Tavaly ilyenkor nagy várakozásokkal tekintettünk a TC első napjaira, mert új ember érkezett a támadók élére. Sajnos, mint utólag kiderült, csak a személy volt más, az elképzelés ugyanaz maradt, így hamvába holt kísérlet lett a folyamat.
Gondolhatjuk, hogy most ugyanaz a helyzet, mert jött egy offensive coordinator, akitől nem tudjuk mit kaphatunk, és az elmúlt évek kudarcai miatt óvatosan fogalmazzuk meg a vágyainkat. Minden kis árnyéktól pánikolunk. Árnyék bőven vetül az idei elképzelésekre is, de azért most teljesen más a leányzó fekvése mint az utóbbi 2 évben.
Nézzük a TC alatt kik és milyen minőségben vezénylik az edzéseket, miért lehetünk optimisták a fejlődést tekintve.
Új év, új remények
Korábban már kifejtettem, hogy a tavalyi támadóoldali földbeállás az nagyrészt a támadórendszer hibája volt. Nem állítom, hogy jó edzőkkel az egység top10, vagy akár top20 lett volna, de azt igen, hogy nem lógtunk volna le a chartokról az adott pozíciókban. Berakom a képeket, mert hozzászólásoknál hivatkozom erre, de nem biztos, hogy mindenki látta.
Itt a támadófal értékelése a szezon kicsivel több, mint felénél:
Jól láthatóan egyedül mi voltunk 2 másodperc alatt, mire az irányítóinkhoz odaért a nyomás. Az alábbi képen pedig egy súlyozott értéket láttok az OLine passz blokkolásáról:
De nem csak ők, hanem minden egység félre lett menedzselve a támadóknál, eleve nem működő koncepciót, testhez nem álló feladatok sorát kapták a játékosok. Ezekről is írtam korábban, nem sorolok fel mindent, csak pár dolog kiemelésével is látható mi minden volt hallva született ötlet!
A hibák
Lowe egy az egyben az ellenfél elit pass rushereivel. Hozzá és a feladatköréhez való ragaszkodás 6 héten át.
Az OL blocking scheme telepítésének kudarca, és ennek ellenére való erőltetése. Ezzel a futójáték földbeállítása, rengeteg 0 és 1 yardos játék a korai downokon, amik egyértelmű passzhelyzeteket hoztak harmadik kísérletekre.
Ezeken a kísérleteken a pass protection súlyos kudarca.
Mafihoz való ragaszkodás heteken át.
Bármelyik pass protectionben nem erős tight end egy az egyben az ellenfél elit pass rushereivel szemben. Gesicki mint lead blocker a futójátékoknál.
Elég könnyen megtaláljátok Vederian Lowe-ot a képen, de a biztonság kedvéért bejelöltem.
A nyomásra érzékeny QB komfortjának elvétele a fentiekkel. Megállapítható, hogy nem abból indult ki a folyamat, hogy mit tudnak megoldani a játékosok, hanem abból, hogy mit kellene. Tehát nem a keretre lett szabva a playbook, az elképzelt (amúgy kilátástalan) rendszerbe pedig nem olyan játékosok érkeztek, akik segítették volna annak futtatását.
A WR egység szeparációban nem volt erős, viszont ilyen pass blocking mellett, ez lehetett volna az egyetlen kiút. Cserébe a route spacing is akadályozta a szeparációt, amit a tervezeő asztalnál raktak össze ilyen cefetül. Az elkapók skilljeiken kívüli feladatmegoldásokra voltak kényszerítve.
Az egészségtelen QB room összeállítása, a játékosok fejlesztésének teljes hiánya. Elég ha megnézzük, hogy 3 irányítóval mentünk neki az évnek, közülük idén nulla darab kezdő van az NFL-ben. Jelenleg egy backup Mac Jones személyében, egy harmadik számú (Zappe) egy meg lóg a levegőben (Cunningham).
És bőven lehetne sorolni még a listát, de ha csak ezeket sikerül azáltal kijavítani, vagy legalább koncepcionálisan működő pályára állítani, hogy az új stáb jobban dolgozik, akkor az a kilátástalan támadójáték is egy csapásra megszűnik, ami tavaly agyvérzést okozott mindenkinek.
Mivel a teljes támadóoldali stáb ki lett cserélve, így okkal feltételezzük, hogy Mayo is ugyanazt a mozit nézte és a személyi cserékkel a rendszerek új erőre kapnak.
Mivel nem csak a munkaerő, hanem a teljes becsődölt rendszer le lett cserélve, így bizakodhatunk, hiszen a jó system az több mint fél siker. Aki abból indul ki, hogy mi volt tavaly, az nem jó alapból vég neki, hiszen minden szakács le lett cserélve, aki a rossz ételt főzte. Helyettük olyan emberek érkeztek, akik a szakterületükön már bizonyítottak, kézzelfogható eredményeik vannak, így bizakodva várhatjuk hogy lesz javulás és a gödör aljánál magasabb szintet üt majd meg a támadóegység.
Személyi változások és ezek hozadéka
Sokszor elhangzott, hogy az irány volt nagyon rossz és emiatt egy zsákutcába, vagy ha úgy jobban tetszik, akkor a szakadék felé mentünk vakon és határozottan. Tavaly elértünk a végére és sikerült belátni, hogy arra nincs tovább egy tapodtat sem, így pedig a változást új irányadóval kell vezényelni.
Eliott Wolfot nehéz volt megítélni, mert része volt a kudarcoknak fizikailag, hiszen a Front Office tagjaként az épületben volt, de szellemileg a jelek szerint kihagyták a döntéshozatalból. Erre lehet következtetni abból, hogy Robert Kraft megadta neki az esélyt, és a fiatal szakvezető pontosan azt tette, amire a pedigréje alapján számítani lehetett tőle. A Packersnél megszokott rendszert hozta és hosszabbított az értékes játékosainkkal, nagyon jó struktúrájú szerződéseket kötve. Hosszú ideje nem volt arra példa, hogy egy saját draftolt játékost kitömjünk, pláne nem ennyit, amennyit ebben az évben tettünk.
Itt kicsit kitérek egy mondat erejéig arra a vádra, hogy Belichick nem draftolt jól. Pedig nem draftolt rosszul, csak az újoncbörze az egy ciklikus eredményességet ad ki, amiben a játékos maga egy kisebb szelet abban a tekintetben, hogy végül mi lesz belőle. A fejlesztés, a stáb, a rendszer, néhol a szerencse is jelentősen befolyásolja a játékosok sorsát. Az is egy mantra volt, hogy Bill nem draftol jól elkapókat. De igazából a fejlesztésükkel, a rendszerbe illeszthetőséggel és a szerencséjükkel volt probléma a legtöbb esetben. De a posztról majd később.
Térjünk vissza Wolfhoz, aki nagyon egy húron pendült Jerod Mayoval, és ugyanazt a területeket tartotta fontosnak. A fejlesztést és a hatékony rendszereket. Ráadásul ezek harmonizáljanak is egymással, egymásra épüljenek a folyamatok és a csapategységek, ahogy egy értelmesen felépített csapatnál szokás. Például, ha van egy PBS-ben erős mag, akkor velük ne ZBS legyen a futtatott rendszer, mert eleve mindenki rosszabb lesz az átlagosnál is.
Wolfék igyekeztek olyan edzőket hozni, akik már sikeresen telepítettek rendszert, vagy a fiatalok fejlesztésében értek el eredményeket. Természetesen nem minden célpont mondott igent, és néhol a második vagy harmadik opció lett a befutó, de ez nem jelenti azt, hogy a resztliből válogattak volna.
Amitől tartottunk, hogy Mayo a még ki nem épült kapcsolati tőkéje miatt nehezen épít stábot, azt Wolf életútjából fakadóan sikerült pótolni. Nem ismeretlen és kezdő edzőkkel vették körbe magukat, hanem olyanokat válogattak, akikben mind közös volt, hogy ugyanazokat az elveket vallották fontosnak, mint a vezetőség.
Jerod Mayo az új Head Coach
Sokan élnek azzal a kritikával, hogy nem tudni mit lehet várni egy szakembertől, csak azért, mert egy adott pozícióban nem dolgozott. De ez általánosítás, hiszen például Mayo már bőven letette a névjegyét, számos interjú és vélemény elérhető róla, amikből kirajzolódik a stílusa.
Pontosan tudjuk mit kaphatunk tőle, és az eddigi munkája a csapat élén ezt alá is támasztotta. Minden korábbi játékostárs elmondta, hogy még aktív korában is edzőként tekintettek rá, tőle kérdeztek a feladataikkal kapcsolatban. Ha bármelyik játékban bizonytalanok voltak, akkor Mayo egyből eligazította őket.
Nem csak a stratégiai oldalon volt stabil pont, hanem az öltözőben is vezérként funkcionált. Tudom ezt egy szurkolónak nehéz megfogni mekkora erény, de a karizmatikus arcok, az igazi leaderek nagyon sokat adnak az adott közösségnek.
Ha valaki rákeres a neten a munkásságára, akkor azt látja hogy ő volt a belső linebackerek edzője és ez minden amit letett az asztalra. Ha a kinevezéseiről szeretnénk állást foglalni, akkor ez így egy nagyon helytálló tény! De ha a munkásságát vizsgáljuk, akkor ez nagyon távol áll a valóságtól.
Ha csak LB coach feladatokat látott volna el, akkor lehetne aggódni, hogy vajon nagy lesz rá a kabát vagy sem vezetőként, de mivel már két éve ő vitte a védelmet, így védelmi koordinátorként is tekinthetünk rá nyugodtan. A heti játéktervek kidolgozása az ő feladata volt ebben az időszakban, így hiba Belichicknek kisajátítani ezt a defense munkát, ami ebben az időszakban jellemezte a csapatot.
Nem mondom, hogy Mayo egyedül vitte a D-t, mert eleve nem ez a kisajátítós mikromenedzselős típus, hanem a feladatmegosztásban, a több szem többet lát elvben hisz. Így már eddig is nyitott volt minden véleményre és nem kizárólag a maga feje után megy, ha egy működő elképzelést vázolnak neki.
Ez a rugalmasság igen nagy erény, és redukálja a tévedések lehetőségét, hiszen nem egy ember dönt, hanem meg van hallgatva mindenki, aki az adott területen szakembernek számít. Utóbbi azért fontos, mert nem outsiderek alkotnak véleményt, mint pl Joe Judge a hogy neveljünk QB-t kérdésben, vagy Matt Patricia a hogy építsünk OL-t, vagy írjunk támadó playbookot témakörben. Persze ne őket hibáztassuk, ők BB elképzeléseit kellett volna pályára rakják, és ez még O'Briennek sem ment, aki azért náluk sokkal többet tett le az asztalra.
Mayo ismeri a korlátait és mondjuk DeMeco Ryans tökéletes példa lehet az esetében. Hasonlóan sikeres LB volt mindkettő a pályán, hasonló mentalitással a leadership tekintetében és a stratégia képességekben. Taktikailag nagyon képzettek, és ugyanúgy nagyon gyorsan emelkedtek a ranglétrán. Csak amíg Ryans esetében ez titulusokkal is járt, addig Mayo a Belichick féle felfogás miatt, címek nélkül emelkedett a feladatköreiben. De ettől a befolyása még napról-napra nőtt a csapat életében és egyre fontosabb dolgokat bíztak rá az épületen belül.
Ő egyébként a kinevezések, címek fontosságáról is máshogy vélekedik, mint az egykori legendás edzőnk, de erről majd később.
Mindezek ismeretében kijelenthetjük, hogy kevés alkalmasabb jelöltet rakhattunk volna a kormányrúdhoz, pláne hogy mifelénk azért fontos a lojalitás, hogy olyan ember vigye a csapatot, aki igazi Patrióta.
Segédedzők és a szerepük a támadóknál
Minden eddiginél hangsúlyosabb lesz a koordinátorok és pozíciós edzők munkája, összhangja és véleménye. A kiválasztásnál döntő szempontokról már beszéltünk, de a komfort az ő esetükben is fontos és kiemelt helyen volt. Vegyük például az új OC-t, Alex Van Peltet, akinek nem egyedül kell megbirkóznia a feladattal és nem egy ráerőszakolt rendszert kell futtatnia. Hozza a saját elképzelését, ami egy play actionre épülő mélységi játékkal megtámogatott látványos offense, amit nyilván a jó futójátékkal alapoz meg. Ha emlékeztek, pontosan ezt vártuk az elmúlt két évben is, és a PA hiánya miatt sírtunk elsősorban. Ha az ment, akkor nagyon szépnek tűntek a dolgok, ha nem ment, akkor szenvedés köszöntött be. Átmenet szinte nem volt.
Patricia annak idején két embert kapott maga mellé, Judge és Belichick személyében, hogy felépítsék a dolgokat. Ők teljesen elnyomták például azt a tight end edzőt, akit kivételesen tehetségesnek tartottak. Caley még adhatott volna némi fényt, de mivel esélye sem volt pislákolni sem, így elhagyta a süllyedő hajót. Tavaly pedig BOB sem hozhatta a saját embereit amivel gyakorlatilag egyedül maradt azzal a stábbal, amelyik egy évvel korábban nem hogy egyről a kettőre nem jutott, de hátrafelé haladt. Mivel ő is minőségi támogatás nélkül maradt egy számára is idegen rendszerrel, a végeredmény borítékolható volt.
Amiért senki nem borítékolta, az amiatt volt, hogy nem volt épeszű ember, aki arra gondolt, hogy olyan diszfunkcionális munkamegosztás és kivitelezés zajlik a háttérben, amiről aztán lehullott a lepel a takarításkor.
Ehhez képest Van Pelt egy nap alatt megvette a Patriots döntnököket, akik el sem engedték Bostonból és kb azonnal azonnal szerződtek vele, miután megtartották a meetinget. Azt azért tudni kell ezekről az interjúkról, hogy a jelöltek nagyon vastag paksamétával érkeznek, nagyon felkészültek általában, és nagyon átfogó képet adnak a víziójukról, mit hogyan szeretnének megvalósítani. Nem urambátyám módszer működik, hogy egymásra mosolyognak és akkor jól van csapassuk mert szimpik vagyunk egymásnak.
Ezért is volt kár azért, hogy BB ideje alatt az interjúkat mellőztük és csak belülről építkeztünk, mert bár utóbbival nincs baj és a folytonosság miatt fontos, de a külső infók, impulzusok, másfelé való gondolkozás teljesen az épületen kívül marad és csak mi magunk fújjuk a passzát szelet is. Egy idő után, ha a tehetség terén kiürülnek a falak, akkor nagyon hiányzik az új irány, ami katalizátora lehetne a változásnak.
Alex Van Pelt minden híresztelés ellenére egy jó pedigrével rendelkezik. Természetesen az egy valid érv, hogy nem tapasztalt playcaller, így ezen a téren kérdéses a munkaminősége, de azért előfordult már, hogy hívott játékokat és az bizony nem sikerült rosszul. Nyilván 1-2 meccs nem minta, így ebből felesleges kiindulni, de egy sokat látott edző érkezett, akiben bőven benne van az, hogy ha nem is elit, de egy közepes szinten el tudja ezt a részét is látni a feladatainak.
Egyébként ez a közepes szint is óriási előrelépés lesz az elmúlt két évhez képest, mert egy alapjaiban jól működő rendszer és egymásra épülő játékhívások sorozata után a paradicsomban fogjuk érezni magunkat a sötét évek után. De ebbe ne lássatok ligaelit játékot, továbbra is az a kontextus és a hangsúlyos, hogy a csapat közelítsen az NFL átlaghoz, ahonnan akár egyéni, akár rendszerszinten tovább tud majd fejlődni. És azért az utóbbi két évre hivatkozom mindig, mert onnantól nem volt értelmezhető az offense elképzelésünk. Akkor távozott JMD, akkor jött az új irány, és az a rendszer ami vállalhatatlan teljesítményhez vezetett. Mivel ez a rendszer lett most kukázva, így ez a két év együtt nézendő.
Van Pelt legnagyobb értékmérője majd Drake Maye fejlődése lesz, és azt gondolom ez volt a leginkább döntő érv mellette, hogy kifejezetten erős a QB fejlesztésben, hogy nagyon játékosbarát a személyisége és a rendszer is, amit futtatott. Lehet, hogy Kevin Stafanski volt az agytröszt a Browns tervezőasztalánál, de egy nagyon fontos tényt ne felejtsünk el, amíg Mayo a Pats gameplant rakta össze hetente, addig AVP ugyanezt tette Clevelandben. Tehát azt állítani, hogy nincs rendszere, az több mint csúsztatás.
Ettől persze nem lesz kiemelkedő OC, vagy tökéletes szakember, vagy hibátlan minden gondolata, messze nem erről van szó, mielőtt a rózsaszín köd ránk szállna tisztázzuk le ezt. Egyszerűen olyan szakemberről beszélünk, aki már bizonyított a QB nevelésben, a QB barát rendszerek kidolgozásában és azok heti pályára adoptálásában.
