Nagyító alatt - 4. hét: Patriots vs Panthers

topin küldte be 2025. 10. 03., p - 18:38 időpontban
Cikkek
Panthers

Kiütéses győzelmet arattunk, és ilyenre utoljára 2021-ben volt példa. Ahogy a korábbi meccseknél, úgy most is ugyanazt tudom mondani, nem az eredmény, hanem a mutatott játék a lényeg. Ezzel már a Steelers ellen sem volt gond, csak a védőik villantak kulcspillanatokban, amit most a Carolina játékosai nem tettek meg. Ennek pedig egy lehengerlő dominancia lett a vége a támadóknál, a védőknél, de még a speciális egységnél is.

Nem lettünk jobb csapat a fölényes győzelem miatt, de a fejlődés és a javulás továbbra is észrevehető, ez pedig továbbra is a leglényegesebb dolog ebben az évben.

A játékterv a támadóknál

Előzetesen is jó mérkőzést várhattunk Drake Mayetől, hiszen a Panthers 86%-ban zónázott a meccsünk előtt, ebből majd 45%-ban cover 3 volt a hívás, ami ellen Maye ligaelső volt ebben az évben. 624 yard, 51.5 success rate volt a neve mellett zóna ellen, ebből 358 jött cover 3 szituációkban.

És bár nem kellett szétpasszolnia magát, a vártnak megfelelő könnyedséggel osztogatta a labdát. Ennek azonban nem csak a neki fekvő védekezési séma volt az oka, hanem elsősorban Josh McDaniels és Stefon Diggs. Előbbi nagyszerűen fogta meg a gyenge pontokat, nem csak az ellenfélét, de a sajátunkat is.  Ugyanis mindössze 9 olyan dropbackja volt a csapatnak, amikor nem használtunk play actiont, screent vagy bármilyen gyors játékot. Ezzel is segítettük a támadófalat, amelyik így mindössze két nyomást engedett.

 

 

Az ellenfélnél amúgy is hiányoztak a jobb pass rusherek, így nem volt meglepő, hogy ezzel a forgatókönyvvel és a zónával szinte esélytelenné vált az ellenfelünk. Sokkal jobban néztünk ki emiatt, mint amilyen szinten vagyunk, nem lettünk contender csapat, csupán működött majdnem minden elképzelésünk a passzjátékban.  

Ehhez persze kellett az is, hogy Demario Douglas helyett végre Stefon Diggs kerüljön a slotba, ő pedig 101 yarddal hálálta meg a bizalmat. Furcsa lehet, mert Diggs nem kapott több snapet mint eddig (41.9%), de sokkal többször vontuk be és volt fent kulcsjátékoknál. Láthatóan jó a kémia közte és az irányító között, ez pedig csak javulni tud, hiszen az elkapó még mindig nincs 100 százalékos terhelés alatt.

Diggs 19 elkapás és 213 yard visszafogott szerepben, 50% alatti terhelésben. Erre azt hiszem csak csettinteni lehet és nem győzöm hangsúlyozni, neki még "papíron" nem is lenne a pályán a helye a sérülése miatt.

A két tight end a zónának köszönhetően lubickolhatott, Maye pedig előszeretettel keresi kedvenc célpontját, Hunter Henryt. Mindkét TD nagyszerű play design mentén lett értékesítve, ez pedig jól mutatja JMD tartalékait.

Douglas amúgy nincs büntiben, csak mivel kevés volt a 11 personnel, és mivel a többi csomagban nincs helye a pályán, így most visszafogott aktivitása volt. De szerencsére a kulcsblokkja így is élményszámba ment. Azonban nélküle gördülékenyebb volt a csapat, nehezen látni a nagyobb hozzáadott értékét, amikor nála jobb játékosok is lehetnek a pályán.

Mindenesetre Efton Chism ideje még mindig nem jött el, hiszen a 3 elkapós csomagok jelenleg nem az alapunk része. Márpedig ő csak Douglas helyét tudja elvenni.

A mozgó zsebek, a bootlegek, a gyors játékok és ragyogó play designok nagyon segítik mindenki munkáját. Bőven van még a tarsolyban, főleg ha azt vesszük alapul, hogy EPA alapján futásban utolsók vagyunk és a futójáték semmiféle segítséget nem tud adni a támadóknak.

