Nagyító alatt - 3. hét: Patriots vs Steelers

Újabb hazai meccs, újabb vereség. Ezúttal nem csak az ellenfél, de a Patriots is rengeteget tett érte, hogy ismét vesztesen hagyja el a pályát a csapat. Öt eladott labdával a legjobb csapatoknak is nehéz sikert aratni, mi pedig még messze vagyunk a legjobbaktól a látottak alapján.

Mielőtt nagyon letargikus lenne a felvezetés, át is váltok a reálisabb üzemmódba. 

Ellenfelünk az utóbbi 4 évben +36-os turnover mutatóval messze a liga legkiemelkedőbb eredményével bír, és ennek okát megtapasztalhattuk mi is. A labdavesztéseink zöme ugyanis nem a játékosaink gyengesége miatt valósult meg, hanem nagyszerű védőmunka előzte meg. Ritka, hogy egy csapat kétszer is eladja a labdát a gólvonalon, ahogy az is, hogy 4 fumble mellé még egy interception is kerül az eladott labda rovatba.

De ha nem siránkozni szeretnénk, hanem a dolgok valódi állását nézzük, akkor azt láthattuk, hogy egy borzalmas kezdés (0-14) és 4 eladott labda után, amiből kettő a gólvonalon történt, mi támadhattunk a vezetésért a 4.negyedben.

Ha ez nem a csapat erejét mutatja egy szurkolónak, akkor az más valószínűleg kávéházban ül. 

Teljesen jogos az a felvetés, hogy ez a Steelers D, már messze nem az a rettegett egység, mint volt egykoron és akár a liga alsó részében kap majd besorolást az év végére, de mondjunk már példát az elmúlt évekből, amikor 0-14-ről négy eladott labda után a Patriots képes volt a vezetésért támadni?

Sőt, az ötödik elvesztett labda után is támadtunk az egyenlítésért és haladtunk előre könyörtelenül. A Brady utáni években ilyenre nem volt példa, mert két birtoklás hátrányban eladott labda nélkül se nagyon jöttünk vissza a meccsbe, nem hogy még ennyiszer el is hagyjuk azt menet közben.

És kérek mindenkit, ne azt vegye ki a szavakból, hogy hú de nagyon jól játszottunk, galaktikus űrbéli teljesítményt adtunk le, hanem azt, hogy a csapat túlélt olyan helyzeteket, amik szinte minden csapatot a padlóra küldenének. És igen, ehhez kellett ez az impotens Steelers támadósor, és az egyéni villanásoktól eltekintve csapatszinten gyenge védelem. De hát most ők voltak az ellenfél, ellenük lehetett megmutatni milyen fából faragtak minket.

A játékterv

A védőknél és a támadóknál is akadt bőven olyan elem, ami nem működött egyáltalán vagy csak részlegesen. Kezdem a meccsen jobbnak tűnő egységgel, a védelemmel. Azért írom így, mert ők adták vissza a labdát számtalanszor a Maye vezette támadóknak, és a játékosokon valóban semmi nem múlt, megtettek mindent amit tudtak. Arról nem tehettek, hogy Terrell Williams távollétében Zack Kuhr által vezényelt játékhívás finoman szólva is a béka segge alatti szintet súrolta a nyitó drive alatt. 

A blog discordján csináltam képeket erről a sorozatról, az alapján nyugodtan mondhatjuk nem volt jó a felkészülésünk (ismét) és amivel a meccsre érkeztünk a védőknél, az teljes csőd volt. Két mély safetyvel álltunk fel, valamiért rettegtünk Rodgers hosszú átadásaitól és a nem túl veretes elkapósortól, és cserébe 7 emberes box mellett képzeltük el a futás limitálását. Értelemszerűen nem limitáltunk semmit, 3-4-5 yardon érkezett az első kontaktunk, amik szokás szerint megint sikertelenek voltak. Így 9, 6 és 11 yardos könnyed szaladgálással nyitottak a vendégek.

A Missed tackle százalék külön bejegyzést érdemel, erről majd később.   

A helytelen stratégia laikusoknak is feltűnhet, a statisztika szerelmesei pedig azt láthatták, hogy Rodgers 31.helyen van az 5 yardon túli passzokban, 26.helyen 10 yardon túl, és 29.helyen 15 yardon túl. Ráadásul a levegőben megtett passz átlaga 5.1 yard. Egy darab szeparációra képtelen Metcalf a fenyegetés, mégis ezen mélységi támadás ellen rendezkedtünk be.    

