Nagyító alatt - 11. hét: Patriots vs Jets első felvonás

topin küldte be 2025. 11. 22., szo - 14:30 időpontban
Cikkek
Pats-Jets

Megvan a pozitív szezon, újabb győzelem, ami immár zsinórban a nyolcadik volt ebben az évben. Kell-e ennél több a szezon ezen részénél? Olvasgatva a netes kommentszekciókat, a szurkolóknak igen. Sokan fanyalogtak, hogy nem játszottunk jól, voltak hibák, a Jets sokat futott, a meccs szorosabb lett a vártnál és így tovább. Természetesen érthetőek ezek a reakciók, de nem jogos elvárások és egy nagyon kényelmes buborék világban létezik csak ilyen teljesítmény.    

A játékterv    

Ez a Jets nem jó csapat, sőt gyenge. De a 7 vereségéből, amit eddig elszenvedett, 5 alkalommal is egy birtokláson belül tudott maradni. Tehát egy nagyon szívós csapat, amelyik képes villanni a speciális egységben és ezzel váratlanul befolyásolja a meccs kimenetelét. Egyértelműen kirajzolódik, hogy minimális kockázatot akarnak vállalni a támadóknál és inkább a védelem és a DVOA rangsorban első ST egységükre próbálnak támaszkodni, amíg az eredmény nem kényszeríti őket passzjátékra.

Justin Fields a múlt héten is botrányosan teljesített a levegőben, így nekünk nem volt más dolgunk, mint olyan környezetet teremteni, ahol ezt a fegyvert kell használniuk. És itt jön az, hogy miért sikerült nekik több yardot hozni a földön, mint azt jó pár szurkoló szerette volna.     

Ehhez tudnunk kell, hogy a Patriots eddig is nickel felállásban állta útját az ellenfeleknek. Tehát nem alkalmaztunk Big Nickel formációt, ahol egy harmadik safety jön fel a boxhoz, és nem használtunk 3 linebackeres opciókat sem a futás megállítására a meccsek jelentős részében. Tehát egy könnyebb csomaggal voltunk fent, mert Marcus Jones minden esetben ott van a pályán nickelbackként. Ez egy veszélyes kísérlet, hiszen a futás ellen erősebb, nehezebb csomagokat szokás felpakolni, de mi nem akarjuk a passzvédekezést feláldozni és nem akarunk olyan helyzetbe kerülni, ahol a formáció miatt a kelleténél nagyobb haladást engedünk a támadóknak.     

Jelenleg nickelben -0.01 EPA vagyunk futás ellen, és amíg ez így marad, addig a mi védelmünk diktálja a meccs tempóját.    

Értelemszerűen futni kisebb átlaggal lehet, mint passzolni.     

Ez a Jets ellen is így maradt, hiszen nem akartunk a gyenge QB teljesítménynek segíteni azzal, hogy lassabb védőket teszünk az elkapókra, inkább maradtunk a tervnél, hogy majd fogjuk a futást a könnyebb csomagunkkal amennyire csak tudjuk. Tettük ezt annak ellenére is, hogy tisztában voltunk vele nem csak a futók, de az irányító is termelni kívánja a földön a yardokat.    

Ez egy magyarázat arra, miért tudott a Jets ennyit futni ellenünk. Amúgy a Bucs is ugyanígy 5.0 yardos átlaggal haladt már a múlt héten. És persze az is válasz, hogy egyszerűen nem lehet minden meccsen dominálni az erősségekkel sem, mert mindig van egy ellenfél a pályán, aki ha jól felkészül, akkor keresztül tudja húzni a számításokat. Így lehet eltüntetni egy-egy meccsre domináns pass rusht, vagy lehet kikerülni elit passzvédekezést. Ez nem azt jelenti, hogy mindig hengerelni fog egy csapat.    

Ráadásul a Jets elleni meccs egy Trap Game volt számunkra, ahol jószerével csak veszthettünk. Mindenki elkönyvelte a sikert, Vegasban 12 pontos favoritok voltunk, amire 2020-as években nem is volt példa. Márpedig ilyen meccsen nem szabad feltárni olyan elemet a playbookból, amit még nem mutattunk meg a ligának, abból kell főzni amit eddig bevetettünk, vagy eddig használtak a Jets ellen a többiek.    

