Nagyító alatt: A Mike Vrabel kinevezés

Tegnap bejelentették a csapat 16. vezetőedzőjét, aki a papírformának megfelelően Mike Vrabel lett. Ebben a cikkben azt vesszük nagyító alá, hogy zajlott a kiválasztás, mi volt a háttérben és mit várhatunk az új Head Coach munkájától.

A háttér

Robert Kraft igazából már tavaly is megléphette volt ezt, és akkor könnyen a mennybe mehetett volna a szurkolók szemében. Helyette inkább a Mayonak tett ígéretét váltotta be, és ezzel egy teljes évet kidobtunk az ablakon a rebuild elnevezésű projektünkben. 

A tulajdonos meghallotta a szurkolók szavát, sőt láthatta országos közvetítésben egész Amerika, hogy mennyire kilátástalan helyzetben van a gárda edzői fronton. Ráadásul megtört a kapcsolat a szurkolók és a csapat között, amire nagyon háklis Kraft.

Írtunk sokat arról miért fontos a teljes interjúztatás folyamata, és reméltük, hogy ezúttal végigmegyünk ezen. Ha valaki nem olvasta volna, akkor gyorsan összefoglalom.

A két körös folyamatban azért szokás sok jelöltet meghallgatni (4-8), mert ilyenkor kaphat képet egy csapat arról, hogy merre fele halad a liga. Milyen gondolatok, ötletek, megoldások lapulnak a többi edző fejében, hogyan közelítenek meg egy problémát, miképpen oldanának meg konkrét helyzeteket.

És az ilyen meghallgatásokon szokás olyanokat is elhívni, akik felé egy gesztust tesz a csapat ezzel, mert mondjuk korábbi ikonja volt az együttesnek, vagy olyanokat akiket tanácsadói pozícióba szeretnének majd látni, vagy csak kíváncsiak a gondolataikra és ezt hivatalos formába öntik, nem egy baráti találkozóként kezelik.

Minden információ fontos, főleg ha egy csapatban fejlesztésre szoruló játékosok vannak, vagy a trendektől messze el van maradva az adott franchise.

Ilyenkor felmerülnek segédezők és pozíciós edzők nevei, megtudhatják az interjúztatók kik a jó koordinátor jelöltek és miért azok, ki milyen stábot építene és miért. Egyszóval rengeteg olyan információ elhangzik ami szakmai, kapcsolati tőkével bír, ingyen van és gyorsan kiértékelhető.

A mi helyzetünkre tekintve például Drake Maye fejlesztése kapcsán biztosan feltehettünk volna kérdéseket Liam Coennek, vagy más offense oldali edzőnek. Kaphattunk volna fiatal tehetséges pozíciós edzőkről képet, mélyebb betekintést a munkájukba. Aaron Glenn biztos tudott volna mondani jó dolgokat a védelmi problémáinkra, sematikusan és személyzeti oldalról is vizsgálva a dolgokat.

Érkezhetett volna Josh McCown, ha már van két remek irányítónk, hogy ő mit tenne velük. Esetleg Kliff Kingsburyt megkérdezhettük volna, hogy tervezné meg a QB futásokat, mi a legjobb módja ennek, ha már Danielsnél annyira jól működik ez az elem. És ha egyiket sem akarjuk kinevezni, akkor is van értelme a 3 órás meetingeknek, mert mindenki elmondja a kérdésre a választ, amit ha akarunk elengedünk a fülünk mellett, ha meg akarunk, akkor vázoljuk majd a felvett edzőnek.

Vagy nyugodtan lehet beszélgetni ezekről a második körben, hogy az oda eljutó jelöltek mit gondolnak egy adott kivitelezésről. Lehet ütköztetni érveket, gyakorlatilag egy ingyen brainstorming lesz a meetingből, ha ezt hasznosan használják fel és nem smúzolás az egész.

