Nagyító alatt: Patriots - Jets #8

Kép
Godchaux vs Rodgers

Hat vereség után végre ismét győzelmet aratott a Patriots, amire nem csak a szurkolótábornak, de az öltözőnek is nagy szüksége volt. A siker mindig kicsit rendezi a sorokat, jobb hangulatot generál a pályán és a lelátón is. Ezt végig érezni lehetett a stadionban, ahol rég nem látott fordításnak lehettek szemtanúi a nézők.

Minden csapatban a Winning Culture megteremtése a fontos, ezért ne sirassa senki a ligautolsó helyet és az 1/1 elvesztését. Egyrészt a sorsolásunk nagyon gyenge és bőven lehet benne 4-6 győzelem a szezon végére, másrészt a kohéziónak sokkal többet ér egy azonnali siker, mint jövőre ennek szétesését kockáztatva több draft cetli az 1/1 elcserélése miatt.

Igen, jól olvastok a sorok között, meglehetősen rossz volt az öltözői légkör és egyre többen kommunikáltak kifelé a játékosok közül. A következő héten majd Nagyító alá vesszük Jerod Mayot és stábját, mert a kialakult helyzetért ők a felelősek. Rengeteg vitatott döntés, kijelentés, elképzelés. Egy újabbal egyébként ezt a győzelmet is sikerült beárnyékolniuk. De erről majd a végén.

Most vesézzük ki, mi történt a Jets elleni siker alkalmával.

A játékterv és a Drake Maye-faktor

Az eddigiekhez képest változatlan scripttel érkezett Alex Van Pelt vezette támadóstáb erre a meccsre is. Megint sikerült két futással nyitni, amiből az elsőnél -1 yardon, a másodiknál -2 yardon érkezett meg a kontakt. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a stáb nem érti és nem hajlandó belátni, hogy nem megy a futás. Egyedül Stevenson semmiből való yardszerzési képessége működteti ezt a játékelemet. 

Ezúttal a yardjai 123 százaléka érkezett kontakt után. 

Igen, jól látjátok, nem elírás. Azért, hogy futhasson 1 yardot, neki már kőkeményen meg kell küzdenie a védőkkel. Egészen döbbenetes adat ez, és jól mutatja azt, mennyire nem vagyunk futó csapat. Stevenson egyébként 7 elhibázott szerelést kényszerített ki, ez az év során a második legtöbb volt, a Bengals ellen 10 ilyenre "futotta". Nem véletlen ezen a két meccsen nyertünk, mert ehhez kell az ellenfél védelme is. 2022 óta ez az első meccse, ahol 2 labdát is átvitt a gólvonalon. 

A futás egyébként megint vállalhatatlanul rossz átlaggal zárt ezen a meccsen is. Maye nélkül 65 yard jött a földön, de ha Brissett negyedik negyedes futását is levesszük, akkor 54 yardot tettek be a közösbe a futók, ami 2.1 yard cipelésenként.

És ugye mi egy futócsapat lennénk, amelyik erre épít, ebből fog majd felépülni a passzjáték. És nem az a baj, hogy nem megy a futás, hanem hogy ennek ellenére első kísérleteknél 60%-ban futottunk megint. Ezek amúgy 33%-os sikerarányt értek el, tehát 3 első downból kettőt a kukába dobunk, amikor a futójátékot hívjuk be.

De valamiért ebből nem engedünk!

Ráadásul Jerod Mayo képes volt a támadófalat a csapat egyik erősségének nevezni a meccs utáni napon. Ez egy nagyon erős kijelentés, és elég valószínű, hogy más elképzeléseink vannak arról, hogy milyen egy tényleg jó és hatékony OLine. Akik egyébként passzblokkban mindössze 30%-os nyomási rátát engedtek, ami az idényben nekünk az egyik legjobb lett az eddigi heteket tekintve. De ettől azért ez az egység nem lett jó.

Ezen a meccsen csak a múltkori hős Ben Brown lógott ki a teljesítményével pass protectionben, mert róla azért jött az áldás rendesen. Viszont most először kezdtünk a vonalon ugyanazzal az 5 emberrel meccset, akik már valamelyik korábbi találkozón együtt voltak a pályán. Szóval mondhatjuk, ez már egy "összeszokott" egység volt a mi idei csereberés léptékeinkkel nézve.