Ráadásul nálunk nem kell egyedül vigye a feladatot, hiszen TC McCartney, Michael McCarthy és Ben McAdoo révén kapásból kapott három mankót, ami nagyon hiányzott az utóbbi időkben a stábból. Mindhárom edző szaki a területén, nem csak úgy kutyafuttában nevezték ki őket, hanem konkrét feladatot kaptak, ami történetesen pont ugyanazt a területet érinti amikben a legjobbak. Mindhárom úriember az irányítókhoz is ért, kettőnek konkrétan az a feladata, hogy tudják komfortossá tenni az irányítókat, az ő fejlesztésükben és kiválasztásukban tudnak hozzáadni az egységhez.
Ez pedig tökéletesen mutatja Mayo elképzeléseit. Komfortban és segítőkkel kell dolgoznia mindenkinek, és akkor nagyobb eséllyel lesz pozitív kimenetelű egy-egy projekt. Drake Maye kapott egy olyan stábot, akire az eddigi ismereteink alapján vakon rábízhatja magát, ezek az edzők is saját komfortjukon belül kell alkossanak, és a rendszert is az irányítóra tudják szabni. Tavaly a Brownsnál AVP megmutatta ezt négy különböző skillekkel rendelkező quarterbackkel is.
Offensive Line új koncepcióval
Természetesen a rendszerhez kell egy működő támadófal, egy a játékhívásokkal és a falemberek skilljeivel harmonizáló blokkoló sémával megtámogatva. Ebben is történt előrelépés a liga teljesen utolsó egységét tekintve, hiszen szakemberek kerültek pozícióba. Scott Peters a Brownsnál dolgozott együtt Bill Callahannel. Ez a kinevezés is jól mutatja az egymásra épülést az egységek között, hiszen Van Pelt hozhatta azt az edzőt, aki már oktatott olyan sémát, ami kell az ő rendszeréhez. Nincs egymás feje felett átnyúlás, valami teljesen más rendszer kényszerítése és komforton kívül helyezés, hanem illeszkednek az elemek és az elképzelések.
Talán így érthető miért gondolom azt, hogy pusztán ezen személyi változtatások miatt már önmagában jobbá fognak válni a támadók. Peters is komfortban lehet, nem kell erőn felül vállalnia, hiszen a segítőjével Robert Kuglerrel, pontosan ugyanazt gondolják a támadófalról. Ő három évet lehúzott már le a ligában ugyanebben az assistant szerepkörben, szóval nem lehet azt mondani, ne tudnák Mayoék mit tud ő hozzátenni a csapathoz. Nem kell senkinek engednie az elveiből, azt kell pályára tegyék, amiben a legjobban hisznek. Ráadásul az egyik, ha nem a legjobb OLine edző mellett dolgozott Peters, amit Scarnecchia kapcsán mi aztán tudunk értékelni.
A teljes ráncfelvarráshoz kellett még a tight end és elkapó edző személyének változtatása is.
Tyler Hughes konkrétan már nevelt ki jó elkapót, ellentétben Troy Brownnal, aki bár saját maga kiváló és ikonikus WR volt, a játékosfejlesztésben teljes zsákutcaként funkcionált nálunk. Mayo leváltotta, de a személyisége miatt a stábban tartotta. Mondjuk még mindig nincs meg a végső feladatköre, ami azért jól mutatja, hogy nem minden sztárból lesz jó edző. Hughes kapcsán említett elkapók a Huskies játékosai, Odunze és McMillan mellett a friss draftoltunk Polk is vele dolgozott tavaly. Ez azért nem olyan rossz ajánlólevél, még ha nem is ő vitte végig őket az úton. Ráadásul 3 évet már dolgozott nálunk, csak aztán feleslegessé vált a tudása valamiért. Mayo tehát jól ismeri az egykori támadó-asszisztenst, így ettől a kinevezéstől is várhatunk előrelépést.
Tiquan Underwoodra a hajáról emlékezhetünk a nálunk töltött évei alatt, de elkapó edzőként ismertebb lett, mint játékosként volt. Ő segít Hughesnak az egységgel. Tavaly a Pittsburghi egyetemen volt wide receivers coach and passing game coordinator, előtte a nálunk jól fekvő Rutgersen WR coachként tevékenykedett, de az NFL-ből is van tapasztalata, mert a Dolphinsnál volt offensive quality control coach. Újoncnak tűnik, de messze nem az.
Bob Bicknell szintén egy jegyzett név, ő a tight endeket kapta meg nálunk, de jelentős tapasztalata van senior offensive assistantként, WR edzőként is. Mögötte egy 30 éves karrier áll, szóval ez sem egy zsákbamacska megoldás lett.
Mint látható próbáltak olyan edzőket hozni, akik mögött van valamilyen kézzelfogható eredmény, ismerik a munkájukat, a filozófiájuk megegyezik a vezetőkkel és a játékosfejlesztésben bátran támaszkodhatnak rájuk.
Az egyik kedvenc mondásom itt újra aktuális:
"A megfelelő emberek megtalálása sokkal fontosabb, mint a megfelelő ötlet megszerzése. Ha jó ötletet adsz egy közepes csapatnak, elrontják azt. Ha egy átlagos ötletet adsz egy zseniális csapatnak, akkor vagy megjavítják vagy elvetik azt, és kitalálnak valami jobbat."
Ed Catmulltól származik a fenti gondolat, aki a Kreativitás című könyvében számtalan példát hoz erre, illetve olyan dolgokat feszeget, amik a Patriots utolsó két évére kivételesen rá illenek:
Döntés:
"Mindenképpen szükség van egy döntéshozóra, akire a többiek felnéznek és akit követnek. Ám ez nem azt jelenti, hogy ő dönt egy személyben mindenről - a többieknek is érezniük kell, hogy részesei a döntési folyamatoknak."
A fenti sorokat magáénak tartja Mayo, nem tartotta magáénak a végén Belichick. Nem véletlenül tudok azonosulni az új HC kinevezésével és gondolataival és nem véletlenül olvastam ledöbbenve Bill folyamatait. Lehet Mayo is olvasta a könyvet? 🙂
De van még más is..
Siker:
Az emberek, ha sikert érnek el, azt hiszik, onnantól mindig tudni fogják, mit kell tenniük. Ha hibázunk, és egy program megbukik, nyitottabbak leszünk a változtatásra, míg ha sikeresek vagyunk, akkor jóval kevésbé akarunk a bevált recepten változtatni. Nehéz megérteni, hogy mindkét esetben ugyanannyira szükséges a változtatás. A siker tulajdonképpen csak azt jelenti, hogy még keményebben meg kell dolgozni a továbbfejlődésért.
Tehetség:
A kreativitás nem csak a művészeteknél van jelen. Az élet minden területén mindannyiunknak szükségünk van a kreativitás valamilyen formájára, függetlenül attól, mit csinálunk. Aki így gondolkodik afelett nehezen tud eljárni az idő...vagy írhatom úgy is, képes a megújulásra, kiállja az idők próbáját.
A védelmi változások
Elment Belichick, ami óriási veszteség a labda ezen oldalán. Nála jobb védelmi gurut nehéz lenne találni a ligában, ami vitathatatlan. Ez önmagában a visszaesést vizionálná a védőjátékban, de ugye tudjuk, hogy Bill egy ideje már a támadókra (is) fókuszált és Mayora meg a fiára bízta a defense fő munkálatait. Ez nyilván nem azt jelenti, hogy nem kérdezték meg, vagy nem szólt bele semmibe, így a hiánya azért jelenthet 1-2 vereséget a szoros meccseken. Amikor valami zseniális belenyúlásra van szükség, vagy egy olyan elem megtalálására, ami alkalomadtán behívható, akkor jól jött mindig a rutinja.
Kapásból a Rams elleni Gilmore interception jut az eszembe, bár az pont rossz példa lenne, hiszen Brian Flores hívta be a játékot. Viszont azt nem tudjuk, hogy ki volt az, aki a játéktervbe beemelte. Flores egyébként szintén jó példa a titulus nélküli nagyszerű szakemberek bemutatására. Hiszen ő is úgy lett HC, hogy kb előtte DC sem volt. Ha Bill emelte be a playt és Floresnek ez nem lett volna tarsolyában, akkor nem tudja behívni. Viszont ismerve Flores agresszióját, simán kinézem belőle, hogy ez eleve az ő terve volt.
Igazából ezzel csak azt szerettem volna szemléltetni, hogy Belichcik kivételes koponya, jelenthet 1-2 plusz győzelmet a jelenléte, de megfelelő emberekkel, akik már futtatták ezt a védelmet, ugyanúgy benne van a jó szereplés lehetősége.
