Ups & Downs - 2. hét: Patriots vs Seahawks

Ezúttal egy vereség után kell pozitív és negatív irányba kiemelni játékosokat, ez az Ups&Downs!

UP

Hunter Henry: A Seattle elleni találkozón szinte csak őt sikerült passzokkal megtalálni, aminek karriercsúcs lett a végeredménye. Főleg az első negyedben sziporkázott, de a második félidőben is volt egy screen játék után egy hosszú elkapása. Nagy szüksége van a csapatnak az ő stabil teljesítményére, ismét bizonyította, hogy fontos eleme a támadósornak.

Antonio Gibson: A Washingtonból érkezett running back a második alapszakasz-meccsen máris olyan teljesítménnyel rukkolt elő, amire sokan számítottak tőle. Volt kulcsszituációban megoldott harmadik kísérletes elkapása, de a földön is eredményesen szállította a yardokat. A negyedik negyedben volt egy nagy futása, ami után nagyon közel került a győzelemhez a csapat - végül mint tudjuk ez nem jött össze.

Keion White: A fiatal passrusher ismételten megmutatta, komolyan számolni kell vele idén a támadófalaknak. A csapat 21 siettetéséből ötöt vállalt magára, ismét volt 1,5 sackje, amivel már összesen négynél jár a szezonban. Nem rossz kezdés egy másodéves játékostól...

DOWN

Cornerbackek: Geno Smith rendre megtalálta az elkapóit, akik elég jó százalékkal játszották magukat tisztára. Ha emellé még hozzárakjuk azt, hogy több dropja is volt a vendégek elkapóinak, akkor még csúnyábban fest a 327 passzolt yard Geno Smithnél. A legnagyobb gondom Marco Wilsonnal volt, aki továbbra is az elsőszámú csere a szélre, ha Jonathan Jones pihen, de továbbra sem képes megbízhatóan teljesíteni, Alex Austin valamiért pedig ül a padon... A pozitív oldalon lehet megemlíteni a Gonzo-Metcalf párharcot, a többiek a Bengals elleni meccsel ellentétben gyengén szerepeltek.

Támadófal: Sajnos az egyik legnagyobb rákfenéje a támadósornak továbbra is az OLine. A pass protection konkrétan nem is létezett többnyire, persze a playcalling sem könnyítette meg a dolgukat. A futásblokk ímmel-ámmal működik, de az is képes drive-okra teljesen eltűnni.

Alex Van Pelt: Nekem AVP teljesítménye, játékhívása abszolút az egyik legnegatívabb tényezője volt a vasárnapi meccsnek. Douglas felé labda sem szállt (összesen 38 snapet kapott), holott ő a legdinamikusabb játékosa ennek a támadósornak. Polk megszerezte az első TD-jét, majd legközelebb a negyedik negyedben szállt felé labda... A gameplan és a playcalling is sok helyen sántított, komoly elemzés kell a héten, mert ezzel nem lehet felmenni a pályára a Jets ellen. Az még rendben volt, hogy a meccs elején a TE-ket (főleg Henryt) tömte labdával, de amikor ezt az opciót a Seahawks elvette, ott megállt a tudomány. A 3rd&6 szituációban behívott play a meccs vége felé pedig már csak hab volt a tortán...