A tight end posztot a Gronkandez éra óta kiemelt figyelem követi a Patriots szurkolók körében, ráadásul szokás a sikerpároshoz mérni minden évben az egységet. A Belichick korszak vége felé voltak nagyon furcsa, nagyon drága és nagyon rossz kísérletek is a tight end játékunk felélesztésére, és azt gondolom ideje lezárni az álmodozás azon részét, ami újra ennyire domináns páros megjelenést vizionálja.
Az elmúlt években rendre hiányzott a sikerszériánkat is meghatározó blokkoló tight end a felhozatalból, amit nem nagyon értettünk és nem is találtunk rá magyarázatot. Főleg azért volt ez furcsa a roster összetételét tekintve, mert a fullback posztot is elhagytuk időközben, amivel az évtizedes távlatban megszokott és sikeres blokkolási sémánk is változott a futójátékoknál.
Tavaly valahogy sikerült rátalálni év közben veterán minimumért Pharaoh Brownra, aki egyből életet is lehelt a Gronkowski utáni időszak keserves tight end játékába. Volt ugyan egy redzone célpontként nagyszerűen működő Hunter Henry, de sajnos az in-line blocking feladatokban ő sem jeleskedett, így inkább az útvonalaiban bízhattunk csak, mintsem a jó pass protectionben. Márpedig a falunknak elkelt volna a segítség a pass és run blocking területén is.
Amint Brown helyét megtaláltuk a támadásban, egyből extra faktorként tudott megjelenni még ő is, aki nem az elkapásairól, szerzett yardjairól volt híres korábban. Számomra érthetetlen volt a McDaniels utáni érában erőltetett vonal a poszttal kapcsolatban és idén jó esélyeink vannak a dolgok rendbetételére.
Mire számíthatunk az új érában
Az új támadó koordinátor Alex Van Pelt rendszerében igen fontos szerepet kapnak a tight endek. Tudom, sokat hivatkozunk erre a rendszerre, és ígérem érkezik majd erről is egy írás, hogy érthető legyen miért lelkesedünk érte és miért működhet ez jól nálunk is. De addig érjétek be kisebb állításokkal, mint például hogy a Brownsnál David Njoku új életre kelt, és minden eddiginél jobb évet zárt, vagy olyan másodhegedűsök, mint Austin Hooper és Harrison Bryant is kiaknázta a lehetőségeit. Nekünk ez azért fontos, mert Hooper követte a korábbi mesterét és most a mi egységünkben a második a rangsorban.
Abszolút jól megkomponált útvonalakat és testre szabott feladatokat kapnak AVP-nél a tight endek. Ritkán kell erőn felüli feladattal szembesülniük. Ez azt jelenti, hogy aki a blokkolásban gyenge, az nem kell egy az egyben megoldjon elit pass rusher ellen passzblokk feladatokat, vagy nem lesz lead blocker a futójátéknál. Míg akik útvonalra mennek, akár egy blokk után is késleltetett formában, azoknak nem kell vért izzadni, hogy célba vehetőek legyenek, hanem a rendszer kiadja a megjátszási lehetőségeket. És ami a legfontosabb, ritkán kell nagy forgalomban bravúrelkapást abszolválni. Mindezek együtt jelentősen hatékonyabbá teszik a játékosokat, akik akár jobbnak is nézhetnek ki ezáltal. Ha fordítva lenne, akkor az elmúlt évek köszönnének vissza, amikor mindenki rosszabbul mutatott, mint amit valójában tud.
Austin Hooper, avagy a három downos veterán jelenlét
Ő tavaly a Raidersnél az egyik legrosszabb szezonját produkálta PFF grade alapján, meg amúgy szemtesztre is, de az, hogy megint AVP rendszerébe játszhat ez visszaterelheti a jó útra. Megértem, ha sokan fáznak ettől a projekttől, hiszen Jonnu Smith és Mike Gesicki után megint egy olyan veterán jön, aki vagy ilyen lesz, vagy olyan. De ha kicsit jobban megvizsgáljuk az ő szerepét, akkor azt látjuk, hogy bátran ott lehet majd hagyni passzjátékban is blokkolni, mert alkalomadtán meg fogja tudni oldani ezt, ha testre szabott feladatokat kap.