Vajon miért gondoltak erre Vrabelék?

Az meg csak hab volt a tortán, hogy a bunch formáció ellen darabra sem voltunk meg, hiszen a 3 elkapóra mindössze 2 CB jutott. Egészen szürreális jelenet volt ez a meccs elején, gyakorlatilag mintha nem NFL szintű felkészítés történt volna a héten. Ennél még a Mayo féle banda is nehezen tudott volna rosszabb koncepciót megálmodni.

A második drive alatt már látható volt, hogy szemléletváltás történt, plusz embert hoztunk a futás ellen, Spillane pedig minimálisan lett kimozgatva a pálya tengelyéből hozzá nem illő feladatokkal szélre. Ennek eredménye egy rekord lett, ugyanis előtte soha senki nem jegyzett még az elmúlt 25 évben15 tackle-t  labdaszerzéssel és negatív yardos szereléssel megspékelve egy meccsen mifelénk. Ráadásul ez olyan hatékonnyá tette a védekezést, hogy a Steelers a harmadik negyedben mindössze 1 yardot tudott haladni, de a két kezdeti yardjaik után sem vitték túlzásba a termelést. Mindössze 85 yardra futotta a 2. és a 3. TD közötti 4 driveban.   

A második drive még a flagekről szólt, azokkal lökdöstük előre az amúgy már akkor limitált Steelers támadókat. Aaron Rodgers élete egyik legrosszabb meccsét tudta lehozni, végig komforton kívül volt, ami mindenképpen Kuhr dicsérete  a borzalmas kezdés után. Nagy kár érte, hogy rossz felfogással érkeztünk a meccsbe, nagy kár a szabálytalanságokért, mert a védelem elit szinten teljesített ezen ellenféllel szemben. Gyakorlatilag csak az edzőkön múlt, hogy nem tartották 10 pont alatt a vendégeket. A szabálytalanságok is a felkészülést tükrözik vissza, mert vagy ennyire ki van hegyezve a feladat ezeknél a szituknál hogy a határon játszanak, vagy kompenzálniuk kell tudásbéli különbséget, ami megint a coachingot és a gameplant minősíti.

Érdekes, hogy amint sínen voltak az egyéni feladatok, abban a pillanatban működött a rendszer is. Néhol az agresszív playcall még túlhúzta az optimálisnál a dolgokat, de a büntetések gyakorlatilag megszűntek. Az agresszió a Mapu blitz volt a második drive során, amit Rodgers egyből büntetett is, tökéletesen olvasta a hívást. 

Sokat segített, hogy Alex Austin leült a borzalmas teljesítménye okán, így nem kellett neki tight endeken védekezni, ami egész egyszerűen nem fekszik a játékosnak. Robert Spillane rombolhatott, és nem kellett futókkal és elkapókkal versenyt fusson, kivettük az érthetetlen cover és blitz szerepekből. Ellissnél is sikerült észrevenni, hogy nem kezdő játékos és szituációs feladatokat lehet rábízni csupán, mert megint elrontott rengeteg szerelési kísérletet. 

Szóval az átalakítások után, mindenki a saját tudásának megfelelő feladatban kellett kibontakozzon, és micsoda meglepetés, sikerült jól teljesíteni. A támadók ennyi hibáját is ki tudta volna küszöbölni az egység, ha jó tervvel érkezünk a meccsbe és nem kell 0-14-ről nekidurálni magunkat a szükségszerű változtatások után. Viszont legalább hajlandóak és képesek voltak váltani az edzők, ami reményt adhat a továbbiakra.

A rendszert végre láttuk működni, ez mindenképpen bizakodásra adhat okot. Ha megtalálják a következő offseasonban az ebbe illeszkedő linebackert és safetyt, valamint hoznak nagy darab cornert a tight endek ellen, akkor ez egy pusztító védelem lehet idővel. Az út jó, végig kell menni rajta.

A támadóknál is megvolt a terv, ez pedig pontosan ugyanarra épült amit a szurkolók is tudtak a meccs előtt. Ez a Steelers védelem nagyon gyenge volt az első két héten a futás ellen, így joggal várhattuk, hogy majd domináljuk ezzel a játékelemmel őket. 

