Következik a szabadügynökpiac!

Hamarosan elindul a "nagyüzem", a csapatok elkezdhetnek tárgyalni más csapatok szabadügynök-játékosaival, emiatt pedig már két nappal a hivatalos szezonkezdet előtt sorra fognak dőlni a dominók. A következő cikkben olvashatjátok az én gondolataimat a már eddig megtörtént és az általam várt/jósolt igazolásokról. Jó szórakozást!

A fizetési sapka idénre ugyebár 182,5 millió dollár, az általam igencsak nagyra tartott capguru, Miguel Benzan (@patscap) szerint jelenleg 58.974.740 dollárral van a fizetési sapka alatt, ám ebben már szerepel Cam Newton szerződése, valamint egy ERFA-tender Jakob Johnsonnak és egy RFA-tender J.C. Jacksonnak. Ellenben Justin Bethel szerződése - ami ugye 3 év és 6 millió dollár - még nem. Bethel idei caphitjét 1.933.333 dollárral számolom. Jacksonnak én egyelőre nem adnék nagyobb szerződést - számomra még nem bizonyított igazi #1 CB-ként, Johnson-t pedig plusz egy évre olcsón meg tudja tartani a csapat.

1. Pre FA-tranzakciók

Kezdjük a sort Trent Brownnal, ő volt idén ugyanis az első fecske. Bár a trade hivatalosan csak a szerdai idénykezdet után válik hivatalossá, azt már tudjuk, hogy egy jövő évi ötödik körös pickbe került a tackle, mellé érkezik még egy szintén '22-es hetedik körös draftpick. Brown emellett egy új szerződést is köt/kötött a csapattal, ez alapján 11 millió dollárt kereshet idén. A cap hit természetesen ennél alacsonyabbra várható - pontos info még itt sem tudható - ám mivel tavaly kevesett játszott, ezért valószínű, hogy az ösztönzők nagy része NLTBE-nek fog számítani, és nem fogja terhelni a sapkát. Én azt gondolom, hogy Brown cap hitje valahol 7-8 millió dollár környékén lesz - ez kb az az összeg, amit Cannon kivágásával meg tudna spórolni a csapat. Az tudható volt, hogy Thuney valószínűsíthető távozása után egy RT-re vagy LG-ra mindenképpen szüksége van a csapatnak, ezt Brown megszerzésével orvosolta is az FO. Ez a trade szerintem végleg megpecsételheti Cannon esélyeit, ráadásul olyan hangokat hallani, hogy ő is a távozásra készül. Összességében a Brown-trade nekem nagyon tetszik, tipikusan a low risk-high reward eset, viszonylag olcsón szerzett a csapat egy, a rendszert ismerő és abban jól teljesítő játékost, egyedül a tavalyi éve ami óvatosságra inthet. Az ilyen jellegű, ún. pick swap cserék pedig nagyon bejöttek eddig is Belichicknek (helló KVN és JMC)...
Értékelés: A-

Jöjjön a második igazolás: Cam Newton. Lehet mondani, hogy sokak rémálma valóra vált, hiszen Newton egy egyéves, 14 milliós szerződést írt alá, sokan csak kapkodták a fejüket. Én azok közé tartozom, akik se nem utálják, se nem szeretik Newtont, de ebben a pillanatban azt mondtam, hogy ha 6-7 millió dolláros cap hitje lesz, akkor az egy brutál jó szerződés a csapatnak - nos azóta tudjuk, hogy ~5,5 millió $. Telis tele van a szerződése ösztönzőkkel, a csapatnál nagyon tisztelik - mind a játékosok, mind az edzői stáb. Számomra ez a legfontosabb, hogy az edzők bíznak benne, hiszen ők dolgoznak vele nap mint nap, ők látják mire képes. Gyakorlatilag a szerződése egy csereirányítóé, sőt pl. Brissett vagy Hill ennél jóval drágábban koptatják a padot. Ennek ellenére nem gondolom, hogy ne lenne a prioritási listán elöl egy QB megszerzése a drafton, de nem ülhet le úgy tárgyalni a csapat a szabadügynökökkel, hogy hozunk neked egy rookie QB-t, csak fogalmunk nincs, hogy ki lesz az... Newton ellenben vonzó lehet, hiszen köztudottan nagy tiszteletnek örvend a játékosok körében. Szerintem cirka 5 millió dollár egyáltalán nem drága egy olyan QB-ért aki adott esetben be tud állni játszani, valamint ismeri a rendszert. Persze ezzel szemben ott van a tavalyi teljesítménye - amiben jelentős része volt, de messze nem csak az ő sara. '19-ben a szezon második fele Bradyvel is csak 4-5-re sikerült egy erősebb támadószekcióval. Akkor ott volt a ligaelső védelem, ami kisegítette a kritikus helyzetben a csapatot - ez tavaly közel sem volt így. Én azt gondolom, várjuk meg ezzel az igazolással az augusztusi edzőtábort, ott már sokkal okosabbak leszünk...
Értékelés: B+