De térjünk vissza a játéktervhez, amiben azért dicséret illeti Van Peltet és Covingtont is. Nem a heti felkészülésért, mert AVP csak a sciptelt drive után váltott, és az a védőknél sem volt túlságosan jó a meccs elejét tekintve. Bár ott már akkor is pislákolt valami fény, hogy a DC kezében és fejében vannak eszközök amikkel megoldást találhat a problémára.

Christian Ellis olyan mértékű szerepet és feladatkört kapott, amit eddig ilyen mennyiségben nem osztottunk rá. Jelenléte és teljesítménye adott egy olyan alapot, amivel fényévekkel előrébb jártunk, mintha Tavai lett volna a 3rd downokon passzjátékok ellen a megoldás. Ellis jól védekezett a légi és a földi támadások ellen is, ráadásul kulcsszituációban sacket is be tudott mutatni. 

Kérdés miért kellett ehhez ennyi meccs, hogy Tavairól ráváltsunk coverben.  

9 szerelése volt, és a rá dobott jogos DPI-nél is megoldotta amit kellett. Nem lehet elvárni mindenben extrát egy korábban szinte only ST játékostól. Az a játék sima TD, ha ott Tavai fut versenyt Hall ellenében.

Covington másik nagy ötlete az agresszív emberezés volt, amit már a meccs elején is próbálgattunk, de valójában a második félidőre járattuk a csúcsra. Lehet olvassák a Nagyítókat, mert hetek óta könyörögtünk a zóna elhagyása miatt, és hogy akkor haljunk meg csatában a védelmi oldalon, de akarjuk már azt a stopot saját erőből megoldani és ne hátráljunk, hogy talán elrontja azt az ellenfél.

Ez abszolút nem ízlett a Jetsnek és Rodgersnek, és bár a Marcus Jones vs Wilson párharcot buktuk, azok egyáltalán nem voltak könnyű elkapások. Minden más párharcban domináltunk, az elkapókat levettük a pályáról. A Jets irányítójának a futókat és a tight endeket kellett bevonnia, hogy tudjanak haladni. 8 elkapása volt TE és RB játékosaiknak és 9 a WR csoportnak. Ha az Adams, Wilson párost csoportnak lehet nevezni, hiszen más felé nem szállt labda. A célbavételek aránya 11 vs 16 volt. Szóval elmondhatjuk jól működött a terv a nagy elkapások ellenére is.

Mindez egyébként azért volt örömteli, mert a Hawkins, Mapu, Pettus, Schooler safety sornak kellett besegítenie a cornerbackjeinknek, és ez így egy bátor vállalás volt ezzel az egységgel.

De amit kértünk az végre bekövetkezett, aki tesz a sikerért és győzelemre játszik, annak a siker esélye megteremtődik.

A támadóoldalon a kezdő drive után jött Drake Maye one man showja. Mivel a Jets védelem nem tartotta fontosnak, hogy a megiramodásaira figyeljen és az emberfogással kiürült a középső terület, így könnyedén futkorászott az újonc.

Nem igazolni szeretném magunkat, mert itt nem kell senkinek igaza legyen, csak jelezném hogy erről írtunk az első hét előtt is, hogy lábon ő sokat tud hozzátenni és szerkezeten kívül is életveszély a védelmekre nézve. Ez utóbbit egy 40 yardos tökéletes dobással megmutatta ismét. Sajnos hiába volt a labda pontos, Tyquan Thornton nem tudta azt elkapni.

Egyébként Brissettnek is volt egy "év játéka" megoldása, amit Van Pelt tökéletesen rajzolt fel, de Jordan szabálytalansága miatt, egy 39 yardos előrehaladást annulláltak a bírók.

Drake Maye mind lábon, mind a levegőben közel tökéletest nyújtott amíg a pályán volt. A PFF 93 feletti értékelést adott neki, ami hűen tükrözi a teljesítményét. Ígérem nem fogok már ezen lovagolni, de vajon miért nem kezdhetett ez a fiú a szezonban? 

