Nagyító alatt: Rams-Patriots #11

cspeti98 küldte be 2024. 11. 23., szo - 14:08 időpontban
Cikkek
ramspatriots

Hiába reménykedhettünk a Chicago Bears legyőzése után abban, hogy valami végre elindul a csapatnál, egy héttel később a valóság ismét arcon csapta az optimistább szurkolókat. A tény, hogy a Bears edzői stábját sikerült felülmúlni, sokkal többet árult el róluk, mint Jerod Mayoról és stábjáról, amit most Sean McVayék demonstráltak.

Mayo ismét csődöt mondott

A 28-22-es vereség ugyan nem hangzik annyira förtelmesen, főleg, hogy az utolsó 2 percben is volt esélyünk a győzelemre, ugyanakkor a meccs képe teljesen mást mutat: csakis a Ramsnek köszönhető, hogy ilyen közel kerültünk a végén. Ennek fényében különösen vicces Mayo azon mondata, hogy úgy érezte, kontrolláltuk a meccset, mert sokkal többet volt nálunk a labda (37:20-22:40). Mayo azonban elfeledkezett két apróságról. Az egyik, hogy a Rams egyszer a mi térfelünkről indulhatott, és egy playből touchdownt csinált, a második félidő elején pedig két játékra volt szükségük a hét ponthoz (erről majd kicsit később), így pedig nem csoda, hogy kevés ideig volt náluk a labda. De az is megér egy misét, hogy utoljára a második negyed egyharmadánál volt 50% feletti győzelmi esélyünk az ESPN modellje szerint, és onnantól kezdve végig hátrányban játszottunk, de Mayo úgy érezte, mi irányítunk. 

 

A meccs utáni nyilatkozatai amúgy is mindig érdekesek, mintha egy tántorgó részeg magyarázna a kocsmapultnál, és mindenki várja, hogy mikor mond valami óriási sületlenséget. Ő pedig szállítja az aranyköpéseket menetrendszerűen. A negyedik negyedben volt egy negyedik kísérletünk, ahol egy direct snapet próbáltunk meg Stevensonnal, csakhogy Polk bemozdult. Nos, Mayo 100%-ig biztos benne, hogy ez touchdown lett volna, ha nincs a false start. Én elhiszem neki, hogy ez így van, és tényleg valami levédekezhetetlen játékot rajzoltak fel, csakhogy megint megfeledkezett egy fontos dologról: lejárt a playclock, magyarul, ha Polk nem mozdul be, akkor sem tudjuk elindítani a játékot. Sőt, olyan vélemények is vannak, hogy valójában Polk nem hibázott, hanem ő volt az egyetlen, aki hallotta, hogy Maye elindította a playt. Ennek a feltételezésnek az alapja, hogy Maye látja a támadóidőt, tudja, hogy el kell indítani, csakhogy a közönség miatt senki más nem hallotta, csak Polk, akihez a legközelebb állt. Valamennyire ezt erősíti az a tény is, hogy Maye a zászló után csendre intette a közönséget.

Nem 100%, hogy valóban így történt, de az biztos, hogy a túl hangos lelátó megnehezítette a dolgunkat, és közrejátszott abban, hogy ezt az elvileg zseniális játékot nem tudtuk megcsinálni. Adódik azonban a kérdés, hogy ha ez a helyzet, akkor a CEO típusú edzőnek – Mayo ennek vallja magát – nem az lenne az egyetlen dolga, hogy az ehhez hasonló meccsszituációkat menedzseli? Miért nem kért időt, amikor látta, hogy gond lehet? Vagy nem vette észre, hogy nem tudnak kommunikálni a játékosok? De akkor mégis mire figyelt? Ugyanazok a kérdések, amik a Titans elleni meccs után a széllel kapcsolatban felmerültek.

