Nagyító alatt: Jacoby Brissett és a játékhívás

Az első három fordulóban finoman szólva sem teljesített jól a támadósor, rengeteg kritika érte az irányító Jacoby Brissett és az új támadókoordinátor Alex Van Pelt párosát. Most megpróbálom nagyító alá venni az eddigi teljesítményüket, hogy kicsit tisztábban lássunk mi is történt eddig.

A hibák

Konzervatív megközelítés, gyenge játékterv, rossz playhívás, korlátozott irányítójáték és mindenek előtt a minősíthetetlen OLine teljesítmény. Ezek így együtt jelentősen behatárolják a lehetőségeinket, de vajon mi miért alakult így, min tudunk javítani, és mi miből fakad a hibáink közül?

Kezdjük az irányító teljesítményével, ami egyáltalán nem szurkolóbarát. Valószínűleg sokkal nagyobb respektje van az öltözőben, mint a lelátókon, és ez szépen lassan átgyűrűzik majd a vezetői döntésekbe is. Ha elmaradnak a győzelmek, akkor sokkal hamarabb jöhet el Drake Maye ideje, mint azt a szezon elején gondolták volna.

Andrew Callahan írt egy nagyon jól összeszedett cikket Drake Maye kapcsán, amiből az tűnik ki, amit pedzegettünk mi magunk is, hogy Jerod Mayo már egy ideje az újonccal ment volna csatába. De egyelőre még meg tudták őt győzni, viszont ahogy távolodik a PO esély, úgy lesz egyre közelebbi az újonc hatalomátvétele.

A cikket itt tudjátok elolvasni:

A rendszer

Még mielőtt konkrétan kitérnénk a mi kezdőnkre, szeretném mindenkinek a figyelmébe ajánlani Jayden Daniels első három heti teljesítményét. Amikor Tom Brady, vagy bárki arról beszél, hogy egy újonc QB nem alkalmas a kezdőszerepre, akkor nem árt rendszerekben gondolkozni. Mindemellett azt nem vitatom, hogy nincsenek annyira komplex programok az eredménykényszerek miatt, mint régebben voltak. 

Ugyanis az unalomig ismételt rendszer, mindig fontosabb lesz minden egyéni skillnél. Ha a játékosra van szabva, akkor az kiteljesedik, míg ellenkező esetben megpróbálhatja összetartani és működőképessé tenni, de nem lesz a plafonja közelében folyamatosan a teljesítménye.

Jayden Daniels egy olyan rendszerbe került Kingsburry által, ami neki a legjobban fekszik, ebből fakadóan pedig lubickol benne. Meg sem fordul a Commanders szurkolók fejében, hogy ne ő fusson ki kezdőként. Ezzel szemben a Patriotsnál még mindig Maye babusgatása a fő téma.

Természetesen Van Pelt is arra esküszik, hogy a QB számára komfortos környezet kell, rá kell szabni a játéktervet és nem beleerőszakolni egy idegen rendszerbe. Ennek még később jelentősége lesz, de most egy picit félreteszem ezt a mondatot és majd visszatérünk rá.

Most nézzük meg, mi lehet Daniels berobbanásának hátterében, főleg annak fényében, hogy mindenki lehülyézte a Washingtoni vezetőket, micsoda öngólt rúgtak a draftolásával.

A pro-style offense under center szituációval kezdődik. Van Pelt is nyilatkozta, hogy center alá fogunk menni. Nem véletlen, hogy a play actiont előszeretettel használta minden állomáshelyén. A képen jól látható, melyik csapatok a pro-style fő képviselői az idei évben.

A ligaátlag 33% a center alóli játékban, mi viszont 50%-ban használjuk azt. A Saints viszi a prímet, de cserébe ők messze a legtöbb Play Action hívással is rendelkeznek. Tehát alapos okuk van ennek az under center játéknak az erőltetésére, ebből nyílik szinte a teljes playbook az alaphelyzeteknél.

Mi a harmadik legtöbbet indulunk onnan, de alig-alig jutunk el play actionig ebből, amivel gyakorlatilag az identitásunkat adjuk fel. Ez a legnagyobb probléma szerintem, hogy ennek az offensenek jelenleg nincs meg az identitása, nem tudja mit akar játszani. Vagy ha tudja is, akkor nem harmonizál a playcall ezzel.

Az egyetemen a QB-k zöme RPO elemekkel teletűzdelt playbookot használ, így a profik közé az átállás azzal könnyíthető meg, ha ehhez hasonló sémákban gondolkozik az OC. Ha emlékszünk rá, a Commandersnél volt egy fura csavar Kingsburry kinevezésénél, és szerintem ekkor dőlt el, hogy az 1/2 az Daniels lesz.

Tudták kit fognak draftolni, és ezért olyan edzőt hoztak, akinek a rendszere kifejezetten fekszik majd az újoncnak. Ha megnézzük melyik csapat használja a legtöbb RPO-t idén, akkor látjuk hogy a Washington és a Colts kimagaslik. Nem véletlenül Daniels és Richardson van ennél a két csapatnál.

Az Eagles is ezzel igyekszik Hurts hiányosságait maszkolni, és a számára fekvő rendszerben sokkal jobbnak tűnik, mint egy más típusú systemben lenne.

A Pats nulla darab Run Pass Option játékot hívott be eddig idén. Nem vagyunk egyedül, Brissett nem is feltétlenül a leggyorsabban olvasó QB, így nem ezt a nullát kritizálom, hanem azt szeretném megmutatni, hogy a rendszer miért lesz fontos, és miért néz ki jobban valaki egy korábbi állomáshelyénél, vagy egy másik játékostól. Sam Darnoldot is eltemették már jó pár alkalommal, most mégis magabiztosan vezeti a Vikingeket és nagyon jól mutat a korábbi önmagához képest O'Connell rendszerében.

A játékhívás

Nagyon fontos egy rendszer identitása szempontjából, hogy közelíti meg a csapat a korai downokat. Jerod Mayo lenyilatkozta, hogy mi futni fogunk ezeken a downokon és állítsanak meg minket ha akarnak és tudnak, de ezekre is meg lesz a válaszunk.

Ehhez képest a Seahawks ellen egy 4&1-nek nem futottunk neki útban a győzelemért, hanem elpuntoltuk a meccset. Ellentmondás ez, miközben mi a nagy és bátor futó csapat akarunk lenni.

Nézzük, hogy állunk az Early Downokhoz:

Az előző kép miatt nagy meglepetés nem lesz itt, hiszen center alól 43%-ban futunk ezekből a lehetőségekből, ami a Saints mögött a második legtöbb, holtverseny a San Franciscoval. Az általunk nagyon hiányolt és amúgy liga szinten nagyon hatékony Play Action ezekben a korai játékokban 18%-ban fordul elő center alól. Ezzel ott vagyunk a TOP3-ban, hiszen csak a Lions 19 százalékos előfordulása több.

Shotgun felállást választva 12% a futójátékunk, 1% a Play Action és 22%-ban simán próbálunk passzolni. Az 5%-ban előforduló screen játékok is azt mutatják, hogy korai downon elég egyértelműen eldöntöttük, hogy futunk és kész, nem vetünk be semmiféle változtatást érkezzen bármekkora nyomás is ezen szitukban.  Ennek is lesz majd jelentősége a későbbiekben.

Ebből ami kirajzolódik az egy elég makacs elképzelés. 

Megyünk a center alá és őszintén futunk, vagy shotgunból őszintén passzolunk. Tehát elég őszinték vagyunk és mindenképpen azt szeretnénk megugrani, amit alapból kitaláltunk. Elég vékony az eszköztárunk, rugalmatlanok vagyunk.

Nem mondom hogy baj van ezzel, mert akkor lesz többnyire sikeres egy offense, ha lenyomja az ellenfél torkán a saját identitását és rákényszeríti arra a védelmet, hogy átalakításokat végezzen vagy dominálva legyen. A másik út az, amikor nem tud domináns lenni a támadósor, ezért rugalmasan hajlik minden irányba az adott ellenfélhez idomulva, vagy kínjában mindent is kipróbálva.

Bármelyiket felismeritek nálunk? 

Én nem. Ebből aztán tisztán látszik, mi a legnagyobb problémánk és miért nem tud(ott) Drake Maye kezdeni. Ez pedig az, hogy ez a rendszer nincs kész, sőt még félkész állapotról sem tudunk beszélni. Ezt támaszthatja alá az is, hogy meccsenként vagy félidőnként csak 1-1 embert tudunk kiaknázni és számos yardot, open separation helyzetet hagyunk a pályán.

Ha nincs kész egy rendszer, ellentétben például a Washingtonnal, akkor nem tudjuk azt az újoncra szabni. Emlékezzünk, hogy AVP sem a rendszerbe keres irányítót, hanem az emberre akarja azt szabni. Itt viszont rúgtunk egy kisebb öngólt, mert Brissett és Maye nem feltétlenül ugyanabban lesz jó. Így ha most Brissettre szabtuk, ha jön az újonc majd megint alakítunk? Vagy már eleve azt próbáltuk meg pályára tenni, amit Maye fog optimálisan futtatni?

Ezért sem tartom jónak azt, ha már készen állt az újonc és Mayo ezt el is mondta, majd nem tetszett neki, amit Brissett mutatott, akkor mire várunk?

A támadófal

Persze álmodozhat AVP egy csúcs rendszerről, ha a támadófal teljesítménye miatt egyből el kell azt dobni. Az utóbbi években láttuk mennyire kilátástalan volt a QB játék az érkező nyomás miatt, és joggal vártunk ebben előrelépést. 
Jelenleg az OL ugyanúgy a liga alján van, mint például tavaly volt. Annyi a különbség, hogy most nem akkora a leszakadás a 31. vagy a 32. helyezetthez képest.

Mutatom az első három fordulóban kapott értékeléseket a PFF Pass Blocking Efficiency alapján

A Bengals ellen nyertünk egy nem túl jó, de nem is liga alja teljesítményt kapva a falunktól. A második héten már úgy tűnik visszaesés van, hiszen a 31.helyen vagyunk, de ha a kapott értéket nézzük, akkor még csak minimális a visszaesés (77.6 vs 76.6). Ugyanúgy a 27.helyen lettünk volna a 2.heti értékkel az első héten is, ezért ne a helyezést nézzétek, hanem az értéket.

A harmadik héten aztán az eddigi legrosszabb grade jutott nekünk amit idén a ligában kiosztottak.

Az eddigi három forduló alapján pedig így áll a helyzet:

Nem állunk túl stabil lábakon, amit tetézhet a 49ers elleni meccs, ahol a Demontrey Jacobs lehet a kezdő a jelek szerint LT-ben. Van 12 NFL snapje a múlt hétről, és idén ő lesz a 4.kezdő a poszton. Első héten Okorafor, másodikon Lowe, harmadikon Wallace kezdett. Ez nem valami nagy stabilitást adó folyamat.

A Van Pelt által megálmodott, jelenleg is épülő rendszer kibontakozását nem segíti, ha túl gyorsan odaérnek az irányítóhoz. Természetesen erről is van adat, hogy teljesítünk a Quick Pressure kategóriában:

A függőleges tengely mutatja az elszenvedett szitukat, a vízszintes a védelmünk produktuma ebből a szempontból. Tehát amíg a D Top10 környéki ebben, addig az OL liga utolsó és a Browns a másik kilátástalan helyzetben lévő gárda. 

Amíg ebben nem sikerül fejlődni látványosan, addig nehéz lesz mit kitalálni.

Mondjuk nem sokat segít, hogy a tervezett Okorafor, Strange, Andrews, Sow, Onwenu ötösből három nem állt a rendelkezésre. Michael Jordan nem játszik rosszul, legalábbis ahhoz képest, hogy egész karrierje során az 53-ért és a nem a pályára lépésért tepert. Vederian Lowe sem az NFL OLinemanek példaképe, de Layden Robinsonnal sem úgy számoltak, hogy kezdeni fog. A draftolása kapcsán írtuk is, hogy ha első héten pályára kerül akkor a pass protectionben lesznek gondjai.

Nem ideális a személyi helyzet sem, így nehéz megítélni Peters eddigi munkáját is. De az, hogy a mestere és a liga legjobb OLine edzője a Titansnél szintén szenved és éppen csak előttünk vannak az egységet tekintve, az azt mutatja, nem annyira könnyű telepíteni az új dolgokat.

Ezen ismeretek fényében jöjjön akkor a QB helyzet.

Jacoby Brissett

Számomra a legnagyobb talány a playcall kapcsán, hogy az miért próbál meg az ő sebességére apellálni. Egyszerűen tudomásul kellene venni, hogy ő a lassabb játékosok közé tartozik lábon és fejben is. Ráadásul borzalmasan konzervatív. Ő nem fogja megdobni a nem teljesen tiszta célpontokat, és amíg erre vár addig lecsúszik a többiről is. Eleve nem egy géppuskakezű gyors olvasóról van szó, aki tartósan képes kihordani úgy lábon a dolgokat, hogy abból veszélyes is legyen. Márpedig amíg ennyire sokszor lesz nyomás alatt, nem az lesz az erény hogy nem adja el és kidobja menekülés közben, hanem az lenne eredmény, hogy ezekből képes egy-két 1st downt vagy akár touchdownt is szerezni. Hero módban egyelőre nem egy Superman.

Amíg a labda biztonsága felülírja azt, hogy próbáljunk meg pontokat szerezni, addig nehéz 20 pont fölé kerülni a jelenlegi falunk és játékhívásunk mellett. Nem azt mondom, hogy legyen egy gunslinger felfogás nála, de azt elvárnám hogy pár játékkal több sikerüljön.

Mutatom mire gondolok:

A három meccsen kezdő irányítók közül Carr és Herbert 64 passzal rendelkezik. Utánuk Brissett jön a sorban 69 dobással,  majd Josh Allen 72-vel. Richardson 73, Fields 75, Daniels 76, Darnold 78 átadással. Mindenki más 80 felett van. A top10 100 felett.

Josh Allen Big Time Throw oszlopába ezen dobásmennyiség mellett 6 ilyen dobás kerül. Carr 3, Herbert 1, Richardson 4, Fielsd 4, Daniels 2, Darnold 4 extra dobással vétette magát észre. Ezek nagyon hiányoznak nálunk, hiszen Jacobynál ez 0, nem sikerült még Big Time dobással segíteni a csapatot. TD-ket tekintve Fields és Daniels 2-2, mindenki más ezen értek felett, Brissett pedig mindössze 1 TD. Kockázat nélkül kevés sikerrel tudunk számolni.

Szép, hogy nem adja el, főleg mert ezt várja tőle AVP, és természetesen mentség, hogy nagy nyomás alatt van, mert így nehezebb, de azért néha kellene valami Hero teljesítmény egy-egy playben. Alapvetően azért elégedett vele a stáb, mert nem veszti el a meccset. És ennyit kérnek tőle, hogy a negyedik negyedig valahogy maradjunk meccsben, ha kell akkor addig puntoljunk de kockázatot addig nem fogunk vállalni, amíg nem ég a ház. 

Pontosan ezt is kapjuk vissza Jacobytól, akit eddig lehetett védeni EPA alapján, ami sokkal fontosabb mutató, mint a Passer Rating vagy a yardok, de most már ott is kezd kicsit lesüllyedni.

Nem sok QB van Brissett alatt, ez a 28.hely nem túl impozáns ami az adjustment után kijön nála. Ráadásul ott van a lista alján pár olyan név, akik választ adhatnak kérdésekre. Bryce Young szabotálta a Panthers O-t, tehát miatta néztek ki rossznak és amint kikerült jobb lett és működött a rendszer.

Caleb Williams egy kedvezőtlenebb helyzetbe került Danielshez képest, és hétről-hétre fejlődik, nem féltik berakni egy nem túl erős fal mögé. Ennek és saját maga teljesítményének a következtében még messze van attól, amit be kell futnia. De azt vallják, ez egy fájdalmas növekedés és a rendszerben dolgozva fog legjobban fejlődni. Deshaun Watson az utolsó helyen szintén saját jogán van ott, sokan már kikiabálták a kezdőből, csak ugye az a szerződés ne lenne. Mayfield és Goff eddig elég gyenge EPA alapján, ami vélhetően majd javul, mert ők képesek extrára, de Brissett nem véletlenül van a hátsó szakaszban. Ha Young és Watson a kiemelés, akkor lehet javulna nálunk is a támadósor, ha kivennénk a féket a rendszerből. Viszont később majd látjuk, hogy nem feltétlenül ő a fék, csak mondjuk kézifék szintjén mozog.

Amíg nem képes hozzátenni a passzjátékhoz, és csak az alibizés folyik, addig nehéz lesz meccseket nyerni vele, hacsak a védelem ezt meg nem teszi helyette.

Nehéz persze ekkora nyomás alatt alkotni, de azért nem lehetetlen. Nézzünk most egy olyan diagramot, ahol jó a coverage és vagy emiatt vagy az odaérő nyomás miatt a QB-nak improvizálnia kell.

