Nagyító alatt: Védelem

cspeti98 küldte be 2024. 12. 14., szo - 14:14 időpontban
Cikkek
patsdef

Az edzői stáb és a támadók után kitalálhattátok, hogy a védelem kerül a nagyítónk alá, és ők sem ússzák meg a kritikákat. Már csak azért sem, mert az előző szezonban a csapat egyik legnagyobb erősségének számított ez az egység, idén viszont a liga alsó harmadába tartoznak a legtöbb mutatóban. De mégis mi történt?

A visszaesés okai

A legkézenfekvőbb magyarázat Belichick távozása. Bár az elmúlt években szinte teljes szabadságot adott a Mayo, Steve Belichick párosnak, a sémái, gondolatai jelentős szerepet játszottak a védelem remeklésében. Talán Matt Judon példáján keresztül lehet ezt leginkább bemutatni, aki bár remek passzsiettető saját jogán is, a számait a séma is kozmetikázta, rengeteg nyomásgyakorlása blokkolatlanul történt. A Falconsban már nem is ennyire kiemelkedő, ahogy a mi passzsiettetőink sem találkoznak annyi blokkolatlan szituációval, mint korábban. 

 Ekkora visszaesést azonban nem lehet csak Belichick hiányára fogni, itt más körülmények is vannak. Mayoról vezetőedzőként sok rosszat el lehet mondani, többször meg is tettük, de az elég valószínű, hogy védelmi szakemberként ennél sokkal jobb és nem csak Steve és Bill miatt működött a defense. Csakhogy Mayo CEO-típusú HC-ként levette a kezét a védelemről, a feladatokat delegálja, ő maga nem edzi, nem látja el tanácsokkal őket. Ez az egyik gyakori kritika vele szemben, hogy nem látjuk a pálya mellett magyarázni a játékosoknak. Nem feltétlenül rossz felfogás ez, de csak akkor, ha megfelelő emberek vannak a megfelelő pozíciókban. Covington lehet ilyen idővel – a megítélése ligaszerte abszolút erre utal – de jelenleg még nagy rá a kabát, és érződik, hogy elkélne neki egy kis segítség egy nála rutinosabb edzőtől. Róla azért nem mondtam még le teljesen, mert egy-egy felvillanása van, mint például Schooler használata spyként, ami jelzi azt, hogy nem teljesen elveszett, de ez a pozíció sok neki. Persze ez a Schooler spy dolog sem egy óriási újítás, még Belichick ötlete volt Jonathan Jonest erre használni karrierje elején, ez volt a Tiger csomag – Jones az Auburnre járt – most pedig Longhorn néven fut Schoolerrel, ennek ellenére a felismerésért, hogy ő ebben a szerepben jól működik, jár a pirospont.

 

A másik oka annak, hogy türelmesebb vagyok Covingtonnal szemben a hiányzók száma és az érintett játékosok személye. Azt nem sok védőkoordinátor bírná el, ha a top5 játékosából három is kidől huzamosabb időre, egy újoncnak pedig kimondottan nehéz ezzel megbirkóznia. Kezdődött az egész Barmore vérrögeivel, majd jött Bentley sérülése, végül pedig Peppers pályán kívüli ügye gyengítette a játékosállományt. Ezek közül különösen Bentley hiánya a feltűnő, mert ha gyengébben is játszik, ő tartja össze ezt az egységet, ráadásul egy ilyen Mike-ot szinte lehetetlen tökéletesen pótolni a futás elleni védekezésben, ami látszik is, itt vagyunk a leggyengébbek. Ennek ellenére azért bőven lehetne jobb ezen a téren a védelem, ha lett volna mögötte legalább egy adekvát pótlás, de úgy nehéz, ha 2021 óta egy darab linebackert nem draftoltunk, aminek az okairól később még lesz szó.

A látszat néha csal

A stábunkat és főleg Covingtont gyakran éri az a kritika, hogy túl konzervatív a felfogása és túlságosan a zónavédekezésre épít, ami láthatóan gyengébben megy a csapatnak. A konzervatív felfogást tartom, leginkább kulcshelyzetekben indul el az óvatos irányba, ami rengeteg bosszantó játékot eredményez. A zónavédekezéssel kapcsolatos meglátások viszont nem (teljesen) igazak. A Patriots idén a második leggyakrabban, a playek 39,9%-ban alkalmaz emberfogást, és ahogy azt látjuk, ebben kimondottan erősek is vagyunk, top10-ben állunk mind a passzonként engedett yardokban, mind completion%-ban, de nem lehet man-to-manben élni. A zónavédekezésünkkel nem is az a probléma, hogy van meg hogy milyen arányban hívjuk őket, sokkal inkább az, hogy milyen gyengék vagyunk benne és az, hogy láthatóan a legrosszabbkor nyúlunk hozzá. Ez a két tényező pedig ahhoz a meglátáshoz vezet, hogy alig játszunk emberfogást, holott nálunk gyakrabban csak a Lions emberezik. Ha Covington az, akinek ligaszerte gondolják és van hajlandóság vezetőedzői részről arra, hogy fontos pillanatokban kevésbé konzervatívan gondolkozzunk, akkor egyébként én látok fejlődési potenciált ezen a téren, hiszen elsőéves playcallerként nem elvárható, hogy tökéletesen teljesítsen.

Még rendben vannak, de nem sokáig

Az edzői munka után térjünk át a játékosállományra, mert bőven van mire nézni itt is, és a konklúzió egyáltalán nem lesz pozitív, hiába számítanak sokan arra. A védőfal állapota még úgy ahogy rendben van, de néhány helyen már látszanak a gondok, amiket Barmore sérülése felszínre is hozott. A kezdő rendben van Godchaux, Barmore, White, Wise és Jennings mind legalább átlag feletti játékosok. Godchaux kulcsszereplő a futás elleni védelemben, Barmore csúcsformában a liga legpusztítóbb védőfalemberei közé tartozik, ahogy középről indulva White is szinte megállíthatatlan, míg Wise és Jennings a kevésbé látványos dolgokban alkotnak maradandót. Jennings már az előző szezon végén is egész jól nézett ki, idén pedig megtörtént a breakout is, konkrétan az NFL egyik legjobb futás elleni védője a posztján, és bár sackek számában nem kimagasló, passzsiettetésben is van nála fejlődés. Ha már gyakran kritizáljuk, és még fogjuk is, a stábot a játékosfejlesztés miatt, meg kell említeni, hogy Jennings a kevés üdítő kivételek egyike.

Mögöttük viszont gyakorlatilag senki nincs, márpedig Wise és Godchaux is betöltötte már a harmincat, előbb-utóbb eljön a visszaesés, arról nem is beszélve, hogy az edge rusher hiányunk miatt White alig-alig tud a számára legideálisabb pozícióban feltűnni. A sérülések miatt pályára kerülő játékosok minősége már csak hab a tortán, Daniel Ekuele meg Jeremiah Pharms kaliberű játékosoknak nem lenne szabad ennyit játszania a jövőben. Erre jelenthetett volna megoldást Armon Watts érkezése az offseasonben, akinek a játéka és a számai is tetszetősek voltak, ehhez képest a keretszűkítést sem élte túl, jelenleg pedig a Giantsben nyújt teljesen középszerű teljesítményt. Nagy kár, hogy a leigazolása így besült, mert mindjárt egészségesebb lenne a depth chart a fal közepén. Edge rusherből persze akkor sem állnánk jól Jennings mellett – Ngakoue meg Ximines nem komolyan vehető opció hosszútávon – főleg, hogy Tavai is csak akkor tudna itt besegíteni, ha a linebacker-sorunkat kicsit rendbe szednénk, de ott még nagyobb a gond. A védőfal állapota pedig jelentősen hozzájárul a defense idei szenvedéséhez, és ha nem orvosoljuk legalább az edge rusher kérdéskört, hozzá is fog, függetlenül attól, ki az edző.

Sérülések nélkül is necces

Ha van pozíció a védelemben, ahol igazán üres a depth chart, az a linebacker-sor, de ez lehet, soha nem derül ki, ha Bentley nem sérül meg a szezon legelején. De amint ő kiesett, az egész egység összeomlott. Tavairól kiderült, amit azért korábban is lehetett sejteni, hogy bizonyos szerepkörökben elképesztően hasznos tud lenni, de amint komforton kívülre kerül, ismét a detroiti énjét látjuk. Márpedig idén muszáj volt komforton kívülre kerülnie, hiszen Raekwon McMillan és Christian Elliss játszottak mellette a szezon jelentős részében. Elliss még úgy ahogy elment, bár az már régen rossz, ha ő több, mint egy rotációs játékos és ST alapember, McMillan – főként futás ellen – gyalázatos teljesítményt nyújtott, a szezon közben távozott is. Az ő esete tipikus példája a saját játékosaink félrescoutolásának, hiszen sokáig őrizgettük a sérülései ellenére is, valamint a szezon előtt is meghatározó emberként számoltunk vele, hogy utána novemberben kivágjuk. Hadd ne soroljam, hány ilyen eset volt idén.

A helyzeten Takitaki javíthatott volna, aki egyértelmű előrelépés lenne a másik két úriemberhez képest, de ő meg a teljes felkészülést kihagyta, ez pedig jelenleg még a játékán is látszik. Még egy holtszezont mindenképpen adnék neki, mert egyébként egy tehetséges játékosnak gondolom, ennek ellenére az ő jelenlétének nem lenne szabad okot adnia arra, hogy fejlesszük a posztot. Legalábbis ha tanultunk valamit az idei szezonból muszáj ezt megtenni, mert pontosan láttuk, hogy amíg mindenki egészséges, jónak tűnik az egység, de amint jönnek a sérülések, kiderül, hogy semmiféle mélységünk nincs, és olyanok kerülnek pályára, akiknek egyébként maximum kiegészítő embereknek kellene lenniük. Nyilván az nem elvárható, hogy az 53-as roster minden tagja All-Pro játékos legyen, de annyira kiszolgáltatottak sem lehetünk, mint most, hogy egy Bentley-sérülésre vagyunk a futás elleni védelmünk és az underneath coverage-ünk összeomlásától.

Egy All-Pro CB és végtelen számú box safety

Nagyjából így lehetne leírni a 2024-es Patriots secondaryjét. Christian Gonzalez ott folytatta idén, ahol tavaly abbahagyta (ennyit a training camp alatti aggódásról), sőt, talán még szintet is lépett. Akármilyen elit elkapóval kerül szembe, azt leradírozza a pályáról, alig-alig néznek felé, ha pedig megteszik, azzal legtöbbször nem jár jól az offense. Mindenféle túlzás nélkül kijelenthetjük, hogy legrosszabb esetben is top3 CB az NFL-ben, de amellett is lehet érvelni, hogy 2024-ben nem volt nála jobb játékos a posztján. Róla nem is érdemes ennél többet beszélni, aki még nem tette meg, szavazza be a Pro Bowlra, mert ott a helye, és örüljünk neki, hogy van egy igazi shutdown CB a keretben.

Mögötte viszont bőven vannak kérdések a CB-sorban, egyelőre még főleg a mélységet illetően, hosszabb távon viszont már a kezdőben is. Jonathan Jones fontos tagja az öltözőnek, a legutóbbi két győzelem után az ő feladata volt az „Oh yeah!” kiáltás, viszont a sebessége már láthatóan nem a régi, év végén pedig a szerződése is lejár. A sebességvesztés miatt hosszútávon már nem érdemes vele számolni, és rövidtávon is maximum limitált szerepkörben. Ezt jelzi az is, hogy amíg az elmúlt két évben egyaránt 50 körüli snapet kapott a slotban, idén már 85-nél jár úgy, hogy még négy meccs hátravan a szezonból. Azt nem vetném el, hogy új szerződést kapjon 2025-ben, hiszen mögötte nem sok használható figurát találunk, de kulcsfontosságú lesz az utódját megtalálni a szélre.

