Nagyító alatt - 5. hét: Patriots vs Bills

topin küldte be 2025. 10. 10., p - 00:30 időpontban
Cikkek
pats-bills

A Bills elleni teljesítménnyel egy magasabb polcra került a Patriots, mert bár ezt a formát már a korábbi hetekben is láttuk, azt még nem tudtuk, mire lesz elegendő contender csapatok ellen. Most már tudjuk a választ, idén bárkit legyőzhetünk.

Látva a hátralévő sorsolásunkat, nem ördögtől való a rájátszásban reménykedni. Vagy akár még merészebb álmokat is szövögethetnek az optimistább szurkolók. De azért nem árt helyén kezelni ezt a sikert, mert valójában nem mi nyertük meg, hanem a Bills vesztette el ezt a találkozót.

Kicsit hasonlóan ahhoz, mint amikor mi a Steelers ellen alulmaradtunk.


Tehát 7-411 volt a győzelmi mutató az ilyen meccseken, ezt javítottuk most mi 8-411-re.          

A Bills turnoverek közül kettő egyértelműen az ő hibájuk volt (fumble és az interception). Az elsőnél Pats játékos sem volt a közelben, ráadásul a rengeteg büntetésük is erősen visszafogta őket, hiszen az első félidőben 8 zászlót szedtek össze. A második félidőre pedig kiesett Matt Milano és a Buffalo védelmi felfogása gyökeresen megváltozott.          

Ezek önmagukban nem lettek volna elegendők a sikerhez, nekünk hozzá kellett tennünk a saját részünket, és ezt megtettük, ezért jogosan lehet dicsérni a csapatot. De ha az ellenfél nem csinál ki nem kényszerített hibákat és nem tér el a saját játéktervétől a második félidőben, akkor a meccs képe alapján valószínűleg pár pontos vereséget szenvedünk.

Tudom, furcsa hogy a Steelers elleni vereség után azt írtam minden rendben, most meg egy győzelem után az ellenfélre mutogatok. De ezt csak azt erősíti, hogy nem egy csapat van a pályán, és a végeredmény nem feltétlenül azon múlik, hogy ki teljesít jobban.

A Bills elleni játékterv

Alapvetően nincs drasztikus változás az elmúlt hetek működő stratégiájához képest a támadóoldalon. Apró bővítés a repertoárban, finomhangolás és az előnyös párharcokhoz való igazodás jellemzi a heti munkát, amit a pályán Drake Maye vezetésével maximálisan végre is tud hajtani a csapat.

Továbbra is nagy erénye a stábnak, hogy képes az önreflexióra, és ami láthatóan nem fekszik a csapatnak vagy egy adott játékosnak, azt nem akarják mindenáron gőgösen letolni a torkukon, hogy márpedig ennek működnie kell. A playcall és a play design abszolút figyelembe veszi a skilleket, így fordulhat elő, hogy a támadófalunk bőven top10-es egységnek néz ki, némelyik statisztikában pedig top5-ben is megtalálható az egység.

Ezúttal is a play action volt az alap JMD fejében, ami ismerve a korábbi éveit egyáltalán nem meglepő. Ahogy haladunk előre a szezonban egyre formásabb játékok érkeznek ebből az elemből, és nem csak a hatékonyság fokozódik, hanem a csapat és a QB is komfortosan mozog benne.

Ha pedig valami működik arra újabb rétegeket lehet felhúzni. Felismerte a futásunk elleni védekezési irányt, márpedig a PA-játékok nagyban manipulálják a védők ezen törekvéseit, így ezen sakkjátszmában jól állunk egyelőre, mert a védelmek tömik a boxot ellenünk, mi pedig a passzjátéknál rájátszunk erre, mert a play action miatt nem tudja az ellenfél, hogy passzolni vagy futni fogunk.

Ezzel tudja McDaniels nyomás alatt tartani a másik oldal védőkoordinátorát és a linebackereket. Valamint leveszi a terhet a támadófalról és próbálja maszkolni az erős hiányosságokat true pass setekben.

Tavaly annak ellenére, hogy futó csapatnak voltunk titulálva, csak 15.4%-ban használtuk a PA-játékokat. Idén ez hetente szépen folyamatosan bővül és nem csak az adott ellenfél sebezhető pontja miatt, hanem mert tendencia szinten állnak fel a boxban velünk szemben.

Íme az elmúlt 5 hét play action aránya:

1.hét 20.8%          
2.hét 25,8%          
3.hét 29.8%          
4.hét 38.1%          
5.hét 41.8%

A QB rating a nyitó fordulóban 41.5 volt ezekből, azóta 60 alatt nem kapott Maye értékelést és volt 94.2-es grade is. Jól látható tehát az irány, a fejlődés és a tudatosság is.

Ugye itt nem csak a darabszámra több használt játékról beszélünk hetente, hanem arról, hogy a különböző felállásokból, különböző mélységét támadjuk a pályának, más útvonalakt is futnak bizonyos esetekben az elkapók, mint az várható lenne tőlük.

Ezzel pedig a Bills védelme sem tudott nagyon mit kezdeni. Amit nagyban segített, hogy erre a meccsre a 11 personnel került előtérbe, és ellentétben az eddigi 12 personnel helyett, most ebben a felállásban igyekeztünk gyenge pontokat találni.

Találtunk is, hiszen ez volt a leghatékonyabb felállásunk, amiben 8 játék is 10+ yardot termelt és a meccsen 50%-os success rate mellett dolgoztunk belőle. Azt megjegyzem, hogy a 8/10-es mutató a 10+ yardos playeknél ligaelit teljesítmény, gyakorlatilag minden ilyen hívásunk ült. De ebben Stefon Diggs szerepe kiemelkedő, aki maximálisan betöltötte a rá kiszabott szerepet, és egymaga 7 ilyen játékot abszolvált a 8-ból.

Egészen zseniálisan játszott, abszolút kialakult Maye és közte egy olyan kémia, amire bármikor lehet támaszkodni. Ráadásul McDaniels a sokoldalúságára épít, hiszen nem csak egy szerepben használjuk őt. 

A szezon elején még csak apró slantek a szélen pár yardért, amikor ez jelenthette a biztos 1st downt, aztán már nem csak kulcs szitukban és nem csak egyszerű útvonalak jöttek. Majd a slotból is indulhatott kihasználva ott az erényeit, most pedig már alapjáraton rá támaszkodtunk. 

Ahogy a play action terén, úgy Diggs esetében is tökéletesen látszik a fokozatosság és a tudatosság elve. És bár yardokban kimagaslott, ezt mindössze 50%-os snapcount mellett érte el. Pedig biztos vagyok benne, hogy a sok elkapás miatt mindenki úgy érezte nagyobb a jelenléte.         

A crosserek még hiányoznak erről a térképről, de mondjuk a tempója még nem feltétlenül alkalmas ehhez. De azért a rendkívül jó YAC mutató azt jelzi, hogy szépen javul az a térd.

Látható, még messze nem vagyunk az út végén, még mindig vannak fegyvereink és játékosaink, akik/amik vissza vannak fogva és hatalmas potenciál van bennük. De az építkezési elvünk alapján nem kell és nem is fogunk kapkodni velük. Ilyen például Diggs játékideje, vagy Kyle Williams, TreVeyon Henderson vagy Chism terhelése. De róluk majd később.

Josh McDaniels a mozgó zsebekkel tudatosan segíti a támadófalat is, ezek is abszolút tudatos és tervezett forgatókönyv mellett kerülnek a heti játéktervbe. Ezt jól mutatja nekünk az adat, hogy a 40 dropbackből mindössze 13 volt true dropback set. Vagyis kb 33%-os arányban tudtunk egyértelmű passzhelyzeteket felvállalni, ennél nagyobb felelősséget még nem mer a falra bízni. Múlt héten 39% volt ez az arány, az erősebb front az ellenfélnél aggasztó lehetett volna, de a jó meccsállás lehetővé tette, hogy ezt ezúttal se kelljen ezt túlhúznia.          

Amíg nekünk komfortban van az eredmény, addig ezt tudjuk menedzselni. Ezért is fontos, hogy a védelem tartson és ne kelljen nagyon tempót váltani a támadóknak.

A védőink szempontjából a két game changer Bills karakteren volt a hangsúly. Josh Allen ne fusson sehova és James Cook lábai korlátozva legyenek, főleg a külső zóna futások terén. Semmiféle extra terület nem nyílhatott meg előtte ezekben. Minden más a védőink egyéni skilljeire lett bízva, mert a legtöbb rendszer szintű erőforrást ez a két opció határozta meg.

Szerencsére Tonga jelenlétével hatalmasat nyertünk és nem kell feltétlenül rendszerszinten megbolygatni a dolgokat. Ha a pályán van, az garantálja a futott yardok limitálását, így ez volt a feladata Kuhrnak, hogy tudja megoldani a 3 behemót jelenlétét úgy, hogy a védelem tempója se essen vissza, a belső nyomás megmaradjon, és a futás is limitálva legyen. Mert a sebességünkben rejlik az erőnk, ezt muszáj észben tartani.

Erre pedig egy olyan egyensúlyt talált meg, amiben a Barmore, Williams, Tonga trió jól volt elosztva szituációktól függően. Ha megnézzük a snapcountot, akkor azt látjuk hogy Barmore 60%, Williams 59% és Tonga 41% melletti igénybevétellel szerepelt, ami még talán visszafogottnak is tűnhet, de a feladat nehézsége miatt, nem lehettünk mindig túl lomhák a vonalon.

Ezt a fittséget pedig a Farmer, Durden páros 30%-os használtságával biztosította a helyettes DC.

Ez egy mesteri egyensúly lett, mert az eddig ligaszinten is elit teljesítményt leadó Cook és Bills run blocking egység konkrétan le lett söpörve a pályáról. A Buffalo futójátéka a legjobb volt a ligában és a legtöbb robbanékony játékot is felmutatta eddig. Most azonban a zónafutásokat annyira elvettük tőlük ezzel a védelmi rotációval és a tempó megtartásával, hogy sokáig mindössze egy 6 yardos futás volt a legnagyobb haladásuk. A meccs végére egy 9 yardos is összejött, de konkrétan nem volt 10 yard feletti játékuk, ami a csoda kategóriájába írható. Ráadásul a tackling is működött, mert csak 2 elhibázott szerelésünk volt Cookon. Ezt mi főztük ki jobban!

Josh Allen sem virgonckodott, hiszen mindössze két 10 yard feletti rohanása volt, ebből az egyik 19 yardot számlált. De alapvetően végig kordában tudtuk tartani és megnehezítettük a dolgát, amiben a spy koncepció nagyban segített és a fal két széle is jól zárt többnyire. Nem volt benne a veszély a lábaiban előrefelé a meccs képe alapján, mert nagyon fegyelmezetten figyelt erre a védelem. Az meg hogy néha kiszökik a kontroll alól egy ilyen fickó, az bőven benne van minden meccsben, ettől elit játékos.

Ilyen az, amikor jó tervvel érkezünk, megvan hozzá nem csak ez elképzelés, de az emberanyag is, a másik oldal pedig ugyanazt a tendenciát hozza erre a hétre, amit mi vártunk tőle. Nincs extra csavar, nincs olyan dolog ami minket exploitálna, hanem le akarják nyomni a torkunkon, amit mindenki máson is átvisznek. Amikor pedig próbáltak váltani, arra mindig volt válaszunk. Ha nem a védelemben, akkor a támadóoldal vágott vissza a feléledő Allenékre újabb nyomást helyezve ezzel, vagy ők maguk szabotálták az előrehaladásukat és hoztak kedvező helyzetbe minket. 

Ezzel persze élni kellett és szerencsére már vagyunk olyan jó csapat, hogy ha kínálja magát az esély, akkor meg tudjuk ragadni. A visszavágó teljesen más képet fog festeni, mert jó eséllyel erre a védelmi sémára lesz válasza a Billsnek és nem feltétlenül fognak ajándéklabdákat osztogatni nekünk. 

A feladatok elosztása

Mindenkinek megvan a szerepe és akkor kell azt megoldani a lehető legjobban, amikor bemondják a számát, hogy a pályára mehet. Rendkívül nagy közhely ez, és sokan alaptézisnek veszik, de láttunk számtalan példát nálunk vagy a liga más csapatainál, amikor elkezdenek elégedetlenkedni a kisebb igénybevétel, a mellőzöttség, vagy a gyenge teljesítmény okán.

A Patriots idén ebben is példaértékű és erre hozok gyorsan két példát a támadóktól.

Demario Douglas úgy indult neki a TC-nek, hogy itt egy 1000 yardos szezon is kinézhet neki ebben a McDaniels-féle rendszerben. Az alacsony súlypontú slot elkapó kulcsfontosságú, de Pop képtelen volt megtölteni tartalommal a kívánalmakat.

Először csak a personnel váltás áldozata lett, majd Diggs került a slotba a három elkapós csomagokban, így abszolút szituációs játékossá vált az apró elkapónk. Azonban hihetetlen elszántsággal akarja bebizonyítani, hogy a limitált szerepben viszont szó szerint bármit hajlandó megtenni a csapatért és nem az egyéni dicsőség a mozgatórugó, nincs sértődés vagy alibi foci, mint pl a sztár Chris Jones esetében a meccset eldöntő Lawrence TD futásnál, amikor konkrétan megállt, mert látta hogy ebből statisztika javító sack már számára nem elérhető.

Amíg múltkor Hunter Henry touchdownjánál blokkolt egészen zseniálisan és nagyjából ennyi volt a szerepe az egész meccsen, addig most egy szituációs helyzetben a rá szabott hívásnál nem féltette magát és hozta az extrát. Egészen biztosan zászlót is kellett volna dobni a védőre, amit a stábunk reklamált is egyébként, amit ha megkapunk még sokkal többet is elért volna a playből, mint az várható lett volna.

Az ilyen alázatos teljesítmények a többieket is jobb végrehajtásra sarkallja, és nagyon fontos, hogy a kiegészítő játékosok ezt az extrát hozzá tudják tenni a főműsoridős sztárjaink teljesítményéhez

A másik ilyen fickó, aki csendben tűri a helyzetét, az Kyle Williams, aki az előző Douglas videóban is szépen blokkol. Ahogy a blog discordján szóba is került, minden más csapat bátran használja az újonc elkapóit, gyengébb képességűeket is mint Williams. Nálunk viszont szigorúan van fogva a játékideje és ebből azért lehetne feszkó, de nem a mi öltözőnkben az idei évben.

Ráadásul ezt a nem létező hisztit tovább erősíthetné, hogy amikor pályára kerül, akkor jó dolog történik, így joggal várhatná el a nagyobb szerepet. Vagy megveri az ellenfelét, vagy elkapás lesz, esetleg egy új 1st downt biztosít a csapatnak, vagy éppen területet nyit meg a többieknek a szeparációja okán. Ez utóbbi kevésbé látványos a szurkolóknak és az elkapást jegyző emberünk lesz a rivaldafényben, de nyugodtan kijelenthetjük, Williams nélkül nem történne meg azokban a playekben.

Itt egy remek illusztrációja ennek, amikor az ő első lépéseivel megnyert párharca után húzza el a safetyt annyira egy másik útvonalról, hogy Henry meg tudja csinálni a maga feladatát és behúzhassa a labdát.

Ez a play JMD és Williams mellett, Maye és Henry dicsérete is. Konkrétan mindenki ligaelit szinten van ebben a játékban. Nem véletlenül rangsorolják Josht a harmadik helyre az OC-k idei teljesítményét vizsgálva. 

A kérdés továbbra is az lesz, hogy a jelenlegi nagyon magas padló, amit már azért bőven elhagytunk és haladunk a plafon felé, az milyen magasságokkal kecsegtet. Határ a csillagos ég, hiszen van nálunk egy a jelek szerint korszakos zseni, aki a különbséget jelenti az ilyen meccseken, mint a Bills elleni volt.

Drake Maye

Lassan már nincsenek szavak az ő teljesítményére. A Bills elleni performansz újabb polcra rakta őt, és most már nem lehet lesöpörni azzal, hogy futottak még ellenfelekkel szemben hozza a clutch dobásokat.

Természetesen szeretném kiemelni, hogy amit most zseniálisnak nevezünk, az korábban bosszankodást váltott ki a legtöbb szurkolóból, hiszen a hősködésből fakadó labdavesztés eddig is kiverte a biztosítékot a többségnél. Most egy -12 yardos játékból lett 8 yard, amire Vrabel is elégedetten csettintett, miközben egy hasonló szituban elkövetett fumble miatt meg vele együtt leszidtuk a fiatal játékost. Ennyit számít, hogy egy ilyen kétségbeesett passzkísérletből fumble, interception vagy elkapás lesz.

