A Patriots Football Weekly "Take Two-sday" sorozatában megjelent cikkben arról olvashatunk, hogyan nőtt hatalmasra a New England legkisebb játékosa a vasárnapi, végeredményét tekintve könnyűnek tűnő buffaloi győzelem egyik kritikus pillanatában.-TORESPONT-
Egy NFL mérkőzés során szó szerint számtalan olyan játék van, amelyre azt mondhatnánk, ez lehetett az, amelyik megváltoztatta a meccs végkimenetelét. Ez különösen igaznak tűnik a mai NFL-ben, ahol a csapatok olyan sűrű, és versenyképes mezőnyt alkotnak, mint még soha.
A vasárnap délutáni buffaloi kiruccanás egyértelmű például szolgált a kiegyensúlyozott erőviszonyokra. Az első drive után úgy tűnt, hogy a Patriots precíz passzjátéka le fogja mosni a Billst a pályáról. Azután, a második negyed vége felé, úgy látszott, hogy a hazai csapat nyugodtan készülhet majd a szünetben a második félidőre.
A Bills 52-28-as kiütésével végződő mérkőzésen volt 11 touchdown, 8 turnover, összesen 1018 yard, pár kihagyott mezőnygól, és sok érdekes, fordulatot hozó játék.
Láthattunk négy Patriótát is 100 yard fölé kerülni – két futót, és két elkapót. Láthattuk a szinte bizarr módon atlétikus nose tackle-t, Vince Wilforkot, ahogy megjelenik a pálya közepén, és tankönyvbe illő, tökéletesen kivitelezett, kiütést eredményező ütközéssel szereli a Bills elkapóját, Donald Jonest.
De a mérkőzés talán a legnagyobb játékát a mezőny legkisebb játékosának köszönhetjük – Danny Woodheadnek. És ez volt az egyik, a kiszámíthatatlan mozgású futó aznap délutáni, mindössze két labdaérintéséből a Ralph Wilson Stadionban.
A Patriots 21-7-es hátrányban volt a harmadik negyed feléhez közeledve. A Buffalo épp az imént növelte egy újabb touchdownnal az előnyét. A New England a saját 20 yardosától a Bills 17 yardos vonaláig menetelt, de ott 3. és 9 szituációval szembesült, amikor is 8 perc 18 másodperc volt vissza a harmadik negyedből.
Tom Brady shotgun formációban állt fel, hátul, közvetlenül a baloldalán Woodheaddel. Tőle jobbra egy ’trips’ formációban állt Deion Branch a vonalnál, Wes Welker a slotban, és Rob Gronkowski közvetlenül a jobboldali tackle, Sebastian Vollmer csípője mellett. Brandon Lloyd az egyedüli elkapó a balszélen.
A snap pillanatában Woodhead rögtön elhúz a baloldalra. Brady úgy tűnik, elsőre a jobboldali ’seam’ útvonalat nézi, ahol Gronkowski tör előre a 1st down jelnél, de el is botlik a hirtelen ritmusváltáskor. Brady területe egyre szűkül, ahogy a két szélről érkezik a nyomás – habár Nate Solder és Vollmer is blokkolják a védőiket – és fellép a zsebben, majd kimozdul kissé balra. Mozgás közben dobja el a labdát, miközben Kyle Williams és Mark Anderson is közvetlenül a nyomában loholnak.
Woodhead eredeti útvonala egy ’out route’ lett volna, kb. a 10 yardos vonalon, ahol a Bills gyenge oldali linebackere, Nick Barnett volt az őrzője. De mivel Bradynek felfelé kellett mozdulnia, és a játék időzítése sem sikerült, Woodheadnek improvizálnia kellett. Ahogy Brady baloldalra mozgott, Woodhead ferdén visszaindult a pálya közepe irányába, és a rögtönzött játékkal a 10 yardos vonal környékén elkapta a labdát. Azután könnyedén kiszabadult Barnett karjára irányuló szerelési kísérletéből, mielőtt kilőtt volna felfelé. Meghiúsított még egy, a karjára irányuló szerelési kísérletet, a safety Delano Howell részéről, és berobbant az end zone-ba, 3rd down touchdownt elérve.
A Patriots minden bizonnyal mezőnygólt rúghatott volna – habár Stephen Gostkowski kettőt már kihagyott aznap – és 21-10-re alakíthatta volna az állást. De Woodhead okos játéka, és gyors vágtája egy touchdownnyi közelségbe hozta a Patriotsot, olyan távolságra, amelyet a következő felvonásban be is tudtak hozni, a Patriots védelme által elért ’3 & out’, majd a Brady által vezetett nyolc játékos menetelés, és saját 4 yardos futott touchdownjának köszönhetően.
Woodhead touchdownja csak a második volt a Patriots aznapi hét touchdownjának sorában, de a mérkőzés minden bizonnyal legfontosabb időszakában esett.
„Az egy remek drive volt számunkra. Ha akkor elszúrjuk a drive-ot, azon a ponton kiüthettek volna minket.” – mondta Bill Belichick később.
Egy olyan napon, amikor néhány csapattársa óriási számokat teljesített, és a közönség-kapcsolatokért felelős részleg a mérkőzést követően a „megtermelt mennyiségről” zengett litániát, Woodhead 17 yardos touchdownja nagyon könnyen elveszhetett volna a kavarodásban. Végül is csak néhány snap alkalmával volt a pályán, mindössze két elkapása volt 22 yardért, és egyetlen futása sem volt abban a csapatban, amely 247 futott yardot ért el.
De az apró termetű ’playmaker’ egyetlen, kulcsfontosságú ’scramble’ játékkal, és remek, atlétikus teljesítménnyel képes volt a mérkőzésben tartani a Patriotsot, amely könnyen kicsúszhatott volna a kezükből. A végeredmény győzelem lett, amely véget vetett a két mérkőzés óta tartó vereségi sorozatnak, és - bár két riválisával holtversenyben - az AFC East élére helyezte a csapatot.
Ez egy olyan játék volt, amilyenre bajnoki címre esélyes csapatok képesek kulcs szituációkban. És olyan játék is, amely tökéletes témája lehet a „Take Two-sday” rovatnak!
[forrás: patriots.com]
(Danny Woodhead a Super Bowlon is hasonlóan nagyot játszott, mikor a második negyed vége előtt pár másodperccel, 3. és 4 szituációban játszotta magát üresre, és kínált célpontot Brady touchdownt eredményező passzához, ezzel 10-9-re alakítva az eredményt. Ha végül győzött volna a Patriots, lehet, hogy hasonló cikket olvashattunk volna "Fafej" nagy játékáról. - a szerk.)
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges