Nagyító alatt - 10. hét: Patriots vs Buccaneers

topin küldte be 2025. 11. 13., cs - 21:00 időpontban
Cikkek
Pats-Bucs2

Túl vagyunk a Kalózok elleni meccsen, amivel zsinórban hét győzelemnél járunk, amivel 5-0-ra javult az idegenbeli mérlegünk, a szezonban pedig 8-2-vel állunk.  Ennél eddig összesen csak négy jobb kezdésünk volt a franchise története során. Legyőztük idegeben az AFC contender Bills és az NFC contender Buccaneers csapatát és még mindig sötét lóként vagyunk kezelve. Vajon mit tudna még tenni ez a csapat, hogy végre komolyan vegyék őket?

Nem lehet minden héten tökéletesen játszani még a gyenge ellenfelek sem, és pont a Bills Dolphins elleni veresége mutatta meg a szurkolóknak azt, amiről hetek óta beszélünk. A kötelezőt is hozni kell, nincs zsebben egyik meccs sem és attól is erőt mutat valaki, ha ezeket meg tudja tenni. Mindegy, hogy nyögvenyelősen vagy simán. 

Mi pedig most már úgy is tudunk nyerni, hogy egy jobb csapat otthonában nem kell hibátlan és a legjobb játékunkat nyújtani, de így is reális esélye marad a CSAPATNAK a győzelemre. Azért írom nagybetűvel, mert nem egy-egy egységnek kell a hátára venni mindenkit, nem csak egy játékoson múlik a sorsunk, hanem a csapat az, amelyik kiharcolja a sikert és mindenki tesz be annyit a közösbe, hogy a végén ez elég legyen a győzelemhez. Ez történt a Tampa ellen is, ahol a pályán ezúttal nem mi voltunk a jobb csapat.

A Támadók

Arra lehetett előzetesen számítani, hogy a Bowles féle védelem majd folyamatosan terrorba tartja a támadófalunkat és az irányítónkat. Erre is készültünk, mert a kiváló DC rendszere és playcallingja alaposan feladja a leckét a legjobb OC-knek is. Ehhez képest azt tapasztaltuk, hogy egy ennyire pass rushban bízó védelmi szakember, aki szemrebbenés nélkül küld a QB után nem csak a második, de még harmadik vonalból is védőt, ezzel is támogatva a siettetést, az fogja magát és berendezkedik egy drop-8 formációba.

Ez szöges ellentéte az ő filozófiájának, hogy csak 3 embert indít útnak a nyomás generálására, miközben 8 ember visszalép a passz ellen védekezni. Ebből egy gyakorlatilag spyként is funkcionál, ha esetleg a QB megiramodna, akkor le tudja vadászni viszonylag gyorsan. Ilyen mértékben ezt formációt a Tampa D utoljára 2022-ben a KC ellen, vagyis egy Mahomes vezette támadósor ellen használta. Azóta néha vagy egyáltalán nem éltek ezzel a fegyverrel meccsenként.

Ennél ékesebb visszajelzés nem kell arról, hogy Drake Maye nem csak megérkezett a ligába, de olyan szinten van jelen, hogy nagyon erős módosítások kellenek a legjobb DC-k rendszereiben is, hogy meg tudják őt állítani. Blitz ellen zseniálisan teljesít másodéves korára, most az a feladat, hogy a rejtett csapdákat is kezdje el felismerni, az egzotikus csomagokkal szemben is legyen válasza és tanuljon belőlük amilyen gyorsan csak lehet.

Egyelőre ez elég jól megy neki, mert álcázott védelmek ellen kimagaslóan teljesít:          
 

Ezen a meccsen azonban Bowles amúgy sikerrel kombinálta ezt az elemet a szokásos hívásaival, mert a drop-8 koncepció ellen összesen 1 sikeres játékunk lett. Mindössze 26 yardot szereztünk ezen elem ellen miközben hétszer is nekifeszültünk a megoldásnak.

Az ilyen és ehhez hasonló apró védelmi módosítások a szurkolók számára észrevétlenek maradnak, sőt még Lazar is "elfelejtett" kitérni erre a heti filmelemzésében, de amint szembesült vele, már külön fejezetet fog szentelni neki.

Amikor tehát egyik hétről a másikra váratlanul romlik egy játékos vagy egység teljesítménye, akkor nem arról van szó, hogy mindenki béna, vagy elfelejtettek focizni, vagy szétesett valami, hanem arról, hogy a kiegészítések amik a másik oldaltól érkeznek, azok behatárolják a lehetőségeket amennyiben jó ötletek és kivitelezést tartalmaznak.

Ezért van az például, hogy a Pats runD csak most először engedett 50 yard feletti futót (53) az idényben, pedig számos nagyszerű RB próbált rohangálni ellenünk. De a mi rendszerünk ellen nem jó megoldásokkal próbálkoznak. Az is lehet nem is próbálkoznak extrával, csak hozzák ami az alapjuk, mert majd úgyis menni fog. Ezt csinálták eddig Maye ellen is, hogy különösebben nem álltak rá az ő játékának limitálására. Ennek most a jelek szerint vége, és mivel ez egy másoló liga, így a sikeres megoldásokat nagyon gyorsan át is szokták venni a többiek.

Azért tudott amúgy ennyire hatékony lenni ez a formáció ellenünk, mert a 3 emberes nyomás is odaért Maye-hez. Ez pedig egyértelműen a támadófal kritikája. Az eddig magabiztosan teljesítő Bradbury egymaga 9 siettetésért felelt, igaz Vita Vea és a Tampa fal közepe, nem egy súlycsoport vele. Muszáj lenne a belső hármasnak jobban teljesíteni ennyire domináns játékosok ellen is, mert ez nagyban behatárolja a lehetőségeket.

Főleg akkor, ha Will Campbell is hat alkalommal engedi támadni a QB-t a szélről. Sajnos nem játszott jól az egység és számos nagy pillanatot kellett elővarázsolnia a fiatal irányítónak a cilinderből. Ezek magukban hordozzák a nagy ütés vagy a sack lehetőségét, amiben ekkora forgalomban és dobási kísérlet közben mindig lesz a labdavesztés lehetőség. Mindegy hogy ez fumble vagy interception formájában valósul meg, de ezekből a játékokból lesznek eladott labdáink, amik után a szurkolók azt fogják mondani, miért nem nyelte be a sacket, miért nem ment le, miért kellett eldobni, megiramodni?

Ezen a meccsen is volt ilyen, amikor ezt feleslegesen tette meg Maye és egyértelműen ki kell mondani, hogy olyan rizikót vállalt, aminek nem volt hozzáadott értéke.

 

Valószínűleg nem erre a jelenetre gondoltatok, hanem az interceptionre. De ez volt az a szitu, amiről McDaniels is beszélt a meccs előtt, hogy aranyközépút kell. Nem akarják korlátozni a struktúrán kívüli játékát, mert az adja a szuper erejét, ezt nem lehet kiölni belőle, mert akkor elveszik az az elem, amiért mi most 8-2-vel állunk, amivel megverjük magabiztosan a kis csapatokat és ami miatt versenyben tudunk lenni contenderekkel.

Viszont muszáj ezeknek határt szabni, amikor már felesleges lesz a kockázat. Nem feltétlenül a playre nézve, mert azt max utólag lehet megállapítani a dobás sikeréből vagy sikertelenségéből hogy alakul a kimenetel, de az egészségét tekintve fontosabb a biztonság, mert Maye nélkül ez a csapat nem playoff szint. Ő az, aki miatt vonal felett vagyunk, akinek az extrájának köszönhetően mindenki túl tud teljesíteni. A védők is. Nekik sem mindegy, hogy 14-17 pontot csinál csak a támadósor és a negyedik negyedben már fülükön veszik a levegőt, vagy ha hibáznak bármikor a meccs alatt, akkor a támadók nem fognak tudni reagálni. Ez a Maye faktor a támadóoldalon nagyon kihat a védelmi rendszerre és a playcallingra is. Szóval amíg ő van, addig minden van. Amikor ő kiesik, akkor minden eltűnik majd, mert az extra dolgok azok, amiket nagyon nagy százalékban megold és ezek miatt vagyunk nagyon jó helyzetben.

A fenti videóban bevállalt szituációnak nincs hozzáadott értéke, ebből sose lesz már dobás, sosem lesz belőle extra yard, viszont számos esetben érkezik belőle ütés, akár late hit formájában is, ha nem adja fel időben a játékot. Ezeket kell felismerni a vérét megtagadva, hogy ilyenkor a Superhero módot nem bekapcsolni kell, hanem okosan kidobni a labdát és véget vetni a játéknak. Ez tanulható.

És akkor itt el is érkeztünk egy másik szituációhoz, ami az interception volt. Nyilván a szurkoló megélése kiragadott érzésekből, a győzelmi igényből, a maximalizmusból fakad. Jogos elvárás a pontszerzés a meccs ezen szakaszában és ezen eredmény mellett. Nehéz megélni ha kockázatvállalás után elvesztjük a labdát. Ez nem Stevenson féle fumble volt, ahol a védő egyértelműen villan egyet és akár ennek következtében kihasználja hogy a támadó váratlanul nagy kockázatot vállalt. Bár itt is villant a védő, mert ebből akkor sem lesz 50%-ban sem INT, ha ugyanide megy az a labda Maye kezéből. 

Ez egy bravúr volt, de ezt egy kockázatvállalás előzte meg. Sokaknak ez nem fér bele, és ők azt mondják majd tanulnia kell belőle. Nekik sajnos rossz hírem van. Nem fog és nincs mit tanulni ezen szituációkban.

Ezekkel az eladott labdákkal együtt áll így az all time másodéves mutatókban:
 

A következő ilyen helyzetben is ugyanígy meg fogja dobni ezt, és lehet a védő nem hoz bravúrt ezért incomplete lesz a passz, vagy kicsit jobban helyezi, mert ismerjük el ez a támadó mögé lett dobva, és amiatt majd máskor nem éri el a védő és folytathatjuk a támadást. Lesz amikor zászlót dobnak ebből a játékból a védőkre az endzoneban és 1st down lesz a jutalmunk, vagy amikor 1-2 yardon lesz elkapás és negyedikre is fent maradunk. 

És persze lesz amikor ebből TD átadás születik, mert Maye képes ezt megdobni. Hiszen az év során, de ezen a meccsen is dobott meg ilyet vagy még kockázatosabbat. Csak mivel abból elkapás lett, így lehetett hörögni, hogy mekkora passz, micsoda játékos és senkinek a fejében meg sem fordult, hogy miért nem adta fel a playt.

Azért nem adja fel, mert ő is tudja, hogy nagy százalékban ezeket megoldja. És amíg ezek többsége elkapás, kevés esetben incomplete, de semmiképpen nem labdavesztés, addig ezeket dobálnia is kell. Hiszen pont ez az ő extrája, hogy ő ezeket tudja, mások meg nem tudják, vagy csak nagyon kevesen. 

A héten Josh Allen is botrányosan rossz passzt dobot hasonló távolságból és annak is INT lett a vége, de Mahomes és Herbert sem fogja sosem feladni ezt a játékot és mindkettő megfogja próbálni betuszkolni a labdát, mert az identitásuk része ez. De még egy Mayfield is azért lett ilyen sikeres Tampában, mert a konzervatív tötyögés helyett elengedték vele a gyeplőt, aztán dobálhatja amit úgy érez meg tud dobni. És majd szólnak nekik, ha a kivitelezések azt mutatják nincs értelme.

Együtt kell élni Maye esetében a szurkolóknak ezekkel a dobásokkal és nem csak a jól sikerülteknél elfogadni. Ő amúgy továbbra is MVP formában robog, és folyamatosan az elitben van a fontos szempontokban.
 


 


Ha ezt a playt feladta volna Maye, akkor mutatok pár szituációt, amit semmiképpen nem dobhatott volna el. Olyan ugyanis nincs, hogy valaki ezeket a meccs egy részében eldobja, majd máskor meg nem. Ezzel a varianciát növelné meg, ami azt jelenti hogy pont akkor nem dobná el, amikor sikerülne, és pont azt dobná meg ami meg nem sikerül. Kilátástalan lenne erre alapozni és tervezni se lehetne vele, megölné a playcallt teljesen. Egy OC-nek tudnia kell mit fog eldobni a QB, milyen sikerességi rátával dolgozik és mi az amiket be tud vállalni vele.

Ha valakire ránéznek és szellemeket lát, azzal nagyon nehéz lesz 7 lépéses passzjátékot vállalni, amikor odaérhet a nyomás egy gyenge fal mögött, mert be lesz rezelve, kapkodni fog és sokkal többször fog rossz megoldást választani, amivel csak hátráltatja a csapatot. Maye kockázatvállalása nem hátrány, hanem nettó előny. Ez a dobás sem volt rossz döntés, de rossz kivitelezés igen. Bár még így is kellett hozzá az extra védőmunka, de ennél jobban fogja ő megoldani ezeket hasonló helyzetekben.

És akkor a példák

Ez egy parádés megoldás egyébként, amit a közvetítésben is standing ovation követett a kinti stábtól, a helyszíni hazai nézőknek meg arcára fagyott a szurkolás. Bowles is csak bámult maga elé a dobás után. Maye két kézzel fogja a labdát, mert tudja hogy ha a védő odasóz egyet abból baj lehet, és mégis ebből a szituból hogy már készül feladni a játékot és biztosítja a labdát, valahogy 4 ember közvetlen nyomása és ütése között sikerül egy olyan átadást megoldania, amire nagyon kevesek képesek. 

 

Valakinek a fejében megfordult, hogy tesó ezt nem kellett volna? Pedig ebből biztosan többször lesz labdavesztés, mint ahol valójában eladta a labdát. Tehát ez egy sokkal kockázatosabb döntés, csak tökéletes kivitelezés lett.

De ha meg is fordult bárki fejében, akkor is felülírt mindent az örömtől kifakadó kiáltás, hogy megvaaan, ezaaaaz, sikerült az átadás és mehetünk tovább. Nem megbántva, de egy Jacoby Brissett itt gondolkodás nélkül feladja a játékot. És neki az is a jó döntés, mert ő nem tudja jó százalékban megoldani ezeket és sokkal többször lenne labdavesztés belőle, mint puszta esély eljuttatni csapattárshoz a labdát. Sikerrel meg csak minimális esetben járna. Tehát nem a szituáció fogja megszabni a döntést, hanem a sikerarány. És amikor valaki ilyen szitukat old meg nem csak egy meccsen, hanem egész pályafutása során és ez a szuperereje, ez emeli átlag fölé, akkor ő ezeket be fogja vállalni. És ebben néha benne lesz a labdavesztés esélye, de csak minimális százalékban.

Peti írta a discordon azt az NFL Meme idézetet, hogy Maye lesz a liga legjobb irányítója, amint teljesen kifejlődik a homloklebenye, utána ezeket valószínűleg okosabban fogja bevállalni :)

És akkor még pár eset, amikor mi üvöltünk a gyönyörtől, mert Maye gondolkodás nélkül bevállalja és megdobja. Mint pl a Kyle Williams TD-nél érkező pressure-re fittyet hányva.

Vagy egy másik esetben ütést benyelve.

Vagy szemből érkező linebackerrel sem törődve és a labdát nem biztosítva, hanem dobást keresve.

Azért ezek nagyon közeli szituk nagyobb kockázatvállalás mellett, de van amiből TD lesz, van amiből big play, 1st down, kedvezőbb late down. Tehát ne a végeredményből, hanem a sikerességi rátából épüljenek a gondolatok akkor is, amikor éppen a minimális labdavesztés érkezik ezekből. 

A csapat ugyanis a támadók ilyen kockázatvállalása miatt tud ott tartani ahol. 

És ugyanebbe a kategóriába tartozik a playcall, ami a félidő végén negyedikre nem rúg, hanem egy passzjátékot hív be. Mivel TD lett, így micsoda tökös Vrabel, meg mennyire cool Diggs és Maye megjegyzések érkeznek, de kétségem sincs afelől, hogy ugyanezen szurkolók nagyon nagy része a miért nem rúgtunk inkább mondatot tenné fel, ha nem sikerült volna az átadás. Ezzel nem a szurkolókat minősítem, hanem a megélésre szeretném felhívni a figyelmet, hogy kizárólag a végeredményből táplálkozik.

Nem az eredmény fogja meghatározni kis mintán, hogy a döntés jó volt vagy sem. És ezekben a szitukban ugyanúgy csak a varianciát növelnénk, ha néha rámennénk, néha meg nem. Mert egy pechesebb szakaszban nem sikerülne sosem, egy szerencsésebb szakaszban meg majdnem mindig igen. És előbbinél a kókler, utóbbinál a zseni besorolás érkezne a hívóra. Holott csak a szórás dolgozik és nem a döntés minősége van megmérve. Viszont, ha valaki következetesen csökkenti a szórás szerepét, mert mindig ugyanúgy dönt, akkor sokkal hamarabb kiderül és beigazolódik hogy a döntés helyes vagy sem.

Drake Maye esetében még két dolgot emelnék ki. Az egyik ami a Buccaneers elleni győzelmet jelentette, vagyis a mélységi játékai. Ezekben továbbra is a liga legjobbja és a robbanékony passzjátékokkal tudjuk kompenzálni minden hiányosságunkat és ezekkel vagyunk versenyképesek.

Nem feltétlenül YAC gyárosok hozzák össze az EPA értéket. Ez Maye döntésein és dobásain múlik. Blitz ellen megint tökéletes passer ratinget ért el amúgy.

Itt pedig azt láthatjátok, hogy összevetve mindenkivel is, hogy teljesít a 10+ Air Yardos dobások terén:
 

 

Ezek a játékok döntötték el a meccset a javunkra, és bár a Tampa Offense sokkal hatékonyabb volt a Patriots támadóinál, ezek az explosive playek felénk billentették a mérleg nyelvét. Csak jelzésként rakom ide, mert sokan szeretnek a végeredményből kiindulni, hogy a Pats offensive success rate 33% volt, míg a Bucs 52%-ot ért el. Ezt  minőségbéli hátrányt csak több kirobbanóan nagy játékkal lehet ellensúlyozni, ha nyerni szeretne valaki.

A Steelers ellen mi voltunk a jobb csapat a pályán, mégis vesztettünk. Most a Tampa volt a jobban dolgozó egylet, mégis mi nyertünk. A Steelersnél a védők, nálunk a támadók egyéni villanásai és a Tampa hibái hozták meg a győzelmet.

Mielőtt a másik sikerkovácsra rátérünk, még egy Maye stat, ami a korábban már jelzett olvasási készséget támasztja alá.
 

Minél jobban fel van programozva egy offense vagy QB, annál több első olvasást fog megdobni. Láthatóan Daniel Jones, Darnold, Goff és Stroud is ez a kategória (függőleges skála), ahogy nyilván a Saints újonca is. Drake Maye másodévére már nem ide tartozik, ő alkot magától is, és az EPA mutatója nem csak JMD munkája miatt a legjobb a ligában  (vízszintes skála).

Zseniális a srác továbbra is. Kizárólag miatta nyertük meg ezt a meccset, ő volt ezúttal is az az extra, amivel a javunkra billent a mérleg. Akkor is, ha a végén ezt veszélybe sodorta. Mert azért tudta veszélybe sodorni, mert előtte megteremtette. A CSAPAT is kellett, de ha Maye nincs, akkor nem nyerünk.

Mike Vrabel

Ha már ezt a részt pedzegetem, akkor nem mehetek el szó nélkül a HC agresszív, de analitikailag teljesen megtámogatott lépései mellett. Volt a félpályánál egy 4th down aminek nekimentünk és nem sikerült. Akadtak szurkolók, akik ismét a végeredményből vagy saját komfortjából fakadóan kritizálta a döntést. Valójában annyi történt, hogy MINDIG nekimegyünk ezeknek, ha kis yardmennyiség vesztése forog kockán. Már ezen a meccsen is volt saját térfeles próbálkozás, de a szezonban számtalanszor láttuk, hogy bíznak a támadókban a nem létező futójáték mellett is. 

És ezt alá is tudják támasztani, mert 1-3 yardon belül a csapat 10/11 volt ezeknek a megoldásában. Tehát egészen kiemelkedő százalékban oldjuk meg üzembiztosan. Ha 11/11 lett volna, akkor is benne van, hogy majd valamikor nem sikerül, de az nem azt fogja jelenti, hogy akkor nem kellett volna megpróbálni. Hangsúlyozom, ez a csapat azért 8-2, mert így dönt egész évben. Enélkül a következetesség nélkül a csapat kohéziója és eredményessége is teljesen máshogy nézne ki. Vrabel nem egyedül dönt, jól látszik a képeken, ahogy kommunikál és támaszkodik a döntéshozókra. Elfogadja a válaszokat, nem akar mindent irányítani, mindenkinek megvan a feladata amit teljesíteni kell. Ezeket eddig nagyon hatékonyan megvizsgálják és ami működik azt megtartják. Akkor is, ha éppen valamikor majd nem sikerül végrehajtani egy playt.

Az ominózus sikertelen 4th down esetében a félpálya környékén jártunk a Tampa térfelén, ahonnan egy punttal a 20as közelébe fogunk jutni. Tehát nagyjából 20-25, nagyon max 30 yardot tudunk nyerni, de touchbacket semmiképp nem rúghatunk ezen esetekben. Ha sikerül elérni a 1st downt, akkor meg pontot szerezhetünk és növelhetjük az előnyünket, ami kicsit módosítaná a Tampa playcallt és adna nekünk lehetőséget menedzselni az órát a labdabirtoklás során pontkényszer nélkül.             

Egy másik 4th down szituban a saját térfélen meg puntoltunk. Hiszen onnan lehet 50-60 yardot is nyerni a rúgással, mert van tér a marker mögött, szállhat kedvére a labda, nem lesz sose touchback, de ha az lenne, akkor is 50 yardot megvédtünk a területszerzésből. Ne feledjük, az a játék erről is szól. De a lényeg, hogy egy sikertelen negyedik kísérlet után a csapatban fel sem merül "a nem kellett volna" gondolata, egy pillanatig nem érzik ezt a játékosok, mert Vrabel annyira maga mellé állította a csapatot az OTA edzésektől kezdve, a TC és preseason közös dolgain keresztül (edzett velük felszerelés nélkül, versenyt futott, verekedett értük, stb) hogy ez a csapat a halálba is menne, ha azt kérné tőlük. 