McDaniels is így vélekedett, sőt, ő még azt is tudni vélte, hogy a Will Campbell, Jared Wilson páros oldalán lesz a legsebezhetőbb az ellenfél. Észrevétele jogos, a két újonc jó a futásblokkolásban, Watt felé nem futunk, így majd balra tartva támadjuk a gyenge pontokat. De mindig van egy ellenfél is a pályán, aki szintén tudta mi a gyenge pontja és mit fog majd a Patriots támadni. Ezért mantrázzuk folyton a self scouting fontosságát, és hogy az analitika igenis számít és megmutat dolgokat.

Hiába volt a meccs előtt gyenge futás ellen a Pittsburgh védelme, ha ezen az estén minden erőfeszítést beáldoztak ennek a stabilizálására. Úgy voltak vele, hogy verje meg őket Maye és a zsenge elkapósor, de futással ne domináljuk őket.

Itt van Henderson futásainak iránya, ami megmutatja a tervet:

Azt hiszem jogtalan az a feltételezés, hogy mi nem tudtuk hol akarunk nyerni, de sajnos ezt tudta az ellenfél is. JMD aztán csökönyösen ragaszkodott ehhez az előzetes feltérképezéshez, de csak nem akart működni a dolog. Szóval ne csak a korábbi statisztikából induljatok ki legközelebb, hanem azt is nézzétek mit módosított az ellenfél a korábbi felfogásához képest. Ráadásul amúgy sem megy a futójáték, hiszen amíg passzban 12. a csapat DVOA rangsorban, addig a futójátékunk a 26.besorolást kapta.

This was another example of Josh McDaniels trying to exploit the Steelers' poor run defense on weak-side runs to the left (6 ypc allowed Weeks 1-2).   

NE only gained 16 yards on 5 such runs in the 1st half, including the 10-yard speed option on 4th-and-1 at their own 15. https://t.co/lHQCJI7uUT pic.twitter.com/FY7NC36DpU

— Andrew Callahan (@_AndrewCallahan) September 22, 2025

Mivel szezon előtt a run blocking tűnt stabilabbnak, ez eddig elég váratlan meglepetés.

Szerencsére Josh McDaniels jó OC, így gyorsan átkerült a hangsúly a passzjátékra. Igen változatos módon hoztuk játékba a labdát a levegőben, hiszen az első héten hiányolt bootlegek már nem csak vészhelyzetben vagy random kerülnek behívásra, hanem abszolút a játékterv részei. Drake Maye pedig nagyon jól is néz ki ezekben, lubickol benne, a védelmeknek pedig nincs ellenszere egyelőre. 

Rengeteg motion mellett, ezúttal már az empty backfieldes felállások is debütáltak, de tényleg sok új elem került fel a palettára, ami mutatja, hogy hétről-hétre építünk be új dolgokat a fegyvertárba. Ha nem hagyjuk el a lasztikat, akkor optimális esetben csak 1 drive végződött volna punttal. Nem volt benne az ellenfél csapatszintű védekezésében hogy megállítsanak minket. Viszont egyénileg villantak a Steelers védők, de azzal nem lehet mit tenni. Nálunk is villant Landry, de négy Pats játékos is hiába volt a labda körül, nem került hozzánk a zsuga. 

Más kérdés, hogy nálunk meg csapatszinten volt benne a stop, nem kellett hozzá egyéni villanás. Ez utóbbi azért biztatóbb helyzet, mert azt mutatja működik a rendszer. És a támadóknál is ezért lehetünk optimisták, mert haladtak, rengeteg yardot megtettek, nagyon jó százalékban (4/5) oldottak meg 4.kísérleteket, végig azt történt a pályán amit mi akartunk. Már 0-14 után persze. Nem fogják kiütni a kezünkből a labdát ennyiszer, nem lesz mindig olyan extra megmozdulása a védőnek, hogy labdavesztés legyen a jutalma.

