Első benyomás - 14. hét: Patriots @ Cardinals

Kép
EB

Primetime meccsen győzelem, minden bizonnyal az idei utolsó ilyen meccsén győzni tudott a Patriots a Cardinals otthonában 27-13-ra. A győzelem miatt most lehet okunk az örömre, bár a teljesítmény nem volt elragadtató és sajnos pár sérülés is történt a mérkőzés során.

Abban bíztam a találkozó előtt, hogy a Vikings ellen látott támadójátékot ismételten tudja produkálni majd a csapat, Kyler Murray mozgását pedig valahogyan meg kell próbálni limitálni és akkor meg lehet a győzelem. Ehhez képest jött a meccs legnagyobb drámája - a harmadik play során a Cardinals irányítója egy nagyon csúnya, non-contact sérülést szedett össze, kiskocsival vitték le a pályáról (az első hírek szerint elszakította az ACL-ét). Jött a csere, Colt McCoy, így pedig valamelyest könnyebbé vált a védelem dolga.

A támadósorunk ellenben sokkal inkább hasonlított a szezonban látotthoz, semmint a Vikings ellenihez, az ellenfél előszeretettel küldött blitzet Mac Jonesra, ráadásul a mérkőzés elején kivált DeVante Parker és Rhamondre Stevenson is, így hamar a két legjobb futója és elkapója nélkül találta magát a csapat. A hazaiak szereztek is egy interceptiont - Jones kezét megütötték - de csak egy mezőnygólra futotta belőle, az ellentámadásból pedig Kevin Harris élete első NFL touchdownját szerezte meg.

A Cardinals offense ebben a periódusban játszott a legjobban, 10 pontot raktak még fel a táblára - és ha nem próbálják meg a 4&1-et, akár több is lehetett volna. Kb. fél perccel a vége előtt visszakapta a labdát a Patriots és egy elég furcsa, az idei szezont jól jellemző driveot mutatott be (a végén FG távolságban sikerült fumble-t összehozni), de Folk nem hibázott 51 yardról, így 13-10-re vezetett csak az Arizona.

A második félidő elején sikerült eljutni a redzone-ba, itt azonban jött az újabb blackout - főleg a hívások terén, így csak az egyenlítésre futotta. DeAndre Hopkins azonban tett róla, hogy előnyhöz jusson a Patriots - borzasztó buta módon vétett fumble-t, amit Raekwon McMillan hordott vissza TD-re, majd a következő driveban Marcus Jones szerezte meg élete első NFL interceptionét - ezt pedig a szintén újonc futó Pierre Strong Jr. touchdownjával (szintén első) büntette a Patriots - ezzel gyakorlatilag lezárva a meccset.

A hátralévő időben még próbálkoztak a hazaiak, de a védelem nagyszerűen helytállt, a támadósornak pedig az órapörgetés jutott, érdemi dolog már nem történt ekkor.

Kendrick Bourne idei legjobb meccsén van túl, rengeteg screent hívott Matty P a meccsen, de nem csak screeneknél voltak elkapásai (5 elkapás, 47 yard), mellette még Hunter Henryt kell kiemelni, aki 3 elkapásból 70 yardot szállított. Ki kell emelni a két újonc futót, akik jól helyettesítették a sérült Harris és Stevensont.

A védelemben Josh Uche továbbra is megállíthatatlan, ismét szerzett 3 sacket, ezzel pedig már 10-nél jár idén, de Matthew  Judonnak is volt 1,5 zsákolása. Ők ketten egyébként 2011 óta az első páros a franchise történetében akik egy szezonon belül kétszámjegyű sacket értek el, előbbi játékos ráadásul Andre Tippett és Mike Vrabel mellett a harmadik olyan játékos, aki egy szezonon belül legalább két meccsen is 3+ sacket ért el. Itt van az a breakout év, amit sokan vártak tőle.

Összességében ezt a meccset is a védelem jó teljesítménye miatt sikerült megnyernie a csapatnak, a támadósornak inkább csak fellángolásai voltak, nem sokkal játszottak jobban, mint a Bills elleni találkozón. Inkább csak az ellenfelek közötti különbség, valamint a kedvezőbb szituáció miatt ment jobban a pontszerzés. Valamiféle előrelépés talán látszódott (abszolút személyes vélemény - de ezúttal nem volt annyi bullshit-call, legalábbis számomra), de a hátralévő négy meccsen ennél több kell...