Ilyen értékelésre 2017 óta nem volt példa a csapatban kezdő QB poszton, akkor egy bizonyos Tom Brady érdemelt ki hasonlóan kimagaslót. Ráadásul 20 mph feletti sebességgel haladt a touchdown futásánál, amivel egy linebacker nem fog tudni versenyezni. 

Hogy mennyi ez a 20.2 mérföld/óra, azt azzal szeretném szemléltetni, hogy Josh Allen nem szalad ilyen tempóban. Elképesztő fegyver ez nekünk, amit valamiért elvettek a csapattól a szezon elején és azt gondolták Jacoby Brissett is megoldja. Amúgy régen megoldhatta volna, hiszen ilyen sebesen ő futott utoljára nálunk, igaz az még 2016-ban volt. Azóta enyhén lelassult, hogy finoman fogalmazzunk.

Vissza Mayehez. Gyakorlatilag 3 jó futás, közte egy TD és szinte hibátlan passzjáték jellemezte az estéjét. Sajnos a lőlapján ez nem látszik, hiszen egy labdát ki kellett dobnia a nyomás miatt, kettőt pedig elejtettek az elkapók. Az egyik a fenti Thornton passz, a másik egy szintén 1st downt érő átadás, ami Boutte kezei közül esett ki. Ez amúgy az egyik legjobb passza volt az évben, ha szakmai dolgokat veszünk figyelembe!

Sajnos később Sherwood levadászta egy már feladott játékban, ami roppant ellenszenves megoldás volt. Fentről nagyon csúnyának is látszik és gyakorlatilag kimeríti a targeting fogalmát.

A játékaink 30%-ban tartalmaztak 12 personnelt, és ezen felállások során 47%-ban oldottuk meg a feladatokat. A 11 personnel egyelőre nem megy, bár most nem Maye volt a volánnál egész meccsen, Brissett meg azért nem az a passzgyáros, aki ezt kíméletlenül kiaknázza. A három elkapós setekben 37%-ban sikerült abszolválnunk a játékokat. És amúgy 20%-ban volt play action, amiből Drake Maye például 50%-ot kapott a passzjátékaiban.

Nem tudjuk, hogy a játékterv hogy működött volna a meccsen, mert Brissett érkezésével látványosan behúztuk a féket. Ahhoz képest hogy ő volt a nyerőember a stáb szerint a szezon elején, AVP úgy berezelt, hogy innentől a 1st downokon 76%-ban futójátékot hívtunk. Tettük mindezt annak ellenére, hogy a Jets egyértelműen tömte a boxot és kifejezte azt a vágyát, hogy a veterán QB verje meg őket a levegőben vagy lábon, ha tudja.

Tudta! De azért ez meglepetés volt és csak a végén vállaltuk be, amikor már égett a ház és nem lehetett elkerülni a passzjátékot.

Újdonság volt még Lecitus Smith OLineman fullbackként való alkalmazása. Nagy sikernek élték meg ezt páran a szakírók közül és Mayo is odáig volt a gyönyörtől micsoda igazolás ez Wolftól, de egyrészt 3 snapről beszélünk, másrészt a futójáték nem működik Smith ide vagy oda. 

Nem értem ezt a fene nagy tenyércsapkodást. Mindent látványosan ünnepelnek, ami kicsit is működik.

Viszont azt jegyezzük meg, hogy az első 5 hétben 46% feletti volt a pressure rate, amivel 32.helyen volt az OL. A 6-8. hét között 35% ez a mutató, amivel a 15.helyen vagyunk. Mennyit számít Drake Maye ebben a szegmensben is, ki gondolta volna? Költői a kérdés, hiszen még mi is láttuk ennek a várható hatását, ezért érthetetlen a nálunk sokkal magasabb szakértelemmel rendelkező stáb miért nem?

A pozitívumok

Drake Maye a király. Még ez eddig csak pár meccs, de egyértelműen látszik a magas padló és az elképesztően nagy potenciál. Korszakos sztár lehet belőle és nagyon remélem olyan stáb fogja körbevenni a karrierje alatt, ami ki tudja használni minden skilljét. Egyelőre ez nem adatott meg neki.