Mike Vrabel azt emelte ki ezzel kapcsolatban, hogy jobb munkát kell végezni azoknak, akik védik a labdás játékost, nem hagyhatjuk ennyire kiszolgáltatott helyzetbe kerülni. És ez egy nagyon jó meglátás, hiszen mindegyik fumble esetén, amit futójátékos vétett, ott az látható, hogy blokkolatlan Steelers védő(k) szerel(nek). Az ilyen szituban benne van a fumble veszélye, most ez így jött ki. Ettől még a rendszer működött, a csapat haladt, a pontok is érkeznek majd. Az egyiknél Onwenu rontotta el a blokkot, a másiknál Hollins imitálta azt a végrehajtás helyett.   

Előbbi amúgy borzalmasan teljesít a fizetéséhez képest, volt egy kb 22 yardos büntetés, amikor ennyivel előrébb volt, mint a megengedett tartózkodási helye.

Drake Maye

Olvastam kommentben, hogy nem az igazi, sok a hiba, stb. Ehhez képest a srác vezérként funkcionál, másodéves korára olyan dobásokat hajt végre elkapók nélkül, hogy nyugodtan csettinthetünk és fényesen láthatjuk a jövőt.   
Hozok pár statisztikai mutatót, mert mindenki a labdavesztésein kattog és elveszi a fényt a valódi teljesítményéről:

Mindezt úgy, hogy az utolsó 2 meccsen nincs 40 yard feletti elkapóteljesítmény a csapatban, amiről majd később írok.

A legtöbb futott yard a QB nevéhez köthető, tehát a futójáték nem képes terheket levenni róla, márpedig jól láthatóan egy play actionre épülő tervünk van idénre. Viszont ha 7 emberes box is elég ellenünk, akkor az megnehezíti a dolgunkat, mert mélységben nem jelentünk fenyegetést, így el lehet venni a pálya többi részét, attól függően melyik védelem miben mesterkedik ellenünk.

Ráadásul Maye úgy hoz ilyen statokat, hogy a futójáték 32.EPA és 27. success rate helyezéssel bír. Mi lenne még futni is tudnánk?

Szerencsére a Steelers a futást akarta mindenáron megfogni, ezzel pedig szabadon hagyta a pálya közepét, ahol Hunter Henry és Austin Hooper kibontakozhatott. Drake Maye nagy barátai leszek ők idén, minden olyan helyzetben ahol lehetőség lesz rá, akkor a tight endjeinket naggyá fogja tenni.

Nem szabad azonban szó nélkül elmenni a hatalmas butasága mellett, hiszen azt a hibát már nem tudta kimozogni a csapat. Bár Douglas megtehette volna a végén..

Maye hero üzemmódja ösztönös volt, és ezt tudatossá kell tenni nála. Nem teheti meg, hogy ne érezze mit ad a mérkőzés, mit követel meg tőle egy play. Amikor az ellenfél támadósora le van nullázva, nyomást lehetne tenni rájuk még a pontszerzés terhével, és ehhez egy mezőnygól is elég, akkor be kell nyelni a sacket és nem valami suta mozdulatsor után még manőverezni a védők sűrűjében. Semmi nem indokolta a döntését, hiszen a támadók folyamatosan haladtak, nem azért nem szereztünk pontot, mert a yardokért küzdöttünk, hanem mert végigmentünk a pályán többször, de valahogy elvesztettük a labdát közben.

Semmi nem történik, ha egy ilyen játékképpel a háta mögött hagyja magát bezsákolni. Előtte is megoldottunk több 10+ yardos játékot, nem a passzjátékkal volt gondunk, sőt akár negyedikre is rámehettünk volna, ahogy tettük azt korábban többször is, akár a saját térfélen is.

És még ezen hiba után is volt esélyünk, csak Demario Douglas nem állt a feladata magaslatán. Persze lehet azt mondani, hogy miért kell a marker elé dobni és nem meghaladni azt, meg hogy miért a kb elkapás és yard nélküli emberre van behívva a play, miközben Diggs rátája liga szinten kiemelkedő a minimális célbavétele mellett és slotban is megmutatta már a tudományát. De most ezektől tekintsünk el.

Szóval több olyan szitu is volt, ami kifogásolható, de ezek mindegyike vagy javítható vagy a variancia része és majd fordítva is lesz ilyen, amikor nekünk kedvezően pattognak a labdák.

Ez a gyerek egy zseni, és amint lesz használható elkapója is, akkor még nagyobb hatással lesz a meccsekre. De már ez is sokkal több, mint amit második évének elejére várhattunk tőle, és mindezt úgy, hogy a futójáték nem képes segíteni neki.   