A sérültekről még pár szó: Parkernek minden bizonnyal agyrázkódás miatt kellett kiülnie a meccs hátralévő részét, Jack Jonesnak a térde, Stevensonnak a bokája sérült meg. A meccs végén McCourty is elhagyta a pályát - ő a vállát mutatta, de sokkal inkább tűnt az is agyrázkódásnak.

A csapat ezzel 7-6-os mérleggel áll és ismételten playoff helyen van. Vasárnap a Las Vegas Raiders ellen lép pályára a Patriots idegenben, így pedig nem utazik haza, hanem a nyugati partion - minden bizonnyal Arizonaban marad és onnan utazik majd Vegasba.

Hozzászólás

Hatalmas mákunk volt Kyler sérülésével, igazából így is két gyenge csapat 50-50 meccse - szenvedése- volt Hopkins hibájáig. Ugyanakkor továbbra is versenyben, legalábbis számszakilag. A megítélésünk meg kb olyan, mint tavaly egy hónappal később: “ezek” mit akarnak itt?! És lássuk be, nem is jogtalanul. Persze meglátjuk, hogy alakulnak a hátralévő meccsek, reméljük a legjobbakat 🙂

Mindenesetre éjszakázni nem kell többet szóval ez már önmagában még egy W.

A kezdő QB kiesésének hatása azért nem feltétlenül egyértelmű. A D az elmúlt hetet valószínűleg nem McCoy-os videók nézegetésével töltötte, és ránézésre azért eléggé más stílusban is játszit a két QB. Másrészről Murray egyértelműen jobb irányító.

Hopkins, a hibájával valóban olyan mély gödörbe lökte a csapatát, ahonnan már nem volt kiút. Az is elég látványos volt, hogy a Cards mennyire elfáradt és/vagy szétesett a negyedik negyedre. Pedig ott még partyban voltak.

"továbbra is versenyben, legalább is számszakilag" a versenyben levés és a győzelem csakis számszaki kategória.

Ez tökéletes észrevétel. Mármint a Murray vs McCoy összevetés.

Felkészült a D egy olyan estére, ahol Murray teljesen mást játszik az ellenfélnél. Persze ugyanaz a playbook, de teljesen máshogy fogják kivitelezni a játékokat, máshogy is hívnak neki ugyanazokban a szitukban. Ahogy nálunk is máshogy hívtak Zappe-re, vagy Hoyerre.

Menet közben jön az adjustment, és idő kell amíg összeállnak a dolgok.

Ha McCoy a kezdő, akkor azért máshogy állt volna hozzá a sec is, mármint nem a játékosok, hanem a stáb a gameplan kialakításában. És akkor az első félidő valamivel másabb képet festett volna.

Ami feltűnő volt, hogy Steve sérülésével egyszerre csak elkezdtünk passzolni többeknek, mintha a "kényelmi opció" kiesésével a kényszerpálya egyszercsak elkezdett volna működni. Ez egyrészről elég gáz, másrészről viszont Jones lehetőségei kinyílnak, és tud ő jókat meglátni és jókat is dobni, ami nekem bíztató. A még mindig jelen lévő frusztrációja meg nagyon nem. Nincsenek rendben Patriciával, az biztos, még ha a Henry elkapás után kicsit össze is ölelkeztek. Nyilvánvalóan ez a támadóegység fő baja.

 Strong volt olyan szemtelen, hogy kifutott a szélre és láss csodát, ott sebességből sikerült kétszer is komoly yardmennyiséget begyűjteni, hiába, ő még fiatal és bohó, nem tudja, hogy középen kell futni. :) :) :)

De ez nekem lényegesen nézhetőbb meccs volt, mint a múltheti.

Tudom, nem illik mentségeket keresni, de azért említsük meg, hogy Meyers sem játszott. Az amúgy sem veretes O#, Parker kiválásával ezzel elveszítette a 2 legjobb WR-ét, majd az elmúlt meccseken egyedül yardot termelő Stevensont (a dolphinsnak elég volt Hill sérülése a vereséghez...). Az O fal állapotáról pedig ne is beszéljünk, a liga egyik legtöbb Blitz-et hívó csapata ellen. Ennek fényében szerintem kifejezetten jól játszottak a támadók. Nyilván a 2 TD-s előny után kb. nem csináltak semmit, de szerintem mindenki a túlélésre hajtott és hogy meglegyen a meccs. Szóval, szerintem (is) jobb volt ez, mint a BIlls ellen, még ha nem is volt látványos. 