Az utolsó igazolás: Justin Bethel. Azt gondolom, ezt nem kell túlbeszélni, remek dealt kötött a csapat a liga egyik legjobb ST-játékosával, évi két millió dollárért ajándék az ő játéka.
Értékelés: A+

+1: Marcus Cannon az információk alapján könnyen lapátra került volna, így azt gondolom, hogy a negyedik, ötödik és hatodik körben a néhány helyes felmozgás bőven megérte a csapat számára, ráadásul Cannon is hazatérhetett Texasba. Mindhárom fél számára előnyös deal született - talán a Texans fizet túl sokat Cannonnak, bár az igaz, hogy nem tudjuk milyen állapotban van a kihagyott szezon után.
Értékelés: A

2. Kivágások (+ Cannon-trade)

Jöhet a feketeleves, van ugyanis néhány olyan játékos akire én nem tartanék igényt.

Cannonra vagyok a leginkább kíváncsi - egészen pontosan, hogy mik a tervei vele a csapatnak. Ha nem lett volna a Brown-trade, akkor sokkal több esélyt adnék neki - bár lehet, hogy a kedvező caphelyzet miatt mégis kivár vele a csapat. Allenhez nagy reményeket fűztem tavaly, aztán a sérülése miatt pályára sem került, a draftról és/vagy az FA-piacról bőven találni jobb és fiatalabb opciót. LaCosse tavaly opt-outolt, akárcsak Vitale. TE poszton van két fiatal játékos - érkezhet Smith vagy Henry, így fölösleges szerintem rosteren tartani, Vitale-t pedig a Johnson-Keene duó miatt érzem feleslegesnek. EDGE poszton is jöhet a vérfrísstés, Bowert sem marasztaltam, és Spence talpára is útilaput kötöttem.

(Szerk.: A top51-es fizetési szabályt azért nem vettem figyelembe, mert az igazolandó, draftolandó játékosok a fizetésük alapján a top51-be kerülnek)

(Szerk 2.: Közben Cannont a Texanshoz cserélte a csapat, ám ez a cap számokon nem változtat, ugyanennyivel csökken a cap hitje egy trade esetén.)

Így fest tehát a számításaim szerint a cap:

3. Szerződés-átstrukturálás

Dont'a Hightower szerződése jövőre lejár, idén pedig több mint 12 millió dollárt keresne. Az ő szerződését alakítottam át egy kétéves hosszabbítással ami a következőképpen festene: 3 év 21 millió dollár, a szerződés utolsó éve viszont automatikusan megszűnik, tehát két évre kap lényegében 21 milliót.

4. Újoncok

Az is kiderült, hogy egy harmadik- és egy negyedik körös kompenzációs picket (3/96 és 4/139) kapott a Patriots, így a rookie reserve - azaz az újoncok számára fenntartandó capspace ~ 3 millió dollár lesz idén - a top 51-es szabály miatt.

5. Kezdődhet a szabadügynökpiac!

Mielőtt azonban rátérnék az igazolásokra, következzen egy táblázat, ami az általam vázolt történések esetén a csapat rendelkezésére álló capspace-t mutatja:

Valamivel több mint 66 millió dollár hely van a sapka alatt, ami megadja az esélyt a csapatnak, hogy agresszív legyen a szabadügynökpiacon. Először a saját lejáró szerződésű játékosok következnek:

Lawrence Guy megtartása nálam kulcsfontosságú, hiszen a gyengén teljesítő front7 vezéralakja volt, aki azért megvillantotta jópárszor játéktudását, futás és passz ellen is jól játszott. Anno, amikor a Ravensből idejött is remek fogásnak találtam, tipikus szürke játékos - természetesen jó értelemben - kimondott Patriots alapanyag. Ő is elmondta, hogy szeretne Foxboroughban maradni, a legfrissebb hírek szerint tesztelni fogja a piacot - de csodálkoznék, ha Belichickék tárgyalás nélkül hagynák távozni. Mivel a caphelyzetünk igencsak biztató, ha arra kerülne sor, visszatérve a legjobb ajánlatot "matchelheti" a Patriots.