Többen nagyon szerették volna, hogy egy ilyen folyamat legyen, aminek a végén a legjobb nyerje el az állást.

A legjobbat itt nem egyéni szurkolói értékítéletként értem, hanem ténylegesen aki a legjobban teljesít, aki a legjobb válaszokat adja a hogyan, miképpen, mikor és kivel kérdésekre. Aki a stáb kapcsán olyan neveket tud mondani, akik elérhetőek, reálisan megszerezhetőek és tényleg jó koncepciókat futtatnak.

És ha ezen folyamat végén azt mondja a Patriots szakmai stábja, hogy megvan a döntés, akkor ezen személy mögé illik beállni, mert egy megalapozott, feltérképezett, irgalmatlanul nagy tudást begyűjtő folyamat végén, a liga elérhető legjobb elméinek és legújabb trendjeinek tudásának birtokában lezárjuk a folyamatot.

És akkor jött Robert Kraft és megint felébredtünk!

A döntési szempontok

A tulajdonos egészen elképesztő módon van bezárva a saját világába. Ahogy Bill Belichick képtelen volt kitekinteni és külső inputot behozni házon belülre, úgy Kraft is csak volt játékosokba, edzőkbe kapaszkodik. Mintha nem létezne rajtunk kívül más. Ráadásul jó alaposan le vagyunk maradva egy ideje a trendeket tekintve, és bár próbálkoztunk felszállni a száguldó vonatra, brutálisan gyorsan lepattantunk róla. 

Először BB-féle outside zone scheme telepítése ment félre Patricia vezetésével. Majd Mac Jonest sikerült a föld alá temetni QB fejlesztés kapcsán, míg a harmadik évre az volt a cél, hogy egy új kultúrát honosítsunk meg. Ezek voltak az adott év legfontosabb célkitűzései. Az outside zone egy pillanatig nem működött '22-ben, elszúrták rá az egész offseasont. '23-ban a QB fejlesztés lett teljes kudarc, pedig az volt a fő csapásvonal. '24-ben meg jött a kultúraváltási ötletünk.

Talán ideje lenne belátni, hogy nem kell feltalálni a spanyolviaszt, hanem körbe kell nézni a ligában ki ért hozzá és elhozni azt a szabad munkaerőpiacról.

Mivel a Mayo-kinevezés nagyon félrement, és azóta már a felesége magyarázkodik az Instán, vádolva mindenkit hazugsággal arról, hogy Jerod miket művelt a csapatnál. Lehet igaza van és beindult a Kraft mosdatás, nem lenne meglepő, meg az is lehet, hogy ő is olyan mimóza lélek mint a férje, és nem lehet rosszat mondani akkor sem, ha megtörtént az incidens.

Szóval Jerod Mayonak "köszönhetően", aki vállalhatatlan teljesítményt produkált, nem lehetett a csapatnak újra újonc vezetőedzője. Mayo még ezzel is keresztbe tudott tenni a csapatnak, ami azért nem kis dolog.

To me, the #Patriots coaching search comes down to this:

Vrabel - organizational stability. 

Johnson - innovation on offense. 

Are the Pats in a spot where they can hire the offensive wiz over the proven program builder?

— Evan Lazar (@ezlazar) January 11, 2025

Kraft mindenáron a biztonságot és a félremenő kultúrateremtést próbálta figyelembe venni, ezért gyakorlatilag megint egyedül döntött az utód kilétéről. Pont ugyanúgy, ahogy Mayo esetében tette. Persze most próbáltunk figyelni az öreg imidzsére és úgy tenni, mintha valós folyamat és interjúztatás futna, de hamar kiderült, hogy ez megint csak egy szokásos színjáték. Semmi más értelme nem volt, mint levenni Kraft döntés kapcsán a terhet Robertről, hogy úgy nézzen ki, nem egyedül hozta meg azt.

Elhívtunk két olyan kisebbségi jelöltet, akik már 2 éve nem edzősködnek a ligában, ezzel szabad utat adva a gyors kinevezésnek. Ugye amíg ez a két interjú nincs meg, addig hiába van meg a befutó, nem nevezhetik ki. Legalább offense oldalról kaptunk pár választ ezekben, és akár még hasznos tanács is elhangozhatott, vagy tanácsadói szerep is felmerülhetett itt, de jó eséllyel csak rohantunk előre, nehogy véletlenül elhappolják előlünk az emberünket.

Négy ember volt a döntnöki szobában. Robert és Jonathan Kraft, Alonzo Highsmith és Eliot Wolf. 

Ebből - ha hinni lehet a híreknek - hárman Ben Johnsonra és/vagy a teljes körű interjúztatásra esküdtek, míg Robert egyértelműen Vrabelt akarta. A szakmai vonalat vivő két emberben bízhattunk, de nem osztottak lapokat nekik. Csak hitelesíteni voltak ott a döntést, hogy úgy tűnjön nem a tulajdonos one man showja lesz ez. Azé a tulajdonosé, aki kiállt és elmondta, hogy teljes keresést fogunk futtatni, mindenkit is meg fogunk hallgatni, hogy megtaláljuk a legjobb jelöltet.

“We want to interview as many people as we can* that can help us get to that position we want to be in” — Robert Kraft, 5 days ago.

*As many people as we can = 5 btw. 1 declined to take the interview while 2 others are ostensibly token interviews to satisfy a rule. Sweet process https://t.co/QjYGKbZVlo

— McGarvin (@PatriotsPOV) January 11, 2025

Azt hiszem kijelenthetjük, hogy nem mondott igazat és előre próbálta mosdatni a folyamatot. Mi szükség van erre kedves Robert? Miért nem lehet akkor felvállalni, hogy az van amit Ön szeretne és utána meg vállalni ezekért a felelősséget?

Kifejezetten várom a percet, amikor végre felszabadulunk és úgy fogunk funkcionálni, mint egy professzionális focicsapat. Mert most egy öreg szentimentális ember hoz szakmai döntéseket, amit legtöbbször a félelem vagy a kötődés vezet.

Most éppen attól rettegett, hogy lemarad az új kedvencről, akit már tavaly is kihagyott az üdvöske kedvéért. 

Semmi pénzért nem akarta még egyszer ezt elkövetni, így elég gyorsan kiterítette a lapjait. Mike Vrabel pedig dörzsölt játékosként beblöffölte a Jets interjút, ahova nem véletlenül akkor és úgy ment, ahogy az be lett jelentve. Ezzel is nyomást gyakorolt Kraftra, hogy döntsél főnök, mert én megyek máshova akkor. Ha Kraft a lapok mögé néz, akkor láthatta, hogy a Jets még az elsőkörös interjúkkal sem végzett, egy darabig nem fogja kinevezni Vrabelt, akinek számtalan jelölttel kellett volna megküzdeni az állás elnyeréséhez. De Kraft bepánikolt, és cselekedni kellett. 

Semmilyen logikus magyarázat nincs arra hova kapkodtunk, idén mi neveztünk ki először valakit, de a liga történetében is ez a valaha volt második leggyorsabb kinevezés.

Pedig állítólag most mi nagyon alaposan át akartuk gondolni, nagyon alaposan végig akartuk zongorázni a dolgokat. "Mi így szállunk le a bicikliről" mondás jut eszembe erről, amikor valaki hatalmasat perecel a bringával.

Tavaly a szeretet ereje, most a félelem volt az, ami meggátolta a szervezetet abban, hogy tudást hozzon kívülről, hogy feltérképezze merre tart a liga, hogy kidugja a fejét a homokból, ami évek óta borít minket.

A jelöltek

Oltári szerencse, hogy az idei edzőkeringő két legjobb jelöltje volt a radaron. Bár ugye igazából Ben Johnson csak bábként szolgált Kraft választásához. Ezzel igazolta, hogy itt kérem szépen verseny volt. Második körig nem jutottunk, Johnsonnak egy 3 órás online meeting jutott, de hát ez már versenynek számít Kraftnál. A 100% vs 0% elég jól leírja az esélyeket, főleg azután, hogy állítólag Johnson 3 órás meetingje igazán pazarul, lehengerlően sikerült.

Felütésként a Bradyt csinálok Mayeből mondattal kezdett, ami azért elég hatásos kezdés. Mindenki odáig volt érte és az elhangzottakért, de egy pillanatig nem volt esélye. Az, hogy ez miért probléma majd később részletezem.

Mindkét edző sokkal jobb opció, mint Jerod Mayo. 

Mindkét edzőnek van olyan tulajdonsága, ami miatt kimagaslik a többi jelölt közül. Ha ez egy versenyben dől el, és azután esik a választásunk a kultúrateremtésre, a leadershipre, akkor egy rossz szavunk nem lehetne. De így, hogy meg sem vizsgáltuk miről mondunk le, ez egy nagyon fájó döntés lehet a későbbiekben.

Próbáltuk menteni a menthetetlent és elhívni Aaron Glennt, amikor mindenki belénk állt a nevetséges Rooney Rule-os megoldásunkon. De Glenn átlátott a szitán és nem asszisztált ehhez a bohózathoz. Egyedül a mi invitálásunkat mondta le. Megértem.

A döntés előnyei

Mike Vrabel egy határozott, erős karakter. Már ismertek a HC pozícióban bemutatott skilljei. Tudjuk mit vettünk, tudjuk milyen lóra szálltunk fel. Magas padlót biztosít, jövőre akár PO harcban is lehetünk vele, és vélhetően ahogy az arcára formálja a franchise-t, úgy leszünk egyre stabilabbak és válunk masszív PO csapattá, esetleg contenderré. Nem vitás, hogy az egyik top jelölt lett a mi emberünk, aki hatalmas változást hoz majd egy offseason alatt is a Gillette falain belülre.

Vége lesz a hárításnak, terelésnek, nevetgéléseknek és a munka költözik a játékosok elméjébe a szeretet helyére. 
Vrabel stílusa bár kemény és nyers, mégis jól rezonálnak rá a focisták és elfogadják vezetőnek. Nem is tehetnek mást, hiszen reggel előttük érkezik a konditerembe és ha kell képet küld a hiányzóknak, hogy érezzék ők most nem dolgoznak meg a pénzükért. Ha kell versenyt fut a játékosokkal, hogy nagyobb erőbedobásra bírja őket, de a falemberek közé is beállt az éles gyakorlatok során, ha nem tetszett neki ahogy dolgoztak. Mivel ezt sisak és védőfelszerelés nélkül teszi és olyan keményen áll bele, mintha meccshelyzet lenne, volt már rá példa, hogy a játékosok könyörögtek neki öltözzön be, mert meg fog sérülni.

Ilyen ember Mike Vrabel. Kemény, határozott, karizmatikus!

Ráadásul okos is, felkészült és tudásvággyal rendelkezik. Emlékezhetünk rá, hogy ő volt az egyetlen, aki BB által talált kiskapukat az arcunkba tolta és estünk saját csapdánkba ellene. De számos olyan tervet eszelt ki, ami bizonyítja rátermettségét. Ő nem a játékosok, hanem a férfiak edzője lesz. Mindenkinek meg fogja mondani ha szarul végezte a munkáját, vagy ha problémája van valamivel.

Nincs mimózáskodás, meg soft csapat vagy puha játék. Itt mindenkinek 100%-ot kell beleadnia, mert nincs más esélye.

Taylor Lewan egyből üzent is a leendő játékosoknak, mire számíthatnak:

Congrats to @CoachVrabel50 and the @Patriots franchise, y’all are gonna win some games 👀

To all the players and staff in the building, this is a little video for you to reference as you walk into OTAs.

