Nagyító alatt: A védelemről és a speciális egységről szólt a Draft harmadik napja

A második napi értékelőm végén azt írtam, hogy bizakodva várhatjuk a draft harmadik napját, a harmadik nap után pedig úgy gondolom, nem kellett csalódnunk. Nézzük, mit sikerült alkotnunk!

4/106: Craig Woodson, S, California

Sokak szerint reach volt ez a pick, szerintem meg Woodsonnak pont itt van a helye, óriási kedvencem volt a draft előtt, és úgy gondoltam, illik is az elképzeléseinkbe (erre majd kicsit később még visszatérek). Woodson egy jó felépítésű, bőven átlag feletti atléta, aki szinte bárhol tud játszani a védelemben. A Cal legtöbbször mély safetyként használta, szerintem ott is nézett ki a legjobban, de 200 feletti snapje van box safetyként és 100 feletti slot CB-ként, de szélen és a védőfal szélén pass rusherként is kapott lehetőségeket. Igazi jolly jokere volt a védelmüknek, nem véletlenül. A végsebessége nem extra, de kimondottan jó, képes széltében bejátszani az egész pályát single high safetyként, ahol az átlag feletti labdás skilljeit is ki tudja használni, de akkor sincs bajban, ha a line of scrimmage felé kell mozognia, kiválóan lép fel futás ellen. A keménységgel sincsenek gondjai, az első interjújában el is mondta, hogy szereti megütni az ellenfeleket, ami a meccsfelvételeken is meglátszik. Jó technikával szerel, alig van elrontott szerelési kísérlete, miközben a nagyobb ütközésekkel sincs problémája. Sokoldalúságát az is bizonyítja, hogy a PFF-nél 85 feletti értékelést kapott mind a passz, mind a futás elleni védekezésére. A sebességét és a keménységét a speciális egységben is meg tudja mutatni, alapember volt az egyetemi karrierje során és továbbra is szeretne ott játszani, úgy gondol rá, mint a védelem kiterjesztésére. Az interjúja egyébként elég erősre sikerült, rendkívül intelligens, érett játékos benyomását keltette, azonnal érthetővé vált, miért ő felelt a California védelmének kommunikációjáért. 

Az érettsége azért sem meglepő, mert az idősebb prospectek közé tartozik, hat évet húzott le az egyetemen, de mentségére szóljon, hogy nem azért, mert rossz játékos lenne. A redshirt éve után a koronavírus rövidítette le az egyik szezonját, majd egy térdsérülés hátráltatta, azóta viszont minden meccsen ott volt. Szintén hiányosság, hogy a végsebessége nem kiemelkedő, így azért emberfogásban akadhatnak problémái, valamint a contested szituációkban lehetne agresszívabb, támadhatná jobban a labdát.

Mint említettem, úgy éreztem, Woodson a radarunkon lehet, ennek oka az, hogy Devin McCourty visszavonulása óta nagyon hiányzik egy jó free safety a rosterről, ő pedig azon kevés újonc közé tartozott, akik tudnak ott játszani és a karaktere is Vrabel kedvére való. A sokoldalúsága hatalmas fegyver lehet az edzőink kezében, akik kimondottan szeretik a safetyket a snap pillanatában rotálni, erre ő kiváló lehetőséget biztosít. Az érkezése ráadásul lehetővé teszi a Dugger, Peppers páros line of scrimmage felé tolását, ahol sokkal komfortosabban érzik magukat. Összességében ismét egy remek játékos érkezett, aki mind a pályán, mind azon kívül illeszkedett az elképzelésekbe és egyértelmű kezdőpotenciállal rendelkezik, erről árulkodik a war room – főleg Vrabel – reakciója is.

4/137: Joshua Farmer, DT, Florida State

Farmerrel rengeteg kontaktunk volt a draftot megelőző hónapokban, alaposan körbeudvaroltuk és várható volt, hogy képben lesz nálunk, ha csúszik egy kicsit. Csúszott, és jött is a feltrade érte, ez a BPA pick megtestesítője.