Tény, hogy egyelőre ellenünk töltik a legjobban a boxot az ellenfelek, és a mi futóink néznek szembe a legtöbb 8 fős telítettséggel. De azért láttunk már olyat, hogy egy csapat így is halad. Ez az elem még döcög, de amint átváltanak Maye elleni védekezésre, akkor talán több terük lesz szaladgálni. Hozzáteszem ez nem a futóink sara, hanem a falunk run blocking terén elég harmatos teljesítményt adott le eddig.

És ez a támadósor 11. helyen van megtett yardokban és 9. helyen 3rd down conversion alapján. Szóval ez az egység és JMD eddig elég jól vizsgázik. És továbbra is csak a fejlődés a cél, minden más csak extra hab a tortán.

A PFF pass blocking efficiency metric rangsorában a 4. helyen áll a Patrios OLine. Emlékszünk ugye, hogy az elmúlt években ez az egység konstansan a liga alján volt, fényévekre a 31.helytől is?  Itt sem csak a játékosok érdeme, sőt inkább a rendszer az, amelyik annyit segít nekik a hívásokkal megspékelve, hogy ennyire jól mutasson a banda.

A robbanékony játékok megjelenése is a tudatosságot mutatja. A Raiders ellen nem néztünk még túl messzire, aztán megjelentek a bootlegek, jött az empty backfield, most pedig 7 robbanékony játékunk volt egy meccsen, amire nem is tudom mikor volt utoljára példa. 

 

 

Szépen látható az építkezés, ami bár lehet sokaknak nem jön át, de ez eddig parádés teljesítmény a visszatérő támadógurutól. Ne felejtsük el, nekünk nem most szeptemberben kell a csúcson lenni. Akkor sem, ha ez fájó vereségekhez vezetett. Itt az út maga a fontos, ami ha jó, akkor célba visz minket idővel.

2013-ig kell visszamenni, hogy ennyire jó mélységi játékot találjunk Patriots mezben. Az Atlanta ellen 32.3% volt a robbanékony passzjáték arány Brady vezetésével, míg a mostani 31.6%.

Rendszerszinten is nagyon jól nézünk ki, hiszen JMD legutóbbi regnálásakor fordult elő utoljára, hogy a passzok sikerességi rátája egy három meccses sorozatban a szezon első négy meccsén ennyire magas legyen. 2021-ben Mac Jones vezetésével szintén fel tud mutatni egy ilyen szériát. Azóta ennek a közelében nem voltunk. 

Nem a játékosok miatt.

Az elmúlt 25 év első 4 meccsének átlagát tekintve ebben a sikerességi mutatóban az 5. legjobb eredményt mutatjuk fel. Márpedig volt itt sok-sok év Bradyvel, amik közül sokat most lepipált ez a csapat, gyenge elkapókkal, true pass setekben gyenge fallal és run blocking nélkül. Szerintem ez zseniális amit eddig látunk. Még egyszer mondom, nem az eredmény a lényeg, hanem a játékunk.

Drake Maye

Nincsenek szavak arra amit látunk. Gondolom vannak, akik szerint még mindig csak franchise QB matéria, vagy akiknek még mindig nem bizonyított, de itt a szemünk előtt rajzolódik ki a jövő új csillaga. Ha azt gondoljátok túlzok, akkor nézzük meg, hogy a második évének első 4 meccse után milyen társaságba került:

Tom Brady az egyetlen olyan játékos, akinek zsinórban 4 olyan mérkőzése van, ahol 75% feletti sikeres passzolási aránnyal zárt és mellé dobott még 2 touchdownt is. Ő az egyetlen a liga történelmében, akinek hosszabb sorozata van mint Drake Maye-nek. Brady 2007-ben tette ezt meg, MVP lett az év végén. A Pats új vezére ugyanis most zsinórban a harmadik ilyen meccsét abszolválta, ez pedig eddig mindössze bizonyos Aaron Rodgers, Peyton Manning (2x) és Kurt Warner uraknak sikerült a Brady, Maye pároson kívül.

És a felsorolásban csak Maye tette ezt meg 24 éves kora előtt.

Ezen három meccsen 84.9% adjusted comp rate statja van, 788 yard, 8 TD, 1 INT és 125.2 passer rating. Ez egészen elképesztő sorozat, akkor is, ha nem a legjobb ellenfelek jöttek szembe a védőoldalon. Ne felejtsük el, eddig kevesen voltak képesek ilyesmire, pedig biztosan voltak gyengébb ellenfelei a liga korábbi irányítóinak is.   

