Nagyító alatt: Előszezon 1. hét - Commanders

topin küldte be 2025. 08. 12., k - 23:20 időpontban
Cikkek
NE vs WSH3

Parádés teljesítmények a játékosoktól, minden igényt kielégítő bemutatkozás az új stábtól. Ahogy az első benyomásban már olvashattátok, a Patriots játékában minden szegmensben fellelhetők voltak az edzők védjegyei és a csapat önazonosan, az elvárásokhoz, valamint az ígéretekhez hűen teljesített.

Ez az elmúlt évek után nem csak a fény az alagút végén, nem csak hangzatos mondatok a sajtótájékoztatókon, hanem tény és kézzelfogható bizonyíték.

Mike Vrabel kultúraépítése olyan nyomokat hagyott már eddig is a csapat arculatán, ami minden playben visszaköszönt ezen az előszezonmeccsen is. Fegyelmezett, kőkemény, fókuszált, összeszedett és felprogramozott csapat, amiben mindenki tudja mi a dolga, és mindent meg is tesz, hogy teljesítse azt.

Egészen más képet festett ez a védelem, és a szintén beígért agresszióra sem lehet panaszunk. A defense nem csak Terrell Williams védőkoordinátor filozófiáját követve üt-vág és megy előre mint a mérgezett egér, hogy megsemmisítse az ellenfelet, de a támadók és speciális egység tagjai is olyan keménységgel fejezik be a játékokat, ami a régi szép időket idézte.                  

Íme pár példa, hogy miről is beszélek:   

A futók rendre képesek úgy befejezni a futásokat, hogy abban még yardok legyenek. Itt éppen Gibsontól látunk egy ilyen kivitelezést. 

Amúgy a keménység mellett azt is érdemes figyelni, hogy mennyire hatékonyan tudjuk megoldani a rövid yardos szituációt, mennyire képben van minden falember a feladatával. Lehetett volna ebben több, de végül nem ezt a playt választottam elemzésnek.                  

Itt pedig Will Campbell négy futójáték támogatása és a játékok végén való keménysége látható:                  
 

Minden play végén megnyomorgatta alaposan az ellenfelet.

A támadóknál amúgy rend és fegyelem uralkodott, de ami még ennél is fontosabb, valóban érkezett és települt egy rendszer. Egy rendszer, amiben nem csak Josh McDaniels bontakozik ki, de a csapatra is van szabva a játékhívásban. Ez a játékhívás pedig harmonizál a játékosok képességeivel, nem akar nagyobb kabátot rájuk adni, mint ami rájuk szabható, és látszik hogy fel is vannak készítve arra, hogy mik a szerepek.

Már a TC hírek alatt is átjött, hogy JMD abszolút látja a korlátokat, nem akar nagyot markolni, hanem a járt utat választja és az alapoktól épül ez a playbook. Tisztában van a fal korlátaival, így nem akar flikk-flakkot bemutatni, nem a gombhoz varrja a kabátot, hanem figyelembe veszi a lehetőségeket és kivétel nélkül mindenkit komfortba helyez.

Gyakorlatilag ezt vártuk volna tavaly is, amikor a rendszerekről, kultúráról, építkezésről írtunk. Persze, ha Mekk Elek kapja a feladatot, akkor sok jóra nem számíthat a megbízó.

Most viszont tényleg dedikált edzői csapatot látunk, ahol nem csak az említettek, de a pozíciós edzők is egytől-egyig hozzátesznek a játékosok fejlesztéséhez. Nem csak dumálnak erről, hanem megteszik amit kell. Nem kendőzik el a hibákat, nem mentegetnek senkit, azt kommunikálják, ami megtörténik és ez így nem csak transzparens és szerethető, de teljesen elfogadható folyamat is, annak minden nehézségével együtt.

Valószínűleg ennek tudható be, hogy a csapat történetének legtöbb pontot hozó előszezon meccsén vagyunk túl! Még soha nem szereztünk 48 pontot egyetlen preseason meccsen sem. Sőt, legutóbb 2021-ben sikerült 40 pontot elérni, a 17.héten amikor is egy bizonyos Mac Jones volt a QB és milyen véletlen, pont Josh McDaniels volt a támadókoordinátor.