Farmer egy normál méretű DT brutálisan hosszú karokkal és átlag feletti erővel, ezeket az erényeit pedig rendszeresen ki is használja. Futójátékoknál nehéz elmozdítani a helyéről, cserébe ő szépen arrébb tudja tolni a falembereket, le tud válni a blokkolókról és magabiztosan szereli a futót. Passzjátékoknál az ereje az átlag feletti robbanékonyságával kiegészülve ad nehéz feladatokat a támadófalembereknek, ráadásul viszonylag széles pass rush repertoárral rendelkezik és előszeretettel használja is ezeket a mozdulatokat. Kiváló a motorja, egy pillanatra sem áll meg, ennek köszönhetően sokszor tudott pozitív hatást gyakorolni olyankor is, amikor először elveszítette a párharcát. Woodsonhoz hasonlóan ő is elég sokoldalú játékos, rendszeresen használták edge rusherként is, ahol szintén jól működött. Ahogy az összes eddigi draftpickünket, őt is dicsérik a pályán kívül, jó karakter kiváló mentalitással és vezetői kvalitásokkal.

Egyértelműen átlag feletti atléta, de semmiben sem extra, hiányzik belőle az a fajta robbanékonyság, ami igazán domináns passzsiettetővé tudná tenni és egy kissé merev a mozgása. Az oldalirányú mozgása nem kiemelkedő, akkor érzi jól magát, ha a line of scrimmage felé indulhat meg. A játéka kissé inkonzisztens volt, de ez könnyen lehet, hogy a pocsék Florida State védelemnek köszönhető, ahol nem sok tehetség volt körülötte. Hajlamos magas súlyponttal játszani, ha ezen sikerülne javítani, azonnal szintet léphetne a játéka.

Farmer egy magas padlójú, közepesen magas plafonnal rendelkező DT prospect, aki az első naptól kezdve hatékony rotációs ember lehet majd a védőfal közepén, mert futás és passz ellen egyaránt bevethető és egy korrekt szintet biztosan hozni fog. A rendszerbe tökéletesen illeszkedik, az új védelmi sémánk kiemeli az erősségeit, a gyengeségeit pedig egészen jól elrejti, a Seminolesnál nagyon jól nézett ki a stuntoknál, erre minden bizonnyal mi is sokat használjuk majd. Potenciál egyértelműen van benne, egy kicsit konzisztensebb játékkal és némi finomhangolással minőségi kezdő válhat belőle. A pick azért is tetszik különösen, mert tavaly a front office nem észlelte időben az OT runt, ami miatt kényszerpályára kerültek, most viszont ráéreztek, hogy megindulnak a DT-k, és egy feltrade után sikerült behúzniuk az emberüket, aki egyértelműen jobb prospect volt, mint azok, akiket utána vittek el.

5/146: Bradyn Swinson, EDGE, LSU

Swinson szerintem a draft legnagyobb stealje, számomra ő top50-es prospect volt, ehhez képest 100 pickkel később, az ötödik körben szereztük meg.

 Elsősorban az repítette őt ilyen magasra nálam, ahogy a sebességét erővé konvertálja, amikor támadja az irányítót. Edge rusherek esetében ez az a képesség, amit a legkönnyebben át lehet ültetni az NFL-be is, Swinson padlója emiatt nagyon magasan van. De nemcsak erőből tud párharcokat nyerni, változatos pass rush mozdulatokkal keseríti meg a támadófalemberek életét és a counter move-jai is kimondottan erősek. Jók a pass rush tervei is, emiatt kiválóan reagál bármilyen szituációra, nagyon ritkán kerül rossz helyzetbe. Ezt támasztja alá az is, hogy true pass setekben ő volt a második leghatékonyabb pass rusher az idei draftosztályból, az ilyen párharcainak közel harmadát megnyerte. Nagyon hajlékony a csípője, így a kevésbé mobilis OT-ket kívülről könnyedén tudja megverni. A backfielden a hosszú karjait kihasználva remek befejező, nem nagyon tudnak menekülni előle az irányítók. Az első lépését, a sebességét és az erejét időnként középről indulva is meg tudta villantani, egyértelmű passzhelyzetekben eggyel bentebb lehet tolni.

Amilyen hatékony passzsiettetésben annyira nyers futás ellen. Nincs meg az ideális súlya ahhoz, hogy lehorgonyozzon a fal szélén – ezen elmondása szerint jelenleg is dolgozik – és a blokkdekonstrukció sem feltétlen az erőssége, hiába rendelkezik az ehhez szükséges adottságokkal. Gyakran túlságosan türelmetlen, túlfut a játékon, vagy rossz szögeket választ és általánosságban is elmondható róla, hogy nem annyira érti, mi a feladata futójátékoknál. Ez alól az egyetlen kivétel, amikor nem felé megy a futás, hanem a backside-ról kell üldöznie, olyankor az atletikussága kisegíti. A csúszását elvileg a pályán kívüli dolgai idézték elő, az LSU több edzőjével is összetűzésbe keveredett.

Swinson a draft ezen pontján még a pályán kívüli ügyeivel és a gyengébb futás elleni védekezésével is ajándék. Az off field dolgok annyira nem izgatnak, Vrabelnek szerintem valahol még imponál is, ha valaki vissza mer neki szólni – egészséges kereteken belül – és korábban kifejtette, hogy nem lehet csak jófiúkkal nyerni, kellenek Swinsonhoz hasonló karakterek is. Eddig főleg vezérek, high characterek érkeztek, ideje volt bevállalni egy ilyen rosszfiút is. Swinson karrierje elején valószínűleg szituációs rusherként fog pályára kerülni amíg futás ellen nem javul. A korábbi hasonló projektjeinkkel – Uche, Winovich – ellentétben az ő testalkatával, főleg ha kerül rá még pár kiló izom, a játék ezen területén is van benne potenciál, már csak azért is, mert a hibái egy jó része mentális eredetű. Ha sikerül kimaxolni az adottságait, akkor Swinson egy remek kezdőjátékos lehet, aki konzisztensen képes 10+ sackes szezonokat hozni, ilyet az ötödik körben már nagyon nehezen találunk.

6/182: Andres Borregales, K, Miami

Nem vagyok odáig a rúgóválasztásért, túl nehéz őket projektálni ahhoz, hogy picket áldozzunk rájuk, de ha már muszáj, akkor a class legjobbját illik elvinni. Ez idén Borregales volt, aki Alonzo Highsmith miatt adta is magát. Elképesztően erős lába van, a Miami pro dayéről több scout is úgy számolt be, hogy ő volt a második leglátványosabb játékos, éppen csak 70 yard alatti volt a leghosszabb rúgása. Jó mentalitású rúgó, aki gyorsan túlteszi magát a kihagyott rúgásokon (Ryland óta tudjuk, hogy ez mennyire fontos), igaz, nem is hibázik sokat, rendkívül kiegyensúlyozott 50 yard felett is. Kickoffokban is erős, ami az új visszahordás-szabályok miatt szintén fontos. Egyedül abba lehet belekötni, hogy eddig főleg meleg körülmények között kellett rúgnia, a New England-i hideg szokatlan lehet majd számára, de kellően erős a lába ahhoz, hogy ez ne okozzon gondot, ráadásul Vinatieri a példaképe és azt mondja, alig várja, hogy lehetősége legyen clutch rúgásokra a hóban. Továbbra sem tartom kimondottan jó ötletnek, hogy rúgót draftolunk, de a játékos jó, needre jött és valószínűleg újabb kezdő játékos érkezett.

7/220: Marcus Bryant, OT, Missouri

Bevallom, róla nem sok dolgot tudtam a draft előtt, de tegnap este megpróbáltam kicsit utánajárni, mire lehet képes, mit láttunk benne. Kezdjük az egyértelmű dolgokkal: ideális tackle-alkattal rendelkezik, szép hosszú karokkal és rendkívül erős, tudja kontrollálni a védőket. A méretei mellé kimondottan jó atléta, kellően jó az első lépése. Passzblokkban szépen tükrözi a pass rushereket, képes őket lábon lekövetni és a stuntokat is jól veszi fel. Ha jó helyre teszi a kezét, akkor nagyon gyorsan hatástalanítja a pass rushereket.

Ha azt mondom, hogy Bryant nyers, akkor még nagyon visszafogottan fogalmaztam, technikailag borzasztóan képzetlen, a kézhasználata kriminális, itt még nagyon sok fejlesztésre szorul. Az alsóteste merev, főleg térdben, emiatt az oldalirányú mozgás nem az erőssége futójátékoknál, outside zone-ban könnyen bajba kerül. 

Bryant egy fejlesztésre szoruló, de ígéretes swing tackle, akiből minőségi cserénél/átlag közeli kezdőnél több nem nagyon lesz. A fizikai adottságai és a mentalitása viszont megvan ahhoz, hogy érdemes legyen foglalkozni vele, Marrone pedig van elég jó OL edző ahhoz, hogy használható játékost faragjon belőle.

7/251: Julian Ashby, LS, Vanderbilt

Long snapper pick, erre nem sokat lehet mondani. Ashbyt sokan a class legjobb long snapperének tartották, de ezt azért elég nehéz megítélni. A draft ezen pontján már azok a játékosok jönnek, akikért nem akarnak harcba menni draftolatlanként, Ashby pedig a hírek szerint népszerű portéka volt, szóval van benne logika, hogy inkább nem megyünk bele egy licitháborúba. Idővel amúgy is kellett volna egy LS, mert Cardona már 33 éves, és egyértelműen az előző rezsimek egyik vezére, bizalmi embere. Vrabel ezeket a játékosokat módszeresen távolította el az öltözőből, és ha Cardonára nem is biztos, hogy ez a sor vár, meg kell majd küzdenie a pozíciójáért. Már csak azért is, mert Jeremy Springer ST-koordinátor elképzeléseibe sokkal jobban illik a nála sokkal atletikusabb Ashby. Springer ugyanis az elődeivel ellentétben engedi a long snappereknek, hogy támadják a visszahordót, ehhez pedig atletikus játékosra van szükség. Ennek a kritériumnak Ashby abszolút megfelel, a pályán kívül is rendben van, intelligens figura, nem csoda, hogy itt kötött ki.

 7/257: Kobee Minor, CB, Memphis

Miénk lett az idei Mr. Irrelevant, a választásunk pedig megfelel a titulusnak. Minor a 127. CB volt Dane Brugler boardján, és bevallom, semmit nem tudtam róla korábban. Először úgy voltam vele, hogy ő maximum ST-játékos lehet, nem is nézek tőle védősnapeket, Eliot Wolf viszont azt nyilatkozta, hogy CB-ként is számolnak vele, úgy vélik, szélen és a slotban is tud mélységet biztosítani, szóval bele kellett néznem a felvételekbe. Alulméretezett játékosról beszélünk, aki mellé átlag alatti atléta is. Az viszont pozitívum, hogy nagyon magabiztosan szerel, kőkeményen játszik és képes fumble-öket kiharcolni. A labdás skilljei nem kimondottan erősek, de nagy baj sincs velük. Ezt támasztja alá az is, hogy bár interceptionje nem volt, leütött passzai akadtak. Coverage-ban sem kiemelkedő, nem fog senkit leradírozni a pályáról, de a harciassága segítheti. Megnézve a filmjét, úgy gondolom, az első megérzésem volt a jó, Minor ST-játékos lehet nagyon minimális hozzájárulással a védelemhez, mert a mentalitása, fizikális játékstílusa és magabiztos szerelései ott használhatóak leginkább, coverage-ban viszont nem elég jó ahhoz, hogy rendszeresen pályára kerüljön a védelemben.

A harmadik napon is folytatódott az első két nap tendenciája: jó játékosok érkeztek jó értéken, akik a pályán és az öltözőben is tökéletes alkotóelemek Vrabel elképzeléseiben és még az UDFA class is erősre sikerült, óriási csaták lesznek az edzőtáborban. Minoron kívül ráadásul mindenkiben benne van a potenciál, hogy karrierjük során egy ponton kezdők legyenek az NFL-ben. Nem véletlen, hogy a legtöbb szakértő a top5-be teszi a draftunkat. A free agencyt és a draftot összesítve az is elmondható, hogy a needeket nagyjából sikerült betömni, és ugyan még messze vagyunk a contender státusztól, a miénk az offseason során legtöbbet fejlődött csapat, és meg az is benne van, hogy rájátszásért fogunk harcolni. Soha rosszabb holtszezont!