Csütörtöki összecsapás, rövid hét, kiesik 3 nap a felksézülésből. Sérülésveszély van, láthatjuk hányan esnek ki TNF alatt hetente. 

Ezért kerülni kell a kockázatokat, gyakorlatilag kettes-hármas fokozatban kell lehozni a meccset, és ha az eleje úgy alakul, ahogy az ellenfélnek komfortos, akkor picit nehezebben alakul ki a fölény. Természetesen ha nagy lenne a baj, akkor be kell indítani a rakétákat, de ezúttal erre nem volt szükség szerencsére.    

A támadóknál a gyors játékot próbáltuk erőltetni, ami abból is látszik, hogy Drake Maye 16 passzkísérlete is 2.5 másodpercen belül lett elindítva. Ezekből pedig parádés teljesítményt adott le. Elsősorban Stefon Diggs lett célba véve, aki parádésan szedte szét a Jets zónáját.     

 


Drake Maye 10-19 yard között első a ligában. Ezt próbálta elvenni a Jets, és erre reagáltunk ezekkel a 10 yardon belüli opciókkal. Jól látható az adjustment és az edzői munka ebből a képből is. És a nagy játékoknál volt lehetőség megoldani, csak éppen parádés védőmunka jött az ellenféltől Hollins ellen például. Ez már szerencse kérdése, hogy éppen mikor sikerült ezt így kivitelezni.    

Amúgy is hihetetlen, hogy mennyire nagy szerepe van a szerencsének, hogy egy csapat így tud állni, mint most a Patrtios. Erre Diggs a legjobb példa.    

Most már ismert, hogy a free agency alatt a Denver és mi futottunk érte versenyt. Úgy döntött minket választ. A Broncosnál pont egy ilyen WR hiányzik a sorból, hogy Nix hiányosságait elmaszkolják teljesen és abszolút contender csapat legyenek az elit védelmükkel megspékelve. Ráadásul Diggs előbb épült fel, mint várható volt, és visszafogott terheléssel is élete legjobb számait hozza. Nem a yardokban, hiszen ahhoz kellene a több snap és target, de elkapás teljesítményben, sikerarányban top formában van.

 



És akkor azt is vegyük ide, hogy Godwin és Aiyuk is előbb volt a tornasorban nálunk, tehát ő csak azért kerülhetett szóba, mert a másik kettő nem jött. Godwin kb kiülte az évet, Aiyuk meg úgy fest nem egy csapatbarát fickó, hiszen most vett el tőle a 49ers rengeteg garit, mert nem volt hajlandó bejárni a csapatértekezletekre. Ezzel szemben Diggs sérülten is ott volt, mentorált és vezetőként viselkedett, majd az edzéseken is diktálta a tempót.    

Óriási szerencse, hogy ez az elkapó kérdés ilyen kimenetellel zárult, hiszen nem rajtunk múltak a dolgok. Mi a két másik WR-t választottuk, ők nem választottak minket, vagy a csapatuk tett keresztbe. Diggs esetében is a játékos kezében volt a döntés, mert más is akarta. Ezért is mondjuk mindig, nem szabad csak egy szemszögből nézni a döntéseket és kimeneteleket.    

A meccs dinamikája

Alapvetően meghatározta a találkozót, hogy ismét pontokat engedtünk a nyitó drive-ból, ami kellően kedvező helyzetbe hozta a vendégeket. Maradhattak a tervüknél és erőltethették a futást. Azonban az első félidőben már több 1st downt nem tudtak összehozni. Ez is mutatja, mennyire kezünkben volt a találkozó és csak arra kellett figyelni, ne adjuk el a labdát, ne villanjon a Jets ST és ne kockáztassunk semmit.



Ebbe illeszkedik két olyan edzői döntés is, ami ellentmondott az évben látott tendenciáinknak. Az egyik egy negyedik downos szitu, ahol két yardnak nem mentünk neki, hanem inkább puntoltunk. Ez is bizonyítja a bizalmat a védelembe, és hogy nem sokra tartottuk az ellenfél támadóit. Nem kellett mindenáron megoldani ezt, nem voltunk pontkényszerben, nem kellett kést nyomni a torkukhoz, mert vérezték ők maguktól szép lassan is.    

Mivel alig bírtak haladni, így minél hosszabb pályát kellett adni nekik és bár a szezonban kiemelkedően jól oldjuk meg az ilyen negyedik kísérleteket. Ez most jól illeszkedett a meccs képébe és a trap game jellegbe is.    