A hibák   

Az edzői oldalról már nagyjából volt szó, de a harmadik TD előtti hívás ismét megér egy misét. Ismét cover2, legalábbis ennek van álcázva, de a snap pillanatában Woodson fellépett, így cover1 robbernek tűnt nekem a play. De nehéz látni, hogy Woodson ki ellen dolgozik itt, illetve mi szükség volt a blitzre, ezzel gyakorlatilag minden útvonalon besegítési lehetőség nélküli 1:1 szitut generáltunk, hiába volt 2 safety is a pályán, mindkettő játékon kívülre került.   

Persze lehet csak Woodson hibázott a fellépésével, amit Rodgers egyből észlelt és innentől nem is vette le a szemét Austinról. Ugyanaz a hiba volt a Mapu féle blitznél, ahol levédekezhetetlen passz ment Jonnu Smithnek a fellépő LB helyére. Ezeket ajándékba adtuk a rutinos irányítónak. 

Ami viszont kevésbé volt látványos, de szurkolói indulatokat váltott ki, az a három passz az első félidő végén a gólvonalon. Én korábban is amellett voltam, hogy nem kell feltétlenül futást behívni, főleg ha az annyira nem is megy, és nincs bajom a három passzal sem, és utólag megnézve a hívásokat egyre inkább azonosulni tudok JMD-vel.   

Az első play tökéletesen megegyezik a 49ers vasárnapi hívásával, amiből Mac Jones könnyű TD-t dobott Kyle Juszczyk felé. Ez tehát egy működőképes, jó játék itt. Nálunk is dobható, mert van 1 rövid idő, amíg Hooper nyitva van, de Maye inkább menekülőre fogja és a végén jól beveri a fejét.   
 

A második hívásnál Henry lett volna a kulcs, majd abból mehetett volna tovább az olvasás, de Will Campbell nem bírta tartani Herbiget, így meghalt a játék, míg a harmadik passzjátékban egy könnyű TD dobás bontakozik ki Boutte felé, de Maye az ívelt dobás helyett laposabbat választott, amibe beleütöttek. A három passzjátékból kettőben könnyen TD szerezhető, egyik play sem olyan, mint élőben a közvetítés alatt tűnt.   

A Maye INT pedig nem csak a QB sara, hanem DeMario Douglas is érintett, aki elképesztően rossz útvonalat futott és amikor felé nézett a QB, akkor szokásához híven nem arra ment, amerre elő volt írva.  Ez persze nem menti fel az irányítót az alól, ami eztán történt, de az már egy okozata az eseményeknek.   

A szaggatott amerre folytatta az útját Pop és emiatt a védő is befele mozoghatott Boutte irányába, míg a folyamatos kék nyíl amerre mennie kellett volna és ezzel kihúzza a védőt az elkapó elöl.   
 

Douglas amúgy is borzalmasan focizik, gyakorlatilag kerékkötője a csapatnak. Amikor jól futja meg az útvonalat, akkor pontatlan a passz, flag érkezik vagy elejti a labdát. De Vrabel továbbra sem gondolkozik Chism szerepeltetésében, nem érzik Douglast botnak a küllők között, pedig az.   

Íme az eddigi statisztikája:

A 78. és a 77. helyen a 79 WR közül.

A Dolphins ellen már alig kapott lehetőséget, amit mi annak tudtunk be, hogy fogy a levegő körülötte. Valóban fogy, de nem úgy, ahogy mi szerettük volna. Egyszerűen a 12 personnelben nincs neki hely, és sok két tight endes felállásunk van mostanában. Henry most is sokat segített be Mosesnek TJ Watt ellen, igaz nem mindig volt benne köszönet, mert a Mosesnek beírt siettetések közül kettő is Henryről jött, vagyis ő pattintott kisebbet a védőn a kelleténél.   

Szóval Douglas szerepe nem azért csökkent, mert használhatatlan, ezt még nem sikerült érzékelnie a stábnak. Abban viszont egyetértek, hogy Chism nincs készen, hiszen ott van előtte egy Kyle Williams is. Miért nem használjuk az rejtély, hiszen pont azt adná meg a támadóknak, amiben hiányt szenvedünk. Minden játék amiben felé megy a labda, az sikeresnek mondható. De még Vrabel szerint nem állt készen ő sem.

A főedző elmondta, hogy minden ilyen jellegű döntésért ő a felelős és amíg ő ezt így érzi, addig senki nem kap nagyobb szerepet. Egy nem feltétlenül támadóoldali edző szerintem ne okoskodjon ebbe bele, ennyire diktatórikusan semmiképpen, de csökönyösen végképp nem. Ezeket a tulajdonságait ismertük, nem érhet váratlanul minket.   

Eközben Stephon Diggs szinte mindent megfog ami felé megy, más kérdés, hogy nem elég labda veszi célba őt. Itt lehet mentség, hogy novemberre várták az orvosok a 100%-os formát és az is csoda, hogy a pályán rohangál jelenleg. Ehhez képes a slotban és a szélen is jól oldja meg a slantjeit, talán lehetne támaszkodni jobban az ő rutinjára is.

A futókat is meg kell említeni, és bár Stevensonnak több fumble van a neve mellett, mint ahány TD-t szerzett tavaly óta (7TD, 9 fumble), nem varrnám a nyakába a mostani labdavesztéseket. Fájtak nagyon, kellemetlenül érintett minket, a vereség fontos összetevője volt, de ez a foci része. Gibsont is szabadon fejelhette le Peppers, aki amúgy nálunk nem fért keretbe, most 90-es PFF grade jutott neki ellenünk. Szép munka Mike Vrabel!   

Eközben Kyle Dugger 20 alatti snapet kapott mifelénk, többnyire a sok tight endes Steelers felállások kapcsán. Nem játszott rosszul, de ezt egy vet.mines LB/S hibridnek is tudni kell hozni. Egészen borzalmas roster menedzselés ez továbbra is. Főleg, hogy Brownlee-t meg akartuk szerezni, de végül a Jetsben kötött ki. Nem tudtunk túl licitálni egy 6.kör vs 7.kör pick cserét? Ezek szerint ingyen akartuk tradelni...   

Na, de vissza a futókhoz és Treyvon Hendersonhoz, aki a meccs utáni edzésen a kezdő szerepet birtokolta az edzésen. Gibson az RB2, Mondre az RB3 volt a gyakorlatok során. Ezzel csak az a baj, hogy Henderson borzalmasan rossz volt a Steelers ellen, ráadásul a pass protectionje vállalhatatlan némely esetben. Ez gyakorlatilag behatárolja a játékhívást is, és bár nem ő fogja elveszteni a labdát, de emiatt nem sikerül majd eljuttatni azt a célszemélyhez. Egyszerűen ő még nem áll készen erre a szerepre, hiába akarják a szurkolók azért a csapatba rakni, mert ő nem hagyta el a labdát. Vele meg most még nem jut el oda ahova kellene.   

Nagyon ügyes fickó, nagyon jó lesz nálunk, de nem az lesz erénye, hogy draw futásokban masírozik a pályán és a bengák között szereléseket ver le magáról. Találjuk meg a szerepét, mint James Whitenak és használjuk aszerint, ne csináljunk belőle egy Spillane féle melléfogást. A Maye fumblenál ő is el volt tévedve a mentesítő útvonalán egyébként.   

Screen passzoknál yardokat hagy bent, legalább három ilyen volt a hétvégén. 40 futóból a 39.helyen áll -1.94 yardos eredményt felmutatva a várható yardokhoz képest, amit a játék kínált a számára. Szóval csak azért, mert nem vétett fumble-t, nem lesz jobb, mint a veteránok.   

A statisztikák:

Ha már a futóknál voltunk, kezdjük velük. A siralmas 32.helyen vagyunk a kontakt utáni yardokban (2.21) és Drake Maye tette meg a legtöbb yardot a földön. Abban viszont nagy segítséget kapnak, hogy a kontakt előtt a 6.helyen vagyunk (1.99), de utána elfogy a tudomány és a támogatás. A második szintre már csak ritkán jutunk el.

Ezzel ellentétben a Pats a kihagyott szerelésekben bővelkedik. A Steelers ellen 14 elrontott kísérletünk volt, ez önmagában egy borzalmasan nagy szám. 2016 óta ez a második legnagyobb érték egy meccsen a ligában. Ez amúgy 23.3%-os hibás szerelési arány. Minden negyedik tackle megy a lecsóba.