A Panthers ellen 14/17, 203 yard, 3 total TD, 82.4 complete pass, 155.6 passer rating. Ez egy elit teljesítmény.

Ha ez nem elég, akkor mutatok még történelmi statisztikát:

Drake Maye a liga történetében mindössze a harmadik QB, aki egy éven belül két alkalommal is eléri a 135.0+ passer ratinget, mellette passzol és fut is egy touchdownt egy mérkőzésen belül. A Dolphins elleni volt a másik ilyen.

A két másik delikvens Lamar Jackson és Josh Allen. Mindkét sztár esetében rájuk rajzolt futójátékok segítik őket, míg Drake Maye esetében ez még mindig nem a repertoár sztenderd része, hiszen messze neki van a legkevesebb designed futása százalékosan. Maye 5%-os tervezett futási rátával rendelkezik, Allen 21%, Jackson pedig még ennél is magasabb értékkel.

Azt hiszem, aki képes ilyen társaságokba kerülni második évének első négy meccsén, arra nagyon szép jövő vár. És akkor tekintsünk Marvin Harrisonra, akit sokan inkább választottak volna, mert korszakos játékos lesz.

Amikor igazán kell, akkor nagyon egyben van ez a srác. A harmadik és negyedik downokon eddig kíméletlen gyilkosként viselkedik.

 

Nem tudom meddig lehet ezt a teljesítményt fenntartani, de ez eddig MVP-forma. Persze, ahhoz egy jobb csapat is kellene, de ne egyéni címekben gondolkodjunk és ne álmodjunk idén nagyot, mert jelenleg még nem tartunk itt.

A védelem

Gyengécske a Carolina támadófala, amit sérülések tizedelnek. Nem lenne mérvadó csak ebből a meccsből kiindulni, de azért láttuk már korábban is, hogy a védőfalunk közepe pusztító tud lenni. Nem volt ez másként most sem, sőt a terv alapja az innen érkező terror volt, amit Barmore egészen elképesztő hatékonysággal oldott meg.  


A 25%-os pass rush win rate kimagasló, 5 siettetése volt a 22 ilyen jellegű feladata során. Williams pedig méltó társa, aki minden pénzt megért, igazi szörnyeteg a pályán. Ez a páros egy szilárd LB egységgel mögöttük liga elit D alapja lehet. Mondjuk az az LB sor még hiányzik.

Kuhr annyit módosított a gyengécske kezdés után - ami egyébként aggasztó, mert fura hogy ennyire rosszul érkezünk minden meccsbe - hogy Elliss helyét átvette Gibbens, Landry pedig sokszor rotált be off ball LB-nek. Mindkét döntés jónak bizonyult, de azért Landry ennyi pénzért inkább a QB-t kergesse, mint szituációs LB feladatokat oldjon meg coverageben.

Én bízom benne, hogy Ellisst nem erőltetjük a Bills ellen, mert ott nem lehet majd ajándékba adni komplett drive-okat a meccs elején. Ebben mondjuk nagy szerepe lehet annak, hogy Tonga több feladatot kap már az elejétől. Landry ezért került off ball szerepbe, mert így tudtuk pályára rakni a behemót védőt, aki rendkívül hatékonyan szállt be ezúttal is. Még több Tonga, még több stop!

Gonzalez megjelenése adott egy stabilitást, de azért nem ez volt a secondary legjobb teljesítménye, hiába mostuk le az ellenfelet. A komolyabb erőpróba majd később érkezik, addig viszont még jobban összeforrhat ez az egység is. De végre elhagytuk a zone heavy hozzáállást és többet voltunk man coverage mellett a pályán. Ez is jobban áll ennek a csapatnak.

Speciális egység

Parádés meccset hoztak le ők is, Marcus Jones megdöntötte Mike Hayne 156 yardos return rekordját. 1976 óta élt a rekord, szóval ideje volt. De azért kapta a cinket az öltözőben, meg az újságíróktól is, hogy legközelebb egy punter ne szerelje már. 
 

A punt unit ezúttal jól dolgozott, az új Springer-féle elképzelés a 4 DLinemannel elég jól működött, de azért kellett hozzá a szerencse, a védelem, Marcus Jones és kulcsblokkok. Nem lesz mindig ebből plusz yard sem, nem hogy TD. Ezzel csak arra utalnék, hogy amikor mi bénázunk, akkor világégés van, kiesünk az NFL-ből, ha az ellenfél teszi az nem számít, mert a mi játékosunk volt a zseni.