Minél inkább jobbra van valaki, annál inkább megoldja lábon vagy levegőben és kreatívan működik, aki ott van az szerkezeten kívül is feltalálja magát. Drake Maye pont ebben erős, hogy ha ki kell lépnie a rendszerből, akkor is képes extra dobásra, vagy lábon megoldja a helyzetet. Utóbbira már kaptunk is példát a múlt héten.

Mint látjuk Daniels hozzá tud tenni a rendszerhez, nem csak annak a terméke. Goff EPA nem volt jó, de ilyen szitukban képes mozgatni a Lions támadósorát és nem cövekelnek le miatta. Allen, Mahomes és Lamar Jackson nem meglepetés, Dalton meg jól szállt be, de ezt nem fogja tudni tartani.

Brissett olyan amilyennek látszik, színtelen-szagtalan figura ebben a tekintetben. Persze a liga utolsó OL mögött, a rengeteg nyomás mellett ez az origó közeli teljesítmény bravúrnak számít, és ezt szokás mellette érvként felhozni. Szóval ha azt nézzük, hogy mit tesz hozzá, akkor kijelenthetjük, hogy igen van hozzáadott értéke, de ez sajnos nem lendíti át az offense szekerét a tátongó kátyúból.

Mi a helyzet az általam hiányolt Hero móddal: 
 

Vízszintesen az extra látszik, függőlegesen az abból elkövetett hibázási hajlam. Allen konkrétan másik ligában van mindenkihez képest, ahogy Richardson plafonja is az egekben, csak bődületes hibákat csinál mellette. Brissett az utolsó helyen, és a különbség közte és Daniel Jones között, hogy Brissett vigyáz a labdára és top10-ben van a hülyeségek elkerülésében. Daniels ismét jó példa, hogy lehet ezt kicsit bátrabban is, és az sem jelent feltétlenül labdavesztést vagy veszélyeztetést a labdabirtoklásra.

Megint csak Maye helyzetét nézem, ő a Hero vonalon inkább lenne a top10-ben, míg értelemszerűen az újonc rutintalansága miatt lehet elcsúszna a függőeleges listán. De hát ez egy újonc év, nyugodtan megteheti, nem ebben az évben kell készen lennie.

Cserébe kapunk egy ilyen visszafogott Brissett teljesítményt az extrákat tekintve.

Nézzünk egy olyat, hogy milyen teljesítményt nyújtottak álcázott coverage ellen. Ez volt az egyik olyan fő szempont, amit érvként hoztak Maye ellen. Hiszen ő nem látott még ennyire komplex és komoly védelmeket, így óvni kell őt nehogy bajba kerüljön. Ismeritek a véleményem, se Nix, se Williams, se Daniels nem látott ilyet, mégis kezdenek.

Love kerül a legtöbbször csapdába, de jól oldja meg ezeket. Brissett ellen sok rejtegetett dolog nem volt, de azért mi Maye ártatlanságát féltettük ettől, cserébe Jacoby bűn rosszul teljesít minden rutinja ellenére, amikor ilyen feladat elé állítják.

Most talán látjátok miért érveltünk vehemensen a "kamu" indokok miatt, amivel igazolták a veterán kezdetését. Az a Jayden Daniels, aki szintén nem látott még ennyire komplex D sémákat, mégis valahogy megugorja ezt, de még Caleb Williams is jobban teljesít ezek ellen, mint a mi minden hájjal megkent játékosunk.

Bo Nix ráadásul jóval többet is szembesül ezekkel, mégsem roppant bele, hanem folyamatosan fejlődik. Richardson extrája pedig itt is kidomborodik, vele nem ezen a téren van baj.

Sokszor felmerült már, hogy nem jutott el Brissett Polkig az olvasásban. Hoztam egy diát arról is, hogy a 1st read az milyen arányban van célba véve a QB által. Egyáltalán az ő vagy a play design hibája, hogy bár Polk üres, de labda nem tud menni felé, mert sokadik a sorban és addigra odaér a nyomás.

Lawrence nem igazán mérlegel, behívták hát odadobja. Dalton teljesítményében is sokat segített a playcall, hiszen rengeteg 1st readet dobott meg, a Jags QB-jével ellentétben jól.