Mondhatjuk, hogy ez egy nagyszerű visszatérés a részéről.

De nézzük a fentiek, hogy hatottak a Commanders elleni mérkőzésre, mik azok az elemek, amiket kiemelhetünk és támaszkodhatunk rájuk majd a szezon során?

Támadófal

A támadófal teljesítményére mindenki kíváncsi volt és azt hiszem különösebb panasz nem lehet rájuk. Azt kaptuk, amit az edzéseken is láttunk. Ez pedig azt jelenti, hogy nem random teljesítmény van a játékosoknál, hanem egy szisztematikusan elvégzett munka nyilvánul meg a pályán.

Erre az estére a toss játékok voltak betervezve. Egyből a meccs elején ellőttük kétszer is, nagy előrehaladást elérve velük. És mivel JMD csökönyös egy ember, nehezen vált ha valami működik, így a goal line szituknál is elővette háromszor is ezt a játékot.                
 

Balra kétszer is TD lett a vége, jobbra még van mit dolgozni rajta.               
 

Ha már nézzük ezeket a játékokat, akkor Westover szerepe megkerülhetetlen. McDaniels szereti a fullback szerepkört és mivel Lampe kiesett, így kell neki egy ember erre a feladatra. A harmadik TE hely pont alkalmas lehet erre, és mivel Westover egyetemen játszott a poszton, így kamatoztathatja a tudását.              

Eléggé nagyot ment, feküdt neki ez a szerepkör, kulcsblokkokat osztott ki.              
 

Az azóta IR-listára kerülő, a meccsen megsérülő Lan Larison TD futásánál is ugyanez a koncepció volt, ugyanazzal a hatékonysággal, mint amikor balra ment a játék. Hátulnézetből is láthatjuk a játékosok mennyire pontosan hajtják végre az előre pontosan eltervezett feladatot.             
 

Semmi extra nincs ebben, csak tavaly egész évben nem tudtunk egyetlen értelmes futást sem bemutatni, ahol ne nulla vagy mínusz yardon jött volna az első kontakt a futóknak. Most meg láthatóan nincs olyan opció, hogy no gain legyen a futás vége, mert az első kontaktok már bőven pluszban line of scrimmage után érkeznek.

Amikor jó a playcall és a faledzők is értik a dolgukat, akkor nem véletlen az, hogy Marcus Bryant felfele ívelő skálán van. A Doug Marrone-vezette faledzői stáb valóban jobbá teszik a srácokat. Ki gondolta volna a draftolásakor, hogy első heti kezdő lehet belőle. Mármint nem győzte le Morgan Mosest, nem így értem, de az egy hatalmas fejlődés, hogy ő olyan állapotban van, hogy ha pályára kerül, akkor jogosan lehet reménykedni abban, hogy nem mészárolják le a QB-t minden playben az oldaláról.

Már most megelőzte Demontrey Jacobsot, és persze ezzel nincs magasan a léc, de ez eddig egy remek visszajelzés a stáb munkájáról. Ne felejtsük, tavaly gyakorlatilag minden falemberünk tudása alatt teljesített.

Jared Wilson szintén egy ilyen sikersztori, ami sokkal hangzatosabban alakul, mint Bryant folyamata. Igaz, ezen az estén akadtak hiányosságok és hibák is Wilson játékában, de ez nem ugyanaz a szituáció, mint Layden Robinson esetében volt tavaly. Ott rengeteg rossz játékra jutott egy-két jó megmozdulás és akkor abba kellett belekapaszkodni, hogy na az ott valami pislákoló fény. 

Wilson esetében pár rossz megoldás jut a sok jóra, és bőven a kiküszöbölhető kategóriába tartoznak a rontott játékok. Most ezekből a hibákból mutatok párat.

Hibák

A Maye-féle labdavesztés ugyan elsősorban az irányító sara, és ezt Vrabel sem akarta eltusolni, de azért az ő hősködése, már csak az okozata volt a kiinduló problémának, amit a két újonc falember nevéhez köthetünk. Jól látható az alábbi levezetésben, hogy mindketten hibáznak. De nem kell a fejüket venni, hiszen ezek tanulható dolgok.