A frusztrációhoz: értem, hogy van, nehéz az év Macnek, minden héten arról megy a pletyó, hogy TB visszatérhet jövőre, de ezek a kiszólások, flegmázás, mutogatás a vonal felé, üvöltözés, lásd múlt hét is... szar a playcall, sok a probléma, de mióta csóválja a farok a kutyát? Pont ennél a franchise-nál, elvileg legendásan fegyelmezett Patriots Way, ahol az elvek egy SB-on nem is olyan rég fontosabbak voltak, mint egy újabb gyűrű.

A büntiknél is úgy látom, megszokott lett, hogy jönnek a zászlók, elfogadtuk. Korábban ez szintén elképzelhetetlen volt.

Azért Én emlékszem ilyenekre TB alatt is. Úgy dobálta a sisakját, az összetűzött fotókat meg mindent maga körül, hogy öröm volt nézni. És azt, hogy miket ordítozott közben és kinek a jó ég tudja. Az irányítóknak nagy az egója, és ha nem megy a játék huzamosabb időn keresztül valami miatt, azt előbb-utóbb szóvá teszik. Biztos többször volt már ilyen a négy fal között, csak az nem, hogy mindenki tartja magát az ott megbeszéltekhez, és akkor kijön a frusztráció nyilvánosság előtt is. Nem szerencsés ez, de gondolom az elemzéseken megbeszélik. Jelenleg minden hozzáértő a playcall-t kifogásolja a Pats háza táján leginkább az O részéről (meg a támadófal is problémás), MJ-t nem nagyon emlegetik mint hibaforrás. A TB visszatérhet dolgot meg hagyjuk, mert igencsak vacak idénye van ( szerintem az utolsó), és értelme a dolognak is csak egy meccsre amikor innen vonul vissza.

Ismét értékelhetetlen offense play hívások.

Nem volt túl látványos, de a sok screen-nek azért megvolt az oka. Ezért lett csak 1 sack (ha jól emlékszem) a meccsen a Cards részéről. 

Nem volt látványos mellé ideteszem: "Több mint 10 screent hívott a mérkőzésen a Patriots, Mac Jones első 16 passzának átlagos passzmélysége nem érte el a 2 yardot sem, a félidőben az irányító passzainak 44%-a nem lépte át a line of scrimmage-et (az NFL-átlag 22%), harmadik kísérletre pedig a passzainak 60%-a ment az LoS mögé."

Érdekes volt az a rész amikor Mac látványosan kiszólt és mutogatott az oldal vonalra “hagyjatok” attitűddel, mintha ő akarta volna választani a playeket és utána tűnt az offense haladósabbnak.. 💁🏻‍♂️

Összességében nem volt ez rossz meccs, nagyon biztató fiataljaink vannak..

Győzni nagyszerű dolog, mert ilyenkor másodlagos kérdés, hogy kétszámjegynyi screen passzokkal haladgattunk, a 3.down arányunk 3/11 (Meyers hiány!) lett és a 11 drive-ból csak 2 TD-re futotta.

A két „ágrólszakadt” csapat (sérülések mindkét oldalon, Nálunk sok, Náluk a kezdő QB) közül Mi embereltük meg hamarabb Magunkat és a 2. félidőben mind a 6 LB-ünk óriásit játszott és a 2 rookie futó meg egyszerűen megoldotta a RZ misztériumunkat. Marcus Jonesra nincsenek szavak, lehet, hogy puntolni is tud. :) MJ egész jól játszott, az előző meccsekhez képest is, végre többször elhagyta a lyukas zsebet, futhatott volna egyszer akár egy first down-t is, de változatlanul frusztráltnak látszik egy-egy play között. Az Ofal is talán egy kicsit javult, főleg amikor nagyon fontos volt összeszedték magukat. A büntetések száma változatlanul sok, lassan megszokjuk, hogy közel egy pályányi előnyt adunk az ellennek (most 8/80 yard!)

Amit nem igazán értek, miért zsigereljük ki Mondre-t, amikor van két szemtelen újonc futónk.

Tudni már valamit a sérültekröl? Ha nyerni akarunk, akkor kb mindenkinek vissza kéne térnie....

Jack Jones azt írta ki twitterre, hogy semmi komoly. DMC azt nyilatkozta félig poénosan, hogy inkább a kora miatt viselte meg jobban az ütközés. Parker agyrázkódás protokoll alatt van, ahogy azt várni lehetett, nála nem tudni mi lesz. Schooler csukló sérülést szenvedett, merevítővel a kezén látták a meccs után az öltözőben. Stevenson bokasérülés miatt kérdéses besorolású, de a meccs után nem láttak rajta semmilyen merevítőt, ami biztató.