I also suggest any player that gets drafted by the Pats take a peek at this… pic.twitter.com/9Jkuy3ZYSW

— Taylor Lewan (@TaylorLewan77) January 12, 2025

Vrabel érkezésével egyből megszilárdulnak azok a pontok, amik szétestek Mayo regnálása alatt. Lesz identitásunk, lesz karakterünk a pályán és azon kívül is. Mindenki tudja majd mi a dolga, mit szabad és mit nem. A stabilitás, amit ő adni fog, az nagyon kellett ennek a csapatnak. Ráadásul a játékosok fejlesztése neki nem csak duma, hanem megvannak az eszközei is ehhez, így joggal várhatunk javulást a csapattól akkor is, ha érdemi erősítés nem történne.

Mindenki biztos lehet benne, hogy nem csak jobb kezekben van a csapat mint tavaly, hanem tényleg jó kezekben is vagyunk. Önmagában azzal, hogy ő lett a választásunk, nem lehet nagy bajunk. Mert lehet látni a hozzáadott értéket és azt is, hogy miért van erre nagyon nagy szükségünk.

A döntés hátrányai

Mielőtt pezsgőt bontunk, azért nézzük meg azt is, hogy ezzel csak a kultúrát hoztuk vissza a New Englandbe, de a tartós siker azért nem feltétlenül garantált. Vrabel CEO típusú HC, tehát nem felel a labda egyik oldaláért sem.

Próbálkozott DC-ként a Texansnál és a Titansnél is, de nem hogy felejthető, hanem tragikus lett a végeredmény. A liga alsó részében végzett, ami azért egy korábbi védőtől nem olyan jó eredmény. Nem lenne az baj, hiszen nem DC-nek hoztuk, viszont így a labda azon oldalán is kell egy jó koordinátor a számára. Nem elég tehát, hogy a támadórészlegen ugyanúgy óriási lyuk tátong a szakmai részt tekintve, mint tavaly, most a védőoldalra is kell egy ember, mert a HC nem fogja tudni megoldani a feladatot.

Ezzel az a baj, hogy Vrabel eredményessége a Titansnél nagyban összefüggött a koordinátorainak minőségével. Amikor jobb alkalmazottakat talált, akkor jobb volt a csapat, amikor rosszabbat, akkor rossz volt a csapat. Ezt a kultúra sem tudja áthidalni sajnos.

Márpedig ha meglesz az a 2-3 jó évünk, amit azért remélünk ettől a kinevezéstől, akkor ott elviszik az OC-t, meg jó eséllyel a DC-t is. A pótlás pedig borzalmasan nehéz, főleg a támadóoldalon.

Manapság a liga trendje az, hogy a QB és a HC idővonalát igyekeznek összekötni a csapatok, ezzel biztosítva azt, hogy azon az oldalon, ahol szeretnék megnyerni a bajnokságot, ott az állandóság és a magas minőség fix legyen. Így egy QB teljes karrierjét le lehet fedni, hallhatatlan párosok születését lehet megalapozni. Ezzel szemben Vrabel mindig ki lesz téve annak, hogy milyen alkalmazottakat talált, és őket időről-időre pótolnia kell.

Hogy ezt számokkal is szemléltessem, íme a Titans offense és defense helyezése és teljesítménye Vrabel 6 évében.

Mindezt úgy, hogy volt egy Derrick Henry is a fedélzeten. Szóval látható, hogy neki nem sok ráhatása van saját maga erejéből arra, hogyan is alakul a csapat ereje. Persze egy magas padlót ad, nem fogunk összeesni, de a plafon az se nem lesz túl magasan, se nem lesz sokáig ugyanazon a helyen és időnként majd a koordinátor kiáramlás miatt lejjebb kerül.

Persze lehet azzal jönni, hogy Tannehill meg a többiek, és ez igaz is, de azért az megint egy olyan faktor, ami nem Vrabel tudásán múlik. Drake Maye biztosan még egy szinttel feljebb emeli a Vrabel adta plafont, amivel akár contender is lehet a csapat, sőt akár nyerhetünk is SB-t, de ha jól szerepelünk az mindig koordintáror kiáramlással jár, és azért Maye önmagában nem lesz elég a sikerhez.

Ugye az AFC-ben Josh Allen, Lamar Jackson, Joe Burrow, Patrick Mahomes és Justin Herbert testén át vezet az út a döntőig, és ebből az ötösből jó eséllyel három ellen meg kell mérkőzni, ha nem leszünk első kiemeltek. Nehéz azt látni, hogy Vrabel háromszor outcoacholja az ellenfeleket, ahogy McDermottnak sem sikerült ez még sosem. És lehet edzőként nem verik meg, de akkor meg lehet pont ihletett napja valamelyik sztár QB-nek, amivel lezárják a PO menetelésünket.

Mike Vrabel ugyanis nagyon maradandót még nem alkotott, ahogy a porból sem épített újra semmit, mert a Titans PO csapat volt mielőtt átvette őket. Így az biztosan nem igaz, hogy ő a nagy építőként már tapasztalt lenne.

Ha dinasztiát szerettünk volna építeni, akkor abban nem Vrabel a legjobb választás, mert vele lehet folyamatos PO szereplés, de a koordinátor kiáramlás miatt tartósan nem fog ott maradni a csúcson vele a csapat. Ráadásul van egy red flag is vele kapcsolatban, hiszen eddig kétszer tudott hatalmi harcokba bocsátkozni, és összerúgta a port az aktuális general managerrel. Nem egy könnyű ember, aki nehezen ad igazat másoknak.

A hiányérzet

Írtam hogy mindenki megnyugodhat, jó kezekben a csapat. Mayonál ezerszer jobb helyzetben vagyunk, van okunk bizakodni bőven. Gyorsan versenyképesek is lehetünk, ami egy szurkolónak mindig fontos szempont. Akkor mégis mi a bajom azzal, hogy nem futott le a rendes folyamat?

Nekem és számos szakírónak az, hogy nem vettük figyelembe a távoli jövőt, a nagyobb várható értéket. 

Kizárólag a tűzoltás volt a fejekben és a konzervatív megoldások. Ha ezt felróttuk a szezon alatt Mayoéknak, akkor nyugodtan felróhatjuk Kraftnak is. Ez ugyanaz a punt az ellenfél 40 yardjáról 4&inchesnél, amit kritizáltunk Jerod döntéseiben.

Persze nincs baj, pozíciós játék, rossz helyzetből jön az ellenfél, döntetlen az állás, nem kell kockáztatni.

Miközben azt látjuk a liga top offensive elméi nekimennek gondolkodás nélkül és dominálják a ligát. Mi még puntolgatunk, mert abból nem lehet baj. Pontosan ez a probléma ezzel a kinevezéssel, mert nem tudják azt mondani Johnson vagy bármelyik másik edző kapcsán, aki valid jelölt lehetett volna, hogy ezt és ezt rosszul csinálja. Egyrészt fogalmuk nincs hogy csinálná, mert meg sem kérdezték, nem is mérlegelték, másrészt Ben Johnson lenyűgözően jó interjút tolt, aminél nehéz jobbat prezentálni.

És az sem volt elég, hogy ne a puntot válasszuk.

Ettől még megnyerhetjük a meccset, de hogy bajnokok nem leszünk ilyen hozzáállással az biztos. Vagy következetesen beszariak vagyunk és az nem vezet sehova, vagy következetesen agresszívak és vállaljuk annak a varianciáját, ahogy tette azt a Lions.