Ha ebből eladja a labdát, amire minden lehetősége megvolt, akkor most vesztesen hagyjuk el a pályát és mindenki csóválja a fejét, hogy jó-jó ez a fiú, de hát mindig jön egy ilyen labdavesztés. Nem jött, most ő a legnagyobb király.

 

 

Ezért én erre a playre nem csettintek, mert bár tényleg nagyon bravúros volt, nagyon kevés QB képes erre, de ez nem lesz sikeres játék még 50%-ban sem nagy mintán, és lesz belőle labdavesztés is bőven. Márpedig akik most ezt ünneplik, azoknak akkor is ünneplőbe kell öltözni, hiszen Maye nem tudja a végeredményt és amikor megkísérli ebből a helyzetből a passzt, akkor fogalma sincs mi lesz a játék vége. Volt már, amikor ebből elvesztette a labdát.

Azonban bőven van olyan szituáció, amiből kirajzolódik, hogy nem egyszeri villanás, vagy ez a hero play a siker kulcsa. Egészen zseniális dobások, parádés ball placement, hidegvér és gyilkos ösztön jellemzi most már hetek óta Gyakorlatilag minden QB listában top10-ben van, a legtöbb kategóriában pedig top5 az idei évben. Azokról meg ugye már volt szó, amikben héroszokhoz csatlakozott. És amikor azt hittük, hogy nincs már ezt hova fokozni, akkor tud olyan statisztikát gyártani, amivel az egész NFL történelmében egyedülálló. Már most, 24 éves kora előtt.

De hogy ne csak kiragadjunk ilyen számokat, nézzünk pár olyan adatot, amik kézzelfoghatóbban mutatják be mennyire zseniális is ez a fickó.

A második félideje a Bills ellen is elképesztő lett. Ehhez persze kellett, hogy Milano kiesése után a Bills elkezdje blitzelni, mert valamiért ezt gondolták üdvözítő megoldásnak. Mi pedig azt látjuk, hogy a szemünk előtt lassul le a játék Maye-nek, és gyakorlatilag tökéletesen olvassa és bünteti ezeket.      

 



A 10+ yardos játékokban a ligaátlag 47.9%, míg a 33/48-as arány 68.8%-ot ad ki nála. Egészen káprázatos formában van, és ez még csak a 17. meccse volt, tehát egy teljes szezon felel meg egyelőre.      

 


Összehasonlítva a másodéves irányítókkal, jelenleg így fest az ábra:      
 

Jelenleg mindegy mivel próbálkoznak a védelmek, mert emberfogás és zóna ellen is kiválóan teljesít!      
 

 

És akkor jöjjön pár szép dobás is, amiből akadt bőven az éjszaka során:      

 

 

A támadófal

Nem mehetünk el szó nélkül Will Campbell és Jared Wilson teljesítménye mellett sem.  A gyors játékokban és a play actionben eddig is jól teljesített az OLine, de most már a true pass setekben is van szemmel látható fejlődés. Igaz, ebben az a csalóka, hogy ezek többségét JMD által tervezett játékok nagyban segítik, de már rájuk tudunk bízni ilyen feladatokat is.

Baldwin féle modellben megszokhattuk a liga alján lévő dagonyázást, de ahogy Doug Marrone veszi kézbe az egységet, meg jobb játékosok alkotják, mint akiket egy hamburgerezőbe össze lehet szedni, akkor bizony könnyen a top kategóriába kerülhetünk.

Persze csalóka a lista, de mindenképpen jól mutatja a fejlődést és a potenciált is, ami az egységben rejlik.

A két újonc kapcsán lehettek félelmeink, mert ahogy korábban már írtuk, nem szokás egy oldalon két első évest bevetni az NFL-ben, ez most elég jól alakul eddig. Talán ez lehet válasz Kyle Williams óvatos terhelésére is, hogy nem lehet végtelen számú rutintalan srácot a pályára tuszkolni, mert bizony kell a rutin és a higgadtság is oda. Az első héthez képest látványos az előrelépés a két rookie kapcsolatában a pályán, összeszokottságuk, feladatmegoldásuk is javult, ráadásul egyre nagyobb kabátot kapnak hétről-hétre. Egyelőre kellően jól viselik, jól áll nekik.

 

 

Campbell eddig rácáfol a karméretes teóriákra és megbízhatóan teljesít. A PFF nagyon szereti, néhol indokolatlanul nem vésnek be neki nyomást és overgradelik, de ha nem is elit kategóriás a teljesítménye, bőven a jók között van liga szinten is. Természetesen meg kell említeni, hogy jelentős segítséget is kap a társaktól.

Ezért az esetében még várjunk a Maye-féle dicséretekkel, de a potenciál még messze nincs kiaknázva, bőven lesz még ennél is jobb, ha töretlen marad a fejlődése. Márpedig ugye az akarat és a hozzáállás nagy erénye, így itt különösen megnyugtató a helyzet jelenleg.

A fal közepéről kevés szó esett, mert egy center általában csak akkor kerül szóba, ha valami bazi nagy hibát vét. Bradbury nem hogy nem vét hibát, hanem a legjobb falemberünk eddig. Többen féltek az idehozatalakor, hogy egy gyenge embert kaptunk, és bár akkor is próbáltuk ezeknek az élét elvenni, mert ő egy kezdő kaliberű center, de arra amit pass protection terén művel idén mi sem számítottunk. Nála is igaz a JMD playdesign hatása, tehát nem fényt kapott, hanem ebben a rendszerben felül tud teljesíteni.          

Kifejezett jól szimbolizálta a helyzetét, amikor az egyik Stevenson TD elérése után ő még mindig kereste a célterületen belül a védőt, hogy blokkolhasson. Az ilyen hozzáállás, amikor sosincs vége a playnek és mindenkit meg akar semmisíteni valaki, az nagy hajtóerő a többiek számára is.

Az első három héten nyomás sem jött róla, sőt volt egy olyan játéka egy superman repüléssel a végén, amivel nem csak Maye életét, de a playt is megmentette és hatalmas előrehaladás lett belőle. És ezt a stabilitást azóta is tartja. Soha rosszabb veterán igazolást ennyi pénzért.          

A védelem 

Visszatért Christian Gonzalez és ez mindent megváltoztat. Egy sokkal jobban személyre szabható szituációban találja magát Zak Kuhr, aki lubickol a playcalling terén is. A Terrell Williams féle túl agresszív felfogást picit átalakította, és a játékosok erényeire építve próbálja dominálni az ellenfeleket.          

Gonzalez egészen hihetetlenül jól tért vissza, amivel számos terhet levett nem csak a secondary tagjairól, de a linebackerekről is. A jelenléte ugyanis elegendő időt biztosít mindenkinek, hogy megoldja a feladatát.  Carlton Davis, Marcus Jones páros sokkal inkább nekik fekvő támadókra fókuszálhat, míg az extra blitz nem lesz feltétlenül szükséges, mert Gonzo akár 5-10 másodpercig is tartja az emberét.

 

 

Ez a jelenlét nagy támasza a védelemnek, amelyik így nem kell extra dolgokat bevessen a passzvédelemben, nyugodtan tud egy nagyon megbízható alappal is domináns teljesítményt leadni. Az emberfogási arányunk is szépen emelkedik, ami kifejezetten jól áll a csapatnak és a labdaszerzéseknél is fontos szempont lehet.          

Az egyéni mutatói is bámulatosak amúgy, nem csak a számokban ki nem fejezhető rendszerre gyakorolt hatása:          

 


A megbízott védelmi koordinátor pedig ezt kihasználva egy nagyon jó emberfogás vs zónavédekezés arányt tud a pályára rakni, amivel mindig az ellenfél felállásához tud igazodni. A blitzeknél is sokkal egészségesebb arányunk van, mint a szezon elején volt, és ha nem is feltétlenül darabszámra, de a jó szituációk megtalálásában mindenképpen látványos előrelépést ad a védelemnek ez.          

A front7 kapcsán is tudunk a fenti játéktervnél már vázolt változatos formációkat megálmodni, új struktúrákat tudunk alkalmazni, ami minden felállásban más és más helyzetet teremt a támadóknak, akik egyelőre nem találják az ellenszert.  A Bills ellen az öt emberes front nagy találmánynak bizonyult.          

Annak idején Stephon Gilmore jelenléte és rendszerbe illesztése adott hasonlóan nagy stabilitást a csapat egészének. Bőven benne van egy hasonlóan sikeres és domináns  pályafutás ebben. Persze kell Kuhr tökössége is, hogy bízzon az embereiben.

Jahlani visszatérte is segítette ezt az átállást, mert a verekedésben erős védőnk szeret hentelni a box környékén. A Bills kifejezetten erős a több tight endes setjeiben, és erre volt egy nagyon jó válasz az öt emberes front és Tavai erejének jelenléte. Hol a széleket biztosította, hol a réseket tömte, számomra nagyon üde színfoltként tért vissza egy számára nagyon hálás szerepben. Spillane is jobban tud így a saját dolgával törődni és ugye neki nem kell a szomszédba menni segítségért ha pár szerelést kell kiosztani a tömegben. Az ilyen fizikális fickókra nagy szükségünk van. Nem tudtak fölénk kerekedni emiatt a több tight endes setjeikben, így kontrollálni tudtuk őket. Khyiris Tonga a centerek rémálma és hiába erős egy támadófal közepe, ha egy ilyen hegyomlást kellene eltüntetni az útból.          

 


Mivel a Bills identitásának része ez az erőbeli dominancia, így nagyon jól fogtuk meg a meccset és sikerült emberanyagban is megfelelően válaszolni a kihívásra. 

Barmore nagy haszonélvezője ennek a formációnak, aki az elmúlt két meccsen 12 erős impaktú játékot mutatott be, nulla negatív hatásúval szemben. Kifejezetten elit teljesítménye volt ezúttal is pass rush winrate terén (25%). Sajnos a PFF képtelen őt megfelelően értékelni (50-es grade az vajon mi?), miközben mindenki szerint parádézik.

Az identitás

Nagyon jól kirajzolódik mit képvisel Mike Vrabel és mit vár el a csapattól. Mivel abszolút önazonos ebben a keretrendszerben, így nem csak bíznak benne a játékosok, hanem folyamatosan kapnak visszaigazolást is, hogy amiről prédikál az úgy is van.          

Ez a bizalom a pályán kifizetődik.

Sikerült eladni az előszezon meccseken, hogy ha kell ő is vért áldoz a srácokért a bunyókban, most pedig minden szavát lesik emiatt. Sikerült azzal motiválni őket a Bills ellen, hogy a Pats egy olyan szerepbe kényszerült, ahol ők a kis csapat és mindenki más a gonosz eltiprásra készülő óriás. Ez olyan szinten az öltöző védjegye lett és olyan dacban született egység lett úrrá a csapaton, ami minden öltözős videón át is jön.

A Bills még rá is erősített erre a nyilatkozatokban és a meccs előtti zenékkel a stadionban. Kellően vért ivott állapotban érkeztünk a pályára, ami végig kitartott nem csak a veteránoknál, de átragadt a fiatalokra is. A korábban személyiségi problémákkal vádolt Diggs a legnagyobb motivátor és vele nem csak a támadóoldal, de az öltöző is nagyon sokat nyert.

Mike Vrabel pedig érzi, hogy ütni kell a vasat és mutatni kell az irányt folyamatosan. Ezért az agresszió a negyedik downos kérdésekben nem ismer tréfát. Amikor ez nem egy túl fújt lufi, hanem egy identitás része, akkor az sokat segít a végrehajtásban is.

A negatívumok

A run blocking katasztrofális továbbra is. Ha a Bills ellen nem tud futni egy csapat, akkor vajon ki ellen fog megindulni a földi támogatás? 

Mostanra lett elég minta, hogy nyugodtan kijelentsük, nem a támadófal a probléma. Ugyanis kontakt előtti yardokat tekintve a 13.helyen vagyunk, és ez múlik a falon. A probléma ezután jön, mert sajnos valamiért képtelenek vagyunk az átmenetre és a második szintre való eljutás már nehézséget okoz.

Nagyon hiányzik egy blokkoló tight end, aki hatékonyan támogatja a futást és segít a falembereknek. Sajnos sem Henry, sem Hooper nem jó ebben. Ráadásul Henry pass protectionje is erősen kérdéses, de az elkapásokkal azért tesz be a közösbe szépen. Viszont a futójáték ordít egy kemény legényért, amit a védelem Spillane vagy most Tavai formájában megkapott.

Westover most kapta a legnagyobb terhelést a szezonban (14 snap), de ahogy várható volt, ő nem lesz a mérleg nyelve ebben a kérdésben. Nem látom mitől változna ez meg, hiszen nem rendszerbeli hiányosság van, hanem egyszerűen nem vagyunk meg erőben és technikában a kért dolgokhoz. Amikor már az egyéni dolgokon múlik a siker, akkor minden falemberünk küszködik és nem konzekvens jó teljesítmény jön hetente, sőt még egy meccsen belül sem tőlük.          

Láttuk mi történt a Bills támadósorral, amikor Cook limitálva lett. Allen komforton kívülre került, szaladgált a fal mögött, hogy kétségbeesetten találjon valami célpontot. Ránk is ez vár, ezért tömik a boxot ellenünk, mert nem lehet mindent megnyerni Maye-re támaszkodva majd. Allen sem képes ilyesmire. És hogy egy másik elit játékost is hozzak, ha az eredmény nem úgy alakul, hogy JMD komfortban tudja tartani a falat, hanem menni kell az ellenfél után, akkor true pass setekben ez a fal is problémás lesz, nem csak a futójáték fog földbe állni. Látjuk ezt Mahomesnál a Chiefs esetében mekkora szenvedés futás nélkül gyenge fallal passzjátékra támaszkodni hátrányban.

Itt tehát megoldást kell találni, és én inkább játékos hozzáadásban látom a sikert, nem pedig rendszerszintű változásban. Nem tudom meddig lesz fenntartható a folyamatos Maye varázslat. Ez egy csapatjáték, nem egy one man show.

Gibson sérülésével a futójáték amúgy is kapott kis pofont, mert bármennyire szimpatikus is Henderson játéka, ő még nem áll készen folyamatosan nagyobb szerepre. Sokkal komfortosabb lenne neki és a fejlődésének is, ha szépen limitált, neki fekvő szituációkban kerülne pályára.

A tight endek elleni védekezés nagy kérdőjel. Kyle Dugger lehetett volna ebben jó, de megint minimális terhelést kapott, hiszen csak 1 snap jutott neki. Egészen hihetetlen, hogy miért kellett akkor megtartani őt, ha ennyire nem tudjuk hasznát venni. Vannak pletykák, hogy Robert Kraft nem szerette volna kirakni, és a cserénél is onnan fújt a szél, hogy mindenképpen nagy fizetési részt vállaljon át a vevő. Akár így volt, akár nem, ez a rosteren tartás egy óriási kapufa eddig.

Rajta kívül a Gibbens, Elliss párossal akadnak gondok. Coverage terén ők nem adják meg a kívánt hatást, de amíg tudjuk maszkolni a szerepüket ebben, addig nem lóg ki nagyon a lóláb. Viszont egyre több film lesz a védekezésünkről, előbb-utóbb valaki rááll erre a párosra. Ugyanezt az aggodalmat a két rookie falember kapcsán is felhozhatjuk, hiszen most már 5 heti anyagot adnak az ellenfelek edzőinek, hogy találjanak gyenge pontokat.  

Stevenson fumble nélkül lassan nincs meccs. Amit látni az megint az, hogy a második kontakt okozta a bajt, nem kifejezetten az ő hibája, de ha nem akarná letenni mindenáron a másik kezét esés előtt, akkor lehet ezeknek egy részét meg lehetne úszni. Nehéz kérdés, de nincs szerencséje a védők érkezésével.

Összegzés

Nem lettünk sokkal jobb csapat, mint voltunk a Steelers elleni meccs után. Ezért továbbra sem a győzelem vagy a vereség fogja meghatározni a fejlődésünket. A sorsolásunk kedvező, bőven jól állunk a szezon ezen részén, érkeznek majd még sikerek. Viszont nem elvárható, hogy minden meccset nyerjünk meg, amin vékonyan favoritok leszünk. Azt már láttuk mi történik hasonló vagy gyengébb csapatok ellen, ha lábon lőjük magunkat és hogy teljesítünk ha minden klappol. Most már azt is tudjuk, hogy az erősebb csapatok vendégeként is van esélyünk, ha némileg segítenek nekünk, mi pedig felnövünk a feladathoz.          

Ez egy olyan állapot, amikor még nem vagyunk tartósan erős csapat, de jobb napjainkon a gyengébbeket péppé verjük, rosszabb napokon pedig ki-ki meccset játszunk velük. A kérdés, hogy a passzjátékot mikor próbálják elvenni az ellenfelek, és a futójáték hiányában milyen terünk lesz ezt kimozogni. Amint erre megvan a válasz, be lehet lőni mire lehetünk képesek az év során.          

Szerencsénkre egy darabig a jelenlegi formánkban is favoritnak fogunk számítani.          

 


Kicsit több Kyle Williams, kicsit jobb run blocking, javulás a true pass setekben a passz blokkolásban, valamint a tight endek elleni védekezés megoldása nagyban segítené a komolyabb célok elérést az évben.

Ehhez egy kulcs a liga történelmébe magát beíró futás elleni védekezésünk  
 

A másik eszköz pedig maga a csoda, akit én csak "Csókának" hívok ezek után, azaz Drake Maye. 
 

Nagyító alatt
Elemzés
Patriots

Hozzászólás

dravait küldte be 2025. 10. 10., p - 08:05 időpontban

Szuper elemzés, köszönjük!

Sok említés van az edzői munkáról is, annak szintén pozitív változásáról. Szerintem már bizonyítottan állíthatjuk, hogy ez lett a legfontosabb előrelépés az elmúlt évekhez képest. Van megint hozzáértés, van a járékosokhoz méretezett elképzelés, van elkötelezettség, összhang - és mindez úgy, hogy a játékosok is részei ennek. Én azt hiszem, hogy pl. a kevesebb szerepet kapó játékosok is azért nem reklamálnak, mert az általuk elvégzett munka (a meccsen és az edzéseken is) a megfelelő kontextusba kerül és megkapják az elismerést (vagy a fejlődési lehetőségek megmutatását), így mégis megvan a várt sikerélmény (vagy a felelősségbe helyezés). Arról esetleg van bárkinek információja, hogy a közös meccsnézések hogyan zajlanak, hogyan kapnak visszajelzést közösen a meccs után a csapat tagjai? Szerintem ez egy nagyon fontos eszköz arra, hogy a csapat egészben és a játékosok egyenként is lássák, hogy a közös és egyéni teljesítmények hogyan befolyásolták a meccset és nagyon nem mindegy, hogy ezt az edzői stáb hogyan alkalmazza. Érdekes lehetne egyszer elvégezni egy Belichick-Mayo-Vrabel összehasonlítást erről, bár gondolom ez nem lehetséges. :) :) :)

garycool90 küldte be 2025. 10. 10., p - 08:39 időpontban

"végeredmény nem feltétlenül azon múlik, hogy ki teljesít jobban"

Én nem így látom:

Ha az egyik csapat rosszul teljesít  vagy mert sok ki nem kényszerített hiba, vagy mert kénytelen más felállásban játszani (pl sérülés miatt), attól még igaz hogy rosszul teljesít (mert pl nincs elég mélység). Ezáltal ha van rosszabbul teljesítő csapat, akkor lesz jobban teljesítő is. A patriots ezen a meccsen jobb volt, mert kevesebb hibát vétett, és kevesebb pontot engedett, mint ellenfele.

Ez csak szemantikai vita így.

Ha te úgy értelmezed a "jobban" meg a "rosszabban"-t, hogy ki szerzett több pontot, akkor persze igazad van.

De ha megnézed a Steelers meccset - vagy elolvasod az arról szóló cikket - akkor látni fogod, hogy azon a meccsen a jobb csapat összességében egyértelműen a Patriots volt. Szinte minden mutatóban jobbak vagy pariban voltunk, csak kevesebb pontot szereztünk. Nem nyertünk, pedig mi voltunk a jobb csapat. Van ez így, hiszen a játékot pontra játsszák - de nem CSAK azt kell nézni, amikor megítélsz egy csapatot.

Mindegy hogy látod, ez nem a jobban teljesítésen múlik kizárólag. Attól mert hibát vét valaki, teljesíthet jobban. Minél több hibát vét, annál jobban kell teljesíteni, hogy ezek kompenzálva legyenek. A Steelers ellen 5 labdavesztésünk volt, és egálért mentünk így is. Minden mutatóban leradíroztuk őket a pályáról. Az a variancia miatt volt, hogy pont azon a meccsen jött ez a sok labdavesztés.

Jöhetett volna egy olyan meccsen is amikor eleve esélyünk sincs nyerni. Pl a Panthers ellenünk véti a hibáit, akkor az nem oszt nem szoroz, mert eleve mi voltunk a jobban teljesítő csapat a hibáik nélkül is.

A Bills pedig olyan hibákat vétett amiket nem fog más meccseken tendencionálisan megtenni. Ezért nem lehet azzal számolni, hogy ez a játékuk képe lenne. Az ilyen fumble az egy teljesen vétlen szituból fakadt, ha elő is fordul, akkor sincs belőle feltétlenül labdavesztés. Az Intnél rossz útvonalat futott Shakir, és rosszul dobott Allen. Mindkettő hibázott, függetlenül a mi védőinktől.

Ez olyan, mint amikor Maye fogja azt úgy túldobja a célpontját, hogy interception lesz belőle, miközben sem nyomás nincs rajta és open volt a wr is. Az nem lesz mindennapos, vagy tendencia szinten jelen lévő probléma, de minden QB dob ilyet időnként. Van akinél olyankor jön, amikor nem számít, és van akinél meg fontosabb szituban. De ez a variancia megléte miatt van, nem azért mert a másik rákényszeríti.

Olyan ez minthogy mindenki összetöri otthon a poharat élete folyamán valamikor. Nem szándékos, nem akarja, nem kényszeríti erre semmi, mégis valahogy összetörik a pohár minden háztartásban, hol előbb, hol később, hol gyakrabban, hol ritkábban. ÉS ez nem bénaságból fog fakadni..

És ha mi lettünk volna a jobb csapat, akkor a csapatmutatók is megmutatják ezt.
Nem mutattak ilyet.

Ettől még jól játszottunk, voltak nagyszerű dolgaink, magas padlónk van, amire bőven tudunk pakolni is. De a győzelem az nem feltétlenül miattunk lett meg, hanem mert éltünk az eséllyel és a lehetőséggel, amit a Bills adott. De nekünk a győzelemnél fontosabb, hogy egy contender otthonában már az idei csapattal is tudunk olyan meccset játszani, hogy ha nem a legjobbját nyújtja az ellenfél, akkor nem csak esélyünk van a győzelemre, hanem meg is tudjuk csinálni.

Ez egy nagyon jó tanulsága a meccsnek és hihetetlen jó a jövőre nézve, hogy már most itt tartunk. De ez a győzelemtől független és ugyanezt tudnánk megállapítani, ha kikaptunk volna pár ponttal, hogy meccsben voltunk és ha picit hibázik a Bills, akkor valid esélyünk van nyerni.

Ezért reális az, hogy nyerünk majd nálunk jobb csapat ellen is meccset még az évben, és ezért lesz az is, hogy elvesztünk nálunk gyengébb elleni meccset majd.

kolok küldte be 2025. 10. 10., p - 08:59 időpontban

Tonga számomra idáig a szezon legkelllemesebb meglepetése ,nagyon örülök hogy végre egy offseason igazolasunk,nemhogy nem lett kapufa,hanem épp ellenkezőleg,ilyen baromira bevált. A másik aminek nagyon örülök hogy végre úgy tűnik hogy  egy wr draftunk beválik (ne menjünk bele,hogy ez múlhatott a képzésen is,amit nem vitatok ),a Williams pick nagy lehetőségeket rejt,ez a fajta hozzáállása is nagyon szimpatikus,pedig nyilván Ő is érzi belül,hogy sokkal több rejlik benne,de nagyon ígéretes!

És hat ne felejtsük el,hogy egy csapat legfontosabb építőköve a fr QB,amit még top 3-ban draftolva is nagyon nehéz megtalálni ( sok csapat tudna erről mesélni ) es úgy tűnik hogy ezügyben sínen vagyunk.

"másik aminek nagyon örülök hogy végre úgy tűnik hogy  egy wr draftunk beválik (ne menjünk bele,hogy ez múlhatott a képzésen is,amit nem vitatok ),"

Ha nem mész bele ebbe, hogy a képzésen múlik kizárólag, akkor gyakorlatilag azt mondod, hogy ez egy lottó és teljesen random hogy ki válik be és ki nem. Hiszen pont azért tűnik jónak a Williams pick most is, nem csak a draftkor, mert a fejlesztése jól halad. Ahogy mindegyik játékosunk fejlesztése jól halad. Azért halad jól, mert a coaching jó.

Akik meg eddig elbuktak, azok azért tették, mert nem kaptak elég támogatást, nem illettek a rendszerbe vagy nem fejlesztették őket megfelelően, nem a skilljeiknek megfelelő feladatokat kaptak. Tehát nem tudsz nem belemenni, mert ez nem önmagától működik, mint ahogy esetleg sugallod, annak ellenére hogy oda írtad hogy nem vitatod. Így kétértelmű.

Ha Polk van első évben ezzel a stábbal, akkor most ő sem ott tart ahol. De egy Harry sem. Nem azt mondom, hogy utóbbi elit lett volna mindenképpen, de hogy lenne egy hatékony szerepe abban biztosak lehetünk. Mást ne mondjak mindent tudott, amit egy Mack Hollins. Magas, gyors, keményen blokkol (ugye legjobb blokkoló játékosunk lett, amikor másra képtelenek voltunk használni és miatta indult be a futás pl, amikor a fal szélén kvázi tight endként funkcionált) és a redzone-ban is lehet célpont. Még returnerként is lehetett volna hozzáadott értéke. Ez azért lehetséges mert Hollins nem attól hasznos, mert egy kíváló játékos, hanem mert a skilljeinek megfelelően használva van hozzáadott értéke a mindenkori csapata számára.

Williams pedig jó eséllyel ugyanott tartana, ahol a fiatal elkapóink tartottak Troy Brown okítása mellett, vagy Mayoék alatt.

Szerencsére a kóklerek el lettek küldve...

Elm küldte be 2025. 10. 10., p - 09:23 időpontban

Köszi a cikket. A szokásos alapos elemzés.

chateautorres küldte be 2025. 10. 10., p - 12:08 időpontban

Köszönöm a hétről-hétre érkező fantasztikus elemző cikkeidet! Rengeteg rejtett "dolog" nyílik ki általuk egy magamfajta műkedvelőnek. 

Axel küldte be 2025. 10. 10., p - 14:31 időpontban

Sziasztok 

Köszi a cikket, jó volt olvasni mint mindig.

Nekem egy kérdésem van. Most hogy Kuhr hívja a védelmi play-eket nekem sokkal jobban tetszik a védelmünk, de mi lesz amikor visszajön Williams? Ő is hasonló felfogásban fog gondolkozni? Újra több zóna lesz? Vagy most ő is segít Kuhr-nak kialakítani a gameplan-t, hiába nincs a csapattal?

Eleinte a csapattal volt a távollétében is és online folyt bele a munkába. Most nem tudom, hogy mi a pontos felosztás. Neki jobb lenne, ha nem foglalkozna focival és nem idegesítené, stresszelné magát semmin. Márpedig ha alkot és megnézi mi köszönt vissza belőle, akkor az egy stresszforrás.

Kuhr eddig jó, bár nem tudjuk kitől mennyi támaszt kap. A játékhívásokban nagy gubanc nincs, de néhol azért előjönnek még hiányosságok ott is, de ez vállalható szinten van.

TibAlamo küldte be 2025. 10. 13., h - 10:27 időpontban

Köszönet az elemzésekért!