Nagyító alatt: Drake Maye nyerte a Draft második napját

cspeti98 küldte be 2025. 04. 26., szo - 15:39 időpontban
Cikkek
draft 2025 day 2

A draft talán legfontosabb időszaka a második nap, mert bár szupersztár potenciállal bíró játékosok ilyenkor már csak elvétve akadnak, egy csapat gerincét remekül fel lehet innen építeni hasznos kezdőjátékosokkal. Nekünk ez az elmúlt években nem igazán sikerült, alig-alig tudtunk innen kezdőjátékosokkal távozni. Ebben közrejátszott maga a kiválasztás, a játékosfejlesztés és a balszerencse is, igaz, a végeredmény szempontjából teljesen mindegy, mi okozta ezt a jelenséget. Egyértelmű, hogy a mélyrepülésünk egyik kiváltó oka, hogy a draft ezen szakaszában nem sikerült olcsó, de hasznos játékosokat találnunk, így az is világos, hogy a sikeres rebuild egyik kulcsa ezen probléma megoldása, főleg a támadóoldalon. Szerencsére ezt nemcsak én, de a stáb is így gondolta.

2/38: TreVeyon Henderson, RB, Ohio State

Délután még biztos voltam benne, hogy itt WR vagy edge rusher fog érkezni, de ahogy közeledett a draft, egyre inkább ott motoszkált a fejemben, hogy Henderson magasan lehet a boardunkon, az este elején pedig be is írtam a discord szerverünkre, hogy én elég jó esélyt látok rá, ha bent van. A megérzésem bejött, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy ehhez kellett az is, hogy Jayden Higgins kimenjen előttünk. Eliot Wolf ugyanis lenyilatkozta, hogy komoly, de egészéges vita alakult ki a War Roomban azzal kapcsolatban, hogy kit kellene itt húzni. A vitát végül az zárta le, hogy a másik célpontot elvitték. Az információmorzsákat követve innen már nem kell Sherlock Holmesnak lenni, hogy kitaláljuk, Higgins volt a másik emberünk, de én egyáltalán nem bánom, hogy végül Henderson kötött ki nálunk, jobb játékosnak tartom, mint az Iowa State elkapóját.

 Nem sok olyan játékos van ebben a draftclassban, aki hasonló dolgokra képes labdával a kezében, mint ő. Fantasztikus a végsebessége, az előző szezonban volt olyan futása, ahol elérte a 22 mérföld/órás sebességet is – egy kezemen meg tudom számolni, hány ilyen futó van az NFL-ben – rendszeresen lassúnak tűntek mellette az egyébként igencsak gyors játékosok is. Nagyon hiányzott egy olyan játékos, aki hasonló veszélyt jelent az ellenfelek védelmeire, aki miatt aggódniuk kell majd. Henderson pedig ilyen, hiszen nem egy egyszerű speedsterről beszélünk, elképesztően keményen játszik, kitűnően navigál a tömegben, szépen olvassa a blokkokat, ha pedig lyukat lát, abba óriási sebességgel robban be, ráadásul szép számmal tud elrontott szereléseket kiharcolni a kitűnő egyensúlyának köszönhetően. Fumble gondjai sincsenek, utoljára elsőéves egyetemistaként hagyta el a labdát. A passzjátékban kimondottan hasznos, jó kezei vannak, nem extra, de átlag feletti útvonalfutó, passzblokkolásban pedig egyedül LeQuint Allen veszi fel vele a versenyt az idei futóclassban, márpedig ez Josh McDanielsnél kardinális kérdés, enélkül nem lehet fent egy RB passzjátékoknál. Henderson a pályán kívül is kiváló karakter, óriási tiszteletnek örvendett az Ohio State öltözőjében, nem véletlenül kedvelte nagyon a stábunk.

Ami a negatívumokat illeti, nem ő a legnagyobb futó, így igáslónak nem igazán alkalmas, azt a jellegű terhelést nem bírná valószínűleg. Valószínű, hogy a méretei és a fizikális játékstílusa miatt meggyűlt a baja kisebb-nagyobb sérülésekkel, némi izom még elférne rajta, hogy jobban bírja az ütéseket.

Azt gondolom, hogy a RB poszt igenis need volt, különösen egy olyan futó fért el a rosteren, aki a passzjátékban is meghatározó lehet. Mint írtam, valószínűleg soha nem lesz igásló, de nem is kell annak lennie, mert az adottságaival kevesebb labdaérintés is elég ahhoz, hogy különbséget jelentsen. Nagyjából olyasmi szerepet érdemes elképzelni neki, mint Jahmyr Gibbsé Detroitban, ő lehet a mi villámlásunk a Stevenson/Gibson-féle mennydörgés mellé, erre pedig senki nem alkalmasabb az idei classban. Nem csoda egyébként, hogy tetszett a stábnak, mert a játékstílusa nagyon hasonlít egy régi ismerősére, Brandon Boldenére, csak mindent egy sokkal magasabb szinten csinál, mondhatni Bolden szteroidokon. Sokaknak nem tetszett, hogy ilyen magasan jött futó, miközben voltak nagyobb needek, ami egyrészt igaz, másrészt nem hiszem, hogy érdemes ennyire needekben gondolkozni. Már csak azért sem, mert az offense-nek elsősorban nem elkapóra vagy futóra volt szüksége, hanem egy olyan játékosra, akitől félnie kell az ellenfeleknek. Ha ez megvan, akkor tökmindegy, hogy RB vagy WR van a neve mellé írva, Hendersonban pedig megvan.

3/69: Kyle Williams, WR, Washington State

Itt is ráérezhettem valamire, mert a draft előtt megírtam az ismertetőjét, úgyhogy vele legalább nem volt sok dolgom. Williams télen még bőven 100-on kívül helyezkedett el a big boardokon, aztán szépen lassan elkezdett felkúszni szinte mindenkinél, a draftot megelőző napokban pedig már majdnem biztos volt, hogy második napos pick lesz, és voltak olyan infók is, hogy a liga összes csapata imádja, így magasabban fog kimenni, mint azt az elemzők várják.

 Williams legnagyobb erénye az, hogy fantasztikus atléta. 4,40 másodperc alatt futotta a 40 yardot a Combine-on, ráadásul azon kevés játékos közé tartozik, aki a pályán, védőfelszerelésben sokkal gyorsabbnak tűnik, pillanatok alatt eltávolodik bármelyik védőtől. Ez az atletikusság figyelhető meg az irányváltásaiban is, rendkívül könnyed a mozgása, erőlködésnek nyoma sincs, egyetlen felesleges mozdulatot sem tesz. Ugyanez a könnyedség tűnik fel a release-ek esetében is, az idei class legkomplettebb elkapója a játék ezen területén, változatos módszerekkel veri meg a CB-ket és világosan látszik, hogy érti is, mit miért csinál, ráadásul press coverage ellen sincs elveszve, ha valaki nem figyel, egy pillanat alatt stackeli és utána már nincs visszaút, halál ellen nincs orvosság. Időnként azért hajlamos a TikTok-útvonalakra és arra, hogy túlbonyolítsa a dolgokat, de ezek rövidtávon is kinevelhetőek belőle. A kitűnő sebességét labdával a kezében is kamatoztatja, fantasztikusan teljesített screenek és a séma által generált labdaérintések esetében is. Ahogy mondani szokás: egy telefonfülkében sem egyszerű szerelni. Az interjúkon ráadásul lenyűgözte a csapatokat, kiváló karakterről és magas játékintelligenciáról – ez nem meglepő, korábban QB volt – tett tanúbizonyságot, így nem lehetett kérdés, hogy nálunk is célkeresztbe került.

Joggal tehetitek fel a kérdést, hogy ha valaki ennyire jó, miért nem elsőkörös játékos? Nálam leginkább azért, mert idősebb prospect, ötödéves játékos, akinél az ideálisnál később jött a breakout és sem a UNLV-n, sem a Cougarsban azért nem feltétlen a legminőségibb ellenfelek ellen kellett villognia, ráadásul egy nem túl bonyolult sémában. Ebből adódóan az útvonalfája egyáltalán nem kiforrott (szinte csak vertikális útvonalakon használták) és az útvonalfutás nüanszain is dolgoznia kell még, de emiatt nem aggódnék, az ő mozgásával nem kellene gondot okoznia. Emellé a vékonyabb testalkata és az erő hiánya is limitáló faktor, már csak azért is, mert megjelennek a felvételeken, futásblokkban például átlag alatti, még ha a mentalitása rendben is van. Nem túl erős a contested elkapásokban, ugyanis nincs meg sem a mérete, sem az ereje ahhoz, hogy kizárja a védőket és a kisebb kezei sem segítik abban, hogy az 50-50 helyzetekből győztesen jöjjön ki. A catch radiusa is kisebb az ideálisnál és hajlamos arra is, hogy a testével kapja el a labdát, ami a későbbiekben okozhat drop-problémákat. 

Összességében Williams egy olyan projekt játékos, aki bizonyos dolgokat elképesztően jól csinál, ezáltal már karrierje elején pályára kerülhet és hasznos tagja lehet bármelyik offense-nek. Már csak azért is, mert a remek release-csomagja és a sebessége miatt a méretei ellenére is tud a pálya szélén játszani, a slotban pedig az irányváltásai és az elkapás után szerzett yardjai teszik veszélyes fegyverré. A hibái egy jelentős része ráadásul az egyetemi sémájából adódik, és ugyan projektálni kell a kijavításukat, semmi nem utal arra, hogy ez lehetetlen feladat lenne. A fizikai korlátokból adódó gondok pedig bár örökre vele maradnak, a játékstílusa miatt kevésbé lesznek feltűnőek. Williams ugyanis a természetes szeparáció megtestesítője, nagyon ritkán fog 50-50 helyzetekbe kerülni. Játékstílusban egyelőre még nagyon messze van tőle, hiszen technikában más ligában játszanak, de a mozgása engem egyértelműen Diggsére emlékeztetett, és a karrierje szempontjából kimondottan hasznosnak találom, hogy tőle lesheti el a WR-poszt fortélyait. Williams ráadásul parádés fit Maye mellé, életveszélyes mélységben, kellően intelligens ahhoz, hogy igazítson az útvonalain, ha úgy látja jónak (tavaly ez egyik elkapónknak sem ment) és scramble drillek esetén is remekül dolgozik, tudja, hol kell lennie, hogy segítsen az irányítónak. Ami még különösen tetszik ebben a pickben az az, hogy végre nem bonyolítottuk túl az elkapókérdést. Nem egy speciális szerepkörre hoztunk valakit, nem egyetlen erényre fókuszáltunk, hanem hoztunk egy jó(nak tűnő) elkapót, aki könnyedén szakad el emberfogás ellen is, amire ebben az évtizedben nem sok példa volt a rosteren és rendelkezik azokkal a tulajdonságokkal, amik a Patriots sikeres elkapóinak is megvoltak.

3/95: Jared Wilson, OC, Georgia

A slusszpoént a nap végére tartogattuk, két letrade után még egy jövő évi picket is begyűjtöttünk, majd elhoztuk a class legjobb centerét (Zabelt a guardokhoz sorolom). Wilsonnak mindössze egy szezon jutott kezdőként a Georgia támadófalának közepén, abból viszont kihozta a maximumot.

 Brutálisan atletikus játékosról beszélünk, aki akkor érzi igazán jól magát futójátékoknál, ha van előtte terület. Elképesztő sebességgel ér fel a második szintre és a pálya szélére is (ez főleg inside zone és outside zone futásoknál fontos, a Wilson pick tehát valamennyire megerősíti azt az elképzelést, hogy McDaniels alakított a rendszerén), ahol a kisebb védőket Campbelléhez hasonló mentalitással vágja földhöz. Az atletikussága a passzjátékoknál is megnyilvánul, bámulatosan tükrözi a védők mozgását, oldalirányba nem nagyon lehet megverni. Ideális a kézhasználata is, az ütéseit jól időzíti és megfelelően helyezi el és kellően erősek a kezei ahhoz, hogy megtartsa a már megragadott védőket. Ha mégis megverik, akkor sincs minden veszve, ugyanis a sebességét használva ismét ideális pozícióba tud kerülni, ahogy a blokkolatlanul érkező pass rushereket és a stuntokat is fel tudja venni, még akkor is, ha későn reagál rájuk. Mivel az első három évében ő volt a Georgia hatodik falembere, minimális tapasztalata van guardként is, és Wolf nyilatkozatából is az derül ki, hogy ott sincs elveszve, sérülések esetén akár ott is bevethető, még akkor is, ha a legjobb posztja egyértelműen a center. Bár csak egy éve volt ezt bizonyítani, így kevés mintánk van róla, de az elmondások szerint ő is meghatározó karakter az öltözőben, vezéralkat (elég egyértelmű mintázat figyelhető meg, Vrabel teljesen a saját képére formálja az öltözőt).

A rutin hiánya egyértelműen meglátszik Wilson játékán, említettem a blokkolatlanul érkező védőket és a stuntokat, amiket bár fel tud venni, jobb lenne, ha anticipálná őket és nem csak reagálna. Ez idővel valószínűleg kialakul, mert kellően intelligensnek tűnik hozzá, de az NFL-karrierje elején lehetnek belőle gondok. A másik probléma vele az, hogy kicsit alulméretezett, ami egyszerre előny és hátrány is. Előny, mert ezért mozog annyira jól, hátrány, mert emiatt nem az igazi az ereje, nem a legjobb a lehorgonyzásban, így bull rush ellen vannak gondjai, be tudják tolni a zsebbe. Ezen egy NFL-erőnléti program valószínűleg javítani fog és a fesztávja is elég nagy ahhoz, hogy tudjon még fejlődni a lehorgonyzásban, de soha nem ez lesz a legnagyobb erőssége.

Garrett Bradbury érkezése rövidtávra megoldotta a center posztot, és nem tragédia, ha vele kezdjük meg a szezont, de az egyértelmű volt, hogy ő csak átmeneti megoldás. Emiatt várható volt a center pick, igaz én később számítottam rá. Ennek oka az, hogy Wilson top50 körüli játékos volt a boardomon, és azt hittem, itt már rég ki fog menni, a mögötte levők pedig inkább a negyedik körtől lefelé lettek volna érdekesek. Wilson viszont az ölünkbe hullott, így a kiválasztása teljesen logikus döntés volt, és én nem lepődnék meg azon, ha már az idei szezonban átvenné a kezdő pozíciót Bradburytől. Tény, hogy rutintalan, és lesznek növekedési fájdalmak, de olyan kitűnő adottságokkal rendelkezik, amelyekkel tudja kompenzálni a mentális hiányosságokat. Egyébként ilyen szempontból számára is ideális helyre került, ugyanis McDaniels támadósorában az irányító hívja a protectiont, szóval nálunk sokkal rövidebb a tanulási folyamat, mint egy olyan csapatnál, ahol a center feladata a passzsiettetők elosztása.

Abban ugyan nagy volt az egyetértés, hogy Will Campbell kiváló játékos, a méretei és a döntési folyamat miatt sokunkban voltak kétségek a front office-szal kapcsolatban, de úgy gondolom, a második nap után ezek mind elszálltak. Megígérték, hogy Maye életének könnyebbé tétele lesz a fő cél az idei drafton, ennek pedig maradéktalanul eleget tettek az eddigi választásokkal, nem véletlen, hogy szinte minden szakíró és elemző az idei draft egyik nyertesének tartja a csapatot, amire emberemlékezet óta nem volt példa a második nap után. Egyedül talán abba lehet belekötni, hogy passzsiettető nem érkezett, miközben edge rusherekkel nem állunk annyira jól, de ez minden bizonnyal a harmadik nap egyik fő feladata lesz, és a pénteki teljesítmény után megelőlegezhetjük a bizalmat.

NFL Draft 2025
Draft