Vakon hisznek benne és akarják hogy vezesse őket.             

Így a szurkolók egyéni preferenciái vagy megélései sem lényegesek, hiszen nem azért vállalják be ezeket, mert tökösek vagy felelőtlenek, hanem mert a tendenciák azt mutatják be kell vállalni. Innentől pedig mindegy, hogy egy szurkoló retteg a vereségtől, konzervatívan állna hozzá, vagy csak a jót képes elfogadni, mert a döntési szempontban ezeknek az érzéseknek nincs szerepe. Kizárólag a sikerességi ráta és a tudás az, ami miatt ezeket bevállalják és amennyiben az lenne a tendencia, hogy nem jól teljesítünk ezekben, akkor sem Vrabel, sem Maye nem vállalhatna fel kockázatos döntéseket. De ami a legfontosabb, ezen kockáztatások miatt állunk 8-2-vel.             

Tegnapi sajtótájékoztatón kérdezték is ezekről a negyedik kísérletekről:             
 


Ha nem teszel be, akkor nem veszel ki. Ennyire egyszerű a magyarázat. Amíg a matek azt mutatja, hogy képesek vagyunk megoldani ezeket sokkal többször mint sikertelenül befejezni a playt. Addig itt nincs kérdés.

A kultúrateremtés tavaly nagyon félrement a játékosok edzője felfogással, ami a lötyögésre, bratyizásra, következetlenségre és nem számonkérésre épült, miközben a Játékosok Edzője megérkezett egy nagyon határozott és kemény, következetes keretrendszerrel. Ebben a rendszerben Barmore kiül egy negyedet, mert valamit vétett, de soha nem kerül ki az öltözőből, hogy mi volt ennek az indikátora. Nincs sértődés, nincs kifele beszéd, mindenki megkapja a válaszait és a segítséget bentről.

Mindenki érzi, hogy van támasza, segítve van és érti a feladatait, érti mi miért és miért éppen úgy történik.

Persze a siker nagy segítség ebben, mert a rosszban inkább van csillaghullás meg zúgolódás, de a siker jelentős része ebből fakad és nem amiatt alakult ki ez a folyamat, mert jó passzban vagyunk. Amikor Barmore feküdt a földön, akkor odament fogta a kezét, mint valami háborús filmben egy bajtárs elvesztése küszöbén. Egy közülük és ezt érzik a játékosok.

De ha kell, akkor motivációs beszédet tart és tüzeli az embereit, mert nincs vége a meccsnek amíg le nem fújják azt. Minden play fontos, minden playben nyerni kell. Ez pedig átragad a játékosokra, akik felültejesítenek ennek hozadékaként. Elhiszik hogy mindenre is képesek, mert tudják mi fog történni a pályán, be van nekik mutatva a szitu, nem éri meglepetésként őket a helyzet. Jól edzett, jól felkészített csapat vagyunk Vrabelnek és persze a stábjának hála.

Henderson újoncként az idei év egyik leggyorsabb futása közben kinéz az edzőkre beviheti-e a labdát. Ez az a szituáció, amikor nyugodtak lehetünk hogy itt a játékosok nagyon jó kezekben vannak.

Az elkapók

Minden csapatnak nagy segítség, ha szét tudja szórni a QB labdát és nem lehet tudni előre, ki az akire épülni fog a meccsen a playcalling. Nálunk éppen a most 100+ yardot teljesítő Hollins mondta a meccs előtt, hogy minden hét más, sose tudhatod ki lesz a legtöbbet termelő vagy legtöbbet foglalkoztatott játékos.

Ezt két dologgal lehet alátámasztani. Az egyik, hogy a Pats az egyetlen csapat a ligában, ahol hat játékosnak is 300 feletti scrimmage yardja van 3 TD mellett (Diggs, Boutte, Douglas, Henry, Stevenson, Henderson).

A másik pedig a heti eloszlás, ami így néz ki idén a legtöbb yardot tekintve meccsenként:

Tényleg ember legyen a talpán, aki tudja melyik játékosunk hozza meg az áttörést. És ez egyben ennek a kiegyenlített skill személyzetnek az ereje is. Nincs nagy különbség köztük, mármint Diggset kivéve persze. Nagyon közel vannak egymáshoz tudásban, és mindenkinek más az erőssége, másban tud hozzátenni a sikerhez. Ha valami nem megy, akkor tudunk más koncepciókkal próbálkozni, nem az van, hogy a koncepciót levédik, akkor max más személlyel próbáljuk de ugyanazt.

Pop Douglas szerepe alaposan megváltozott, hiszen amíg only slotként funkcionált, addig komoly hiányosságokat mutatott. Amint elküldtük mélységi útvonalakra, megnyílt a tér számára. De itt van Mack Hollins is, aki minden szerepben kihozza a maxot a lehetőségekből. Sokan húzták a szájukat, hogy ő mit keres rosteren, amikor nincs 600 yardnál komolyabb éve. A kultúra teremtésben a fickó alappillér, a sémaismerete pedig lehetővé teszi JMD-nek, hogy számos feladatkört bízzon rá. Volt már Y TE, X és Z elkapó, de slotból is indult a meccsek során. Nem kéri a labdát, elvan azzal is, ha blokkolhat csak egy meccsen, mert nem az egyéni villogás hajtja. Elsők között érkezik az edzésekre, motiválja a fiatalokat.

Most éppen Drake Maye karrierjének legtöbb air yardját hozó labdájának elkapója lett. 

 

 

Döntő szituban rá merünk bízni fontos szerepet. Boutte sérülése után a Tampa ellen 79%-ban volt a pályán, de a szezonban is ő a legfoglalkoztatottabb WR a maga 62.5 százalékos bevetési arányával. Alapember. Vrabel is kiemelte őt a mostani sajtótájékoztatón.

Stefon Diggsre meg nincsenek szavak.

Még mindig nincs 60%-os terhelése az évben, miközben a többi Nr1 WR több mint 90% feletti idővel számolhat meccsenként. Mégis olyan számokat hoz, amire a teljes offense támaszkodni tud.

Fura visszagondolni a primadonna, locker room cancer, túlfizetés szavakra, amik a szerződésekor érkeztek vele kapcsolatban. Lehet a szurkolóknak kevésbé kell szubjektív kinyilatkoztatásokat tenni, vagy jobban szelektálni a tájékozódást.

Amúgy a félidőben éppen Hendersont korholta le, hogy jobban kell teljesíteni, mert több van benne és meg tudja csinálni. Az újonc RB kijött a második félidőre és egyből végignyargalt a pályán. Diggs mentorszerepe a Vrabel kultúra legnagyobb alapja, nem csak a pályán tesz hozzá extra sokat, hanem az öltözőben is.

Ezen a meccsen is csak 59%-ban volt a pályán és mégis úgy tűnik mindig jelen van. Mert minden kulcspillanatban hasznát tudjuk venni és ez mély nyomokat hagy bennünk.

Nagyon közel jósolják év végére a 100/1000 mutatóhoz. Vagyis elkapásszám/yard teljesítményben abszolút elit 50%-os igénybevétel mellett is:            

50 elkapás/554 yard és 3 TD eddig az évben. 

