Nagyító alatt: Támadók

Mivel a késői bye week egy kiesett csapat számára tökéletes alkalom arra, hogy kiértékelje az évét, illetve meghatározza a jövőbeli célokat, így mi is átnézzük a támadó és védőoldal eddigi teljesítményét.

Irányítók és elkapók

A QB kérdés kapcsán számos cikket és infót hoztunk az év során, ahol a szurkolók jelentős része is teljesen konzervatívan állt hozzá a kérdéshez és valami olyan dologtól féltették a fiatal irányítót, ami nem valós fenyegetés. Erre ő maga cáfolt rá a játékával.

Drake Maye tényleg mindenkit jobbá tett maga körül, annak ellenére, hogy a játéktervek ás a játékhívások nem igazán támogatták őt. Az elején mutatok egy olyan grafikont, ami nagyon jól bemutatja Alex Van Pelt offense idei limitálhatóságát és konzervatív hozzáállását.

QB Time to Throw & ADOT pic.twitter.com/LqsySBZ786

— Jrfortgang (@throwthedamball) December 11, 2024

Nem azért van a két Pats QB nagyjából azonos helyen air yardok átlagos mélységében a célpontokat tekintve, mert ugyanazokkal a skillekkel rendelkeznek, hanem mert ezt kéri tőlük a játékterv. Mielőtt lehurrognánk Van Peltet, nézzük meg hol van a képen Mahomes? 

Ráadásul a mélységi játékunkhoz konkrétan nincs olyan ember sem a pályán, aki reális fenyegetés lehetne és képes lenne konzisztens teljesítményt felmutatni a mély játékokban. Bár Boutte nagyszerűen robbant be, de látjuk hogy ez pünkösdi királyság volt, hiszen neki nem ezekben a szituációkban mutatkoznak meg a fő erényei. Ő nem egy klasszikus X elkapó.

A szezont a Thornton, Baker párossal kezdtük ebben a szerepben a rosteren, hogy nagyon gyorsan klasszikus X nélkül maradjunk. Előbbit hamar padoztattuk, majd kiraktuk, utóbbit a mai napig nem használtuk egyetlen rá hívott playben sem. Miközben egy fejlesztő stáb a mienk. Mindkét fiúra a fejlesztés fért volna rá leginkább, és akkor talán jobb használhatóságot mutatnának. Bakernél még magatartásbéli gondokról is hallani, de az meg a HC feladatköre, hogy rend legyen az öltözőben, mindenki tudja a mihez tartást. Ezért a nagy haver megközelítés nem minden játékosnál működik.

Osborn érkezése adott egy variációs lehetőséget, hiszen a Vikingsban valid célpontként funkcionált. Mármint sokadik célpontként. Ő akkor hasznos, ha leveszik róla a figyelmet, és így ki tudja használni az erényeit. Nálunk szerintem még mindig nem tudják mik az erényei, és értelmezhetetlen volt a WR1 szerepben való használata. 

Alapvetően a két X mellett a többiek Z vagy slot szerepben a leghasznosabbak, de ott sem az Edelman féle teherviselés a fő erénye ezeknek a srácoknak, hanem a szituációs kihasználhatóság. Nem tudjuk minden playben valamelyiket tömni labdával, minden kulcsszituban őt keresni, mert nem adottak ehhez a skilljeik. Sokszor gondoltunk arra, hogy Bourne vagy Douglas alkalmas lehet erre, de a fellángolásaik ezekben a helyzetekben, csak elodázzák a felismerést. 

Ők második, harmadik opciók, akik szituáció és matchup függvényében elővehetők, de nem minden távolságban és minden coverage ellen lesz ugyanannyi esélyük a sikerre. Sőt, sok esetben alapvetően már eleve kevés eséllyel kecsegtet a feladatmegoldásuk. Egyszerűen azért, mert nem abban az adott szituációban erősek.

Ezért érthetetlen, hogy miért nem sikerült a nyár végére megtalálni az alapfelállást, amire építhetik a playcallingot hetente. A következetes és egymásra épülő játékhívás sokat segít a játékosoknak kibontakozni. De amikor a feladatköreik is hetente változnak, azok teljesen komforton kívüliek számukra, ráadásul az elkapó hierarchia is hétről-hétre kaotikusan változik, akkor az nem segít állandóságot kölcsönözni. 

Polk éves fejlődési görbéje mutatja meg legjobban a stáb munkáját.

Én nem szeretem kiragadni azt az elemet, ami egyedüliként igazolja a véleményemet, hiszen ha csak ez az egy elem van mellettem, akkor valószínűleg rossz végét fogtam meg a dolognak. Itt azonban nincs sok kérdés.