 

Wilson túl magasra megy, miközben Campbell tolat. A guardnak ki kellett volna vezetnie a védőt a bal oldal felé, ahol átvehette volna tőle Campbell, és a befelé mozgó pass rusher így könnyen átvehető számára. Persze ehhez az kellett volna, hogy Campbell meg ne kompenzáljon egy befelé történő vágásnak hit mozdulatra. Ha Wilson jól cselekszik, akkor is sack a vége, mert Campbell annyira belebonyolódott a saját emberébe, hogy gyakorlatilag egy kosaras elzárásba szorulva ő maga tartotta volna fel a csapattársát, ha az helyesen cselekszik.

A tanulság, hogy mindkettőnek, de legalább az egyiknek fel kell ismernie a playt, szinkronban kell mozogniuk, hogy ezek a váltások ne teljesen üres embert engedjenek Maye-re. És az amúgy run blockingban jól teljesítő Bradbury is talán figyelhetett volna a bal oldalra, mert amerre ő ment, ott megvoltunk darabra.

Érdekes, hogy a PFF Wilsonnak adja a sacket, a gradeken és a pressure rovatban is ez látszik, miközben minden más statisztikai oldal egyértelműen Campbell számlájára írja a zsákolást.

Ezen a nagy hibán kívül találtam a visszanézéskor, még egy esetet, amikor Wilson minimum egy jelentős előrehaladást, de akár egy újabb nagy touchdownt is elvett Hendersontól.

Ha ezekben javul, márpedig fog, akkor nagyon rendben leszünk vele. További 2-3 játékban voltak hibái, de azt hiszem ezzel is szemléltettem, hogy nem véletlen az, hogy az NFL-ben nem szokás két újonc falemberrel kezdeni az első héten egy oldalon. Erre legutóbb a Ravens esetében volt példa 2016-ban. Ennek a párosnak a fejlődése az fájdalmas növekedés lesz számunkra, mert messze vannak a tökéletestől, de kifejezetten nagyon ígéretes a helyzet. Méghozzá azért, mert a futásblokkolásban igencsak letették a névjegyüket.

Kifejezetten jól állt a játékosoknak a gap blocking scheme. EZ JMD védjegye, és az ebből induló játékoknál mindenki olyan feladatot kapott, amit meg tudott oldani. Természetesen azt vegyük figyelembe, hogy minőségi fölényben volt a kezdősorunk, hiszen a Washington a cserékkel volt a pályán. Viszont ezt maximálisan ki tudtuk használni.

Bradbury többször feltűnt egy szinttel feljebb, és megmutatta miben lehet ő a legnagyobb hasznára a csapatnak, pláne egy draw futásokra épülő playbook mellett.


Az alapok

A toss játékok voltak ugyan a nap slágerei, látszik, hogy ez egy koncepcionális elem lesz a fegyvertárban, amit megfelelő védekezés ellen használva gyilkos fegyverként tudunk bevetni, de ez csak egy felkészülési szituáció volt, érdekes lesz látni, mit tervez a második hétre.

Campbell kifejezetten lubickolt ezekben a játékokban, ahogy gyakorlatilag majd minden futójátékban ezen az estén. Hat ilyen playt kellett abszolválnia, ebből négyben gyakorlatilag megsemmisítette az ellenfelet. Hihetetlen volt látni az elmúlt évek OT teljesítményei után, hogy nem csak takarít, de büntet is a play végén.

Örömmel teljesíti Vrabelék azon kérését, hogy hagyjon mély nyomot az ellenfélben. Erre utaltam a cikk elején, hogy a támadók is piszok kemények a párharcokban.

Ez is az önazonosságot, a csapat védjegyét, a kultúrát mutatja. 

Itt például ahogy Henderson is befejezi a játékot, az magáért beszél. Nem kell hősködni a QB-nek, el kell venni amit ad a védelem, és ha jó játékosok kezében van a labda, akkor lehet belőle extra yard, pláne ha még megfelelően keményen áll is bele.

