Nagyító alatt: Patriots-Jaguars #7

Kép
pats-jags

A környezetváltozás sem segített a csapaton, Londonban is vereséget szenvedtünk, immár sorozatban a hatodikat. Hogy még fájdalmasabb legyen, az egész NFL egyik legrosszabb csapata ellen sikerült olyan gyengén teljesíteni, hogy az utolsó negyed gyakorlatilag garbage time-nak minősült, az egyetlen pozitívum pedig ezúttal is Drake Maye játéka volt.

Két drive-ra volt elég a felkészülés

A Wembley melletti sörözés során beszéltünk róla, hogy a Jaguars a liga legrosszabb csapata a motiont alkalmazó passzjátékok ellen, mi pedig a liga legkevesebb ilyen játékát hívjuk. Tipikusan az a helyzet, amikor a könnyen megállítható tárgy találkozik a könnyen elmozdíthatóval. Nem is volt sok reményünk ezzel kapcsolatban, Alex Van Peltnek azonban jár a kalaplengetés, ugyanis az első két támadás során úgy tűnt, van olyan gyenge csapat, amire képes felkészülni. Minden játékban használtunk motiont, a halálra ítélt futójátékokat kicseréltük gyors passzokra, és ez működőképesnek is bizonyult az indiszponált, motiválatlan Jacksonville-védelem ellen. Nem mondom, hogy ez volt a legnagyobb mesterterv valaha, de sikerült a legjobb támadójátékosunk kezébe adni a labdát, aki szisztematikusan szedte darabjaira a Jaguars defense-ét.

Aztán eljött a harmadik drive, elfogyott a script, és minden ment tovább úgy, ahogy megszoktuk. Elhagytuk a motiont, folyamatosan elpocsékoltunk downokat eleve esélytelen játékokra, ezzel rendszeresen harmadik és hosszúra kényszerülve közben pedig kivettük a labdát a legjobbjaink kezéből. Az eredményt láttuk. És nyilván nem volt tökéletes az sem, amit előtte kitalált a stáb, például rögtön az első játék egy értelmezhetetlen koncepció volt, amikor nyolc ember blokkol, az a kettő, aki pedig route-ot fut, ugyanazt a pontját támadja a pályának, de legalább látszott, hogy van valami elképzelés és felkészülés. 

Utána viszont ennek minden nyoma eltűnt, ami már csak azért is fájó, mert Maye láthatóan jól fel van készítve, tehát ezen a téren Van Pelt elvégzi a dolgát, és a megnyilvánulásai alapján is egy remek QB edző benyomását kelti, de támadókoordinátorként hétről hétre elbukik. Az elmúlt két héten 24 futójátékot hívott first downra, ezekből összesen 47 yardot sikerült haladni, mégis erőltet valamit, ami nyilvánvalóan nem működik. Persze, én értem, hogy futásorientált támadójátékot akar építeni, de biztos, hogy akkor is ragaszkodni kell ehhez, ha nincs meg hozzá a megfelelő játékoskeret?

Öt hetet kidobtunk a kukába

Mint a felvezetésben is írtam, az egyetlen pozitívum Maye játéka volt, aki megmutatta, hogy a múlt heti biztató játék nem a véletlen műve volt. Két kezdő meccs után több, mint 500 yardja és 5 TD passza van, amire az NFL történetében eddig egyetlen irányító volt képes, egy bizonyos Dan Marino, mindezt úgy, hogy az idei újoncok közül ő játszik messze a legrosszabb körülmények között. És persze itt meg kell említeni, hogy mellé volt három labdavesztést érő dobása is, de egyrészt shit happens, ezek benne vannak egy újonc játékában, másrészt érdemes őket árnyalni. A háromból ugyanis egy volt olyan, amire azt lehet mondani, hogy 100%-ban az ő hibája volt, ez az alábbi passz Osborn felé.

 A másik kettő közül az egyik egy negyedik és hosszúra jött, ahol minden mindegy alapon meg kellett próbálnia, a másik pedig egyértelműen visszavezethető a rossz kommunikációra és az összhang hiányára. Ez az Austin Hooper felé irányuló dobása volt a redzone-ban, ahol Hooper ugyan azt az útvonalat futotta, amit a playben kellett, de ott esélytelen volt, hogy labdát kapjon. Az egyetlen esélye az lett volna, ha megfordul ott, ahova Maye passza megy, még ha nem is ez volt felé az elvárás.

Ezért nyilván elő lehet venni Maye-t, azonban mielőtt bárki így döntene, érdemes meghallgatni Kyle Rudolphot Tom Bradyről: 

„Egyszerűen mindent leegyszerűsít. Ha corner route-ot futsz zónavédekezés ellen, és van egy hatalmas lyuk, csak fordulj meg, odadobja a labdát. Megfutom az útvonalat, megverem a linebackert, már készülök rá, hogy megkapom a labdát, aztán csak annyit látok, hogy a földön pattog mellettem, ő meg csak annyit mond, haver mit csinálsz, senki nincs ott, csak fordulj meg.”

Nem azt mondom, hogy Maye az új Brady, el se akarom ezt kezdeni, de ezen a téren elképesztő hasonlóságot mutatnak. Nem véletlen, hogy már a North Carolinán és az edzőtáborban is rendszeresen utasításokat adott az elkapóinak, hogyan fussák az útvonalaikat. Csakhogy idő kell ahhoz, hogy ezek a kapcsolatok kialakuljanak, így nem elvárható, hogy a második kezdő meccsén ugyanarra gondoljanak Hooperrel. Itt pedig megint elő kell venni az edzői stábot, ugyanis ha Maye nem a múlt héten áll be, akkor könnyen lehet, hogy ezeket a szituációkat jobban meg tudnák oldani. Persze itt lehet jönni a terv dumával meg azzal, hogy nem állt készen, de amikor két meccs alatt összesen 66 yardot tud felmutatni a támadósor maradéka, akkor nagyon nehéz elhinni, hogy hirtelen lett ennyire jó.

Elégedetlenkedő elkapók

A QB-csere indokolatlan elhúzása mellett a stáb másik gyenge pontja a támadóoldalon az elkapósor kezelése, aminek eredményét minden nap látjuk, hiszen folyamatosan elégedetlenkednek, eddig csak Kendrick Bourne és Javon Baker nem fordult a nyilvánossághoz. Kezdődött Douglas hisztijével, ami mint azóta kiderült, némileg jogos volt, az elmúlt két hétben pedig Polk folytatta ezt, és nehéz nem egyetérteni vele. Azt azért gyorsan tisztázzuk, hogy valóban gyengén játszik, de az valószínűleg nem fog segíteni rajta, ha a vezetőedzője olyanokat nyilatkozik, hogy mentális problémái vannak meg, hogy többet vár el tőle és ez akkor is így van, ha utána hozzáteszi, hogy amúgy jó játékos lesz, vagy ha éppen igaza is van. Ezt az öltözőben kell tartani, neki négyszemközt elmondani, de semmiképpen sem kiemelni a médiában, mert annak az lesz a vége, amit látunk is, hogy a játékosnak saját maga megvédésével meg az instagramon üzengetéssel kell foglalkoznia a játék helyett.

Polknál azonban még nem ért véget a balhék sora, K.J. Osbornnak a meccs után sikerült megosztania a követőivel, hogy amúgy inaktív lett volna, csak Baker betegsége miatt került pályára, és mint megtudtuk, ezt szombat este 11 órakor közölte vele az edzői stáb, mikor másnap 14:30-kor játszottak. Legutóbb pedig Boutte számolt be arról, hogy a két mélységi elkapása a legutóbbi két héten olyan playekből jött, amiket neki kellett kikövetelnie, mert másképp Van Pelt nem hívta volna be őket, de természetesen jó a hangulat az öltözőben.

A futás elleni védekezésünk nem létezik

Amióta a második héten 46 futott yardon tartottuk a Seahawksot, elképesztő lejtmenetben vagyunk futás elleni védekezés terén. 133, 148, 193, 192 és 161 yardot engedtünk, ami még akkor is vállalhatatlan, ha egyébként vannak komoly hiányzóink, a számokat pedig inflálja, hogy a meccsek nagy részében hátrányban játszunk, és ilyenkor az ellenfelek gyakrabban nyúlnak a futáshoz. A Jaguars is így tett, a meccs egy pontján sorozatban 16 futást hívtak be, mi viszont még úgy sem voltunk képesek megállítani ezeket, hogy mindenki pontosan tudta, mi következik. És erre az is csak részben mentség, hogy a védelem top5 játékosából három hiányzik, mert bár a visszaesést valamilyen szinten indokolja, de annyira azért nem, hogy míg tavaly ligaelsők voltunk, most a tíz legrosszabb közé tartozzunk.

Ennek szólt Mayo puhány csapat vagyunk megszólalása is, amivel először szépen áttolta a felelősséget a játékosokra, majd egy újabb rákérdezés után azért csak sikerült elismernie, hogy ő is hibás ebben. Erre reflektált aztán több korábbi játékosunk, mint mondjuk Ty Law, vagy Devin McCourty és Bill Belichick is, aki védelmébe vette a játékosokat, és kiemelte, hogy olyan sok változás azért nincs a védőoldalon tavalyhoz képest, valahogy mégis sikerült visszaesni. Nyilvánvaló, hogy maradt benne tüske a távozás után, és nem segít, hogy Kraft is üzenget neki, miközben az utolsó dolog, ami ennek a csapatnak hiányzik az még több médiafigyelem.

Csak akkor beszélj, ha a csendnél értelmesebbet tudsz mondani

Gandhi szavait érdemes lenne megfontolnia az edzői stábunknak, mert jelenleg minden megszólalásukkal rontanak a helyzeten, különösen Mayo, aki egészen pocsék a médiakezelésben. Polk kiemelése és a puhány csapat szövegek sem voltak gyengék, de a legjobb mégis csak az volt, amikor sikerült azt mondania, hogy a játékosok akkor sem teszik a dolgukat, amikor éppen jó a playhívás. Akkor talán fel kellene készíteni őket. De nemcsak ő, Van Pelt is botrányos, egyik szavával cáfolja a másikat. A londoni meccs után lenyilatkozta, hogy ha tehetné, 50-szer passzoltatná Maye-t, de nem lehet. Mégis miért nem? Nem ő a támadókoordinátor? Vagy van egy minimális mennyiségű futás, amire a liga kötelezi? Meg amúgy is, miért akarja 50-szer passzoltatni azt az irányítót, aki két hete még nem állt készen, a Texans ellen pedig óvatoskodni kellett vele a meccs elején? 

Azt azért fontos tisztázni, hogy nem azzal van a baj, hogy nyilatkoznak, és megpróbálnak a sablonokon túl valami értelmeset mondani, de csak akkor, ha van valami értelmes mondandójuk. Mert jelenleg olyan, mintha csak összevissza hadoválnának mindenféle marhaságot, vagy mindig kimondanák, ami éppen először eszükbe jut. Ráadásul a médiát üzengetésre is használják, majd utána arról beszélnek, hogy jó lenne, ha a játékosok nem ott üzennék meg, ha gondjuk van, hanem házon belül intéznék.

Mindez különösen szembetűnő Belichick után, akitől ha valamit, a külső zajok elhárítását nyugodtan el lehetett volna lesni. Helyette generálják a feszültséget egy amúgy is frusztrált öltözőben. Apropó Belichick, volt egy nagyon érdekes beszélgetése Bradyvel, ahol azt ecsetelték, hogy túl nagy figyelmet szentelnek annak, hogy a nézők mit gondolnak, ezért olyan infókat adnak át nekik, amikhez semmi közük, mert nem tudnak változtatni rajta.  Helyette inkább az öltözőn belül kellene megoldani ezeket a problémákat. 

 Miközben az edzői stáb hibát hibára halmoz a nyilvánosságban, addig a 22 éves újonc irányító, akinek ez volt a második meccse kezdőként tökéletes válaszokat ad még a legostobább kérdésekre is. Ha hülyeséget kérdeznek tőle, elpoénkodja, ha a csapattársairól kérdezik, akkor pedig mindig a saját hibáit és felelősségét emeli ki. Ez a helyzet tökéletes metaforája a csapat jelenlegi állapotának: Maye minden hibájával együtt a hátán viszi a csapatot a beállása óta – a többiek összesen 66 yardra voltak képesek két meccs alatt – míg az edzői stáb visszafogja azt. Hiába alkalmazunk rekordmennyiségű szakembert, a time managementhez még mindig nem értünk – a félidő végi bohóckodás ismét igazolta ezt – a negyedik downos döntések továbbra is értelmezhetetlenek és ragaszkodunk ahhoz, hogy majd beugratjuk az ellenfeleket, mert ez egyszer sikerült, a játéktervek pedig a labda mindkét oldalán széthullanak hétről hétre. Ha a stábot alkotó 30-40 emberből senki nem látja, hogy ez ebben a formában egy zsákutca, akkor idén sokkal jobbra nem kell számítani.

Hozzászólás

Teljesen érthetetlen a stáb ennyire dilettáns működése - miközben erre korábban (tavasszal) semmilyen jel nem utalt. Azt hittük, értenek a dolgukhoz, egy OC pl. RENDESEN felkészül az ellenfél védelméből. Ha már a játékosok rengeteg melót tesznek a saját felkészülésükbe, az OC ezt miért nem teszi meg? Ugyanazt alkalmazni minden ellenfélre nem felkészülés, hanem a meló elsumákolása. A DC szinte ugyanez, egyszerűen nincs semmi fejlődés a játékban - kivéve, mikor AVP elengedi Maye kezét és hagyja játszani. Egyrészről elkeserítő, ugyanakkor a srác már sokadszor bizonyítja az érettségét, immár több területen is. Vajon Kraft ezt meddig tűri változatlanul?

Csak érdekesség képen tavaly "QB nélkül" a  már "kiégett" BB-vel 5-2 vél állt a csapat,mondjuk legalább volt védelem.Most a csoda új edzők 6-1 el állnak, nincs védelem sem már de van egy "egész jónak" kinéző QB. Ja a kettőt összerakjuk akkor lehet hogy az öregnek kellett volna egy normális QB ,lehet lenne védelem is  és lehet lennének győzelmek is....

Ebben egyébként abszolút van igazság, beszélgettünk is erről topinnal amíg a reptéren vártunk. BB nem mint edző bukott meg, abban teljesen rendben volt, csak a filozófiái felett járt el az idő, és ha visszább lépett volna, működhetett volna a dolog. De az egója ennél nagyobb volt, erre esély sem mutatkozott, így nem lehetett mit csinálni, mennie kellett. És bár jól hangzik, hogy vele meg ezzel a csapattal mi lenne, de mondjuk ő kimondta, hogy nem draftolta volna Maye-t (ez megint az elavult filozófiájára vezethető vissza, amiben a QB prospectek egyik fokmérője például az egyetemi csapatsikerek), úgyhogy nehéz azzal érvelni, hogy ő milyen jó lenne ezzel a kerettel, mert vele eleve más lenne a keret.

Egyébként nekem a Mayo-kinevezéssel végig az volt a legnagyobb problémám, hogy fel sem mértük az edzőpiacot, hanem vakon bíztunk benne, és most ez üt vissza. Az alapján, amit most látunk, nehéz elképzelni, hogy ha elhívtunk volna interjúra egy Ben Johnsont (ha lehet hinni a híreknek, csak azért nem ment Washingtonba, mert Danielst akarták Maye helyett, micsoda kombó lett volna nálunk) vagy Bobby Slowikot, akkor is Mayora esik a választás. Konkrétan a Belichick-éra végének káros, túlságosan konzervatív támadófilozófiáját átmentettük, miközben a legnagyobb erényektől, mint a fegyelem, keménység, külső zajok kizárása megszabadultunk. Kiöntöttük a gyereket, csak a fürdővíz maradt.

Azt gondolom hogy az egók amik naggyá tették a csapatot ,azok is okozzák a hanyatlását.Előszőr Brady egója okozta a távozását, majd BB egója okozta a saját "bukását", most pedig félek tőle hogy Kraft az egója miatt nem fogja beismerni hogy (eddig úgy tünik) Mayo nem a jó megoldás,nem fogja elismerni a hibáját,és nem fog szezon után egy új stábot kinevezni. Ne így legyen de azt látom hogy évekig beleragadhat a csapat abba hogy nem megfelelő edzői stáb lesz a csapat élén.

Köszönet ! 

Mi az amiből azt látod “,a megnyilvánulásai alapján is egy remek QB edző benyomását kelti”? 

Maye én azt gondolom a stáb ellenére ,önerőből ilyen jó. Inkább egyre nagyobb a félelem ,hogy egyrészt visszafogják másrészt nem is fejlesztik ,(elrontani talán nekik sem sikerül)

Peti helyett nem tudok válaszolni, így arra a kérdésre majd reflektál ő. A másik felvetésedre viszont szeretnék írni, mert azért az erős túlzás, hogy önerőből ilyen jó. Tudom, én is használtam ezt a kifejezést, de ez azt sugallja, hogy a stáb nélkül is eljutott volna ide. És ez azért nem igaz.

A fejlesztésére nem tudunk ilyen formában rosszat mondani, hiszen láthatóan szépen fejlődik, ez az edzők érdeme is. Ami inkább az önerő Maye esetében, hogy az edzők által várt folyamatokat meghaladta, gyorsabban ért oda a mérföldkövekhez, mint azt ők remélték vagy eltervezték.

Ezen utóbbi helyzet miatt van visszás megítélésük, hiszen amint látták, hogy Maye megérkezett oda, ahova ők hetek-hónapok-1 év alatt szerették volna eljuttatni, nem voltak képesek lereagálni és benne maradtak az eredeti elképzelésükben.

Nem tudjuk az időtartamot, mert csak annyit mondtak van egy terv, de hogy ez konkrétan mennyi idő alatt valósul meg arról hallgattak. De valszeg nem pár hétről volt szó, hiszen azért azt egy kevésbé rugalmas ember is képes felrúgni és berakni a jövő tehetségét, aki már jobb, mint a saját konzervatív emberük. Ebből fakadóan lehet arra következtetni, hogy a tervük lassabb fejlődési ívet írt elő, mondhatjuk úgy, biztosra mentek volna vele. Igen, megint a konzervatív beszari megközelítést látjuk megbújni a döntés és a terv mögött.

Ezt a lassú fejlődési ívet az edzők hathatós segítségével sikerült rájuk borítani Mayenek, aki saját jogán tartott előrébb, mint azt várta a stáb. De ez nem jelenti azt, hogy rossz munkát végeztek, csupán arra mutat rá, amit amúgy is látunk minden területen. Vagyis azt, hogy nem jól mérik fel a lehetőségeket, mindent óvatosan akarnak megoldani, a jaj csak nehogy elrontsuk filozófiával. És ha nem ennyire konzervatívan nyúlnak hozzá, akkor Maye most jóval előrébb tart, amivel a csapat is előrébb tartana, mind az öltözőben és a pályán, illetve az egyéni kapcsolatokban is.

De mivel Maye karrierje szempontjából ez az 5 meccs lemaradás semmit nem jelent, így ha ez lett volna a legnagyobb hiányosság, akkor nem kellene őket szidni a munkájukat tekintve. De ugye itt eleve egy rossz tervhez való merev ragaszkodást láttunk, ami a külső inputokat sem volt képes feldolgozni hetente (Brissett lassúsága és kilátástalansága ezzel a rendszerrel, ezen fal mögött), majd kiderült a labda minden oldalán ugyanilyen teszetosza és rossz döntésekkel érkezünk meg hetente. Gyakorlatilag mintha most lennénk májusban azt érezni, hogy olyan döntéseket hoznak, amiket az ismerkedési fázisban szokás, ami a depht chartok kialakulásánál jellemző. Miközben fél éve dolgoznak velük. Ez ha egy vállalati szintet nézünk, kb egy éves folyamat. Tehát ha egy cégnél egy igazgató 1 év után is az embereit keresgeti és még mindig nem tudja kire számíthat, kit mire tud használni, merre akar menni a céggel, akkor ott komoly baj van a háttérrel.