A játékos önmagától szépen fejlődött a tábor alatt, az új impulzusokat szépen beépítette a fegyvertárába és olyan teljesítményt villantott, hogy a szakma a 2.hét végére a kezdőbe követelte. A második legjobban szeparálódó újonc volt, a legtöbb open szituációt ő biztosította. Kyles arról írt, hogy az olvasási sorrendjét kellene megváltoztatni Brissettnek, mert amiatt nem látja, nem dobja meg a fiatal elkapót.

Ez is nyilván AVP-re mutat, hogy nincs tisztában azzal, melyik játékosa mire képes, ehhez mennyi időre van szüksége és ezt hogy lehetne kihasználni. Sem Brissett olvasási készsége, sem Polk szeparációs lehetőségei nem voltak összhangban a játékokkal. Konkrétan egy célpontot már csak emiatt elvesztettünk az első hetekben.

Majd jött Polk visszaesése, ami elég látványos lett a szurkolóknak is. Itt elhangzott egy bekorlátozás, amiről nem derült ki, hogy konkrétan mire utal, de az útvonalak megváltoztak. Az olvasási kulcsokban sem került előrébb. Az első berakott képen látható volt az OC által elvárt és kitervelt passzmélység, ami egy rövid passzos pötyögtetés, ami nem változott Maye pályára küldésével sem. És ebben Polk szerepe határozottan nincs meg. 

Ráadásul eddigre már nem a hozott anyag + új impulzus kerül a pályára, hanem a fejlesztett, átalakított, módosított játék. Mivel sem Baker, sem Thornton, sem Osborn nem tudott egy fikarcnyit sem fejlődni, de Bourne és Douglas sem éppen az ellenállhatatlan és feltartóztathatatlan, hibátlan játékról híres idén, így ezt így együtt nyugodtan a fejlesztő stáb számlájára írhatjuk. 

Most hogy ezek a pozíciós edzők, vagy McAdoo, vagy AVP miatt vannak így, azt mi nem fogjuk megfejteni.

Polknak ugyanaz az elkapó edzője, mint az egyetemen volt. Hughes ott képes volt vele jól dolgozni és kihozni a benne rejlő képességeket, itt meg nem tudja mit tud a volt játékosa? Ez nagyon bugyután hangzik, így jó eséllyel feljebbről fúj a szél.

McAdoo átment egy Joe Judge szerepbe, hiszen már tényként van közölve, hogy minden csapatrész munkájába besegít, beleszól. Ezt én sosem fogom megérteni, főleg mert nincs rá működő jó példa, de valamiért nálunk ez egy bevett vonal, hogy az adott feladatkörökhöz keveset értő felülírja a pozíciós edzők dolgait. Sok esetben tanácsot ad a játékosoknak, amik lehet szembe mennek a másik edző intelmeivel, tanításaival. És legfőképpen mit tud McAdoo, ami miatt ezt neki csinálnia kell?

Ki döntötte el, ki gondolta ezt jónak? 

Ez a tegnapi cikkre mutat, hiszen vagy Kraft vagy Mayo okossága ez. És ami a legrosszabb ebben, hogy Patricia és Judge féle szituációt egy személyben testesíti meg McAdoo. Vagyis mindenbe beleszól, és a labda mindkét oldalán komoly feladatai vannak.

Az eredmény az elkapóknál siralmas. És ezen az sem fog javítani, ha jön a nyáron Tee Higgins és draftolunk még egy elkapót is. A tehetségük utat nyithat a sikeres passzjátéknak, főleg mert Maye egy zseni, de amint sémával kiveszik őket a játékból, megint a coachingnak kellene orvosolni a dolgokat. 

Jelenleg az látszik, hogy az edzők nem tudják segíteni a játékosokat, nem tudják őket jó helyzetbe hozni, nem értik ki miben jó és miben gyenge. A legnagyobb probléma ezzel az, hogy a felmérő év után jövőre már versenyképes csapattal kellene rendelkeznünk. Ehhez képest azt sem tudjuk, hogy fog kinézni a WR sorunk. Polk és Baker jövő évi szerepe teljes kérdőjel nem csak a szurkolók, de a játékosok és az edzők számára is. WR1-2-3, vagy 4-5 besorolást kapnak?      

Ennek idén ki kellett volna derülni!      

