Nagyító alatt - 6. hét: Patriots vs Saints

cspeti98 küldte be 2025. 10. 17., p - 19:05 időpontban
Cikkek
pats saints

Bár már vészesen közelít a hetedik játékhét, Elm beharangozóját már olvashattátok is a Titans elleni meccsről, még egy kicsit tekintsünk vissza a Saints elleni győzelemre és vizsgáljuk meg nagyító alatt is.

A Bills elleni győzelmet követően mindenki gálameccset várt, hiszen a Saints a liga gyengébb csapatai közé tartozik, ehhez képest hasonlóan szorosra sikeredett. Az öltözőben is lehetett látni csalódott arcokat a meccs után, sőt, Vrabelnek utasítania kellett a játékosokat, hogy örüljenek a győzelemnek, mert az NFL-ben borzasztó nehéz nyerni. Nagyon más mentalitás ez, mint a tavalyi Gatorade showerrel meg minden győzelem utáni victory Monday-jel.

MVP! MVP! MVP!

Még soha nem akartam annyira prospectet a Patriotsban látni, mint Drake Maye-t, szóval nehéz megállni a győzelmi köröket, de még korainak érzem, így visszafogottan dicsőítem majd. Ugyanakkor nem lehet a meccsről úgy beszélni, hogy ne tömjéneznénk a másodéves irányítót, aki valahogy még a Buffalo elleni teljesítményére is rátett egy lapáttal, és megérkezett az MVP-versenybe. Hat forduló után a liga legjobbja gyakorlatilag minden kulcsfontosságú mutatóban, nem is kis előnnyel: ő a liga leghatékonyabb irányítója 10+ yardos passzokban, 3. és 4. kísérleteken, emberfogás és blitz ellen is. 

Ezekben a számokban ráadásul nincsenek benne a büntetések miatt visszafújt játékok, valamint például a Mack Hollins-féle DPI miatt bekövetkező drop is ront rajtuk. Nyilván innen már az sem túl meglepő, hogy övé a legmagasabb EPA/play mutató az egyértelmű passzhelyzetekben is.

Persze ehhez az edzői stábra is szükség van, akiknek töretlen a Maye-be vetett bizalma, egyelőre nem alaptalanul. Az alábbi grafikonon azt látjuk rajta, hogy milyen gyakorisággal hívnak az OC-k futást egy sikertelen passz után 2&10-re. Ez egyrészt egy OC-statisztika is, és abszolút tetten érhető rajta JMD fejlődése, aki korábban ezen a téren inkább a konzervatív vonalat képviselte, de egyértelműen QB stat is, hiszen Brady óta azért kellett kompromisszumokat kötnie a poszton, és nem lehetett ennyire merész. Most van elit irányítója, nem is fogja vissza.

Az edzői stáb munkája az általános mutatókon felül a konkrét playekben is megmutatkozik, hoztam is pár példát ezekre. Maye arról beszélt a héten, hogy nagyon sokat dolgoztak a zseben belüli labdabiztonságon, és örül neki, hogy látszik az eredménye. Ez az eredmény nemcsak a számokon látszik, hanem a felvételeken is: a zseben belül mindkét kezét a labdán tartja függetlenül attól, hogy mekkora a káosz körülötte, ami korábban abszolút nem volt rá jellemző és a fumble-gondjai nagy részét is ez okozta. Rendkívül fontos volt erre kitalálni valamit, mert Maye keze kisebb, mint az NFL-átlag, így jobban ki van téve a fumble-öknek, és megint a stábot kell dicsérni, hogy azonosítottak egy problémát tavasszal, kidolgoztak egy tervet a megoldására, majd ezt tökéletesen megvalósították a szezon elejére. Nem akarok többször visszautalni a tavalyi edzői gárdára, de amikor fejlesztő stábként hivatkoztak magukra, pontosan ezt vártuk volna, így tudnak jobbá válni a játékosok.

A labdabiztonság mellett a zseben belüli mozgás volt a másik kulcskérdés és ezen a téren is jelentős előrelépés figyelhető meg. Amíg a Bills ellen Maye legnagyobb játékai akkor jöttek, amikor ki tudott forogni, addig a Saints ellen nem esett pánikba akkor sem, ha ez nem jött össze, inkább fellépett a zsebben és onnan hajtotta végre a szőnyegbombázást. 

A zseben belüli mozgáshoz azért egy jól működő belső órára is szükség van, a fejlődés itt is abszolút tetten érhető és a Hendersonnak kipöckölt labdája eklatáns példája volt ennek. Tökéletesen érzékeli a nyomást és van annyira kreatív, hogy megoldjon egy ilyen helyzetet.

És itt megint meg kell dicsérni JMD-t és a QB-edző Ashton Grantet, mert egyelőre sikerült megtalálniuk azt a rendkívül törékeny egyensúlyt, amiben Maye elsősorban egy zsebirányító, aki ha van lehetősége tud struktúrán kívül is alkotni. Szerintem ez volt a QB fejlesztés egyik kulcskérdése idénre, hogy fenntarthatóbbá tudják tenni a játékát – a hajnali Steelers-Bengals meccs pont azt mutatta meg, hogy a jó zsebirányítók minden korban tudnak működni – de úgy, hogy nem csinálnak belőle egy teljesen statikus játékost és nem ölik ki belőle a kreativitást.

Apropó, fenntarthatóság. Jelenleg ő teljesíti legjobb arányban a 20+ yardos passzokat a ligában, az ilyen dobásai 71,4%-át elkapták, miközben a ligaátlag 40,3%. 

Ez nyilvánvalóan fenntarthatatlannak tűnik, mert óriási a differencia, tehát ne lepődjünk meg, ha jön egy visszaesés, az teljesen normális lesz. Ugyanakkor az sem lenne meglepő, ha a visszaesés mértéke csak minimális lenne, ugyanis valóban elit mélységi passzolóról beszélünk. Ezeken a dobásokon 75%-os korrigált pontossággal dolgozik, tehát nem arról van szó, hogy az elkapóinak kell kisegítenie, hanem rosszabbak a valódi számai, mint a pontossága, 8 big time dobás mellé pedig egyetlen labdavesztést érő playe sem volt.

Ilyen számok mellett talán az sem meglepő, hogy a QB-k között ligaelső a PFF-nél pozitívan értékelt playek számában (holtversenyben Dak Prescott-tal).

A számokat látva tehát nem az a kérdés, hogy van-e franchise irányítónk, mert az már rég eldőlt, hogy van. Sokkal inkább az, hogy pontosan hol helyezkedik el a liga top irányítói között, az első ötben, vagy csak az első tízben. Ha fenntartja ezt a játékot, aligha kérdés ez, akkor már a dobogó felé kell kacsintgatni, márpedig egy ilyen kaliberű irányítóval nyugodtan lehet nagyokat álmodni, különösen akkor, ha hozzátesszük, hogy még mindig ő a legfiatalabb kezdő QB az NFL-ben.

Használható a személyzet

Maye játéka mellett talán a leglátványosabb jelenség a támadófal és az elkapók teljesítménye, legalábbis ami a passzjátékot illeti. Az elmúlt két év botrányos passzblokkolása után idén nemhogy korrektül, hanem kimondottan jól dolgozik a támadófal ezen a téren. Ha csak a posztok átlag grade-jét nézzük, akkor konkrétan ligaelsők vagyunk a PFF-nél, de akkor is a középmezőny tetején vagyunk, ha a PFF-értékelés és az ESPN win rate együttesét vizsgáljuk, azt gondolom, ennél nagyobb fejlődést nehéz lenne bemutatni egy offseason alatt.

Nem mehetünk el az elkapók teljesítménye mellett sem, ugyanis az a másik egységünk, amelyik gyengeségből hirtelen majdnem erősséggé vált. Diggs Bills elleni zsenialitása után vasárnap a Louisianába hazatérő Kayshon Boutte volt a főszereplő, aki gyakorlatilag minden labdát behúzott, ami felé tartott. Már a Bills elleni meccs után írtam a játékintelligenciájáról, amikor a meccs végén odafigyelt arra, hogy a pályán belül menjen le, erre most megint megcsinálta, csak egy sokkal nehezebb helyzetben.

Ráadásul itt is egy contested helyzetben húzta be a labdát, amit egy éve még nem gondoltam volna, mikor az útvonalait sem sikerült rendesen befejeznie. Ehhez képest idén vezeti a ligát a célbavételenkénti EPA-mutatóban és 25,2%-kal teljesíti túl a várható elkapási rátáját, azaz nagyon nehéz elkapásokat csinál meg nagyon konzisztensen.

Boutte esetében soha nem a tehetség volt a kérdés, nem véletlenül tartották őt sokáig elsőkörös tehetségnek, sokkal inkább a pályán kívüli dolgai és az éretlensége miatt csúszott, azért nem volt olyan régen az a fogadási botrány, és mint említettem, tavaly is voltak gondok a hozzáállásával. Ezen nyilván javított Vrabel érkezése, de a kulcsszereplő sokkal inkább az a Diggs, akit rengetegen problémás figurának tartanak. Nem kérdés, hogy egy primadonnáról van szó, ezt elvitatni kár lenne, de az sem kérdés, hogy egy igazi profi, aki mindennél jobban akarja a győzelmet, épp ezért mindenkitől a maximumot várja el. Pop Douglas nyilatkozott erről a héten, hogy Diggs mellett nem lehet lazsálni, nem tűri meg, hogy bárki kummantson, és pontosan erre volt szüksége ennek a fiatal WR roomnak.

Futás nélkül lehetnek gondok

Miközben a fő narratíva - jogosan - az volt az offense kapcsán, hogy milyen jól működik a passzjáték, muszáj szóba hozni a futást is, hiszen ott bőven akadnak problémák, méghozzá elég összetettek. Kezdeném a jó hírekkel: JMD továbbra is a liga egyik legkreatívabb futójátékát működteti változatos koncepciókkal és futási irányokkal, ráadásul nem azért szenvedünk, mert folyamatosan dominálnék a támadófalat. Sokkal inkább egyéni hibákról, egy-egy elvesztett párharcról van szó, amik persze baromi idegesítőek, főleg akkor amikor mindig más követi el őket, és a futás nem tud beindulni, de legalább nem képességbeli gondok vannak. Vagyis csak részben, mert azért a játékosállomány sem tökéletes. Jelenleg a támadófalunk két centerrel dolgozik, így a fal közepe tömegben nem a legideálisabb, nehezebben mozgatjuk az embereket, de Wilson vagy Bradbury lecserélése egyelőre nem jöhet szóba, mert nagyobb kárt okozhat a passzblokkolásban, mint amekkora előny lehet futásblokkban. Ráadásul minden gondot nem oldana meg ez sem, hiszen tökmindegy mekkora tömeget pakolunk a fal közepére, ha konzisztensen 8 emberes boxok ellen kell futnunk, márpedig jelenleg ez a helyzet. Ha a passzjátéktól félve elkezdenek könnyebb boxokkal felállni ellenünk, és nem leszünk folyamatos emberhátrányban, akkor azért több keresnivalónk lesz majd a földön is. Feltéve, hogy a futóink is hozzátesznek a közöshöz, mert egyelőre tőlük is hiába várjuk ezt, nem igazán képesek kontakt utáni yardokat szerezni. 

A liga második feléhez tartozó futásblokkolás a liga második feléhez tartozó futókkal pedig azt eredményezi, hogy csak a Bengals teljesít gyengébben a földön, ez pedig komoly fejtörést okozhat a szorosabb meccseken, futójáték nélkül nehéz lesz őket lezárni, amit most a Saints ellen is láthattunk.

A védelem

Kevés szó esik róluk, és ez nem is feltétlen most fog megváltozni, hiszen nem volt túl jó meccsük, de arról sem beszélhetünk, hogy tragikus teljesítményt nyújtottak volna, egész egyszerűen Rattler ellenállhatatlan volt, van ilyen. Ezzel azért persze nem zárnám le ezt a szegmenst, mert voltak tanulságos dolgok, például rögtön a meccs elején a CB blitzünk, ahol mint utólag kiderült nem Dugger hibázott, hanem Zak Kuhr. Elmondta a héten, hogy teljesen más koncepciót várt, és az ellen hívta a playt.

 Az elmúlt hetek, így a Saints elleni meccs sztárja viszont egyértelműen Marcus Jones volt, aki valahogy megint folyamatosan a labda közelébe került, és maximálisan rászolgált a kapitányi címére. Egészen félelmetes, hogy milyen magabiztosan játszik nagyobb darab elkapók ellen is. A Saints ellen 7 célbavételből mindössze 3 elkapást engedett 22 yardért, mindezt úgy, hogy többször is Chris Olave került vele szembe, valamint karrierje első sackjét is megszerezte. Épp a legjobbkor lendült formába, pont bezsebelhet magának egy szép szerződést, és kulcsfontosságú lesz őt visszahozni jövő tavasszal.

 És ha már sackek, a Saints ellen a pass rush feltűnően gyengébben működött, mint az elmúlt hetekben, ami azért jelentősen hozzájártult Rattler nagy meccséhez. Mint kiderült utólag, ebben nagy szerepe volt Milton Williams betegségének, aki ugyan játszott, de messze nem 100%-os állapotban, lázasan és a szezonbeli legkevesebb snapjét teljesítette vasárnap. Nyomás leginkább Harold Landrytől érkezett, aki a meccs elején súlyosnak tűnő sérülést szenvedett, amiből meglepő módon gond nélkül visszatért. Ennek ellenére az a szituáció rávilágított arra, hogy az edge rusher mélységünk azért messze van az ideálistól, és talán a legnagyobb hiányposztunknak tűnik, ahova érdemes nézelődni a trade deadline környékén.

 

Nagyító alatt

Hozzászólás

dravait küldte be 2025. 10. 18., szo - 07:40 időpontban

Köszönjük, továbbra is bíztató a helyzet a csapatnál mind a pályán, mind az oldalvonalnál. A fejlődés jól látható, még ha néha kicsit hullámzik is, de az irány és a haladás megkérdőjelezhetetlen.

Óriási ajándék nekünk, hogy újra izgalommal várhatjuk a következő meccset, nem pedig úgy, mint az elmúlt 4 évben, hogy na, ki fog megint hülyét csinálni a játékosainkból meg az edzőkből is. Átkerültünk az ellenkező oldalra és a legszebb, hogy nem a véletlen szerencse miatt, hanem kiérdemelten. Köszönjük Vrábelnek és a csapatnak a munkát, a hozzértést, az eredményt és ezt az oly régen várt, ismerős érzést is!

GOOO PATS!!!

Lupus küldte be 2025. 10. 18., szo - 08:41 időpontban

Sok a 3 merkozes idegenben. Fizikailag kimerito, amire egy-egy benyelt natha radob. Ha nem sikerul az elso 3 negyedben lezarni a meccsett siman kinezem a Titans gyozelmet. Amannyiben az uj edzonek sikerul valami kis tuzet csiholni az oltozoben.

Még ha az új edző képes is valami upsideot adni a csapatnak, én remélem, hogy Vrabel jobban tüzeli a mieinket a bosszúmeccsére... :)