Mi ment félre a csapatnál ebben az évben?

Egyszer volt, hol nem volt, talán igaz sem volt, de egy kirándulás alkalmával a Patriots linebacker csoportjának edzője Jerod Mayo olyan mély benyomást tett a tulajdonosra, hogy Robert Kraft eltökélte, ő lesz a csapat következő vezetőedzője. Nem egy átmeneti megoldást látott benne, hanem a következő sikerkorszak meghatározó edzőjét!

Innen indul a történetünk, ami végül nem hogy egy korszakot nem ölel fel, de nagyon rövid időn belül be is fejeződött.

Kraft és Bill Belichick ellentétének okairól az elmúlt évben alapos betekintést kaptunk. Volt Dynasty dokusorozat, interjúk és cikkek sokasága, korábbi edzők és játékosok megnyilvánulásainak sora, és ezekből jórészt a legendás edző került rosszabb megvilágításba. 

Mivel régóta olvastok minket, így már szembesülhettetek vele, hogy szerintünk a süllyedő hajón nem csak Bill Belichick, de Robert Kraft is alapos részt vállalt abban, hogy idáig jutottunk. A kormánylapátot átvéve még rosszabb helyzetbe kormányozta a csapatot, mint az a BB-éra végén volt.

Mielőtt rátérnénk az aktuális évre, előbb szeretném azt is tisztázni, hogy Jerod Mayo nem volt feltétlenül az a Grál Lovag, akinek lefestették nekünk a szezon előtt, és Robert Kraft sem az a szende lelkű tulajdonos, aki képes a szubjektív dolgokon túllépni. Előbbinél azt hozzák fel az insiderek, hogy a Belichick-Kraft viszony megromlásában is szerepe van, hiszen ő ültette el először a tulajdonos fülében ezt az új játékosbarát, "love and peace" kultúrát, amivel abszolút szembement az akkori Belichick-féle katonás rend és vasfegyelem.

Mayot nem engedte el Kraft, ő volt az utódlási terve onnantól kezdve, hogy ezt a víziót vázolta neki a korábbi linebacker. Kraft annyira beleszerelmesedett ebbe a projektbe, hogy olyan túlzásokba esett, amiből nehéz volt kivezető utat találni komoly arcvesztés nélkül. És ezt azért említem meg, mert tetszik vagy nem tetszik, de Robert Kraft nagyon egoista ember, nehezen vállalja fel a hibáit, minden eszközt (média) bevet annak érdekében, hogy ő jobb, ellenlábasai rosszabb színben tűnjenek fel. Aki látta a Dynasty sorozatot, az érti mire utalok itt.

Egy interjú alkalmával kijelentette, hogy nagyon bízik az ösztöneiben, mert azok nem hagyják cserben sosem, és a felesége, valamint Bill esetében is ez volt a mozgatórugója a döntésének. Vakon bízott az ösztönében és az élet őt igazolta. Majd hozzátette, ugyanezt érti Mayo kapcsán is, akinek minden segítséget meg kell adni, hogy kihozza magából azt, ami benne rejlik. Az ilyen kijelentésekkel az a baj, hogy kiragadott példák, amik mellé sokkal több rossz ösztönös döntést lehet tenni, csak mivel azok éppen nem igazolják az akkori mondanivalót, ezért nem is foglalkozik vele az ember.

Ugye Kraft nem csak BB-t nevezte ki a Pats élére edzőnek, tehát az ösztönös döntések sikere messze nem 100 százalékos. Ha a Mayo projekt sikerét nézzük, akkor pedig jobb, ha soha többet nem dönt ösztöneire hallgatva Kraft, de legalábbis hivatkozni erre, mint döntési szempont, enyhén viccesnek fog hatni. A feleségkérdésnél meg ugye gyakorlatilag a boldogító igen kimondásakor még mindenki ösztönösen érzi a jó választását, amiről aztán elég sok esetben kiderül, hogy nem jól sikerült. Továbbmegyek, van aki másodjára vagy harmadjára is érzi ösztönösen, hogy most megvan a tuti, aztán mégsem.

Ezért nem szeretem a kiragadott példákat és ezért van az, hogy ezeket kizárólag egy döntés elfogadtatására, saját maguk fényezésére, igazolására használják az emberek. Van aki tudatosan, van aki öntudatlanul.

De a lényeg, hogy Kraft a döntéseivel nyakig benne volt abban, hogy a Patriots stábjában megromlottak a viszonyok és hogy BB és a sleppje (nem negatív értelemben használom, hanem a bizalmasaira célzok) végül nem kommunikált a másik táborral a szezon második felére. Kívülről ez elképzelhetetlennek tűnt egy katonás rendben felépített full professzionálisnak gondolt szervezettől, de azzal, hogy Kraft ennyire magasra pozicionálta Mayot és mellé még BB eredményessége, döntéseinek beválási százaléka is a béka segge alá esett, bekövetkezett az a törés, ami végül Belichick vesztét okozta nálunk.

