Nagyító alatt - 7. hét: Patriots vs Titans

Újabb győzelem és újabb magabiztos teljesítmény Drake Maye-től! A Patriots hozta a papírformát, így már 4 meccset számlál a győzelmi sorozatunk és emelkedünk a különböző erősorrendekben is.

Viszont egyelőre még buborékban vagyunk és nem látjuk a valós helyzetet, mert az ellenfelek egy-egy kiemelkedő limitáltsága segít elfedni a gyengeségünket. A kérdés, hogy amikor komplett csapatok érkeznek, akkor mit tudunk majd felmutatni. 

Mindenesetre a 2019-es 8-0-ás szezonkezdet óta, az idei 5-2 a legjobb startunk egy idényben.

A heti játékterv

A támadóoldalon McDaniels számolt azzal, hogy támogatni kell a futást és sikerült is azonosítani Hunter Henry gyengébb run blockingját, mint esetleges visszatartó erő. A korábbiakhoz képest sokkal kevesebb két tight endes csomagot használtunk (12.5%) ami elsőre meglepőnek tűnő döntés lehet (30% a szezonban átlagosan), de ezzel sikerült életet lehelni az eddig botrányos futójátékba.

Henry 26-ról 12-re csökkentett futásblokkban vállalt szerepe azt mutatja, hogy ő nem a legnagyobb segítség ebben és JMD is látja ezt, próbál változtatni ezen. Továbbra is égetően kiállt a roster egy hatékony blokkoló tight endért, amit egyébként meglepően könnyen lehetne szerezni a piacról is, de valamiért inkább erőlködünk a meglévő állomány elosztásával.

A szerepét ezekben a játékokban Jack Westover vette át, ami óriási áttörést ugyan nem hozott, de láthatóan hatékonyabb volt a szerepben, mint Henry. Jelenléte oda vezetett, hogy majdnem 27%-ban 21 personnelben voltunk a pályán (szezonátlag 13.6%), ez pedig jól mutatja mennyire más minden meccs az edzők szemszögéből, ha nem egy valamit akarunk lenyomni minden csapat torkán, hanem hajlandóak vagyunk eltérni a tendenciáinktól.

Mivel ezek a változások azt jelentették, hogy a szezonban először úgy ment a futás, mint még soha, így kíváncsian várhatjuk a további megoldásokat. Nem mindegy ugyanis, hogy ez az ellenfélnek szólt és emiatt működött ennyire sikeresen, vagy találtunk valami megoldást, amivel jobban tudunk teljesíteni bárki ellenében.

Mindenesetre szezoncsúcs lett 5+ yardos futásokban (13 darab), és 10+ yardos futásokban is (5 darab). A kontakt előtti yardok is kilőttek az űrbe, hiszen 2.53 lett az átlag ezen a meccsen. Ennyit tudtunk adni a futóinknak a fal által mielőtt megérkezett az első védő hozzájuk. A szezonátlag 1.61 yard, szóval jól láthatóan előreléptünk a Titans ellen.

Ráadásul a futók is hozzátették a magukét, mert kontakt után is átlag felett hoztak a meccsen a 2.68 yardos teljesítménnyel. A szezonban 2.43 az átlagunk.

Ez alapvetően lehetővé tette a 11 personnel hatékonyságát is, hiszen haladtunk a földön, ezért kedvező passzhelyzetekben tudtunk a 3 elkapós csomagokban támadni. Ez is a terv része volt, mert a Raiders elleni nyitóhét után, most használtuk a legtöbbet ezt a felállást. Akkor 69%, most majdnem 55%-os arányban küldtük fel így a csapatot. Ezt pedig nem véletlenül fundálta ki McDaniels, hiszen messze ez lett a leghatékonyabb formációnk a 60%-os sikerességi rátával és a 7.5 yardos játékonkénti átlagával.

Az is beszédes, hogy ezekből a felállásokból majdnem 75%-ban passzoltunk.

Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a támadóoldalon jól készült fel a stáb, Marrone és JMD is alapos munkát végzett, a végrehajtás is jól sikerült. Néhol egyébként a második szinten is sikerült blokkot kiosztani például Wilsonnak, ami eddig nagyon hiányzott a repertoárból.

A védőknél viszont nem tudok sem lelkesedni, sem elismeréseket kiosztani. Én alapból nem szeretem, ha egy csapat soft zone felfogásban próbál operálni, és arra játszik, hogy majd a másik hibázni fog. Persze értem, Can Ward nem egy félelmetes irányító, nincsenek fegyverei sem a Titánoknak, de az biztosan nem jó út, hogy a Rattler, Ward páros 42 passzából 31 sikeres legyen (74%) 375 yardért, 1 TD, 0 INT mellett. Ez majdnem 9 yardos haladási átlag, amit ha összehasonlítunk a mi 7.5 yardos legjobb fegyverünkkel, akkor láthatjuk mekkora blama ilyen kvalitású QB-k ellen.

Ez a statisztika addig állt fent, amíg Wardnak nem kellett a komfortból kilépnie és az eredmény nem tette kötelezővé a true pass setek használatát. Tehát a teljes Saints meccset és a Titans elleni első félidőt foglalja magába.

Gyakorlatilag az egyetlen jó dolog ebben az volt, hogy csak 1 TD-t értek el belőle, mert limitálni nem sikerült az ellenfeleket. Persze ez valószínűleg a két csapatnak szólt, hiszen játszhattunk arra, hogy előbb utóbb egyre nagyobb kockázatot kell vállalniuk és el kell állni a futástól a hátrány miatt, de azért láttunk már példát arra, hogy határozottabban állunk bele egy underdog elleni meccsbe (Panthers).

Tény, hogy amint váltania kellett hátrányban az ellenfélnek, akkor a D le tudta zárni a meccset, volt labdaszerzés, sack, nyomás. De továbbra is kérdéses, mi lesz akkor, ha nem alakul kedvezőtlenül a meccs egy erősebb támadósornak.

Természetesen nem kongatok vészharangot, csak jelzem, hogy az ilyen 86%-ban zónázós felállás az erősen függ majd az eredmény alakulásától és nem lehet egy egész meccsre ezzel jönni. Főleg, mert elviekben a CB sor man coverage-ben erősebbnek tűnik.

De itt meg a másik gyenge pont rajzolódik ki, hogy meg kellene találni a pálya közepén és végén azt az embert, aki el tudja látni a feladatokat. Kyle Dugger nem feltétlenül ez a fickó Hawkins távollétében, ahogy a Tavai, Gibbens, Ellis trió sem az a pálya közepén. 

Mindenesetre próbálkozunk:

Marte Mapu (#15) is doing what I thought we may see Kyle Dugger doing - moving from S to LB (closer to the LOS).

He's grasping these responsibilities really well. https://t.co/iMB68Fu9pk pic.twitter.com/0lpFtj8mdB

— Michael Rodnick (@MJRodnick) October 20, 2025

Egyelőre nem tiszta tehát, hogy az emberanyag és a hiányosságok, vagy az ellenfelek miatt ültünk bele ennyire a zónába. A Bills ellen 41% man coverage volt, a szezonban 30% az átlagunk, most 14% emberfogás volt csupán.

Az átlag feletti teljesítmények

Ha már a védelemről van szó, akkor kezdem a a futás elleni védekezéssel. Egészen fenomenális amit kitaláltunk és amit megvalósítunk ezen a téren. A Pats az egyetlen csapat amelyik nem engedett 50 yardos futót a szezonban.

Erre a stabilitásra bátran lehet alapozni és a Browns elleni párharc meghatározó eleme lesz.

Ebben az eredményben nagy szerepe van annak is, hogy csökkent a missed tackle arányunk, hiszen az elmúlt két meccsen összesen volt 5. Illetve Tavai visszatérésnek, aki a szélen és középen sarabol rendesen. De a serpenyő másik fele sem marad üresen, hiszen Tavai jelenléte segíti a futás megállítását, de csak egyértelmű futó helyzetekben tudjuk a pályán tartani, mert a pass rushban nem tud hozzátenni, és coverage-ben is nagyon vékony.

Próbálunk ezzel játszani, de nagyon nehéz 3 downos játékosok nélkül ezt folyamatosan magas szinten tartani, hiszen Mapu például csak passz ellen volt fent a linebacker sorban, Gibbens a lassúsága miatt csak 11 snapet kapott és próbáltuk nem passzhelyzetben pályára rakni, ahogy Tavai is leül, ha passzrohamra lenne szükség. 

Egy jobb QB képes lesz áthívni a playeket felállásunktól függően, így nem biztos, hogy ez jobb csapatok ellen működő rotáció lehet. Egy 3 downos LB és EDGE nagyon hiányzik a védelemből, ahogy egy olyan safety is kellene, aki emberfogással tud operálni megbízhatóan.

Mindenesetre a Run D teljesítménye eddig számokban:

A másik kiemelendő dolog a passzjátékunk, vagyis inkább Drake Maye.

Lassan már nincsenek szavak arra amit művel. Megdöntötte Brady egy meccsen pontossági rekordját (88.5%), a legjobb másodéves QB lett pontosság terén a liga történetében, az egyetlen QB idén, akinek két 50 yardot levegőben megtett TD passza van.

És ezek csak a kiragadott példák.

Az egyedüli QB a liga történelmében aki egy szezonban 6 meccsen 150 yard felett átlagol passzban, 75% felett van passzpontosságban, 125 feletti a passer ratingje és 150 yard felett futott ezeken a meccseken.

Döbbenetes számok!

Hat meccses 200 yardos sorozata 100 feletti passer ratinggel csak két embernek volt eddig. Mahomes és Marino a két játékos. Most már Maye is közéjük tartozik és ő az egyedüli aki ezt 24 éves kora előtt megtette.

Továbbá ő az egyedüli aki a karrierje első két évében 5 meccses szakaszon 80% feletti sikerességi rátát tud felmutatni. Persze ez Josh McDaniels érdeme is, de azért itt egy hérosz bontakozik ki előttünk. Nem véletlenül van ott a neve az MVP jelöltek listáján. Marino és Mahomes egyébként az lett az adott éve végén. 

De Bradyvel is kiállja az összehasonlítást:

90% felett passzolt, 24.4% volt a túlteljesítése a várható dobásaihoz képest, 62 yardot futott és lézereket dobott mellé, vezeti a ligát a mély passzok mutatóiban, de gyakorlatilag nincs olyan elem, amiben ne lenne az elitben.

CPOE mutató is elég beszédes az évben. Ha megnézzük a top15 legjobb QB teljesítést a szezonban, akkor azt látjuk, hogy Jalen Hurts kétszer van a listán és mindenki más csak egyszer. Drake Maye ötször!!!

Az expected pass statisztikai rovatban lesöpör mindenkit a tábláról!

És a legszebb az egészben, amit írtam már korábban is, hogy a szemünk láttára lassul le neki a játék, és észleli a védelmi reakciókat. Vannak irányítók akik bajban vannak zóna ellen, vagy szenvednek blitz-cel szemben, esetleg a nyomás zavarja őket és emiatt szétesnek. Az alábbi grafikon tökéletesen megmutatja, hogy ennek a gyereknek mindegy mi történik ellene.

Biztosan lesznek még rekordok amiket meg fog dönteni, de már ez eddig is egy álomszerű második év a számára. A csapatnak pedig egy óriási lehetőség, hogy amíg Maye az újoncszerződésében van, addig minden dollárt arra költsenek, hogy ezt a rostert felhúzzák egy csúcstámadáshoz. 

Ezért hosszútávú, tehát nem csak erre az évre szóló trade is teljesen értelmezhető lenne a front office részéről. Ha olyan ember érkezik, aki velünk marad a következő 2-3 évben és ezért jelentős draft tőkét és/vagy magas fizetést kellene bevállalni, akkor azt megéri megtenni, hiszen ha nem is idén, de jövőre egy offseason és egy draft után itt komoly contender esélyek lehetnek.

A védelem mindenképpen erősíthető már most is, a támadóknál a blokkoló tight end nem nagy befektetés, a falba pedig lehetetlen szerezni a szezon ezen részét embert. De azért megpróbálhatjuk, abba még nem halt bele senki.

Amit még ki kell emelni az a turnover harc megnyerése. 

A csapat 4 meccsen nem adott el labdát a szezonban. Mondjuk a Steelers ellen megtettük egy meccsen az erre a szakaszra jutókat is, meg is nyertük mind a négy meccset. A szezonban Maye 5 meccsen zárt eladott labda nélkül, 5-0 a mérlegünk ezeken.

Adott a feladat, mire kell nagyon figyelni tehát.

Az utolsó 4 meccses szakaszunk pontaránya 121-65. A turnover mutatónk 6-1 ebben a periódusban, zsinórban 4 idegenbeli siker, ami még a legnagyobb Patriots korszakban is nehezen jött össze.

A hiányosságok

A védelemben a posztok kapcsán már jeleztem a sebezhetőséget és a próbát ennek kiküszöbölésére, de ami nagyobb gond az a támadófal. Mert Ben Baldwinnál az 5.helyen állunk ugyan, de ez nagyon csalóka, mert a nyomás odaérése jelentősen megmásítja a sorrendet. 

Márpedig attól, hogy a nyomás nem ér oda, a fal még lehet gyenge. Ezt JMD nagyon szépen palástolja hetente, mert a mozgó zsebek, a PA játékok a korai downokon a töltött boxok ellen, a segítség a falembereknek mind a fegyvertára része.

De sajnos ha a pass block win rate mutatót nézzük, akkor messze nem állunk ilyen jól, és azt látjuk, hogy bizony a falon is látszódik a Drake Maye hatás. Ő is segít McDaniels mellett, hogy a falemberek jobbnak tűnjenek a passzjátékoknál.

Will Campbell egyáltalán nem játszik rosszul, sőt kellemes meglepetés nekem a teljesítménye, de egyelőre még ritkán lehet úgy ott hagyni, hogy az OC teljesen szigetként kezelje. Wilson nagyon gyengén muzsikál pass protectionben, és így együtt a baloldal sebezhetővé válik. A Titans ellen is 43%-ban volt nyomás alatt az irányítónk, ami a sokadik 40% feletti meccs volt már. 

Ez egy kritikus szám, amit nem lehet majd sűrűn jól megoldani.

Ebben mindenképpen javulnia kell a két újoncnak, mert elég rossz százalékban nyerik a párharcaikat és a Browns ellen azért lehet baj ebből, ha Maye nem tud gyorsan szabadulni a labdától. Ha pedig lábon kell kihordani, akkor előbb-utóbb jön majd védő aki büntetni akarja és a kelleténél durvábban sóz oda..

A 23.hely jobban mutatja a falunk tudását, mint a Baldwin féle ábra.

A meccsek kezdése védőoldalon visszatérő hiba.

Az első 3 drive alatt borzalmas teljesítményt adunk le, ezt a Titans ellen is láthattuk. De ugyanúgy, mint ahogy eddig a szezonban mindig, most is sikerült az adjustment és onnantól roló lehúzva.

Kérdésem itt annyi lenne Kuhr úrhoz, hogy nem lehetne ezt végre elhagyni és nem adni ennyi előnyt az ellenfeleknek? Majd egyből hozzátenném a kritika után, hogy bámulatos az a feldolgozás és korrigálás a meccsen belül, ahogy utána dominálja a támadókat a védelmünk.

A Titans nem is szerzett pontot a második félidőben. 

Az EPA mutatóink így alakultak a meccsen: 
 

A Játékosok egyénileg értékelt teljesítményük EPA alapján: 
 

A Browns ellen egy más meccs lesz, meglátjuk mivel rukkolunk elő hazai pályán! Mindenesetre a csapat fogadkozik, hogy otthon is nyerni fognak!