Folytassuk azzal az egységgel a TC-beharangozónkat, ami az egyik kulcsa lehet annak, hogyan fog szerepelni idén a támadósor. Rengeteg a kérdőjel, biztos válaszok továbbra sincsenek, de az edzőtábor közben/után már sokkal letisztultabb képet kell hogy mutasson ez a csapategység is.
Hogy állunk jelenleg?
Sz*rul de büszkén, lehetne rögtön rávágni. Megannyi kérdőjel van most minden szakértőben és szurkolóban, amin nem is szabad meglepődni azok után, ami az elmúlt két évben a támadófallal történt. Érdemes visszamenni Dante Scarnecchia, legendás OLine-edző visszavonulásáig, hiszen az ő távozása igazán érzékenyen érintette a támadófalat, ahogyan arra lehetett is számítani. Arra már kevésbé, hogy ekkora fejetlenség következik utána, bár Carmen Bricillóval még Mac Jones első évében megfelelő volt a teljesítmény, az utána következő trió (Patricia, Klemm és a beugró Yates) finoman szólva sem eredményességükről lesznek híresek, még akkor sem, ha a körülmények nem voltak optimálisak...
A szabadügynökpiac előtt az egyik kulcskérdés volt, hogy sikerül-e visszaigazolni Michael Onwenut, aki az elmúlt évek egyik legjobb húzása volt a drafton Bill Belichicktől. Vele sikerült is megegyezni, reális értéken maradt a csapatnál, igazi, franchise LT-je továbbra sem lett a csapatnak (na persze azt FA-ről gyakorlatilag lehetetlen is szerezni). Erre a posztra Chukwuma Okorafor érkezett, aki egy stabil NFL-játékos, de sosem lesz belőle több - ellenben megfelelő rendszerben használva ki lehet belőle hozni egy átlagos szintet. Érkezett még egy veterán, ő a fal közepébe: Nick Leverett Tampából. A veterán jelenléte segítség lehet, de számomra ő inkább egy jó csere, annál is inkább, mert egy rebuildben lévő csapatban én sokkal inkább a fiatalokat szeretem látni játszani (noha ő is csak 27 éves).
A nagy feladat (franchise LT megtalálása) tehát a draftra maradt, de az első két pick után már lehetett látni, ennek nem feltétlenül idén jött el a pillanata. Borzasztóan bosszús voltam, hogy néhány helyet nem mozgott fel a csapat Kingsley Suamataiaért, hiszen benne meg van az a potenciál, hogy 1-2 éven belül meghatározó bal oldali tackle legyen a ligában, helyette Caeden Wallace jött néhány pickkel később, aki egyetemen kizárólag RT-ként játszott. Az idő majd eldönti, de nekem itt van egy komolyabb kérdőjel, amire néhány éven belül érdemes lehet visszatérni.
Jött még egy játékos az OLine-ba, Layden Robinson, aki a belső posztokon lehet segítségére a csapatnak, annál is inkább mert Cole Strange közel sincs jelenleg bevethető állapotban, egyes hírek szerint a karrierje is veszélyben lehet akár.
Hány kérdőjel van?
Ha csak a posztokat nézzük, akkor számomra három (sérülésekkel nem számolva, Okorafor LT-ben, míg Andrews C-ben kezdi a szezont). A maradék három poszton azonban a rengeteg variáció miatt nem feltétlenül helytálló az a három kérdőjel. Ugyanis a tavaszi edzések során elég sokat gyakorolt a csapat az Onwenu-Wallace jobb oldallal, ami egy tavalyi újoncnak tehet be némiképpen. Sidy Sow, aki a szezon végére egyre inkább formába lendült RG-ként így könnyen átkerülhet a bal oldalra Strange helyére. Persze azt a pozíciót sem adják majd ingyen, itt a már korábban említett Leverett-Robinson duóval kell megküzdenie majd a kezdőért. Apró szépséghiba, hogy Robinson is szinte csak RG-ként játszott az NCAA-ben... És ez még csak az egyik szcenárió.
Ebben nem számoltam a tavalyi szezonban malária miatt alig játszó Calvin Andersonnal, talán ő a legesélyesebb kihívója Okorafornak, ott van két tavaly draftolt játékos Mafi és Andrews személyében, akik pályát is alig láttak (mondjuk jobban is jártunk), van egy UDFA-játékosunk Charles Turner személyében, aki a cserecenter posztért (tudom ez sokaknak lényegtelennek tűnhet, de szerintem nem az) van harcban. Ne felejtsük el azt sem, hogy tavaly augusztus végén Bill Belichick megpróbálta helyrehozni azt, amit korábban rettentően elszúrt - szerzett két tackle-t csere útján (Lowe és Wheatley Jr.), de ők nyilván olyan kaliberű játékosok, akiken könnyedén túladott a csapatuk.
Szóval ha jobban megnézzük, gyakorlatilag csak kérdőjeleket látunk ezen a poszton. A rengeteg variáció miatt borzasztóan fontos lenne, hogy a TC első napjaiban már a kezdő OLine tudjon együtt gyakorolni, meglegyen a kémia az ötös között, mert az is sokat dobhat az egység teljesítményén a szezonban.
Miben bízzunk?
Nekem a legnagyobb bizodalmam egyértelműen Scott Petersben, a támadófal új edzőjében van. Ő korábban a Cleveland Brownsnál dolgozott asszisztens támadófaledzőként. Egyrészt innen ismeri AVP-t, hiszen ő is ott volt OC, tudja milyen rendszerben kell gondolkozni. Másrészt a tavalyi évben a Browns támadófala a rengeteg sérülés ellenére is remekül játszott. Harmadrészt pedig, karrierje eddigi részét az egyik legnagyobb OL-guru, Bill Callahan mellett töltötte, ennél jobb ajánlólevél pedig aligha kell. Már a tavaszi edzések során is rengeteg olyan gyakorlatot alkalmazott, amik teljesen újak voltak a Patriotsnál.
Ki lesz a kezdő? Kik férhetnek be a keretbe?
Ezek azok a kérdések, amik most eléggé megválaszolhatatlanok. Legalábbis nagy magabiztossággal az egyértelmű kérdéseken kívül egyikre sem mernék vállalkozni, hogy megválaszoljam őket. Számomra most, a tavaszi edzések után (és a TC előtt) két szcenárió tűnik a leginkább elképzelhetőnek balról jobbra haladva:
- Okorafor - Sow - Andrews - Onwenu - Wallace
- Okorafor - Robinson/Leverett - Andrews - Sow - Onwenu
Nagyon hiányozhat a korábbi elsőkörös Cole Strange, hiszen őt a 2022-es szezon előtt draftolta a csapat, amikor megpróbálkozott átállni arra a rendszerre, amit majd minden bizonnyal most is láthatunk. Ő azonban a hírek szerint leghamarabb csak október környékén lehet a csapat segítségére - kérdéses, hogy milyen állapotban.
A cserepadra a korábban említetteken kívül Anderson mindenképpen egy valid opció, mellette én nagyon szívesen látnám Charles Turnert is, a tavaly draftolt Andrewsnak és Mafinak pedig komolyan tepernie kell, ha nem akar lapátra kerülni az 53-as keret kihirdetésekor.
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
Hozzászólás
Hát nem túl acélos - de bíznunk kell abban, hogy a jelenlegi edzővel meg a jobban fekvő rendszerrel egy NFL középszintet el lehet érni, annál több szerintem irreális. Hacsak a még hátralévő átigazolási időszakban nem húzunk valakit ide. Az feltétlenül fontos lenne, hogy a fal önmagában és Drake kollégával is tudjon eleget gyakorolni, vagyis valami állandóságot csak be kellene tenni a felállásba.
Az edzői gárda hatalmas támaszt adhat az elmúlt évek után. Bricillo pl a gyér Raiders falból csinált top10-es egységet. És neki ellentétben a többi felsorolttal, akik követték nálunk OLine coach poszton, újabb munkája van a Giants falának vezetésével. Tehát szakmailag bizonyította mit tanult az évek alatt.
Ez ahogy a cikkben is írva vagyon, a legnagyobb reményünk. Mert Peters ugyanilyen stabil tudást és egységet kovácsolhat a mi falunkból is. Tudom a szurkolók a neveket szeretik a játékosoknál, de a rendszer sokkal fontosabb mindig. És már ezzel, hogy Patricia oktatása, és BB OL nézeteit lecseréltük egy szakavatott és a pozijában elismert ember nézeteire, sokkal magasabbra helyeztük a padlót.
Persze, nem volt nehéz, hiszen NFL történelmileg voltunk mélyen.
Az aggodalmakat osztom és értem mindenkinél, de továbbra is azt mondom, hogy nem top10-es egység kell a béka segge alól egy év alatt, hanem egy rendszer amelyik működik. Azzal már top20-ba lehet kerülni, ami egy jó alap lenne a köv.évi előrelépéshez.
AZ is sokat segít majd a helyzeten, hogy a playcall, playbook összhangban lesz a fal lehetőségeivel. Nem várnak el tőlük olyat, amit nem is fognak tudni megoldani. Emlékezhetünk a látványos, érthetetlen és gyermeteg hibákra, amik nem a játékosok hibái voltak, hanem csak működésképtelen volt a rendszer és/vagy nem tudták leoktatni nekik, amit akartak látni.
Lowe nyilván nem kezdő OT sehol a ligában. De azért annyira nem is vállalhatatlan, mint amit a pályára rakott. Ő kb ugyanúgy járt, mint Mac Jones. Semmi támogatás, semmi komfort a skilljeivel a feladatmegoldásban, hanem ott az edge tartsd meg fiam, mert én azt mondom. De a hogyan, vagy maszkolás, segítség kérdésköre az kimaradt. Csóri gyerek meg hülyét csinált magából hétről-hétre.
De ugye a tight endeknél Jonnu Smith is 2 évig volt bohóc a szurkolók szemében, vagy Gesicki hozzáadott értéke sem vált be. Aztán most mindegyik kb TE1 a saját, SB contender csapatában.
Ezzel csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy valóban mennyire fontos a jó coaching és rendszer. NEm véletlen volt felülteljesítő egység Scar idejében a falunk, és alulteljesítő a tudásához képest Patriciával. A Mafi, Andrews páros sem kapott sok érdemi fejlesztést, így talán még náluk is bízhatunk egy beindulásban. Bár a kettő közül az egyik elég rosszul fekszik az új stábnál is, ha Robinsont rá kellett húzni az egységre.
Strange is a stáb miatt nem tudta azt adni, ami benne volt, sérülés ide vagy oda. Esélytelenül indult azzal az edzői csapattal. Talán nála sajnálhatjuk legjobban, hogy nem egy jó OL coach dolgozott vele egy jó rendszerben.