 

 

Összegzés:

A csapat hozta amit a Steelers ellen már láttunk, domináns játék a labda mindkét oldalán a kezdeti gyengélkedés után. A papíron gyengébb, vagy hasonszőrű csapatok ellen tehát tudunk dominánsan játszani, és ez üde színfolt az elmúlt évekhez képest. Ha emlékeztek, akkor a Steelers elleni meccs után írtam, hogy 4 labdavesztés után (ebből kettő a gólvonalon) támadtunk a vezetésért. Most láttuk mi van, ha nem hagyjuk el a labdákat és a védelem ismét lehúzza a rolót.

Ez egy jó alap a Bills elleni meccsre, ami sokak szerint jó erőfelmérő. Én azt gondolom, bármi is lesz a vége annak a meccsnek, bármilyen szerepet is töltsünk ott be, mi csak nyerhetünk. Mert ha nyernénk Buffalo ellen, akkor az nagyon magas polcra rakna minket és nem lehet lesöpörni azzal, hogy gyenge ellenfeleket vertünk csak meg. Ha veszítünk, akkor sincs semmi, mert nekünk még nem a Bills az ellenfél idén. Csak dolgoznunk kell tovább és idővel kijön, ami ebben a csapatban van. Akkor az egy nagyon jó tanulópénz.

Márpedig Drake Maye vezetésével óriási potenciállal rendelkezünk. Igaz most nem a kevésbé félelmetes Scourton, Umanmielen, Basham trió lesz a siettető egység a másik oldalon, a QB poszton nem Bryce Young lesz, és a futó arzenáljuk is ligaelit szinten mozog, szóval szerintem az nem erőfelmérő, hogy az egyik legnagyobb contender otthonában mit alkotunk. 

Ez csak egy mérföldkő, aminek az elhagyása az út része. Ne essünk abba a hibába, hogy egy vereség miatt annulláljuk az eddigi nagyszerű pályaívünket amit az első hét óta leírt a csapat.

Elemzés
Patriots
Nagyító alatt

Hozzászólás

cspeti98 küldte be 2025. 10. 03., p - 20:18 időpontban

Nagyon jó, hogy megemlítetted a bootlegeket, szerintem az egyik legnagyobb ötlete volt JMD-nek eddig ahogy használja őket. A hagyományos RPO-k aránya az egyik legalacsonyabb nálunk (a konkrét százalék most nincs előttem), de ezek a bootlegek gyakorlatilag RPO-ként funkcionálnak, Maye nagyon él bennük és egyelőre nem is igazán van rájuk válasza az ellenfeleknek.

dravait küldte be 2025. 10. 04., szo - 08:02 időpontban

Érdekes lesz a Bills meccs, nagyon kíváncsi vagyok, hogy egy elit csapat ellen a fejlődésünk milyen szintjét tudjuk bemutatni, és ez kiemelten fog vonatkozni a coach teamre. A másik oldalon az is elit, és biztosan folyamatosan tudnak majd változtatni, ha szükséges, nekünk ezzel is fel kell venni a versenyt, remélem ebben is jók leszünk. Kuhr láthatóan eredményesen képes belenyúlni a védelembe, de jó lenne végre előre is rendesen felkészülni az ellenfélre. A Bills első drive-ja várhatóan amúgy is erős lesz - ők biztosan látják, hogy a Pats milyen fejlődési pályán van, nem akarják hagyni, hogy meglepjük őket, készülni fognak. Mostmár nekünk is kellene. :) :)

GOOO PATS!!!

Lucius küldte be 2025. 10. 04., szo - 10:21 időpontban

Érdekes, hogy mennyire futásra készülnek az ellenfelek ellenük. Nagyon látványosan túltolják a dolgot (7-8 ember a def boxban). Felteszem a szegényes elkapó gárda miatt gondolják úgy, hogy levegőben nem fogjuk megverni őket és nem Maye miatt. Ez viszont az eddig látottak alpján hamar változni fog, ha így hozza a csapat a yardokat a levegőben. Nem lepődnék meg, ha a Bills már a futást engedné jobban…

Csizi küldte be 2025. 10. 05., v - 09:40 időpontban

Köszi ezt a részletes cikket. 🙏🏼