Nagyító alatt: Seahawks-Patriots

A szezon első hazai meccse pont olyan izgalmasan alakult, mint amit megszoktunk a Seattle Seahawks elleni találkozóktól. A Bengals elleni meglepő siker után viszont most alulmaradtunk.

Brissett egyszerre előrelépés és korlát

Jacoby Brissett megítélése pontosan annyira kettős a szurkolók között, mint a teljes támadójátékunké. Vannak, akik semmiféle különbséget nem látnak az elmúlt két év és az idei szezon offense-e között, míg másik esküdnek rá, hogy ez most kategóriákkal jobban néz ki. Bármilyen meglepő, mindkét félnek igaza van a maga módján, ez pedig összefügg Brissett teljesítményével is.

Ha csak a számokat nézzük, ég és föld a különbség, ugyanis míg a 2023-as támadósor -0,189-es EPA/play mutatóval zárta a szezont, amit csak a New York Jets tudott alulmúlni. Ezzel szemben idén – nyilván borzasztóan kis mintán – 0,023-mal állunk, ami bár közel sem kiemelkedő, a középmezőnyhöz elég (14. hely).

Adódik a kérdés, hogy akkor mégis miben van igaza azoknak, akik szerint az idei támadójátékunk pont ugyanolyan, mint a tavalyi. Leginkább abban, hogy a filozófia hasonló ahhoz, amit az elmúlt két évben próbáltunk megvalósítani: hosszú támadások, stabil futójáték, ebből pedig shot playek. Hogy ez mennyire működőképes, arról lehet vitatkozni, alapvetően én sem ezt a filozófiát kedvelem, de nem ördögtől való gondolat. Ugyanakkor csak úgy tud működni, ha a támadók képesek hosszú drive-okat vezetni és vigyáznak a labdára. Tavaly utóbbi nem történt meg, így ez a filozófia halálra volt ítélve.

Itt jön a képbe Brissett, akinek az érkezésével kaptunk egy olyan game manager irányítót, aki ugyan nem fog egymaga sokat hozzátenni a támadójátékhoz, és a többieket sem teszi jobbá, de elveszíteni sem fogja a meccseket. Pontosan ez történt az első két fordulóban is, Brissett menedzselt, nem csinált se többet, se kevesebbet, de ez önmagában elég volt ahhoz, hogy a korábbinál hatékonyabb támadójátékunk legyen.

A korlátai viszont egyértelműen kiütköztek a Seahawks ellen, és látszott, hogy miért lenne már most jobb a csapatnak, ha Maye kezdene. Brissett túlságosan kockázatkerülően játszik, már a kicsit neccesebb passzokat sem vállalja be, vagy túl sokáig vár ilyenkor. Ennek persze vannak pozitív hozadékai is, mint például az, hogy a két hét alatt egyetlen turnover-worthy játéka volt, még az első héten, a negatívumok között viszont ott van, hogy big time dobást még nem hozott össze, miközben átlagban 3,23 másodperc alatt szabadul a labdától. Ez egy ennél jobb erőkből álló offense-ben nem lenne gond, nekünk viszont szükségünk lenne egy olyan irányítóra, aki képes megoldani nehéz dobásokat és tud nagy játékokat szállítani. Brissett sajnos nem ilyen. És ennek az eredménye az is, hogy mennyire limitáltan vannak használva az elkapóink is, akik egyébként képesek elszakadni, de ha kicsit szűkebb az ablak, labda már nem megy feléjük.

Thought that Jacoby Brissett could’ve fired this to Ja’Lynn Polk on the right hash for a first down early in Q1.     

Strongside linebacker follows the Osbron crosser while the weakside-backer and Jenkins close in on Rhamondre in the flat, leaving a window in the middle of the field. pic.twitter.com/nZ8SWDg5Xy

— Andrew Guindon (@NestPgs) September 17, 2024

Az atletikus korlátai is egyértelműen kiütköznek. Taylor Kyles is arra a következtetésre jutott, hogy amíg nincs Maye, addig a bootlegeket el kell engedni, mert Brissett nem elég mozgékony, és nincs elég erős karja ahhoz, hogy ezeket konzisztensen megdobja.

