Statisztika - Wild Card mérkőzés: Patriots vs Titans

Hát ennyi volt. Erre a szezonra elérkeztünk a cikksorozat utolsó darabjához, amit most még egy kicsit korainak érzünk.
A negatívumok mellett mindjárt az első adattal megpróbállak kicsit felvidítani benneteket! Amikor a Pats utoljára ilyen gyorsan befejezte a szezont, akkor lehetősége nyílt a drafton megszerezni Gronkot és Devin McCourty-t. Reméljük hasonlóan jól fogjuk tudni felhasználni a választási jogainkat az elkövetkező játékosbörzén is.

Snap számok:

Támadók

A támadásban erősen támaszkodtunk az elkapóinkra, mivel az első számú futónk Michel csak 38% játékidőt jegyzett (White magasabban van, de ő alapvetően elkapót játszott. 1 futás, 5 elkapás). Ennek ellenére volt sikeres a futó játékunk, amely nagyrészt meg is magyarázza mi ment félre a mérkőzésen a támadóknál. Passzolni próbáltunk, de nagyon nem sikerült. Ugye kedves Harry, Sanu és Dorsett?! A 15 sikertelen passzból 12 „szárad az ő lelkükön”.
Pozitívum a fal konzisztenciája, mind az öten végigjátszották a mérkőzést, nem is akármilyen teljesítménnyel.
Egyedül Rex Burkhead 11 játéklehetősége az ami nekem kicsit kevés, mivel 3 screen játékból hozott össze 32 yardot és ehhez csak három célbavétel kellett. Látjátok Harry, Sanu és Dorsett?! Lehet ezt így is.
Még egy pozitívum, ami jelen esetben Joe Thuney személyéhez köthető. 2016-os draftolása óta a támadó játékok 100%-ban a pályán volt a Patspulpit.com gyűjtése alapján.

Védelem

Látszott, hogy szerettük volna elvenni a Titanstől a futó játékot, így a nagyfiúk nagy terhelést kaptak, Guy 49, míg Shelton 48 játékot volt pályán. Melléjük társult még a két „nagy test” Simon és Wise 53 és 39 játéklehetőséggel. Őket egy sorral hátrébbről támogatta Hightower (60) és Van Noy (62). A harmadik LB poszton Collins, Bentley és Roberts osztoztak. A terv megvolt, a kivitelezés mérsékelten sikerült.

Itt jegyezném meg, a gondolatomat, miszerint sok szakértő emlegeti a falemberek változását; a Wilfork szerű hegyomlásoktól elindultunk a (viszonylagosan) könnyebb és atletikusabb falemberek irányába, hogy minél jobban odaérjenek az irányítókhoz és meg tudják zavarni a passz játékot. És tudjátok mi lett az eredménye?! A csapatok elkezdtek futni, mert a falak már nem képesek megállítani egy 110+-os futót, vagyis ha megfogják akkor is benne van még neki jó 3-5 yard. De persze ez csak az én meglátásom.

ST

38 (!) játékos vett részt az ST játékban, ami majdnem az egész 46 fős meccsnapi keret. Hiányzott Meyers és Stidham, akik egyáltalán nem léptek pályára és mindössze 6 olyan játékos volt, aki játszott Off / Def oldalon, de nem kapott szerepet az ST-ben. (Wynn, Brady, Harry, Watson, Wise, Jones)

Stephon Gilmore szerepett kapott a rúgásoknál amire nem volt példa az előző év 6. játékhete óta. Itt feltételezem, hogy Jones sérülése (ágyék) miatti távolléte volt az ok.

Passz és elkapások

Az előző pontok alapján már sejthetitek, hogy a vereség oka ezekben a számokban rejlik. Brady az idény második legrosszabb mutatóját hozta össze a mérkőzésen, 60 alatt maradt a QB ratingje, TD-t nem jegyzett, de a végén szorult helyzetben dobott egy pick-six-et, így az ő statisztikája teljes összeomlást mutat. Ellenben a látott játék nem volt ennyire siralmas. A fal végre jól tartott egész mérkőzésen, és megkapták a szurkolók amit követeltek, hiszen Brady nem csak Edelman felé nézett a mérkőzésen. A 35 kísérletet 8 elkapásra jogosult között osztotta ki, ahol Harry kiemelkedik a 7 célbavétellel, viszont csúnyán elmarad a mindösszesen 2 elkapással amiket ebből meg tudott valósítani. Sanu sem fogott ki jó napot, mivel 5 célbavételből mindössze egy elkapást és 11 yardot tud felmutatni. Akik elfogadhatót teljesítettek elkapásban azok White, Watson és Burkhead. Ők vannak 100-as rating felett. Nincs közöttük WR poszton alkalmazott játékos, talán nem is kell tovább elemezni a vereséget.
Edelmannek két labdát nem sikerült megszelídítenie, ebből az egyik sajnos kritikus pillanatban jött, amolyan Welkeres drop volt, ha jól emlékeszem szintén a pálya bal oldala felé tartó dobás volt, csodáltam, hogy a közvetítésbe nem játszották vissza azonnal.
A három futó játékosunk felé 10 labda ment, ebből született 10(!) elkapás 103 yardért az összes 209-ből. Csak a futók érdemelnek dicséretet, illetve Watson aki nagyot küzdött a mérkőzésen és hozott 38 yardot.

Futás

Ahogy már említettem a fal jól teljesített a mérkőzésen és ez a futást is segítette, bárcsak az RZ-ben azt az 1 yardot is be tudták volna tolni. Michel a szezon végére visszatalált egy olyan útra ami még segítségére lehet, hogy keretben maradjon. 14 próbálkozásból 61 yard, 4,4-es átlagért, ami lehetett volna jobb is ha nem hívja JMD a reménytelen középre nullákat. Látványos volt, hogy mennyivel jobban ment a futás a széleken. Mindent összevetve 4,5-es átlag már elfogadható eredmény.

Érdekesség: Ugyebár azért vesztettünk, mert szétfutott minket a Tennessee, Henry vezetésével.
Namármost, a 182 yard nagyon erős, de mindehhez kellett 34 próbálkozás, tehát 5,4 yardos átlagot tett le, ami erős, de kevesebb, mint amire tippeltem érzésből. Csapat szinten futottak 40 kísérletből 201 yardot, ami 5,0-s átlag. Ehhez képest a 4,5 amit a Patriots futott nem sokkal marad el. Ha felarányosítjuk 40 futásra, akkor 178 yardos eredményünk lenne.
Kétségtelen, hogy a futás volt ami megvert minket, de ez nem átlagos futó próbálkozás volt. Titans 40 futás, 16 passz, míg Patriots 22 futás és 37 passz. Pont fordított játék stratégia.

A Titans vezetőedzője nyitva tartotta a fülét, még amikor BB játékosa volt és nem tett mást, mint amit az öreg szokott. Megnézte az ellenfél erősségét (secondary) és azt nem erőltette (ld. 16 passz), hanem támadta azt, ami gyengébb (futás védekezés). Ehhez azért elengedhetetlen, hogy jó futásuk legyen. Magyarán pont az a Titans erőssége támadásban, ami a Patriots gyengesége védekezésben.

Blokkolás

Olyan számok amiket nem láthattunk egész évben. Mindösszesen 6 nyomás érkezett Brady-re. Volt olyan hét, amikor fejenként engedtek 5-7 nyomást, így ez a statisztika megsüvegelendő még a vereség ellenére is. Annyit hozzátennék érzésre, hogy a Titansnak nem volt elsődleges célja megütni Brady-t, inkább az elkapóit védekezték le.

Nyomás gyakorlás

Nem tűnnek nagy számoknak, de az első három oszlop összege 11, Tannehill (és Mariota) 16 alkalommal kísérelt meg passzolni. Ha így vesszük, akkor az esetek 68%-ban odaértek az irányítóhoz. Pusztán nem volt elég „eset”, mert az ellenfél tudatosan nem passzolt.

Érdekességek

Azokon a mérkőzéseken, amikor a Patriots 20+ pontot engedett, akkor a mérlege 0-5, ha kevesebbe, akkor 12-0. Magyarán akkor tudtunk nyerni, amikor a védelem világklasszis formában volt, mivel a támadók képtelenek voltak 3 TD-re való pontot feltenni.

Van Noy kierőszakolt fumble-ja a 4. volt a rájátszásban 2016 óta, ami a legtöbb ebben az időszakban.

Julian Edelman a 4. játékos a Super Bowl érában, aki futott, elkapott és passzolt TD-t is jegyez a rájátszásban. (Foles, K. Stewart, F. McNeil) És mindösszesen a második WR, aki TD-t futott a rájátszásban a Patriots színeiben.

Madbazsi-val együtt köszönjük az egész szezonon át kitartó figyelmeteket
és szeptembertől várunk vissza benneteket a cikksorozattal.

Források: Patspulpit.com; Twitter (Jeff Howe, Pats Pulpit); NFL app

Képek: Facebook