Reakció: Josh McDaniels OC kinevezés

A szakmai stáb átalakításában újabb biztonsági és papírforma lépést választott a New England Patriots vezetősége azzal, hogy kinevezte Josh McDanielst a támadók élére. A korábbi sikeres OC visszatérése nagyon hasonlít a Mike Vrabel kapcsán már felhozott döntési szempontokra.

Stabilitás, bizonyított alapok és rendszerek, a védjegyeket tekintve a szűk elitbe tartozó skillek. Ezek elég vonzó vezényszavak, amik mentén végre olyan szintre kerülhet az offense, amit már hosszú évek óta várunk.

Ebben a cikkben első nekifutásra azt próbáljuk értékelni, hogy mi vezetett a döntéshez, milyen előnyei és hátrányai lehetnek Josh McDaniels harmadszori kinevezésének?

A háttér

Ismerjük a storyt, tavaly nem volt vonzó az állásajánlatunk és nagyon sokáig húzódott az OC kinevezésünk. Ezt most alaposan megfordítottuk, mert elsők között neveztünk ki új főedzőt és koordinátort is. A legtöbb csapat még a HC interjúk második körénél tart, de mi már ezt a lépést is kipipáltuk és a stábot elkezdtük építeni.

Az alapos keresés és az információk felszedése egyáltalán nem játszik szerepet, megint kicsit a saját fejünkbe ragadtunk és a dicső múltunkhoz próbálunk visszanyúlni megoldásként. Kicsit olyan érzése van az embernek, hogy a Belichick éra  jöjjön vissza, csak éppen Bill Belichick nélkül. Mintha nem lennének saját válaszok és a kitaposott út biztonsága minden döntést felülírna. Persze a legutóbbi saját ösvény totális zsákutca lett, emiatt aztán érthető, hogy aki megégette magát az a fél a tűztől és nem akar kotnyeleskedni.

Persze a másik oldalról is meg lehet közelíteni a szituációt és lehet érvelni amellett, hogy a bukás a sikerhez vezető út része. A hiba egy olyan eleme az útnak, ami elkerülhetetlen, és tanulni kell belőle. És ha a döntési szempont jó, akkor előbb-utóbb oda is ér egy csapat a saját mérföldköveihez. Persze, ha a döntési szempont botrányos, mint a Mayo kinevezésnél volt, és nincs szakmai nézőpont mellé, akkor érthető az, hogy a döntéshozók a régi útra lépnek, hiszen nincs más a tarsolyban.

Kicsit nagyobb kockázatvállalás, nagyobb sikerekhez vezet. De hangsúlyozom, ehhez észszerű, logikus és szakmailag alátámasztott érvek kellenek. Nem elég az emberi oldalt vizsgálni hozzá, hiszen szakmai kinevezés történik nem egy béke Nobel-díjról döntenek.

Ezek alapján nem történt meglepetés, és abszolút illeszkedik is a döntés a főedzői kinevezés mellé. A meghallgatott jelöltek listája nagyjából ugyanabból a kottából lett lezongorázva. Gyorsan letudni a két kisebbségi jelöltet, akik közül bármelyik jöhet alacsonyabb pozícióba, bedobni mellé egy fiatalembert, akiben nagy potenciál lehet, és természetesen jöjjön a favorit régi bútordarab, aki ezer szállal kötődik a csapathoz.

A listából az látszik, hogy az analitikus vonalnak, a trendek ismerőinek, a jövő fürkészőinek tekintete, már nem feltétlenül a múltra terelődik. Ezért a Ben Johnson és a Grant Udinski meghallgatások kifejezetten előremutató lépések. A Bears újdonsült főedzőjével való beszélgetés két okból is hasznos lehetett. Egyrészt kaptak némi betekintést a megoldásaiba, amivel gyarapodhat az eszköztárunk. Másrészt épülhetett egy olyan kapcsolat, ami egy későbbi együttműködés alapja lehet. Ne felejtsük el, hogy egy felelős vezető nem csak a jelennek dolgozik elsősorban, pláne ha egy tulajdonosról van szó, aki 10-15 év múlva is döntési helyzetben lesz. 

A Vikings titkos szupertehetsége lehet idővel majd az új Ben Johnson, így az első udvarlás során megtett bókok később nagyon jól hozhatnak majd a konyhára.

Láttuk mi történt Sam Darnolddal, láttuk hogy teljesít a Vikings támadósora, és tudjuk hogy mennyire ragaszkodik hozzá Kevin O'Connell, akivel éppen tegnap hosszabbítottak szerződést Minnesotában. Mivel véletlenek ritkán adódnak QB fejlesztés és az offense sémák összerakása terén, így ne lepődjünk meg ha az évtized végére jobban megismerjük majd a még csak 28 éves Udinski nevét.

Természetesen óriás rizikó lett volna rábízni a támadósort és Drake Maye fejlesztését, sokkal nagyobb, mint Johnsonra a teljes csapatot. És talán ez akkor működhetett volna biztonsággal, ha kap egy veterán társat a feladatokhoz. Mondjuk erre egy Alex Van Pelt, Pep Hamilton, Byron Leftwich féle veterán is lehetett volna megoldás, aki a háttérben segíti, szól ha valami nagyon félremenne.

Nagyobb szórással járt volna az a kinevezés, és ahogy Vrabel esetében, úgy most is a kisebb varianciát választotta a Robert Kraft vezette stáb. A biztos alapot választották és nem akartak kockáztatni.

A kinevezés előnyei

Azt hiszem nem kell sorolni JMD erényeit, hiszen bőven letett az asztalra nálunk annyit, hogy mindenki nyugodtabb legyen az érkezésével. Pont az ő távozása után indult meg a lejtőn a támadósor és vett katasztrofális irányt az egység. Így tehát az utolsó sikeres OC visszatérése a jó támadójáték ígéretével kecsegtet.

Ne felejtsük, hogy Mac Jones újonc évéről beszélünk, ahol az offense kiemelkedően jó számokat produkált.

Már persze úgy értem a kiemelkedőt, hogy tudjuk mi lett Jones sorsa, és hova jutott később a támadósor. De McDaniels vezetésével 2021-ben a 6.legtöbb pontot szereztük, ami egy álom kategória annak fényében, hogy azóta 30 fölé se nagyon sikerült jutnia a csapatnak.

A hanyatlás döbbenetes, a stabilitásra és a rendszerszinten való kiigazításra pedig elég jó esélyt kapunk általa.

A Patriots offense 2021-es statisztikái:

Azért ezek elég jól néznek ki, és most látatlanba aláírja mindenki ezeket a számokat a 25-ös évre. Pedig simán benne van, hogy ezek az adatok nagyon közel lesznek az év végi mutatóinkhoz, hiszen JMD erényei pont azok, amivel ez a támadósor kibontakozhat. 

A játékosokat próbálja jó helyzetbe hozni, a játékhívással segít nekik ebben, képes az adjustmentre mérkőzésen belül, a rendszerét képes az ellenfél gyengeségeire irányítani, megfelelően támogatja a mindenkori irányítóját. Matt Cassel, Brian Hoyer, Jacoby Brissett, Jimmy Garoppolo, Cam Newton és Mac Jones is jól nézett ki a kezei alatt, nem csak Tom Bradyvel futott sikeresen a rendszer.

A QB központúság ad egy stabil vázat, és a játékosok rendszerben eltöltött korai szakaszában nem kér tőlük túl sokat. Folyamatosan építi fel őket.

Nagy kérdés volt a 24-es szezonban, hogy miért volt ennyire gyenge a pass protection és a futójáték. Ennek természetesen egyik oka a játékosok minősége volt, de azért az sem mindegy, ki hívja a protectiont és ki osztja el az embereket.

Eddig ez a center feladata volt nálunk elsősorban, de JMD visszatérésével minden bizonnyal a nála megszokott felállás lép életbe. Ez pedig azt jelenti, hogy a QB kezébe kerülnek presnap a dolgok, ő fogja vezényelni ezt a kiosztást is. Emiatt nem kell aggódnunk, hiszen Maye kifejezetten ígéretesen indult, ezzel pedig csak további komfortot tud szerezni magának.

Az irányítóhelyzet adott hozzá, most már csak egy jó faledzőre lenne szükségünk, hogy McDaniels kedvére tervezhessen egy stabil OLine mögött.

Az Erhardt-Perkins rendszer rugalmassága további előnyt kovácsolhat Maye számára, hiszen kellő lehetőségeket biztosít a pálya bármely pontjának támadására. Josh McDaniels pedig nem egy szégyenlős fajta, képes akárhányszor támadni ugyanazt a területet/embert, ameddig el nem mozdítja a védelmet abból a felállásból. Az elmozdulás után pedig pontosan tudja, hol keletkezik újabb repedés a védelemben.