Ja'Lynn Polk (bottom) gets wide open on a crosser, but Brissett can't connect on the bootleg (which may need to be scrapped until Maye is the QB)    

This drive ended at Seattle's 10-yard line, and the #Patriots settled for a FG pic.twitter.com/PW0PAvjHJG

— Taylor Kyles (@tkyles39) September 16, 2024

Most úgy tűnhet, mintha Brissett ellen beszélnék, vagy őt próbálnám beállítani a vereség okaként, amiről szó sincs. Azt hozza, amit vártam tőle, ez pedig lényegesen jobb, mint a tavalyi QB-játékunk. Képes meghosszabbítani a playeket, övé a 8. legalacsonyabb pressure to sack arány, miközben egyébként a Patriots engedi a második legtöbb nyomást a ligában. Ezek olyan dolgok, amik javítottak a támadójátékunkon, de hiba volna úgy tenni, mintha Brissettnek nem lennének korlátai.

Játékhívás a félidő végén és a hosszabbításban

Két kulcsmomentuma volt a meccsnek, amikor a támadó játékhívás vitákhoz vezetett. Az egyik az első félidő végi drive-unk, amikor egy futás után két passzjátékkal próbálkoztunk, ahelyett, hogy lepörgettük volna az órát. A labda visszakerült a Seahawkshoz, akik mezőnygólt szereztek a támadásukból.  Azzal a gondolattal, hogy megpróbáljunk eljutni legalább mezőnygól távolságig nagyjából két perc alatt, úgy gondolom, semmiféle probléma nincs. Még akkor sem, ha nem éppen egy elit támadósorról beszélünk. A játékokkal annál inkább. Ha ez a cél, akkor nem lehet ennyire rövid passzokkal operálni, főleg nem úgy, hogy fél percet lepörgetünk előtte.

A hosszabbítással kapcsolatban már sokkal több problémám van, de nem csak nekem, a Surrender Index botnak is. A Surrender Index célja az, hogy megmutassa, mennyire volt gyáva döntés egy adott punt, a miénk pedig a felső 2%-ba tartozott az idei szezonban. 

NE decided to punt to SEA from the NE 39 on 4th & 1 with 8:12 remaining in OT while tied 20 to 20.   

With a Surrender Index of 15.89, this punt ranks at the 98th percentile of cowardly punts of the 2024 season, and the 95th percentile of all punts since 1999.

— Surrender Index 90 (@surrender_idx90) September 15, 2024

Több szempontból is érthetetlen a döntés. Egyrészt, ha a csapat filozófiája az, hogy jól futunk, és megoldjuk a rövidyardos szituációkat, akkor kutyakötelessége nekimenni az ilyen helyzetekben. Másrészt ez pontosan az a konzervatív hozzáállás, amivel sorra buktuk el a szoros meccseket az elmúlt három évben. Megint nem a győzelemre játszottunk, hanem a vereség elkerülésére, a kettő között pedig hatalmas különbség van. Ráadásul a mi helyzetünkben végképp érthetetlen az óvatoskodás, általános vélekedés velünk kapcsolatban, hogy a liga tíz legrosszabb csapata közé tartozunk, nem sok veszítenivalónk van, nincs miért konzervatívnak lenni. Ellenpéldaként felhozhatjuk a Detroit Lions csapatát, ahol Dan Campbell a kezdetektől fogva beleállt abba, hogy mivel nincs mit veszíteniük, agresszívak lesznek az ilyen helyzetekben. Amellett, hogy baromi jól állt ez a felfogás az underdog Lionsnek, segített abban is, hogy eljussanak oda, ahol most tartanak. Csak remélni tudom, hogy hosszútávon lesz változás ezen a téren, és nem ragadunk bele ebbe a végtelenül konzervatív mentalitásba.

Csak idő kérdése Ja’Lynn Polk áttörése

A támadójátékunk egyik legfrusztrálóbb eleme, hogy mennyire képtelenek vagyunk bevonni az elkapóinkat a passzjátékba, miközben lenne rá lehetőségünk. Demario Douglas már jelezte frusztráltságát, teljesen jogosan, de még nála is több oka lenne erre Polknak. Az újonc elkapók közül ugyanis jelenleg ő áll a legjobban szeparáció terén, az útvonalai 31,6%-án nyerni tud, ehhez képest labda alig száll felé.

