Szubjektív szezonfelező - 2020

Tavaly nagy sikernek örvendett ez a cikk, így idén is leírom meglátásaimat az első nyolc meccsről, illetve elöretekintek, milyen lehet a közeli jövő a Patriots számára.

Tavaly hasonló időpontban ragadtam billentyűzetet, akkor éppen a pihenőhetét töltötte a csapat egy Baltimoreban elszenvedett vereség után, míg most éppen a Ravens lesz a következő ellenfél. Az előző szezonban 8-1-gyel állt a csapat ilyenkor, merőben mások voltak a feltételek és a csapat is mint idén. Akkor egy remekül kezdő csapaton észrevehetően jelentkezett a fáradtság, egyre több hiba csúszott a gépezetbe. A szezon második felében mindössze 4-4-es mutató jött össze (a Titans elleni playoff-vereséget beleszámítva), míg most a szezon első 8 meccsén 3 győzelem mellé 5 vereség társult. A játékosállomány és a körülmények teljesen megváltoztak Foxboroughban. Rengeteg távozó, viszonylag sok COVID opt-out, illetve kulcsjátékosok sérülései.

Akárcsak tavaly, idén is egy mérkőzés első félidejeként tekintek erre a lejátszott nyolc meccsre, együtt próbálom értékelni az eddigi teljesítményt. Remekül kezdődött a szezon, nagyon biztató futójáték, stabil védelem, amire sztárirányító nélkül minden csapat vágyik. A Seahawks és a Raiders elleni mérkőzések után 2-1-gyel állt a csapat, úgy, hogy gyakorlatilag egy yardra volt a 3-0-ás kezdéstől. Ekkor viszont jött a feketeleves, előbb Cam Newton kapta el a koronavírust, így a Chiefs elleni mérkőzés ment a kukába gyakorlatilag, majd a Denver elleni hazai meccset már halasztani is kellett a fertőzöttség miatt. Két hétig online készült a csapat, ennek hatására pedig kikapott a Broncostól és a 49erstől is. A Bills elleni meccsen már sokkal biztatóbb volt a teljesítmény, ám annak is vereség lett a vége, mielőtt a Jetset legyőzte a Patriots.

Számomra egyébként a tavalyi szezon második fele nagyon sok dologban egyezik az idei első felével. A W-L mutató is közel áll egymáshoz, a mutatott játék képe is a liga közepéhez tartozik/tartozott. A nehéz mérkőzések közül idén még jópár hátravan, mindenképp javulás szükséges mindhárom csapatrésztől a hátralévő nyolc meccsen. Amiben különbözik a tavalyi szezon az ideitől - támadóoldalon mindenképp - az az, hogy az idei futójáték sokkal stabilabban tudja yardokkal segíteni az előrehaladást, mint a tavalyi. Ebben nyilván nagy szerepe Cam Newtonnak is, akinek a jelenléte egy új dimenziót nyitott a támadójátékban. Az interceptionök számában azonban javulnia kell, a Jets ellen sokkal jobban vigyázott a disznóbőrre, meg is lett az eredménye (most nem feltétlenül a győzelemre gondolok). Tavaly az utolsó nyolc meccsen a támadósor olyan mélységekbe jutott, amire nem nagyon volt példa az elmúlt 20 évben, ennek pedig meg is lett az eredménye a Titans elleni vereség formájában. Akkor David Andrews hiányát nagyon megérezte a támadófal, nem működött a futójáték, nem voltak elkapók és Brady sem hozott MVP-számokat, a TE-játékról nem is beszélve. Ezeket a tulajdonságokat nagyjából idénre is átmentette a Patriots, bár a futójáték Damien Harrisnek (is) köszönhetően sokat fejlődött.

A védelemben ennél már nagyobb a változás, az elmúlt szezont meg sem közelíti a defense játéka, Stephon Gilmore nem a tőle megszokott játékot hozza, vagy sérült, a LB sor szinte teljesen lyukas, a védőfalból pedig Lawrence Guyon kívül senki nem tud konzisztenses jól teljesíteni, ami mind a futás megállításában, mind pedig a passrushban megmutatkozik. Nekik mindenképpen többet kell javulniuk a második nyolc meccsre - már csak a tehetségből adódóan is - itt azért jóval nagyobb nevek vannak, mint a Patriots támadósorában.