David Andrews a másik olyan játékos, akire nagy szükség van a Patriots háza táján, hiszen ő adja meg a támadófal stabilitását, benne szinte biztos vagyok, hogy jövőre is Pats-mezben szerepel. Így összeállna a Wynn-Onwenu-Andrews-Mason-Brown ötösfogat, ami megadhatja az alapját egy jól működő futójátéknak, simán top10 az egység. Az átlagosnál kicsit magasabb garantált tartalommal pedig mind a csapat, mind pedig a játékos jól járna.

Cody Davis a speciális egység egyik kulcsfigurája volt tavaly, ami pedig tudjuk, hogy Belichicknél kiemelt helyen szerepel. Bethellel már sikerült megegyezni, és én Davist is marasztalnám.

Burkhead sokoldalúsága szembeötlő volt a szezon első felében - aztán jött a sajnálatos térdsérülés a Texans ellen. Egy évre mindenképpen megtartanám veterán minimumért, főleg úgy, hogy nálam James White nem kapott új szerződést. Ha minden jól megy, akkor az edzőtábor közepe-vége felé felépülhet Burky.

Stephen Gostkowski távozása után a rúgókérdés igencsak megoldatlannak látszott, ám Nick Folk olyan teljesítményt rakott le az asztalra, amivel mindenkit meglepett. Eleinte én igencsak kételkedtem a képességeiben, de szerencsére rámcáfolt, így pedig még két évre megtartottam a játékjogát. Ha esetleg túl sokat kérne, könnyen lehet, hogy távozik, hiszen két fiatal rúgó is a rosteren van (Aguayo és Rohrwasser).

A védőfalról pedig a végén így egyben: Deatrich Wise Jr. sokoldalúsága egy igencsak vonzó dolog lehet, akár a fal közepén (4-3-ban) vagy a fal szélén (3-4-ben) is tud játszani, ez szerződést is ér neki, az edzői stáb szereti ugyanis az ilyen típusú játékosokat. Nekem ő egyébként mindig is ígéret marad - sokan tőle várták, hogy átveszi Flowers helyét, eddig sikertelenül. Shilique Calhountól én már tavaly megszabadultam volna, ám szituációs játékosként abszolút használható dolgokat mutatott, míg Carl Davis a DT snapekért küzdhet meg a szezon során.

Néhány szó essen azokról a játékosokról, akikkel végül nem számolok a jövő évben:

James White-ot és Jason McCourty-t kifejezetten sajnálom, de tavaly mindketten gyengébben teljesítettek a vártnál. White könnyen elképzelhető, hogy hazatér Floridába, hogy közelebb legyen a családjához a tragédia után - aminek valószínűleg köze volt a gyengébb szerepléséhez. JMC sajnos látványosan belassult, több hibája is volt. Ám a capspace a csapat rendelkezésére áll, ha másképpen gondolkodnak, bőven elfér az ő szerződésük is - ez sem lenne túlságosan meglepő, főleg JMC esetében nem. Jermaine Eluemunor szerintem többet fog kérni, mint amit egy cserének fizetni kellene, a draftról, vagy Cajuste beérésével pótolható. Adam Butler bár jó volt - de ő is sokat fog kérni (meg is érdemli) - nálam sajnos nem volt maradása. Byrd nem gondolom, hogy sokadik számú elkapónak szeretne maradni, már pedig egy WR heavy FA és draft hatására igencsak lecsúszhat a depth charton. A maradék capspace-ből látható, hogy maradt azért mozgástér, minden bizonnyal Butlerrel, JMC-vel, néhány veterán minimumot kereső játékossal meg lehetne egyezni akár.

Az így fennmaradó összeg: $47.167.589

Következzenek azok a játékosok, akiket a szabadügynökpiacról Foxboroughba csábítanék.

Öt, a posztján igencsak jónak számító játékossal számolok, természetesen kiegészítő játékosok is érkezhetnek, igyekeztem azokra koncentrálni, akik a csapat alappillérei lehetnek.