Én el tudom fogadni, hogy újonc vezetőedző, előfordul egy-egy ilyen hiba, de hétről hétre megtörténnek ezek a javulás apró jelei nélkül. És még egyszer mondom, Mayo CEO típusú edzőnek tartja magát, nem mikromenedzsel, delegálja a feladatokat és elvileg meccsnapon csak annyi a feladata, hogy az órát és a különböző játékhelyzeteket menedzselje. Ehhez képest pont ezen a téren maradunk alul minden meccsen. Ezúttal is ez volt a helyzet. Négy kritikus döntést emelnék ki. Az első negyedben a Rams 37 yardosáról 4th&13-ra bevállaltunk egy delay of game-et, hogy kicsit jobb helyről puntoljunk. Számomra ez végtelenül gyáva döntés volt, a három opció közül egyértelműen az utolsó helyre tenném. Az offense-et viszonylag kevesen hagynák fent, ezt aláírom (bár szerintem simán bevállalható), de 55 yardról rá lehetett volna próbálni egy field goalra még akkor is, ha Slye nem volt túl magabiztos a bemelegítésnél. Helyette punt, amivel nyertünk kemény 22 yardot, a Rams pedig TD-t csinált, és innentől kezdve teljes lejtmenet.

A következő kritikus helyzet a 4th&goal volt a Rams 2 yardosáról, amikor inkább a mezőnygólt választottuk, miközben Ben Baldwin modellje (és a józan ész) szerint neki kellett volna menni. Főleg azután, hogy harmadikra sikerült egy futást hívnunk center alól, miközben az irányítónk komoly veszélyt jelent a földön is, de még csak a látszatát sem adtuk meg annak, hogy ő fog futni.

A harmadik kulcsszituáció a negyedik negyedben szerzett touchdownunk utáni extra pont volt. Azon lehet vitatkozni, hogy 9 pontos hátránynál egy vagy két pontra érdemes menni – én azt vallom, hogy kettőre, mert jobb korábban megtudni, hogy hány labdabirtoklásra van szükséged, mint mindent egy playre feltenni a meccs végén – viszont ha már valamelyik mellett leteszik a voksukat, akkor tartsák magukat ahhoz. Londonban a Jaguars ellen hasonló helyzetben a kétpontost választották, ám az akkor nem sikerült. Hogy ez közrejátszott-e a mostani döntésben, azt nem tudom, de valószínűnek tartom, hiszen az analitika ugyanaz Londonban és Foxboróban is és a matematika szabályai sem változtak meg az elmúlt egy hónapban. A következetlenséget a sors meg is büntette, a rúgást blokkolták, legközelebb jöhet a dropkick, abból még nem volt sikertelen próbálkozásunk.

A negyedik a meccs végén jött, amikor a Rams az ötyardosunkra puntolt, ám egy illegal formation szabálytalanság miatt lehetőség lett volna megismételtetni a rúgást 5 yarddal hátrébbról. Mayo helyette azt választotta, hogy inkább adják hozzá azt az 5 yardot a kiindulóponthoz és jöjjünk a 10-esről. A meccs után ezt azzal magyarázta, hogy félt attól, hogy a Rams a 10 yardoson belülre rúgja a puntot. Értitek, miközben 10 yardról indultunk, az volt a félelme, hogy bukunk még néhány yardot, de benne van a pakliban, hogy kedvezőbb helyzetből indulunk, ami egészen jól jött volna, tekintve, hogy TD-re volt szükségünk. Ennyire konzervatív felfogással egy ilyen gyenge rosterrel egyszerűen képtelenség nyerni, de ő továbbra sem képes ezt belátni.

Mennyi dicséret jár AVP-nek?

Az egyik legmegosztóbb kérdés az utóbbi hetekben az volt, hogy AVP maradjon vagy menjen a szezon végén. Előbbi mellett az szól, hogy Maye fejlődése megkérdőjelezhetetlen, ebben pedig egészen biztosan van szerepe a támadókoordinátornak, nem biztos, hogy szerencsés lenne öt év alatt öt OC-t elfogyasztani, valamint az elmúlt két meccsen kétségkívül fejlődött a játékhívása. A másik serpenyőben ott van azonban a tény, hogy Maye-en kívül egyetlen offense-játékos sem lépett előre, sőt, páran inkább visszafelé fejlődnek és a playcall még mindig messze van a jótól. A 3rd&goalra hívott futójátékot már említettem, de ezen felül is voltak érdekes húzásai, különösen kulcshelyzetekben. Az utolsó támadásunknál például borítékolható volt, hogy a 2-minute warning előtt jön a futás, hiszen AVP továbbra is függő, és ha van lehetősége a futásra, akkor muszáj megtennie. Önmagában talán ez még nem tragikus, ellenben az, hogy utána 2nd&6-ra nincs checkdown opció a playben megbocsáthatatlan. Ahogy az várható volt, jött is belőle a coverage sack. Az offense felkészületlensége azonban csak az utolsó playben öltött testet igazán. Maye interceptionjénél világos volt, hogy valami félrecsúszott a kommunikációban, hiszen Douglas nem is várta a labdát. Később ő és Maye is megerősítették, hogy kommunikációs hiba volt, AVP-től pedig azt is megtudtuk, hogy az irányítónak volt igaza, Douglasnek olvasnia kellett volna a védelmet és meg kellett volna állnia a két zóna között. Shit happens, mondhatnánk, csakhogy ezt egy időkérés után sikerült előadni, tehát lett volna idő átbeszélni a playt, mégsem sikerült.

Sokan dicsérik az OC-t a trükkös játékokért, amik valóban tök jók, csak ha közben az alap dolgok nem működnek, akkor önmagukban nem sokat érnek. Ráadásul ezeknél is felmerül a felkészültség, vagyis inkább annak hiánya. AVP-től ugyanis megtudtuk, hogy neki újdonság volt, hogy Marcus Jones a támadósorban is pályára lépett korábban, és azután kerültek be a playbookba őt használó csomagok, hogy Jones üzenetben jelezte, szükség esetén szívesen beállna. Mindezt úgy, hogy egyébként az edzői stáb egy jelentős része 2022-ben is itt volt, amikor Jonest többször is használtuk a támadóknál. Ennél már csak az volt kínosabb, amikor Mayo ezt is megpróbálta megmagyarázni, és azt találta mondani, hogy csak azért nem játszott eddig, mert az offseasonben az volt a cél, hogy egészséges maradjon. Mint azt korábban is írtam, a trükkös játékok jelenléte önmagában nem erény, ahogy a hiányuk sem probléma, így AVP-t nem érdemes csak ezek alapján megítélni. A munkásságának többi része azonban arra enged következtetni, hogy (jelenleg) nem alkalmas playcallernek, de háttéremberként rendkívül hasznos tud lenni.

Értelmezhetetlen védelmi gameplan

A szezon eddigi részében főleg a támadókat érte – jogos – kritika, a védőket ritkábban szóltuk meg, vagy legalábbis az ő teljesítményük egy-két meccset leszámítva kevésbé volt gyatra. A Rams ellen azonban ők is csődöt mondtak, bár ebben az edzői stábnak is hatalmas szerepe volt. Kezdük kapásból azzal, hogy Gonzalezt nagyon trükkös módon emberfogás esetén legtöbbször nem a Kupp, Nacua páros egyikére állítottuk, hanem a pálya szélén tartottuk, ahol Demarcus Robinsont kellett őriznie. 16 emberfogásos snapünk volt, ebből Gonzalez 7-szer őrizte Kuppot vagy Nacuát, ezekből a játékokból a Rams összesen 36 yardot szerzett 33,3%-os sikerességi rátával, a maradék 9 playből azonban 146 yardot és 3 TD-t szorgoskodtak össze 66,6%-os sikerességi rátával. Főleg szegény Jonathan Jonest égették meg, akin azért egyre inkább érződik, hogy öregszik, és nagy falatnak bizonyultak számára a Rams elkapói, de változás még így sem történt, Gonzalez fő feladata Robinson semlegesítése volt. 

Covington rugalmatlansága nemcsak itt volt feltűnő, a játékhívásban is egyértelmű volt, hogy nem tud reagálni az eseményekre, miközben egyébként biztosan tudom állítani, hogy hozzáférnek olyan adatokhoz, amik segítenének ebben. A második félidő első Rams drive-ja remekül rávilágított erre a hiányosságra, ugyanis Stafford az első félidőben nemhogy immunis volt a blitzekre, sokkal jobban teljesített, mint amikor nem blitzeltük. A második félidő második játékában ennek ellenére jó ötletnek tartottuk a cover 0-t, az eredményt pedig ismerjük.