Ha értékelni kellene ezt az "első félidőt", akkor azt tudnám mondani, hogy egy jól levezetett és kivédekezett első drive után hiba csúszott a gépezetbe, több alkalommal is 9-10 emberrel álltunk fel a playhez, majd a szünetre egy jó drive-val tudtunk bevonulni, ám összességében ez is csak a tisztes helytállást jelentette. Sajnos a COVID-fertőzés és az edzéshiány jelentősen befolyásolta az első félidő közepét, ezzel pedig nem tudott megbirkózni a csapat. Az utolsó két mérkőzés valamelyest javított a helyzeten, de ahogy Belichick mondaná: "sok munka vár még ránk". Erre a sok munkára szükség is lesz, hiszen olyan csapatok ellen játszik majd a Patriots, mint a Ravens, a Cardinals vagy éppen a Los Angeles Rams.

Szezonfelező Ups&Downs díjak

UP

Michael Onwenu: A szezon meglepetése, és szerintem eddig legjobban teljesítő Patriots-játékosa a hatodik körös újonc támadófalember a Michiganről. Kényszerszülte megoldásként került be a kezdőbe, szinte a támadófal összes posztján játszott már, a sérültek felépülése után RT-ként számít rá az edzői stáb. Mi sem jelzi jobban a remek teljesítményét, minthogy a Pro Football Focus All-Pro csapatába jelölte a szezon első felében nyújtott teljesítménye alapján.

Adrian Phillips: Az idei offszezonban megszerzett safety már eddig is rendkívül sokoldalúan játszott, ezért is örültem különösen, amikor leigazolta a Patriots. Az edzői stáb meg is találta a helyét a védelemben, gyakran egy sorral fentebb szerepel, mint ahogyan arra számítani lehet. Mind a nyolc mérkőzésen kezdett, a legtöbb tackle-t jegyezte a Patriots játékosok közül, illetve van egy interceptionje is. Igazi svájcibicska, aki fontos szereplője lehet a következő évek Patriots-védelmének.

DOWN

Jason McCourty: Sajnos JMC-nek az idei szezon egyelőre borzasztó gyengén alakul, 10/15-tel dobnak felé az ellenfél irányítói, 174 yardot és 3 touchdownt értek el ellene, ami 145,56-ös passer ratingre elég. Már tavaly is látszott, hogy a sebessége megkopóban van, ezt pedig már többször is kihasználták ellene - legutóbb pont a Jets ellen dobtak rá egy hosszú passznál sárga zászlót.

Adam Butler: Butler az elmúlt két évben a Patriots legjobb defensive tackle-je volt, mind pass rushban, mind futás ellen jól teljesített, ezt pedig a Patriots egy RFA tenderrel hálálta meg. A lejátszott nyolc meccsen nem úgy teljesített, ami egy hosszútávú szerződést vetítene előre, mindössze 10 szerelést jegyzett. Pass rushban valamennyivel hatékonyabb volt (3 QB hit, 7 nyomásgyakorlás), de ennél többre lesz szükség tőle, illetve az egész védőfaltól is.

RISING

Ebbe a kategóriába kerülnek azok a játékosok, akiktől én sokat várok a szezon második felében.

Jakobi Meyers: Meyers nekem személyes kedvencem, aki követi az oldalt, az tudhatja. Az utolsó három meccsen a támadósor legstabilabb játékosa volt, a Jets ellen konkrétan karriernapot tartott, láthatóan Newton is szívesen dob felé labdát. Több külföldi szakíró is úgy gondolja, hogy a Patriots Meyers személyében megtalálta a következő possession-típusú elkapóját. Én még ennyire nem gondolkoznék előre, de rá különösen érdemes lesz odafigyelni a szezon hátralévő részében.

Damien Harris: Harrisről az edzőtáborban is sokat lehetett hallani, szerencsére a jó formáját át tudta menteni a szezonra is, 350 futott yardja van úgy, hogy az első három meccsen még IR-en volt, de inkább az 5,6 yardos átlaga az ami kiemelkedő. Michel sérülésével még több lehetőség jutott neki, érdekes lesz figyelni, hogy az elsőkörös futó visszatérése után hogyan alakulnak majd a snapszámaik.

Josh Uche: Az idei védelem leggyengébb pontja egyértelműen a LB-sor, a tavalyi top4 linebackerből mindössze Ja'Whaun Bentley maradt, ám ő egyedül vajmi kevés a szint fenntartásához, Anfernee Jennings egyelőre nem tudja hozni stabilan az NFL-szintet, így pedig a szezont sérültlistán kezdő Uchére hárulhat az a feladat, hogy a gyengélkedő LB-sort valahogyan fellendítse. Ehhez minden képessége meg is van a fiatal játékosnak, szerintem ő a harmadik olyan játékos, akire külön figyelni kell majd november-decemberben.

Ez volt az én szubjektív szezonfelező cikkem, én így láttam az első 8 meccset, ha valami esetleg kimaradt, amire kíváncsiak lettetek volna, komment formájában nyugodtan kérdezzetek rá.

Forrás: Patriots.com Twitter - Jeff Howe