Notable-rookie WR separation win-rates per @FantasyPtsData (Thru Week 2) pic.twitter.com/7mUrKSeAWq

— Boorish (@Boorish_Sports) September 17, 2024

Ez az eltérés az alábbi ábrán még inkább szembetűnő. Polk az egész NFL-ben a hatodik legjobb az elszakadásban azon játékosok között, akik legalább 15 útvonalat futottak. Ehhez képest hátulról a hatodik legrosszabb az útvonalankénti célbavétel kategóriában. 

Jameson Williams showing out with some other downfield threats. Ja’Lynn Polk/Mark Andrews are interesting. Luke McCaffrey in the Khalil Shakir club? pic.twitter.com/sWqpcUlItb

— Football Insights 📊 (@fball_insights) September 12, 2024

Ezt a kettősséget nem szabad hosszútávon fenntartani, ha szeretnénk, hogy a támadósor előrébb lépjen. Ha már végre sikerült egy olyan elkapót draftolni, akiben benne van, hogy WR1 legyen, akkor jó lenne, ha nem limitálnánk a lehetőségeit, főleg nem K.J. Osborn javára.

Elit lehet a passzsiettetés, de csak ha feljavul a secondary

A védelemben két rendkívül ellentmondásos helyzet is kialakult. Az egyik, hogy miközben a 10. legmagasabb a pass rush győzelmi arányunk, és mind Uche és White top10-ben van ezen a téren, valamint Wise is befér a top20-ba, a kilencedik legrosszabbak vagyunk nyomásgyakorlásban. A másik pedig, hogy miközben van egy igazi shutdown cornerbackünk, a középmezőnyben helyezkedünk el passz elleni védekezés terén. 

Az ellentmondást az oldja fel, hogy a secondarynk többi része a Seahawks ellen nem tudott felnőni a feladathoz, így egy olyan zsebirányító, mint Geno Smith, könnyedén szét tudta kapni őket. Ezt támasztják alá D.K. Metcalf statisztikái is, aki ellen ugyan Gonzalez szépen helytállt, de amikor nem ő fogta, azonnal bajban voltunk. Metcalf 44 útvonalából 36-on Gonzalez védekezett rajta, ezekből 7 célbavétel, 3 elkapás és 24 yard jött, valamint volt egy, amikor nem a CB-n múlt, hogy nem lett touchdown a játék vége, ugyanis Metcalf útvonalának tetején elcsúszott. Ha nem ér oda a nyomás, Smithre, az egy sima TD. Metcalf hosszú touchdownja viszont egyértelműen Dugger sara, inverted Tampa 2 volt a játékhívás, ahol neki kellett volna védenie a mélységi zónát, ő azonban rosszul olvasta a játékot, és elindult a line of scrimmage felé.

Kyle Dugger said DK Metcalf's long TD was the result of him checking to a max-blitz bc of Geno Smith's pre-snap adjustment and not reading the QB properly

Plays out like inverted Tampa 2 to the top, but looks like Dugger tried jumping a short throw instead of dropping deep pic.twitter.com/mUtgu62VAt

— Taylor Kyles (@tkyles39) September 16, 2024

Kimondottan érdekes, hogy miközben a többiek közül senki nem tudott igazán jó teljesítményt nyújtani szélső CB poszton, a tavalyi évet kiválóan záró Alex Austin nem került pályára, de talán Marco Wilson gyenge játékának köszönhetően a New York Jets ellen megkaphatja idei első védősnapjeit.

Csütörtökön tehát az Aaron Rodgers vezette Jets otthonában lépünk pályára, ahol nem meglepő módon megint nem mi vagyunk az esélyesek. A New York-iak azonban egyáltalán nem tűnnek legyőzhetetlen ellenfélnek, és ha továbbra is képesek leszünk elkerülni önmagunk szabotálását, akkor még a már említett hibákkal és korlátokkal együtt is lesz esélyünk.