott.

   A Texans elleni szezonnyitó egy parádés, szoros és szórakoztató meccset hozott, a Bills szinte végig vezetve nyert, de a Houston tartotta a lépést, de nem sokon múlt, a legvégén még átvette a vezetést a Texans, és Allen passzát az utolsó előtti percben majdnem lehalászta a védő az end zone-ban, de rögtön utána javított, és megtalálta az elkapóját a győztes TD-vel.

   A Lion ellen hazai pályán már tényleg végig vezetve nyertek, de azért az sem volt tükörsima meccs. Az elején még 21-0-ra is elhúzott a Bills, de a Lions nem adta fel, végül Allen 3, míg Goff 4 touchdownt passzolt a meccsen, de ez is csak a folyamatos zárkózáshoz volt elég a Detroitnak, így a Bills magabiztosan, 41-31-re húzta be végül a meccset.

   A Chargers elleni meccs furcsán alakult, a Los Angeles 10-0-ra is elhúzott, de végül úgy tudott nyerni a Bills 24-16-ra, hogy közben ÖTSZÖR adták el a labdát. De a Chargers és Herbert is annyira pocsékul játszott, hogy még ez is elég volt a Buffalonak a győzelemhez.

Mi az érdekes a Bills három meccséből?

   Az, hogy a három meccset három különbözőképpen nyerte meg.

   A Texans elleni szezonnyitón a védelem még nem nagyon állt össze, 381 yardot és 31 pontot nyelt be, de a támadósor se volt tökéletes, mindössze 63 yard jött össze a futójátékból (+Allen még pár), de Josh Allen parádésan játszott a levegőben, 334 yardot passzolt 4 TD-vel, INT nélkül. A Chicagoból hozott D.J. Moore és Dalton Kincaid is 100+ elkapott yarddal zárt, szóval az új fiút is sikerült játékba hozni, és a tight end játékban is újat húzott a Bills.

   A Lions elleni meccs persze megint Allenről szólt, de itt már inkább a teljes támadógépezet hozta a meccset : a futójáték is működött (James Cook 101 yard), de Kincaid is megint hozzátette a magáét (7rec-95yard). Allen statisztikája elképesztő, 248 passzolt 69 futott yard, 3 passzolt 2 futott TD, mégis az egész offense hozta ezt a meccset. A védelem itt is sebezhetőnek bizonyult, 355 yard és 31 pont se volt elég a Detroitnak a győzelemhez, de összességében jobban szerepeltek, a Lions a Goff-Gibbs-St.Brown-LaPorta-Williams ötössel azért az támadósorok krémjéhez tartozik.

   A Chargers elleni meccs volt a legérdekesebb. Allen most kevésbé játszott jól, 204 passzolt yard, 0TD, 2INT, valamint egyszer el is hagyta a labdát, de cserébe futott két TD-t. A győzelemhez most James Cook tette hozzá az offense részéről a legtöbbet, 154 futott yarddal. De az igazi faktor ebben a győzelemben most a védelem volt. Sikerült csak 16 ponton tartani a Chargerst úgy, hogy a Bills öt turnovert ajándékozott nekik (Allen 3, Cook és Kincaid 1-1), ráadásul úgy, hogy ezek közül több is igen kedvező mezőnypozíciót, rövid pályát biztosított volna Herbertéknek. Persze ehhez a Bills győzelemhez kellett a Los Angeles impotens támadójátéka is, vétettek ők is interceptiont, rontottak el negyedik kísérletet, de a Bills védelem folyamatos nyomása biztosan belejátszott ezekbe is.

   Azt eddig is tudtuk, hogy a Bills jó csapat, még a tavalyinál is jobb, de egyelőre úgy tűnik, hogy a stáb is javult, tudnak újítani is, korrigálni is meccsek közben, az eddig látottak – beleértve a többi csapatot is persze – alapján az AFC toronymagasan legjobb, és legesélyesebb csapata. Az, hogy nem lesz könnyű dolgunk ellenük, inkább eufemizmusnak hat a Patriots eddigi teljesítményének fényében. 

Érdekességek

•  A héten sorra kerülő mérkőzés a két csapat 134. találkozója lesz. A New England 80–52–1-es előnnyel vezeti ezt a sorozatot, a huszonegyedik század 52 alapszakaszbeli mérkőzéséből 39-et megnyert.

• Az AFC East riválisai közötti sorozat 1960-ban kezdődött. A Patriots 80 győzelme a Bills ellen a legtöbb, amit bármelyik ellenfelükkel szemben elért, hárommal több, mint a második legtöbb, a New York Jets ellen elért 77 győzelem.

• A Patriots mérlege 39–27–1, amikor idegenben játszik a Buffalo ellen.

• A Patriots 2003 és 2010 között hét egymást követő szezonban ért el „söprést”, vagyis nyerte meg az alapszakasz mindkét meccsét, így egy 15 mérkőzéses győzelmi sorozata van a Bills ellen. A Patsnek egyébként van egy ugyanilyen sorozata a Jets ellen is.

• A csapatok az évek során számos emlékezetes mérkőzést vívtak egymással, többek között 1999 és 2001 között, amikor a hat találkozó közül négy is hosszabbításban dőlt el.

•  A Bills két edzője is megfordult a Patriotsban : Bo Hardegree QB edző (2021), és Trace McSorley támadóoldali segédedző (2023).

• A Billsben több mostani Pats játékos és edző is dolgozott : FB Reggie Gilliam (2020–25), WR Mack Hollins (2024), DT DaQuan Jones (2021–25), OL Greg Van Roten (2022), valamint Scott Booker secondary edző (2024), Todd Downing az elkapók edzője (2014) és Doug Marrone támadófal edző(ott főedző, 2013–14).

A két csapat idei statisztikái

Mire számíthatunk a meccsen?

Támadósorok

   Nagyjából ugyanazokat lehet írni, amiről sokszor szó volt már. Természetesen Drake Mayenek jobban kellene játszania, de a problémák gyökere ennél sokkal sokrétűbb, beleértve az egyéni teljesítményeket, az edzők oldalvonali munkáját, és persze a gameplant, a felkészülést, a felkészítést a meccsek előtt. Egy évvel ezelőtt Maye az MVP-cím második helyezettje volt, de a 2026-os passzainak csupán 63,7%-át teljesítette sikeresen (51/80), 585 yardot, egy touchdown-t és hat interceptiont jegyzett három mérkőzésen. A statisztikái nemcsak a tavalyiaknál rosszabbak, hanem jóval elmaradnak a 2024-es újoncévében elért eredményeitől is. A Patriots támadósor mérkőzésenként mindössze 12 pontot átlagolt, amivel az NFL utolsó helyén áll, és a teljes támadóoldali statisztikában a 22. helyet foglalja el. 

   Segíthetne, ha le lehetne venni egy kicsit a terhet Maye válláról, amit egy jól működő futójáték megtehetne – csak hát Foxboroughban ilyen nem nagyon van mostanság. Villanások vannak, de stabil, konzisztens, láncokat mozgatni tudó futójáték nincs. A statisztikák eddig nem túl lenyűgözőek: Stevenson 31 futásból 116 yardot tett meg, a leghosszabb futása 24 yard volt, míg a Henderson 24 futásból 99 yardot és egy touchdown-t szerzett. Az is sokat mondó adat, hogy a 10. szezonját játszó Mack Hollins vezet három mérkőzés után elkapások számában és yardban is a csapatnál – akit amúgy imádunk, a legnagyobb arc az öltözőben és azon kívül is, de neki nem ez kellene legyen a feladata.

   Ezzel szemben Allen a liga legdinamikusabb irányítója. Minden egyes mérkőzésen képes több látványos játékot is bemutatni, és ezt kilencéves karrierje során már többször is bebizonyította. Hogy ezt eddig nem sikerült Super Bowl szereplésre váltani, elsősorban – Mayehez hasonlóan – nem (vagy nem csak) a saját hibája. De az első három meccs alapján mondhatjuk, hogy most végre sikerült egy potens offenset köré rakni, D.J. Moore végre az az elkapó, aki eddig hiányzott ebből a csapatból, a kiegészítő emberek (Palmer, Coleman) jól teljesítettek, a tight end játék trendjét pedig úgy tűnik jobban ismerték fel a Bills stábjában, mint a Patsnél. 

   Kincaid jobban is játszik, mint tavaly, Knox-szal és Jackson Hawes-szel kiegészülve komoly két (sőt, három) tight endes felállások várhatóak. A Bills az első meccsen csak a támadó snapek 8%-ban állt fel 12 personelben (1 RB, 2 TE), ezzel szemben a másodikon már 30% volt ilyen és 25% volt a 3 tight endes felállás, míg a harmadik meccsen ugyan 19%-ra visszaesett a 12 personel, de 27%-ra emelkedett a 3 tight endes felállások aránya. Összesen a Bills 56 három tight endes felállást játszott az idei első három meccsen – összehasonlításként tavaly az EGÉSZ szezonban volt 65 ilyen játékuk. Úgy tűnik ők felismerték ezt a trendet, és látszólag elég jól be is tudták építeni a gameplanekbe. Persze, ehhez megfelelő három tight end is kell, ami New Englandban még darabra sincsen meg, nemhogy kifejezetten erre alkalmas játékosok.

   A Bills támadósor meccsenként több mint 400 yardot átlagol, az NFL-ben a második helyen áll a teljes EPA-ban, és Josh Allen – bár kis minta alapján még, de - egyértelmű esélyese az MVP szavazásnak, tekintve, hogy a drop-backenkénti EPA-értékben a negyedik (+0,36), a teljes QBR-ben pedig a hetedik helyen áll (77,5) a ligában. Kiváló kiegészítője James Cook, aki a 2025-ös szezon kezdete óta vezeti a ligát a futás EPA-statisztikáiban. Sok motion, sok heavy felállás, sok under center játék, lássuk, hogyan lehetne megállítani őket (spoiler : nehezen 😊).

Védelmek

   A két védelem közül bár papíron és a boxscore-ok tekintetében a Patriots a jobb, valójában éppen ellentétes úton járnak. A Patriots defense erősen kezdte az évet, kevés pontot engedett összességében, de főleg a passz védekezés volt erős, a futás ellen legfeljebb közepes. Ráadásul – sérüléseknek is köszönhetően – az utolsó meccsen szerepelt a leggyengébben, míg a Bills defense meccsről meccsre jobban játszik, igaz, a passz elleni védelmük a liga utolsó negyedébe tartozik. (Pats : total def. 5. a ligában, a passzvédekezés 2., míg a Billsnél ugyanez 25. és 27.) Tulajdonképpen itt egy ellentétpár fog találkozni : a Pats jó passzvédelme a Bills jó passzjátékával, valamint a Pats gyenge passzjátéka a Bills gyenge passzvédelmével, Ugyanakkor a futójáték inkább a Bills javára billen, míg a Patriots futásvédelme a középmezőnyben van addig a Billsé inkább a liga utolsó negyedében (de a támadósorok futóteljesítménye miatt itt azért van különbség, sajnos a Buffalo javára).

   A Pats védelme a múlt héten 27 snapet játszott base formációban a Jaguars ellen Craig Woodson kezdő safety nélkül, és viszonylag hatékonyak voltak, csupán 3,9 yardot engedélyeztek játékonként. Mielőtt Woodson megsérült, a Pats három safety-ből álló „nickel” felállást alkalmazott a 12 és 13 personelek ellen, Woodsonnal, Kevin Byard III-mal és egy harmadik safety-vel. Woodson játékra való alkalmasságától függően az első lépés egy olyan felállás megtalálása lenne, amely alkalmas a Bills korai downokban alkalmazott támadójátéka ellen. Ha az első kísérletek során sikerül tartaniuk a frontot, a Chargersnek a múlt héten ígéretes egyéni védekezési játékai voltak a Bills ellen, amikor a Los Angeles-i védelem öt labdavesztést tudott kikényszeríteni (ebből hármat Allen ellen). Ennek többek között része volt, hogy Allenre egy „spy” védőt állítottak. A Chargers a mélységben nyújtott jó védekezéssel arra kényszerítette Allent, hogy megtartsa a labdát, de a „spy” védő miatt Allen nem tudott lábon elszabadulni, így a Chargers védelme többször is össze tudta omlasztani a zsebet, és sackelni Allent.

   A Bills védelem 3-4-es védelmet alkalmaz, miközben a zónavédelem aránya náluk a hetedik legmagasabb (85,5%) az NFL-ben. Bár továbbra is zónavédelemre épül a védelmük, a Buffalo védelmi kombinációja eltér attól, ami McDermott alatt volt, aki a tavalyi szezonban erősen ragaszkodott a 4-2-5-ös nickel-formációhoz (61,8%). Ebben a szezonban az új védőkoordinátor, Jim Leonhard sokkal több base és dime felállást használ, előbbit a tavalyi 23%-ról 36%-ra, utóbbit 15%-ról 23%-ra emelve. Ezzel pedig a Bills a 19. helyen áll a védelmi DVOA-ranglistán, ami az új rendszerhez kapcsolódó várható tanulási görbét tükrözi (18. hely a passz ellen, 21. hely a futás ellen).

   Bár más edzői stáb állt a csapat élén, a Bills volt az első védelem, amely a cover6 felállást alkalmazta Maye ellen a tavalyi szezon 15. hetében. A Buffalo által a Patriots ellen elért 35–31-es fordításos győzelem második félidejében 8 alkalommal hívták ezt a taktikát, míg az első félidőben csak háromszor.  Maye átlagosan mindössze 4,3 yardot tett meg kísérletenként a cover6 ellen, miközben két sacket is benyelt. Ezt követően a Patriots későbbi ellenfelei elkezdték lemásolni McDermott második félidőbeli taktikáját. Leonhard az első héten mindössze a snapek 9,7%-ában hívott cover6 felállást, érdekes lesz megfigyelni, milyen arányban használja majd, és hogy még mindig olyan hatékony-e Maye ellen.

   A Bills futás elleni védekezése lehetőséget nyújthat, hogy a Pats kicsit felélessze a futójátékát. A Buffalo a 23. helyen áll a futás során engedett EPA-érték tekintetében, míg a futás sikerességi rátájában csak a 27. helyen. A Chargers és a Lions is sikeresen futott a Bills two-high safety-s felállásai ellen. Ha a New England többet tudna futni a külső oldalra vagy széthúzott felállásokból, az felszabadíthatná Rhamondre Stevenson és TreVeyon Henderson játékát. A futójátékban elért sikerek pedig több „single-high” lehetőséget teremthetnének Maye számára. A védelmek ebben a szezonban a hetedik legmagasabb arányban (51,4%) alkalmazzák a split-safetys coveraget Maye ellen, hogy levédekezzék a mély passzjátékot. Összehasonlításképpen: a Pats 2025-ben csak az esetek 38,9%-ában találkozott split-safety védelemmel. Ha azon tűnődsz, hová tűntek Maye mély passzai, itt van a válasz.

Kulcsfontosságú párharcok

Morgan Moses vs. Greg Rousseau

   Bár nem világos, mennyire korlátozza a 35 éves játékost a lábsérülése, Moses a múlt héten három nyomást engedett a Jaguars ellen, és most Rousseau-val kell szembenéznie, aki jelenleg remek formában van. Rousseau elsősorban a jobb oldalon áll fel, de ő és Bradley Chubb időnként felcserélik a helyüket. Rousseau az első három mérkőzésen domináns volt, az EDGE-k között a második helyen áll a QB-nyomások számát tekintve (22).

Patriots iOL vs Bills DT-k

   Bizonytalan még, hogy ki fog kezdeni jobb guardban, hiszen Mike Onwenu és Greg Van Roten is IR-re került.  A múlt héten T/G Walter Rouse lépett Van Roten helyére, de a tartalék C/G Ben Brown is szóba jöhet. Akárhogy is alakul, a Patsnek a harmadik számú jobb guardjával kell szembenéznie az Ed Oliver- Deone Walker párossal. Előbbi a múlt héten háromszor ütötte meg Herbertet, utóbbi bár csak másodéves, mégis kiugró teljesítményt nyújt nose tackleként, és három mérkőzés alatt 14 nyomásgyakorlással holtversenyben a második helyen áll a DT-k között. A két DT és Rousseau között a Patriots nem engedheti meg, hogy a Buffalo támadósora átvegye az irányítást a mérkőzés felett.

Jaylen Reed/Craig Woodson vs. Dalton Kincaid

   A Patriots reményei az egy-egy elleni védekezésre attól függhetnek, hogy elhiszik-e, hogy játékosaik képesek-e levédekezni azt a Dalton Kincaidot, aki három mérkőzés alatt 263 elkapott yarddal vezeti a tight endek ranglistáját. Kincaid remek elkapó tight end, tavalyhoz képest is szintet lépett, a hosszú útvonalakhoz is megvan a sebessége, és a rövidekhez is a nagyon gyors irányváltási képessége. Vajon Reed vagy Woodson képes megbirkózni a feladattal? Esetleg Christian Gonzalez vagy Carlton Davis képes lenne-e fedezni Kincaidot harmadik downokon? Kétségtelenül ő most a Bills legveszélyesebb elkapója.

   Hogy mi jön ki a végén a fentiekből? A Bills hazai pályán 6-7 pont közötti favorit, 48 körüli összpontszám mellett, ugyanakkor a 2026-os NFL szezon első három hetéből a legnagyobb tanulság az, hogy bármi, de tényleg bármi megtörténhet a pályán. Ilyen sok underdog szerintem évek óta nem nyert meccseket, de az tény, hogy a jobb csapat itt nem a Patriots most. Kijöhet a lépés, ha sikerül fegyelmezettebben játszani, kevés hibával, turnoverek és buta büntetések nélkül, és persze Maye extra játékával. Ha ezekből akár csak az egyik nem lesz meg, már kínkeserves meccset nézhetünk megint.

De azért is :