Rookie Minicamp - 2025

topin küldte be 2025. 05. 12., h - 16:50 időpontban
Cikkek
Minicamp

Pénteken kezdetét vette a Rookie Minicamp, amit fedett térben a WIN Waste Fields House-ban bonyolított le a Patriots. Az eseményen 43 játékos vett részt. A három másodéves játékos kivételével mindenki újonc volt. 10 draftolt, 16 draftolatlan Patrióta mellé 14 próbajátékos is érkezett a táborba.

Minden beszámoló kiemelte, hogy már pénteken az egy órás tréning alatt határozottan más légkör uralkodott a csapatnál, mint a tavalyi esztendőben. Mayo akkor a családias idillt próbálta telepíteni, ahol senkit nem érhet negatív élmény, míg most a kemény és határozott feladatok mellett, a folyamatos edzői kiáltások jelezték az érintetteknek, ha valamit nem jól csináltak.   

Ráadásul, amíg Mayo tavaly 95%-ban csak sétálgatott az edzések alatt, addig Vrabel mindig akcióban volt. Nem csak a közelében, hanem benne a sűrűjében. Minden játékosnak volt fizikai kontaktusa vele már az első nap folyamán, annak ellenére, hogy nem viseltek védőöltözetet a játékosok. Alaposan demonstrálta, hogy nála miféle munkát kell majd letenni az asztalra napról-napra.

Részt vett minden egység feladataiban, és minden játékoshoz volt kritikus vagy elismerő szava. Ezt nagyon jó néven vették a fiatalok, mert érezhették belőle, nincs differenciálva senki, mindenki ugyanannyit ér a stáb szemében. Ha kellett, akkor az UDFA QB Wooldridge kapott eligazítást tőle, de John Jiles, a másodéves elkapó is kapott pacsit a sokadik bravúros elkapása után és a teljesen noname Lutz is kiérdemelt egy high five-ot a mestertől egy szép megmozdulás után. Mindenkivel van kapcsolat, mindenki érzi a törődést. Ha Mayora azt mondták, a játékosok edzője, akkor Vrabel ezt gyakorlatban is bebizonyítja, mivel érdemli ki valójában egy tréner ezt a titulust.

Amúgy egy sárga 51-es megkülönböztető mezt viselt, amire nem sikerült magyarázatot találni. Vannak konteók erről, és egy érdekesebbet meg is osztanék. Amikor felvette, akkor a következő feladat során minden játékosnak meg kellett ütnie Vrabel testét ahogy elhaladtak mellette. Mivel az 51-es volt Mayo mezszáma, ez lehet akár egy szimbolikus elbúcsúzás is a korábbi edző által fémjelzett dolgoktól. Ahogy arra is utalhat, hogy Mayo itt volt ugyan közöttük, de nem egy volt közülük, és nem vett részt a feladatokban. Mivel igazából sok jelentősége nincs a viselés miértjének, így nem nyomoztam tovább az ügyben. De nyilván volt valami mondanivalója az esetnek.   
 


A támadófal

Mindenki Will Campbellre volt kíváncsi, aki nagyon szépen dolgozott. Energikus volt, mindent nagy lendülettel és erőbedobással végzett. Egyértelműen úgy tűnik, a csapat meg van vele elégedve a bal oldali tackle poszton. Volt azonban a Boston Sports Journalon egy olyan észrevétel Giarditól, miszerint kisebbnek tűnik élőben, mint a méreteiből adódna, és ez a csalóka benyomás lehet abból, hogy bizony tényleg rövidek a karjai a szakíró szerint. Jelzem, nem károgásnak szánta, csak észrevételként jegyezte meg, amihez egyből hozzátette, hogy Campbell egész nap párban dolgozott Jack Conley UDFA játékossal. És azért mellette mindenki kisebbnek tűnne, ugyanis a hatalmas méretű játékosról beszélünk, akinek hihetetlen nagy karjai is vannak.   
 


Conley a minicamp második részétől folyamatosan hívta fel magára a figyelmet, és bár ez még nagyon korai, meg védőfelszerelés nélkül a falembereket nagyon nehéz megítélni, de az okosak azt írják, akár harcban lehet az 53-ért, hiszen az LG poszt kiadó. A versenyben lévő játékosok pedig nem legyőzhetetlenek: Robinson, Strange, Sow, Schweitzer és Wilson.   

Ha már a 3.körös újonc szóba került, akkor hozom a hírt, amit maga a vezetőedző jelentett be, miszerint keresztedzéseket fog végezni a center és a guard poszt között. Egyértelműen centerként látják a jövőjét, de a jelenben lehet guardként lesz nagyobb hozzáadott értéke. Főleg az előző felsorolást látva lehet erre reális esély. Wilson egyébként nyilatkozott is, és el volt ragadtatva a stábtól. Lenyűgözték az edzők, kiemelte Vrabel karizmáját, figyelmességét és határozottságát. Imponált neki, hogy velük dolgozott. De nem hagyta szó nélkül McDaniels harsány hangját sem, amitől pár játékosban megáll az ütő, amikor meghallják.    

Azonban egy harmadik tréner is elismerő szavakat érdemelt, hiszen volt olyan OLine gyakorlat, ahol azzal szembesültünk, hogy Vrabel és a két OL assistant coach okítja a támadófalembereket. Kérdezhetnénk, hova tűnt Doug Marrone, de gyorsan megtaláljuk a választ, hiszen a remek OL coach éppen Campbell ellen védekezett. Elmondása szerint így látja legközelebbről a hiányosságokat és így lesz hiteles az, amit mond a srácoknak, mit kell kijavítani és miért.   

Alaposan izzott tehát a levegő és folyt a munka a teremben. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint Jason Houghtaling munkamorálja. A OLine egyik segédedzője annyira hajtotta a játékosokat, hogy a kötelezően elrendelt ivószünetben is gyakorlatoztatta őket. Vagyis csak akarta, mert Vrabel ezt végül nem engedte és mehettek inni a fiatalok. De látszik, hogy itt nincs tingli-tangli, meg nevetgélés, jó pofizás. Kőkemény meló van.

Két ember viszont nagyon hiányzott a részvevők közül.   

A titokzatos betegség

Az egyik a csapat új védőkoordinátora Terrell Williams. Róla pénteken Vrabel csak annyit mondott, hogy nem lesz jelen, de majd nyilatkozni fog hamarosan és elmondja mi a helyzet vele. Okosabbak nem lettünk Williams beszéde után, de azt megtudtuk, hogy hazalátogatott Detroit városába, ahol valami olyasmi történt, amitől nagyon megijedt. Életet megváltoztató szituációról beszélt, ami után az orvosai azt mondták neki, hogy maradjon a városban. Ennek egy hónapja nagyjából, szóval nélküle folyt a munka azóta, de kiemelte, nem a csapattól volt távol, csak a létesítményektől. Zoomon ugyanis mindennap eligazítást tartott, Vrabellel pedig mindennap beszélt telefonon is. Sőt, minden reggel 5-kor a vezetőedző már egy üzenettel jelezte, hogy gondol rá jobbulást kívánva.

 

 

Állítólag hamarosan a csapattal lesz.  Addig Zak Kuhr, a linebacker-edző viszi a DC-feladatokat.

A másik hiányzó a második körös futó, TreVeyon Henderson volt. Mindenki nagyon várta, hogy lássa szaladgálni, de nem volt jelen pénteken. Itt annyi infót kaptunk, hogy nincs semmi extra, normális a távolmaradás oka. Szombaton posztolt egy képet a csapat, ahol sisakban érkezik a pályára, de ennél többre nem futotta, hiszen a szombati edzés a sajtó elől el volt zárva.   
 

   
Távollétében Lan Larison volt az egyetlen futó az első napon, aki nem volt rest és élt a lehetőséggel. Elkapásokkal is jelezte sokoldalúságát és több elismerést is begyűjtött a nap folyamán. Ahogy jeleztük korábban ő nagy kedvenc lehet.

Az elkapók   

A másodéves John Jilesról már írtam, aki az egyik nyertese volt a campnek. Persze sok dolgot nem kell ebből levonni, de jól mozgott, bravúr elkapásai voltak, és elég sok villanással jelezte csapatba kerülési szándékait. Rajta kívül Chism és Webb voltak még akik jól dolgoztak, utóbbi egy mély labdánál mutatott be egy nagyszerű fogást.   

Chismről annyit, hogy a legdrágább UDFA lett nálunk, ami azért alakult így, mert 6 csapat harcolt érte a draftolatlan piacon. Leginkább Sean Payton akarta Denverbe édesgetni, de JMD hathatós közbenjárásával a Pats Front Office megnyerte a licitversenyt.    

Hiába csaptak nagy zajt a többiek, mindenki Kyle Williamsre volt kíváncsi. Giardi szerint nem 100%-os állapotban lehet a lába, de ez cseppet sem zavarta, hogy parádés lábmunkáját megvillantsa a jelenlévőknek. Többnyire a szélen X-ként tűnt fel, és minden mozdulatán látszott az, miért lett kiválasztva a top100-ban.   

Tight Endek   

CJ Dippre klasszikus Y, míg Gee Scott klasszikus F szerepkörben dolgozott az edzéseken. Mindegyikük kapott rendesen oktatást, észrevételt, útmutatást. Gyakorlatról-gyakorlatra lettek magabiztosabbak, mindkettőnek nyitott lehet a harmadik TE poszt, ha a csapat élne ezzel a lehetőséggel a rosteren. Dippre munkája annyira jól sikerült, hogy több szakíró a nap legjobbjai közé rakta a cikkében.

Újabb sötét ló az UDFA felhozatalban   

Már eddig is sok srácot mutattunk be és közülük többen is reális eséllyel versenyeznek egy roster helyért az 53 fős keretben. Egy eddig esélytelennek vélt fickó is felrakta magát a térképre. Sal Lupoli egy telített poszton a safetyknél jöhet szóba, mert rendkívül jól mozgott a gyakorlatok alatt. Nem, nem radírozta le Woodsont, senki ne így értse, mert a 4. körös újonc is kifejezetten jó napokat zárt. Csupán arról van szó, hogy aki eddig nem ismerte mire képes ez a fiú, az csettintett egyet hogy ejha, van benne kakaó. A konkrét megfogalmazás a "juice" volt, de felénk az kevésbé használatos. Több helyi srácot is meghívtak amúgy Lupolin kívül is, de egyelőre ők még nem tették le a névjegyüket.
 


Rajta kívül Jahvaree Ritzie kapott olyan kiemeléseket, miszerint nagyon biztatóan mozgott. Róla most többet nem írok, mert az UDFA Class bemutatóban már olvashattatok róla. 

Julian Ashby az új long snapper

Ilyenkor és a szezon során sem hiszem, hogy sok dolgot lehet vagy kellene róla írni, de az atletikussága kiemelkedő. Konkrétan az egyik legjobb 40 yardot tudja a csapatból, és ennek a gyorsaságnak köszönheti elsősorban, hogy a csapat a 7.körben draftolta. A Chismnél látott licitharc elkerülése volt a fő ok, ez most már egyértelmű. A vélhetően majd népszerű slot elkapó a maga 235 ezres garantált UDFA szerződésével, jobb deallel rendelkezik, mint a 7.körös játékosok. Sok ilyen licitet pedig UDFA körben nem engedhet meg magának egy csapat, hiszen akkor rosterre is kellene pakolni ezeket az embereket.   

Amúgy Ashby kapcsán is mindenki kiemelte, hogy erősebbnek és nagyobbnak tűnik a pályán, mint amilyen valójában. Ráadásul az már most látszik, hogy ütközni vele nem lesz egy leányálom.   

Az új rúgó is nyilatkozott. Borregales Floridából érkezett Bostonba. Egyelőre akklimatizálódik az esős időhöz, de azt mondta, mostantól ez az otthona, ezért semmi baja vele. Nagyon várja a szabadtéri lehetőséget, ahol majd ismerkedhet a helyi időjárási körülményekkel.

Amit ígértek Vrabelék, azt tehát tartják. Kemény, férfias, karakteres csapatot akarnak a pályán látni, és ehhez minden segítséget megadnak a srácoknak. Amiben pedig mi bizakodhatunk a stáb cseréje mellett, hogy érkezett nagyjából 25 új játékos, aki rosteren lesz majd szeptemberben. Ez azt jelenti, hogy a tavalyi csapat fele kicserélődik, jobb vagy nagyobb potenciállal bíró, vagy rendszerbe illő játékosokra. Ez lesz az az év, aminek a tavalyinak lennie kellett volna. 

A csapat megkapta az újjáépüléshez szükséges inputokat, innentől az edzőkön a sor.

Minicamp
Edzőtábor

Hozzászólás

kolok küldte be 2025. 05. 12., h - 20:16 időpontban

Jó cikk,köszönöm!

dquick küldte be 2025. 05. 13., k - 08:53 időpontban

Nem tudom ti hogy vagytok ezzel, de én örülök annak, hogy ha nem is egy BB szintű, de jóval keményebb hozzáállás van az edzők részéről (félre ne értsetek, de nekem továbbra is BB az etalon). Szerintem a liga is eltolódott egy túlságosan rózsaszín, píszí világba. Éppen elég nekünk egy-két primadonna elkapó, nem véletlenül csúszott le a 5. körre az ifjú Sanders... 

Sanders azért csúszott le az 5. körre, mert nem volt elég jó ahhoz, hogy gyökérként viselkedjen. Manziel vagy Mayfield hasonló karakterproblémákkal kérdés nélkül mentek ki az első körben, mert amit a pályán csináltak, az elég jó volt. Ha Sanders jó lenne, akoor a kutyát nem érdekelték volna a karakterproblémák meg az érettségével kapcsolatos kérdések, de egy mindenben átlagos, valószínűleg backup/spot starter kaliberű QB-nál ezek nem férnek bele, mert ebben a szerepkörben a túlzott médiafigyelem nem kívánatos (nem véletlen nincs csapata sem Kapernicknek, sem Newtonnak). Primadonna elkapók meg mindig is voltak, mindig is lesznek, ahogy mondjuk nagypofájú CB-k is, ez a poszt jellegéből adódóan elkerülhetetlen, ebbe nem látnám bele a liga píszívé válását.

Ha a 3 edzőt kellene az alapján sorba állítani, hogy kinek milyen a játékosokhoz való viszonya és a fegyelmezésnek az erőssége, akkor Vrabel van az első helyen. Ezt mondjuk eddig is tudtuk, nem kellett ehhez a Patshez szerződnie.

Nála a fegyelem alap, és az is, hogy keményem fogalmaz mindenkivel szemben. Kifejezetten egy "suttyó" stílusa van, de ezt mindenki elfogadja, mert teljesen hiteles és mindenki érti, hogy az érdekükben történik. Ráadásul nem állandóan, hanem csak ha indokolt. Nem véletlenül hasonlít BB féle edzősködéshez ez, mégis csak átélt belőle pár évet. 

Mayo ebben puhány volt. Szép szóval meg boci nézéssel próbálta megoldani a helyzeteket. Lehet van annak is létjogosultsága, de akkor azon elvek mögé baszott jó rendszer kell, vagy nagyon erős stáb, amiben ez belefér. Tavaly ebből egyik sem volt még csak közepes sem, így meg széthullik egy ilyen brigád.

BB-nél ez addig működött, amíg jöttek a sikerek. Azután már minden megkérdőjeleződik, jogosan. Hiszen a különutasok mindig addig validálhatóak, amíg az eredmény érkezik emiatt. Abban a pillanatban, ahogy baklövések lesznek a dolgokból, már teljesen szétesik ott is minden.

Ebből a szempontból Vrabel abszolút elit HC. Jobban is alkalmazkodik a személyes dolgok változásaihoz, mint Belichick tette. Nem lehet megállítani az időt egy öltöző falain belül, miközben azon kívül napról-napra változik a világ. Lehet ezen puffogni, meg régen minden jobb volt mantrát tolni, de mi egy olyan korban élünk, ahol nem az van, hogy 30-40 évig nem történik semmi. Vagy kijön a tárcsázós telefon és azzal mindenki elvan 20 évig, aztán jön a videó meg a dvd lejátszó újabb 10-15 évre. Most egyik hónapról a másikra jönnek trendek, amikre a fiatal NFL játékosok ugyanúgy felülnek és aszerint élnek, léteznek a mindennapokban. Változik a kommunikáció, a motiváció, az elfogadás.

Én nem látom, hogy ez most teljesen más lenne, mint amikor én voltam 15-20 éves. Akkor meg az én trendi dolgaimra néztek hülyén a szüleim és mondták, hogy hová fajul a világ, régen minden jobb volt. Miközben persze én nem értettem egyet a maradiságukkal. 

Változik a liga, és ez így van rendjén. Ha ez bárkit zavar, az azt jelenti, hogy már olyan régóta nézi, hogy észre sem vette, hogy boomer lett belőle ezen a téren.