A 4.kísérletes TD tökéletes másolata volt London ellenünk szerzett TD-jének. Ez egy magyarázat is arra, hogy miért Marcus Jones került rá akkor. Ebben a helyzetben az ellenfélről tudtuk hogy fognak váltani a két támadónk között, ezért Maye-nek nem volt más dolga mint felívelje a sarokba. Kellett az extra Diggstől mert szűk volt a hely, de gyakorlatilag azzal megnyertük ezt a játékot, hogy tisztában voltunk a védelmük tendenciáival. A támadók proaktívak tudnak lenni, a védők csak reaktívak egy előre megírt koreográfia alapján. Kivéve, ha Ernie Adams felismeri a playt, mert akkor SB-t lehet nyerni :) De ez a példa csak azt erősíti, hogy a támadók előnyben vannak a védők mozgásának ismeretében.

Tehát itt mi ugyanúgy kihasználtunk valamit, amit ellenünk is megtesznek ugyanígy a többiek.

A fiatalos sebesség

Kyle Williamsre régóta vártunk. Egészen elképesztő tempóval rohant végig a pályán, bár Maye kockáztatott és nem nyelte be a sacket. Meg is lett a jutalma. Alapból úgy tűnt Hollins a 1st read, Maye lába is felé néz, de aztán nagyon gyorsan felismeri a védő rossz helyezkedését Williams mögött és gyorsan átvált. 

Hollins is elkapás és 1st down, de abban nem lett volna több a védők helyzete miatt. Erre az olvasási készségre még visszatérek, de most még előbb jöjjön Henderson két nyargalása.

Az elsőnél szerencsénk volt többszörösen. Tudom nagy játékot csináltunk, mi vagyunk a királyok, összeállt a run blocking meg hasonlók, de sajnos nem ez történt. A Tampa védelmében három játékos is hibázik, rossz fele mozdul és ezek összessége lehetővé teszi, hogy 1 darab ember kiblokkolása hatalmas játékot eredményezzen. Ez persze legyen az ő bajuk, mi éltünk a lehetőséggel. Csak azért jegyzem és mutatom meg, hogy amennyiben a következő meccsen megint akadozik a futás, akkor jusson eszünkbe, hogy sose ment jobban, csak az ellenfél hibája adta meg erre az esélyt.

 

 

Amúgy Hunter Henry és Hollins is a szabálytalanság határán mozog. Főleg Hollinsnál volt több mint holding gyanú, kár lett volna érte. De az mindenképpen látszik, hogy Henry is hibázik a blokknál, Hollins pedig konkrétan meg is tartja az emberét.

A másik szituban Tonga a kulcs, ez egy sokkal inkább saját jogon szerzett TD, bár azért ebben sem volt ez alapvetően benne. Itt a kulcs az, hogy már a Tampa D-nek kockáztatni kellett, nem volt értelme azon dolgozniuk, hogy mi lesz ha 10 yardon túljut a támadó. Nekik a stop az egyetlen opció itt, ezért kockáztatnak és nem kell a nagy játék ellen biztosítani. Hiszen ha 1st down van, akkor gyakorlatilag vége a meccsnek. Tehát egy 1st down ugyanaz az ő szempontjukból, mint egy 60 yardos futás. Magyarul ezt egy goal line szitukét kezelik, ezért csak a rövid játékot akarják védeni.

Ezt sem azért írom, hogy bármit elvegyek a mi teljesítményünkből, hanem csak jelzem, hogy ugyanez a play a meccs egy másik szakaszában még 1st downt sem biztos hogy ér, mert Tonga embere után még lesznek védők Hendersonnal szemben. Most nem voltak, ki is használta a szélvész gyors újonc.

Az ő tempójuk nagyon kell ebbe a támadósorba és liga szinten is elég pörgősen kapkodták a lábukat:

Hendersonra kell majd figyelni a terhelés szempontjából, mert Gibson és A.Jennings kiesése azt hozta magával, hogy az elmúlt 2 hétben 102 snapje volt. Ez azért nagyon sok, az ő kiesését nem engedhetjük meg magunknak. Főleg mert a kukából előkapart D'Ernest Johnson és a megint felvett Ward van csak a rosteren futóként.

Ilyen szempontból érdekes lehet Tonga kettős, sőt az ST miatt hármas megosztása. A hatalmas termetű DT lett a csapat fullbackje. 

Most 9 snap jutott neki a támadóknál, amibe meccsenként nyilván nem fog beleroppanni, de azért ez is igénybevétel és az ő jelenléte a védőknél nagyon fontos. Persze nem véletlenül került a támadóegységbe is, hiszen ahogy korábban jeleztük, nagyon hiányzik a tömeg a blokkoló egységnél. És a Westover, Wilson, Bradbury trió azért nem a legnagyobb darab fickókból áll. Ezen erőset javított Tonga, aki mögött egyből jelentősen javult a futások hatótávja, valamint az első kontakt megléte is. Szerepe a rövid yardos szitukban felbecsülhetetlen volt ezen a meccsen is.              

De tényleg ennyire nem bírunk egy blokkoló tight endet szerezni veterán minimumért?             

Hendersonra egy gondolat erejéig visszatérek, mert most mindenki odáig van tőle a két nagy TD miatt, ami egyébként majdnem 3 lett, csak még az első félidőben open field szituban az utolsó védő le tudta vinni a 16 yardos szaladása után. De ezen kívül botrányosan rosszul teljesített, hiszen 0, 1, 5, 0, 0, 2, 1, 3, -2, -4, 1 yardos futások jöttek össze.             

Természetesen itt megint a falat lehet és kell kárhoztatni, mert a 147 yardjából 162 kontakt után érkezett. Tehát nem oldottuk meg a run blockingot, csak a védők hibáztak egy playben többen is, egy másikban meg kockáztattak. Ezek nem stabil haladási kontextusok saját alanyi jogon. Mindössze 1.9 yardos átlaga volt a nagy futások nélkül, ami továbbra is botrányos kategória.              

Viszont ami jó vele kapcsolatban, hogy a pass blockingját 76.9-re értékelte a PFF. Tehát ebben történt előrelépés és úgy fest rá lehet bízni a Jets ellen egy workhorse szerepet, bár a Tampa ellen T.Jennings volt erre megcélozva, hiszen sérüléséig vele számoltunk kezdőként a meccsen.             

A meccs legfurcsább statisztikai mutatója, ami jól megmutatja mi is történt a pályán, az ez:             

A Patriots volt a héten a legrosszabb csapat a futás sikerarányban. A Success rate alapján tök utolsók voltunk a pályára lépő 28 csapat közül. Tudom ezt furcsa olvasni, amikor végigszaladtunk a pályán kétszer is. De mint fentebb levezettem, ez nem azért történt, mert annyira jók voltunk ebben. 

Mellé jön az az adat is, hogy a miénk a legmagasabb stuff rate, vagyis amikor 0 vagy negatív yardon állítják meg a futójátékunkat. Ezt a Tampa 33.3%-ban tette meg. Vagyis rengeteg játék negatív előrehaladást jelentett. Ez kb a tavalyi szint volt. Csak elfedi a két nagy játék. De ahogy hetek óta írom, ebben következetes javulásra van szükség, mert nem lesz minden ellenfél vagy meccsszituáció ennyire kedves nekünk, hogy abból két ilyen hosszú TD kijöjjön.             
 


 A futójáték gyengeségét jól mutatja a személyzeti probléma is, nem csak a feladatmegoldás. 

Morgan Moses mondjuk elég jól szerepel run blocking terén, mert a win rate mutatója 80%-os, amivel a teljes ligában a 7.helyen van az OT-k között. 