A meccs után Mayo elmondta, hogy az első félidőben is többször hívtuk ezt a playt, ezeknél mindig futott a Rams, és hatékonynak bizonyult, emiatt úgy érezték, érdemes megint behívni. Hogy mennyire nem volt az, azt Stafford reakciója írja le tökéletesen: kaján vigyorral egy 0-t mutogatott McVaynek, jelezve, hogy elégedett volt a hívással. A blitzelést ennek ellenére sem fejeztük be, továbbra is küldtük az extra passzsiettetőket Staffordra, aki továbbra is szisztematikusan szedte szét a védelmünket ilyenkor, és túl sok nyomást sem sikerült generálnunk. Végül 17-ből 12 sikeres passzal, 218 yarddal és 3 touchdownnal zárt blitz ellen.

„Polk jó NFL-játékos lesz” – biztos ez?

Hetek óta hallgatjuk, hogy Ja’Lynn Polknak most épp gyengébb időszaka volt, de már túl van rajta, fejlődik és nagyon jó NFL-játékos lesz belőle. Félve kérdezem meg, hogy ebből lassan nem kellene látnunk valamit? Fejlődésből egyelőre főleg visszafelé fejlődést látunk, hibát hibára halmoz, árnyéka az első néhány héten látott önmagának és gyakorlatilag a liga legrosszabb elkapójává vált. A PFF-nél egyedül azt a Skyy Moore-t előzi meg, akit kétszer vettek idén célba, és mindkét labdát elejtette. Elit társaság. 

Egy statisztika azonban nem mérvadó, érdemes megnézni, másban hogy teljesít. Útvonalankénti yardokban messze a legrosszabb teljesítmény az övé, 2 mély safetys felállások ellen csak Adonai Mitchell teljesít nála gyengébben, cserébe ő top5-ös 1 mély safety ellen, míg Polk tökutolsó. 

Az sem néz ki jól, hogy Polknál gyengébben kezdő rookie nem nagyon volt az elmúlt 20 évben, pedig úgy húztuk a bust elkapókat, mintha muszáj lenne.

 

De nem Polk az egyetlen, akivel gondok vannak az elkapósorban, gyakorlatilag a teljes egység gyengén teljesít egy-egy kivételtől eltekintve. Maye a liga 9. legjobbja a 10 yardnál hosszabb passzok pontosságát vizsgálva, ennek ellenére, ezek hatékonyságában minden mutató szerint az NFL leggyengébbjei közé tartozunk, magyarul az elkapóink elképesztő módon alulteljesítenek. Ezen valószínűleg segítene egy valódi WR1, mert eggyel lentebb csúszva a depth charton mindenki komfortosabb pozícióba kerülhetne, de ilyet nem könnyű szerezni, hiába legalább akkora need, mint a támadófal megerősítése. 

 Amíg ilyenünk nincs, addig egyébként ki lehetne próbálni a támadóknál is Bakert, akinek az egyik legnagyobb erénye pont a mélységi elkapások, de erre semmilyen hajlandóság nem mutatkozik a stáb részéről, pedig már a teljes elkapósort felforgatták párszor. Elég csak arra gondolni, hogy múlt héten Bourne inaktív volt, helyette Osborn játszott, akit előtte el akartak cserélni, majd ki akarták rúgni, majd példaképnek tartották a fiatal elkapók számára, hogy most újra inaktív legyen, miközben a korábban nem kellő Bourne a csapat legjobb elkapójává váljon a Rams ellen. Teljesen logikus lenne ez a variálás az előszezonban, de nem az év közepén. Hasonló káosz van a CB-sorban is. A szezon elején Marco Wilson stabilan Alex Austin előtt volt a depth charton, utóbbi a sérülése előtt sem tudott nagyon pályára kerülni, miközben Wilson rendre 20 snap körül játszott meccsenként. Ez a Rams ellen lecsökkent 4-re, majd Austint aktiváltuk IR-ről, Wilson pedig mehetett, amerre látott. Hogy lesz valaki 2 hét alatt stabil kiegészítőemberből létszámfeletti úgy, hogy előtte 10 hétig elégedettek voltak vele? És félreértés ne essék, Wilson tényleg gyenge volt, nem a kirúgása zavar, hanem ahogy kezelve lett, és az, hogy ugyanígy kezel a stáb minden helyzetet.

De térjünk vissza Bakerre, akiről többször elmondták, hogy dinamikus, labdával a kezében elképesztő, valahogy a kezébe kell adni. Mivel az offense-ben erre képtelenek, nagy ötlet volt, hogy kickoff returnerként kell használni. A Rams ellen be is mutatott egy 46 yardos visszahordást, majd jött egy hiba – elejtette a labdát az endzone előtt, így muszáj volt kijönnie vele – aminek az eredménye egy rövid return volt. Ezután nem láttuk többet a pályán, Mayo pedig el is mondta, miért. Baker nem teljesített úgy, ahogy várták tőle, és már az első returnje is olyan volt, amit nem kellett volna visszahordania. Egyrészt megint sikerült nyilvánosan kritizálni egy újoncot, ez Polkon is sokat segített. Másrészt pedig Mayo nem ismeri a szabályokat. És ez nem vicc, Bakernek muszáj volt visszahordania az első kickoffot, mert a labda nem érte el a célterületet. Értem én, hogy új a szabály, de azt hiszem 10 alapszakasz és 3 előszezon meccs után illene ismerni, ha már nyilvánosan kritizáljuk a játékosunkat. Az össze-vissza beszélés persze itt nem állt meg, Jeremy Springer ST koordinátor mentette a menthetőt, és elmondta, hogy az erős szél miatt egy veteránt akartak odarakni visszahordónak. Ez sokkal jobban hangzik és egy elfogadható érv lenne, ha Mayo előtte nem magyarázott volna teljesen mást. Ott tartunk, hogy szinte mindenki értelmesebbnek tűnik a vezetőedzőnél és ő az egyetlen, akinek fogalma sincs arról, hogyan kezelje a médiát.

A fény az alagút végén

Drake Maye dicsőítése talán már unalmas lehet, hiszen nem kell különösebben érteni a sportághoz, hogy lássuk, jól játszik, de ami jár az jár. Minden héten érdemes ránézni arra a mutatóra, hogy melyik QB mennyit kreál a támadósora számára, és ezt milyen hatékonysággal teszi meg, Maye ugyanis ebben ligaelit. És ezt mindenféle túlzás nélkül állítom, ebben a mutatóban az MVP-cím két favoritja, Josh Allen és Lamar Jackson mellett tanyázik.

Ezt azonban pontosan láttuk korábban is, az igazán szembetűnő, hogy milyen gyorsan tanul – ezt egyébként a draft előtt is lehetett tudni róla – és mennyit fejlődik hétről hétre. Az első egy-két meccsén kicsit pontatlan volt a rövidebb passzoknál, azóta az NFL egyik legpontosabbja, eleinte főleg a káoszból élt, sémán belül elvétve villant meg a Rams ellen viszont megmutatta, hogy tud tradicionális módon QB-t játszani alkalmanként varázsolva. A játékolvasása, döntéshozása és a magabiztossága alapján nem igazán lehet megmondani róla, hogy újonc irányító, ezt pedig egyre többen elismerik. Sean McVay és Mike McDaniel is rendkívül elismerően szólt róla, és mindketten azt emelték ki, mennyire összeszedettnek és rutinosnak tűnik, mindezt – ezt már én teszem hozzá – a liga legrosszabb támadófala mögött csinálja.

Ezen felül egyértelműen képes jobbá tenni a körülötte játszókat, ami a franchise irányítók talán legfontosabb tulajdonsága, és bár nincs C betű a mezére varrva, hétről hétre fejlődik a vezetői feladatokban is. A Bears meccs előtt egy gyengén sikerült edzés után összehívta a teljes támadósort, akik a hírek szerint jól rezonáltak arra, amit mondott, közben pedig a veteránokat is megnyerte magának, akik arról áradoztak, hogy újonc létére rendkívül összeszedett és magabiztos volt. Az öltöző jól láthatóan beállt mögé, és szép lassan a csapat valódi vezérévé válik, ami még akkor is bizakodásra ad okot, ha rajta kívül nem sok értéke van a franchise-nak.