Mayot sokan támadják azzal, hogy megfúrta a mesterét, és látva az idei évi ámokfutását, a csendes gyilkos szerepe abszolút ráhúzható a tevékenységére. Ennek természetesen a szöges ellentéte volt beharangozva vele kapcsolatban, és akik nem voltak elfogultak, azok nagyon gyorsan észlelhették, hogy itt bizony kilóg a lóláb hozzáértés és kultúrateremtés szempontjából. Hozzáteszem, a csapatnak mindenképpen váltania kellett és új kultúrát, új szemléletet kellett bevezetni, csak nem ártott volna hozzáértőkre bízni a dolgot, nem pedig kedvenc alapon dönteni.

Úgy érkeztünk meg az idei év elejére, hogy a patás ördögként elkergetett Belichick után a jó fiú, a szeretet nagykövete, a trendek ismerője, a játékosok edzője, a csupaszív, nyitott és mindenkit meghallgató, közös döntésekben hívő Jerod Mayo vezetésével felépül az új korszak. Ennek első évében számos feladatot kellett (volna) elvégeznie Mayonak.

1. Kultúraépítés alapjainak lerakása, az irányok kijelölése és következetes betartása 
2. Szakmai stáb felépítése 
3. Rendszerek kialakítása 
4. A játékosok felmérése, kiválasztása és fejlesztése

Természetesen ezeken belül több részfeladat van, amik meghatározzák a fő feladat sikerét. De mielőtt a részletekbe belemennénk, nézzük meg a döntési hátteret: 

A tulajdonos hosszabbít a legendás edzővel, majd olyan helyzetet generál, amiben kettészakad az edzői kar. A visszanyert irányítással aztán személyes döntést hoz, olyat amiben szubjektíven hisz és elkötelezett mellette. Hogy tényleg érthető legyen miért nem lehet ez egy jó és objektív döntés, arra az összeférhetetlenség kifejezést tudom hozni. Nyomozásoknál, pereknél, tendereknél előszeretettel használt szó ez, ami a lehető legpontosabban leírja miért nem lehet valaki döntéshozó az adott szituációban. A lényege, hogy a személyes érintettség, az érzelmi kötődés, az elköteleződés miatt nem láthatja objektíven a lehetőségeket, többet és jobbat lát bele (ha pozitív irányú az összeférhetetlenség) vagy éppen rosszabbat (ha sérelem oldaláról nézi valaki). 

Kraft pedig alaposan érintett volt, az életében elérni kívánt HoF tagsággal, a BB elleni sárdobálással, a döntéshozás visszavételével és ezáltal a mennybe menetel lehetőségével, hogy újra feltámasztja halottaiból a csapatot. Ráadásul egy saját választott, egy korábbi játékos, egy személyes kedvenc által. 

Szokták mondani, hogy Belichick is mennyire bejött neki, de itt azt hiszem pár ember csak annyit gondol bele, hogy a tulaj valamiért belezúgott Billbe, húzott egy merészet és kinevezte. A többi történelem. De nagyon nem erről volt szó! Jerry Jones a legsikeresebb tulajdonosok egyike, aki kvázi GM-ként is funkcionált. Számtalan bajnoki címet ért el, egy dinasztiát is felépített. Igaz, ehhez majdnem csak pénzre volt szüksége, hiszen akkoriban a salary cap nem létezett. Mivel jó szemmel összerakta a legerősebb csapatot, amelyik dominálta a ligát, úgy tűnt ért hozzá. De valójában ez csak egy üzletemberi döntéssorozat volt, szinte lehetetlen volt hibázni benne.  

Robert Kraft pedig pont azt lovagolta meg, ami Jerry Jones alól kihúzta a padlót. Bevezetésre került a fizetési sapka, és innentől nem számított kinek mennyi pénze van, ugyanakkora keretből kellett gazdálkodni. Mivel Jones nem értett magához a játékhoz a sztárok leigazolásán kívül, így nem véletlen, hogy azóta a futottak még kategóriában van a csapata. Ellenben a Patriots új tulaja felismerte, hol lehet fogást találni az új módi mellett a ligán.  

Bill Belichick ezért kapott teljhatalmat, mert Kraft megértette a cap management fontosságát, és hogy a fiatal vezetőedző forradalmi elképzeléseivel kisebb előnyt tud építeni a többi csapattal szemben, mert nem sztárokban, hanem pénzügyi egységekben, posztonként elkölthető cap százalékban gondolkozik. Ez tehát több volt egy megérzésnél, egy ösztönös döntésnél, még ha Kraft ezt így is jellemzi, ezzel is jobb színben pozicionálva magát és a döntését. Egyszerűen egy üzleti döntést hozott, mindenfajta érzelem nélkül, mert a számok igazolták az elképzelést és úgy tűnt működhet a dolog. Úttörők lettek egy még új területen, ott akartak előnybe kerülni. Elég jól sikerült.  

De ez messze nem olyan döntés volt, mint egy feleség, vagy Jerod Mayo választása. 

Utóbbinál a hit volt az, amibe kapaszkodni lehetett, mert ezen felül nem tudtak semmi kézzelfoghatót mögé tenni. Ezt a hitet menedzselték és építették fel, megágyazva a jó megítélésnek. Kihagyták a kötelező interjúkat, szándékosan megkerülték az új HC kapcsán meghozott szabályokat. Mindezt azért, mert Kraft félt, hogy Mayo elhagyja egy másik csapatért. Inkább elkötelezte magát mellette bármi áron. Pontosan úgy, mint amikor egy feleségjelölt már nagyon akarja hogy elvegyék, de a férfi még nem áll készen erre, és a hölgy bejelenti hogy akkor másik udvarlókkal is találkozik. Na ilyenkor pánikból gyors leánykérések fordulnak elő, amit nem megalapozott döntések, hanem félelmek irányítanak. 

