Egy korszak vége

Bár a hír hirtelen jött, a valóság az, hogy ez a vég már jó ideje közeledett. Az NFL történetének legnagyobb vezetőedzőjének pályafutása ért véget - legalábbis New Englandben -, amikor Robert Kraft és Bill Belichick bejelentette, hogy közös megegyezéssel elválnak útjaik. Mire a hivatalos bejelentés elhangzott, az egyesek szerint már szinte elkerülhetetlen volt, mégis, ettől még nem lett kevésbé megrázó.

Bill Belichick több Super Bowlt nyert, mint bármelyik edző, aki valaha is dirigált egy NFL csapat edzőpályáján, és mindezt dominánsabb módon tette, mint bármelyik társa a ligában. A számokat szinte lehetetlen elhinni: 333 győztes meccs, ebben 31 győzelem a rájátszásban, kilenc konferenciagyőzelem, hat Super Bowl cím. Senki sem csinálta nála jobban, és az öröksége örökre New Englandben marad.

De az elért eredmények csak egy részét mesélik el az egész történetének, amely sokkal összetettebb, mint amilyennek az a felszínen látszik. Bill Belichick olyan ember volt, aki edzőnek született. Apja, Steve Belichick hosszú évekig edzősködött az egyetemi fociban, így gyakran a fiával együtt nézte a soron következő ellenfelekről a felvételeket. Ez az aprólékos elemzőmunka lett Bill Belichick szenvedélye, és már korán eldőlt, hogy az ő sorsa az edzősködés lesz.

Belichick az NFL edzői ranglétrán fokozatosan lépdelt felfele, megfordult Baltimoreban, Detroitban, Denverben és New Yorkban is, mire 38 évesen Clevelandben először nevezték ki vezetőedzőnek. De csak öt évvel a Brownsnál töltött időszaka után vált Belichick a győzelem szinonimájává. Robert Kraft 2000 februárjában nevezte ki őt a Patriots vezetőedzőjének, és ezzel elindította a profi sportok legnagyobb dinasztiáját. Belichicknél senki sem nyert nála több meccset a Patriots élén töltött 24 szezon alatt, és Tom Bradyvel együtt a történelem legnagyobb edző-irányító duojává váltak.

Bármilyen furcsának is tűnik ma, nem mindenki volt meggyőződve arról, hogy Kraft igazán jól döntött, amikor egy első körös választást küldött a New York Jetsnek, hogy megszerezze Belichicket tőlük. Nem sokkal az esti bemutatkozó sajtótájékoztatója után a bostoni WEEI sportrádióban Ted Sarandis több mint egy órán át szidta a számára érthetetlen és elfogadhatatlan döntést. Egyeseket elriasztott az, ahogyan a Jets-től távozott, mások pedig nem sokra tartották a Clevelandben eltöltött, nem túl sikeres időszaka miatt.

Paul Perillo, a Patriots szakírója már akkor is védelmébe vette a döntést, szerinte Kraft mindig is Belichicket akarta a csapat élére, abban bízva, hogy ő lesz az az ember, aki a Pete Carroll idők után újra visszavezeti a csapatot a fegyelmezettebb játékhoz, ugyanakkor Perillo sem volt biztos benne, hogy a főedzői kinevezés a legjobb. Elismerte Belichick tevékenységét, de inkább koordinátornak tartotta alkalmasnak, ahelyett, hogy a csapat vezetőedzője legyen.

Aztán Perillo, és más szakírók is lehetőséget kaptak, hogy több időt töltsenek Belichickkel, és néhány interjú után Perillo is felismerte, Belichick milyen elkötelezett a foci iránt, mennyire megfontolt és éleslátó tud lenni, valamint lenyűgözte őt azokkal a hihetetlenül részletes válaszokkal, amelyeket egy-egy egyszerűbbnek tűnő kérdésre válaszolt. Később több médiamunkást hívott meg meccs felvételek közös megnézésére, és mindenkit elképesztett azzal, milyen alaposan elemezte a felvételeket.