Ehhez képest teljesen vakon vagy kilátástalanul állunk a kérdésben. Nem csak mi szurkolók, hanem a stáb is. Hiszen ha ők már tudják, hogy muszáj lesz ismét beruházni a posztra a drafton magas értéket, akkor nem sikerült jól felmérni, vagy jól fejleszteni a srácokat. Előbbivel akkora gond nem lehet, hszen nagyjából ott húztuk őket, ahol a konszenzus alapján a helyük volt. Ha a fejlesztés a gond, akkor meg mi garantálja, hogy akit jövőre hozunk azzal jobban megy?

Ha akkora nagy talentumot hozunk, mint Maye a QB poszton, akkor persze ő haladni fog, de ugye az egy másik stábbal sem lenne kérdés. Szóval továbbra sem látom Mayo vezette stáb hozzáadott értékét.

Az irányító poszt

Ismeritek a véleményem, ezt már az offseason legelején elszúrták. Pontosan olyan konzervatívan kezdték a gondolataikat Drake Maye esetében is, ahogy hetente álltak a meccsekhez vagy azon belül a szituációkhoz. Tegnapi cikkben utaltam rá, hogy Mayo felelősségvállalása nulla. Retteg a kockázattól és hogy rosszul sül el valami. Ezért a "csak el ne rontsam" megközelítéssel dolgozik. Pontosan ilyen lett a Patriots ebben az évben, és ez már Brissett idehozatalakor eldőlt.

Akkor az egy nagyszerű döntésnek tűnt, lehetőséget adva bármelyik újonc QB-nek aki hozzánk kerül, hogy nyomás és az azonnali kezdési, teljesítési kényszer nélkül dolgozzon. Maximum kezd a veterán, aki mentorálja előtte, közben és utána is a fiatalt. Ehhez képest most már tudjuk, ez volt a nulladik lépés a konzervatív, jaj csak el ne rontsuk vízióban.

Drake Maye kezdetése soha egyetlen pillanatra nem került napirendre, hiszen volt egy tervük! Bár ezt nem mondták el egyetlen esetben sem, hogy micsoda is pontosan, de nagyon sokáig takaróztak vele. Én azt gondolom a terv annyi volt, hogy jaj el ne rontsuk, és tényleg jó esély volt rá, hogy Maye kiüli az évet, vagy most csak bye week után jön, ha elúszott a szezon.

Ők nem látták, vagy csak nem akarták látni, hova tart az az út, amit ők kijelöltek, és amikor földrengésszerűen állította őket irányba Brissett teljesítménye, a közvélemény és az öltöző hangulata, akkor léptek egy másik útra csak. Önmaguktól képtelenek a váltásra. Ez vagy azért van, mert ennyi van a tarsolyban és csak jó játékosokkal működnek a dolgaik. Ami ugye azt jelenti, hogy nem túl támogató környezetet tudnak teremteni. Vagy nem akarják látni a saját tévedéseiket. Ilyet is láttunk már mifelénk.

Ehhez a káoszhoz és kilátástalansághoz képest Drake Mayeről szólnak a hírek és vele van tele a sajtó. 

Az újonc valóban hétről-hétre javul, fejlődik. És természetesen vannak hibák, eladott labdák, kihagyott dobások, de egyrészt ez a veteránoknál is előfordul, másrészt tudtuk előre, hogy nagyobb varianciával fog járni, ha ő dobál és vállal be kockázatokat, mintha Brissett óvatos megközelítése lenne az alap.

Peyton Manning újonc éve nagyon jó példa, hogy nem az INT-ek száma az, ami meghatározza a fejlődést vagy a jövőt, hanem a feldolgozása a pályán szerzett tapasztalatoknak. Egy percig nem lehet kétségünk, hogy Maye még előrébb lenne a saját útján, ha 5 mérkőzéssel több tapasztalata van eddigre.     

Minden QB összevetésében egy ilyen mutatót tudok mutatni róla:

Drake Maye facts: he's been the NFL's best🅰️ game manager in his 9 games. A 75% success📈rate in pure dropback reps is in the Cousins/Burrow (Brady) bracket. pic.twitter.com/ToEkDUEkBe

— ZeeBee (@BellinoZee) December 10, 2024

Mint látható az utóbbi hetekben abszolút az elit kategória közé keveredett, és Peti is hozta a Nagyítós cikkekben, hogy milyen szépen fejlődik. A saját erőből kreált játékoknál Lamar és Allen szintjén van, ami újoncként, egy ilyen csapatban, ilyen stábbal hihetetlen kategória. Mi lett volna ezzel a sráccal mostanra ebben az évben, ha Danielshez hasonlóan olyan edzők kezei közé kerül, akik nem elrontani nem akarják, hanem gőzerővel fejleszteni és támogatni kívánják az első naptól fogva?    
 