Ben Johnson a következő 10-15 év meghatározó támadóelméje lesz a ligában. Ahogy Shanahan vagy McVay fáról beszélünk már most az edzők kapcsán, úgy lesz vélhetően Johnsonnak is leszármazotti listája. Ő ugyanis Vrabellel ellentétben mérhető dologban jó, mérhető dologban tarolja le a ligát.

Jól látható mikor vette át a Lions támadók vezetését. A helyezés szám látható pontokban és yardokban. És akkor még az a Lions nem állt feltétlenül jó nevekből, mégis top5 támadósor lett belőlük nagyon gyorsan. Ezért mondom mindig, nem az elit játékosokban kell gondolkozni, hanem a jó és domináns rendszerekben. 

Ben Johnson rendszere úgy dominálja a ligát, hogy nincs benne elit QB. 

Gondoljunk bele mi lehetett volna ezzel a kreatív elmével és Drake Maye irányításával nálunk. Egészen elképesztő magasságokat járhattunk volna be, rólunk szóltak volna a hírek jó eséllyel és akár 10 évre a liga fejére ülhettünk volna megint.

Ha pedig nem jön be, mert nem tudjuk milyen HC lehet ő, akkor max 2-3 év múlva újraválasztunk, de megadtuk az esélyt, hogy egy irigyelt McVay, Shanahan féle dominanciát be tudjunk mutatni és ne a McDermott féle buliba váltsunk jegyet. 

Mindkettő jó, de az egyikben nincs dinasztia, a másikban akár kettő is lehet.

És Ben Johnsonról azért van képünk, infónk, nem egy Mayo, aki nem volt kirakatban és nem volt megmérve. Johnson is képes leaderként viselkedni annak ellenére, hogy sokan introvertáltnak írják le. Többször befutott edzésen a játékosok közé, kiabálva megállította a játékot, leteremtett mindenkit majd beállt és megmutatta mit kér. Képes volt egyesével gyalogolni az útvonalat mindenkivel, majd a blocking sémánál is kézen fogva vitte a falembereket. Ezen kívül nagyon jó kapcsolati tőkéje van, hiszen nem csak a Lionsnál dolgozott. 

Nem egy éves csoda, hiszen 3 éve vezeti a Lions támadóegységét, 3 éve nem találnak fogást rajta, úgy hogy egy Goff a QB-je.

És ez nagyon fontos, mert Vrabelnél a mentség Tannehill, hogy azért nincs nagy siker mert nézzük meg ki volt a QB, eközben McVay Goff irányításával jutott el SuperBowlba, Shanahan Purdyvel meg Garoppoloval, Johnson meg ismét Goff vezetésével tart oda. Pont ebből látszik a potenciálbéli különbség, hogy nekik nincs szükségük sztár QB-re, mert a rendszereikkel a tudásukkal dominálnak, és őket kellene legyőzni majd pisztolypárbajban évente háromszor a playoffban, úgy hogy csak egy életünk van és viszlát.

És ezt Kraft nem volt hajlandó látni, nem volt hajlandó kockázatot vállalni egy bizonyítottan elit edzővel, miközben tavaly mindent felrakott egy semmit nem bizonyított kapcsolati tőkével nem rendelkező edzőre. És nem hogy tanult volna belőle, hanem betojt és hagyta magát Vrabelnek zsarolni ijedtében, majd fizetett is.

Félreértés ne essék, biztosan lesz sok örömünk a Vrabel-féle Patriotsban, nagyon tudunk majd szurkolni nekik és szerethető csapatunk lesz, akár még bajnokok is lehetünk Maye miatt, de ez soha nem fog annak a nyomába érni, amit eldobott most Kraft. És Vrabelt nehéz lesz kirúgni a folyamatos PO szereplések mellett, ezzel konzerválva ezt az állapotot, ahol mindig majd valami éppen hiányozhat a dominanciához. Hol egy OC, hol egy DC, hol a roster egyes elemei. Miközben ha a Johnson projekt jól működik, akkor akár egy közepes DC mellett is sikerkorszak jöhetett volna.

Nem véletlen, hogy Tom Brady minden követ megmozgat Ben Johnsonért. Tom pontosan tudja mit jelent egy jó rendszer és mekkora hatása van évtizedes távlatban egy ilyen kinevezésnek. Ha nem jön be, akkor pedig majd újra lőnek egyet.

Tudom Josh McDaniels sem lett sikeres HC, meg sokan mások sem. De egyik sem volt ilyen domináns, és egyik sem volt ennyire szelíd karakter. És itt a szelíd az a kevésbé arrogáns ellenkezője lenne, aki hajlandó meghallgatni másokat és nem nyomja le mások torkán az akaratát, ha mindenki azt mondja ez így rossz lesz. Ráadásul a különbséget az is mutatja, hogy JMD azért olyan nagyon nem muzsikált jól a Patsen kívül, és a rendszere sem volt domináns elit QB nélkül. Itt meg ugye Johnson esetében a liga legjobb támadóelméjéről beszélünk.

Hit the easy button🔴for Drake Maye. 

Ben Johnson leads the west coast offense, wide-zone cluster.

It's where you want the #NEPats to be. 

charting 🗺️by @PattonAnalytics pic.twitter.com/iyJxyDLOg3

— ZeeBee (@BellinoZee) January 10, 2025

A segítők

Mivel láthatjátok, hogy Vrabelnek nagyon fontos a koordinátorok kiléte, így el is indult a pletykarovat arról, kik lehetnek a befutók. Ne lepődjünk meg, nincsenek külsős nevek. A korábbi emberei, illetve a korábbi Patriots alkalmazottak alkotják a listát többnyire. Írunk majd erről cikket meg fordítunk is egyet, így ebbe nem mennék bele most, de azért McDaniels kapcsán ejtek pár szót.

Amíg Ben Johnson a West Coast rendszert futtatja és közepes játékosokból is sztárokat farag, addig JMD az EP rendszerben hisz, abban dolgozott egész életében. Maye a West Coastban jobb, abban dolgozott tavaly is. Johnson ugyanúgy fordított alapállást preferál az irányítóinál, mint Alex Van Pelt, így ez is stimmelt volna Maye esetében. JMD sok play actiont futtat, a gap blocking rendszerben dolgozik, míg mi 3 éve állunk át az outside zone-ra. Szóval értem, hogy Josh jó, meg Mac Jones is QB-nek tűnt vele, de azért vannak szakmai szempontok is, amiket úgy tűnik Kraft nem hogy nem ért, de nem is foglalkozik vele. Neki szentimentálisan az a jó, ha korábbi játékosok veszik körül. 

Láttuk mire ment ezzel Belichick a végére.

Most szükségünk van OC és DC mellett, támadó és védő oldali pass game coordinátorra, és támadó és védő oldali run game coordinátorra is. Szép feladat lesz jó stábot összerakni, olyat amelyik valóban elit lehet legalább a labda egyik oldalán. Mert bármit is hordjanak össze az emberek Johnsonról, ő legalább a labda egyik oldalát saját erőből megoldotta volna elit szinten. És akkor Kraft a Mayo fiaskóból tanulva hozhatott volna veterán assitant HC-t a csapathoz, akár kettőt is, hogy legyen mankója az újoncnak. Ha már kimondta, hogy Mayo cserben lett hagyva. A Bears épp most hallgatja meg Riverát, a csapat korábbi ikonját, és simán odavihetik tanácsadói vagy assitant szerepre. Nálunk még a gondolat sincs meg az ilyesmihez.

A Mike Vrabel kinevezés önmagában rendben van, a folyamatok elhagyása és a vissza nem térő alkalom kihagyása, hogy a legjobb támadóelme és Maye össze legyen párosítva 10 évre, na az viszont nagyon nincs rendben. Sajnálhatjuk ezt örökre.