Itt egy táblázat arról, hogy alakult az értékelése évente:
Passz blokkolásban elég hektikus volt az elmúlt két éve. A vállalhatatlanból lett elit a teljesítménye, míg előtte azért egy stabil szintet hozott mindenhol. Ráadásul a futást is képes támogatni, és ha egy jó rendszerben teheti meg, akkor nagyobb hozzáadott értékkel bír. Érdemes Bricillo nevét megemlíteni, aki tavaly a Raiders falát edzette és a blocking scheme alapokat helyrerakta arrafelé. A mi falunk és a tight endejeink passz blokkolása kapcsán Scott Peters vezette stábtól is hasonló fejlesztést várunk!
Ez pont arra bizonyíték, hogy a rendszer és a feladatkörök mennyire fontosak lesznek a játékosok esetében. Ha komfortos benne valaki, akkor jó teljesítménnyel abszolválja, míg ha folyamatosan komforton kívül van, akkor a közepes teljesítmény is elérhetetlenné válik. Nem ragozom ezt tovább, az elmúlt 2-3 évben minden támadóposzton láttunk erre példát.
Hooper jelenléte a pályán nem fedi fel a játékhívást, mert a Brownsnál töltött évei alatt nagyjából 50% passz és 50% futójáték lett a felállásokból. A passzjátékok 15 százalékában maradt blokkolni, a többiben útvonalat futott. Emiatt elsősorban a vonalon használják, de ha kell slotban és a szélen is kap szerepet szituációtól függően.
A hiányzó láncszem?
Nekünk pontosan ilyen kaliberű játékos kellett, aki nem csak egy dimenzióban használható, és rá szabott feladatokat komfortosan megold minden játékelemben. Emlékezhetünk Gesicki lead blockerként való alkalmazására futójátéknál, amikor mint vezető blokkoló neki kellett volna kialakítani a fő csapásirányt a running back számára. Nem váratlanul ezek a playek 85 százalékban nulla vagy mínusz yardos játékok lettek. De valaki szerint mégis jó ötletnek tűnt.
Vagy ott van beleégve a retinánkba Smith vagy Gesicki pass protectionje, amikor kritikus helyzetben rájuk volt bízva az ellenfél félelmetes pass rushere, aki egy kokival vagy gyors mozdulattal nevetség tárgyává tette őket és letarolta az irányítónkat.
Hooper pont ebben ad stabilitást, hogy akár a futójátéknál tud segíteni, akár a passzjátékhoz tud blokkolni, és persze útvonalra is mehet, mert mindenben képes egy stabil közepes padlót adni. Legalábbis, ha a korábbi éveiből indulunk ki. Ez a padló pedig szinte nem létezett az elmúlt években a Patriotsnál, sőt utólag látva kinek mit kellett volna megoldani, inkább egy mérhetetlen luk tátongott a poszton.
Ez a roster ordított egy olyan játékosért, aki képes ebben a szerepben minimum egy közepes átlagot hozni és nem adjuk fel a jelenlétével az útvonalfutás lehetőséget sem. Pharaoh Brown ugye pont ez az eset volt, aki minimális útvonalat kapott, és inkább blokkolt csak.
A hiba felfedve, a komfort itt is szem előtt
Nem tudom, hogy Hooper végül milyen szezont fut, mennyire tud komfortos lenni majd a szerepében, de az már most kijelenthető, hogy ugyanúgy, mint az irányítóknál, Mayo és Van Pelt látta a probléma forrását és logikus, értelmezhető válasza volt erre. Ezért vagyok bizakodó, mert nem vaktában építkeznek, nem agymenéseket akarnak valóra váltani, hanem funkcionálisan illeszkedő elemeket keresnek a rendszereikbe.
Ettől persze lehet ennek rossz kifutása, mert nincs borítékolva előre semmi, de a terv és a válaszuk a megoldás kapcsán azt mutatja, hogy koncepcionális hibáktól a tervezésben nem kell tartani. Ők adnak egy erős támaszt a csapatnak a roster összetétellel, ami harmonizál a játéktervvel, a keretben pedig lesz a feladatokat végrehajtani tudó játékos. Sajnos a legnagyobb hiányosság ebben volt az utóbbi időben és már ennek a kijavítása jelentős előrelépés lehet.
A depht chart
Kevés szó esett Hunter Henryről, aki abszolút kiemelkedik a felhozatalból. Kapitány és hosszabbítottunk is vele, egyértelműen a kirakat ember a poszton, mindenki ismeri jól, rá nem pazarolnék karaktereket. Minden downon használható, nem szituációs játékos, ami amúgy Hooper előnye is a korábbi évek felhozatalához képest. Utánuk viszont inkább olyan játékosokat találunk, akik már behatárolt feladatokat kaphatnak a stábtól. Éppen ezért jelenleg nehéz is rangsorolni őket, mert gyakorlatilag bárki odaférhet a végén egy jó táborral a háta mögött.
Az újonc Jaheim Bell inkább labdával a kezében lesz hasznunkra, és mivel a többiek inkább a blokkolásban erősek, így ezt a maga javára tudja fordítani. Amúgy is egy szörny a srác, egészen elképesztő dolgokat tud produkálni, aki jelenleg egy big slot elkapónak tűnik inkább. Viszont a fejlesztésre felesküdött edzői gárda bőven formálhatja őt, és ha a blokkolásába is sikerülne életet lehelni, akkor nagyon komoly fegyver lehetne évek múlva. De azzal sincs gond, ha csak egy move tight end lesz, akinek ehhez megfelelő szerepet adnak és nem kell a pass rusherekkel egy az egyben kitartani kulcsszituációs passzjátékoknál.
Talán a fenti hármas a legnagyobb favorit az 53-ra, de Mitchell Wilcox eddig nagyon jó nyarat zárt és több szakíró is lelkesedik érte. Van Pelt szereti az ilyen típusú játékosokat, és tudja is őket használni. Stephen Carlson, Jordan Akins, Harrison Bryant is jól teljesített alatta a Brownsnál. Így bőven lehet benne ráció, hogy a Bengals után nálunk lép pályára NFL meccsen.
A számaiból látszik, hogy azért neki a táborban is végig nagyszerűen kell dolgoznia, hogy bárkitől rosterhelyet tudjon elvenni. A harmadik TE a keretben sokkal inkább egy másik poszton lévő játékos helyét veszélyeztetheti, mert a Henry-Hooper páros elég stabilitást adna minden szerepre. Ráadásul Wilcox féle játékosok a PS-ből is szerezhetőek gyakorlatilag bármelyik héten a szezon során, így ha nála stabilabb veteránra nem lesz szükségünk, akkor akár egy sokadik támadófalemberrel, 7.elkapóval, 3.irányítóval, vagy a védőoldalon bármelyik poszton az utolsó emberrel lehet versenyben a keretszűkítésnél
Most reális esélye van a TE3 szerepre, kérdés ezt rosterhelyre tudja-e váltani?
La’Michael Pettway és Jacob Warren a gyakorló osztagért teperhet, és most egyelőre azt nehéz beléjük látni, hogy onnan valaha is az aktív keretbe tudnának kerülni. Vagy ha igen, akkor komoly bajban vagyunk a poszton. Azt gondolom mielőtt erre sor kerülne, inkább egy szabadügynök veterán szerződtetésével is jobban járnánk. De a PS tagság is erős túlzás az esetükben, főleg amennyiben Bell vagy Wilcox is oda kerülne.
Egyébként bőven van még terünk veteránminimumért hatékony játékosokat szerezni, ha szükség lenne erőforrásra a poszton. Geoff Swaim vagy Brycen Hopkins, esetleg Tyler Kroft mindegyike adna olyan lehetőséget, amit például Wilcox tud biztosítani.
Összegzés
Jelenleg egy egészségesebb összetételű tight end egység várja a tábort, mint a korábbi években. Sokkal inkább testre szabhatók a feladatok és mindenki komfortban tud maradni a tudásával, ami az egység padlóját fogja emelni. Itt is ugyanúgy, mint a támadófalnál, az edzők és az általuk képviselt filozófia miatt nagyobb a várható érték a javulást tekintve a korábbi évekhez képest, mintsem a játékosokat neveit alapul véve.
Tudom, jön majd a kérdés, hogy nem láttunk Van Peltékből semmit, miért ez a nagy bizalom feléjük? De valójában láttuk a rendszert, hiszen nem munkanélküli volt az elmúlt években az új OC. Van referenciája bőven, amik azt mutatják, hogy ez az egység elég lehet azokhoz a feladatokhoz, amikkel majd meg kell birkózniuk az év során.
Jaheim Bell táborát érdemes elsősorban figyelni, aki a rosterért megy a következő másfél hónapban és nagy kedvenc lehet belőle idővel. Illetve Hooper és Wilcox kapcsán tartsuk majd nyitva a szemünket, hogy előbbi csak a rendszer miatt siklott ki tavaly, vagy kiürülőben a tank? Utóbbinál pedig az a kérdés, hogy ebből a jelenlegi buborék helyzetből merre vezet a sorsa a rostert illetően?
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
Hozzászólás
Köszönjük!
Nekem ebből az elemzésből is az a végtelenül szimpatikus irány jön le, hogy nem kell egyelőre szupersztárokat találnunk (pláne vízionálnunk), a jelenlegi cél az, hogy legalább egy NFL középszintet el tudjon érni minden csapategységünk. Lássák az edzők, hogy a kitalált rendszer és a játékosok képessége is összeér élesben a pályán. A rendszerünk és a játékoskeret is lehessen egy alap a továbblépéshez. Lássák, hogy az első fejlesztési lépések tényleg eredményesek, vagy mit kell változtatni akár a rendszerben, akár az állományban. Szerintem ez a legtöbb most, amit elvárhatunk, ami amúgy egy óriási haladás lehet önmagában is a régi, bedohosodott Patriotshoz képest. És ha mégis lesz egy-két szupersztárunk, az csak a bónusz az elmúlt tragikus évekért. :)
Már jó lenne látni! :) :) :)
GOOO PATS!!!
Nehéz most azt látni mi lehet a padló és a plafon, mert bár egy 4-13-as csapat voltunk tavaly, mégis rengeteg játékos kapott szerződéshosszabbítást. Márpedig egy bottom3 csapat embereivel azért nem szokás összebútorozni hosszabb távon.
A védelem egyben maradt, az utóbbi két évben Mayo és StevieB vitte amúgy is az egységet. Utóbbi melója hiányozhat leginkább és nem feltétlenül csak a playcallerségre gondolok.
De a támadóktól szinte nem kaptak támogatást, ami ha megtörténik, simán van 7-8 győzelem az előző szezonban is. Az meg playoff hunting jó ideig.
Szóval nehéz látni, hogy az a csapat, amelyiknek leginkább a támadóoldali rendszerei álltak historikusan a földbe, és a labda azon oldalának minden elképzelése a katasztrófa felé terelte az egységet, az mire lehet képes egy nehéz sorsolás mellett. Ha működnek a rendszerek, akkor a tavalyi várhatóérték fölött leszünk. És az nem 4W volt. Ha meg kevésbé működnek és a D nem tud olyan tartást adni, mint tavaly, akkor lehet megint egy ilyen 4-5W-s idény.
Tavaly ugye elvesztettünk a 10-13.hét között zsinórban 3 meccset úgy, hogy nem kaptunk 10-nél több pontot.
Colts 6-10
Giants 7-10
Chargers 0-6
És ezen védelmek egyike se volt atomD, hogy ne lehetett volna egy középszer alja csapatnak 10+ pontot összekaparni valahogy.
És ugye ez is történelmi eredmény a ligában, mert 1938 óta nem volt csapat amelyik zsinórban 3 meccsen max 10 ponton tartja az ellenfelét és 0-3-t ér el belőle. Szóval egy kicsivel jobb O, ami nem az egyének miatt volt hulladék tavaly sem, hanem a coaching és a rendszerek miatt, már adhat egy stabil szezont idén is.
Ez a hozzászólásod tetszik a legjobban ebben a holtszezonban. Mértéktartóan, de jogosan bizakodó. 0-6-ra meg soha többet nem kaphatunk ki!
Azért utólag lehet majd azt mondjuk, hogy köszönjük, hogy ilyen töketlen volt az offense, mert ezért szerezhettünk meg Maye-t. Inkább azt nem értem pl. az FK!-s sracoktol, hogy ők miért tartják előzetesen továbbra is a Patset a leggyengébb támadó oldali csapatnak. Ilyen max 3 wint várnak, ezzel szemben én a liga idei meglepetés csapatát vizionálom egy PO-rol éppen lemaradó pozitív mérleggel záró csapat képében. Persze ha az ő 3 wines joslatuk jön be az se probléma, mert akkor lesz még egy draft ahol az elejéről választva erősíthetjük a csapatot.
Te szurkoló vagy és bízol a csapatban, de azért ha a szívedre teszed a kezed, nagyon sok ismeretlen dolog van a csapat körül. A főedzőn át a többi edzőn keresztül a játékosok, de főleg a qb-ig.
De éppen ezért nem lehet olyan rossz, mint az előző szezonban, mivel elvileg az offense egész rendszere volt szar tavaly, idén normális rendszer lesz, persze az vagy működik vagy nem, de sanszosabb, hogy igen.
Az FK egy felületes oldal és többnyire mainstream dolgokat vesznek át. Egész biztosan nem olvasnak minden csapatnál 40-50 insidert napi szinten. Ezáltal mélységében nem is látnak bele a csapatok hétköznapjaiba. De mentségükre legyen mondva, nem csak náluk, hanem úgy általában vagyunk ennyire gyengén megítélve a támadóknál.
NB2 utalt rá, hogy a sok bizonytalan kimenetel és az ismeretlen változó miatt. De azért ezen ismeretlen dolgok mögé is lehet látni, nem úgy van, hogy ez egy coinflip aztán vagy így alakul vagy úgy és a szerencsén múlik. De amiket mi leírunk és optimizmusra adnak okot, azok sem 100%-os valószínűségek, hanem nagyobb eséllyel bírnak, mint mondjuk 50. Tehát nagy mintán sikert jelentenek.
Ez a siker nem SB win, mielőtt bárki félreértené. És a legfontosabb megérteni, hogy van mondjuk a példa kedvéért 4 dolog, ami 70-30%-os eséllyel bír, tehát az esetek többségében pozitív kimenetellel, akkor ha minden jól alakul, akkor 400% valósul meg. Vagyis 4*70= 280, 120%-os a felülteljesítés. Ha meg csak 2 dolog, akkor 80%-os az alulteljesítés a várható értékhez képest. Mert a végeredmény az vagy 100% lesz vagy 0. De az esélyek nem ezen két értéket képviselik, hanem köztük helyezkednek el.
Minél több az 50 feletti esély, annál jobb a helyzet. És minél inkább távol van az 50-től annál valószínűbb a jó eredmény.
Miami Miracle, vagy a Falcons elleni SB az jó példa a minimális esélyre. Valszeg 10 újabb esetben se sikerülne a bravúr, ami így 10%-os megvalósulás lenne. Mégis 100%-ban megtörtént.
A mainstream szakik az ismeretlenek miatt kevesebb esélyt adnak, az insiderek a folyamatok és rendszerek javulása miatt ennél többet. Teljesen rendben van ez. Valszeg a kettő között van az igazság, de felül és alul is lehet teljesíteni mindkét végletet.
Én külön kíváncsi leszek, hogy az előszezonban milyen struktúrát fognak játszatni az edzők - marad-e a régi cél, hogy az 53-as keret kialakítása miatt nagyrészben a kétséges posztokért versenyzők játsznak majd, vagy a biztos kezdők kapnak több lehetőséget az új rendszer tét néküli kipróbálására. Még ezt sem tudjuk, hogy a Mayo-csapat hogyan gondolkodik a szezon indításáról. Hihetetlenül izgalmas lesz, nagyon várom már. :) :) :)
Höri videójából tudható ,hogy az új OC, ezelőtt a Bills-nél volt igazi OC(nagyon régen...), ott sikerült szinte ligautolsó támadósort összerakni, mehetett is isten hírével. Most itt sokan úgy csinálnak, mintha a barnáknál nem Stefanski lenne a támadókért felelős.(Van Pelt rendszere hahaha ) Illetve több cikkben még mindig Patricia-ra mutogat a cikkíró, miközben tavaly már BoB volt itt OC, őt is hasonló örömködés fogadta, mint most Van Pelt-et, aztán látjuk mi lett belőle. Inkább hoztak volna egyetemről fiatal reménységet, mint ezt a senkinek nem kellő balféket..
Esetleg a tájékozódásod lehetne nagyobb a haterkedésnél :)
Stefanski egy kivételes fószer, de ha utánaolvasol a Browns elmúlt évekbeli szakmai felépítésének a támadóoldalon, akkor nagyon hasonlót fogsz találni, mint a Pats védő oldalán. Utóbbit minden szurkoló BB-nek adja még a mai napig is, miközben 2 éve már Mayo és StevieB felelt érte és ők rakták össze a gameplant, ők meccseltek és hívták a játékokat. Ezért fájhat jobban a kis Belichick távozása (playcaller + a front7 egyetlen olyan edzője, aki hátrafelé is tervezte a játékot a linebackerek miatt).
Nem tudom Hörin kívül mennyi infót tettél magadévá Van Peltről, a rendszeréről, vagy a Pats elmúlt évekbeli felépítéséről, de ha beleásod magad a Pats insiderek tartalmaiba, akkor bőven fogsz találni írásokat, videókat, amik szemléltetik a rendszert.
Az egyik legtöbbet volt fent 3 tight endes formációban, és ami ennél fontosabb, hogy 68%-ban 11 personnelt futtat. Ezzel is igyekszik kiaknázni a PA hívások utáni területi csapást. Az air yardok száma a legtöbb volt az ő általa összerakott játéktervek alapján a ligában, pedig 4 QB dolgozott vele az év során. Ezt úgy tudta megoldani, hogy egy erős futójátékra alapozott, ami mellett nagyon jól beépíthető a play action. A hívások egymásra épülnek, zongorázni lehet a különbséget BB és AVP elképzelései között.
Patricia és BOB sajnos bábok voltak, de vélhetően erről is tájékozódtál így tisztában vagy vele. Mindkettőnek az volt a feladata, hogy Belichick támadóoldali elképzelését a pályára rakják. Ez kis magyarázat Patricia kinevezésére, ezért nem kellett OC szaki BB-nek, hiszen a saját álmát akarta ott viszontlátni. Megmondta Patriciának mit akar, ő meg próbálta leoktatni, telepíteni. A kudarc után BB nem is akarta elküldeni, felülről szóltak le, hogy akkor legalább egy szaki próbálkozzon. BOB nem hozhatta a saját stábját, nem építhette fel a saját rendszerét. Ugyanazt kellett volna megugrania, mint az elődjének. Mivel a rendszer eleve alkalmatlan volt, így esélye sem volt telepíteni és futtatni. Ezért volt szinte az összes támadó rosszabb mint előtte bármikor.
BOB érkezésének örültünk, hiszen senki nem gondolta, hogy BB ugyanúgy rátelepszik az O rendszerre és nem ad neki szabad kezet, mint tette azt JMD-vel. Mivel ezt a kiemelkedően fontos és döntő tényt nem tudtuk, így vártuk a változást. De mivel fejétől bűzlött a hal, így a szálkák kicserélése mit sem ért.
Mayo esetében nincs szó mikromenedzselésről, szabad kezet adott AVP-nek. Ráadásul kapásból egy olyan O stábot húztak fel, ami kapcsán jogosan reménykedünk, hogy pozitív folyamatok indulnak el végre a labda azon oldalán is. Lett OL coach, lett WR coach, van most már QB coach is és kifejezetten olyan assistant, aki az irányítókhoz ért. Ezek 2 évig névlegesen voltak csak, vagy úgy sem.
A kontextusok fontosak.
Van Pelt emellett kifejezetten erős a QB-k felépítésében, és abban is, hogy számukra komfortos környezetet biztosítson a pályán és azon kívül is. Ez sokkal fontosabb nekünk jelenleg, mint egy egyetemi fiatal reménység, akit nyugodtan megnevezhetsz, mert anélkül csak puffogás.. Olyan mint a miért nem hoztak elit WR1-t dolog.
Mivel épp a stábról írok, így mást nem spoilerezek el belőle.
Én kedvelem Hörit meg a stílusát, de 2024-ben az ő tartalmaira hivatkozni, mint szakmai etalon egy konkrét csapat kapcsán az picit olyan, mintha egy zsákfaluban terjedne a hír a kocsmában és az lenne a tuti infó. Miközben a települést elhagyva számos valódi specifikus szakértő által elérhető cikket, videót találni. És azok nem one man show szintű cuccok, hanem konkrétan szakmailag alátámasztott, kikockázott videók. Nyilván kevésbé vicces, kevésbé felhasználóbarát a laikusok számára zavaró kifejezések miatt, de mégis az a lényeg.
Van Pelt amúgy csinált egy-két dolgot az elmúlt 15 évben, szóval nem tudom, hogy miért pont 2009-hez nyúlunk vissza, de gondolom, mert az kényelmes. Abban az évben egyébként a Bills irányítóit úgy hívták, hogy Trent Edwards, Ryan Fitzpatrick és Brian Brohm. Na most az, hogy ezekkel a srácokkal nem sikerült normális offense-t összerakni, nagyjából akkora meglepetés, mint hogy a víz nedves.
És az megvan, hogy attól még, hogy a HC a playcaller a támadókoordinátor részt vesz a támadójáték kialakításában? Csak azért kérdezem, mert a logikád alapján Mike McDaniel kinevezése Miamiba szintén hülyeség volt, és nem lehet McDaniel rendszeréről beszélni, hiszen mindenki tudja, hogy San Franciscoban Shanahan felelős a támadókért.
Van Pelt meg az a senkinek nem kellő balfék, akit Clevelandben mindenki meg akart tartani, aki együtt dolgozott vele, csak a tulajdonos ragaszkodott a kirúgásához, mert Deshaun Watson játéka visszaesett, és ezért az OC-t tette felelőssé. Igazából nem is az állításod ezen részével van a bajom, jogod van azt gondolni, hogy Van Pelt egy balfék, sőt simán lehet, hogy igazad lesz, az egyetemről hozzunk valami fiatal reménységet viszont akkora baromság, mint amikor a magyar válogatott gyenge teljesítményére megszületik az a megoldás, hogy jöjjenek a fiatalok. Attól még, hogy valaki fiatal, nem lesz jó. Másrészt az egyetemi bajnokság és az NFL össze sem hasonlítható, más elvárások, edzői feladatok és teljesen más sémák vannak, nem véletlen, hogy nincs nagy átjárás. Viszont még így is el tudnám fogadni, hogy ez lett volna a jó irány, ha írsz egyetlen fiatal egyetemi reménységet, akivel elégedett lettél volna. Ha ilyet nem tudsz, akkor ez semmi más, mint egy jól hangzó közhely puffogtatása.
Belenéztem a videóba, és hát látom minden infód onnan van.
Elhangzik egy ilyen:
"Mayo LB coach volt és más semmi", ami azért jól rámutat arra amit írtam, hogy Höri nem a legalaposabb ezekben a videókban és a felszínt kapargatja, mert a közönségének ennyi kell. És ha egy ilyen fontos és releváns infóban nem alapos, mint Mayo utóbbi 2 évben betöltött szerepe a franchise és a D életében, akkor miért gondolnánk azt, hogy ennél kevésbé informális dolgokban naprakész?
DeMeco Ryans neve mond valamit? Csak, mert nagyon hasonlóan indult, mint Mayo vagy HT. És mivel nem érdekel a 49ers napi szintű edzői melója, így felületesen annyit tudok, hogy ő volt Defensive quality control coach, majd az Inside linebackers coach, végül Defensive coordinator, majd HC a Texansnál. Minden pozijában újonc volt, mégis működik.
De fogalmam nincs róla, hogy mennyi befolyása volt a 49ers D-ben, mi volt a napi szintű, vagy heti játéktervben a szerepe. Így alkothatok felületes véleményt, hogy ő "csak" egy LB coach volt egy darabon, de ezt úgy tenném, hogy semmit nem tudok a belső működésükről. Ellenben a Patsnél tudjuk mi volt Mayo szerepe és az nem "csak egy LB edző és más semmi "volt.
Remélem érted miért nem Höri lesz a támpontod..