A look at QB success rate and EPA/Play when the play breaks down.   

(Disruption refers to plays with either perfect coverage or early pressure that nukes a play from developing) pic.twitter.com/cjwQouEaA7

— Jrfortgang (@throwthedamball) December 11, 2024

Úgy van a legjobb átlagos futása 2000 óta a ligában, hogy az OC képtelen egyetlen tervezett futást is a lábai elé rakni. Michael Vick és Lamar Jackson dual threat szerepét nem kell bemutatni senkinek, Cam Newton a fénykorában SB-ig szaladt a csapatával, míg nálunk konkrétan nincs erre játék a playbookban. Cserébe van mindenféle trükkös játék, amit előtte héten látunk másik meccseken, de a saját erősségeinkre nem sikerült lassan egy év alatt játékot alkotni.

Ezért gondolom azt, hogy nagyon capelt a tudás. Nincs alkalmazkodás, változtatási hajlandóság, saját ötlet. Ha elég jók a játékosok hogy működtessék a rendszert, akkor rendben van, ha nem, akkor úgy marad minden működésképtelenül.      

Ne feledjük, ők Maye lábait nem az 5.héten látták először. És mivel nincs a playbookban egy nyomorult előre tervezett QB scramble, ezzel igazolják azt, hogy ők egy pillanatig nem tervezték Maye komolyabb szerepeltetését idén. Hiszen, ha ez lett volna a terv, ahogy Washingtonban volt, akkor tele lenne a playbook ilyen opciókkal, ahogy Danielsnél is rengeteg esetben építettek a lábaira már az első hetekben is.    

De volt egy tervünk állítólag.

Maye a falat is jobbá tette amúgy, hiszen az addig 50%-os pressure rate kapásból 39-re csökkent és nem lehet azt mondani, hogy valami hatalmas személyzeti upgrade történt volna, vagy a coaching végre kihozta belőlük ami ott szunnyad, vagy a kohézió kialakult, mert annyira stabilan ragaszkodtunk egy katonás rendhez az összetételt tekintve. Gyakorlatilag hetente változott az összetétel.

De mielőtt rájuk áttérnék, még kiemelném, hogy Maye nem egy elkapóra támaszkodik, hanem mindenkit bevon a játékba. Az első 10 TD átadása, 10 különböző játékosnak ment. Sok esetben ő tartja életben a driveokat, miatta sikerül mezőnygól távolságig elvergődni. Ha a playcallra, játéktervre támaszkodnánk, akkor ennyi yardunk, 1st downunk és pontunk sem lenne hetente.

Messze nem maxoltuk ki azt, ami belőle kihozható volt a szezon ezen szakaszára. De szerencsére annyira professzionális hozzáállása van, hogy az edzők nélkül is beleteszi a melót, zsigereiben van a siker és vágyik arra. Nagyszerűen viseli a terhet, készen áll arra, hogy minden külső nyomás elviselve a franchise arca legyen a következő 10 évben.

És látható a karakteréből, a hozzáállásából, az alázatából, hogy nem kell őt félteni és ezzel visszafogni. Őt engedni kell szárnyalni és mindent megadni ahhoz hogy kiteljesedjen. És itt nem csak a pályán belüli személyzetre gondolok, mert az a csapat kiteljesedését jelentené. Imádnám a Ben Johnson féle kreatív játékfelfogással látni, hogy dominálja le a ligát. Az esély megvan egy következő dinasztia első és legfontosabb lépcsőkövének lerakásához, egy új GOAT HC és GOAT QB párosításhoz, már csak élni kellene vele.

És legyen őszinte magával mindenki, mi az ami a Mayo karrierívben benne van ehhez képest?   

A Támadófal

Minarik Ede alapvetése a kell egy kapus felfogás volt a csapatépítésnél. Nálam ez a falaknál kezdődik és a LoS dominálásánál. Ott el is dőlnek a dolgok és vér és verejték, extra megoldások, vagy extra játékosok sora kell ahhoz, hogy ezt aztán kompenzálni lehessen a játékok további részében.

Ha én egy futócsapatban gondolkodom, akkor nem is kérdés, hogy az Oline az alfája és ómegája lesz az elképzeléseimnek. Ehhez minden erőforrás adott volt, korábbi években is jött pick a fal közepébe (Strange, Sow, Mafi, Andrews) és most is érkezett újonc a saját elképzeléseikhez (Wallace, Robinson).