A másik szitu a félidő végi time management volt, ahol borzalmasan konzervatívan (rosszan?) döntöttünk. Érthető Vrabel ragaszkodása a kettős csapáshoz, hogy a félidő utolsó és a második félidő első birtoklása is a mienk legyen és ezekből pontokat tegyünk a táblára, de most annyira nem akartuk visszaadni véletlenül sem egy inkompetens támadósornak a labdát, hogy bent hagytunk időkéréseket és távoli mezőnygólra kényszerültünk emiatt.    

A karma vissza is köszönt, mert kihagytuk. De ez is csak azt mutatja, mennyire óvatosan kezeltük a hibázási lehetőséget és mennyire sokat ért ezen a meccsen nekünk 3 pont is, hogy az ellenfél kikerüljön a komfortjából, amivel szinte kapásból meg is nyerjük a meccset, mert passzal nem fognak megverni minket.    

Amint átvettük a vezetést, egy pillanatig nem volt kérdés, ki nyeri meg ezt a meccset.    

 


Szóval ezért tűnt döcögősebbnek ez a meccs a szurkolóktól elvárt gálához képest.

A Jets ráadásul már eleve drop-8-ra rendezkedett be, amit eddig nem nagyon tettek, emberfogásból mindössze három volt az első félidőben, a többi zóna, harmadik downra pedig ugyanazt vették elő, amit Flores csinált Maye ellen, vagyis visszahúzni mindenkit és megfojtani a passzjátékot.    

Mivel Glenn is védőguru az ellenfélnél, így kijelenthetjük, hogy Drake ellen most már látványosan készülnek az ellenfelek és félnek tőle. Természetesen nem rest senki lemásolni, ami működött korábban, így ez a drop-8 vissza fog köszönni a többi meccsen is ellenünk.    

Hogy mennyire drasztikus átalakítás ez és mennyire nem tudtunk készülni belőle a Jets szemszögéből nézve, azt megmutatja az az adat, hogy a meccsen 78%-ban zónázott az ellenfelünk, miközben a szezonban eddig pont fordítva történt és nagyjából ugyanennyi emberfogásos hívásuk volt.     

A mi támadócsomagjaink is megváltoztak, hiszen Hooper távollétében nem volt klasszikus második tight endünk. Westover teljesen súlytalan volt a szerepben, fullbacknek is az sajnos, de ott Tonga legalább kiváltotta eredményesen. A run blocking azonban megkövetelt még támogatást, amit Ben Browntól kaptunk meg. Ő jött be a Jumbo felállásokban és oldotta meg a hatodik blokkoló feladatát a vonalon. Ez is beszédes, hogy előbb használunk falembert tight end feladatokra, mint Westovert, vagy a gyakorlóból valakit felemelve a meccsre.     

Főleg azért érdekes, mert CJ Dippre iránt más csapatok adtak be igénylést és vitték volna rosterre, de marasztaltuk, ő pedig Bradyn Swinsonnal egyetemben örömmel maradt is. Mindkettő kiemelte mennyire imádnak itt lenni, ehhez az öltözőhöz, csapathoz és edzői gárdához tartozni. Ez a kultúra meglétét igazolja.    

De vissza a meccshez és a personnelekhez.    

Brownt és Tongát a passzjátékban nem használhattuk, Westover meg ügyetlenkedett ezekben, így McDaniels a 10 personnelben látta a megoldást. Az egy futó és négy elkapó formációt soha ennyiszer nem használtuk még az idényben, de a fentiek fényében nem csoda, hogy előkerült. Sőt, Boutte visszatértével is meg lehetne ezt próbálni, mert nélküle jelentőset estünk minden mutatóban.    

 



Kyle Williams nagyon nem találja az összhangot Maye labdáival, nincsenek az irányítóval egy gondolatsíkon. Gyakorlatilag csak felé volt borzalmas a QB teljesítménye, de nagyon remélem hogy megugorják ezt az összecsiszolódás dolgot minél hamarabb.

Maye nagyon jól szedte szét a Jets zónáját, remekül mozgott a zsebben, egyre magabiztosabb dobásokat mutat be. Ezúttal is volt olyan play, ahol lemehetett volna, de inkább megoldotta. Itt Campbell nem volt a helyzet magaslatán, de szépen korrigáltak a srácok.    

 


Ez a play hátulról jól mutatja, hogy a QB mennyire tudatosan védi a labdát és tanult a hibákból, majd nagyszerűen lép fel, ha már hagytak neki egy lélegzetvételnyi helyet.  

A sackekből továbbra sincs gondunk egyébként, mert a második legkevesebb yardot veszti belőle, ami azt jelenti, hogy a következő downon is sikerrel kecsegtet a támadásunk, illetve számos alkalommal jó játék születik amikor nem sikerül bezsákolni hiába van a nyomás a nyakán.    
 

 



Már szóba hoztam a kettős csapást, amit JMD scriptelt drive-jai nagy mértékben támogatnak. Az egész ligát tekintve kiemelkedő teljesítményt nyújt az OC. Erre a munkára és Maye elit teljesítményére építve messzire lehet jutni idén. Ezen a meccsen in-breaking route után 12/16 -os passzarány és 158 yard jött JMD elképzeléseinek hála.    
 

Nem véletlen, hogy a Super Bowl részvételünkre 12 százalékot, az első kiemelésünkre pedig 46 százalékot adnak a fogadóirodák. Ez már nem csak a sorsolás miatt van így, ami persze továbbra sem nevezhető nehéznek. De hozzátenném azoknak, akik ezen lovagolnak, hogy a Pats pozitív mérlegű csapatok ellen 3-1 és csak a Steelers ellen buktunk, ismerjük az okokat, míg a Chiefs 1-5 hasonló ellenfelekkel szemben.    

Szóval ne degradáljuk le ennyivel a sikert, főleg mert az NFL egyik legjobb támadóegysége címet kiérdemlő Rams offense se túl komoly menetelés mellett lett bajnok. Aztán ki emlékszik már erre? Azokat kell legyőzni, akik az utunkba kerülnek. Ahogy a 2001-es Patriots is tette, akiknek szintén nem hemzsegtek az elit ellenfelek a sorsolásukban.    
 


 


Van egyébként egy kabinet mozdulata Maye-nek, ami a skip-n-rip elnevezést kapta. Minden meccsen látjuk tőle és halálos magabiztossággal dolgozik ezekből. A jobb lábáról picit elrugaszkodva engedi el futás közben a labdát és szinte nem hibázik belőle.    

 

Maye kapcsán ki kell emelni a magabiztosságot és azt a dominanciát amit a vonalon képvisel. Ugye most már abszolút ő a felelős a presnap feladatokért, ő azonosítja a Mike-ot, ő hívja a protectiont, ő mozgat át játékosokat az alapján mit lát a védelemtől, ő választja ki a play irányát, ő adja a jelet és riasztja a többieket ha lát valamit és így tovább. Ez azt hozza magával, hogy szinte mindenre készen áll, amit a védelemtől látni fog a játékban. Nem nagyon éri felkészületlenül semmi, ezért tűnik ennyire magabiztosnak és könnyednek a végrehajtás.  

És ezért tudunk majdnem 50%-ban under center felállásból indulni, ami JMD szerint hatalmas segítség a play action és draw futások valamint az rb pass protection terén. Hihetetlenül jól fejlődik a másodéves játékos.  

 

 

A futójáték    

Henderson megint betett a közösbe 3 TD-t, de kérek mindenkit, ne essen hasra a box score statoktól. Jonas Gray is szaladgált annak idején 4TD-t, meg LaGarrett Blount is összehozott 19-et. Ettől egyik se volt elit futó, sőt egyiknek NFL pályafutása se volt.    

Hendersont más mérőszámok minősítik, amik közül az egyik az EPA.    
 


Jól láthatóan messze volt az elit teljesítménytől 3 TD ide vagy oda. Ennek az az oka, hogy ezeket a TD-ket minden NFL szintű futó megugrotta volna, hiszen ezekben a fal óriási segítséget nyújtott. Egyszer konkrétan 5 yardot betolták a tömeggel, másiknál jól bújt be a blokkok mögött. Egy másik TD-t ígérő futása is volt, amikor bámulatos block jött Wilsontól, és ezt próbálta meg kihasználni az újonc futó.

Itt Wilson féle domináns játék, amiből sokkal többre lenne szükség tőle.