DeMarcus Covingtont vitték volna Head Coachnak, de szerencsére még maradt és kapott egy kinevezést. Kivételesen jó edzőről beszélünk, aki nélkül a Pats DL nem lenne ennyire domináns. Örülhetünk, hogy velünk maradt és viszi tovább a csapatrészt. A kérdőjel itt a playcaller kiléte lesz, hiszen sem Mayo, sem ő nem tapasztalt ebben. Emiatt én Steve Belichick távozását látom jelentős érvágásnak. De nem gondolom, hogy ne tudnák megugrani olyan szakemberek, akiket más csapatok vezetőedzőnek neveztek volna ki.
Mike Pellegrino és Brian Belichick marad a defensice backek élén a CB és S egységgel,miközben Dont'a Hightower megkezdi Mayo vagy Ryans útját remélhetőleg és ő lesz a következő nagyszerű ILB coach a liga történetében. Mellettük számok asszisztens érkezett, akiket számos quality controll munkatárs segít. Rájuk most nem térek ki, mert már így is rengeteg infó van belesűrítve a cikkbe. Ami viszont mindenképp említést érdemel az Evan Rothstein szerepe.
Ernie Adams és az ő pótlása
A legendás háttéremberünk olyan fontos szerepet töltött be a csapat életében, hogy a távozása okozta űrt azóta se sikerült pótolni. Valószínűleg Belichick bukását a Patriots élén nagyban befolyásolta Adams elvesztése. Ez amúgy érthető, hiszen olyan viszonyban voltak, hogy BB vakon bízott Ernie döntéseiben. Nálam a legikonikusabb kép erről az, ahol pont a döntéshozó nem látszik a képen, és minden hérosz arra vár, hogy ő mit fog mondani?
A Rams elleni utolsó Super Bowlra gondolok, amikor az a kérdés, hogy Gostkowski rúgjon és menjünk el 2 labdabirtoklásra 2 percen belül, vagy oldjuk meg a 4&inches szitut és azzal Rams időkérés hiányában le is zárhatjuk a meccset. Belichick, McDaniels és Brady összegyűltek és némán hallgatva meredtek egymásra.
Nem a döntésképtelenség volt ez, hanem Ernie Adamsre várás. Majd mindenki okézta a választ, és folytattuk a játékot.
A jó ég tudja, hány ilyen szitu volt, amikor Adams segített meghozni a döntést, vagy amikor egyértelműen ő volt a mérleg nyelve sikeres játék vagy sikertelen között. Itt meg a Seahawks elleni Butler interceptionre gondolok a meccs végén, amikor felismerte a playt a felállásból. Rengeteg rostert, draftot érintő tanácsa is volt, amiket nehezen vagy sehogy nem sikerült pótolni. És itt elsősorban arra utalok, hogy nem volt már Belichick környezetében olyan ember, akit megkérdezhetett volna és akinek a szavára adott volna a sajátjával szemben.
A két évtized alatt Romeo Crennel, Charlie Weis, Brad Seely féle emberekre támaszkodhatott, akikről egy másik hérosz Dante Scarnecchia ezt mondta:
"Az a három srác oda jött a csapathoz, és az első évben olyan rendszereket vezettek be támadásban, védekezésben és speciális csapatokban, amelyek lényegében túlszárnyalták a következő 20 évet."
Már megint a rendszerekre utal egy GOAT edző! Nem véletlenül írok ezek fontosságáról én sem. És mindenki elkezdi valahol, mindig van egy első lépés az úton, attól nem kell feltétlenül tartani.
Szokás tehát Belichicknek adni minden kreditet a Patriots kapcsán, de számos kiemelkedő elme segítette az elmúlt két évtizedben, akiknek a véleményére és tudására bátran támaszkodhatott, vagy adhatott szabad kezet nekik. Folytatható a sor Manginivel, Piolival, Caserioval, ott volt McDaniels is vagy O'Brien, aki ha szabadon alkothatott akkor a Gronkandez páros jött ki belőle. És minden felsorolás tetején Ernie Adams áll, ő volt a háttérben az ész, a kontroll, a fék, az egyensúly, a következetesség.
Nem véletlenül ezeket a szavakat írtam, mert pont ezek hiányoztak az elmúlt két évben.
Jerod Mayo pedig pontosan tudja, hogy szüksége van a segítségre, nem mindenható és nem mindentudó. Ahogy a koordinátorainak és edzőinek, úgy saját magának is szüksége van egy olyan asszisztensre, akinek ad a szavára, aki féket szabhat a rossz gondolatoknak, aki meglátásaival új impulzusokat adhat az ő munkájának is. Nem csak az edzőire támaszkodik, hanem kiválasztott magának egy új Ernie Adams figurát, aki nem más lesz, mint Evan Rothstein.
Eddig QB assitantként volt megnevezve a stáblistán, de a minap hivatalosan is kinevezték a Game Management igazgatónak! Vagyis játék közben övé lesz a time management és számos döntés joga! Reméljük lesz minimum fele olyan sikeres, mint a legendás elődje!
Ha ezekhez hozzávesszük, hogy Matthew Slater egy a játékosokért felelős beosztást kapott, és ennél testhezállóbb feladatot elképzelni sem tudtunk volna neki, akkor továbbra is azt gondolhatjuk, hogy Mayo és Wolf mindenre is gondol. Szellemisége továbbra is ott lesz az öltözőben, ez pótolhatatlan veszteségnek tűnt egy ilyen átmenetben, amikor minden nagy öreg távozik a csapat öltözőjéből. Újabb hatalmas piros pont a Front Officenak hogy felismerték ennek a jelentőségét.
És ha még bizonytalanok lennénk, hogy jó az a személyzeti út, amire rálépett a vezetőség, akkor gyorsan bedobom Alonzo Highsmith nevét, akinél jobb személyzeti vezetőt keresve se találtunk volna véleményem szerint. Simán korszakos alakja lehet a Patriots menedzsmentnek. Eddig minden állomáshelyén kiemelkedően jó munkát végzett nagyon fontos munkakörökben.
A kinevezések, felvételek sora azonban itt nem ért véget, hiszen az új idényre már elkezdődik a scouting és a játékosmegfigyelők az új stáb feltételrendszerei alapján kezdik a munkát. Számos személyi csere volt a részlegben, előléptetések és új emberek bevonásával. Patrick Stewart is nagyobb szerepet kap a továbbiakban, de új emberek vannak a regionális megfigyelők élén is. Egészen szépen és következetesen alakították ki a saját elképzeléseiknek megfelelő rendszereket, nem kapkodtak, de időben megtalálták a saját embereiket.
A sort amúgy az a részleg zárja, amit én jó pár éve folyamatosan szidalmaztam és ez úgy fest egybeestek Wolfék gondolataival. A fizikoterápiás egység és az edzések terheléséért, valamint a regenerálódásért felelős részleget is lecserélték. Itt Deron Mayo kapta meg a stafétát, aki eddig Wolfhoz hasonlóan a háttérben várta a sorát, hogy a saját elképzelései szerint irányítsa majd a munkát.
A spec.teamról direkt nem írtam, aminek az élén szintén új koordinátor van Jeremy Springer személyében, aki természetesen kapott támaszt Coby Tippett által. Róluk és az új kick off szabályról később még születhet cikk. A futókat évekig vitte Ivan Fears, akit a legendás edzők között ki is hagytam indokolatlanul, és az örökét Vinnie Sunseri nem tudta átvenni, ami kevésbé meglepő, ha egy CB edzőről beszélünk. Most viszont Taylor Embree által megint sínre kerülhet a futójáték és Stevensonék zakatolhatnak kedvükre hétről-hétre.
Emlékeztek még az idézetre?
"A megfelelő emberek megtalálása sokkal fontosabb, mint a megfelelő ötlet megszerzése. Ha jó ötletet adsz egy közepes csapatnak, elrontják azt. Ha egy átlagos ötletet adsz egy zseniális csapatnak, akkor vagy megjavítják vagy elvetik azt, és kitalálnak valami jobbat."
Én emiatt bizakodom! És akkor még nem is beszéltünk Drake Maye képességeiről! Nem mondom, hogy mi leszünk az új Texans, mert azt túlzás várni, de nagyon szerencsés csillagzat alatt akár az is kijöhet belőle. Illetve ott a racionalitás, hogy ennyi új változó egyszerre ritkán adja ki a tutit. Ezért 2024-ben nem a győzelmek száma lesz fontos, hanem a rendszerek kiépítése. Aztán, akár Mayo második éve is lehet olyan, mint Bill Belichické volt!
Tavaly ilyenkor nagy várakozásokkal tekintettünk a TC első napjaira, mert új ember érkezett a támadók élére. Sajnos, mint utólag kiderült, csak a személy volt más, az elképzelés ugyanaz maradt, így hamvába holt kísérlet lett a folyamat.
Gondolhatjuk, hogy most ugyanaz a helyzet, mert jött egy offensive coordinator, akitől nem tudjuk mit kaphatunk, és az elmúlt évek kudarcai miatt óvatosan fogalmazzuk meg a vágyainkat. Minden kis árnyéktól pánikolunk. Árnyék bőven vetül az idei elképzelésekre is, de azért most teljesen más a leányzó fekvése mint az utóbbi 2 évben.
Nézzük a TC alatt kik és milyen minőségben vezénylik az edzéseket, miért lehetünk optimisták a fejlődést tekintve.
Új év, új remények
Korábban már kifejtettem, hogy a tavalyi támadóoldali földbeállás az nagyrészt a támadórendszer hibája volt. Nem állítom, hogy jó edzőkkel az egység top10, vagy akár top20 lett volna, de azt igen, hogy nem lógtunk volna le a chartokról az adott pozíciókban. Berakom a képeket, mert hozzászólásoknál hivatkozom erre, de nem biztos, hogy mindenki látta.
Itt a támadófal értékelése a szezon kicsivel több, mint felénél:
Jól láthatóan egyedül mi voltunk 2 másodperc alatt, mire az irányítóinkhoz odaért a nyomás. Az alábbi képen pedig egy súlyozott értéket láttok az OLine passz blokkolásáról:
De nem csak ők, hanem minden egység félre lett menedzselve a támadóknál, eleve nem működő koncepciót, testhez nem álló feladatok sorát kapták a játékosok. Ezekről is írtam korábban, nem sorolok fel mindent, csak pár dolog kiemelésével is látható mi minden volt hallva született ötlet!
A hibák
Lowe egy az egyben az ellenfél elit pass rushereivel. Hozzá és a feladatköréhez való ragaszkodás 6 héten át.
Az OL blocking scheme telepítésének kudarca, és ennek ellenére való erőltetése. Ezzel a futójáték földbeállítása, rengeteg 0 és 1 yardos játék a korai downokon, amik egyértelmű passzhelyzeteket hoztak harmadik kísérletekre.
Ezeken a kísérleteken a pass protection súlyos kudarca.
Mafihoz való ragaszkodás heteken át.
Bármelyik pass protectionben nem erős tight end egy az egyben az ellenfél elit pass rushereivel szemben. Gesicki mint lead blocker a futójátékoknál.
Elég könnyen megtaláljátok Vederian Lowe-ot a képen, de a biztonság kedvéért bejelöltem.
A nyomásra érzékeny QB komfortjának elvétele a fentiekkel. Megállapítható, hogy nem abból indult ki a folyamat, hogy mit tudnak megoldani a játékosok, hanem abból, hogy mit kellene. Tehát nem a keretre lett szabva a playbook, az elképzelt (amúgy kilátástalan) rendszerbe pedig nem olyan játékosok érkeztek, akik segítették volna annak futtatását.
A WR egység szeparációban nem volt erős, viszont ilyen pass blocking mellett, ez lehetett volna az egyetlen kiút. Cserébe a route spacing is akadályozta a szeparációt, amit a tervezeő asztalnál raktak össze ilyen cefetül. Az elkapók skilljeiken kívüli feladatmegoldásokra voltak kényszerítve.
Az egészségtelen QB room összeállítása, a játékosok fejlesztésének teljes hiánya. Elég ha megnézzük, hogy 3 irányítóval mentünk neki az évnek, közülük idén nulla darab kezdő van az NFL-ben. Jelenleg egy backup Mac Jones személyében, egy harmadik számú (Zappe) egy meg lóg a levegőben (Cunningham).
És bőven lehetne sorolni még a listát, de ha csak ezeket sikerül azáltal kijavítani, vagy legalább koncepcionálisan működő pályára állítani, hogy az új stáb jobban dolgozik, akkor az a kilátástalan támadójáték is egy csapásra megszűnik, ami tavaly agyvérzést okozott mindenkinek.
Mivel a teljes támadóoldali stáb ki lett cserélve, így okkal feltételezzük, hogy Mayo is ugyanazt a mozit nézte és a személyi cserékkel a rendszerek új erőre kapnak.
Mivel nem csak a munkaerő, hanem a teljes becsődölt rendszer le lett cserélve, így bizakodhatunk, hiszen a jó system az több mint fél siker. Aki abból indul ki, hogy mi volt tavaly, az nem jó alapból vég neki, hiszen minden szakács le lett cserélve, aki a rossz ételt főzte. Helyettük olyan emberek érkeztek, akik a szakterületükön már bizonyítottak, kézzelfogható eredményeik vannak, így bizakodva várhatjuk hogy lesz javulás és a gödör aljánál magasabb szintet üt majd meg a támadóegység.
Személyi változások és ezek hozadéka
Sokszor elhangzott, hogy az irány volt nagyon rossz és emiatt egy zsákutcába, vagy ha úgy jobban tetszik, akkor a szakadék felé mentünk vakon és határozottan. Tavaly elértünk a végére és sikerült belátni, hogy arra nincs tovább egy tapodtat sem, így pedig a változást új irányadóval kell vezényelni.
Eliott Wolfot nehéz volt megítélni, mert része volt a kudarcoknak fizikailag, hiszen a Front Office tagjaként az épületben volt, de szellemileg a jelek szerint kihagyták a döntéshozatalból. Erre lehet következtetni abból, hogy Robert Kraft megadta neki az esélyt, és a fiatal szakvezető pontosan azt tette, amire a pedigréje alapján számítani lehetett tőle. A Packersnél megszokott rendszert hozta és hosszabbított az értékes játékosainkkal, nagyon jó struktúrájú szerződéseket kötve. Hosszú ideje nem volt arra példa, hogy egy saját draftolt játékost kitömjünk, pláne nem ennyit, amennyit ebben az évben tettünk.
Itt kicsit kitérek egy mondat erejéig arra a vádra, hogy Belichick nem draftolt jól. Pedig nem draftolt rosszul, csak az újoncbörze az egy ciklikus eredményességet ad ki, amiben a játékos maga egy kisebb szelet abban a tekintetben, hogy végül mi lesz belőle. A fejlesztés, a stáb, a rendszer, néhol a szerencse is jelentősen befolyásolja a játékosok sorsát. Az is egy mantra volt, hogy Bill nem draftol jól elkapókat. De igazából a fejlesztésükkel, a rendszerbe illeszthetőséggel és a szerencséjükkel volt probléma a legtöbb esetben. De a posztról majd később.
Térjünk vissza Wolfhoz, aki nagyon egy húron pendült Jerod Mayoval, és ugyanazt a területeket tartotta fontosnak. A fejlesztést és a hatékony rendszereket. Ráadásul ezek harmonizáljanak is egymással, egymásra épüljenek a folyamatok és a csapategységek, ahogy egy értelmesen felépített csapatnál szokás. Például, ha van egy PBS-ben erős mag, akkor velük ne ZBS legyen a futtatott rendszer, mert eleve mindenki rosszabb lesz az átlagosnál is.
Wolfék igyekeztek olyan edzőket hozni, akik már sikeresen telepítettek rendszert, vagy a fiatalok fejlesztésében értek el eredményeket. Természetesen nem minden célpont mondott igent, és néhol a második vagy harmadik opció lett a befutó, de ez nem jelenti azt, hogy a resztliből válogattak volna.
Amitől tartottunk, hogy Mayo a még ki nem épült kapcsolati tőkéje miatt nehezen épít stábot, azt Wolf életútjából fakadóan sikerült pótolni. Nem ismeretlen és kezdő edzőkkel vették körbe magukat, hanem olyanokat válogattak, akikben mind közös volt, hogy ugyanazokat az elveket vallották fontosnak, mint a vezetőség.
Jerod Mayo az új Head Coach
Sokan élnek azzal a kritikával, hogy nem tudni mit lehet várni egy szakembertől, csak azért, mert egy adott pozícióban nem dolgozott. De ez általánosítás, hiszen például Mayo már bőven letette a névjegyét, számos interjú és vélemény elérhető róla, amikből kirajzolódik a stílusa.
Pontosan tudjuk mit kaphatunk tőle, és az eddigi munkája a csapat élén ezt alá is támasztotta. Minden korábbi játékostárs elmondta, hogy még aktív korában is edzőként tekintettek rá, tőle kérdeztek a feladataikkal kapcsolatban. Ha bármelyik játékban bizonytalanok voltak, akkor Mayo egyből eligazította őket.