Brissett itt sem igazán észrevehető, megint az origón van szinte. Átlagosan dob az első olvasásra és abból sok haszon nincs. Alapdobások ezek, amikhez a QB nem kell. Daniels kicsivel többet olvas, bármilyen meglepő is ez egy újonctól, és parádésan kivitelezi azokat. Hihetetlen nagy hozzáadott értéke van ezekben a játékokban.

Williams és Nix az újoncok közül ott toporognak a mi játékosunk környékén, bizonyítva hogy nincsenek elveszve.

Nézzünk egy grafikont, hogy találják meg az üres embert, ha már elkezdtek olvasni.

Lehet szemészhez kellene küldeni a veterán irányítónkat, hogy észrevegye az üres elkapókat, mert egy átlagos WR szeparációval rendelkezünk, ehhez képest csak Fields dob kevesebbet open targetre. Murrayvel talán egálban vannak. De ezt már írtuk korábban is, hogy ez jelentős gyengesége a mi irányítónknak. Lassan olvas, talán a sorrend is rossz, és hiába van szeparáció, ha bizonytalannak érzi nem célozza meg az elkapót.

Tudom unjátok már, de még mindig van adatom a megítélést segítve. Blitz ellen is be tudjuk lőni, hogy milyen a teljesítménye:

Ha az a vád éri, hogy nem kezeli jól a blitzet, akkor nem járunk messze a valóságtól. Pedig ő egy harcedzett és sokat látott veterán. akinél azért vannak bőven akiket többször állítottak extra siettetés elé. Tua gyors passzai nem a véletlen műve, hanem egy tudatos elem, hiszen így akarják kivenni a blitzet a játékból. Bo Nix kapja az ívet, de nem roppan össze, míg a másik újonc Daniels meg kifejezetten lubickol ezekben az esetekben. Tényleg lehetetlen lenne Maye esetében ezt megugrani? Vagy mi történt volna, ha ugyanígy vagy rosszabbul teljesít ebben mint Brissett? Semmi. Fejlődne maximum és mára jobb játékos lenne, mint ahol most tart. Cserébe lehet lenne egy 0-3. Melyik a fontosabb, az ő fejlődése vagy az idei pár győzelem?

Zárásként a Time To Throw értékeket hozom. 

Ez az érték megmutatja mennyire gyorsan vagy lassan indítja a dobást a QB, ami nyilván nem csak az ő döntése, hanem a playcall és az ellenfelek is befolyásolják ezt. De minden tizedmásodpercnek jelentősége van. Az érték másodpercben van megadva.

Azt látjuk, hogy a Bengals ellen egy viszonylag kényelmes helyzetben volt. Azóta a gyors passzok, amiket 2.5mp alatt engednek el, jelentősen felgyorsultak. Ennek két oka lehet. Vagy változott a playcall, vagy erősödtek a szembeérkező védelmek.

Nyilván tudjuk, hogy az utóbbiról van szó, mert a Bengals D eddig elég jó beárazódott, és ezt egy grafikonnal szemléltetem is, ami a passz elleni védekezésükről ad képet. Ez az első hét amúgy jelentősen felhúzza a támadóink átlagos értékét. Gondoljunk bele mi lenne, ha nem ennyire gyér védőmunka jött volna ott szembe.

A Seahawks ellen a hosszabb játékoknál már tovább tartott a dobás, ami lehetett a coverage miatt, vagy mert futni kellett az életéért. Az előző kép segít abban, hogy a Seahawks jobb a passz ellen mint a Bengals volt. Nyomás alatt is ezért nőtt meg az idő az első héthez képest, és mert akkor a fal még valamennyire képes volt tartani.

Erről ugye ott a fenti OLine heti bontású érték. És abban a pillanatban hogy beesett, a játék felgyorsulását hozta magával. a közel 4 mp helyett, már csak 2.98mp állt rendelkezésre. Amúgy 2.5mp alatt és minden mutatót egybevéve átlagosan is az 5.leglassabb dobási idő ez. Ami abból a szempontból rossz, hogy a gyenge fal miatt hamarabb odaér a pressure, így egyre kilátástalanabb lesz a levegőben haladni.

A 3.hétre minden szegmensben gyorsult a döntési idő, és hát ez láttuk mennyire ramaty teljesítményhez vezetett. Brissett egy komótos figura, akinek idő kell arra, hogy megdobja a tutit és nem fog belemenni rizikós dobásba. 
Kicsit ilyen nyugdíjas feeling ez, és emiatt vagyok csalódott, hogy erre a hajóra váltottunk jegyet a szezon elején.