Ezt az egészet csak azért írom le, mert most megint egy ilyen helyzet állt elő, megint döntést kell hoznia Kraftnak, és csak remélni tudjuk hogy nem a félelmei, hanem az üzleti döntései fognak dominálni. 

Ha lefolytatjuk tavaly a HC interjúkat, nincs olyan forgatókönyv, ami mentén Jerod Mayot kineveztük volna. Nem léteztek szakmai elképzelései, nem volt kapcsolati tőkéje a vízió megvalósításához, ami gyakorlatilag egy világbékével ért fel, és egy nagy közös szeretetcsomagból állt. Nem véletlenül nem esett szó a fociról az OC interjúk alatt, hiszen akkor elég gyorsan kiderült volna, mennyire alulképzett gondolatokkal van felvértezve a vezetőedző! 

Nézzük mit ígért és mit tartott be a regnálása alatti egy évben?

Winning Culture

A szezon előtt a régi jelmondatokat lecseréltük, újakat raktunk a helyükre. Ezzel önmagában nincs gond, BB szellemiségét végleg el kellett takarítani, az ő árnyéka bármelyik új HC-t maga alá temetett volna, és azokhoz amúgy is egy BB-féle egyéniség kellene, nem egy azzal teljesen szembemenő felfogású tréner.

Azonban ahogy haladtunk előre az év során, már egyértelműen látszott az, hogy Jerod Mayo egyszerűen nem érti az összefüggéseket, a szervezeti kultúrát és arról meg halvány fogalma sincs, hogy kellene ezt jól kiépíteni. Vagy még az lehet, hogy érezte ő belül, hogy nagyon rossz irányba mennek a dolgok, ezért kétségbeesetten próbált valami eszközhöz nyúlni, amivel igazolja a kultúrateremtést, és amivel menti a borzalmasan kilátástalan játékot és edzői munkát.

Ezért volt nálunk egy 4-13-as szezonban Victory Monday a szezon közbeni második és harmadik győzelmünk alkalmával, ezért állt ki a sajtó elé és kérdezetlenül is okoskodott a Bears főműsoridős rossz time menedzsmentjéről, kiemelve hogy ők bizony ennyire rosszul sose döntenének, vagy ezért mondott oltári hülyeségeket hetente a sajtótájékoztatók alatt, vagy ezért beszélt következetlenül személyi döntésekről a meccsek előtt, mert érezte hogy valamit mondani, tenni kell, különben annyira csak a sikertelenségről szól a szezonunk.

A Victory Mondayről már írtunk korábban, hogy az valójában a tényleg győztes csapatok sajátja, akik nagy fárasztó menetelésben vannak. Túl korán vagy túl későn van a bye week, esetleg sérülések tizedelik a csapatot és jól jön az a pihinap a rászorulóknak. Tehát mindig olyan csapatokat érint, akik megengedhetik maguknak azt a luxust, vagy rá vannak kényszerítve a siker érdekében, hogy a hétfői csapatértekezletet kihagyják és ne nézzék át a játékosokkal a hétvégi meccsen elkövetett hibákat. Ne akarjanak abból egyből tanulni, hanem lényegében mivel általában minden jól megy náluk, így a kicsire nem adunk alapon, jöhet a fontosabbnak tartott regenerálódás.

És akkor nézzük meg, hogy nálunk ebből mi volt meg, hogy ezt a stáb bevezesse? 

Romokban hevertünk, nagy nehezen megnyertük a második meccsünket, hibát-hibára halmoztunk, a rendszereink borzalmasak voltak, a játékosok nem értették a feladataikat (már persze ha tényleg jó volt a coaching, amit ugye Mayoék állítottak, mert akkor a játékosok voltak a ludasak), eleve rebuildben vagyunk, ahol minden meeting aranyat ér. Ehhez képest Mayo a győzelemmel azt tette egyenértékűvé, hogy akkor minden rendben, hiszen nyertünk. ha nyersz pihensz, ha vesztesz dolgozol. Tehát nagyon jól játszva egy heroikusan nagy csatát elvesztve mehetnek edzeni és elemzik a hibákat, de egy pocsék előadással valahogy megnyert meccs után ünneplés van.  

Ha valaki sportolt valaha, az tudja mekkora nagy ökörség ez így ebben a formában.

Őszintén megmondom én ezen annyira megdöbbentem, hogy ott gyakorlatilag számomra egyértelművé vált, ez az ember egy kókler. Egy olyan pali, aki eladja magát nagy dumával, látványos tervekkel, bárkinek lukat beszél a hasába, majd amikor valóban szakmázni kell, akkor a laikusokat is megszégyenítő hülyeséget csinál vagy mond. Konkrétan egy szélhámos képe rajzolódott ki, aki ígért fűt-fát, de valójában csak a duma van, és nincs mögötte semmi tudás. Tudom ez mennyire rosszul hangzik, ezért adok egy másik opciót is mellé, hogy a kétségbeesésében, hogy mennyire szarul mennek a dolgok, ezekkel akarta elterelni a figyelmet a gyenge coachingról, a saját hiányosságaikról és ezzel próbálta kiemelni, hogy ez egy siker, lássa mindenki ezt, mert van valami előrelépés. Csak ezt nagyon látványosra sikerült felfújni. És akkor megint ott vagyok, hogy kinek van szüksége a látványos igazolásokra? Azoknak akik hétről-hétre szakértően dolgoznak és előbb-utóbb jön majd az eredmény (pl Dan Campbellék) vagy akinek fogalma sincs mi a megoldás, és egy aktuális részsikert gyorsan az egekbe magasztal? 

Ezért állt ki egy totál másik meccsen történő edzői hiba kapcsán nyilatkozni. Egyedül a ligában ő tette ezt meg, hogy harmadik csapat vezetőedzőjeként nyilatkozott egy másik meccsen hozott rossz edzői döntésről! Mindezt úgy, hogy nem egy műsorban váratlanul megkérdezték tőle. Ráadásul olyan színben tüntette fel magukat, mintha valami rejtett tudás birtokában lennének és ők amúgy sem hibáznak sosem. 

Amúgy egy alap szituról volt ugye szó, laikus szurkolók is értették mi ment ott félre. Miért kellett ezért kiállni, és elmondani hogy ő külön felhívta Rothsteint, a saját magának kiválasztott saját Ernie Adamsét, hogy kitárgyalják az esetet és arra jutottak, hogy az hiba volt. Értitek ugye? Nekik ezt meg kellett tárgyalni!! Egyrészt annyira alap, hogy szóra sem érdemes edzői körökben, másrészről nem volt a Patsnél elég baj amiről beszélni kellett volna, hogy a későbbi meccseken ők ne kövessék el a hibákat? Az csak extra, hogy ezzel busz alá dobott egy kollégát, úgy hogy az nem ártott neki, csak béna volt. De Mayo az ő testén keresztül akarta igazolni a saját tudását. Egészen döbbenetes hozzáállás és terelés. 

Ezek annyira nevetséges dolgok, hogy azt mutassa mi értünk hozzá, mi jók vagyunk, hogy továbbra is azt érzi az ember, ez egy szélhámos vagy egy kétségbeesett eszköztelen ember.

De a parasztvakításon túl is képes volt nagy mókamestert játszani. Csak ezen senki nem nevetett sajnos, még kínjában sem. A szél fújásának irányáról nem sikerült értekezniük az ominózus hosszabbítás előtt, és volt olyan ostoba, hogy ezt mentségként hozta fel, mert felelős az ugye sosem volt. Ahogy arról sem tudtak jó döntéseket hozni, mikor és milyen állásnál kell nekimenni negyedik downra, vagy hogy mikor kezdjünk mi mérkőzést vagy hosszabbítást. Ezekre nem futotta több mint 30 hét alatt, hogy legyen egy tendencia amit követnek. Lehet szükség lett volna még 1-2 évre, hogy mindent átvegyen az edzőivel. A 14.hét környékén állította, hogy jövőre minden jobb lesz, mert az offseasonben nagyon át fogja nézni mit csinálhatott volna máshogyan. 

Soha semmilyen HC nem beszél a jövőről, pláne aki ennyire kilátástalan helyzetben van. Előre mosakodott ahelyett hogy megoldást talált volna a problémákra. Ismét a szélhámos, aki időt akar nyerni és ígérget, vagy a kétségbeesett ember szitut látjuk megvalósulni.

A Winning Culture része a következetesség, és az, hogy tűzön vízen át ragaszkodunk a szabályokhoz. Tudna erről mesélni Malcom Butler, Wes Welker és jó pár korábbi Patrióta. De az nem annak a része, hogy szembemegyünk a szabályainkkal. A szezon végére gyakorlatilag interjúnként dobott valakit a busz alá, hogy valami felelőst fel tudjon mutatni, de mindig kijelentette előtte, hogy ő nem személyeskedik és csapatként szenvedünk kudarcot, vele kezdődik a jobb munkavégzés, majd folytatta, hogy DE!!! és akkor elhangozottak a nevek, hogy Polk, hogy Boutte, hogy a soft csapat, vagy AVP, a labdavesztés, vagy ha kivesszük azt a playt, ha kivesszük azt a félidőt, vagy éppen a Te mondtad nem én szállóigévé vált baromsága. 

Ez a kultúra pedig odáig ment, hogy Jahlani Tavai nyíltan konfrontálódott a szurkolókkal, gyakorlatilag elküldve őket a bús ....ba, igen oda. Azokat, akikből élnek, csak azért mert kritizálni mertek egy nézhetetlen teljesítményt. Majd másnap elnézést kért, de úgy, hogy az még rosszabb lett, mert mondta hogy ő sem megy oda senki munkahelyére, hogy csinálja jobban. Ez ugye akkora öngól, hogy csak az egoista ember nem látja a fától az erdőt. Ha én elégedetlen vagyok egy szolgáltatással, akkor leírom róla a véleményem és/vagy nem használom többet. A szurkolók azzal, hogy fél házzal mentünk a hazai meccseken iszonyatosan nyomott meccsárakon is, ugyanezt elmondták. És akik még kimentek, azok fütyültek, Fire Mayoztak egy kicsit. 

De ez, a mimóza lelkű játékosoknak nem fért bele egy hazai 7-40 után!! 

7-40!! Tehát nem egy labdás vereség után.. 

Na ezt a kultúrát teremtette meg Mayo, amiben senki nem felelős, amiben időt kell adni, amiben nem lehet kritizálni. Pedig az eredménycentrikus való világ az nem ilyen. Ez egy mesevilág, amiben Münchausen báró írta a történetet és az orránál fogva vezetett mindenkit.

Szakmai stáb felépítése

A legtöbb új HC nehezen indul, hiszen a korábbi rezsim alkatrészeit előszeretettel kukázza mindenki. Új rendszerek épülnek, új edzők érkeznek, akikben jobban bízik a HC, vagy jobban értik az elképzeléseit. Teljesen normális jelenség ez, de mindig szakmai alapú döntésnek kell lennie, soha nem írhatja azt felül szubjektív értékítélet. A hozzáértés kell legyen a legfontosabb szempont.

Ezen felül az interjúztatás kiemelt szempont, hiszen minél több emberrel beszélünk egy pozíció kapcsán, annál több meglátást és gondolatot szerzünk be ingyen és bérmentve. Számos olyan dolog elhangzik ilyenkor, amire még csak nem is gondol egy csapat, vagy azt se tudják, hogy gondolni kellene rá, mert a külsős trendek elkerülték a belterjes fejlődést.

Ezért volt baj a Mayo kinevezés azon formája, hogy Kraft saját maga értékítéletében bízott, és nem elnyerte Mayo a pozíciót azzal hogy kiérdemelte azt egy versenyben, hanem egyedüli indulóként valami szívbemarkoló vezényszavakkal becsempészte magát a tutiba.

Szinte 100 százalékosan kijelenthetjük, hogy ha van Head Coach interjúztatás, amit szakmailag értékel valaki, valaki olyan aki ért hozzá, akkor Mayo nem kapja meg soha ezt az állást. Egyszerűen lehetetlen, hogy bármire jobb választ adott volna, mint bármelyik másik legitim jelölt. Simán kirajzolódott volna, hogy ez csak a fejében lévő elképzelés, aminek a valóságban semmilyen kapaszkodója nincs.

Egyből kiderült volna, hogy mivel eddig csak BB alatt dolgozott, így max azt látja mit szeretne máshogy, de azt hogyan valósítsa meg és kikkel, az nem egy kész projekt. Ebből fakadóan kapcsolati tőkéje sem volt sok, és inkább használtuk Wolf ismeretségi körét, mert Jerodnak nem voltak hívószavai a jelöltek felé. Így fordulhatott elő, hogy 10 OC interjú után sem sikerült lasszóval sem leakasztani egy jelöltet sem, annak ellenére hogy Drake Maye vagy Jayden Daniels draftolásának lehetősége a csapat kezében volt. 

Az interjúkon állítólag alig volt szó fociról, leginkább a Mayo-féle béke és szeretet meghonosítása meg "jópofiskodás" volt a domináns. Azok az emberek akik itt voltak ezeken, és akik korábban a csapatnál dolgoztak, név nélkül annyit mondtak arra a kérdésre, hogy mit vártak a Mayo projekttől: pont olyan lett Mayo éve, amilyennek gondolták. Tehát már ezen interjúk alatt is kirajzolódott a jelölteknek, hogy ez egy edzőtemető projekt.

És hát lássuk be, cudarul teljesített szinte mindenki.

Voltak persze olyanok, akik tényleg értik a dolgukat. A TE coach, vagy a DB coach egyértelműen marasztalható és látható volt érdemi fejlődés a játékosokkal, ahogy Alex Van Pelt és TC McCartney munkája a QB roomban is elsőrangúnak nevezhető. Főleg Milton utolsó heti teljesítménye után. 

Bár cserék és cserék cseréi ellen játszott, de azért teljesen más volt, mint az egyetemi tapeken. Gyorsabban és jobban olvas, pontosabban dob, magabiztosabb, magyarul kijelenthető hogy hatalmasat fejlődött. Messze nem kezdő szint még, szóval ebből a meccsből senki nem lássa bele a király irányítót, mert ez nem volt több egy Zappe debütálásnál.

Csak ez még ráadásul egy cserecsapat ellen történt. De mivel Maye is nagyot fejlődött, így a QB coaching az csettintést érdemel. Az, hogy ebben mennyi AVP és mennyi McCartney azt nem tudjuk, de az utóbbit én marasztalnám, és ha Van Pelt is marad én azt se bánom, de akkor Offense oldali főedző kell mellé, aki hívja a játékokat és segít a tervezésben. Vagy nem OC minőségben marad, hanem valami asszisztensként. 

Amúgy a helyére Clevelandben kinevezett Dorsey lapátra került, szóval ami űrt ott hagyott, azt nem sikerült pótolni arrafelé. Csak találjuk meg a helyét és ne a kirakatban legyen az.

Rendszerek kialakítása

A futó csapat vagyunk kijelentés nagyon rosszul öregedett, ahogy az is, hogy bátran kimondhatjuk ezt, mert arra is lesz válaszunk, ha valaki megállítja a futásunkat. Láttátok az év során, nem hogy futócsapat nem voltunk, de még válaszunk se volt semmire se, csak a nagy szánkkal tudtunk ígérgetni. Az számomra már szeptemberben kiderült, hogy tele gatyával áll a stáb, hiszen Brissett kezdetésénél már leírtuk, szakmai oka nem lehetett ennek. 

Majd ahogy Maye bemutatkozott az választ is adott erre. 

Ezt csak tetézte az utolsó heti Milton előadás, akivel kapcsolatban egy héttel korábban már írtuk, hogy vajon miért nem ő volt a QB2 és Jacoby az emergency QB? Az a Brissett élvezte a helyet Milton előtt, akire egy passzjátékot nem mertünk behívni, amikor beállt Maye sérülése miatt. Milton pedig aligha egy hét alatt tanult meg olvasni és gyorsabban döntést hozni. Egyszerűen nem mertek kockázatot vállalni még akkor sem, amikor elment a szezon és a hátralévő szakasznak arról kellett volna szólnia, hogy a fiatalok minél több időt kapjanak, vagy fogalmuk nem volt, hol tart Milton. Egyik sem jó opció!

A védelmi oldalon ha valaki működő és sikeres rendszert látott, akkor szóljon kérem. Gyakorlatilag Covington tolatott egész szezonban, amire azért kevés mentséget lehet találni. Én értem, hogy nem volt Barmore és kiesett a középső nyomás, ami miatt a szélső passzsiettetés is kuka lett, de azért látjuk Florestől, hogy lehet blitzelni is néha napján, ha más eszköz nincs a pass rush terén odaérni.

A sok zóna, amik többnyire rossz szituációknál került pályára, és az egész D felfogásunk kockázatkerülő volt és az is maradt a szezon végéig. Nem véletlenül nem tudtunk labdákat szerezni, hiszen nem megszerezni akartuk azt, hanem csak elkerülni a nagy játékot. 

Valahogy legyen stop és puntoljanak. 

Nem működött sem a passz elleni védekezésünk zónában vagy 3rd downokon, futás ellen súlytalanok voltunk egész évben Bentley kiválásával, és hónapokig tartott mire Tavainál belátták, hogy neki ez a szerep nem fekszik. A pass rush terén sikerült eltüntetnünk egy kiemelkedően jól induló Keion White-ot. És mielőtt azzal jönne valaki, hogy ő is csak pofázott miközben sehol nem volt a teljesítménye, akkor előtte nézze meg mit rakott le az asztalra Deatrich Wise? Ja, hogy ő is eltűnt, akkor lehet nem a játékosokkal van a baj. Amit egyébként a másodéves játékos el is mondott, sőt belengette hogy el kell gondolkoznia a jövőjén, mert a lejáró szerződése után nem feltétlenül akarja itt folytatni.

A rendszereink nem a játékosok erősségeire épültek, nem jobb helyzetbe hozták őket, hanem szabotálták őket.

Douglas is jó példa erre, akit képtelenek voltak kihasználni támadásban, nem bírtak értelmes slot feladatkört adni neki. Marcus Jonesnak sms-t kellett írni, hogy használható vagyok támadásban is, pedig voltak itt a stábból jó sokan tavalyról, akik tudták róla ezt. Gibsont nem használtuk 15 hétig, akkor sem, amikor Mayo azt nyilatkozta, hogy ő kezd majd Stevenson helyett. 

Persze akad néhány ellenpélda, de ezek vagy véletlenül eltalált szerepek, vagy olyan sztáralkatok, akik önerőből villantottak nagyot.

A játékosok fejlesztése

Na itt sok szót nem fogok írni, mert egy nagy darab NULLA tökéletesen leírja a helyzetet. Értem én, hogy a Pats rosszul draftol WR-t magasan, meg hogy balfék mindenki nálunk a scouting részlegen, de azért az ritka, hogy teljes classok álljanak földbe, vagy pályára se tudjanak kerülni. Mayo itt is elmondta, hogy a szezon vége a fiataloké, de se Polk, se Baker nem került érdemben pályára, de még Wallace se nagyon jutott szóhoz az utolsó hetet kivéve, ahol egyébként ugyanúgy a ligautolsó OT, Demontrey Jacobs kezdett. 

Érthetetlen döntések, érthetetlen tervek az első héttől kezdve az utolsóig.

Sidy Sow úgy fejezte be a tavalyi évet, hogy megvan az egyik OG a jövőre nézve. Majd nyáron végig kezdő volt a táborig, azután megsérült és gyakorlatilag befejezte a karrierjét nálunk. Miközben a falunk ligautolsó teljesítményt adott le.

Az alaptétel volt a kiválasztás és fejlesztés, ez került ki a falakra is. 

De mondani könnyű, szakértelem kell a megvalósításhoz. Ráadásul nagyon úgy fest így utólag, hogy AVP és Mayo nagyon nem volt egy oldalon az év során, ez okozhatott olyan szituációkat, amikor a HC valamit nyilatkozott, majd végül az ellentéte történt meg. És év végére már mindenki lőtt mindenkire. AVP azzal Mayora, hogy hülyének tűnt a HC, mert sose az lett a támadóknál amit ő belengetett. Volt szó a részéről teljes takarításról, több kezdő leültetéséről is, meg konkrétan megnevezett kezdő leültetésérő is, aki aztán valahogy mégis kezdett. De a szezon előtti QB előzésről se feledkezzünk meg, amit a HC kijelentett, majd jött Brissett a mi irányítónk duma. Napestig sorolhatóak a fura dolgok. Legvégül pedig jött a "Te mondtad nem én" válasz a tervezett QB futások kapcsán, vagy az egymásnak ellentmondó tézis arról, hogy ez kellene vagy sem, hogy legyen a repertoárban. És akkor év végén Wolf is megérkezett, aki kiemelte hogy ő nagyon meglepődött azon, hogy Polk itt tart, és hogy a játékosok nem fejlődtek, ennek pedig a stáb az oka.

Mint látható Mayo minden területen kudarcot vallott. És még csak el sem értünk oda, ami a heti feladata volt az év során.

Game Management, Motiváció

Egy CEO típusú HC, aki nem viszi a labda egyik oldalát sem, és a meccseken csak ezen feladatokkal kell foglalkoznia, az elég könnyen megítélhető. Nem írom le, mind láttátok a vállalhatatlan döntéseket, a rossz time managementet, a szétesett és lelketlen csapatot, akik a nagy verés után is nevetgéltek az öltözőben jókedvűen.

Gyakorlatilag képtelen volt megítélni mikor kell nekimenni egy 4.downnak, mikor kell puntolni, az időkérésekről ne is beszéljünk. És persze ezeket is mindig megmagyarázta a meccs utáni tájékoztatón, majd kijavította hétfőn, hogy azt mégse úgy gondolta.

Összehasonlítás

Mindenkivel elhitette, hogy ő egy Dan Campbell 2.0 Ez olyan szinten sikeres lett, hogy az edzők, játékosok kezdtek el erről nyilatkozni helyette. Mintha magától értetődött volna, hogy ez minden 3 győzelmes csapatnál meg fog történni, ha elég időt adunk nekik. 

Ők elhitték ezt. 

Természetesen amíg a Lionsnál felfele ívelt a pályán előadott mutatvány, addig nálunk lefele. Amíg Detroitban fejlődtek a játékosok tucatszámmal, addig nálunk nem. És amíg arrafelé vért ittak a meccsek alatt és széttépték az öltöző falát 0-13-nál is, addig nálunk jámbor nevetgélés ment.

És szerintük ez ugyanaz a helyzet volt. Csak azért mert a mérleg ugyanaz volt. Teljes homály és téveszmék sora.

De és ez a legfontosabb, mindez azzal kezdődött, hogy interjúk nélkül, belülről kineveztünk egy HC-t, akit emberileg kedvelt a tulajdonos. Nem Mayo hibája hogy elvállalta, ahogy az sem, hogy csak ennyit tudott. Azé a felelősség aki kinevezte őt.

És hogy teljesen visszaérjen Kraftékhoz a hülyeség, a csapatnak sikerült az 1/1-es pick helyett az 1/4-re jutni, mert a tulajdonosok engedték a már általuk meghozott döntés ellenére, hogy a kirúgott edzőjük megnyerjen egy tét nélküli meccset. 

A döntést bejelentették a meccs után, ami azt jelenti, hogy már meghozták ezt előtte. A végeredménynek nem volt köze hozzá, különben hétfőig minimum vártak volna vele és a tulajdonosi meetingen hoztak volna ítéletet. Jó eséllyel a bye week utáni 2 hetes felkészülés hiánya, vagy a Chargers elleni teljesítmény volt az utolsó szög a koporsóban, esetleg a Tavai féle kirohanás a szurkolókkal szemben, hiszen nálunk fontos a visszajelzés a nézőtérről. 

Gyakorlatilag Mayo utolsó meccse feltette a vállalhatatlan produktumára a pontot, és ebben megint a Kraftok döntése számított. Mire vártak azt nem értem, de ez most egy extra pickben minimum manifesztálódott. Nyilván nem ezen múlik a franchise jövője, de egy interim HC-nek lehetett volna azt mondani, tied a pálya Brissett vezetésével és a fiatalok kezdenek, a kezdők pihennek. Aztán lesz ami lesz.

Ehhez képest Mayo még Gibsonnal rohamozott a harmadik negyed végén is. Neki számított az eredmény, érezhetően. És jól mutatja a felkészületlenségüket, hogy fogalmuk nem volt arról, hogy Milton jobb győzelmi esélyt ad, mint Jacoby Brissett.

Jeff Howe foglalja össze kiválóan a tevékenységét:

As coaches and execs around the league observed Jerod Mayo and the Patriots this season, they continuously pointed out how many self-inflicted, unnecessary and avoidable mistakes they made both on and off the field. https://t.co/YIbj8ymaOf

— Jeff Howe (@jeffphowe) January 5, 2025

Számtalan érthetetlen és minősíthetetlen buta döntés jellemezte a Mayo korszakot, amiben egyetlen érvet sem lehet hozni amellett, mivel érdemelte volna ki a második év esélyét. Azé a második évét, ami előtt mérhetetlen pénzt tudunk elkölteni és amelyik jó eséllyel meghatározza a következő 2-3 évünket a magas garantált fizetések beígérése miatt. Sorsdöntő offseason előtt állunk, most nem egy évet lehet kukázni ezen a nyáron, így olyan ember kezében kell legyen a döntés, aki van potenciál.  

Mielőtt erre rátérek, bemásolok egy részt a The Athletic Mayoról írt cikkéből, ami a bye weeket követő Cardinals elleni botrányos felkészüléssel és vereséggel záruló meccs után történt: 

"Hosszú repülőút során Mayo legtöbb asszisztense fogta a laptopját, és tanulmányozta a vereséget okozó hibákat, ami az NFL-edzők szokásos lépése a meccsek utáni visszarepülés során. Néhány vezető aludt, hogy készen álljanak egyből dolgozni, miután a csapatbuszok begördülnek a Gillette Stadion parkolójába valamivel hajnali 4 előtt.

A repülések az NFL-ben általában csendesek a vereségek után. Az edzők és a vezetők elöl ülnek, a játékosok hátul.

Egy csapatforrás szerint azonban Mayo sok embert meglepett a gép első felében, amikor visszament a hátsó szakaszba, ahol néhány játékos összegyűlt kártyázni, és úgy döntött, hogy ott ácsorog, amíg az asszisztensei filmet néznek.

Azon az éjszakán, amikor a szörnyű teljesítmény miatti csalódottságában néhányan azon töprengtek, hogy veszélybe kerül-e a munkájuk, legalább egy ember számára meglepő volt a gép elején, amikor látta, hogy a vezetőedző ilyen hétköznapi módon szóba elegyedik a játékosokkal és jól érzi magát velük.

Nézze, sokféleképpen lehet elvégezni a munkát – mondta a csapat egyik forrása, aki a gépen tartózkodott. – Nem arról van szó, hogy Jerod határozottan tévedett. De nem mondhatom, hogy láttam már ilyet." 

Szóval érthető lesz lassan nekünk is, miért védték úgy a játékosok, és miért nem haladt a felkészülésben Jerod Mayo.

Az elkövetkező napok: 

A legfontosabb most, hogy ne egy hamis felvételi ciklus fusson le, hanem egy rendes interjúztatás menjen végbe.

Elsőnél Mike Vrabel a befutó, utóbbinál gyakorlatilag bárki aki jobban teljesít a többieknél. És nincs baj azzal sem, ha Vrabel nyer, csak ne azért valósuljon ez meg, mert ex-pats játékos, mert jóban van Kraftékkal, vagy mert veterán HC.

Hallgassuk meg Ben Johnsont, aki kifejezetten érdeklődik a pozíció után, ha lehet hívjuk el Liam Coent, vagy Marcus Freemant. De jöhet Brian Flores is akár egy interjúra vagy Aaron Glenn. A lényeg, hogy minél több fiatal és sikeres szakembert hallgassunk meg, akik jó ötleteket adhatnak át, amikből akkor is tudunk építkezni, ha másra esik a választásunk. És az nyerje el a munkát, aki a legjobb válaszokat adja arra, hogyan, kivel, miért, mennyi idő alatt fejleszti a csapatot SB contender szintre!

A jelöltekről Peti hamarosan érkezik egy bemutatóval, így mindenki drukkolhat majd kedvére. Izgalmasabb lesz, mint a szezonunk volt. Vrabel és Johnson már elfogadták az interjú felkérést és mire megjelennek a cikkek az is lehet kétesélyes lesz a verseny ( (azóta Aaron Glenn-t is interjúra hívta a csapat). Vagy akár el is dől. Pedig kapkodnunk egyáltalán nem kellene, hiszen van idő alaposan körüljárni ki a legjobb jelölt a számunkra.

Könnyen lehet, hogy új GM is érkezik, bár Eliot Wolt marad a mostani pozíciójában a jelek szerint. Viszont ez nem zárja ki egy felettes bevonását. Wolf mellett szól, hogy a felderítő hálózat és az értékelő rendszert nem volt idő tavaly kiépíteni, annyira rövid volt az idő a reformálásra a BB-féle nagyon szűk rendszer esetén. Most viszont már készen áll egy jobb, modernebb elveken alapuló értékelés, amit a teljes scouting team tud használni. Izgalmas offseason elé nézünk, de az első helyes lépést megtette Robert Kraft. 

Felismerte a hibát és hajlandó volt orvosolni azt anyagi és erkölcsi veszteségek árán is. Reméljük a továbbiakban is szakmai döntések születnek, hozzáértő emberek által. Wolf, Highsmith és a két Kraft lesz jelen az interjúkon, vagyis elviekben a szakma is képviselteti magát. A két kisebbségi jelöltet már meghallgattuk Hamilton és Leftwich megjelenésével, így innentől bármikor bejelenthetik ki lesz a három év alatt harmadik HC a csapat élén. 

Csak nehogy ez a sietség megint egy belterjes, interjúmentes, megalapozatlan döntéshez vezessen.