Annak idején a középső draw futásoknál fogták a szurkolók a fejüket, és értetlenkedtek sokat, de ez JMD egyik alapeszköze a defense kimozdítása kapcsán. Nem feltétlenül azon futójátékban kell nagy yardmennyiséget hozni, és a kevés vagy nulla yardos futások is megalapozzák a következő játékok vagy drive-ok sikerét. A védelem kénytelen ehhez igazodni, és ebből indul a passzjátékunk. Szóval aki ezt nem szerette, az vegyen egy nagy levegőt és nyugtázza, hogy ez szerves része lesz a következő évek Patriots offense hívásainak.

Azért írom az éveket, mert az is a döntés egyik előnye, hogy Josh már 3 döntéshozót is cserben hagyott amikor főedzői kinevezést kapott. A Broncos és a Raiders mellett a Colts szurkolók se szeretettel gondolnak rá. Kicsi az esélye tehát, hogy egy-két sikeres év után elviszik valahova főedzőnek. Nem mondom azt, hogy semmi esély erre, mert mindig lesz kétségbeesett tulaj, mindig lesz olyan, aki majd jobban akarja tudni, mint az elődei, és ha ez a McDaniels-Maye kapcsolat tényleg úgy alakul, ahogy az OC múltja alapján kinéz, akkor azért a sikerek hatására bizsereghet majd pár döntéshozó ujjacskája, ha McDaniels számát szeretné tárcsázni.

De összességében megvan az a stabilitás ezen a téren is, hogy vélhetően nem kell nagyon hamar ismét új koordinátor után nézni. A távozása óta minden évben cseréltünk OC-t, szóval nem árt végre kis nyugalom és folytonosság a poszton és a rendszert tekintve. 

McDaniels, Patricia, O'Brien, Van Pelt, McDaniels a sormintánk.

Vélhetően saját kezet kap, és ugyanazokat az előjogokat, mint amiket Belichick idején birtokolt. Ha ez így lesz, akkor jó eséllyel következetesen épül fel nem csak a playcalling és a játékterv, de a roster is illeszkedni fog ezekhez. Botrányosan rosszul nézett ki, hogy a tavalyi stáb mennyire nem tudott semmit kezdeni a kiválasztott újoncokkal. JMD ismérve az, hogy a fejlesztés fontos, de lépésről-lépésre halad. És halad, ez a kulcs ebben a kérdésben!

Amit kaptunk vele az egy stabil rendszer, egyenletes játékosfejlesztés, megbízható alapok magas padlóval. Pontosan ugyanaz, mint Vrabel esetében. Ha nagyon lelkesedni szeretnénk a kinevezése kapcsán, akkor ezekbe tudunk kapaszkodni, mert a tulajdonosi szinten ez volt a döntő tényező. Mindenképpen elmozdulni felfelé, haladni a fény felé, győzelmeket szerezni, a szurkolókat a csapat mellé állítani.

Nem egy 5-10 éves terv, de igazából a biztosat választották és a rövidtávú stabilitás mindennél fontosabb lett Robert Kraftnak.

Ha valaki szomorkodna az érkezése kapcsán, akkor jusson eszébe, hogy tavaly ilyenkor a Mayo-AVP-Brissett tengelyben hitt a csapat és a stáb, most pedig a Vrabel-JMD-Maye trió van helyettük! Ez minden téren minőségi előrelépés. Aki a szakmai vonalon nem tudja elhelyezni a tudáskülönbséget, az nyugodtan induljon ki a QB differenciából, mert minimum akkora különbség van az idei stábtagok javára is.

Az előnyök zárásaként berakok ide egy újonc QB teljesítmények ábrát:

Ezen jól látszik mire vitte Mac Jones az ő segítségével. EPA/play és PFF Offensive Grade alapján is magasan rangsorolt a nagyszerű OC támogatásával. 

Ráadásul olyan szóbeszéd járja, hogy McDaniels az elmúlt évben egyetemi csapatoknál okosította tovább a meglévő tudását. Hogy ez mennyire igaz, azt nem tudom, mert hivatalos infó ezekről nincs, de ha elment és brainstormingolt, az hátrányára biztosan nem vált. A rendszerének frissítése nagyon fontos lenne.

A kinevezés hátrányai

Ha már az előnyöket ott fejeztem be, hogy honnan-hova jutottunk, akkor itt kezdem azzal, hogy a Patriots volt messze a legvonzóbb csapat az idei edzőkeringőben. Nálunk volt a legtöbb elkölthető pénz, nálunk volt az egyik legígéretesebb QB, nálunk volt ezek mellé még magas draft capital is. Így gyakorlatilag a legjobb partiként mentünk el a buliba, ahol hagyhattuk hogy mindenki körüludvaroljon minket, mindenkit mustráljunk kedvünkre, hogy aztán kellő megfontolás után jó eséllyel egy életre, de mindenképpen jó hosszú szakaszra párt válasszunk magunknak.

The Top-5 teams in offseason assets 💰

Full rankings: https://t.co/QqTpSuHGYN pic.twitter.com/nms0ygraEq

— PFF (@PFF) January 21, 2025

Ehhez képest kb be sem léptünk az ajtón és már tudtuk kit választunk, és ugyanezt megtettük az OC kinevezés kapcsán is. Nem mondom, hogy nagyszerűen sáfárkodtunk a lehetőségeinkkel, vagy olyan nagyon hatalmas veszélybe lettek volna ezek a jelöltek, hogy rohanni kellett volna értük. Semmi nem utalt arra, hogy ők máshova is elmennének, vagy idő előtt elígérkeznének. A kétségbeesés és a félelem, az ismert és megbízható kezek közé hajtott minket.

JMD rendszere az Erhardt-Perkinsben csúcsosodik ki, míg a csapat a távozása óta elég görcsösen próbált átállni egy inkább Outside Zone Scheme-re épülő rendszerre. Gyakorlatilag 3 év alatt sem jutottunk el oda, és Alex Van Pelt féle West-Coast offense volt a legközelebb ahhoz, hogy ez működhessen. Csak itt meg valamiért az ebben otthonos és eredményes Gibson a szezon 4/5 részében mellőzve volt. Ebbe a rendszerbe igyekeztünk draftolni is, így egy újabb fordulat az irányokban megint adhat egy rebuild érzést. 

Öröm az ürömben, hogy amúgy is lehet kellett volna egy újabb építési fázis, mert a tavalyi látvány alapján nem 1-2 emberre voltunk a gördülékeny támadójátéktól. Mondjuk ezt JMD tudja maszkolni, és egyből jobb benyomást fog tenni ránk sok játékos, amitől az előző stáb még hülyébbnek fog tűnni majd.

Drake Maye esetében a lábmunka volt az egyik legnagyobb talány, és ezt AVP és McCartney nagyszerűen fejlesztette a fordított alapállással. Johnson ugyanebben hisz, így ez a vonal adott volna egy folytonosságot ebben, de nélküle azért merülnek majd fel kérdések. Maye szinte biztosan jó lesz EP rendszerben is, megtarthatjuk neki AVP, McCartney párosból az egyiket, vagy mindkettőt, és akkor ez a része is kipipálható a továbbiakra. McDaniels már Newtonnal is mutatott érdeklődést az RPO elemek kapcsán, míg AVP kevésbé hisz a QB-re szabott futásokban. Ez is lehet egy extra fegyverünk, főleg mert a desingned futások nélkül is a legtöbb futott yardja és legjobb átlaga volt az újoncunknak. 

Ami viszont a QB esetében nem lesz probléma, az az elkapóknál hatványozottan jelentkezhet. Polk és Baker egy olyan második évre készül, ahol elég halovány alapokat kaptak az első évükben. Márpedig JMD rendszere elég sokat kér az elkapóktól, mert az ő szemszögükből nézve ez egy bonyolult rendszer, hiszen QB központú minden eleme. Csak remélni tudjuk, hogy itt leegyszerűsödik a folyamat a játékosaink számára, különben mindkét ígéretes srácról lemondhatunk. 

Az előnyöknél hivatkoztunk a 21-es offense erényeire és eredményeire. Ezek jól néznek ugyan ki, de van egy apró bibi velük, méghozzá az, hogy 3 évvel ezelőtti sikerekről árulkodnak. Az azóta eltelt időben Josh McDaniels nem hódította meg a ligát a támadásával, nem dominálta az ellenfeleket, nem diktálja a trendeket. És nem akarom azt állítani, hogy eljárt felette az idő, vagy hogy nem képes felvenni a versenyt, csak annyit mondok, látjuk hogy merre tart a liga és mivel lehet uralni a mezőnyt.

Jól látható, hogy Ben Johnson, Kyle Shanahan, vagy akár a Vikings stábja milyen rendszert tudott az irányítója köré tenni. A vízszintes tengely azt mutatja meg, hogy a játékhívásból fakadóan mi volt a várható érték, a függőleges pedig azt, hogy ebből a QB mit váltott valóra. A vonal felettiek még hozzátettek a playcallinghoz, a vonal alattiak elvettek belőle. 

Akik a vízszintes vonalon leginkább jobbra találhatóak, na ők diktálják a tempót. 

Purdy, Darnold és Goff sem váltott minden EPA értéket yardokra amit kaptak a játékhívásból faladóan. Az általunk favorizált fiatal Liam Coen is jól teljesített Mayfielddel. Ellenben Drake Maye nem kapott nagy támogatást, de ezt láttuk a saját szemünkkel is, ehhez képest sikerült felülteljesítenie, és egy kompetens stábbal simán lehetett volna egy Daniels szint belőle már ebben az évben is. 

Emiatt kicsit tamáskodom McDaniels kapcsán, de nem az előrelépés a kérdéses, mert az borítékolható, hanem a tartós siker és az élmezőnybe kerülés, a dominancia elérése az, ami ugyanúgy, mint Vrabel esetében, jelenleg még ködbe burkolózik.

A támadóstáb kiépítése kapcsán a belterjesség megint felmerülhet. JMD egy régi bútordarab a ligában, van ugyan széles kapcsolati tőkéje, de alapvetően konzervatív ebben a kérdésben. Többnyire ugyanazok az arcok jönnek szóba nála, ami kicsit behatárolja a trendi dolgok megteremtését. De majd kiderül merre indulunk el ebben a kérdésben. 

Mindenesetre ne lepődjünk meg, ha Mick Lombardi, Chad O'Shea, Herry Schlupinksi neve felmerül majd a segítői között. Ahogy Carmen Bricillo is lehet befutó a támadófalunk élére. Ők mind korábbi Patriots alkalmazottak, de az OC állásra szintén interjúvolt Thomas Brown, vagy egykori közönségkedvenc Wes Welker is szóba jöhet RB illetve WR coachként az épülő garnitúrában. 

Az előnyöknél írtam a szabad kezet, ezért a hátrányoknál a nehéz természetet kell megemlíteni. Sem Vrabel, se McDaniels nem könnyű eset. Egocentrikusak, a szobában nekik kell igazuknak legyen. Ameddig nem súrlódnak, addig minden rendben lesz. A kérdés akkor aktuális, amikor szembekerülnek az álláspontjaik. Eddig ez minden állomáshelyén mindegyiknek komoly személyzeti konfliktusokat okozott. 

Összegzés

Nem történt meglepetés. A következő években playoffba kell jutnunk és játékban előrelépni. Egyelőre eddig terjed a látásmód, ezek a végrehajtandó feladatok. Erre a legjobb embereket béreltük fel, ebben nincs semmi kivetnivaló. A kérdés az, hogy amikor ez bekövetkezik és az sikerként van elkönyvelve, akkor hogyan lépünk ebből tovább? Hiszen ezek az edzők elérik a célokat, így kirúgni vagy leváltani őket eredménytelenség címén nem lehet. 

Ez a playoff padló szinte garantált ezzel a stábbal és Maye vezetésével, de az a fokozat, hogy tartósan és nem csak egy-egy minden szempontból ideális évben a liga tetejére kerüljünk, az nem látható célként. És minél tovább jutnak be évről-évre a playoffba, annál tovább húzódik egy újabb dinasztia felépítése. Pedig jól látjuk, hogy mennyire nehéz olyan irányítót találni, aki képes ezt megfejelni és egy elit rendszert domináns uralkodóvá tenni.

A konzervatív vonal érthető, szomorkodni nincs okunk, de azokat is megértem, akik merészebb álmokat dédelgettek volna. Mindenesetre az építkezés elkezdődött és haladunk a magunk stabil elképzelései mentén. 

Ha egy masszív védőkoordinátor is érkezik, akkor biztosan kellemetlen ellenfelek leszünk a 25-ös évben mindenkinek.

Terrell Williamsről sokat pusmognak, aki egy elég agresszív felfogású védelmet építhet fel (azóta már ki is nevezték Williamset - a szerk.). Ezt sok szurkoló hiányolta tavaly. Jeremy Springer már maradt a speciális egység élén, Frank Piraino az erőnléti vonalat jött rendezni, Josh Streicher az új Ernie Adams. Ők mindketten Vrabel emberei régóta. Míg Joe McDonald a RedSoxtól tette át székhelyét, hogy az analitikai vonalon adja hozzá a tudását Wolf scouting rendszeréhez. Ez a kinevezés mindenképpen hozhat új szemléletet és mivel nincs megfertőzve évtizedes hagyományokkal, így az értékelései is új színt jelenthetnek majd.

Azt hiszem elégedetlenek semmiképpen nem lehetünk és egy tavalyinál sokkal jobb stábot sikerült verbuválni az eddigiek alapján.