A játékosfejlesztés az ő esetükben is erősen behatárolja a lehetőségeiket. Mafi már nincs nálunk és kb a ligában sem érdemben, de tavaly ugye BB féle csapat hozzá ragaszkodott valami érthetetlen módon hosszú hónapokon át. Sow hiába játszott jól a szezon végén, az új stáb nem kedveli. Mondjuk nehéz is lenne megtalálni a helyét (LG,RG,RT) ha egy olyan játékossal mint Onwenu sem sikerült megugrani ezt. 

A WR sorhoz hasonló kaotikus körforgás volt itt, és a saját emberekhez való ragaszkodás is kidomborodott. Jacobs vs Sow kérdést azért nehéz értelmezni, látva a kukázott játékos teljesítményét és kifejezetten alacsony plafonját. Hozzáteszem nem a fiatal játékos tehet arról, hogy olyan feladatokat kapott, amiket képtelen volt megoldani. Egyszerűen itt is az köszön vissza, hogy nem tudják mire képesek a játékosaik, mindezt még a 14.héten sem. 

Más csapatok a preseason végére megugorják ezt a folyamatot.

Robinson és Wallace ugyanazt kapta volna a tervezet szerint, mint Polk, Baker vagy Maye. Vagyis fejlesztjük őket szépen titokban, pályára semmiképpen nem kerülnek. Aztán a sérülések ezt felülírták és sajnos a nagy tervet borítani kellett és csatasorba kellett állítani a fiatalokat. Nem meglepő módon nem játszottak jól. Wallace mindkét Tackle poziban manőverezett az edzéseken, mert nem tudták eldönteni mi legyen vele. Ahogy Robinson is játszott mindkét Guard helyén a gyakorlatokon.

Nem csoda, hogy amikor pályára kerültek, nem volt egy masszív támasz az edzésekről. 

Ez a mindenbe is belekapok sosem lesz a jó útja annak, amit az ismétlésben rejlik a tudás adhat. Belichick pont abban volt erős, hogy orrvérzésig erőltette ugyanazokat a gyakorlatokat és abban hitt, ha minél többször elismételnek valamit, annál pontosabban jelenik meg stresszhelyzetben. Egyfajta izommemória ez, amikor automatizmus lesz a reakció, és a sok és pontos gyakorlástól az alapreakció is általában jó lesz. Most viszont nincsenek ilyen izomreakciók, mert mindenki mindenbe beleharap kicsit, és amikor szembesül vele a pályán, akkor tudat alatt beindul az agyalás, hogy oké, akkor itt ha ezt csinálja, akkor nekem meg ezt kell. Tehát nem ösztönös a dolog.   

Ahol tizedmásodpercek döntenek, ott ez nagyon fontos.   

Nem véletlenül vagyunk a liga alján pass prtocetionben. Márpedig, ha a passzjátékra kell építeni, mert a futás sem megy, akkor nem ártana legalább ebben az elemben jeleskedni.

A futójátékunk kapcsán a stábnak lehetett volna önismereti folyamata, de ezzel is vártak a végtelenségig. Nekik Jordan volt az emberük, így őt tolták a sérülések miatt. Egész karrierjében a backup és a gyakorló között ingázott, most a futójátékunk alapját kellett volna adnia. Senkit nem érdekelt, hogy alkalmatlan rá.   

Ráadásul a párja az a Lowe volt a bal oldalon, aki szintén nem túl erős ebben. Ha valóban a run first felfogást akartuk egész évben, Maye színre lépése után is, akkor miért nem hoztunk egy run blockban stabilabb OG-t szezon közben a szabadügynökök közül? Nyilván elit már nincs ilyenkor, de olyan azért akad, aki elkaristol futásnál. Passznál meg majd varázsol Maye, vagy eleve rövidebb harmadik kísérleteink lesznek, mert nem 0 vagy negatív yardos a futás, hanem haladunk is a guard támogatása miatt. Főként hogy a tervezett outside zone futásokat gyorsan kukázni kellett, mert sem a fal nem bírta ezt megugrani, sem Stevenson nem jó ezekben.   

De ők ragaszkodtak Jordanhez, akit aztán kiraktak, visszavettek a gyakorlóba, aktív keretbe emelték, nem játszatták, újra kirakták. Ezt 1 héten belül. Átgondolt, jól kifundált történet egy kb használhatatlan játékossal. Már abból a szempontból használhatatlan, hogy mi futni akartunk, abban ő meg borzalmas.