Bár a győzelmek száma is már önmagában hihetetlenül lenyűgöző, Belichicket az különböztette meg a többi edzőtől, ahogyan a győzelmeket aratta. Nyert a támadókkal, nyilván, de volt, amikor a védelemmel nyert. Volt, hogy csak három passzal nyert, volt, hogy 50-nél több passzal nyert. A védekezésben támadó játékosokkal nyert, vagy a támadásban védekező játékosokkal nyert. Győzött jogosult elkapókká jelölt falemberekkel, és nyert futójátékosokkal, akik nem jogosult elkapóként álltak fel. Nyert a szabályok keretei között, és nyert úgy, hogy miatta kellett megváltoztatni a szabályokat.

Szóval sose tudhattad, hogyan alakul a játék, de a vége mindig az lett, hogy a Patriots nyert. Sokszor csinált valami olyat, ami a kívülállóknak furcsa vagy szokatlan volt - de neki ez nem volt szokatlan. Mindig is így gondolkodott, és egyszerűen így készült fel minden eshetőségre.

Senki sem értette úgy a játékot és ismerte annak történelmét, mint Belichick, és ezt gyakran ki is használta. Erre a legemlékezetesebb példa a 2014-es rájátszás divíziós körében a Baltimore elleni meccs volt. A Ravens 14 pontos előnyben volt, amikor Belichick megváltoztatta a játék dinamikáját azzal, hogy furcsa formációkat kezdett használni, amelyekben a normális esetben jogosult elkapókat úgy állította fel, hogy azok nem lettek jogosultak, ezzel pedig egyes falemberek váltak jogosult elkapókká. A Ravens védelme összezavarodott, a Patriots könnyedén szerzett pontokat, gyorsan fordult a kocka, és végül ez a győzelem is kellett ahhoz, hogy a csapat bejusson a Super Bowl XLIX-be - és több mint tíz év után újra meg is nyerje azt.

Az olyan húzások, mint Troy Brown vagy Julian Edelman játszatása a védelemben, vagy Mike Vrabel és Richard Seymour a támadósorban, egyesek számára őrültségnek tűnhettek, de Belichick egyszerűen azt tette, amit mindig is : amit a legjobbnak érzett a csapata számára. Ezek a húzások persze nem mindig váltak be - például Seymour 2005-ös térdsérülése, amikor védő létére fullbacknek állt be egy goal line szituációban. De azért a legtöbbször beváltak, és ezek is megmutatták, hogy a fantáziája mennyire korlátlan volt, és ezzel gyakorlatilag minden mérkőzésen előnyt biztosított a Patriotsnak.

Paul Perillo részese volt a Patriotsnál Bill Belichick egész ottani pályafutásának. Perillonak a leggyakrabban annak a kérdésnek valamilyen változatát tették fel, amelynek a lényege ez : "Milyen együtt dolgozni Bill Belichickkel?".

A válasz mindig ugyanaz volt : könnyű, mert nagyon következetes. Nagyon zárkózott is persze, és általában finoman szólva is nehéz eltéríteni a szűkszavúságától - de ha a megfelelő kérdést kapja, valamilyen releváns szakmai kérdést, akkor csak úgy ömlik belőle a szó, és a legkisebb, legjelentéktelenebbnek tűnő részletről is akadémiai székfoglaló terjedelmű kiselőadást tud tartani.

- Nem teszek úgy, mintha jobban ismerném Billt, mint bárki más, aki az elmúlt 24 év alatt végigkövette a pályafutását - mondja Perillo - Bill mindenkivel nagyjából ugyanúgy bánt aki a médiához tartozott, és ez általában azt jelentette, hogy nem túl jól.

De amikor a csapata felkészítéséről volt szó, senki sem csinálta jobban. A szezonon kívüli csapatépítéstől kezdve a rendszerének telepítésén át a minden helyzetre való felkészülésig és a heti játéktervig Bill Belichick élvezte az egészet. Senki sem volt alaposabb nála, minden részletre figyelt, és mindig a csapat érdekeit helyezte a legelső helyre. Az elkövetkező napokban és hetekben kétségtelenül sok volt játékosától hallani fogtok majd nyilatkozatokat, és bár nem biztos, hogy mind csakis dicshimnuszokat fog zengeni,  de egy dologban mindegyikük egyet fog érteni: Bill Belichick futballedzőnek született.

Köszönünk mindent Coach Belichick!

forrás : patriots.hu
szerző : Paul Perillo
fotók : David Silverman