A teljesítményét NFL szinten is el tudjuk helyezni, hiszen az alábbi grafikon pontosan megmutatja mi a helyzet vele:

Jól láthatóan a vertikális támadásban ligaelit. Ezt eddig minden meccsén meg is mutatta. Burrow és Stroud előtt van jelenlegi teljesítményeket figyelembe véve. Cserébe a horizontális játékban vannak problémák, erről meg tudtunk eddig is. Nem véletlenül sírtunk, hogy kerüljön pályára és fejlődjön ebben minél előbb, hiszen ezek azok a passzok, amiknél az időzítés, a kémia nagyon fontos. Viszont ezt csak a pályán lehet fejleszteni. De nagyszerű stábunk a padon és edzésen szerettte volna ezt. Mint látható ott nem sikerült ebben előrelépnie. Ez nem meglepetés, mert ott ebben nem lehet.

De, és ez a legjobb ebben az ábrában, hogy ami tanulható és fejleszthető, abban van elmaradása, ami meg kevésbé tanulható és fejleszthető abban kiemelkedő. Az meg csak a feketeleves, hogy amíg Maye ligaelső a vertikális játékban ezzel a fallal és ezzel az elkapósorral, tehát jobbá tesz mindenkit maga körül, addig Brissett messze a legutolsó a sorban. Horizontálisan pedig minimálisan van Maye előtt jelenleg.  

Az újonc mély labdái szintén a ligaelit kategóriába sorolják eddig az újoncot. Írhatnám "Maye" labdái tökéletesek :) Bár kicsi a mintánk, de ez volt a fő ismérve a draft előtt is, szóval bizakodhatunk ez a nem szerencse hozadéka.  
 

Ami pedig a QB hozzáadott értékét mutatja a játékokhoz, az a kivitelezés és az EPA érték. Ha csak azt gondolja valaki, hogy jópofiságból, vagy rózsaszín szemüveg mögül istenítjük az ifjú játékosunkat, akkor vessen egy pillantást erre a grafikonra, ami azt mutatja meg, hogy mennyit tesz hozzá a QB és mennyire emeli a többiek teljesítményét!  
 

A védelmi felfogás szintén kiemelendő ezen a meccsen, és látszik a koncepcióváltás. A 61% emberfogási érték a védőjátékokban nagyon magasnak számít. De ha egyszer ebben vagyunk jók, a zónában meg rosszak, akkor ne a soft felfogást erőltessük. És ebben amúgy annyira bíztunk, hogy mindössze 1.6%-ban blitzeltünk. Itt az este egyetlen ilyen eleme, amivel nem is tudott mit kezdei AR.

Mindent el akartunk venni Rodgerstől, és ezt nagyon kreatív 4-man rush mellett tettük. Nekem tetszik az irány, a kérdés viszont az, hogy csak azért nyúltunk ehhez, mert már játszottunk az évben velük, vagy tényleg megértettük a védelmünk erényeit?

Ellis mellett a másik Christian, vagyis Gonzalez is nagyot ment a Jets ellen. Ezúttal Davante Adamset nullázta le, bár egy DPI belerondított az összképbe. A liga legjobb elkapói ellen kell helytállnia, és ezt folyamatosan magas szinten teszi.

A terv annyira jól működött, hogy emberfogás ellen a második félidőben 4/9 volt Rodgers, mindössze 73 yardot elérve. És ezeket többnyire a nagyon nehéz passzokból elért bravúr elkapások jelentették, amik nem fognak minden ellenfelünknek sikerülni.

A támadófal a Lowe, Jordan, Brown, Onwenu, Jacobs ötössel volt fent. És a passzblokkban jól is szerepeltek. Nem mondom, hogy áradozzunk róluk, de egy ilyen ötössel ez most egy jó teljesítmény volt.

Jacoby Brissett nem maradhat ki a felsorolásból, aki blitz ellen látványosan feljavult és az ilyen siettetés ellen 5/7 sikerarány mellett, 61 passzolt yard és 14 futott yard mutatókkal végzett. Eddig ezzel az elemmel teljesen megbénították, most viszont jól büntette ezeket.   

Amúgy is próbált alkotni, de ezen játékterv abszolút nem ízlik neki, így erőlködős a jelenléte, a nagy játék esélye nincs meg vele. Közelre pontos, de mivel a futójáték erőltetése miatt általában harmadik és hosszút kellene megoldani, így kevés a siker esélye vele a fedélzeten.

0-9 yard között 10/12 volt 72 yardért, az egyik incomplete egy drop volt.   
10-19 között 1/5 itt is egy drop mellett   
20 felett pedig 1/3, de az az egy nagyon kellett a győzelemhez.

Mondjuk ez a különbség Maye és közte, hogy nála ritkaság, ott meg alap. És itt azért a safety is nagyon elszúrta a szerelést, mert elég rosszul érkezett meg a QB testére. De ez legyen az ő bajuk. JB kicsit aluldobta ugyan, de Boutte javította a korábbi hibákat és összeszedte a labdát. Stingley után Gardner ellen is nagy játékot mutatott be.

A speciális egység az elején engedett egy nagy játékot, de a második félidő elején hozzátették a magukét. Nem feltétlenül Marcus Jonesra hegyezném ezt ki, mert a returnerek önmaguktól aligha fognak végtelen yardot hozni, ezért itt is inkább a szürke melóst, azaz JaMycal Hastyt emelném ki.

Az ő kulcsblokkja kellett ehhez a játékhoz, ha az nincs, akkor utána már nem tud fickándozni Jones.

Ez a visszahordás nagyon kellett ott akkor a csapatnak, és egy ennyire döcögős offense mellé mindig kell a másik két csapategység is.

Végül megemlíteném még Anfernee Jennings és Godchaux párosát, akik futás elleni védelmünk alapjai. Köréjük kell felhúzni a rendszert, amiben a maradék legénység állja a sarat a földi támadások ellen. 

Negatívumok

Alex Van Pelt abban a pillanatban, ahogy elvesztette Maye skilljeit, egyből visszabújt a csigaházába. A meccs végén aztán nem volt mit tenni, ott már passzolni kellett. Nem adhatjuk fel mindkét félidőt végét. Nagyon nagy luxus az is, amit az első félidők végén csinálunk. Konkrétan könyörgünk az órának hogy járjon már le és mehessünk az öltözőbe.   
Egy amúgy is kevés pontra jó csapatnak eldobni bármilyen driveot az ostoba dolog. És attól, mert volt hogy pontot kaptunk belőle, nem kell abban a két percben a támadókkal is védekezni, mert egy a Jetsnél jobb csapat a második félidő elején egyből büntetni fog.

Marcus Jones ellen 100+ yardot szerzett Garrett Wilson. Ez önmagában elég rosszul mutat, de azért nagyon meg kellett dolgoznia az elkapásokért. Egy Marco Wilson vagy egy Alex Austin lehet jobb opció, mint az aprótermetű Jones, ha ilyen kaliberű elkapókat kell emberfogással követni. Mivel Austin visszatérőben, így a CB2 feladatkörét lehet jobban elosztani majd a továbbiakban.

Egy ilyen győzelem után, amiben az utolsó negyedet, de majd az egész második félidőt végigtombolta a Gillette közönsége, nem emelnék ki nagyon más rossz teljesítményt. Bár a DT-k megint gyengélkedtek, Brown engedett egy csomó nyomást, de a csapat küzdött, az edzők nem vették el ennek a lehetőségét a játéktervvel és a playhívással.

Csatába küldték a srácokat, akik megmutatták van bennük spiritusz.

Amit viszont még fontos kiemelni, hogy lehet az nagy hiba volt, hogy Mayo mellé nem raktak egy olyan Assistant HC-t, aki rutinos dörzsölt és már mindent is látott ebben a sportban. Itt van ugyan McAdoo, de ő azért nem ez a kaliber.

Sajnos Mayo most szembesül azokkal a dolgokkal, amikről eddig fogalma sem volt, hogy vezetőedzőként mit is kellene csinálnia. Ezt nem a védelmében írom, mert aki ennyi ideje a ligában van, annak legyen már fogalma a dolgokról. De talán, ha sikerül felvenni a fonalat, akkor jó dolgok következnem. 

