
Az emlőrák évente közel 2500 nő életét követeli Magyarországon, és ennek oka jórészt abban keresendő, hogy többségüknél már csak előrehaladott klinikai stádiumban ismerik fel a betegséget. Holott a korai felismerés és kezelés az eredményes kezelés legfőbb záloga. Az emlődaganatok szűréséről nem lehet elég sokat beszélni, hiszen ez a fajta betegség akár három évet is képes a tünetmentesség fázisában tölteni. A daganat kialakulása azonban már a tünetek megjelenése előtt kimutatható szűrővizsgálatokkal, hiszen fény derülhet például egy rejtett vérzésre, vagy jellegzetes röntgenárnyékra. A legtöbben sajnos csak a klinikai szakaszban fordulnak orvoshoz, amikor már tünetek és panaszok is jelentkeznek, ezzel csökken az esély az áttétek kiküszöbölésére. A ma használatos szűrések három pillérre épülnek:
- az emlők önvizsgálata
- szakorvosi tapintásos emlővizsgálat
- mammográfia
Feltétlenül forduljon orvoshoz, ha az alábbi tüneteket tapasztalja magán:
• az emlő alakja torzul
• az emlő bőrén ismeretlen eredetű, nem gyógyuló seb jelentkezik
• az emlő vagy a bimbó bőre behúzódik
• a mellbimbó megduzzad, kipirosodik, viszket
• az emlő véresen váladékozik addig ismeretlen csomót tapint
A mellrák nem egységes betegség, annak számos formája fordul elő. A betegség lehet egyoldali, amikor csak az egyik emlőben található meg, de lehet kétoldali is, mikor mindkét emlőt érinti. Leggyakrabban az egyoldali forma fordul elő. A mellrák hazánkban a nők 7-10 százalékánál fordul elő, a középkorú nőknél a leggyakoribb rosszindulatú daganatos megbetegedés. Hazánkban évente körülbelül 4-7500 új beteget fedeznek fel. A fejlett országokban gyakori a betegség, ám érdekes módon Japánban alig fordul elő. A különbség a genetika mellett valószínűleg az eltérő életmód - elsősorban a táplálkozási szokások folytán kialakuló túlsúlyos lakosok eltérő aránya - miatt tapasztalható. Azt gondolhatnánk, hogy a mellrák a nők betegsége, pedig az összes mellrákos megbetegedés körülbelül egy százaléka férfiakban alakul ki, azonban az ő esetükben a betegség agresszívebb, a lefolyás gyorsabb, a kezelés nehezebb. A nők nagyobb arányát két tényező magyarázza: nőknél az emlő mérete nagyobb, ezáltal potenciálisan nagyobb eséllyel alakul ki náluk a daganat. A másik ok az emlőrák biológiai viselkedéséből adódik, ugyanis a mellrákok egy részének kialakulása és növekedése, a női nemi hormonok függvénye, így értelemszerűen a férfiaknál mások a kór kialakulásának esélyei. A leírtakból is látható, hogy megfelelő odafigyeléssel, önvizsgálattal, a szűréseken való részvétellel elkerülhető egy súlyos betegség tragikussá, gyógyíthatatlanná válása, ezért fontos, hogy foglalkozzunk vele, hogy beszéljünk róla - és amikor szükséges, cselekedjünk is!
Tehet-e valamit az is, aki a témában nem érintett közvetlenül? Igen, tehet. Az adatok azt mutatják, hogy Magyarországon a vizsgálatra behívottak mintegy 60 %-a nem megy el a szűrésre. Nőtársaimnak üzenem tehát, hogy viseljünk felelősséget önmagunk iránt, menjünk el, ne halogassuk! A férfiaknak pedig, hogy kérdezzék meg édesanyjukat, társukat, hogy voltak-e az utóbbi időben szűrésen, és biztassák őket, hogy menjenek el! Ez a célja a felhívásnak, amit a NFL is közvetít felénk, az pedig csak rajtunk múlik, hogy vesszük-e ezt az életünk számára nagyon fontos üzenetet.
(A cikk dr. Kónya Judit és dr. Szabó Andrea interneten megjelent írásainak felhasználásával készült.)
• az emlő alakja torzul
• az emlő bőrén ismeretlen eredetű, nem gyógyuló seb jelentkezik
• az emlő vagy a bimbó bőre behúzódik
• a mellbimbó megduzzad, kipirosodik, viszket
• az emlő véresen váladékozik addig ismeretlen csomót tapint
A mellrák nem egységes betegség, annak számos formája fordul elő. A betegség lehet egyoldali, amikor csak az egyik emlőben található meg, de lehet kétoldali is, mikor mindkét emlőt érinti. Leggyakrabban az egyoldali forma fordul elő. A mellrák hazánkban a nők 7-10 százalékánál fordul elő, a középkorú nőknél a leggyakoribb rosszindulatú daganatos megbetegedés. Hazánkban évente körülbelül 4-7500 új beteget fedeznek fel. A fejlett országokban gyakori a betegség, ám érdekes módon Japánban alig fordul elő. A különbség a genetika mellett valószínűleg az eltérő életmód - elsősorban a táplálkozási szokások folytán kialakuló túlsúlyos lakosok eltérő aránya - miatt tapasztalható. Azt gondolhatnánk, hogy a mellrák a nők betegsége, pedig az összes mellrákos megbetegedés körülbelül egy százaléka férfiakban alakul ki, azonban az ő esetükben a betegség agresszívebb, a lefolyás gyorsabb, a kezelés nehezebb. A nők nagyobb arányát két tényező magyarázza: nőknél az emlő mérete nagyobb, ezáltal potenciálisan nagyobb eséllyel alakul ki náluk a daganat. A másik ok az emlőrák biológiai viselkedéséből adódik, ugyanis a mellrákok egy részének kialakulása és növekedése, a női nemi hormonok függvénye, így értelemszerűen a férfiaknál mások a kór kialakulásának esélyei. A leírtakból is látható, hogy megfelelő odafigyeléssel, önvizsgálattal, a szűréseken való részvétellel elkerülhető egy súlyos betegség tragikussá, gyógyíthatatlanná válása, ezért fontos, hogy foglalkozzunk vele, hogy beszéljünk róla - és amikor szükséges, cselekedjünk is!
Tehet-e valamit az is, aki a témában nem érintett közvetlenül? Igen, tehet. Az adatok azt mutatják, hogy Magyarországon a vizsgálatra behívottak mintegy 60 %-a nem megy el a szűrésre. Nőtársaimnak üzenem tehát, hogy viseljünk felelősséget önmagunk iránt, menjünk el, ne halogassuk! A férfiaknak pedig, hogy kérdezzék meg édesanyjukat, társukat, hogy voltak-e az utóbbi időben szűrésen, és biztassák őket, hogy menjenek el! Ez a célja a felhívásnak, amit a NFL is közvetít felénk, az pedig csak rajtunk múlik, hogy vesszük-e ezt az életünk számára nagyon fontos üzenetet.
(A cikk dr. Kónya Judit és dr. Szabó Andrea interneten megjelent írásainak felhasználásával készült.)
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges