Statisztika - 7. hét: Patriots vs Bears

Utóbbi évek egyik legelkeserítőbb veresége után megnézhetjük, hogy mennyit mutat meg ebből a statisztika rovat.

Támadók 

Mérkőzés előtt is az volt a kérdés, hogy mennyire egészséges Jones lába és vajon ő fog-e kezdeni. A héten látott edzés riportok alapján lehetett sejteni, hogy Mac lesz a center mögött az első játéknál. Ennek függvényében meglepő, hogy újabb sérülés nélkül mindösszesen 18 snap erejéig hagyták, hogy kibontakozzon a pályán és ezután vette át a helyét Zappe a mérkőzés hátralévő részére.

Régóta vagyok Pats drukker, de ekkora QB dilemmára nem emlékszem a múltból.

A másik nagy kérdés az volt, hogy Harris visszanyeri-e a kezdő futó státuszát annak fényében, hogy a héten teljes edzésmunkát végzett. A válasz egyértelműen nem, hiszen Stevenson 40-9 arányban múlta felül, így kijelenthető, hogy jelenleg – Harris visszatérése ellenére is – Stevenson a csapat elsőszámú futója.

Ha már az irányítóknál és a futóknál prioritás harc van, miért ne éleződne ki ez az elkapóknál is, ahol Meyers és Parker között billeg a WR1 megjelölés. Előbbi minden támadó snapben a pályán volt, míg Parker mindössze 4 játékot mulasztott. Fizetés alapján elvárná az ember, hogy Agholor legalább a WR3-ra odaérjen, de ez ezen a mérkőzésen nem így volt, hiszen mindössze 3 lehetőséget kapott, míg az újonc Thronton 44 alkalommal volt a pályán, így ő volt a harmadik számú választás elkapó téren. Kérdéses, hogy Agholort számait mennyire befolyásolja, hogy egy combizom sérülésből tért vissza éppen. Bourne sérülés miatt hiányzott a pályáról és volt inaktív, akinek a robbanékonysága segíthette volna a támadó játékot.

TE vonalon most Henry volt a többet foglalkoztatott, hiszen 44 játékot töltött a pályán, de ebből csak 1 passz elkapást jegyzett. Annak ellenére, hogy TE-k közel szoktak lenni egymáshoz a játéklehetőségek terén, ez most nem így volt és Jonnu csak 17 alkalommal látott akciót.

Andrews kivételével, aki megsérült a 4. negyedben a fal teljes mérkőzést kapott. Annyi alapvető változással, hogy az idén formán kívül játszó Wynn helyett Cannon volt a kezdő. Hivatalosan Wynn váll sérülés miatt volt inactive. A sérült centert Ferentz váltotta 8 játék erejéig.

Nem szorosan a snap-ek számához tartozik, de Wynn eltávolított minden Patriots vonatkozású bejegyzést a sociális média felületeiről, így nem valószínű, hogy vele hosszan számol a csapat.

Védelem

A védelemben Godchaux kapott 58 játékra lehetőséget, ami a szezon legmagasabb részvételi aránya számára. A hét visszatérője – két hét kényszerpihenő után – Lawrence Guy volt, aki egyből 56 snappet volt a pályán.

Ha az egész csapat romokban Judon akkor sem lassít, 50 játék alatt az egész csapat legjobbja volt. Az LB sorban Tavai és Jennings kapnak kiemelkedő játéklehetőséget (49-35). A csapattal sokadik körét futó veterán, Jamie Collins is pályára került 22 játék erejéig.

Jonathan Jones (51) és Jalen Mills (48) voltak az alapvető játékosok corner poston. A hátsó alakulatot Jack Jones (38) és Myles Bryant (31) egészítette ki, akik közül az utóbbi egy INT-et is jegyzett.

Nem meglepő módon Devin McCourty volt az éllovas a védelemben a maga 67 játékával. Őt Philips (44) és Dugger (23) követte, de sajnos sérülés miatt mindkettejüknek idő előtt ért véget a mérkőzés. Az így „felszabaduló” játéklehetőségen Jabrill Peppers profitált. Phillips sérülése után Bryant is játszott néhány játékban saftery poszton.

A védelemben két komoly hiányzó volt, Barmore és Uche mindketten inaktívak voltak és a kulcsa lehet annak, hogy miért nem tudott a védelem megfelelően reagálni az ellenfél futásaira.

Special Teams 

Ez egy szomorú nap volt az ST számára is, de ennek ellenére az nem változott, hogy a kapitány, Matthew Slater (23) hajtotta végre a legtöbb játékot, míg Tavai, Mitchell, Schooler holtversenyben értek oda a második helyre a 21-21 játékukkal.

Jake Bailey sem tartott karrier napot, 4 punt, 40-es átlag, míg Folknak csak két extra pont jutott, amiket értékesített. Marcus Jones végezte a visszahordó feladatokat, aki nem meglepően szintén rossz napot fogott ki.

A friss igazolás, Raleigh Webb 11 játékot volt a pályán, hogy helyettesítse a sérült Cody Davis-t.

Irányítók 

A kezdeteknél már elemeztük, hogy két QB játszott a mérkőzésen pedig nem volt látható új sérülés.

Volt a mérkőzésen 3 INT, ami nem védhető, egyszerűen sok. Zappe két hibája a negyedik negyedbe jött és végérvényesen megpecsételte a mérkőzés sorsát. Bár ekkor már nagyon kicsi volt az esély arra, hogy visszatérjünk a meccsbe, de akkor is hiba. Főleg a második volt olyan amelyik nagyon a QB számlájára írható.
Mac Jones INT-el kezdte a második negyedet, ami ott és akkor nagyon rosszul jött és egyértelműnek tűnt az irányító hibája, mert a labda lassú volt, magas és mindezek mellett rövid. Azóta napvilágot látott egy felvétel, amin látszik, hogy a labda ütközött a Skycam vezető kábelével és ez okozta a labda ívének változását és lassulását. Feltehetően oldalvonalon túl végezte volna a labda.

A statisztikai mutatót jól jellemzi, hogy ha összeadjuk a két irányító QB ratingjét, akkor is 100 alatt maradunk és még csak egy elmegy kategóriás 84,1-et érnek el. De ugye összeadni nem lehet. Ha a tényleges eredőt vesszük, akkor kettejük közös produkciója egy csalódást keltő 54,5-öt ad ki.

A csereként beálló Zappe az első két labdabirtoklásnál hozta a mágiát és egy 55 majd egy 50 yardos TD direvot vezetett a második negyedben. Majd itt is elfogyott a varázslat és kicsúszott a mérkőzés a kezünkből.

Elkapók 

Első megjegyzésem, hogy nem érzem úgy, hogy bármelyik INT is elkapó felelősség lett volna, ezért azt ide nem írtam be a stat mezőbe.
Látva a QB-k rettentő passz adatait nem számítottam arra, hogy itt ilyen zöld számok is lesznek. A számításommal ellentétben Meyers felé hibátlan QB mutatóval dobott Zappe, de megfelelő volt még Parker 100 feletti mutatója is, illetve az éppen csak 100 alatt végző Stevenson érdemel dicséretet, mivel őt 8(!) alkalommal vették célba és ő minden felé szálló labdát behúzott.
A lista másik véglete a Thronton, Smith, Agholor trió. Thorntonnak 5 célbavétel kellett, hogy egy elkapást jegyezzen, míg Smith 3-ból érte el ugyanezt, de yardot csak 4-et termelt vele. Az absolute alja Agholor volt, aki egyből semmivel végzett, bár itt jegyezném meg, hogy neki nagyon alacsony volt a snap száma. Ha a játékidőt is hozzávesszük a képlethez, akkor Thornton volt, aki nem tudott felnőni a feladathoz. Minden bizonnyal Bourne be fogja előzni, ha egészséges.

Futás 

Egész meccsen futottunk. Na nem a labdával, hanem az eredmény után. Stevenson végzett az élen, de a 39 yard egy RB1-től egészen sovány, főleg úgy, hogy abból 16-ot a negyedik negyedben futott, amikor már kevés esély volt a győzelemre és inkább a hosszú passz lehetőségét vették el.

A második helyen a bokasérülésből visszatérő, alig több mint 1 negyedet játszó zsebirányító van. Kell ennél több elemzés? Nem nagyon.

Forrás: 1, 2