Most kapkodnak Strange visszatérésével. Aki gyakorlatilag újra tanult járni, most meg új posztot is tanulhat mellé. Nem értem hova a sietség, miért nem ér rá ez a következő évben? Persze teóriák vannak, hogy ég a ház, kell az eredmény, vagy hogy tudni akarják melyik poszton lehet majd rá számítani?

És tényleg van reális esély arra, hogy ilyen kihagyás és ilyen rövid tréningezés után Strange jól fog beszállni? Persze elsülhet jól, ő run blockingban erős. És legyen így, de azért erre van a kisebb esély.

Álljon itt az egység idei éve a PFF értékelések alapján:

Fent már jeleztem mennyire rossz volt a pass protection, de nézzünk beel ebbe is.

Az értékelések nagyon jól tükrözik azt, hogy a játékosok mennyire magukra voltak hagyva. Egy az egyben kellett volna helytállnia elit rusherekkel szemben UDFA vagy hátsó körös játékosoknak. Ők érezték a tehetség béli hátrányukat, ezért a határon játszottak. Amiből rengeteg büntetés érkezett, vagy ha nem a határon mozogtak kockáztatva egy false startot, akkor csak szabálytalanul lehetett feltartóztatni a védőket. Ez egyértelműen gameplan és coaching kérdés.   

És nem biztos, hogy a játékosok mindig maguktól játszottak a határon, hanem volt egy Mayo nyilatkozat, ahol Lowe kapcsán felmerült a felállásnál is, hogy ők kérték tőle, álljon fel a szabálytalan formáció határán, hiszen ezzel akár komoly centiket nyerhet presnap a védőhöz képest. Majd leszidták amikor ezért flag érkezett rá. Szép.   

A pass blocking egyénenként:
 

Sokszor írtuk a meccskövetőkben, hogy olyan, mintha tudná a védelem mikor indul a snap és mikor van futójáték, mert egyből a backfielden van az ellenfél.    

Ha mondjuk Lowe vagy bárki a passzjátékoknál visszafele próbált csalni a centikkel, miközben a futásnál meg jól állt fel, akkor ez egy magyarázat lehet arra, miért tudták mikor mi lesz a hívás. Nem tudom így volt-e, de ez egy opció lehet erre. Ugye futásnál előre, passznál hátrafelé mozognak a falemberek nagyon leegyszerűsítve a példát. Ezt amúgy Lazar már a 3.héten feltette nekik kérdésként, de nem volt látnivaló szerintük ebben. Igen, biztos véletlen volt drága edző urak. Egy egész éven át véletlenül tudták az ellenfelek…  

Egyértelműen kell OT a következő évre. Egyrészt mert Wallaceról nem sikerült megtudni semmit, annyira jól dolgoztunk vele. Másrészről Onwenu a tervezett RT poziból beljebb szorult, míg harmadrészt David Andrews is messze van már önmagától. Ráadásul a falban bekövetkező sérülések nem túl biztatóak. Mindig benne van ebben a sportban, hogy valaki maródi lesz, de azért lehetne vizsgálódni az edzések és/vagy a fizikoterápiás egység kapcsán. Én a tendenciózusan bekövetkező dolgokban nem szoktam hinni a véletleneknek.

Szóval OT poszton letolt gatyával állunk, és a Bolles hosszabbítás jól mutatja, hogy nem nagyon fognak kikerülni a piacra olyan játékosok, akiket franchise playernek tekinthetünk a poszton. Ezért a fejlesztés igen fontos szerep lenne, ahogy a tapasztalatszerzés is. Főleg, ha amúgy is gyenge OT-k kerülnek pályára.

OG poszton a Chiefs embere Trey Smith sokaknál megoldás a piacról. Ez tényleg szépen hangzik, kiváló RG-ről beszélünk, akit a hatodik körben draftoltak és építettek fel. Ezzel nekem egy bajom van! Mi lesz akkor Onwenuval, aki most kapott nagy pénzt? Mi lesz Robinsonnal, aki nem LG? És minek hoztunk Robinsont, ha amúgy is telített volt a poszt fiatalokkal, majd nem akarjuk játszatni, de egy év múlva hozunk elé egy olyan játékost, akit soha nem tud megelőzni?   

Örülni fogok, ha jön Smith, az se érdekelne, ha túl fizetnénk. De amiatt nagyon szomorú lennék, hogy random csapatépítési döntések lennének és nem egy tudatos szisztematikus építkezés és fejlesztés, mint pl a Lionsnál volt.   

Scott Peters kapcsán is elgondolkodnék, de hozzáteszem nem értek a faledzők megítéléséhez. Viszont amit eddig műveltünk a falban a játékosokkal, az nem tetszik. Nem fejlődött szinte senki, nem léptünk előre a fellángolásokon kívül egy-egy meccset tekintve.