Csapat szinten pedig az alábbi helyezéseink vannak: 

Pass Block Win rate: 21.hely 
Run Block Win Rate: 9.hely 
Pass Rush WiIn Rate: 23.hely 
Run Stop Win Rate:  2.hely

A védelem

Tonga támadóknál való említésével el is értünk a védőfalhoz, ahova Cory Durden olyan nemes egyszerűséggel lett beépítve, mintha egy lego elemet illesztettek volna a helyére. Sokat ekéztem a nyár végén az idehozatalát, mert nem látszott benne a gyakorlón túl hozzáadott érték, aztán most szórhatok hamut a fejemre, mert a fickó hetente alkot maradandót.

Most éppen 21%-os pass rush winrate mellett dolgozott belül, karriercsúcsot jelentő 3 pressure jött össze neki, amire igen nagy szüksége volt a védelemnek. Nem mondom, hogy minden meccsen tudja majd ilyen vagy bármilyen szinten helyettesíteni Barmore-t vagy a többi fontos szereplőt, de ami eddig kijött belőle az zseniális. Ha emlékeztek akkor a Free Agency kapcsán mindig azt harsogtuk Petivel, hogy olyan játékosokat kell találni, akik túljátsszák a fizetésüket. Ekkor erősödik egy csapat, ekkor lehet jól kihasználni a sapka alatt rejlő erőforrásokat. 

Durden ennek a tipikus esete.

Hozzáteszem gyorsan Tonga is ez a kategória, még ha picit drágább is mint az UDFA játékos. Nem tudom az új közönségkedvenc esetében lehet-e várni a hosszabbítással év végéig, mert minden meccsel csak megy fel az ára. Nehezen látom hogy 5-7 millió alatt megúsznánk jelenleg, de jó lenne nem elérni a 10 milliós limitet ezzel.

A védőknél amúgy is tele vagyunk ilyen arcokkal, hiszen Woodson 90% feletti snapszámmal rookie dealen és kifejezetten jó játékkal, az több mint ajándék. Helló Kyle Dugger 10+ millió. Vagy itt van Hawkins aki olyan szinten alapember, hogy amikor le kellett jönnie 3 snapre, mindenkiben megfagyott a vér, annyira nincs mögötte senki, aki ilyen minőségben bevethető lenne. Persze ott van a kis kedvencem Dell Pettus, aki be is állt a helyére és ott is volt ahol lennie kellett abban a 3 játékban, de Hawkins alapembere és egyik mentális vezére ennek a védelemnek.

Márpedig ő sincs agyonfizetve, tehát erősen túljátssza a fizetését.

Nála is rezeg majd a léc a hosszabbítás kapcsán, hogy mennyiért írná alá a papírt mielőbb. Szóval jól néz ki az, hogy van csomó helyünk a cap alatt, de ha csak a saját emberekkel szerződünk már az is csorbítja majd a lehetőségeket. Mondjuk a piac eléggé ki lesz száradva 26-ban, szóval ha nem cserélünk valakiért, akkor nehéz lesz valódi sztárokat szerezni, még akkor is, ha megint lesz egy 20-30 milliós növekedés az előző évhez képest is.

Hawkins kulcsszereléséről kevés szó esett, pedig ahogy olvasta a playt és nem lustálkodta el a játékot hanem felmozgott, az konkrétan végül a győzelmet jelentette. Ha kicsit lazábbra veszi, akkor White ebből 1st downt ért volna el.

Ha már a szerződésekről beszéltünk, akkor Christian Gonzaleznél is lassan bekopog az ügynök egy üres csekkel a kezében. A kiváló CB most sem maradt adós a jó játékkal. Egészen elképesztő éve van és tényleg jól áll neki a man to man játék. Ezúttal Egbuka volt a fő ellenfele, 75%-ban ment vele és parádésan helyt állt, bár a Marcus Jones féle hiba, amiből a TD-t szerezte a Bucs újonca, az inkább tűnt Gonzalez kihagyásának utólag. Talán át kellett volna vennie azt a területet, de nem tette.

Konkrét emberfogásnál viszont megint parádésan működött, annak ellenére is, hogy az első NFL meccsén vették célba ennyire sokszor utoljára (11 alkalommal).

Nagy az esély a legjobb CB fizetésre, amikor a kasszához járul majd. Hozzáadott értéke pedig felbecsülhetetlen.             

A védőfal közepét már érintettem, de a D motorja és alfája az Milton Williams. Az ő teljesítménye nem csak elsőrangú hetente, de szükséges eleme a sikernek. Ami Maye vagy Diggs a támadóknál, az Milton a védőknél. Az ő jelenléte adja meg azt a luxust, hogy Barmore zsinórban második mérkőzésén tűnjön el teljesen a pályán. Lehet egy hátsérülés zavarja az első 7 hétben domináló nagyembert, de tény, hogy most nagyot zuhant a teljesítménye. De a csapat ezt is elbírja, mert Williams és a mellé fellépő cserék parádésan betöltik az űrt.             

A pass rush winrate egy nagyon fontos mutató, és ebben elég jól áll:             
 

  
Ráadásul ezen a meccsen találkozott három olyan domináns DT, akik egyedülállóan vannak azon a listán triumvirátusban, akik 10+ nyomást tudtak generálni double team ellen is. Nincs más jelenleg a ligában, aki ezt megtette volna.             
 


Ezzel gyakorlatilag le is tudtuk a siettetést, mert a szélről csak elvétve érkezik a nyomás. Landry teljesen súlytalan lett az erős kezdés után és képtelen odaérni az irányítókhoz. Most már kiderült, hogy a csapat jelentős befektetést hajtott volna végre és Arden Key a Titansből, valamint Jaelen Phillips a Dolphinsból célkeresztben volt. Mindkettőre tettünk ajánlatot, valamelyiket hoztuk volna a pass rush élénkítése miatt. Egyiknél a Miami hallani sem akart arról, hogy csoporton belül cseréljen, a másiknál meg a tulaj nem engedett cserét Vrabellel, mert megorrolt rá a szakítás után.

A Landry projekt nagy kapufa, főleg a 3 éves deal miatt. De ha belátjuk a nyáron ezt, márpedig úgy fest tovább látunk az orrunknál a csereszándékaink miatt, akkor orvosolhatjuk ezt a problémát. Mindenesetre az idei szabadügynöki tevékenységünk nagyon parádésra sikeredett ezzel együtt is.

A nap kulcs pillanatai védőszempontból a meccset lezáró Hawkins szerelés mellett, a Woodson Otton elleni fellépése és Ponder sackje volt.

 

Előbbi már szinte elvárt, pedig csak egy 4.körös újoncról beszélünk. Óriási steal a fickó. A másik pedig egy olyan extra meglepetés, amiket muszáj villantani a fasorban lévő játékosainknak, mert a mélység az botrányosan vékony továbbra is a legtöbb poszton. 

De ahogy Durden a Dline esetében, úgy Ponder az edge rushereknél tudott előlépni egy nagyon fontos pillanatban. Ettől leszünk CSAPAT, hogy a névtelen játékosok is beteszik a közösbe a maguk jelenetét.             

Jack Gibbens alias Dr.Gibby, ahogy Vrabel hívja a linebackert, alaposan megműtötte a Bucs támadóit. Nem csak a legtöbb szerelést hozta, de ezen a meccsen ismét felrobbantott egy screent, mielőtt kialakult volna a play. Mivel ezt zsinórban harmadik meccsén teszi meg, így nevezhetjük ennek a specialistájának. A Tampa O gyakran és hatékonyan bevetett fegyvere ez egyébként, de Gibbens résen volt az esetek többségében. Emellett volt 2 leütött passza is, meg ha kicsit finomabb kezei vannak, akkor egy interception is összejött volna, amikor Woodson parádésan avatkozott közbe és felpattant a labda.

A speciális egység             

A Jets két return TD által mért csapást a Brownsra, így itt muszáj lesz észnél lenni csütörtök éjjel. Én továbbra is soknak érzem az only ST szerepkörű, vagy többnyire csak spec.teamben szerepeltetett játékosokat, pláne ahhoz képest, hogy az egység azért nem hasít kirobbanóan. 

Ebben a tweetben olvashatóak a változtatások, amiből volt bőven.


De Andres Borregales formáját muszáj kiemelni!             

A szezon eleji bizonytalanságot leküzdve, alaposan igazolja Vrabel döntését. Hibátlan teljesítmény, magabiztos lábak. Ez egy újabb jelzés a szurkolóknak, hogy nem csupán a preseason és TC konkrét számai alapján kell választani. Ellentétesen kezdték az évet, és most is teljesen más utat futnak be, hiszen Romo azóta csapat nélküli, pont ellenünk hibázott egy jutalomrúgást, Borregales meg száz százalékos.             

26/26 extra pontok terén és 9/9 FG lett értékesítve azóta.

 

Az összkép

A Tampa elleni meccs sokaknak az erőfelmérő kategória volt. Én már többször leírtam, nem szeretem az ilyen skatulyázást, mert egy meccsen bármi lehet. Alakulhat úgy a találkozó eleje, hogy el kell menni a komfortzónából és onnantól már nem azt fogjuk felmérni ami a csapat valódi tudása, hanem azt hogy ami nem megy, nem fekszik nekünk, abban hogy teljesítünk. De ez nem lesz releváns a jövőre nézve, hiszen arra fogunk törekedni, amiben komfortosak leszünk és azokból lesz sokkal több megoldandó szituáció az év során.             

Ez a Tampa nélkülözte a legjobb skill játékosait a támadósorban (Evans, Godwin, Irving) és a védőknél is volt hiányzója Haason Reddick személyében. Az ő távollétében a falunk jobb oldala stabilabb teljesítményt adott le, de Will Campbellt egy Yaya Diaby verte meg nagyon sokszor, aminél azért többet várunk tőle és a fal közepe sem volt jó ezen a meccsen. Ez a Buccaneers még így is nagyon jó csapat, mélyebb mint mi, és így is képes nyerni. Nem véletlenül harsogta Vrabel a lefújás után a Pats játékosoknak, hogy NFC South Bajnokok!             

A Tampa megnyeri a csoportját, mi pedig hazai pályájukon elvertük őket, így kiérdemeltük a jogot az összes NFC South csapat legyőzése után erre a titulusra. És látjuk, hogy azért a Panthers is tud borsot törni bárki orra alá.             

Továbbra sem lettünk jobb csapat, ugyanazt tudjuk mint ezelőtt 1-2 héttel. De ez már egy olyan szint, amikor bárkit megverhetünk ha nem hoz extrát az ellenfél. És ezekhez a sikerekhez nekünk sem kell kiemelkedő tökéletes teljesítmény, mert már hibák is becsúszhatnak, akkor is felérünk a legjobbak szintjére. Lehet még nem kerültünk a legmagasabb polcra, de nagyon közel van ez a pillanat.             

Jelenleg az újonc class nagyon jónak néz ki, a leggyorsabb játékosok nálunk szaladgálnak, a futás ellni védekezésünk historikusan elitnek túnik, még ha most kicsit be is szakadt és 100 yard felett engedtünk, ami az eddigi 75 yardos átlag miatt soknak hat. Több mint 25%-os romlás. De még így is 79.2 yardot engedünk csak meccsenként és mindössze 3 futott TD-t értek ell ellenünk.        

 



Van egy elit CB1 a leltárban, akire vagy rá sem mernek nézni, vagy legtöbb esetben hiába teszik meg. Megjegyzem a kimaradó nagyító cikk a Falcons ellen tartalmazta volna az infót, hogy A.J. Terrell felé Maye sem mert még odasandítani sem. Tehát JMD tudatosan nem támadta az ő oldalát, annyira tisztelte és másban látta a megoldást. Most a Tampa ellen Robinson lett kipécézve, és amíg ez a feltérképezés működik, a kivitelezés is megvan, akkor Maye vezetésével mindenkit megverhetünk.              

Van ugyanis egy MVP formában játszó irányítónk is a tarsolyban, ami eleve a legmagasabb polcok felé predesztinálja a csapatot. Ezt így egyben nem csak én mondom, hanem Brian Hoyer is hasonlóan vélekedik:             
 

 


Messze nincs kész ez a csapat, látszik elöl-hátul a hiányosság, de rendszerszinten próbáljuk ezeket maszkolni és ha az ellenfél is hibázik, akkor képesek vagyunk azt kihasználni. A védelem pedig képes lezárni a meccset, ha az offense esetleg nem tudná ezt megtenni.             

A playoff részvétel innentől nem kérdés. 

A sorsolásunk liga történelmi szinten a 4.leggyengébb a hátralévő szakaszra DVOA alapján (jelenlegi értékeket nézve), ezért nem csak a csoportgyőzelem, de akár a 1st seed is elérhető lehet. Persze ehhez a kötelezőket hozni kell (2x Jets, Dolphins, Giants, Bengals) és a két nagy rivális ellen is jó lenne helytállni. De ha 4 vereséggel zárunk, az is elég lehet a csoportgyőzelemhez is, meg akár az első kiemeléshez is. A Bills sorsolása sokkal erősebb, de a Colts és a Broncos is még kap komolyabb ellenfeleket.             

Ha nem jön közbe kulcssérülés és Drake Maye tartja az MVP formát, akkor januárban is élnek majd a reményeink.         

Annak ellenére is, hogy a ligában valaha 8-2-vel álló csapatok közül mienk a második legrosszabb DVOA mutató. Csak a Vikings 2022-ben volt ennél rosszabb értékkel 8-2. Ez azért kellően megmutatja, hogy kellenek az ellenfelek, a sorsolás és Maye hatalmas extra játékai meg Vrabel kockázatvállása, hogy kompezáljuk a játékunkban lévő hiányosságokat.         

 

 

A Pats az elmúlt 7 meccsén legalább 23 pontot szerzett mindig, és legfeljebb 23 pontot engedett csak, így mindegyik győzelemmel ért véget. Az NFL-ben eddig 8 csapat tudott ilyen sorozatot magáénak, abból 5 megnyerte a bajnoki gyűrűt.

Nagyító alatt
Patriots

Hozzászólás

dravait küldte be 2025. 11. 13., cs - 22:33 időpontban

Hát ez már egy félidei elemzésnek is elment, nagyon jó volt megint olvasni, köszönjük a rengeteg információt, elemzést és a  belefektetett munkát is!

Lupus küldte be 2025. 11. 13., cs - 22:36 időpontban

Egy fontos dolgot emlitettel Topin, amit sokszor sok szakerto sem vesz figyelembe. De a szurkolok nagy resze egyenesen nem is tud rola. Nem fognak bizonyos csapatok es emberek egymasnak "segiteni". A hajam tepem, amikor egy-egy igazolas utan jonnek a velememyek, hogy bezzeg XY-t ez,meg az a csapat igazolta le. Es bezzeg ennyit nekunk is megert volna. Vagy boven lenne ra penz. Stb... (Most abba ne menjunk bele, hogy mennyire illik a rendszerbe a jatekos)

Illetve az idei sorsolasunk. Ok, gyenge. Valaki nezze mar meg a Bills kikkel jatszott eddig...es ki van meg vissza😉
Mindezt ugy, hogy ok a felsopolcon vannak es megse emlitik soha sehol.