 Ez meg a betolt TD, ahol előtte azért jár a kredit a nagyszerű irányváltásért és berobbanásért Hendersonnak:

Az elkapott TD meg JMD és a play design mellett (amivel Diggsre húzta a védőket a korábbi játékaink miatt) Maye érdeme, meg a Jets védők reagálásának okozata. Legkevesebbet Henderson tette hozzá az érintettek közül. Igen, megfutotta az útvonalát, de ez alapelvárás egy NFL játékostól.    

A másik ami csapatszinten is meghatározza a lehetőségeinket, az továbbra is a korai downos futójátékunk. A rövid yardokat Tonga és Brown bevonásával már többnyire megugorjuk, de normál csomagokban még mindig botrányos.    
 

Ha passzal indítottuk a játékot, akkor elég sikeresek voltunk. Ez eddig is jellemző volt ránk. Ha futással, akkor azért a Jets D ellen is akadt probléma. Márpedig itt a fal kohéziójára nem lehet panasz, mert a 11 meccsből 10 esetben ugyanaz a felállásunk volt a kezdőt illetően. Ez a passzblokkban segítség, a futás támogatásban meg akadály, mert nincs új eszközünk a jelek szerint. Ez az ötös idén ezt tudja és nem is lesz jobb tartósan soha.     

Persze egy-egy meccsen majd kijön egy dominánsabb teljesítmény, de alapvetően nem tudunk futni és ez behatárolja a lehetőségeinket és nehezebb helyzetet eredményez Maye számára. Pass rushban erősebb, vagy komplexebb védelmek ellen ez biztosan nagy probléma lesz majd. Mondanám, hogy muszáj javulni, de már Tonga és Brown is be lett vetve, a korai downokra meg nincs segítség a rosteren jelenleg.

 


Stevenson visszatérése segíthet Hendersonnak, aki a snapek 90%-ában a pályán volt, ami egy újoncnál a túlterhelés határa, ha tartósan ezt várjuk el tőle. A Texanstól kirakott Dameon Pierce egy lehetőség lenne kis életet lehelni az egységbe, mert ő kifejezetten a gap futásokban érzi otthon magát, McDaniels pedig küldhetné be a darálóba és a többiek sem amortizálódnak addig.    

Védelem    

Gonzalez továbbra is elit teljesítményt ad le. A liga legjobb cornere, így a hátralévő meccseken is nagy segítséget kell adni a csapatnak. Most sem volt kérdés, hogy ő volt az úr a háznál.    

 



Kell is majd a támogatása hátul, mert harmadik downokon a pass rush hiánya miatt erősen javulnak az ellenfeleink. Amíg a Bills és Josh Allen ezeket közel 45%-ban oldotta meg, addig a következő csapatokat sikerült 20%-on tartani és rendre puntra kényszeríteni.    

A Bucs 38.5, a Jets pedig 57.1%-os sikerarányt ért el, ami egyértelmű jele, hogy nem érünk oda, a védelem gyenge pontjai pedig egyre inkább megmutatkoznak a szezon ezen részében. Ebben ugye segít a nickel felállás, de ha a futás beindul ellenünk, akkor nem tudjuk ezt alap csomagként használni és muszáj lesz nehezebb fickókat behozni a run stop fontossága miatt. Ez egyébként a támadóknál is látható, hogy mivel nem megy a futás, könnyebb csomagokkal is próbálkozhatnak ellenünk, amivel a passzjátékunk kerülhet veszélybe.    

Szóval a pass rush a béka segge alatt van kritikus helyzetekben és Milton Williams kiesése csak tetőzi a problémákat. Egyértelműen ő volt a defense oldalon az Alfa, tőle jött konstans olyan teljesítmény, ami felemelte a többieket és az védelmet is. Természetesen ez egy mély egység, mert Farmer, Durden, sőt a Jets ellen Gregory is hozzá tudott tenni eddig. De hogy ez tartósan is elvárható-e tőlük az kérdéses.     

Teljesen más beugrani szituációtól függően és testre szabott feladatot megoldani, mint azon kívül szerepet vállalni és akár 3 downon is pályán lenni a meccs teljes egészében. Ha Barmore esett volna ki, akkor kevésbé aggódnék, mert bár ő is nagyon jó és fontos játékos a csapatban, de Williams sokkal jobban és egyenletesebben teljesített eddig. Köré könnyebb lett volna felépíteni a többieket, hiszen Barmore még Williams mellett is eltűnt néha meccsekre.    

Most ezt nem teheti meg, vezérként kell teljesíteni minden snapben.    

A Jets ellen szezoncsúcsot jelentő 63%-ot játszott, ami mutatja, hogy mennyire nem ő volt a domináns a DLine játékunkban. Most muszáj lesz terhelni és előlépnie tartósan. Nem vagyok meggyőződve, hogy készen áll erre.

Szó volt róla, hogy nem nagyon játszunk erős csomaggal, de nagyon sok opciónk nem is lenne rá. Tartósan egy Tavai féle srácot nem lehet fenntartani, mert elkezdik majd behúzni coverage-be a támadók és akkor az ott a veszett fejsze nyele lenne. Gibbens és Spillane is inkább a rombolásban, mint az emberfedezetben erős. Előbbi megint szétrobbantott screneket és már a backfielden megállította a futót a passz után. Hihetetlen mennyire jól érzi ezt ebben a rendszerben.    

Dell Pettus léphetne még fel a boxba, de a 3 safety abszolút nem volt képben egyszerre a pályán idén. Pedig a kedvencem Pitts ellen is nagyot védekezett kulcs pillanatban, most pedig 9 snapben a csapat legjobbja volt konkrétan. Lassan el kell jönnie az időnek, hogy bevonjuk őt a terveinkbe. Vrabel nagyon elismerően beszélt róla, akárcsak az ideiglenes DC Kuhr.    

A szezon elején problémának tűnt a sok missed tackle, bár akkor is higgadtságra intettem az aggódokat. Mostanra ez teljesen beállt és 11.4% az arány, ami a hetedik legjobb. Az pedig, hogy ezekből mindössze csak 312 yardot vesztettünk az jól mutatja a védelmi séma elvárásait, hogy mindenki támadja a labdást és próbálja megszerezni azt.  Előre megy mindenki, nincs letolt gatyával tolatás.

A Special Team nagy feladat előtt állt, hiszen a Jets elit egysége mindenre képes. Most mindössze 6 yardot hoztak punt returnből és kickoffnál is csak 23.8-at, mivel nagy játékot ezen a területen nem engedtünk, a támadóink labdát nem adtak el, így a Jets offense kénytelen lett volna saját erőből megnyerni a meccset. Erre sok sansz nem mutatkozott.    

Itt ki kell emelni Schooler teljesítményét, aki Pettus mellett a csapat másik legjobbja volt. Persze ezek ilyen szürke eminenciás feladatkörök, de elévülhetetlen érdemei vannak ebben a győzelembe. Elit teljesítményt adott le.

Összegzés:    

Ez a meccs nem arról szólt, hogy bemutassuk, hol lehet a Patriots plafonja. Arról szólt, hogy tartsuk a tempót, ne adjunk információt a többi csapatnak az eddig rejtett dolgainkról, hozzuk a kötelezőt és menjünk tovább. A szezon java most jön, novemberben indul minden csapatnál az élesítés, most jönnek a frissített playbookok. Mi pedig jó ritmusban vagyunk, jól állunk, és ami ennél is fontosabb: nagyon tudatosan építkezünk a labda mindkét oldalán. 

Ez nem feltétlenül döcögés volt. Ez egy megfontolt stratégiai győzelem, ahol annyit adtunk ki amennyit kellett. És az nagyon jó hír, hogy már ezen a szinten vagyunk. Persze lehetett volna ez még simább, ha nem marad ki a mezőnygól, ha Diggs nem dropol egy sima szituban és mehet tovább a drive, ha Hollins mély passznál a védő nem mutat be bravúrt, mert ha ezek bármelyik vagy mindegyike megvan, akkor még simább, vagy akár gálázó győzelmet is arathattunk volna.  


De így is nagyon sima és magabiztos siker lett ez, hogy saját magunk hagytunk benne pontokat a drive-okban.     

Arra egyébként, hogy mennyire jól épülünk, az egy nagyon jó bizonyíték, hogy Thomas Brown tight end coach és pass game coordinator neve már most felmerült lehetséges HC jelöltként. Ez azt jelenti, hogy egy OC szerep simán kinéz neki máshol, ahol védelmi beállítottságú HC lehet mellette.    

Nem örülnék ha elvesztenénk, de a jó munka mindig ezzel jár sajnos. 

Zsinórban nyolcadik alkalommal értünk el 23 pontnál többet és kaptunk kevesebbet. Ez eddig két csapatnak sikerült korábban. Mindkettő bajnok lett. 

 

 

Nagyító alatt

Hozzászólás

dravait küldte be 2025. 11. 22., szo - 15:47 időpontban

Remek cikk ismét, köszönjük!

Az sajna feltűnő volt, hogy Kyle Williams mennyire nincs összhangban az irányítónkkal. A múltkori elrohanós TD-je után szerintem mindenki azt várta, hogy jobban ki tudjuk használni a döbbenet gyorsaságát - ez benne is volt a hívott játékokban, ha az elkapás megvalósult volna. De háromszor egymás után lett sikertelen passz és érzésre Williams volt nem jó helyen, nem Mye passza volt rossz. Ezt nyilván látták JMD-ék is, remélem sikerül ezen fordítani, mert tényleg rettenetesen gyors a pali, ha elkapja a labdát és le tud fordulni a védőről, onnantól nemigen érik utol...

Nehéz megmondani mi okozza a problémát, mert Williams nem számít rossz útvonalfutónak. Tavaly Douglas is hasonlóan képtelen volt ott lenni ahol kellett, szóval reméljük az idő és a gyakorlás ezt megoldja, mert KW rengetegszer megveri a védőjét és ezt elkapásokkal kellene megkoronázni egy jó passz után.

Hát zseniális lenne, ha Henderson és Williams sebességét ténylegesen be tudnánk építeni a játékokba, de ahhoz mindkettőjüknek fejlődni kell még. JMD-ben nyilván megvan a képesség, hogy hogyan építsen a jelenlegi képességeikre, illetve milyen módon tudják őket fejleszteni. De szerintem látható, hogy két igen tehetséges srácról van szó, akik előtt még komoly jövő állhat, és ebben a Patriotsban meg is van a lehetőség a fejlődésükre.

Elm küldte be 2025. 11. 22., szo - 18:46 időpontban

Ha jól látom a tracker oldalon, tegnap lejárt a waiver ideje Pierce-nek, és nem vette fel senki. Lehet, hogy mi se adtuk be a kérelmet?

Gondolom, most oda megy, ahova akar.

Nem adtunk be, de nekünk ez gyakorlatilag mindegy kategória volt, mert utolsó előttiek vagyunk a listán. Tehát csak a Broncos van mögöttünk. Mondjuk ha akartuk volna, akkor rá kellett volna mozdulni. Így szinte minimális az esély rá, hogy képben legyen nálunk. 

taizoli küldte be 2025. 11. 22., szo - 19:09 időpontban

Kiváncsi vagyok, hogy Diggs döntésében, hohy houzánk jön, szerepet játszott-e, hogy 2 szer játszhat a Bills ellen :)

szerintem nem, de nem tudom mit ajánlott a Broncos pénzben, években és gariban.
bár nálunk is át kellett menni az orvosin még a szerződés aláírása után is, amit ha nem tsz meg, akkor annullálja a kontraktot. Nem hiszem, hogy ennél kedvezőbbet mondott volna le értünk. De lehet hogy a Maye vs Nix kérdés döntött.

De ezzel a Diggs játékkal az egy nagyon erős csapat lenne, Nix limitáltsága ide vagy oda. Nekünk meg nagyon kellett ő az öltözőbe és a pályára is. Tehát ez egy óriási mázli, hogy így alakult a WR választás. Lehet nagyon nagyon sokat jelent ez januárban/februárban.

Diggs Marylanben szuletett. Siman el tudom kepzelni, hogy nem akart a "semmi" kozepen, Denverben elni. Azt mar kiprobalta Minnesotaban. A keleti part tetszik neki, itt vannak a baratai, csaladja. Ha 2 csapat kb hasonlo osszeget tesz le, ez lehet dontopont.

Lehet. Nem tudjuk mennyire egyszerűen gondolkodik valaki. A Vikings is megfelelt neki évekig. Kellene ismerni a Broncos deal részleteit.

Elképzelhető hogy ide akart jönni, mert mintha az rémlene, ment a hiszti azzal kapcsolatban, hogy Diggs bepánikoltatott minket, hogy elmegy másik csapathoz is vizsgálatra és tárgyalásra megy. És emiatt gyorsan túlfizettük.

Amiről persze kiderült, hogy se túlfizetés, se pánik nem volt. Egyszerűen dönteni kellett, ha akartuk őt a sok minket nem akaró WR után.