A futók  

Stevenson megváltóként van kezelve, konkrétan rá építették az évet, és ez elég gyorsan dugába is dőlt. A nagy terhelés miatt 4 meccsen 4 fumble már jelezte, ez nem az ő éve lesz. Természetesen a túlterheltség, a fal, a rendszer mind ludas ebben, nem ő lett gyengébb futó. Antonio Gibson érkezése adhatott volna egy James White feelinget, de szóljon aki érezte ezt az év során.

Gibsonnak fekszik az outside zone, de alig akartuk használni benne. Ha megtettük, haladtunk jó átlaggal.   
 

The #Patriots haven't been super explosive on outside zone (tho Gibson impressed last week), and NE's leaned more on gap recently, but they're 3rd in success rate (50%) since Wk 10  

Nearly all of that success has come behind Mike Onwenu, Trey Jacobs, and often Ben Brown + the TEs pic.twitter.com/oO868T1Ygg

— Taylor Kyles (@tkyles39) December 11, 2024

Egyszerűen nehezen látható bármiféle logikai felépítés az idei évre. Írtam korábban, hogy úgy tűnik, mintha a stáb megkapta volna az egész 24-es szezont preseasonnek, és így egy teljesen elnyújtott felmérő évet alakítanak ki. Igen, tudom hogy ez mennyire hülyén hangzik, és szinte kizártnak tartom, hogy ez van mögötte, de a megélésem akkor is ez.   

Minden nagyon lassan épül ki, minden nagyon furcsán rotálódik, mintha tényleg csak keresnék a saját embereiket, rendszereiket egy egész éven át. De ilyen luxus, időpazarlás senkinek nem fér bele. Lehet Mayo túl lassan alakított ki a dolgokat és nem ez volt a terv, csak így valósult meg. Igazából mindegy, mert a Patrios gyakorlatilag nem volt a coaching terén éles ebben a szezonban.   

És persze, ha lesz egy jó falunk, elkezd működni a futás, lesz jó célpont, akkor megindul minden. De akkor őszintén, ehhez miért kell Mayo vagy AVP? Akkor ezt tudja bárki, nem? Pont azért lettek ők, mert a játékosokra tudják szabni a rendszereket, nem a rendszert erőltetik a játékosokra. Na most én pont azt látom, ebben fürödtek be teljesen.   

És ezt a futójátékon lehet a legjobban bemutatni, ahol 30% alatti a succes rate, de ennek ellenére 60% felett van a 1st downon a futásaink száma. Tehát 70%-ban egy hosszabb második down fog következni, ahol true pass setekben a falunk borzalmasan teljesít. Ezt a fenti pass blocking kép true pass set gradeknél lehet látni. Koncepció szintjén már vakvágányra futottunk, és semmi pénzért nem jöttünk vissza onnan.   
 

Tight Endek

Sokáig kereste AVP magát a 12 personnelben, mert nem tudta eldönteni, hogy a falnak segítsen vagy az irányítónak, vagy hagyja a fenébe az egészet és 11 personnel legyen a domináns.

Végül év végére sikerült Hoopert is felemelni Henry mellé, és a két fickó mutatja a legjobb és legkiegyensúlyozottabb formát hétről-hétre. Ez tehát egy olyan poszt, ahol végre azt kapjuk, amit a játékosok tudásukból fakadóan a pályára tudnak rakni, illetve ami az edző védjegye is.

Egyértelműen a legmegbízhatóbb célpontnak számítanak, Maye nagyon jó kapcsolatot ápol velük. 

Összegzés:

Az első heti kezdőből, amit az edzőtábor és közös edzések után a legjobb tervnek véltek, Brissett és Robinson le lett cserélve. Hárman a csapatban sincsenek (Osborn, Okorafor és Thornton) egy pedig sérült (Andrews) és kérdéses a jövője. Nyugodtan mondhatjuk, hogy erősen kapufa lett a felkészülés a szezonra. 

A jövőt tekintve van egy Maye, Stevenson, Henry, Onwenu négyesünk a kezdőt illetően. Ezt sikerült 24-ben megalapozni. Márpedig amikor a cél ennél több lett volna a rosterrel kapcsolatban, akkor kijelenthetjük, hogy teljes bukta az év.