Hozzászólás

vhs-box küldte be 2024. 11. 23., szo - 16:34 időpontban

Köszi az elemzést 

DefenseFan83 küldte be 2024. 11. 23., szo - 21:20 időpontban

Ki kell mondani ami nem szép, de Mayo év végén menjen Oc Dc- től a p.csába. Agyatlan buta n.gro aki nem tudott kijönni a Lb szerepköréből. Az aki nem ismeri a szabályokat hogy a viharba lehet edző?? Maye és a szurkolok ill. a csapat sokkal többet érdemel

topin küldte be 2024. 11. 24., v - 16:57 időpontban

Amíg a stábnak nincs identitása, addig a csapatnak sem lesz. Lehetne ez akár egy exploitatív megközelítés, ami hetente megpróbálja kihasználni a szembe jövő ellenfelek hiányosságát. Vagy lehetne az is, hogy az erősségünket lenyomjuk a torkukon, ha törik-ha szakad.

Persze ehhez kellene erősség. Mondjuk a védelemnél az emberfogás az ilyen, lehet bátrabban kellene rá építeni, és az abban legjobb játékosunkat előtérbe helyezhetnénk. A támadóknál meg ott vannak Maye lábai, amire designed futást még nem bírtunk kitalálni. 

Cserébe a stáb, nem veszi figyelembe ki a heti ellenfél, hanem általában egy előtte lévő meccsből okoskodik. A Bears szétesett fala, és frusztrált irányítója elleni sikernél ők nem érezték, hogy ez nem a Pats játékosok óriási fejlődése miatt jött össze, hanem az ellenfél gyengesége miatt. Ezért ugyanezt megpróbálták Stafford ellen is, aki azért nem egy frusztrált újonc, és McVay meg nem egy Waldron (akit azóta ki is rúgtak).

Teljes hiánya van a self scoutingnak, nem tudják mit tudunk és mit nem tudunk, és ami a legrosszabb, nem tudják miért nem tudjuk. Emiatt ha kifut az ellenfél miatt egy ilyen Bears elleni D teljesítmény, akkor nekik az evidens hogy a jó munka gyümölcse, és már sínen vagyunk.

Az elkapók értelmezhetetlen és követhetetlen vetésforgója is csak azt mutatja, hogy fogalmuk sincs a helyzetről. Mert azzal lehetne magyarázni ezt a nagy rotálást, hogy az adott ellenfélet úgy tudtuk a legjobban támadni, ha az adott WR skilljeire építünk. De erről szó sincs, nem emiatt a különböző skill setek miatt cserélgetik őket, hanem csak hátha valamelyiknek végre jó napja lesz. Természetesen önmagától. Mert mint látjuk, nem tudják egyiket se jó helyzetbe hozni, vagy felkészíteni.

Nyugodtan megnézhetitek, hogy a kikerülő, majd újból bekerülő játékosok semmiféle extra katalizátort nem jelentettek. Sem Thornton, sem Osborn, sem Bourne nem tudott olyat bemutatni, amivel az adott meccsen látható lett volna, hogy na ezért őt emeltük fel ismét.

Nálam az, hogy Gibsont képtelenek használni, az egy óriási fekete pont. Hasty is megelőzte már a stáb szemében. Mindezt úgy, hogy Gibson az egész ligában a legrosszabb helyzetből indul a futásainál a kontaktokat tekintve. Vagyis amikor őt futtatjuk, akkor ér oda az összes rb-t figyelembe véve legkorábban a védő. Ehhez képest a legtöbb yardot hozza kontakt után. De nem is a futásai miatt bosszankodom, hanem a passzjátékban lévő súlytalansága miatt. Mondjuk, ha nem kerül pályára, úgy nehéz rá játékokat rajzolni.

Stevenson helyett mondjuk az utolsó driveban inkább őt kellene használni, ha már haladni is kellene, meg missmatcheket kialakítani..