Ezek azok a jelek egy előszezon meccsen, amik igazán fontosak, mert ezt fogjuk látni egész évben. Tavaly felmosták velünk a padlót annyira hurkák voltunk, ködösítettünk, tereltünk mindent, nem vállaltunk fel semmi hibát, sem kockázatot. Most férfiasan odaállunk, nyomot hagyunk, tenni akarunk valamit, keretek között és határozottan.

Emiatt már eleve bizakodhatunk a szezont illetően, de ezt a magas padlót, amit ennek az edzői karnak a megjelenése hozott, tudtuk előre. Ebben semmi meglepetés nincs.

A kérdés majd az lesz, hogy az évek alatt, erről a magas padlóról mennyire tudunk elmozdulni a plafon felé, és azt milyen magasra tudjuk feltolni.

Josh McDaniels

Megkerülhetetlen az a következetesség, ahogy felépült a TC programja és hogy abból milyen tervvel jöttünk az első hétre. Komfortban van a fal, a QB és az elkapó személyzet is, a futójáték halad, nem állítja földbe a drive-okat az, hogy 0 yardos első és második kísérleteink vannak.

Egymásra épülő playcalling, tudatosan felépített koncepciók mutatják, hogy itt beleraktak minőségi munkát a pálya szélén is. És ez nem ezen a meccsen indult, ez is egy ok-okozat amit itt láttunk ma.

Nem véletlenül a rövid gyors passzok voltak a TC első napjainak feladatai, nem véletlenül nem kért sokat nagy előnyben sem a csapattól. Végig tudatosan és kontrolláltan jöttek a hívások, amikben mindenki meg tudta mutatni magát.

Az útvonalak precízen kidolgozottak, nyoma sincs az egymásnak szaladó játékosoknak. Ellenben szépen elosztva a pálya teljes területén, mindig megtalálható valaki. Ezekkel az alap infókkal csak azért untatlak titeket, mert persze erősebb a keret, de rengeteg függ ettől, hogy a játékosok illeszkedjenek a rendszerbe és az segítse őket.

McDaniels alapgondolata nem ugyanaz, mint a tavalyi stábnak volt. Ő sem akar kockáztatni, de haladni igen. Ez egy teljesen más szemlélet, amikor ésszel elveszi a csapat, amit a védelem ad, meg amikor eleve nem is akar elvenni semmit, csak ne legyen hiba.

Kyle Williamsnek nagy estéje lett volna, de Joshua Dobbs ezt elvette tőle. Egy sima TD mellett egy big play (esetleges TD) is benne maradt a QB pontatlan dobása miatt. De mivel Maye ezeket nagy valószínűséggel megdobja majd, így az újonc elkapó virgonckodhat a későbbiekben. Ha csak a box score statisztikát nézzük, akkor Williams nem alkotott semmit, de ha megnézzük a szeparációt és az útvonalakat, akkor minden rendben van vele.

Itt egy könnyű touchdowntól fosztotta meg Dobbs:            
 


Itt pedig a nap játékát annullálta az aluldobott labdával. Ebből nem csak big play, de akár TD is lehetett volna.


A bubble game

Az elkapók közül Polk váratlanul magas polcon volt, mert rá volt írva külön play is, pechjére belesérült. Ez amúgy egy teljesen esélytelen játék volt, mert abban az irányban két játékosunk volt négy védőre, így a blokkolás halálra volt ítélve.            

Ez a sérülés véget is vethet a Patriotsos karrierjének, mert az 53-as rostert tekintve elég rossz helyzetbe kerül, ha heteket kell kihagynia. Gyakorlatilag az IR az egyetlen esélye ez esetben és akkor jövőre újra próbálkozhat.                    

Vele ellentétben a másik két buborékban lévő srác remekelt. Baker, mint gunner kulcs szereléseket mutatott be. Ritka, hogy egy elkapó gunnerként van használva, de ha így a speciális egységben kezdő szerepet kap, akkor jelentősen megnöveli az esélyeit a keretbejutásra. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy ő olyan X elkapó, amilyen nincs a rosteren más, akkor érhető miért áll most jelenleg a hatodik helyen.


Efton Chism a legtöbb célbavétel, legtöbb elkapás és legtöbb yard kategóriában is az élen végzett, de ez egyelőre még nem elég az üdvösséghez. Egyrészt a cserék cseréi ellen játszott, másrészt jelenleg only slot szerepet tudunk neki adni, mert a kickoff returnöknél Henderson és Gibson is előtte van, a punt returner pedig Marcus Jones.                     
Mivel Pop Douglas a kezdő slot és 12 personnelben Chism nem opció egyáltalán, így nehéz pályára rakni még szituációs játékok esetében is.                    

Ha mégis kellene mellette érvelni, akkor Amendola szitu juthat eszünkbe, amikor a kritikus 3. vagy 4. downoknál rendre a pályán volt és a fürgesége segített abszolválni ezeket. De jelenleg ez elég nagy luxus lenne a mi helyzetünkben. Mindenesetre Chism pont úgy nézett ki, mint a hajdani nagy elődök a slot receiver poszton.         

Ezer éve nem tudtunk sikeresen megoldani egy WR screent, szóval nem csak Chism rajongók örülhettek a játék végén.

A meccs utáni edzsénapon már kapott snapeket az elsőkkel, igaz Baker is. Szóval továbbra sem előzött, de Polk kiesésével, Bourne maródiságával nyílik az ajtó.                 

A védelem

Egyszerűen elképesztő az az energia, ami ezt a csapatot jellemzi az elmúlt évekhez képest. Persze értéstek ezt jól, hiszen nem a preseason első hetében kell a csúcson pörögni, de nálunk a tavalyi évben nyomokban volt csak fellelhető a lelkesedés, a veszély a labdára, az úgy megütlek hogy ott maradsz feeling. Ha emlékeztek folyamatosan sírtunk, hogy a defense hátrál, mindig tolat, a nagy playt akarja megakadályozni, szabad területeket adunk értelmetlenül.

És akkor most mutatok pár játékot, bár az összeset hozhatnám, mert minden egyes hívás után kirobbannak a játékosok és mindig a labda körül vannak. Nem ígéret volt, hogy mi előrefele fogunk menni, hogy a agresszíven odasózunk és a labdát akarjuk megszerezni, hanem már most az első pár playben visszaköszönt ez.       


A védőfal is jól dolgozott, nem lehetett rájuk panasz.

Minden játékos fel van készítve, tudja mi a dolga, és meg is teszi azt ami tőle telik. Nem hibátlanok, nem szupersztárok, de teszik a dolgukat, ami nem ró rájuk teljesíthetetlen feladatot.                    

Craig Woodson nagy nyertese volt ennek a hétnek, és ezen a meccsen feltette a koronát a teljesítményére. Bár a tacklingeket nem mindig tudta befejezni, de odaért mindig ahova kellett. Ráadásul a spec teamben is parádés teljesítményt nyújtott, ami egy hatalmas plusz mindig az edzők szemében.         
 


Vele ellentétben Kyle Dugger kevésbé hozott jó időszakot, és a meccs utáni edzéseken már jóval több snapet kapott a második, sőt még a harmadik sorral is. Azért amikor egy 10 milliókat kereső játékos Mr.Irrelevant Kobee Minor és az UDFA Miles Battle mellett szerepel a tréningen, az az álmoskönyvek szerint nem jelent jót.                    

Anfernee Jennings sorsa is kérdéses, és nagyon sokat játszott. Ez az előrefelé agresszíven mozgó védelem nem lesz feltétlenül az ő kenyere sajnos. Gyakorlatilag ő az egyik olyan játékos, akit nem tudnak a pályán segíteni az edzők, mert a skilljei nem illeszkednek abba a rendszerbe, amit mi futtatunk, ezért tartós jó szereplést nem is lehet remélni tőle. De a remény hal meg utoljára..