Egyedül Drake Maye fejlődése menti a szezont, de mivel mindenki más visszafejlődött, a rendszerek nem jók, a fejlesztés rossz, így nehéz azt mondani, hogy ez az egy nagyszerű dolog viszont mindenképpen a stáb érdeme. Akkor sem, ha ők ezzel előszeretettel takaróznak, hangoztatják, dícsérik egymást agyba-főbe, sőt még egy nem tervezett Maye futás utáni TD-nél előre begyakorolt győzelmi táncuk is volt. Egy dologhoz, amit nem ők hívnak be, nem rakják playbookba, nem ők tervezik. Gratulálok!

Sokkal inkább adom ezt Mayenek a saját fejlődését, még ha nem is 100%-ban. De nálam nem 50-50 a szubjektív álláspontom, hanem mondjuk egy 70-30 a fiatalember javára. A 30-nál meg fogalmam sincs mennyi AVP és mennyi McCartney. Azt viszont szinte teljesen magabiztosan ki merem jelenteni, hogy bőven maradt Mayeben ebben az évben kiaknázatlan lehetőség. Ez nálam fekete pont a stáb felé mindenképpen.

Viszont a Maye fejlődéssel el lehet adni mindent felfelé, hiszen végre van egy gyenge coaching és fal mellett is bizonyított franchise QB. A jövő emiatt szép, gyakorlatilag egy stábra vagyunk attól, hogy érdemi szerepet kapjunk újra a ligában. Egy olyan stábnyira, amelyik rendszerbe draftol, fejleszt, logikusan építkezik.

Jelenleg a Polk, Baker, Wallace, Robinson négyes 2025-ös szerepe erősen kérdéses. Nem az, hogy rosteren lesznek, hiszen ez 100%. Hanem az, hogy kezdő vagy backup funkciót fognak ellátni. Ha csak cserék lesznek, akkor elég üres a támadósor, ha valamelyik kezdővé válik, akkor nagyon gyorsan fejlődnie kellene. Ha erre képes, akkor meg jogosan tesszük fel a kérdést, eddig miért nem kapott erre lehetőséget?

Douglas, Strange és David Andrews nem lett említve, pedig sokan őket is fix kezdőnek veszik. Nálam Andrews már nem megoldás, öregszik, a teljesítménye esik vissza, nehéz vele jó megoldásként számolni. Strangeből nem tudjuk lesz-e még valaha focista. Persze legyen, és akkor valamelyik IOL poszton van egy kezdőnk, de ha nem bírja a strapát, akkor konkrétan egy egész falat nem lehet egy offseasonban felépíteni.

Ahhoz pedig, hogy ne egy komplett falról beszéljünk, kellett volna Robinson és Wallace következetes fejlesztése és beépítése.

Pop Douglas sokunk kedvence, de amíg Amendola vagy Edelman tökéletes route runner volt, addig ő sajnos messze elmarad elődeitől. Ráadásul a fizikai paraméterei miatt nem is számolnak vele a 12 personnelek esetén. Onnantól kezdve pedig nem lehet valaki WR1, ahogy Edelman volt slotként. Ő ugye a számokon kívül is tudott játszani, míg Douglas szinte csak belül használható. 

Ráadásul Mayo itt is iszonyat öngólt lőtt, hiszen a Rams ellen azzal érvelt, nehéz alkalmazkodni ahhoz, amikor az ellenfél két jó elkapója is slotból indul. Ezért nem tudták Gonzalezt rájuk állítani. Na most kedves Jerod, minket mi akadályoz meg abban, hogy a számos slot vevőnk közül kettő onnan induljon? Ha ez tényleg akkora galiba a védők számára és missmatch alakítható ki már pusztán a formáció behívásával is? Nyilván nem levédekezhetetlen a dolog, csak kellett valamit mondani kifelé, ami nagyon nehezen megoldhatónak hangzik és felmenti a hülye döntéseiket.

Szóval Douglast nem látom full time elkapónak, ő a 3 WR-s csomagjaink része lesz, a másik kettő meg a jelek szerint nincs a csapatnál, akikre építeni fogjuk az offense játékunkat. Szép munka srácok, jól felkészültetek a 25-ös évre mondhatom. Tisztán látszik hogy kit mire szántok, ja mégsem.

De azért ne dőljünk a kardunkba, mert láthatjuk Drake Maye felemelkedését, aki majd sikerekre vezet minket. Ezek a sikerek pedig pont akkorák lesznek, amennyire a stáb szabotálja vagy segíti majd a csapatot. Ha az előbbi, akkor pár győzelem a szezonokban, ha az utóbbi, akkor PO esélyeink is lesznek már a következő években. És ezt pusztán az a tény adja meg, hogy Maye itt van és jó! Ennyit jelent ő nekünk!