Futball analízis

Az MIT Sloan Sports Analytics Konferencián volt egy futball elemzői előadó csapat, melynek tagja volt Scott Pioli (korábban vice president of player personnel a Patriotsnál illetve Chiefs GM), Paraag Marathe (jelenlegi chief operating officer a 49ersnél), Kevin Demoff (jelenlegi Rams executive vice president of operations and chief operating officer), és a Football Outsiders alapító Aaron Schatz.

Íme néhány érdekesebb, a beszélgetésen felmerült nézőpontok közül:-TORESPONT-1. Elsősorban a fizetési sapkával kapcsolatban alkalmazott analízis a Patriotsnál. Egyes csapatoknak teljes munkaidőre, kizárólag analízisre felvett alkalmazottaik vannak. Így kapta Marathe is első állását a 49ersnél 2001-ben. Demoff szerint a Rams jelenleg mérlegeli, hogy felvegyen valakit ebbe a szerepkörbe. Ami a Patriots és a Chiefs csapatát illeti, Pioli azt mondta: “Számomra minden egyes állomás magában foglalt némi analízist. Ezen felül a kifejezetten ezzel foglalkozó személytől többet vártunk, azt, hogy még mélyebbre ásson." Minden résztvevő egyetértett abban, hogy minden csapat alkalmaz analízist valamilyen formában, mely sok szempontból az, amit a minőségellenőr edzők [quality control coaches] tesznek (értsd. felállások és azok eredményeinek listázása).

2. Az irányító kézméretének jelentősége New Englandben. Pioli azt magyarázta épp, hogy mennyire nem rajong a combine-ért, és egy safetyvel kapcsolatos példát hozott fel, aki a 40 yardos felmérőt 4.3-as idővel teljesítette, de ezt a sebességet sosem sikerül átültetni a pályára, mert ez az idő nem tükrözi, hogy egy játékos hogyan lát a pályán, dolgozza fel az információt, vagy hogyan mozgatja a lábát...stb. Arra használta ezt a példát, hogy kiemelje a különbséget sebesség és "játéksebesség" közt, megemlítve Notre Dame linebacker Manti Te'o-t is, mint egy jó példát az idei évfolyamból (gyorsabban játszik a mért idejénél). Ugyanakkor Pioli is elismerte, hogy vannak bizonyos értékkel bíró felmérők a combine-on, és elmondott erről egy történetet. “Az irányító felmérőiről, azon belül is a kézméretét illetően: Részese voltam egy nagyon rossz döntésnek egy játékossal, Kliff Kingsbury-vel kapcsolatban [a 2003-as börze hatodik körében]. Nagyon produktív irányító volt és neki volt abban az évben a legkisebb keze a combine-on. Azt vártuk tőle, hogy eljön New Englandbe, zord időjárási körülmények közé, és majd pontosan, jól kontrollálva dobja a labdát - egy olyan helyre, ahol már van egy hatalmas kezekkel bíró Tom Brady. Megnézel pár képet, amin Tommy labdával a kézben szerepel, s bizony a pontossága részben a kézméretének köszönhető. Szóval a felmérőket illetően például ilyen dolgoknak bizony van értékük.”

3. A ‘flying 20’ bevezetése, avagy kihívás az elkapók reaktív gyorsaságának mérésében. Pioli combine-ról, és a 40 jardos sprintről megfogalmazott gondolataiból építkezve Marathe bemutatta a jelenlevőknek a “flying 20” fogalmát. "Mindig megemlítjük Jerry Rice-t példaképpen. Jerry Rice 40 yardos ideje igencsak átlagos volt, de úgy találtuk, hogy ami igazán segít összefüggést találni a teljesítménnyel, az amit úgy hívunk, hogy ‘flying 20’. Azaz az idő a 20-as és a 40-es közt, ez ösztönösen az elszakadási sebesség [separation speed] is egyben. Jerry Rice-nak volt mindenidők egyik leggyorsabb ‘flying 20s’ ideje. Még mindig mindenki úgy tekint a 40 yardos sprintre, mint az elkapók sebességének igazi mércéje, miközben ott lapul benne egy kicsit máshol az igazi érték.” Ebből született egy másik gondolat Pioli fejében arról, hogy a press coverage [másnéven bump-and-run, a DB a WR-től 2 yardon belül áll fel és leütközés után kezd futni - szerk.] miatt mekkora kihívás egy elkapó egyetemi teljesítményéből az NFL-re vetített következtetést levonni. "Szeretem az említett ‘flying 20’-t is. És az első 10 yardosat is. De vannak más összetevők is, melyek sajnos teljesen felboríthatják az előző kettőt. Ez egyes elkapók esetében fordul elő, akik sohasem kerültek szembe press coverage-dzsel. Nem számít milyen gyorsan tudnak futni, mekkora a játéksebességük, ha nem tudnak a LOS-tól sem elszakadni. Szóval ez is egy újabb faktor. Aztán ott van még, ami nagy szerepet játszik az elszakadás képességében, az a kis-területi gyorsaság és/vagy erő [close-space quickness and/or strength]. ... A Wes Welkerek, Troy Brownok, Wayne Chrebetsek, a kisebb, alulméretezett srácok, akiknek van egy rövidtávú sebességük, ahol könnyen foghatóak, de 'bumm' hirtelen el tudnak szakadni. Mindebből összehozni a kirakóst, na az a móka.”

Piolinak volt az egyik legjobb egysorosa mikor az irányítók kerültek terítékre. Mi a legjobb megközelítés az elemzés szempontjából, mikor egy irányítót értékelünk/választunk ki?

“Azt mondanám, válasszunk egyet a hatodik körben és reméljük a legjobbakat."