Nem csak a stratégiai oldalon volt stabil pont, hanem az öltözőben is vezérként funkcionált. Tudom ezt egy szurkolónak nehéz megfogni mekkora erény, de a karizmatikus arcok, az igazi leaderek nagyon sokat adnak az adott közösségnek.
Ha valaki rákeres a neten a munkásságára, akkor azt látja hogy ő volt a belső linebackerek edzője és ez minden amit letett az asztalra. Ha a kinevezéseiről szeretnénk állást foglalni, akkor ez így egy nagyon helytálló tény! De ha a munkásságát vizsgáljuk, akkor ez nagyon távol áll a valóságtól.
Ha csak LB coach feladatokat látott volna el, akkor lehetne aggódni, hogy vajon nagy lesz rá a kabát vagy sem vezetőként, de mivel már két éve ő vitte a védelmet, így védelmi koordinátorként is tekinthetünk rá nyugodtan. A heti játéktervek kidolgozása az ő feladata volt ebben az időszakban, így hiba Belichicknek kisajátítani ezt a defense munkát, ami ebben az időszakban jellemezte a csapatot.
Nem mondom, hogy Mayo egyedül vitte a D-t, mert eleve nem ez a kisajátítós mikromenedzselős típus, hanem a feladatmegosztásban, a több szem többet lát elvben hisz. Így már eddig is nyitott volt minden véleményre és nem kizárólag a maga feje után megy, ha egy működő elképzelést vázolnak neki.
Ez a rugalmasság igen nagy erény, és redukálja a tévedések lehetőségét, hiszen nem egy ember dönt, hanem meg van hallgatva mindenki, aki az adott területen szakembernek számít. Utóbbi azért fontos, mert nem outsiderek alkotnak véleményt, mint pl Joe Judge a hogy neveljünk QB-t kérdésben, vagy Matt Patricia a hogy építsünk OL-t, vagy írjunk támadó playbookot témakörben. Persze ne őket hibáztassuk, ők BB elképzeléseit kellett volna pályára rakják, és ez még O'Briennek sem ment, aki azért náluk sokkal többet tett le az asztalra.
Mayo ismeri a korlátait és mondjuk DeMeco Ryans tökéletes példa lehet az esetében. Hasonlóan sikeres LB volt mindkettő a pályán, hasonló mentalitással a leadership tekintetében és a stratégia képességekben. Taktikailag nagyon képzettek, és ugyanúgy nagyon gyorsan emelkedtek a ranglétrán. Csak amíg Ryans esetében ez titulusokkal is járt, addig Mayo a Belichick féle felfogás miatt, címek nélkül emelkedett a feladatköreiben. De ettől a befolyása még napról-napra nőtt a csapat életében és egyre fontosabb dolgokat bíztak rá az épületen belül.
Ő egyébként a kinevezések, címek fontosságáról is máshogy vélekedik, mint az egykori legendás edzőnk, de erről majd később.
Mindezek ismeretében kijelenthetjük, hogy kevés alkalmasabb jelöltet rakhattunk volna a kormányrúdhoz, pláne hogy mifelénk azért fontos a lojalitás, hogy olyan ember vigye a csapatot, aki igazi Patrióta.
Segédedzők és a szerepük a támadóknál
Minden eddiginél hangsúlyosabb lesz a koordinátorok és pozíciós edzők munkája, összhangja és véleménye. A kiválasztásnál döntő szempontokról már beszéltünk, de a komfort az ő esetükben is fontos és kiemelt helyen volt. Vegyük például az új OC-t, Alex Van Peltet, akinek nem egyedül kell megbirkóznia a feladattal és nem egy ráerőszakolt rendszert kell futtatnia. Hozza a saját elképzelését, ami egy play actionre épülő mélységi játékkal megtámogatott látványos offense, amit nyilván a jó futójátékkal alapoz meg. Ha emlékeztek, pontosan ezt vártuk az elmúlt két évben is, és a PA hiánya miatt sírtunk elsősorban. Ha az ment, akkor nagyon szépnek tűntek a dolgok, ha nem ment, akkor szenvedés köszöntött be. Átmenet szinte nem volt.
Patricia annak idején két embert kapott maga mellé, Judge és Belichick személyében, hogy felépítsék a dolgokat. Ők teljesen elnyomták például azt a tight end edzőt, akit kivételesen tehetségesnek tartottak. Caley még adhatott volna némi fényt, de mivel esélye sem volt pislákolni sem, így elhagyta a süllyedő hajót. Tavaly pedig BOB sem hozhatta a saját embereit amivel gyakorlatilag egyedül maradt azzal a stábbal, amelyik egy évvel korábban nem hogy egyről a kettőre nem jutott, de hátrafelé haladt. Mivel ő is minőségi támogatás nélkül maradt egy számára is idegen rendszerrel, a végeredmény borítékolható volt.
Amiért senki nem borítékolta, az amiatt volt, hogy nem volt épeszű ember, aki arra gondolt, hogy olyan diszfunkcionális munkamegosztás és kivitelezés zajlik a háttérben, amiről aztán lehullott a lepel a takarításkor.
Ehhez képest Van Pelt egy nap alatt megvette a Patriots döntnököket, akik el sem engedték Bostonból és kb azonnal azonnal szerződtek vele, miután megtartották a meetinget. Azt azért tudni kell ezekről az interjúkról, hogy a jelöltek nagyon vastag paksamétával érkeznek, nagyon felkészültek általában, és nagyon átfogó képet adnak a víziójukról, mit hogyan szeretnének megvalósítani. Nem urambátyám módszer működik, hogy egymásra mosolyognak és akkor jól van csapassuk mert szimpik vagyunk egymásnak.
Ezért is volt kár azért, hogy BB ideje alatt az interjúkat mellőztük és csak belülről építkeztünk, mert bár utóbbival nincs baj és a folytonosság miatt fontos, de a külső infók, impulzusok, másfelé való gondolkozás teljesen az épületen kívül marad és csak mi magunk fújjuk a passzát szelet is. Egy idő után, ha a tehetség terén kiürülnek a falak, akkor nagyon hiányzik az új irány, ami katalizátora lehetne a változásnak.
Alex Van Pelt minden híresztelés ellenére egy jó pedigrével rendelkezik. Természetesen az egy valid érv, hogy nem tapasztalt playcaller, így ezen a téren kérdéses a munkaminősége, de azért előfordult már, hogy hívott játékokat és az bizony nem sikerült rosszul. Nyilván 1-2 meccs nem minta, így ebből felesleges kiindulni, de egy sokat látott edző érkezett, akiben bőven benne van az, hogy ha nem is elit, de egy közepes szinten el tudja ezt a részét is látni a feladatainak.
Egyébként ez a közepes szint is óriási előrelépés lesz az elmúlt két évhez képest, mert egy alapjaiban jól működő rendszer és egymásra épülő játékhívások sorozata után a paradicsomban fogjuk érezni magunkat a sötét évek után. De ebbe ne lássatok ligaelit játékot, továbbra is az a kontextus és a hangsúlyos, hogy a csapat közelítsen az NFL átlaghoz, ahonnan akár egyéni, akár rendszerszinten tovább tud majd fejlődni. És azért az utóbbi két évre hivatkozom mindig, mert onnantól nem volt értelmezhető az offense elképzelésünk. Akkor távozott JMD, akkor jött az új irány, és az a rendszer ami vállalhatatlan teljesítményhez vezetett. Mivel ez a rendszer lett most kukázva, így ez a két év együtt nézendő.
Van Pelt legnagyobb értékmérője majd Drake Maye fejlődése lesz, és azt gondolom ez volt a leginkább döntő érv mellette, hogy kifejezetten erős a QB fejlesztésben, hogy nagyon játékosbarát a személyisége és a rendszer is, amit futtatott. Lehet, hogy Kevin Stafanski volt az agytröszt a Browns tervezőasztalánál, de egy nagyon fontos tényt ne felejtsünk el, amíg Mayo a Pats gameplant rakta össze hetente, addig AVP ugyanezt tette Clevelandben. Tehát azt állítani, hogy nincs rendszere, az több mint csúsztatás.
Ettől persze nem lesz kiemelkedő OC, vagy tökéletes szakember, vagy hibátlan minden gondolata, messze nem erről van szó, mielőtt a rózsaszín köd ránk szállna tisztázzuk le ezt. Egyszerűen olyan szakemberről beszélünk, aki már bizonyított a QB nevelésben, a QB barát rendszerek kidolgozásában és azok heti pályára adoptálásában.
Ráadásul nálunk nem kell egyedül vigye a feladatot, hiszen TC McCartney, Michael McCarthy és Ben McAdoo révén kapásból kapott három mankót, ami nagyon hiányzott az utóbbi időkben a stábból. Mindhárom edző szaki a területén, nem csak úgy kutyafuttában nevezték ki őket, hanem konkrét feladatot kaptak, ami történetesen pont ugyanazt a területet érinti amikben a legjobbak. Mindhárom úriember az irányítókhoz is ért, kettőnek konkrétan az a feladata, hogy tudják komfortossá tenni az irányítókat, az ő fejlesztésükben és kiválasztásukban tudnak hozzáadni az egységhez.
Ez pedig tökéletesen mutatja Mayo elképzeléseit. Komfortban és segítőkkel kell dolgoznia mindenkinek, és akkor nagyobb eséllyel lesz pozitív kimenetelű egy-egy projekt. Drake Maye kapott egy olyan stábot, akire az eddigi ismereteink alapján vakon rábízhatja magát, ezek az edzők is saját komfortjukon belül kell alkossanak, és a rendszert is az irányítóra tudják szabni. Tavaly a Brownsnál AVP megmutatta ezt négy különböző skillekkel rendelkező quarterbackkel is.
Offensive Line új koncepcióval
Természetesen a rendszerhez kell egy működő támadófal, egy a játékhívásokkal és a falemberek skilljeivel harmonizáló blokkoló sémával megtámogatva. Ebben is történt előrelépés a liga teljesen utolsó egységét tekintve, hiszen szakemberek kerültek pozícióba. Scott Peters a Brownsnál dolgozott együtt Bill Callahannel. Ez a kinevezés is jól mutatja az egymásra épülést az egységek között, hiszen Van Pelt hozhatta azt az edzőt, aki már oktatott olyan sémát, ami kell az ő rendszeréhez. Nincs egymás feje felett átnyúlás, valami teljesen más rendszer kényszerítése és komforton kívül helyezés, hanem illeszkednek az elemek és az elképzelések.
Talán így érthető miért gondolom azt, hogy pusztán ezen személyi változtatások miatt már önmagában jobbá fognak válni a támadók. Peters is komfortban lehet, nem kell erőn felül vállalnia, hiszen a segítőjével Robert Kuglerrel, pontosan ugyanazt gondolják a támadófalról. Ő három évet lehúzott már le a ligában ugyanebben az assistant szerepkörben, szóval nem lehet azt mondani, ne tudnák Mayoék mit tud ő hozzátenni a csapathoz. Nem kell senkinek engednie az elveiből, azt kell pályára tegyék, amiben a legjobban hisznek. Ráadásul az egyik, ha nem a legjobb OLine edző mellett dolgozott Peters, amit Scarnecchia kapcsán mi aztán tudunk értékelni.
A teljes ráncfelvarráshoz kellett még a tight end és elkapó edző személyének változtatása is.
Tyler Hughes konkrétan már nevelt ki jó elkapót, ellentétben Troy Brownnal, aki bár saját maga kiváló és ikonikus WR volt, a játékosfejlesztésben teljes zsákutcaként funkcionált nálunk. Mayo leváltotta, de a személyisége miatt a stábban tartotta. Mondjuk még mindig nincs meg a végső feladatköre, ami azért jól mutatja, hogy nem minden sztárból lesz jó edző. Hughes kapcsán említett elkapók a Huskies játékosai, Odunze és McMillan mellett a friss draftoltunk Polk is vele dolgozott tavaly. Ez azért nem olyan rossz ajánlólevél, még ha nem is ő vitte végig őket az úton. Ráadásul 3 évet már dolgozott nálunk, csak aztán feleslegessé vált a tudása valamiért. Mayo tehát jól ismeri az egykori támadó-asszisztenst, így ettől a kinevezéstől is várhatunk előrelépést.
Tiquan Underwoodra a hajáról emlékezhetünk a nálunk töltött évei alatt, de elkapó edzőként ismertebb lett, mint játékosként volt. Ő segít Hughesnak az egységgel. Tavaly a Pittsburghi egyetemen volt wide receivers coach and passing game coordinator, előtte a nálunk jól fekvő Rutgersen WR coachként tevékenykedett, de az NFL-ből is van tapasztalata, mert a Dolphinsnál volt offensive quality control coach. Újoncnak tűnik, de messze nem az.
Bob Bicknell szintén egy jegyzett név, ő a tight endeket kapta meg nálunk, de jelentős tapasztalata van senior offensive assistantként, WR edzőként is. Mögötte egy 30 éves karrier áll, szóval ez sem egy zsákbamacska megoldás lett.
Mint látható próbáltak olyan edzőket hozni, akik mögött van valamilyen kézzelfogható eredmény, ismerik a munkájukat, a filozófiájuk megegyezik a vezetőkkel és a játékosfejlesztésben bátran támaszkodhatnak rájuk.
Az egyik kedvenc mondásom itt újra aktuális:
"A megfelelő emberek megtalálása sokkal fontosabb, mint a megfelelő ötlet megszerzése. Ha jó ötletet adsz egy közepes csapatnak, elrontják azt. Ha egy átlagos ötletet adsz egy zseniális csapatnak, akkor vagy megjavítják vagy elvetik azt, és kitalálnak valami jobbat."
Ed Catmulltól származik a fenti gondolat, aki a Kreativitás című könyvében számtalan példát hoz erre, illetve olyan dolgokat feszeget, amik a Patriots utolsó két évére kivételesen rá illenek:
Döntés:
"Mindenképpen szükség van egy döntéshozóra, akire a többiek felnéznek és akit követnek. Ám ez nem azt jelenti, hogy ő dönt egy személyben mindenről - a többieknek is érezniük kell, hogy részesei a döntési folyamatoknak."
A fenti sorokat magáénak tartja Mayo, nem tartotta magáénak a végén Belichick. Nem véletlenül tudok azonosulni az új HC kinevezésével és gondolataival és nem véletlenül olvastam ledöbbenve Bill folyamatait. Lehet Mayo is olvasta a könyvet? 🙂
De van még más is..
Siker:
Az emberek, ha sikert érnek el, azt hiszik, onnantól mindig tudni fogják, mit kell tenniük. Ha hibázunk, és egy program megbukik, nyitottabbak leszünk a változtatásra, míg ha sikeresek vagyunk, akkor jóval kevésbé akarunk a bevált recepten változtatni. Nehéz megérteni, hogy mindkét esetben ugyanannyira szükséges a változtatás. A siker tulajdonképpen csak azt jelenti, hogy még keményebben meg kell dolgozni a továbbfejlődésért.
Tehetség:
A kreativitás nem csak a művészeteknél van jelen. Az élet minden területén mindannyiunknak szükségünk van a kreativitás valamilyen formájára, függetlenül attól, mit csinálunk. Aki így gondolkodik afelett nehezen tud eljárni az idő...vagy írhatom úgy is, képes a megújulásra, kiállja az idők próbáját.
A védelmi változások
Elment Belichick, ami óriási veszteség a labda ezen oldalán. Nála jobb védelmi gurut nehéz lenne találni a ligában, ami vitathatatlan. Ez önmagában a visszaesést vizionálná a védőjátékban, de ugye tudjuk, hogy Bill egy ideje már a támadókra (is) fókuszált és Mayora meg a fiára bízta a defense fő munkálatait. Ez nyilván nem azt jelenti, hogy nem kérdezték meg, vagy nem szólt bele semmibe, így a hiánya azért jelenthet 1-2 vereséget a szoros meccseken. Amikor valami zseniális belenyúlásra van szükség, vagy egy olyan elem megtalálására, ami alkalomadtán behívható, akkor jól jött mindig a rutinja.
Kapásból a Rams elleni Gilmore interception jut az eszembe, bár az pont rossz példa lenne, hiszen Brian Flores hívta be a játékot. Viszont azt nem tudjuk, hogy ki volt az, aki a játéktervbe beemelte. Flores egyébként szintén jó példa a titulus nélküli nagyszerű szakemberek bemutatására. Hiszen ő is úgy lett HC, hogy kb előtte DC sem volt. Ha Bill emelte be a playt és Floresnek ez nem lett volna tarsolyában, akkor nem tudja behívni. Viszont ismerve Flores agresszióját, simán kinézem belőle, hogy ez eleve az ő terve volt.
Igazából ezzel csak azt szerettem volna szemléltetni, hogy Belichcik kivételes koponya, jelenthet 1-2 plusz győzelmet a jelenléte, de megfelelő emberekkel, akik már futtatták ezt a védelmet, ugyanúgy benne van a jó szereplés lehetősége.
DeMarcus Covingtont vitték volna Head Coachnak, de szerencsére még maradt és kapott egy kinevezést. Kivételesen jó edzőről beszélünk, aki nélkül a Pats DL nem lenne ennyire domináns. Örülhetünk, hogy velünk maradt és viszi tovább a csapatrészt. A kérdőjel itt a playcaller kiléte lesz, hiszen sem Mayo, sem ő nem tapasztalt ebben. Emiatt én Steve Belichick távozását látom jelentős érvágásnak. De nem gondolom, hogy ne tudnák megugrani olyan szakemberek, akiket más csapatok vezetőedzőnek neveztek volna ki.
Mike Pellegrino és Brian Belichick marad a defensice backek élén a CB és S egységgel,miközben Dont'a Hightower megkezdi Mayo vagy Ryans útját remélhetőleg és ő lesz a következő nagyszerű ILB coach a liga történetében. Mellettük számok asszisztens érkezett, akiket számos quality controll munkatárs segít. Rájuk most nem térek ki, mert már így is rengeteg infó van belesűrítve a cikkbe. Ami viszont mindenképp említést érdemel az Evan Rothstein szerepe.
Ernie Adams és az ő pótlása
A legendás háttéremberünk olyan fontos szerepet töltött be a csapat életében, hogy a távozása okozta űrt azóta se sikerült pótolni. Valószínűleg Belichick bukását a Patriots élén nagyban befolyásolta Adams elvesztése. Ez amúgy érthető, hiszen olyan viszonyban voltak, hogy BB vakon bízott Ernie döntéseiben. Nálam a legikonikusabb kép erről az, ahol pont a döntéshozó nem látszik a képen, és minden hérosz arra vár, hogy ő mit fog mondani?
A Rams elleni utolsó Super Bowlra gondolok, amikor az a kérdés, hogy Gostkowski rúgjon és menjünk el 2 labdabirtoklásra 2 percen belül, vagy oldjuk meg a 4&inches szitut és azzal Rams időkérés hiányában le is zárhatjuk a meccset. Belichick, McDaniels és Brady összegyűltek és némán hallgatva meredtek egymásra.
Nem a döntésképtelenség volt ez, hanem Ernie Adamsre várás. Majd mindenki okézta a választ, és folytattuk a játékot.
A jó ég tudja, hány ilyen szitu volt, amikor Adams segített meghozni a döntést, vagy amikor egyértelműen ő volt a mérleg nyelve sikeres játék vagy sikertelen között. Itt meg a Seahawks elleni Butler interceptionre gondolok a meccs végén, amikor felismerte a playt a felállásból. Rengeteg rostert, draftot érintő tanácsa is volt, amiket nehezen vagy sehogy nem sikerült pótolni. És itt elsősorban arra utalok, hogy nem volt már Belichick környezetében olyan ember, akit megkérdezhetett volna és akinek a szavára adott volna a sajátjával szemben.
A két évtized alatt Romeo Crennel, Charlie Weis, Brad Seely féle emberekre támaszkodhatott, akikről egy másik hérosz Dante Scarnecchia ezt mondta:
"Az a három srác oda jött a csapathoz, és az első évben olyan rendszereket vezettek be támadásban, védekezésben és speciális csapatokban, amelyek lényegében túlszárnyalták a következő 20 évet."
Már megint a rendszerekre utal egy GOAT edző! Nem véletlenül írok ezek fontosságáról én sem. És mindenki elkezdi valahol, mindig van egy első lépés az úton, attól nem kell feltétlenül tartani.
Szokás tehát Belichicknek adni minden kreditet a Patriots kapcsán, de számos kiemelkedő elme segítette az elmúlt két évtizedben, akiknek a véleményére és tudására bátran támaszkodhatott, vagy adhatott szabad kezet nekik. Folytatható a sor Manginivel, Piolival, Caserioval, ott volt McDaniels is vagy O'Brien, aki ha szabadon alkothatott akkor a Gronkandez páros jött ki belőle. És minden felsorolás tetején Ernie Adams áll, ő volt a háttérben az ész, a kontroll, a fék, az egyensúly, a következetesség.
Nem véletlenül ezeket a szavakat írtam, mert pont ezek hiányoztak az elmúlt két évben.
Jerod Mayo pedig pontosan tudja, hogy szüksége van a segítségre, nem mindenható és nem mindentudó. Ahogy a koordinátorainak és edzőinek, úgy saját magának is szüksége van egy olyan asszisztensre, akinek ad a szavára, aki féket szabhat a rossz gondolatoknak, aki meglátásaival új impulzusokat adhat az ő munkájának is. Nem csak az edzőire támaszkodik, hanem kiválasztott magának egy új Ernie Adams figurát, aki nem más lesz, mint Evan Rothstein.
Eddig QB assitantként volt megnevezve a stáblistán, de a minap hivatalosan is kinevezték a Game Management igazgatónak! Vagyis játék közben övé lesz a time management és számos döntés joga! Reméljük lesz minimum fele olyan sikeres, mint a legendás elődje!
Ha ezekhez hozzávesszük, hogy Matthew Slater egy a játékosokért felelős beosztást kapott, és ennél testhezállóbb feladatot elképzelni sem tudtunk volna neki, akkor továbbra is azt gondolhatjuk, hogy Mayo és Wolf mindenre is gondol. Szellemisége továbbra is ott lesz az öltözőben, ez pótolhatatlan veszteségnek tűnt egy ilyen átmenetben, amikor minden nagy öreg távozik a csapat öltözőjéből. Újabb hatalmas piros pont a Front Officenak hogy felismerték ennek a jelentőségét.
És ha még bizonytalanok lennénk, hogy jó az a személyzeti út, amire rálépett a vezetőség, akkor gyorsan bedobom Alonzo Highsmith nevét, akinél jobb személyzeti vezetőt keresve se találtunk volna véleményem szerint. Simán korszakos alakja lehet a Patriots menedzsmentnek. Eddig minden állomáshelyén kiemelkedően jó munkát végzett nagyon fontos munkakörökben.
A kinevezések, felvételek sora azonban itt nem ért véget, hiszen az új idényre már elkezdődik a scouting és a játékosmegfigyelők az új stáb feltételrendszerei alapján kezdik a munkát. Számos személyi csere volt a részlegben, előléptetések és új emberek bevonásával. Patrick Stewart is nagyobb szerepet kap a továbbiakban, de új emberek vannak a regionális megfigyelők élén is. Egészen szépen és következetesen alakították ki a saját elképzeléseiknek megfelelő rendszereket, nem kapkodtak, de időben megtalálták a saját embereiket.
A sort amúgy az a részleg zárja, amit én jó pár éve folyamatosan szidalmaztam és ez úgy fest egybeestek Wolfék gondolataival. A fizikoterápiás egység és az edzések terheléséért, valamint a regenerálódásért felelős részleget is lecserélték. Itt Deron Mayo kapta meg a stafétát, aki eddig Wolfhoz hasonlóan a háttérben várta a sorát, hogy a saját elképzelései szerint irányítsa majd a munkát.
A spec.teamról direkt nem írtam, aminek az élén szintén új koordinátor van Jeremy Springer személyében, aki természetesen kapott támaszt Coby Tippett által. Róluk és az új kick off szabályról később még születhet cikk. A futókat évekig vitte Ivan Fears, akit a legendás edzők között ki is hagytam indokolatlanul, és az örökét Vinnie Sunseri nem tudta átvenni, ami kevésbé meglepő, ha egy CB edzőről beszélünk. Most viszont Taylor Embree által megint sínre kerülhet a futójáték és Stevensonék zakatolhatnak kedvükre hétről-hétre.
Emlékeztek még az idézetre?
"A megfelelő emberek megtalálása sokkal fontosabb, mint a megfelelő ötlet megszerzése. Ha jó ötletet adsz egy közepes csapatnak, elrontják azt. Ha egy átlagos ötletet adsz egy zseniális csapatnak, akkor vagy megjavítják vagy elvetik azt, és kitalálnak valami jobbat."
Én emiatt bizakodom! És akkor még nem is beszéltünk Drake Maye képességeiről! Nem mondom, hogy mi leszünk az új Texans, mert azt túlzás várni, de nagyon szerencsés csillagzat alatt akár az is kijöhet belőle. Illetve ott a racionalitás, hogy ennyi új változó egyszerre ritkán adja ki a tutit. Ezért 2024-ben nem a győzelmek száma lesz fontos, hanem a rendszerek kiépítése. Aztán, akár Mayo második éve is lehet olyan, mint Bill Belichické volt!