Nagyító alatt: Patriots - Bengals

Kép
Patriots vs Bengals

Új év, új remények, új rovatok. A nagyító alatt cikkek kevésbé lesznek emocionálisak, sokkal inkább a racionalitás, és a statisztikai adatok alapján mutatják meg mit is láttunk a pályán. Elsőre egy szezonnyitó győzelem kerül vizsgálat alá, amiben kiderül majd az is, hogy mennyire teljesíttek jól vagy rosszul az egyes csapatrészek.

Kezdjük a legfontosabb ténnyel. Győztünk! Az NFL történetében még nem nagyon volt ekkora underdog senki a nyitófordulóban. Ezért nagy dolog, hogy hosszú évek óta először kezdjük sikerrel az évet és nem kell attól tartani, hogy a második hétre már két meccs hátrányban leszünk az 50%-os vonalhoz képest.

Nem kell azonban túlmisztifikálni ezt a győzelmet, mert sok dologban nem teljesítettünk jól, de a CSAPATNAK, vagyis a csapategységnek, a kohéziónak, az öltözőnek ez sokkal többet jelent, mint egy sima alapszakasz W. Jól mutatja ezt, Jabrill Peppers reakciója és nem véletlen, hogy a srácok Gatorade fürdőben részesítették Jerod Mayot, aki ezzel győzelemmel nyitotta főedzői karrierjét.

 

 

A meccs kedvező alakulása

Tegyük hozzá gyorsan, minden a mi szánk íze szerint alakult. Korán vezetést szereztünk, ezzel tudtunk a futójátéknál maradni, ami az idei offense alapja kell legyen minden meccsen. Hasonlót szeretett volna a csapat az elmúlt 2 évben is, csak akkor nem működött a futás, cserébe meg mindig gyorsan hátrányba is kerültünk, így egyből el is kellett állni a mestertervektől. 

Látva a passzjátékunkat a Bengals ellen, szembenézhetünk azzal a ténnyel, hogy itt sem nyertünk volna, ha a levegőben kell megvernünk őket. Még így, a működő futójátékkal megkönnyítve is nagyon nehézkesen ment a passzjáték. Amikor a futás nem működik ennyire jól, vagy a korai downokon megfogják azt, akkor leszünk bajban Jacoby Brissett vezetésével. Szinte semmi extrát nem kellett vállalnia, és ezt elég sok NFL veterán hozta volna, amit ezen a meccsen bele kellett tennie. Sok helyen kiemelték, nem adta el a labdát és vigyázott rá, tavaly ez is hiányzott az eszköztárunkból.

EPA alapján azért elég jól teljesített               
 

 

 

Amikor a Bengals visszajött volna érdemben a meccsbe, akkor vagy megállítottuk a 4.kísérletet, vagy fumble kiharcolásával jelentkezett a long snapperünk, vagy megmozdult a laszti Gesicki kezében, vagy Dugger javította a kisebb helyezkedési hibáját 2 yardon TD-től megmentve a csapatot, ami után a labda nem az érkező Bengals játékos, hanem Marcus Jones kezébe pattant.   

Ezek közül jó eséllyel tavaly mind negatívan fejeződött volna be, de most mindig a jó oldalra került a csapat ezekből a szituációkból. Ezeknek az eseményeknek a következtében végig tudtunk maradni az alapjátéknál, amiben semmilyen kockázatvállalás nem volt a meccs végéig. Kijelenthető, hogy az offense számára teljesen komfortosan alakult a találkozó, ennél jobban megtervezni sem lehetett volna azt számunkra.  

De azért legyünk tisztában azzal, hogy hátrányban ezt nem tudjuk majd játszani és ez a nagyon konzervatív hozzáállás csak komforton belül működik.

Természetesen ahhoz, hogy ennyire ideális legyen a támadóknak a helyzet, ahhoz kellett egy parádésan szereplő védelem és nagyszerűen megalkotott játékterv. Ezért is írtuk korábban, hogy Bill Belichick nem feltétlenül fog annyira hiányozni a Defense mindennapjaiból, hiszen a munka dandárját már előtte is Mayoék végezték.  Amiben majd az öreg nagyon kellene, az a támadóguruk elleni sakkjátszma, ahol ő olyanra is gondol majd, amire senki nem más nem számít, hogy előhúzhatják a cilinderből. De alapvetően a heti játéktervek, játékosfelkészítések terén ez ugyanaz az edzői gárda, amelyik az elmúlt két év védelmét már vitte a saját erejéből.  

Ennek a védelemnek a munkája minden lehetőséget megadott a támadóknak a totyorgásra és konzervatív játékhívásra. Ez egy nagyon jó szituáció, és ameddig ők ezt tudják biztosítani, addig mindig meccsben is maradunk. Amikor meg nem tudják, akkor valószínűleg sokkal jobb esélyeink lennének Drake Maye irányításával, akiben sokkal több az extra, mint Brissettben. De az látható, hogy ez az irány nagyon jó felé tereli a csapatot, és a labda minden oldalán bőven van lehetőségünk fejlődni az évben. Jövőre pedig mindenképpen!

Támadók értékelése

Jacoby Brissett lehozta a kötelezőt, de a körülmények eléggé segítették. Mindössze 121 passzolt yardja van, ami nem azért nem lett több, mert lehetetlent kellett volna megugrania. Nem lógott ki lefelé sem, de elég sok hibát vétett, ami most csak azért fért bele, mert a védelem biztosította a támadóknak a komfortos körülményeket.               

 

 

Ennyire konzervatív és ebből fakadóan néhol rossz döntéshozatal nem fog beleférni olyan meccsen, ahol 20 pont körül kapunk. Itt most labdát szereztünk az ellenfél térfelén és a saját gólvonalunkon is, minden mezőnygólt értékesítettünk, nem hagytunk pontot a táblán, és csak 16 pontra, meg 121 levegőben megtett yardra volt elég a 60 perc.

Pár helyzetet ki is tudunk emelni, amikor a lehetőség ott volt, az elkapó szeparálódott, de Brissett dobása vagy döntése rossz lett.

 

 

Emellett ami szerintem a nagyobb probléma, és ebben a második hétre nem csak neki, hanem Van Peltnek is fejlődnie kell, az Polk kihasználása. Egyszerűen rossz az olvasási sorrend annak fényében, hogy az adott elkapók hogy tudnak szeparálódni. Ennek a meccsnek úgy mentünk neki, hogy majd minden játékban Douglas és Osborn a 1st read, és ezeket 70% körüli értékkel célba is vette a QB.    

Tehát volt egy játékterv, egy játékhívás, és ő minden extra nélkül az abban szereplő első kulcsot megcélozta.

Kérdezhetnénk, hogy ehhez tényleg kellett egy veterán tudása? A nyugalma biztosan kellett, mert 44.8%-ban volt nyomás alatt a passzjátékaiban, ami a legtöbb az első héten pályára lépő irányítók között. Azt már látjuk, hogy kiegyensúlyozottabban kezeli, mint a tavalyiak közül bárki. Ez magyarázza az első olvasások választását is, hiszen az esetek felében nem is nagyon lett volna ideje tovább nézelődni.           

Jöhet a kérdés, hogy akkor miben kellene javulnia? Máris mutatom, hiszen számtalan olyan szituáció akadt, amikor például az újonc elkapó, de több esetben Thornton is elszakadt, könnyen TD vagy nagy játék lehetett volna belőle.

 

 Az újonc egészen elképesztő meccset hozhatott volna le, amennyiben az irányító hajlandó ránézni érdemben. Nem mondom, hogy ez Brissett hibája, és ne találná meg, ha szabadjára van engedve, de most nála kerül említésre. Sokkal inkább Alex Van Pelt kontrollja ez, amiből látszik mennyire konzervatívan mentünk bele a meccsbe, és mennyire alábecsüljük a saját játékosaink jelenlegi tudását. Nem csak Polk, de Maye is ugyanabban az elbírálásban szenved, pedig a teljesítményük már nagyszerű lehetne.         

Ebben egyébként már a második héten várok javulást, és azt, hogy Brissett vegye észre az újoncot, Van Pelt pedig engedjen teret a passzjátéknak, ne csak az első kulcsokra koncentrálódjon a QB olvasása. Ennyire nem kell sem félni az ellenféltől, sem konzervatívnak lenni, sem alábecsülni a saját játékosok jelenlegi tudását.         

Polk szeparációjáról pedig akkor jöjjön a statisztikai adat:

 

 


És legyen itt mellette akkor a többieké is:         
 


Látható tehát az, hogy bőven hagyunk a meccsben játékokat és yardokat, amikor nem jutunk el Polkig az olvasásban. Nyilván ezeket a héten a filmen megnézik ők is, és kijavítják a második hétre ezt a hiányosságot. Ha sikerül, akkor nagyot fog javulni a légitámadásunk, és bár Mayo NFL HC-tól teljesen szokatlanul le is nyilatkozta tegnap, "hogy mi mindig futni akarunk majd, és aki meg akar állítani minket, annak ezt a fegyvert el kell vennie tőlünk, amire meg lesz a válaszunk", azért szerintem nem árt, ha a levegőben is tudunk megoldásokkal előállni, ha a futójáték limitálva lesz.         
 

Mert ennyire gyenge mélységi játék nem fog beleférni, mint amit előadott ezen a hétvégén a QB:

 


A támadófal kapcsán sok dolgot nem fogok kiemelni, mert a 48%-os nyomás az minden csak nem jó pass protection. Az pedig, hogy a futójátékban Stevensonnak 2 yardot adtak segítségnek, az mindennek az alja szerintem. Ennek ellenére az összkép nem volt annyira rossz, a gyors passzoknak és a futónk extrájának köszönhetően.       

 

Okorafor értékelhetetlent nyújtott, ami egyszerűen ez megdöbbentő számomra. Adott egy swing tackle, akit nem lehet pályára rakni a baloldalon?        

A PFF értékek amúgy elég furák, mert bár Layden Robinsont lehúzzák, és ezt a skilljét a draftolásakor is kiemeltük, hogy erősen fejlesztésre szorul, a szakik nagyon jónak ítélték a játékát, és a filmet megnézve is ez köszönt vissza.       
 

 

 

De alapvetően az az adat, hogy Rhamondre Stevenson 120 yardjából 118-at kontakt után kellett megtegyen, az nem vet túl jó fényt a fal run blocking terén végzett munkájára. Ha nincs a számtalan lerázott szerelési kísérlete a nagyszerű futónak, nem jönnek be a testcselek, akkor komoly bajban lettünk volna. Ezért is emeltem ki az elején, hogy ne hagyjuk magunkat becsapni annak a ténynek, hogy ment a futás, mert ez most nem rendszerszinten, hanem egyéni skillek miatt adta ki magát. De erre nem lehet építeni, hogy majd mindig lesz egy missed tackle az ellenfélnél.      

Ebből fakad Stevenson két érdekes rangsorhelyezése is:      

Yards after contact: 118 (1st)      
Yards before contact: 2 (T-77th)      

Sose láttam még ilyen párosításban ezeket a számokat. Ráadásul a meccs lezáró futás mutatja meg legjobban, hogy miről is van szó!      

 



A védelmi értékelések     

A labda ezen oldalán tudtuk mit várhatunk a coachingtól és a játéktervtől, nem is kellett csalatkoznunk Covingtonékban. Judon és Barmore nélkül is folyamatosan tudtunk nyomást generálni a Bengals falára, amit elsősorban az univerzális, több ponton felállítható játékosaink felhasználásával oldottunk meg.      

Keion White volt a meccs egyik embere, akitől nagyon sokat várnak az edzők és szurkolók is egyaránt. A másodéves játékos, ahogy Increay az első benyomásban fogalmazott, rárúgta az ajtót a ligára az első meccsen. Parádésan játszott, mindenhol ott volt, folyamat rettegést okozott a támadóknak.     

Sokoldalúan tudjuk használni és minden felállásból életveszély a jelenléte!


 


2.5 sack, 3 QB Hits, 2 Tackle For Loss, 4 Total Tackles - ez egy impozáns játéknap tőle!    

Rajta kívül még Jahlani Tavai is megvillant több szerepben. Passz és futás ellen is kapott feladatokat, de a fal szélén a pass rushban is kivette részét, ha ezt kérték tőle. Igazán nagy fegyver lett a korábbi években lesajnált játékos.    

A safetyk közül Kyle Duggernek volt nagy játéka, de Jaylinn Hawkins volt az, akit meglepően sokoldalúan vetettünk be. Elsősorban Free Safetyként tekintettünk rá, aki majd a mélységi passzjátékok ellen tölthet be űrt a védelemben. Ennek ellenére a tight endek ellen hadakozott ezen az estén, méghozzá elég jó sikerrel. Ennek az értelme az volt, hogy így a két sztárunk, Dugger és Peppers szabadabban játszhattak, többször segíthettek be, ahol szükség volt rájuk.    

Kyle Dugger nagy játéka amúgy a meccs fordulópontja is volt szerintem. Bár nem fordult semmi a labdabirtokláson kívül, de a támadók további komfortját ezzel tudtuk biztosítani.    
 


 Előtte kicsit rosszul helyezkedett és a Bengals újonc elkapója az útvonala okán tudja blokkolni őt, de Dugger nagyot mentett ebből a helyzetből is.

A másik még kiemelendő személy, az a visszatérő Christian Gonzalez. A jelenléte hatalmas segítség mindenki számára a védelemben. Chase elleni játékát megint kiteheti a kirakatba, mert nagyszerűen védekezett rajta. Amikor a Bengals elkapója a slotban állt fel, csak akkor hagyta őt el a fiatal cornerback és kapta meg más az őrzését.

Külön szót kell emelni Jonathan Jonesról is, aki nem csak az ominózus 4&2-nél való nagyszerű szerelésével jelentkezett. Hanem az egész meccsen nem engedett elkapást az ellenfeleinek. Azt hiszem a védelem tényleg mindent felrakott a pályára, és ha Barmore vissza tud térni, akkor ez bőven egy top10-es egység lesz az évben.

 



A végére jöjjön még két speciális egység infó, mert nélkülük ez a siker nem jött volna össze. Brenden Schooler olyan gyorsan futott, mint Forest Gump. És ha emlékezünk a tavalyi kisiklásaira, akkor azt hiszem elkönyvelhetjük, hogy ő is, ahogy az egység visszatért az igaz útra!

A győzelem nagyon fontos része volt a kicker Joey Slye is, aki mindent berúgott, amit a lába elé tettek. Szerencsére a keze ügyébe is akadt valami, ami extra motivációt ad neki az évre az elmondása alapján:

 



Reméljük kitart ez a nagy pontosság és minden meccsen felrúgja a pontokat a táblára! A győzelemhez tehát minden egység és minden edző hozzátette a magáét. A támadóknál bőven van tér jobban játszani, akár a pass protection, akár a run blocking fejlődésével, illetve a playbook valamint Brissett rugalmasabbá válásával. Nem a győzelem, hanem a hit visszaszerzése volt a fontos ezen az estén, és azt hiszem minden szurkolót zsebre rakott a csapat, mert ez a régi megszokott utolsó pillanatig küzdő, extrákra is képes Patriots volt! A második fordulóban a Seahawks ellen a közös meccsnézés alkalmával, talán a második győzelmet is kiszurkolhatjuk! Az egy álomszerű évkezdés lenne! De csak álmodjunk bátran..

Hozzászólás

Köszi a munkádat! Jó volt ilyen mélységben is olvasni a meccsről, jó nagyobb képet is látni, mint az élő forgatagban! :-)

Nagy köszönet ezért a részletes elemzésért, a sok többlet-, ill. háttér infóért, ami szakmai mederbe terelte az én lelkes civil szurkolói nézőpontomat!

Üdv! Ennek az új rovatnak minden betűjét élveztem, köszönöm!

Hát igen, kellemetlen, amikor a szurkolói elfogult szemteszt közel sincs a valósághoz.

Ettől én még tovább lelkesedem. :)

Egyébként érdekes, hogy vajon van-e még más olyan sportág, ahol a meccsnézés alapú érzet és a tényleges statisztikák között ekkora különbség lenne...

Ez igencsak alapos lett, köszönet érte!

Nagyon informatív cikk,köszönet érte!

Szuper cikk. Köszönöm 

Jobban szeretem az ilyen mint a tiszta statisztikai adatokat. 

Robinson kettős megítélésében valószínűleg az játszik szerepet, hogy ha Okorafort levesszük, akkor Robinson volt a legjobb futásblokkolásban és (messze-messze) a legrosszabb passz blokkolásban a PFF rating alapján.

köszönet ! Ez igazán tartalmas lett. 

Megnéztem a Slye videót, ami hirtelen egész más kontextusba helyezte a rögtön utána olvasott "Reméljük kitart ez a nagy pontosság" mondatot! :)

Na Tua kidölt hetekre (agyrázkódás). Lehet ellenünk sem fog játszani.

Ennek nem lesz jó vége az Ő esetében. Két éve egymás után volt neki több, tavaly (állítólag) megúszta, most meg már az első forduló után újabb. Nem mehet ez "büntetlenül", a szervezete előbb-utóbb keményen benyújtja majd neki a számlát.

kérdezem: Tua egy garbage time-ban miért van pályán, és miért fut fejjel előre? Gyilkosság és öngyilkosság....