De mielőtt elkezdenénk véres kardként ezt körbe hordani, megnyugtatok mindenkit, hogy ennyire nem rossz a helyzet. Ez ugyanis Vrabel és a felvételek tanúsága szerint sem akkora gond, mint önmagában kiragadva lenne. A rendszer ugyanis azt követeli meg a játékosoktól, hogy mindenki támadja a labdás embert. Ezért mint a darazsak ott rajzik is mindenki állandóan a labdás támadó körül, aminek az a hozadéka, hogy nem gond a missed tackle, hiszen érkezik egy másik játékos azonnal és befejezi a játékot.   

A baj akkor van, ha ezt a rendszer a hívás miatt nem tudja megadni, és olyan térben történik a hibás szerelés, amikor nincs esély másnak javítani. Ezt a szurkolók általában jobban bevésik az emlékeikbe, és így egy torzított képet kapnak, amiben egy kisebb missed tackle is már sokkal nagyobbnak tűnik később.   

De hogy számokkal is érzékeltessem ezt a jelenséget, és azt amit Vrabel mondott ezek kapcsán:   

3.09 yard - ennyit vesztünk átlagosan egy missed tackle után. Mindenki próbálja meg kitalálni, hogy ez hányadik helyre elegendő? Ha megvan, akkor olvass tovább. Valószínűleg nem találtad el kedves szurkoló, mert ez bizony a 1.helyre jó, vagyis a Pats veszti átlagosan a legkevesebb yardot a hibás szerelési kísérletei után. Ez tehát jól mutatja a rendszer lényegét, hogy sebességben oda kell érni és bármi áron meg kell próbálni levinni a támadót. Nem baj ha nem sikerül, mert érkezik úgyis egy csapattárs, az is jó, ha csak lelassítjuk addig.   

Hogy számszerűsítsem ezt még jobban máris írom a total yardot: 108   

Összesen a 3 meccsen ennyi yardot szereztek ellenünk ezekből a hibákból és ez a 10.legkevesebb a ligában. Tehát egyáltalán nem annyira tragikus ebben a kontextusban a 17.8%-os eddigi missed tackle arányunk, mert alig hoznak belőle yardokat az ellenfelek.   

Íme egy Dugger féle elrontott szerelési kísérlet, ami még így is megadja az esélyt a többieknek hogy odaérjenek időben.   
 

Here's one example on film: Kyle Dugger technically misses the initial tackle attempt on Jonnu Smith. But he prevents Smith from turning the corner on the slide route, and Landry cleans it up, forcing a fumble. pic.twitter.com/LgPQrcQHz7

— Evan Lazar (@ezlazar) September 23, 2025

Vrabel azt mondta ezekről, nem tud jelentős veszteséget okozó kihagyott szerelésről, így egyelőre nem aggódik emiatt. Mivel most már mi is tudjuk, hogy ez a rendszer egyik velejárója, így kevésbé kell ezen felkapni a vizet a közvetítés alatt. Természetesen az arányon lehet és kell is javítani, de a lényeg az ebből elszenvedett yardok összessége lesz.   

Pár összegző adat a csapat eddigi 3 hetéről: 

Második legtöbb turnover 
Második legtöbb engedett sack 
Második legrosszabb redzone védekezés 
Harmadik legrosszabb mezőnypozíció a támadóknak 
Negyedik legtöbb büntetés 
Ötödik legtöbb missed tackle 

És mindezek ellenére karnyújtásnyira álltunk a 2-1-es kezdéshez. De jól látható, hogy edzők felelőssége nagyobb, mint a játékosok hiányossága. 

A true pass setekben pedig továbbra is hatalmas baj van ha a falra kell támaszkodni. Will Campbellt összességében nagyon szereti a PFF, most 2 nyomást is elnéztek neki valamiért, de azért az ilyen szitukban képesek voltak objektíven értékelni: 
 

Will Campbell earned a 29.2 @PFF True Pass Block Grade for week 3 — that measures how well you hold up in pure pass pro (no play-action, no quick throws, no screens). Straight dropbacks, man vs. man. 

Not good in those instances. pic.twitter.com/WY3JsPqMM3

— Pats-Planet.com 🪐 (@patsplanetmedia) September 23, 2025

Ezek azok a szituk, amikor nem tud segíteni a playcall, nem tud segíteni az OC, itt bizony nincs már screen, meg gyors passz, vagy play action, itt ember az ember ellen kell megmutatni ki a legény a gáton. Van még min dolgozni. 

 Az elkapók

Diggs 7 elkapás és 55 yard 
Hollins 5 elkapás és 35 yard 
Boutte 3 elkapás és 44 yard és 1 TD 
Douglas 3 elkapás és 15 yard 
Williams 1 elkapás és 8 yard 

Az elmúlt két meccsen ez került be a közösbe tőlük. Ezen számok fényében ismét nehéz megemészteni, miért Popra ment a sorsdöntő figura?

Mike Vrabel ragaszkodik ahhoz, hogy csak 5 WR lehet aktív a játéknapon, így Chism biztosan nem jön amíg Douglas aktív lesz.

A fenti számokhoz teszek egy snapcountot és százalékot is, hogy érezhető legyen, ki a felesleges elem: 
 

Több Williams, több Diggs = jobb elkapóteljesítmény. Kérdés a Head Coach mikor engedi ezt meg végre? Mert ugye büszkén elmondta, minden ilyen jellegű döntés az övé. 

A változtatások

Tonga nagyon jól lépett be, belőle több kellene. Gonzalez mint egy falat kenyér, úgy kell a secondarynek, mert továbbra is megy a CB mélység keresése. Ez nekem továbbra is érthetetlen. Mapu és Gibbens váltotta Ellisst, aki a világtalanok minden fegyverét bevetette ezen a hétvégén is. Előbbi 9, utóbbi 24 snapet kapott.  

Alex Austin 14 snap után ült le, Woods vette át 15 játékra a feladatokat. Nem ő lesz a végleges megoldás maradjunk ennyiben. Keion White 13 játéka a felejthető kategória volt ezúttal is, de Jennings sem alkotott maradandót.

A kérdés, hogy melyik lesz végleges és melyik szólt csak ennek a találkozónak?

A Speciális egységre is ráférne valami mókolás, mert a csapat átlagosan a 3.legrosszabb mezőnypozícióból kezdi a támadásait. Ez annak fényében problémás, hogy rengeteg csak itt számításba vett játékos van a rosteren. 

Összegzés

Berakom a meccsről a csapatstatisztikákat és mellévágom azt az adatot, hogy 202 yardot bírt haladni az ellenfél, mégis vesztettünk. 

Ha találtok még ilyen meccseket sorjában, akkor elhiszem hogy komoly baj van velünk. De amíg ennyivel jobban teljesítünk az ellenfelünknél egy épülő szakaszban, addig nem látom az okot a sírásra.

Persze kikaptunk és voltak bosszantó hibák edzői oldalon, meg dühítő labdavesztések, amit valamiért a saját játékosra fogunk és új patás ördögöt kreálunk Stevenson személyében, aki amúgy különösebben nem tehetett ezekről a fumble szitukról. De fordított helyzetben a saját védőnk lenne a hős, aki micsoda nagy szerelést mutatott be, mekkora játékot csinált meg. Értem a megélését ennek az oldalnak, de túlkapásnak számít.

Peti írta az Első benyomás alatti kommentben, hogy a Lions nagyon hasonlóan indult pár éve. Bosszantó hibák, dominált meccsek, nagyon tökös, néhol túltolt agresszió és kockázatvállalás, nüansznyi vereségek, amik miatt nagyon rossz mérleggel is álltak. De nem lettek rosszabb csapat attól mert kikaptak, hanem épültek a folyamatok, értek össze a dolgok. 

Most nálunk is valami nagyon hasonló körvonalazódik. A meccseket már domináljuk,, az utóbbi kettőt mindenképpen, a gyengébb csapatoknál jobbak vagyunk. Most majd el kell hagyni a hibákat, fejlődni kell folyamatosan és előbb-utóbb jobb csapatokat is elkapunk majd. Ehhez már idén is minden eszközünk megvan. Nem határtalanok az eszközök és a lehetőségek, de megoldható velük a feladat. Persze kell a jobb coaching hét közben, kell a jobb gameplan, kell a jobb végrehajtás is, de minden működőképes ami a sikerhez kell.

A cikket a meccs végét lezáró jelenettel fejezem be, mert az is egy sikeres play volt, csak előre kellett volna dőlni és most más lenne a szurkolók megélése.