Tom Brady a WEII rádiónak adott interjút, amely során beszélt arról, hogy hogyan edzett amikor külföldön volt, hogyan látja a Patriots offseason dolgait, illetve arról is, hogy mit gondol a csapat ellenfeleinek erősödéséről.
A focista és az apai lét közötti konfliktusról: Elég kemény dolog, mert a részvétel egy nagyon fontos része annak, hogy remek játékos, irányító és vezér légy. Természetesen van abban ellentmondás, amikor nem tudok részt venni minden egyes gyakorlaton, edzésen, mint azt régen tettem. Most sokkal kevesebbszer vagyok itt, mint régen. Van egy fiam aki LA-ben lakik és nem hiszem, hogy valaha is megbánnám, hogy vele töltök el időt. 2007 Augusztusában született és nem igazán volt alkalmam, hogy lássam őt élete első hat hónapjában. Ezek a hónapok nagyon fontosak nekem. Nem hiszem, hogy ő emlékezni fog bármire is ebből, de én igen. Ugyanakkor ne legyen kétségetek afelől, hogy még mindig mindent megteszek, hogy készen álljak. Nem vagyok itt (Bostonban), de ez nem azt jelenti, hogy nem is edzek. Még mindig edzek és készülök, és kapcsolatban vagyok a csapattársaimmal és az edzőkkel és így tovább. Aztán amikor tudok, akkor jövök és dobom a labdát, dolgozom a srácokkal. Ez nem olyan egyszerű, mert nem egy órás repülő útról van szó. A nyugati partról kell jönnöm a keletire. Próbáltam. Mindkét helyen lehet jól edzeni, de nehéz ezt hetente végigcsinálni. Kikészítenéd magad az offseasonben és ennek nem lenne értelme.
Az edzésről, amikor külföldön van: A feleségemnek is dolgoznia kell, akár Brazíliában, ahol két hetet dolgozott, akár Párizsban. Egyébként egész jó, mert az egész nap az enyém. Úgyhogy edzek, néha háromszor naponta. Hál’ Istennek sosem zavart, ha edzenem kellett, mert a sportolónak ez a dolga. Úgyhogy, amikor ő egész nap dolgozik nekem is időm van rá, hogy azt csináljam ami szükséges. És amikor utazom, mindig edzek. Megteszem, amit meg kell tennem. Nem dobálok annyit. Ez az egyik dolog amit nem tudsz annyira csinálni mikor utazol, mert azok a kis francia fickók (nevet) nem hiszem, hogy tudják, hogy mi a franc is az az amerikai foci.
Wes Welker-rel való edzésről: Mindent megtesz amit csak megtehet. Imádok Wes-szel lenni, nagyon erős mentálisan. Fizikailag is nagyon kemény. Az ő méreteivel, az ő posztján játszani és folyamatosan kapni azokat az ütközéseket, amiket kap. És remek csapatember is. Mindenki, akivel játszott tudja, hogy senki sem edz nála keményebben a csapatban. Amikor látod, hogy min megy keresztül ebben az offseasonben... Ő egy ilyen beállítottságú srác. Nagyon jó volt vele találkozni és látni ahogy naponta fejlődik, főleg, hogy kb. pont azon megy keresztül amin én tavaly. Mellette úgy éreztem, mintha egy évvel le lennék maradva. Nagyon keményen dolgozott. Remek volt ezt látni.
Hogy mikor tér vissza Welker: Remélem minél előbb. Ma már elég szépen fel lehet épülni egy ACL (elülső keresztszalag) műtétből. Remek műtéten és rehabilitáción van túl. Kidolgozza a belét, de tényleg. Senki nem fog keményebben dolgozni egy sérülésből való felépülés alatt, mint Wes. Pont emiatt nagyon bizakodóvá válsz, bármit is csinál, mert képes mindent beleadni. És erről szól a rehabilitáció. Nem tudom azt mondani, hogy majd ezen vagy azon a héten, mert senki sem tudja. Wes sem tudja. Nyilván mikor készülsz a szezonra, mindenre fel kell készülni és remek depth-ük van az elkapóknál és remélhetőleg Wes lesz a vezére ennek a csapatrésznek.
Azokról a megjegyzésekről, hogy a csapatnak hallgatnia kell Bill Belichick-re: A lényeg az, hogy nekünk van talán az NFL történetének legjobb edzője. Megvannak a válaszai. És amikor hétfő reggel bejön és azt mondja, hogy „Ez az, amit tennünk kell a győzelemért”, aztán a következő hétfőn a meccsről beszélve azt, hogy „Nos, hat dolgot mondtam nektek, csak egyet csináltunk meg belőle” az nyilván nagyon frusztráló mindenkinek. Ideértve engem is. Aztán ott volt egy másik meccs amikor azt mondta, hogy „Figyeljetek, ez a csapat labdaszerzésre specializálódott. Nem adhatjuk el a labdát, mert ki fogják használni, egész szezonban ezt csinálták. Plusz 12-es a labdaszerzési/eladási mutatójuk és ilyen sok pontot szereztek ezekből.” Aztán én meg az első támadás során egy fumble után elvesztem a labdát. Mindig beleszámítom magamat. Én vagyok a lista tetején. Remek szezont kell produkálnom, hogy a csapat a többi játékossal együtt sikeres legyen. De az egyetlen személy akit irányíthatok az én vagyok. És nincs olyan nap, hogy ne jusson eszembe, hogy hogyan végződött az előző szezonunk... Nehéz út áll előttünk, mint mindig. Három heti edzőtáborunk van Júniusban és hat hétnyi júliusban és augusztusban, hogy elérjük azt a pontot, hogy készen álljunk a szeptemberi kezdésre. Sok új ember érkezett, új edzők, mint minden évben. Minden játékosnak össze kell tartania. Mindenkinek jobban kell végeznie vezetői feladatait. Én voltam az egyik vezér tavaly és nyilvánvalóan szar voltam benne. Úgyhogy jobb munkát kell végeznem e téren és jobb munkát kell végeznem mint irányító is. És készen állok erre.
A vezérségről: Van Rodney Harrison típusú és van Troy Brown típusú. Srácok, akik minden nap megjelennek, hogy dolgozzanak és segítsenek mindenkinek. Larry Izzo remek vezér volt. Sosem lehet elég az ilyen önzetlen srácokból a csapatban. Beszélgettem Tory Holttal a különböző Ramses csapatokról amikben játszott és azt mondta, hogy „Tudod, egyszerűen egy csomó remek fickó volt a csapatban.” Azt válaszoltam, hogy „Számomra ez az egyetlen út.” Olyanokkal játszani, akikkel nem élvezed az egészet nem tarthat sokáig és nem vezet sehova. A lényeg, hogy amikor meccseket veszítünk a negyedik negyedben, a második félidőben, vagy az idegenbeli meccseken, ahogy tettük tavaly, az lehet a bizalom hiánya, az önbizalom hiánya. És rengeteg probléma adódik amikor ez újra és újra megismétlődik a szezon során. A mester mindig azt mondja, hogy „mentálisan erősnek kell lenni” és egyetértek vele. Amikor nehézségekbe ütköztünk, nem vettük az akadályt. Nem igazán voltunk egy mentálisan erős csapat tavaly. Azt hiszem ez volt a leginkább kihangsúlyozva az idei offseasonben a mester által. Remélhetőleg megtaláltuk az útját, hogy ez egyértelművé váljon bennünk, valamint ezért jöttek különböző játékosok is, hogy ezt erősítsük.
Más csapatok lépéseiről: Imádom az elkapói gárdánkat Randyvel, Wes-szel, Juliannel, David Pattennnel és Brandon Tate-tel, aki nagyon jól dolgozott és remek offseasont tudhat maga mögött egyenlőre. Nagyon gyorsak vagyunk ezen a poszton és vannak veteránjaink, akik tudják hogyan kell routot futni, szabaddá válni, elkapni és azon a helyen lenni ahol lenniük kell. És ott van a tight end részlegünk és a veterán futóink. Imádom a támadó egységünket. Úgy értem, higgyétek el, minden lépést amit más csapat tesz a mesternek tudomása van róluk. Ez nem olyan, hogy „Wow, fogalmam sem volt róla, hogy ez fog történni”. Amikor úgy nézett ki, hogy Santonio Holmes-t eladják, biztos vagyok benne, hogy sokan tudtak róla. Jó nekik, nyilván kerestek valakit arra a posztra és ha mi is kerestünk volna, akkor valószínűleg ott lettünk volna ahol a dolgok történtek. Úgyhogy egyértelmű, hogy az edzőnk úgy érzi, hogy jól állnak a dolgaink.
Arról, hogy hogyan kezeli a bulvár sajtót, illetve az olyan dolgokat, hogy légi felvételek jelentek meg a készülő házáról: Így mennek a dolgok LA-ben. Igazán nem zavarna, ha néhány dolgot úgy írnák le ahogy van, de nem. Ez van. Egy ideje így mennek már a dolgok és valószínűleg sokkal jobban kezelem a dolgot, mint valaha. Kevésbé zavar. A feleségem sokkal régebb óta elviseli ezt. Egyszerűen az alapján tervezed a dolgaidat, hogy mire számítasz házon kívül. Nem sokszor járunk már el otthonról és amikor mégis akkor „Ok, erre kell számítanunk”. És amikor négy autó négy autó várakozik a házad előtt és el kell intézned dolgokat, egyszerűen megteszed és kész. Régebben 70-nel (mérföld/óra) próbáltam menekülni a Sunseten előlük, de talán nem ez volt legokosabb dolog. Ma meg úgy gondolom, hogy „Kit érdekel, elviselem, és remélhetőleg nem lesznek nagyon tolakodóak”.