Ebbe a reménybe kapaszkodik Marte Mapu is, aki végre olyan szerepkörben van használva, ami illik is a repertoárjához. Egészen bosszantó mennyire félrement az elmúlt években a fejlesztés, mert látszik, ha jó kezekben lett volna, akkor nagyon hatékony játékosunk lehetne már.


Mint látható, a védők és a támadók is szemléletváltás mellett léptek pályára, de ugyanez elmondható a speciális egységről is, ahol Hendersontól hangos ugyan minden, de Gibsonnak is volt nagyszerű visszahordása, ami a teljes egységet dícséri.       

Az alábbi játékosok voltak fent a remélhetőleg egész szezonnak megfelelő alaphangot adó első playnél:       
 


Elijah Ponder kulcsblokkja nélkül nem sikerült volna a nagy játék. Neki is nagy lépés lehet a speciális egységben nyújtott jó játék az 53 felé, de sajnos ő is megsérült, így kérdéses a 2. heti játéka.       
 

Az új long snapper kiválasztásánál a keménysége és gyorsasága is ezerepet játszott. Írtam róla, hogy figyeljünk rá, hozza-e az elvárásokat. Az alábbi tackle láttán azt mondhatjuk, hozta.

Összegzés

Összeszedett, felkészített, eltökélt és motivált csapatot láttunk. A mi helyzetünkben ezt értékelni kell. A koncepciók és rendszerek láthatóak, az elvégzett munka is visszaköszönt, de az eredményből és abból a fölényből, ami a vendégek cseresora miatt kialakult, ne kezdjünk hamis álmokat dédelgetni.     

Egyelőre az alapok funkcionálnak, a közepes és mély passzjátékokról semmit nem tudunk. A jelek szerint a futásra tudunk alapozni, az pedig legrosszabb esetben be fogja tudni indítani a passzjátékot is. A támadófalban az újoncok miatt biztosan lesznek álmatlan éjszakáink a szezon során, de alapvetően ennek az évnek ez a feladata és örülhetünk, hogy nem konzervatívan állnak a rookie játékosokhoz.     

Nem óvják őket a széltől is, hanem igenis használják őket, mert ez a fejlődésnek egy generátora lehet. Emlékezzünk a tavalyi meg a tavalyelőtti QB szituációra. Itt a döntések időben megszületnek és a folyamatok ehhez igazodnak.     

A védelem mentalitása sokaknak kedvére lesz. Jó volt látni a labda körüli zsongást és hogy nem hátrafelé mozog az egség tele gatyával.     

A special team meg rárúgta az ajtót a csapatra. Ha addig szundikált volna bárki, akkor alaposan ébresztőt fújtak nekik. Egy ilyen egység szilárd alap lehet és a holtpontokon is képes átbillenteni a csapatot, amikor éppen máshol nem jól mennek a dolgok.     

Ha ez a folyamat így marad, akkor nagy reményekkel várjuk majd a szezonban a vasárnapokat.

Előszezon
Preseason
Patriots
Elemzés

Hozzászólás

dravait küldte be 2025. 08. 13., sze - 17:47 időpontban

Nagyon hasznos áttekintés és elemzés, köszönjük! 

zozo692 küldte be 2025. 08. 14., cs - 08:26 időpontban

Jó lesz ez vagy jobb lesz ez?

A tavalyi förtelmes szezon után az előre lépés az adott, de hogy ez mire lesz elég, az jó kérdés.

Bold prediction: TOP10 védelem és egy nagyon (akár playről playre) hullámzó támadósor. Maye-re is ez lesz jellemző.

A jelenlegi formában, nagyobb sérüléshullám nélkül.

Nem lessz irgalmatlanul erős schedule, ez talán segíthet, de senki ne várja egy hatalmas feltámadás lehetőségét, az túlzott optimizmus. Nyilvánvalóan abból a mélységből nem elvárható ilyen hamar visszakapaszkodni.

Pedig Vrabel szavai alapján kit érdekel mi volt tavaly, én bízok egy tavalyihoz képest irreális javulásban is mert a csapat nevén kívül kb minden kicserélődött. Maye maradt kb, aki tavaly a kivétel volt.

 

Van identitás végre újra.