A szezon előtt azt mondtam volna, hogy ez lehet Alex Austin, hiszen az előző szezon végén parádésan szállt be, és egyértelműen olyan játékosnak tűnt, akire lehet hosszútávon is építeni. Az új stáb viszont valamiért a depth chart aljára sorolta őt, és inkább Marco Wilsont preferálta Austin sérülése előtt is. Wilson aztán repült a rosterről amint Austin felépült – a rostermenedzsment iskolapéldáját látjuk – azóta pedig egész sok snapet kap, nem is játszik rosszul, de ez még mindig nem elég nagy minta ahhoz, hogy rá lehessen bízni a jövő évi CB2 pozíciót, de meggyőzhető vagyok.

Ahol nincs semmiféle kérdés a secondaryben, az a slot CB pozíciója, Marcus Jones végre megmutatta, miért draftoltuk őt a harmadik körben. Ami magasságban és testsúlyban hiányzik, azt keménységgel pótolja, és hiába próbálják őt rendszeresen támadni az ellenfelek a futójátékoknál, állja a sarat, a csapat legjobb futás elleni védője. 

A probléma, ahogy a védelem többi egységében is, a mélység szinte teljes hiánya. Isaiah Bolden és Marcellas Dial elsősorban a speciális egységben mutatott játékukkal érdemelték ki a rosterpozíciót. Bolden egyébként a védelemben sem volt teljesen elveszve – nagyon kicsi a minta – Dialről viszont semmit nem tudunk, hiszen mindössze három snapje van, de talán a szezon vége neki is lehetőség lesz a bizonyításra.

A safetykre áttérve meglepő módon inkább a bőség zavara volt jelen idén, legalábbis ami a box safetyket illeti. Ez vezetett oda, hogy legutóbb már a tavalyi harmadik körös Marte Mapu az inaktívok közé került. Ez a döntés már csak azért is meglepő, mert előtte éppen az idei legjobb teljesítményét nyújtotta, ráadásul a nyár során még arról lehetett olvasni, hogy az edzői stáb odáig van érte. Ehhez képest a szezon végére még az UDFA Dell Pettus is beelőzte őt. Mindezt úgy, hogy a stáb a draft&developban hisz, de utóbbi sajnos nem igazán történt meg a játékosok jelentős részénél.

Dugger esetében hasonló folyamatot figyelhetünk meg, profi karrierje leggyengébb szezonját teljesíti épp, ami a tavasszal megkapott hosszútávú szerződésének fényében végképp nem pozitív fejlemény. Ez a teljesítmény a Miami ellen érte el a mélypontot, de nem ez volt az egyetlen gyenge meccse. Akkor Mayo be is harangozta, hogy komoly változások lesznek a kezdőben, ennek viszont Mapu lett az áldozata, Dugger a pocsék játék ellenére ugyanúgy játszhatott. Értem én, hogy fontos játékosról beszélünk, de akkor ne nyilatkozzon ilyeneket, mert ez így komolytalan. 

A safety-sor legmegbízhatóbb tagja a tavalyi évhez hasonlóan idén is Peppers, aki szintén hosszabb kihagyásra kényszerült, igaz, ő nem sérülés, hanem egy pályán kívüli ügy miatt. Ami viszont meglepő vele kapcsolatban, az a használata, ugyanis amíg az előző szezonban a snapjei nagy részét mélységi safetyként kapta, idén inkább a line of scrimmage közelében számítunk rá. Ennek oka, hogy mélyen leginkább Jaylin Hawkinsszal számolnak, akiről márciusban még nem sokan gondoltuk, hogy ennyire meghatározó tagja lesz a védelemnek, és nem is ideális helyzet, hogy ő ennyit játszik. Nem is feltétlen a teljesítménye miatt, ami bár nem kiemelkedő, de nem is tragikus, sokkal inkább azért, mert ha Peppersszel elsősorban FS-ként számolnánk, akkor sokkal könnyebb lenne pályára rakni Maput, ha már tavaly top100-as picket áldoztunk rá és a draft&develop a jelmondat. Az már csak hab a tortán, hogy Hawkins szerződése a szezon végén lejár, így az ő jövője még a levegőben lóg, míg Mapunak a következő két szezonra is van kontraktusa.

A secondary egyértelműen kiemelkedik a védelemből mind a tehetségszintben, mind a mélységben, de itt is be kell látnunk, hogy a személyi döntések és a játékosfejlesztés hiányosságai itt is egyre inkább éreztetik a hatásukat.

Összegzés

A legfontosabb következtetés egyértelműen az, hogy ez az egység csalódást keltő 2024-ben. Ezt nem lehet vitatni, ez tény, mindenki sokkal többet várt tőlük, talán egy kicsit túl sokat is. A védelem játékosállománya ugyan tényleg sokkal pofásabban néz ki, mint a támadósoré, sajnos itt is vannak problémák, nem is kevés. Ezt részben a coaching, részben a sérülések, legnagyobb arányban az alternatív költségek okozzák. Amikor hozunk egy döntést, választunk valamit, azzal egyidőben valamit nem választunk, a döntés alternatív költsége pedig ennek a nem választott opciónak a haszna. Sajnos az elmúlt két-három évben a támadósor olyan mélységbe süllyedt, hogy egyszerűen muszáj volt oda pumpálni az erőforrásokat, de ezek felhasználása nem volt megfelelő, így a probléma nem oldódott meg. Ezért tartunk most ott, hogy az offense gondok jelentős része továbbra is fennáll, de közben a védelemben is jelentősen megnövekedett a hiányposztok száma.

Szükség lenne egy minőségi edge rusherre, egy CB2-re, DL és LB mélységre, valamint jó eséllyel egy minőségi mélységi safetyre is, de az összes lyuk betömésére nincs elég erőforrásunk az offense katasztrofális állapota miatt, ezt a helyzetet pedig csak tovább rontja, hogy a tavalyi támadócentrikus classból Maye-en kívül senki nem tűnik minőségi kezdőnek 2025-ben. Arról nem is beszélve, hogy bár a játékosfejlesztés köröket ver a támadóknál látottakra, de még így is bőven hagy kívánnivalót, elég csak Mapu esetére gondolni, vagy arra, hogy Dugger élete legrosszabb formájában játszik.

A stáb felelősségét már csak ezért sem szabad elhallgatni, mert ha fejlesztésben erősnek tartják magukat, akkor jó lenne, ha erre látnánk példákat a való életben is. Ezen felül ott van az a tény is, hogy miközben a roster meglévő hiányosságai és a sérülések lekorlátozták a lehetőségeiket, így is alulteljesítettek. A kinti szurkolók körében pont emiatt követelik sokan Covington fejét, és valljuk be, a játékhívásával tett is ezért, és való igaz, nem sikerült elfednie a gyengeségeket. Kár lenne azonban úgy tenni, mintha ez a keret tökéletes lenne, és elvárható lenne, hogy top5-ben, top10-ben zárjon a legtöbb védelmi mutatóban. Mielőtt bárki félreértene, nem akarom túlzottan védeni Covingtont, a bottom10 teljesítmény sem indokolt, pusztán csak arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy nem érdemes egyedül az ő nyakába varrni az eseményeket. Ennek ellenére könnyen lehet, hogy ő viszi el a balhét, és a következő szezonnak új védőkoordinátorral futunk neki. Ez is egy teljesen érthető és logikus döntés lenne, de sajnos ugyanazt érzem, mint amit a támadóknál: amennyiben nem sikerül belenyúlni egy zsenibe, addig sokkal jobbra nem kell számítani, mert az irányt egy szinttel fentebb határozzák meg.

Hozzászólás

vhs-box küldte be 2024. 12. 15., v - 10:27 időpontban

Köszi az elemést . 

A támadó vagy Mayo cikknél is kérdezhettem volna ,de mit gondoltok, a kis szusszanasnyi szünet mutathat valami elmozdulást bármelyik csapategységtől a hétről hétre tendenciózusan újraismételt hibák eltüntetésében ,vagy azok korrigálásában ? 

Én még ebben bízom talán utolsó szalmaszálként ,hogy most látunk valami előremutató változást . Ha nem tényleg menthetetlen ez a team . 

A bye mindig alkalmas a self scoutingra, hiszen nem kell ellenfélre készülni.
Bár a jobb stábok ezt menet közben is képesek megugrani, nem kell egy évet vakon menni valami rossz irányba.
Mayo sajnos már elmondta, hogy a szezon után tervezi ennek az ellenőrzését mi volt jó és rossz az év során. Ez természetesen a szokásos terelés, amivel időt kívánt nyerni. Egyértelműen kifelé, vagyis Kraftnak nyilatkozik a sajt.tájokon. Azokat mondja, amivel tudja etetni az öreget.

A bye kapcsán azt mondta, azt tervezik kiötleni kire számíthatnak jövőre. Magyarul ennek azt kellene jelenteni, hogy pályára kerülnek a periférián lévő játékosok, akik eddig kevesebb szerepet kaptak, vagy akiket más szerepben is ki szeretnének próbálni.

Ezzel akár javulhatunk is, de az véletlenszerű lesz és nem tudatos döntés. Hiszen nem azért kerülnek pályára mert velük tudatosan jobb a csapat, mert akkor adódna a kérdés, miért nem rakták be őket eddig, hanem azért kerülnek a pályára hogy a stáb valamit megtudjon róluk, amire egy teljes offseason és majdnem egy teljes bajnoki idény sem volt elegendő benyomás nekik.

Papíron tehát gyengül a csapat, mert nem azokat rakják be minden posztra, akik szerintük a legjobbak. Ezzel kb előre meg is magyarázza, miért kapunk ki. A jövő érdekében. Ha pedig nyerünk, akkor az nekik is win, mert hát micsoda fejlesztés folyt a háttérben és ugye majd jövőre még jobbak lesznek. Gyakorlatilag egy freeroll szitut fundált ki a felelősségvállalásban, ha nem jól sül el, akkor sincs felelőssége, mert megnéztük kit tudunk használni jövőre, ha meg jól sül el, akkor lehet parolázni, mint a Maye futott TD esetében tették.

Teljesen egyértelműen alkalmatlan HC szerepre, és az a baj, hogy nem tudni ezt mindannyian hozzák így össze, vagy Mayo a korlátlan úr és mindenki bólogat.

Már pár hete nyugodtan nézegethették volna kikkel tudunk menni jövőre, de se Baker, se Mapu, se a két fiatal CB, se Gibson, se Takitaki (két kérdéses veterán) nem kapott nagyobb teret az elmúlt hónapban.

Mekkora otlet! A liga folyamatosan csokkenti az edzesek szamat es a pre season gameket. Na, majd mi! Jol megizeljuk a rendszert es az utolso 4 hetet mar arra hasznaljuk, hogy keszuljunk a jovore. 

 

Btw, az a boka osszeutogetos oromtanc konkretan szegyen volt. Es nem azert, ami okozta. Egy magat old school, kemeny vonalas embernek eladni kivano edzotol ugra-bugralunk az oldal vonal mellett?! wtf? Hogyha ezt Mike McDanieltol latod, megerted  belefer az imidzsbe.

engem az jobban zavart, hogy konkrétan semmi közük nem volt hozzá, de úgy csináltak, mintha valami mestermunka jutalma lett volna

Abszolút szembe lehet ezzel állítani a Rams cover 0 elleni TD-jét, ahol Stafford egyből nullát formálva kaján vigyorral mutatta az edzőknek, hogy baszki megmondtátok, tényleg és mekkora TD, de a stáb a vonal mellett nem menősködött, nem volt hacacáré vagy öntömjénezés. Egyszerűen azért mert ők tudták hogy mi lesz és végezték a munkájukat. Nem tanultak be koreográfiát, nem ilyesmivel múlatták az időt.

De Mayonak fontos a kifele kommunikálás, mert a teljesítménye nem beszél helyette.

taizoli küldte be 2024. 12. 15., v - 20:30 időpontban

Hozzuk el Travis Huntert és 2 pozícióra is meg van az ember CB és WR :)