Ravens, Chiefs, Texans, Eagles négyesből nekünk csak egy jut. Szóval a Bills schedule sokkal erősebb mint a mienk.

Az első részével az igazolások kapcsán egyetértek. A szurkoló Madden burokban van, úgy tesz, mintha mindenkinek ugyanaz a lehetőség állna fent és a másik 31 csapat passzívan várná hogy mit teszünk. Beleértve az eladót is. 

Számomra egy dolog volt fontos a trade deadline kapcsán:

Akarjuk megerősíteni a csapatot azonnal, mert résnyire nyitva lett egy ablak, ami lehet soha nem történik meg legközelebb. Értem ezalatt, hogy a top AFC csapatok döcögnek, megszűnt a felső polc meg a második és harmadik polc közötti különbség. Nagy a tülekedés, 7-9 csapat is nagyon hasonló esélyekkel indul ebben a versenyben, és ebben javíthattuk volna a pozinkat.

Ha nem tesszük és várjuk a nyarat, akkor eldobjuk ezt a vissza nem térő esélyt, és valszeg jövőre a top csapatok inkább lesznek megint a felső polcon, ami egy nívósabb tülekedést jelent majd.

Mivel elég komolyan megpróbáltak erősíteni, így én elégedett vagyok. Látták a lehetőséget is, az nem ment el mellettük. Érezték is, hogy kell a támasz a csapatnak, és ami a legfontosabb, hajlandóak voltak jövőbeli draft tőkét áldozni ezért.

Most hogy pont olyan csapatok voltak eladó státuszba, akik velünk semmiképpen nem akartak cserélni, arról nem tehet a stáb. Ez van. Igyekeztek, akartak, tették amit kellett, de máshova kerültek a játékosok. Ez gy teljesen rendben van, mert ami rajtuk múlott ezen a téren, azt ők megtették.

En nem momdom, hogy q Bills sorsolasa gyengebb lenne. Vagy akar egyenlo a mienkkel.

De a vibe-ok veluk kapcsolatban nekem furcsak. Csak a Pats schedule van kiemelve mindenki altal. Mindenhol. Nincs ezzel baj, ez a sorsolas. Mit csinaljunk?

En csak azt mondom, hogy hianyolom a hasonlo megjegyzeseket a Billsnel.

Igazából ami különbség hogy mi a Titans-Raiders-Giants hármassal játszunk, ők pedig a Texans-Chiefs-Eagles triót kapták. Ezen kívül megegyezik a sorsolás (persze olyan elterés lehet, hogy valakivel ők otthon, mi pedig idegenben játszunk és fordítva).

topin küldte be 2025. 11. 14., p - 08:47 időpontban

Amit kifelejtettem a cikkből a Vrabel hatásnál, hogy a hétfői szabadnapon, ami ugye Mayonál Victory Monday volt, 41 játékos volt bent a létesítményben önszántából és edzett.

Ráadásul Vrabelék bent szerették volna megtartani az edzést, mert kint nagyon csípős idő volt. De a játékosok a kinti opciót kérték az edzőktől és ragaszkodtak is ehhez.

Szóval ez az, amikor valaki nem annyira tehetséges, de azt ellensúlyozza szorgalommal és a beletett melóval! Egészen hihetetlen történet bontakozik ki, és tényleg megtalálták ehhez nagyon gyorsan az öltözői leadereket, akik árasztják magukból ezt a mentalitást, ami viszi és húzza magával a többieket is.

Nincs lötyögés, lazulás, nevetgélés. Vagyis van, de csak a kemény munka után.

Az is nagyszerű kohéziót teremt, hogy a csapategységek külön-külön járnak hetente vacsorázni. Nagyon összekovácsolja őket és tényleg tesóként tekintenek egymásra. De Drake Maye is megvendégelte már a támadófalat, saját szakáccsal főzetett neki. Ahogy Diggs is kedveskedett ilyen formában.

Szépen fejlődik az öltöző is, nem csak a győzelmi mutatónk.

Elm küldte be 2025. 11. 14., p - 15:44 időpontban

Inkább itt kérdezem, mert ide jobban illik, mint a másik cikkekbe.

Peti írta, hogy a Tampa védő a szélek lezárása helyett Hendersont szerelni akarta, ezért (is) lett a nagy játék belőle, és ez hiba volt. Ezt hogy kell érteni? Nem az a jó, ha szereli a labdás embert? (persze, értem, hogy feladatkörben általában nem, de itt ennél a konkrét helyzetnél nem értem pontosan)

Ami a cikkben is van erről. A védő nem akart yardokat adni, hanem kockáztatott, hogy megcsinálja mindenáron a szerelést.

Itt egy 1st down, ami mondjuk egy időkérés elhasználása után egy nagyon kedvező 2nd downból jön, az győzelemmel ér fel nekünk, vereséggel nekik.

Tehát nincsenek yardok felfogás van a mi térfelünkön is. Úgy kezelik mintha Goal Line szitu lenne 1 yardról. Ott is mindegy hogy a gólvonal mögött megcsinálod a szerelést. A felállásuk és a védők mozgása is ezt a kockáztatást mutatja meg. Nem jött be, ez van. Nekik ugyanaz ha a pálya ezen részén lesz vége a meccsnek, vagy ha a saját kapujuk előtt. Ha elvéti, akkor abból big play lesz, még ha nem is mindig TD.

Tehát szerelni akart, de ott a LoS környékén, nem engedve yardokat. Ha lezárja a szélt, akkor mondjuk lesz ebből a playből egy 5-6 yardos futás. Időkérés, kedvező második down. És ha úgy van meg a 1st down, akkor ott vége a meccsnek.

Ezért van a meccsek végén több ilyen TD, amikor mindenki tudja futás lesz, azt mégis nagy haladás van belőle. Mert nem a nagy játék elkerülése, meg a biztosítás a cél, hanem a gyors és kockázatos azonnali szerelés, hogy még visszakapják a labdát. De ezt úgy nem lehet megtenni, ha két mélységi safety van, meg a CB-k csak a 1st downt akarják fogni de engedik az 5-6 yardos futást.

Nyilván az a jó, ha szerelik a labdás embert, csak nem muszáj ezt Winfieldnek megtennie. Force defenderként neki elsősorban azt kell megakadályoznia, hogy a futó kijusson a pálya szélére és befelé kell terelnie, ahol valaki, akár ő nagyobb eséllyel fogja szerelni.

Alapvetően hiba, mert a playben betöltött szerepe nem a mindenáron szerelés. Peti megfogalmazta a pontos feladatát.
Ettől még kaphatott itt a meccsszituáció miatt olyan utasítást minden Bucs játékos, hogy szerelni kell bármi áron.
Vagy dönthetett így magától is, hogy ő itt megpróbálja a szerelést, ha már így alakult a Pats részéről a play.

Én ezt nagy hibának nem látom, akkor se ha ő buzogta túl a helyzetet. De ez kizárólag ennek a szitunak szól. Ha ugyanebből a playből 1st downt enged a meccs bármely szakaszában, azért jogosan lehet elmarasztalni. Ezért is írtam a cikkben, hogy ebből kb sosincs TD átlagos meccsszituban, amikor a Bucs D-nek nem kell kockáztatnia, így téves abból kiindulni, hogy a futás most aztán menni fog ezután. Nem véletlenül volt 2 yard alatt a nagy playek nélkül Henderson átlaga.