Pozíciós harcok: Támadófal

Nyakunkon a Training Camp nyitánya, így aktuális a második rész a pozíciós harcok sorozatban. Az első részben az elkapóknál nézelődtünk, most pedig a támadófal kapcsán sorakoztatjuk fel a játékosokat.

A csapat évek óta szenved a gyenge offensive line miatt. Vállalhatatlan és kilátástalan között mozgott az elmúlt szezonokban nyújtott teljesítmény függetlenül attól, hogy ki felelt az egységért. Volt itt ugye védőkoordinátorból kinevezett ember, meg új technikákkal bíró egykori szárnysegéd, aki a liga legjobb faledzője mögött pallérozódott, mégse sikerült egy olyan teljesítményt pályára tenni, amivel legalább lőtávolban lett volna a liga 30.helyén lévő támadófalnak a megközelítése.

Korábban már írtunk erről bővebben és rémálmainkban se térjen vissza többet ez a teljesítmény, így maradjunk annyiban, hogy a legfontosabb offseason teendő a fal stabilizálása volt. 

Az offensive line coach

Én inkább hiszek az edzőkben és a rendszerekben, mert ha ezek a területek rendben vannak, akkor felemelik a játékosokat, akik jobb teljesítményt fognak leadni, mint az egyéni képességeikből telne. Ellenben egy gyenge stáb vagy rossz rendszer az az elit játékos skilljeit se engedi a pályán kibontakozni.

És akkor itt jön az öröm 1.0 helyzet, mivel Doug Marrone szintű faledzőnk Scarnecchia visszavonulása óta nem volt. Nem csak látott már mindent is a támadóoldalon, de önerőből, az egységéért felelős pozíciós edzőként, működő és jó rendszert tudott pályára rakni több ízben is. Arról ne is beszéljünk, hogy sikeres egyetemi HC, kiváló NFL OC, majd a Bills élén NFL HC is volt, ahol 10 év negatív mérleg után az első évében pozitív mérleggel zárt. Nem akármilyen karrierút, amit a Jaguarsnál segédedzőként és támadófaledzőként folytatott és vezetőedzőként koronázott meg. 

Vagyis csak koronázott volna, hiszen az emlékezetes Myles Jack szerelés helyett a Patriots támadhatott tovább, így a nagyszerű edző nem jutott fel a csúcsra. Ezután Nick Saban mellé került és az Alabama faláért felelt, ahonnan ismét a Saintshez vezetett az útja és immáron másodszor is a csapat támadófaledzője lett.

Amit ebből a munkásságból nekünk el kell rakni, és amiért felsoroltam ezt, az a siker jelenléte az elképzelések mögött. És persze az Alabama meg a második Saints-kaland is kirúgással végződött, de bőven volt előtte olyan munkája, ami miatt okkal remélhetünk többet, mint az elmúlt években kaptunk a soha előtte OLine-coachként nem dolgozó Matt Patriciától, vagy a Bill Callahan árnyékából kilépő, a képzésbe jiu-jitsu technikákat beemelő Scott Peterstől.

Marrone kinevezése amúgy abszolút illeszkedik Vrabel és Josh McDaniels kinevezése mellé. Egy korábban már bizonyított, elismert szakember, akitől tudjuk mit kaphatunk, semmi kockázatot nem vállaltunk vele, ahogy a másik két edzővel sem. 
 

Az öröm 2.0 szituáció ezután jött el, amikor Morgan Moses szerződtetésével végre találtunk egy embert a fal jobb oldalára, ahol évek óta bucira vertek minket.

Természetesen tudom, hogy a bal oldali tackle is nagy hiányosság volt mifelénk, na de amikor Demontrey Jacobs van a jobb oldalon mint legjobb megoldás, aki előtte még álmaiban sem számított rá, hogy 2024-ben pályára kerül a ligában, hiszen a Broncos gyakorló osztagában tengett-lengett miután a keretszűkítésnél kivágták és senki másnak nem kellett, így a Denver visszavette a fejleszteni kívánt játékosai közé, akkor azért az RT poszt több mint megoldatlan.

Szóval egy sokat látott, tapasztalt és legfőképpen jó játékos érkezett Moses személyében, aki mentorként is kiváló, ráadásul öltözői vezér is, amit az első napi nyilatkozata után mindenki meg is tapasztalhatott. Önmagában az, hogy a stáb felismerte a szakember és játéktudásbeli hiányt, már egy várhatóan jó pályára állította az egységet. 

Később ide draftolták a leendő franchise playert Will Campbellt.

A biztos roster tagok

Ezzel el is értünk a kezdő ötöshöz, és a nagy kérdéshez, hogy fog felállni az egység? A két szélen Moses és Campbell atombiztos, hacsak nem jön közbe sérülés. A rutinos veterán és a nagyszívű fiatal gyorsan egymásra talált az edzések során, ami nem csoda, hiszen az edzők egymás mellé ültették őket.

A képen jól látható a karhossz különbség, amire most nem akarok kihegyezni semmit. Amíg Campbell keze nyújtva, addig Moses még bőven behajlított könyökkel van.

A visszavonuló David Andrews helyett itt a jelen és a jövő is centerposzton. Garrett Bradbury egy teljesen vállalható kezdőszint középen, ami bizony szintén hiány volt az elmúlt időszakban. Jared Wilson pedig jövőre egészen biztosan a kezdők egyike lesz a csapatban.

Nem lehet kérdés Mike Onwenu szerepe sem, ráadásul idén talán végre nem kell ugrálnia a posztok között, ami valljuk be, nem tett jót a teljesítményének. Moses társaságában egy betonbiztos jobb szárnyat alkothatnak, és erre igen nagy szüksége lenne Josh McDanielsnek és Drake Mayenek is.

Mondanám, hogy ennyi a tuti fix emberek száma és nincs másnak a helye kőbe vésve, de nagyon meglepődnék, ha Caeden Wallace nem férne be a végelszámolásnál és mindössze egy tábor alatt leírná magát az új stáb szemében. Ha más nem, de egy biztató swing tackle prospectet mindenképp kínál nekik, amiben azért több van, mint egy Vederian Lowe projektben.

Sőt, az ő esetében van merészebb elképzelés is a szakírók körében, hiszen a kiadó left guard pozícióért akár csatába is indulhat a TC alatt. 

Nem lenne ördögtől való ez a gondolat, hiszen a draftolása előtt is olvasható volt a scouting reportokban, hogy az egyetemi pozíciójához képest bemozgathatják egy sorral beljebb. Számos játékossal megesik az ilyesmi, mi pont ettől tartunk majd Will Campbell esetében is. Szóval Wallace több fronton is bevethetőnek tűnik, ami alapján joggal kerül majd a neve a listára.

A kezdő ötös jelenleg így fest:

Campbell – Strange – Bradbury – Onwenu – Moses

És ez tehetségben ránézésre is fényévekre van a Lowe – Layden Robinson – Brown – Onwenu - Jacobs ötöstől, amivel tavaly próbáltunk operálni. Ráadásul a JMD, Marrone páros sem tűnik nyeretlen kétévesnek, akik ne tudnák ezeket a srácokat egy értelmezhető rendszerbe pakolni, majd abban olyan teljesítmént elvárni tőlük, amit meg is bírnak oldani.

Ugye tavaly Jacobs és Lowe a ligában a legtöbbet volt 1:1-ben hagyva segítség nélkül, ami azért nem feltétlenül a legjobb elképzelés a siker felé vezető úton. Nem csoda, hogy szegény Brissett annyira kilátástalannak nézett ki.

A buborék

Egyből adja is magát a kérdés, hogy ha Cole Strange be van írva leendő kezdőnek, akkor miért nincs a biztos rostertagok között? 

Nos, ez a furcsa helyzet abból fakad, hogy gyakorlatilag teljesen nyitott a bal oldali guard posztja. Strange átképzése centernek nem feltétlenül sikerült, hiszen két ember is érkezett a fal közepére idén. Ráadásul a sérülése miatt a rendelkezésre állása erősen kérdéses, plusz a legtöbb játékos aki még versenyben van a rosterért, az ebben a pozícióban tud pályára kerülni és karriert építeni.

Szóval le kell győzni mindenkit, nem elég közepes szinten elzötyögni a táborban, mert simán előzhetik a többiek. Nem szabad megsérülni se, ami az ő kórlapjával nem feltétlenül kivitelezhető erős terhelés alatt.

Mivel csereértéke nem sok van, és ha van is, az valami nagyon hátsó kör tájékán mozog, így attól legalább nem kell félnie, hogy trade áldozata lesz. Ha lenne csereértéke, akkor ez egy reális opciónak tűnhetne, ha valaki a fiatalok közül nagyot menne a táborban.

Layden Robinson tavaly, Sidy Sow meg tavalyelőtt volt az aktuális stáb kedvenc embere az egyik guard poszton. Ami közös bennük, hogy a következő rezsim nagyon gyorsan a sor végére állította őket. Sow még O’Brien rendszerében volt nagyszerű, főleg futás blokkolásban emelkedett az újonc átlag fölé és tűnt úgy, hogy Onwenu RT-be kerülésével megoldják évekre a jobb oldalt. Tavaly Peters és Van Pelt olyan gyorsan elmeszelte, hogy a karrierje is veszélybe került. Neki tehát most kell nagyot dobbantania.

Robinson meg a tavalyi páros kegyeltje volt, de teljesítménye megegyezett a fejlesztésével, és így az idei rezsim nagyon gyorsan a sor végére rakta őt. Legalábbis abból lehet erre következtetni, hogy az OTA edzéseken minimális feladatot kapott a csapatgyakorlatoknál.

Az egyikük biztosan az 53 tagja lesz, de egyelőre nehéz megmondani, hogy ki is van előrébb McDaniels, Marrone páros szemében. Nyilván kapásból a tavaly választott Layden Robinsont mondaná mindenki, de hozok pár centit, ami viszont Sow felé billentheti a mérleget.

Campbell wingspanjéről már írtunk, és ehhez vegyük hozzá Bradbury karméretét is, ami szintén kicsit alulméretezett a ligában megszokott centerekéhez képest, így együtt azért már kapunk egy jó 6-10 centis gapet a fal bal oldali széle és a közepe között a többi NFL falhoz képest. Amikor 100+ kilós csókák robbannak be a résekbe, azért számíthat melyik testrészen jön az első érintés a megállítása kapcsán. Márpedig Sow egy sokkal méretesebb pali, mint Layden Robinson, és ha ezt a gapet mesterségesen szeretnék csökkenteni, akkor bizony egy nagyobb darab fickó megoldás lehet erre.

Természetesen technikából és gyorsasággal is lehet ezt redukálni, de azért Strange mindegyiknek szűkében van jelenleg, és Robinson sem feltétlenül az a penge és gyors játékos. Mindkettő sokkal inkább az erejéből él, a testük kicsit alul működik jelenleg a poszt elit elvárásait tekintve.

A korábban már említett, nem kezdő, de ennek ellenére biztos rostertag, Jared Wilson is lehet amúgy megoldás ezen a poszton, hiszen tud itt játszani és ő meg még gyors is és a technikája is rendben lehet egy erős táborral a háta mögött. Rajta nincs nyomás, sem elvárás vele szemben, abszolút a surranópályán jöhet be a kezdőbe, akár center, akár a bal oldali guard posztján. Legfőképpen akkor számolnék vele, ha az 5 legjobb falember kerüljön pályára elvet választaná Marrone. Mert technikailag és a skilleket tekintve ő az 5. már most a teljes felhozatalt tekintve.

Vederian Lowe megkerülhetetlen ebben a felsorolásban. 

Wilson, Wallace és az egyik OG elvisznek 1-1 helyet, ez tűnik papírformának, és akkor Lowe 53-an találhatja magát, ha 9 falemberrel tervezzük a rostert. 

Ha Sow lenne azaz OG, akkor ő még kiválthatná Lowe RT munkásságát, de azért swing tackleként nem lehet rá tekinteni semmiképpen. Robinson pedig csak guardként jöhet szóba eleve, ami nagyot nyitna Lowe roster ajtaján. Ha Wallace nagyon jó benyomást tesz, akkor lehet vékony csereértéke Lowenak, mert két swingtackle feleslegesnek tűnik egy amúgy más posztokon telített roster esetén. Egy Wallace földbeállás egyértelműen Lowe szerepvállalást jelent a fal szélén sérülés esetén.

A meglepetés emberek

Tyrese Robinson váratlanul sok szerepet kapott az OTA alatt, és bár nincs számottevő NFL karrierje, meg védőfelszerelés nélkül azért a falembereket ne ítéljük meg, de sokan írnak róla, hogy ő lehetne egy 9.-10.ember a stáb szemében. A kérdés, hogy viszünk-e nyolcnál több falembert, és ha 9 ez a szám, akkor két guard vagy két tackle lesz a befutó?

Itt jön a képbe a sokoldalúság és az, hogy egy játékos a fal több posztján is képes pályára kerülni sérülések esetén. Márpedig ebben Jack Conley elég jól áll, mert 4 poszton egészen biztosan bevethető, de olvastam olyan nyilatkozatokat is, hogy mind az 5 poziban bevethető nagyjából ugyanazon a szinten.

Nyilván ez a szint nincs túl magasan, hiszen akkor nem UDFA lett volna, de itt a cserékről és a fejleszthetőségről, a rendelkezésreállásról és a sokoldalúságról van szó, mert tudásban akkora különbségek már nem lesznek feltétlenül közöttük. Azt meg mindenképpen vegyük figyelembe, hogy UDFA-ként miért pont őt választottuk és miért pont ide jött!

Campbell (66) drills here alongside guard Jack Conley (74), a rookie free agent out of Boston College. @BCEagles https://t.co/etVeXxaja1 pic.twitter.com/YUBkBzLUoh

— Bob Socci (@BobSocci) May 9, 2025

A Boston College játékosa volt, ahol egy bizonyos Doug Marrone dolgozott tavaly. Ha pedig a támadóséma is érdekel minket, akkor egy Bill O’Brien neve kerül előtérbe, aki vezette azt a csapatot. Szóval Conley biztosan jól fekszik a stábnál és a rendszert is ismeri valamennyire. 

Egy elég nagy fickóról beszélünk, ami a korábban említett gap miatt fontos lehet, és Will Campbell állandó társa volt a baloldalon minden páros gyakorlat alatt. Vajon csak a véletlen sodorta őket egymás mellé? Tudom, hogy nagyon sugalmaz ez a kérdés, de nincs ilyen szándékom vele. Ha Conley kezdene az első héten, akkor konkrétan meghaltak a többiek addigra, vagy eltörött kezük-lábuk és nincs több épkézláb FA falember sem. 

De azért egy jó táborral okozhat meglepetést és rostert foghat, még ha erre csak nagyon vékony esély van jelenleg. A gyakorló viszont nagyon is alapnak tűnik számára, ha valaki elvinné onnan, akkor meg ő lesz a következő Jacobs, akit világgá égetnek az első hónapjában. Szóval nagy esélyt erre nem adnék, hogy más csapat rosterre emelné. 

Jó sokan vannak a srácok, mint olvashatjátok, de még nincs vége a sornak.

A hetedik körben jött Marcus Bryant, aki egy jól fejleszthető projektnek tűnik, viszont ha lehet ne kerüljön pályára ebben az évben. Ez azt jelenti, hogy nem sérült le előtte a fél világ és marad esélyünk nagy célokért csatázni anélkül, hogy félig kész játékosokkal akarnánk támogatni a támadójátékot. Ha 10 embert viszünk a nagyfiúk közül, akkor odaférhet, minden más esetben kell neki a Wallace, Lowe páros egyikének a kiesése. Vagy Wallace guardba való átképzése.

Visszavonult Wes Schweitzer, aki nagyon úgy tűnt, hogy sokoldalúsága, stabilitása és rutinja miatt az 53-ba érkezett. Akár LG poszton kezdőként is számolhattunk volna vele, de ez már nem valósul meg sosem.

Akiknek kevés esélyük van

Felsoroltam a tavalyi kezdőt, és bizony abban volt két olyan név, aki most a legjobb 12-13 falember között sincsen a csapatnál. Azok, akik elégedetlenkednek a falunk láttán, gondoljanak bele csak ebbe az egy dologba. Ennyit már most fejlődött az egység, hogy két tavalyi kezdő nem igazán jöhet számításba csak a csere cseréjeként. Mondjuk tavaly is ez a szint voltak, csak mások mást láttak beléjük a csapatnál.

Demontrey Jacobs és Ben Brown a két érintett játékos, akiknél nagyon nagyon meglepődnék, ha az 53-ba beférnének. Egyszerűen nincs elég hely jelenleg ilyen képességű fickóknak. Ahogy a karrierjét feltámasztani kívánó Yasir Durant sem kínál túl sok opciót. Értem miért hoztuk a táborra, akár még a PS-be is bekerülhet, de reális esélye nem sok van a mostani felhozatalban. Azért benne távlati potenciál már nincs, bármilyen jó bohócliga évet is nyomott.

Mekhi Butler van még rosteren, de tegye fel a kezét aki hallott már róla? 

Akiknek fent a keze, azok közül az tartsa magasba továbbra is, aki úgy érzi, hogy ez a srác NFL pályára kerül valaha? Van még valaki feltartott kézzel? Ha igen, akkor tartsd ott amíg ez megvalósul 😊

Összefoglalás

Adott egy NFL szintű kezdő, amelyik rossz stábbal is fényévekkel jobb lenne, mint az elmúlt években látott falaink voltak. Adott egy minőségi OC és a minőségi OL coach, akik képesek összahangolni a rendszert és a játékosok tudását, és ebben nem csak hihetünk, hanem megtapasztaltuk már a korábbi munkásságuk alapján.

Tény, hogy van kérdőjel rengeteg:

Moses egészsége kitart-e egy teljes szezonra? Sérülten tolta tavaly is, amíg csak bírta. 
Campbell tényleg kivételt jelent az NFL méretek hiányában és megdönt minden kiválasztási kritériumot a jövő nemzedéknek? 
Bradbury passzblokkja elegendő lesz-e, ha a bal oldalán hiányosságokkal küzdő játékos lesz? 
Egyáltalán ki lesz a bal oldali guard és mit kell feladni miatta támadásban?  
Onwenu visszatalál-e saját stabil játékához? 
Wilson pályára kerülhet-e? 
Melyik poszton számolnak Wallace-szal?

De én továbbra is azt mondom, hogy kizárt az, hogy minden kérdésre negatív kimenetelű választ kapnánk. Lesz ami jól, lesz ami rosszul sül majd el, de a játékhívás még akkor is ott lesz mentsvárnak. Ráadásul a futójátékhoz mindig lehet nyúlni, mert run blocking terén kifejezetten erős egységünk van, szinte mindegy melyik ötöst raknánk a pályára.

Annyira gyengén futni meg nem lehet még egyszer, mint tettük azt tavaly kimondott futócsapatként.

A TC alatt a védőfelszerelésben nyújtott teljesítmények hatványozottan befolyásolják majd a fentebb leírtakat, de ezekre majd a beszámolókban úgyis kitérünk.