Hogy aggódik-e azon, hogy mit gondolnak a barátok, amikor látják az újságokban a brentwoodi házát, vagy a celeb életet: Nem foglalkozom ezzel túl sokat. Azt gondolom, hogy azok akik ismernek tudják, hogy ki vagyok és hogy milyen is vagyok. Főleg a csapattársaim és a barátaim akikkel felnőttem. Nyilván nincs annyi időm, mint régebben és nem járok annyit haza mint korábban. Az fontos, hogy a családom mit gondol rólam, mert ők azok akik a jobban ismernek engem bárkinél, a feleségemen kívül. Szerencsés vagyok, hogy ilyen lehetőségeim vannak az életben. Az hogy házat építtethetek a családomnak, akármennyire is fel van fújva ez a történet, része annak, hogy mit szeretnék csinálni magamnak és a családomnak. Aztán meg, hogy találkozom különböző emberekkel (celebek), már régóta megtehetem ezt. Mindig úgy nézek az emberekre, hogy kik ők igazából. Nem különösebben érdekel a többi dolog.
Arról, hogy nézte-e a Super Bowlt és hogy sajnálta-e Peyton Manninget: Megmondom őszintén igen. És nagyon kedvelem Peytont. Ő az akit mindig figyeltem az évek során és csodáltam ahogy játszik. Hasonló a játékstílusunk, így tudom, hogy mit csinál... Drewnak hihetetlenül jó meccse volt. És ahogy végződött az egész Peytonnak. Nem tudom mi történt közte és Reggie (Wayne) között a végén, de azt el tudom képzelni, hogy Peyton azt hitte, hogy Reggie nem fejezi be a route-ot, hanem megáll. Reggie hatalmas játékos és nyilván félreértették egymást, ami előfordul amikor ilyen kis option route-t futsz mint akkor. Néha az egyik játékos egy bizonyos dologra gondol és te a másikat dobod. Persze amikor ez működik az remek és szépen néz ki. Amikor meg nem működik, nos, akkor meg számolni kell, hogy ez történik, amikor kockázatot vállalsz. Sajnáltam, mert sosem szeretem látni ha ez történik egy irányítóval, mert tudom, hogy milyen érzés ez, főleg ha a Super Bowlon történik mindez.
Elég nagy port kavart ez az interjú (is). Néhányan megkérdőjelezték Tom hozzáállását a focihoz, mondván már nem az első dolog számára és már nem úgy készül, mint régen. Íme egy-két vélemény, amely ezt megcáfolja:
Tedy Bruschi: „Tom Brady nem tudja már ideje 100%-át Foxboroughban tölteni az offseason során. Kell-e emiatt aggódniuk a New England Patriots szurkolóinak? Én azt mondom nem. Ha egy ember van akinek a munkamorálja megkérdőjelezhetetlen, az Tom Brady. El fogja végezni a munkáját Kaliforniában és el fogja végezni a munkáját Massachusetts-ben. Bárhol is van, Tom Brady dolgozni fog. Amikor fiatalabb játékos volt mindig ott volt (Foxborough), de ahogy Tom Brady mondta, az élet változik és van két kicsi gyereke akikkel időt kell eltöltenie és az egyik köztük Kaliforniában él. Ezt kell tennie, hogy kiszellőztesse a fejét, hogy egyenesbe hozza gondolatait és, hogy készen álljon az edzőtáborokra és a szezonra. Ha erre van szüksége, akkor hagyni kell, hogy csinálja. Meg fogja csinálni a munkát és készen lesz a 2010-es szezonra.”
Kevin Faulk: „Akik ismerik, akik körülötte voltak az elmúlt időben, tudják, hogy milyen keményen dolgozik. Azt hiszem Tedy Bruschi jól mondta, ha Tom Brady mellett voltál az elmúlt időben, tudod, hogy hogyan dolgozik és nincs problémád ezzel.”
Dan Koppen: „Azt hiszem, ez egy egyéni helyzet. Mindenkinek megvannak a saját dolgai és a dolgok változnak az élet előrehaladtával. Ez a munkánk, de ez nem a családunk. A család az család, a munka az munka. Egyensúlyban kell tartani a kettőt és szerintem Tom remekül csinálja ezt. Azt teszi, amit tennie kell a családjával és az ittlétével. Annyit van itt, amennyit lennie kell. Szerintem ha többet kéne lennie itt, akkor többet lenne, ha úgy érezné.”
Drew Bledsoe: „Ő az utolsó ember, aki miatt aggódni kellene.”
Forrás: Boston.com/Extra Points és ESPN Patriots Blog
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges