A Training Camp előtt – Elkapók

Elérkeztünk az egyik legizgalmasabb és talán a legtöbb kérdést felvető pozícióhoz, az elkapókhoz. Az előző szezon során a csapat támadójátékának egyik rákfenéje – a pocsék támadófal és liga leggyengébb QB teljesítményei mellett – a wide receiverek gyenge teljesítménye volt. Ha csak a depth chartra tekintünk, sokkal optimistábbak idén sem lehetünk, de az offseasonben történtek olyan események, amelyek okot adhatnak az óvatos bizakodásra.

Annak belátásához, hogy a tavalyi elkapósor penetránsan szar viszonylag gyenge teljesítményt nyújtott, nem kell nagy szakértőnek lenni. A szeparáció nem létező fogalom volt, rengeteg rosszul megfutott útvonalat láttunk tőlük, ráadásul az irányítókkal sem volt meg az összhang. Az már csak hab volt a tortán, hogy a képességeik semmilyen szinten nem illeszkedtek Mac Jones adottságaihoz. Ha mindez nem lett volna elég, a csapat két legmegbízhatóbb elkapója sérülésekkel is küzdött (Kendrick Bourne ACL-szakadással, Demario Douglas agyrázkódásokkal).

Nem nagy szám, de becsületes munka 

Ha valahogy jellemezni kellene Eliot Wolf első holtszezonját general managerként, a meme-mé váló farmer ikonikus mondatával tenném, ez pedig tökéletesen tetten érhető az elkapókhoz való hozzáállásán. Calvin Ridleyről ugyan lemaradt (nem is feltétlen baj, de erről majd később), érkezett azonban K.J. Osborn, akitől ugyan senki nem fogja hanyatt vágni magát, de baromi hasznos tagja lehet a WR roomnak. Tökéletes második/harmadik opció, aki megbízható célpontnak számít a pálya szinte minden területén és konzisztensen képes elszakadni és mozgatni a láncokat. A világot persze nem fogja megváltani és egészen biztosan segítette, hogy a Vikingsban remek elkapók mellett játszott, ugyanakkor tavaly nagyobb átlagos szeparációra volt képes, mint bárki a rosterünkről. Ez már önmagában előrelépés az előző évhez képest.

Vakok közt a félszemű?

A rosterre ránézve nem kell sokáig keresgélnünk, hogy kiszúrjuk az elsőszámú elkapó formájú, tátongó lyukat. Ezt a lyukat a már korábban említett Ridley úgy ahogy betömhette volna, de ő ennek a kategóriának az alján tanyázik, cserébe annyi pénzt kellett volna fizetni neki, mint egy valódi elit, elitközeli WR1-nek, így valószínűleg az volt az okosabb döntés, hogy nem licitáltunk rá többet. Az elmúlt évtizedben ugyanis megfigyelhető egy elég világos tendencia, miszerint a csapatok valódi elsőszámú elkapót kétféleképpen tudnak szerezni: cserélnek egy elégedetlen sztárért, vagy pedig draftolnak és fejlesztenek, a piac nem igazán működik.

Nekünk egyiket sem sikerült megtenni az elmúlt években, így a keretben leginkább jó második-harmadik opciókat találunk. Közülük egyértelműen kiemelkedik a Kendrick Bourne, Demario Douglas, Ja’Lynn Polk, Javon Baker négyes, akiknek gyakorlatilag garantált helye van az 53-as keretben, és ha lenne előttük egy WR1, igazán pofás elkapósor állhatna össze Foxboróban. Ilyen játékos azonban nincs a rosteren, aminek egyértelmű hátrányai mellett azért vannak pozitív hozadékai is. Ilyen például, hogy az első- és másodéves játékosaink könnyen játéklehetőséghez juthatnak majd, ami a fejlődésüknek igazán jót tehet. 

#Patriots rookie WRs Javon Baker (6) and Ja’Lynm Polk (1) get release work. pic.twitter.com/5BAxmKvoDK

— Henry McKenna (@henrycmckenna) May 29, 2024

Hogy a fiatalok közül kinek van a legnagyobb esélye betölteni az alfa szerepkört, az egy remek kérdés. Adná magát Douglas, aki egy biztató újoncév után joggal reménykedhet abban, hogy nagyobb szerepet kap, ráadásul a hozzá hasonló skillekkel rendelkező Josh Downs remek viszonyt ápolt Drake Maye-jel. Polkot elsősorban a draftpozíciója és a játékstílusa predesztinálhatja arra, hogy WR1 legyen 2024-ben. A másik újonc, Baker pedig abban bízhat, hogy jelenleg ő a csapat egyetlen valódi X elkapója, így biztosan lesz lehetősége bizonyítani. És akkor még a sérülésből lábadozó Bourne is bejelentkezhet a WR1 pozícióért.

Egy hely még kiadó

Ezen a négyesen kívül a már említett Osbornnak is egészen jó esélyei vannak rostert fogni, a többiek pedig valószínűleg egy pozíción fognak osztozni. A depth chart hatodik helyéért elsősorban JuJu Smith-Schuster, Tyquan Thornton, Jalen Reagor és Kayshon Boutte lesz versenyben, és mindegyikük mellett szólnak érvek.

JuJut leginkább a szerződése tarthatja rosteren, miközben a tavalyi szezonja és a sérülése óta látott sebességvesztése alapján semmi keresnivalója nem lenne ott. Thornton 2023-as éve sem alakult úgy, hogy túl sok könnycseppet kelljen hullajtani érte, ha nem kerül be az 53-ba, de a draftpozíciója és a sebessége elég lehet ahhoz, hogy megcsípje az egyik utolsó helyet. Szintén a sebességében, na meg a speciális egységben mutatott játékában bízhat Reagor is, aki véleményem szerint a legfőbb esélyese az utolsó helynek a WR depth charton, a roster végén ugyanis már rengeteget számít az, hogy kinek milyen ST-értéke van. Ebből a négyesből Boutte tűnik a legesélytelenebbnek, hiszen rá nem áldoztunk magas picket, a speciális egységben nem sok értéke van és a pozíciója is igencsak telített és akkor még a pályán kívüli ügyeiről nem is beszéltünk, igaz felmentették a fogadási ügyében. Ami miatt mégis ebbe a kategóriába sorolnám, az a tehetsége, hiszen az vitathatatlan, és emiatt teljesen még nem írnám le, de elképesztő edzőtábort kell produkálnia, ha be akar kerülni a végső 53-ba.

Kayshon Boutte obviously struggled in his debut, but his explosiveness and change of direction ability were evident on multiple reps

Hope the #Patriots don't glue him to the boundary because he's an electric ball-carrier pic.twitter.com/y8uH2DHDCW

— Taylor Kyles (@tkyles39) July 17, 2024

Futottak még

A csapat WR depth chartjának legvégén David Wallis, JaQuae Jackson és Kawaan Baker tanyázik, ők azonban egyértelműen camp bodynak tűnnek, akik egy erősebb training camppel a gyakorlócsapatot megcsíphetik. Egyelőre viszont nem úgy tűnik, hogy köztük lenne az új Kenbrell Thomkins/Devin Lucien/Austin Carr.