4. Mi teszi egyedivé a futballt, ha analízisről van szó? Amikor a moderátor, Andrea Kremer arról kérdezte a meghívottakat, hogy vannak-e olyan mérhető kulcselemek, melyek közvetlenül összefüggnek a teljesítménnyel, az eszmecsere annak irányba terelődött, hogy mi különbözteti meg ebből a szempontból a futballt a többi sportágtól. "Annyi minden szerepet játszik a csapat rendszerét illetően ... annyira sokváltozós egy futballmeccs abból következően, hogy oly sok az egyéb tényező. - mondta a Rams menedzsere Kevin Demoff, aki később hozzátette, hogy ez az egyik oka annak, hogy végül gyakran nem értékelhető sikernek egy-egy csere [trade], mert kihívás egy új rendszerre vetítve megjósolni a teljesítményt. Ezt az érvet emelte ki később Scott Pioli is. "Ami látszólag különbözik, amikor más sportágakban tevékenykedő emberekkel beszélsz, az egyik dolog amin mindig megütközünk, amikor analízisen keresztül próbálunk jósolni, az hogy a futball ezeken az egymástól kölcsönösen függő kapcsolatokon alapszik. Oly sok a változó, legyen szó a pályáról, időjárásról, vagy a környezetről. Olyan 11 egymástól függő kapcsolatról beszélünk, ahol egy játékos sikere egy játék során nagy mértékben alapszik azon, amit egy másik játékos tesz, vagy nem tesz. Ez nagyon megnehezíti, hogy valaki azt mondja, 'X, Y vagy Z a következőt fogja eredményezni.'"

5. Ismerni a csapat saját szabadügynökeit a pályán mutatott teljesítmény filmelemzésének kontextusában. Pioli megosztotta azt a nézetét, hogy miért tartja egy csapat saját játékosainak értékelését a szabadügynök piac egyik legfontosabb részének. "Ez a kritikus rész, mert egy játékost se ismerhet jobban az ember, mint a sajátját. Tudni fogja mi nagyszerű bennük, és ismerni fogja az összes hátrányukat. Érdekes az, amikor olvasom egyesek elemzését például falemberekkel kapcsolatban. Azt mondják 'Csupán X számú sacket engedtek.' De igazából, egyedül az edzők és a gyűléseken benn ülők azok, akik tudhatják, hogy valójában hány sacket engedett az adott falember. Vagy az elkövetett mentális hibák száma. Bárkinek, aki csupán megnézi a meccset, fogalma sem lehet. 'A terv része volt, mikor bizonyos oldalra tolták a védelmet? Kellett volna a futójátékosnak blokkolni? Vajon a TE-nek másik helyen kellett volna lenni, és hibázott?'"

6. Nagybani vs. kiskereskedelmi és a Patriots rendszerének újratöltése. Paraag Marathe ment bele a fizetési sapkából adódó csapatépítési alapok magyarázatába, amikor a következőt mondta: "A szabadügynökök és a veteránok jelentik a kiskereskedelmet, ők árazzák be magukat. A játékosbörze jelenti a nagykereskedelmi árat. Szóval ezért van, hogy minél több jó játékost tudsz szerezni a nagybanin, azaz minél több választási jogot tudsz felhalmozni, annál jobban jársz [hosszútávon]. ... A különbség a nagybani és a kiskereskedelmi közt olyan nagy, rá kell jönnöd, hogy kit érdemes megtartani, s kit elengedni, kiszórni, mert folyamatosan újra kell töltened a rendszeredet. Ez az, amit Scott olyan jól csinált New Englandben. Ők voltak az újratöltés királyai, s emiatt maradtak folyamatosan versenyképesek, és nyertek Super Bowlokat a kemény fizetési sapka ellenére. Mikor mindenki másnak voltak hullám hegyei és völgyei, a Patriots folyamatosan jó volt."

7. Arról, hogyan válik a Patriots javára, hogy a vezetőedző biztonságban tudhatja az állását. Érdekes vita alakult ki a cserékről, s a csapatokról, akik későbbi évek magasabb körös választási jogait cserélik adott év alacsonyabb körös jogára.  Ez egy olyan terület, melyből profitált a Patriots csapata Bill Belichick edzősködése során. Ennek okára a meghívottak is felhívták a figyelmet. Pioli rámutatott a türelemre, amit a Patriots mutatott, és hogy ez hogy lett később kifizetődő, évekkel később középső körössé téve egy korábbi hetedik körös választást. S miközben Pioli ezt a Belichick saját állásának biztonságában gyökerező nézőpontot ecsetelte, mások ezzel kontrasztban álló szemszögre hívták fel a figyelmet: Néha egy kétségbeesett csapat kifut az időből. "Az egyik dolog, amit manapság folyamatosan visszahall az ember, hogy mennyi időbe is telik, mennyi a lejárati ideje egy-egy döntésnek." - mondta Demoff. "Hátrébb cserélni elviekben nagyon jól hangzik, de ez nem működik, ha van egy edződ a szerződése utolsó előtti évében, vagy amikor egy csapat azt érzi, hogy záródik a kapu [you're in your window]. Ez a nagyszerű a cseréket illetően, mindenkinek más a nézőpontja, hogy mire is van éppen szüksége. ... Végül is, ha az edzők és menedzserek számára biztosított döntésre szánt idő és annak hatásainak kivárása az elmúlt időszakhoz hasonlóan továbbra is ebben az ütemben csökken, egyre nehezebb lesz őket meggyőzni arról, hogy jó döntést hozzanak. [A csere] egy csapat számára, amelyik éppen lemaradt a rájátszásról, mert nincs visszahordójuk, vagy szükségük van több sebességre, sokkal másabbul hat. Ez az, ahol a cserét kezdeményező csapat értékre lelhet."