Curtis Samuel az idei szabadügynök WR-ek közül a kedvencem. Tipikus Patriots-játékos szerintem, sokoldalú, földön és levegőben egyaránt veszélyesnek mondható, nem a tipikus X-elkapó (lásd pl. Kenny Golladay, Corey Davis). X típusú elkapónak ott van ugyanis N'Keal Harry, akiről - lehet, hogy sokak bánatára - én semmiképpen nem mondanék le, annyira biztos nem, hogy 15+ millióért hozzak valakit a piacról. Továbbra is azt gondolom, hogy Harry erősségeit nem igazán tudjuk kihasználni, akkor mi értelme lenne egy zsák pénzt "elszórni" egy hasonló típusú és valamivel jobb elkapóra...?

Shelby Harris az idei DT-k közül az egyik legalulértékeltebb játékos. Pass rushban és futás ellen is remekül teljesít, hatalmas upgrade-t jelentene a fal belsejében, ami tavaly sokkal inkább ementáli sajtra emlékeztetett a mérkőzések többségén.

Yannick Ngakoue személyében egy igazi #1 pass rusher érkezhet a Patriotsba. 2016-ban a Patriots nézegette is a draft előtt, végül a második kör végén Cyrus Jones került Foxboroughba... Most azonban itt az esély, és bár nyilvánvalóan nem olcsó, de ha a csapat komolyan javítani akar a passzsietettésen, akkor egy ilyen kaliberű játékos jelentheti a megoldást.

TE poszton különböznek a vélemények, hogy a chargerses Hunter Henry, vagy a titanses Jonnu Smith számít elsőszámú játékosnak. Tehetség alapján mindenképpen az előbbire esik a választás, ám a sérülékenysége komoly kérdéseket vet fel - én pedig nem szeretnék kockáztatni - ilyen összegnél a biztosabb választásra megyek rá, ráadásul Smith néhány millióval olcsóbban is megszerezhető szerintem.

Zárjuk a sort egy visszatérővel, Kyle Van Noy-jal. KVN-től váratlanul megvált a Dolphins, a szituáció pedig magáért beszél, visszatérhet korábbi sikerei színhelyére a veterán játékos, oda, ahol igazi NFL-játékossá vált. Ismerős környezet, ismerős társak, mi kell még? Ez az igazolás különösen üdítően hathat a tavaly draftolt Josh Uchéra, aki egy ilyen remek linebackertől tanulhatna. A Samuel-igazolás mellett nekem ez lenne a másik nagy kedvencem - nem titkoltan imádtam KVN játékát.

Fennmaradó capspace: $6.417.589

A végére még összeszedtem néhány egyéb opciót, most ezek következnek:

Kwon Alexander nekem az NFL-be érkezése óta nagy kedvencem, igazi modern típusú LB, akárcsak Jayon Brown. Előbbi minden bizonnyal nagyobb szerződést fog kapni, ám ilyen áron szívesen látnám nálunk. Brown esete más, az ő piaci értéke valahol e körül mozoghat. Adam Humphries már két éve is a célpontok között volt, aztán a több pénz miatt a Tennessee-t választotta, ahol nem igazán jött ki neki a lépés. A védőfal közepén DaQuan Jones szintén egy igencsak alulértékelt játékos, főleg futás ellen hasznos, Guy távozása esetén valid opció lehet. Malcom Brownt senkinek nem kell bemutatni (remélem). Az egykori elsőkörös játékos az elmúlt éveket New Orleansban játszotta le, ahonnan a caphelyzet miatt távoznia kellett. Szintén ismeri a rendszert, potenciális jelölt lehet szerintem a csapatnál. Sheldon Rankinsszel kapcsolatban már nem vagyok ennyire biztos, ő valamivel többet is kereshet - kérdés, hogy a szűkös helyzetben milyen lehetőségei lesznek.

Ez lett volna az általam felvázolt szcenárió az idei szabadügynökpiaccal kapcsolatban, hamarosan komolyan elkezdődnek a tárgyalások, minden bizonnyal néhány üzlet is megköttetik, a csapattal kapcsolatos szerződéseket folyamatosan frissülő cikkünkben követhetitek nyomon.

Források: Miguel Benzan - Patscap Spotrac OverTheCap Necessary Roughness Mike Reiss NFLPA Salary Cap Report PFF