Aaron Rodgershez a sack 2.80 alatt ért oda, Brissetthez ugye 2.74. Csak amíg Jacoby 2.53, addig Rodgers 2.37 alatt engedte el a labdát. Ennyit számít 16 század ebben a sportban. Hamarosan mutatom miért emelem ezt ki.

A pár játékra beálló Drake Maye átlagosan, 2.5mp alatt, 2.5mp felett, nyomás alatt, tiszta zsebből és nem play actionből is gyorsabban engedte el a labdát! Pedig állítólag nem áll készen NFL védelem ellen és nem ő adja a jobb esélyt.

Miközben gyorsabban olvas, gyorsabban dönt és lábon is gyorsabb. Komolyan meddig lehet még őt visszatartani?

A héten amúgy három szakíró is pedzegette hogy érkezik hamarosan. És hát valljuk be, ahogy jobb volt már a TC végére, úgy egyértelműen jobb most is. A fent linkelt cikk alapján Mayo szavaiból azt lehet kivenni, hogy ő már eddig is akarta volna ezt. Nem véletlenül.

Ha nem jönnek a győzelmek, akkor nagyon úgy fest, hogy QB csere lesz. Ha meg jönnek akkor is kellene, csak akkor kb lehetetlen lesz.

Mindenesetre Covington és Pellegrino, tehát a védelem két fő agya is nagyon dicsérte az újoncot. Utóbbi fel is ment a főnöki szobába és ott áradozott róla. Tette ezt egy védő edző!! Miközben AVP, Wolf és Mayo vért izzad a döntés súlya alatt. Minden dobást megcsinál, azóta is folyamatosan fejlődik, a csapat is érzi hogy ki a jobb QB.

Berakom a PFF értékelésüket:

Szerintetek melyik Maye? 

Igen, az alsó. És akkor berakok ide még egy edzésvideót, ami azt mutatja meg, hogy ki mennyi idő alatt engedi el ugyanabból a mozdulatsorból a labdát. És amikor a sack baromi gyorsan ér oda, akkor ezek a tizedek nagyon nem lesznek mindegy, hogy plusz vagy mínusz az elengedéshez képest. Emlékezzünk Rodgers 16 századjára.

Drake Maye vs Jacoby Brissett on standard rollouts today. 

0.4 seconds doesn't sound like much. 

But some differences are a big deal in this offense. 

OG 📽️@PatriotsCLNS pic.twitter.com/nuOx5O11rv

— ZeeBee (@BellinoZee) September 25, 2024

Volt egy Mayo kiszólás, amikor a downfield passzjátékról kérdezték. Megnéztem PFF-nél mi a szitu a különböző távolságokra. A ligában egyetlen egy QB van, akinek három meccs alatt 0 darab 20+ yardos passz van a neve mellett. Igen, ő Jacoby Brissett!

Young és Thompson 2 meccsen vannak túl, nekik sem sikerült ekkora távra pontosan passzolni. Brissett 0/5-ös lőlapot tud felmutatni.

Intermediate, vagyis a 11-19 yardos távolságban 5/9 és 68.9 a PFF grade, 0 BTT, 1 TWP. Tehát az egyetlen labdavesztéssel fenyegető passza itt volt, 55.6%-os passzpontosság. Maye kicsi minta, de 1/1. 

A hétvégi ellenfél Brock Purdy a legjobb amúgy ezen a területen, 25/29 2TD, 1 BTT, 0 TWP. Lehet ezt így is kérem.

1-9 yard között jobb Brissett egyedül, de nagyon pici mintája van az újoncnak. A LoS mögé pedig jók mindketten, 9/10 és 2/2.

És itt jön némi Van Pelt ekézés a részemről, mert a liga utolsó 5 csapatában vagyunk a LoS mögé dobott labdákkal, amikben a screen játékok is szerepelnek. Egyszerűen érthetetlen, hogy egy szita támadófal esetében miért nem jó fegyver az, hogy tudatosan átengedjük őket, ha már így is, úgy is átfognak jönni gyorsan. Akkor legalább a fal, a QB, és az elkapásért felelős játékosok is úgy készülnek, hogy azután indul a play, hogy átértek a védők. Mert most pont az van, hogy ezzel végződik. 

A másik ugye a PA játékok száma kritikus szférán tartózkodik, hiszen a 10/16 az nem a legjobb arány ezekből, és se a 10 sikeres, se a 16 megkísérelt játék nem sok 3 meccsre vetítve. Minshew példának okáért 15/19, de Love a maga egy meccsén is 10 PA után passzolhatott. Tua 20/21, hogy a csoportból is hozzunk példát, míg Rodgers 20/20. 

És a mi számainkban benne vannak a Jets ellen beleerőszakolt kísérletek is, ahol nem megalapoztuk ezeket jó futójátékkal, hanem behívtuk mert úgy gondoltuk anélkül is csuda jó dolog jön majd ki belőle.

Összegzés:

A harmadik heti katyvaszból jól látszik, hogy Van Pelt még dolgozik a megfelelő kémián a játékosok skilljeire szabás terén. A játékterv sem volt jó minden esetben, és a Bengals ellen inkább csak éltünk azzal, amit kaptunk a támadóoldalon, sem mint bármit is elvettünk volna. És azóta sem akarunk elvenni semmit magunktól, vagy váratlant húzni, hanem szépen kivárásra játszunk minimalizálva a hibákat.

Ezt akkor érteném, ha lenne tétje ennek a szezonnak és fejek hullanának, ha nincs playoff. Ez akkor egy célfutball lenne, amiben benne van az eredményesség. Jelenleg ezt nem hogy nehéz belelátni ebbe a támadófelfogásba, ezzel a fallal, hanem értelmét se nagyon látni.

Minden más csapat építi a saját fiatalját a pályán, elfogadja hogy ez hibákkal jár és élesben fejleszti, vagy extraként még olyan rendszert is tudott köré rakni, amiben minden komfortos a számára, lásd Daniels. Míg Williamsnek ugyanígy nincs futójátékban segítsége, Waldron játéktervét is kritizálják és a fala sem erős a Bearsnek, mégis ott van és teszi a dolgát. Bo Nixért is lelkesedik a Broncos fanbase és valljuk be irigylésre méltó a lelkesedés, hiszen van miért. Nálunk meg várhatjuk a vasárnapot, hogy Brissett passzol-e 200yardot és a védelem megnyeri-e nekünk a meccset vagy sem.

Drake Maye esetén is valószínűleg a védelem kellene, de ott legalább tudnánk lelkesedni pár nagy játékért, vagy egyáltalán annak esélyéért, esetleg még goal winning drive is összejönne az év során, de egyelőre ehhez is konzervatívak vagyunk, mert nehogy eladja a labdát. Márpedig a fenti adatok fényében, a veteránnal sokkal jobb ez nem tud lenni nagy mintán. Elképzelhető egy-egy jobb meccs, de a plafonját elérte a csapat Brissett vezetésével.

Akik pedig amiatt aggódnak, hogy Maye bibis lesz a fal mögött, ezért óvni kell őt a széltől is, azoknak érdemes elgondolkozni azon, hogy Mayo kijelentette nem hozunk másik veteránt a rosterre, mert Maye parádésan teljesít az edzésen. Ez azt jelenti, hogy ha megsérülne az "öreg", akkor a fiatal kerülne a ramaty fal mögé. Ha féltenék, akkor hoznának még egy veteránt elé, nehogy baja legyen.

És nem árt észbe vésni azt sem, hogy az NFL-ben a jobb játékosok a pályán vannak, ha nincs előttük jobb. Az egyetlen érthető dolog, ami a padon tartotta az az, hogy nincs kész a rendszer és még épül, nem tudunk érdemben segíteni neki. De ezzel a fallal és ezzel a konzervatív hozzáállással elég lassan fogunk haladni a jelek szerint. Remélem Drake Maye saját erőből kinövi ezt a totyorgást, amire kényszeríti őt a stáb.

Nem feltétlenül jobb, de mindenképpen bátrabb hozzáállást várnék a stábtól akárki is legyen az irányító a következő hónapokban! Akarjunk nyerni, merjünk támadni, max nem sikerül. De azzal a hibázással pont ugyanott leszünk, mint ahol most vagyunk nélküle. Brissett ebben a közegben, ezzel a csapattal jelenleg ennyit tud, ő extrát nem fog hozni. Illetve amit hozzá tud tenni, azt már hozzátette és látjuk mi az. Van Peltnek kellene kicsit kilépnie ebből az öreguras felfogásból, mert muszáj alkalmazkodni ebben a ligában!