Mondjuk ez egyelőre nem jött össze, hiszen a csapat a kínkeserves győzelem után, úgy viselkedett mintha a Super Bowlba jutottunk volna be. Victory Monday címszóval szabadnapot adtak az egész csapatnak, mint megérdemelt jutalom.

Ugye a játékosok mindig hétfőn nézik meg a stábbal a filmet, és ilyenkor okulnak a meccsen elkövetett hibákból. Kedden jön a pihenőnap, és szerdától készülnek a hétvégi meccsre. Na a mi stábunk úgy gondolta, hogy nem kell visszanézni ezt a meccset, mert akkora királyok vagyunk, hogy mehet mindenki két napos pihire.

Mindezt egy 2-6-os mérleg mellett, egy kikínlódott győzelem után. Mintha minden rendben lenne és nem kellene miről beszélni. Ez egy nagyon amatőr dolog, mert vagy nincs tisztában a stáb a csapat erejével, vagy annyira el vannak szállva maguktól, hogy egy ilyen semmit nem érő győzelmet is alaposan meg kell ünnepelni.

Az első héten Gatorade-öntés volt, mintha bajnoki címet nyertünk volna, most meg ez. Nagyon úgy fest, hogy átesünk a túlsó ló másik oldalára is, amikor nincs mit ünnepelni, akkor is önigazolást keresnek.

Ilyet akkor szokás csinálni, amikor valami nagy győzelmi menetelés van és a csapatnak jól jön az extra pihenőnap és olyan nagyon sok elemezni való nincs. Úgy látszik nálunk hat vereség után egy győzelem az már egy sikersztori.

A legnagyobb negatívum a szememben a Van Pelt - Mayo féle örömködés volt, amit leműveltek a Maye TD után. Úgy csináltak, mintha az egy tervezett játék lett volna és nem rögtönzés, illetve mint akik a kezdetektől ebben a srácban látták volna a megoldást és nekik lenne köszönhető ez a play.

Konkrétan úgy örömködnek, mintha valami sikeredzők lennének. Jelenleg 2-6 a mérleg urak és egy darab Drake Maye menti meg a kilátástalanságtól a szezont, és még őt is jegeltétek 5 hétig!

Meglátjuk mire futja a nagyon gyenge Titans ellen, ahol úgy fest Maye pályára léphet, hiszen már az agyrázkódás protokoll negyedik fázisában van. Ha az ötödiket is kipipálja, akkor vele próbálunk győzelmi szériát építeni.

Hozzászólás

Tényleg Maye a fény az éjszakában, szerintem a csapatot nem érdekli a draft pozíció, hiszen nem egy-két játékosra vagyunk a jobb csapattól. Több posztra is lehet prémium játékost találni a drafton a top 10-ben, nekünk irányító nem kell, wr, ot, lb, cb, os jöhet, bár leginkább OT kellene szerintem. A top 10-ben meg úgy is választani fog a csapat.

De ez mind semmit nem ér, ha stáb töketlenkedni fog és tényleg ezt a futás dolgot és konzervatív játékot erőlteti. 

Azt ki is felejtettem, hogy Javon Baker is rendetlenkedett a WR csoportból. Állítólag Londonban azért nem játszott végül és lett inaktív, mert takaródókor/szobaellenőrzéskor nem volt a szobában/ágyában. Ez se azt mutatja, hogy a rend és a fegyelem az sérthetetlen lenne.

Majd a Jets ellen kapott egy return lehetőséget. Ennek ellenére a meccs után Mayo megint szembement mindennel amit eddig láttunk Bakerrel kapcsolatban tőlük. Azt mondta, egy nagyon jó és az ellenfélre nézve veszélyes játékosról van szó, meg kell találniuk hogy juttassák a kezébe a labdát. 

Ezt egy kick off returnnel tudták mindössze megoldani. Hát, ennél azért többet is lehetne tenni Jerod..

Koszi az elemést . 

 

Köszönjük a cikket. Tartalmas és megfontolandó. A stábnak is az lenne...

Mindegy, játszunk holnap egy jó meccset, kevés hibával, sérülés nélkül. Ha nyerünk, az se baj, de nem elsődleges. Már nekem...

Maye kikerült az agyrázkódás protokollból. 😉