Mini Camp összefoglaló

Túl vagyunk a Rookie Mini Campen, ahova idén a korábbiaktól eltérően a sajtó munkatársait is beengedte a Head Coach Jerod Mayo. De nem csak ez volt az egyetlen újdonság az idei első gyakorlásoknál, hanem a pozíciós edzők is olyan feladatokkal jelentkeztek, amik eddig nem voltak jellemzőek a Patriots tréningjeire.

Az újítások

Scott Peters kapcsán joggal bizakodhatunk, hiszen a liga legjobb faledzője mellett tevékenykedett évekig. Az idei első edzésen máris igazolta rátermettségét a Callahan Sled bevetésével. Ez egy olyan szerkezet, ami a falemberek technikáját hivatott tökéletesíteni. Ráadásul olyan trükkösen van összerakva a 172 kilós monstrum, hogy csak megfelelő technika használatával lehet megmozdítani. Ha egy játékos máshogy próbálja eltolni, akkor bizony a nagy erőlködésnek nyögés a vége, mert képtelen lesz megmozdítani.  

Az ilyen szakértelem és trendi eszközök behozása a csapat mindennapjaiba elég jó jel az elmúlt két év diszfunkcionális tréningjeihez képest.

Tyler Hughes sem lopta a felkészülés alatt a napot, és az elkapók edzője is egy új elemmel készült a fiataloknak. A snap utáni kitöréskor egy hirtelen megtorpanást kért mindenkitől, majd ebből indultak újra a srácok. Korábban nem volt ilyen technikai elem az útvonalak gyakorlásánál, így itt is elkönyvelhetjük az új irányt.

Ha csak ennyi történt volna a tavalyi borzalmas offense munka kapcsán, hogy Patricia helyett Peters, Troy Brown helyett pedig Hughes oktatja a játékosokat, már bőven beljebb lettünk volna akkor is.  

De most az irányítók lábmunkájánál is változik a séma. Van Pelt a bal lábat helyezi előre shotgun szituációknál, mert szerinte így jobb a ritmus, jobban kijönnek az útvonalakra a dropbackek és a QB mechanikáját is segíti. Egyértelműen új elem volt ez mindkét frissen draftolt QB számára, ezért a camp első napjának szinte csak átmozgató feelingje volt, míg a második nap egy kb 50 százalékos intenzitással mentek a gyakorlatok.  

Nem kapkodják el a fiatalok bal lábra való átállítását.

Ráadásul a center alóli játékot is szoknia kell a Drake Maye vezette párosnak, hiszen többnyire shotgun formációból indították a játékokat eddigi pályafutásuk alatt. A visszafogott tempó egyértelműen annak szólt, hogy a helyes technikák rögzüljenek és a srácok komfortosan érezzék magukat a mozdulatsorok közben. Ez a figyelem ami a két irányítóra hárult, szintén egy új megközelítés az elmúlt két év quarterback mizériája után.  

"Drake Maye a Messiás"

Bár 30 felett volt a résztvevők száma a két napon, mégis minden figyelem az 1/3-ra kiválasztott játékosra szegeződött. A korábbi cikk kommentjei között akadt egy nagyon kreatív hozzászólás, miszerint a 10-es számot választó játékos neve és meze adta Mayonak az első passz időpontját. May(e) 10.  Ha ebben tényleg van valami, akkor nagyon kreatív az új stáb, hogy még ilyesmire is sikerül figyelniük.

Az új irányító amúgy jött, látott és győzött! 

Mindenkit zsebre rakott aki beszélt vele és áradozott róla boldog-boldogtalan ezen két nap után. A társak igazi leadernek írták le, az edzők pedig a munkamoráljától dobtak egy hátast. Messze nem volt tökéletes, sőt elég sok hibát is vétett a különböző gyakorlatok során, sokat kell még dolgoznia, de mindig javított és az éjszakát is a komplexumban töltötte, hogy minél jobban kihasználja az időt a csapattársakkal való összecsiszolódásra.  

Ráadásul így, hogy maga köré vonzza már most a többieket, együtt fejlődnek a különböző szituációk visszanézésekor és kielemzésekor. Elmondása szerint el sem tud képzelni ennél jobb lehetőséget a fejlődésre, hogy együtt mindannyian részt vesznek a videózásban is.

Bár nem meccskörülmények voltak, de Maye 38/39-es mutatót ért el a passzok terén. Sok dolgot nem kell belelátni, de Jeff Howe is megjegyzi, hogy ez azért figyelemre méltó még a laza körülmények között is. 

Az edzés első szakaszában Charles Turnerrel és Ryan Johnsonnal gyakorolta a snapeket a center alól, majd a bal láb elöl mozdulatsort igyekezett memorizálni. Vélhetően a következő hónapok is erről szólnak majd vele kapcsolatban és reméljük gyorsan megtanulja a kötelezőt. Később az ötlépéses passzok voltak terítéken, majd célba dobás következett számára.  

 

Drake Maye 🎯 pic.twitter.com/U7pLWa4h71

— Sophie Weller (@sophieewellerr) May 11, 2024

A twitteren akadt pár QB coach, aki kielemezte a látottakat, és az egyiküknél olvasható volt, hogy Miltonhoz képest Maye lábmunkája Peyton Manninget idézi. Apró szépséghiba a dicséretben, hogy ez inkább volt Milton lábmunkájára és mechanikájára nézve volt kritika. Nem véletlen, hogy a hátsó körös QB-t erős projektnek tartják, akivel rengeteg meló lesz, mire összeáll a megfelelő mozgás nála. Ami viszont vele kapcsolatban is kiemelendő, hogy nagyon pozitív személyiség és szintén folyamatosan biztatta a többieket.  

Nagyon jóban van a két irányító, semmi ellenségeskedés vagy féltékeny rivalizálás nincs közöttük. Ez is furcsa az elmúlt évhez képest, bár nyilván ez a normális.

Maye és Milton is nagyon erős karral rendelkezik, ez minden dobásnál látszott. Ha az elmúlt években aggódtunk a karerő hiánya miatt, akkor itt most garantálhatóan nem lesz ezzel probléma. A release mindkét srác esetében egészen máshogy néz ki és a kezükből olyan sebességgel jön ki a labda, amilyet Tom Brady óta nem láttunk errefelé.

A karerőről Kurt Warner gondolatát citálnám ide, mert sokan itt tényleg az erőre gondolnak, de akkor Milton lenne a numero uno az irányítók között, ha valóban ez lenne a lényege.

Nos, a legendás QB úgy fogalmazta meg ezt, hogy őt soha nem az érdekelte ki milyen messzire képes eldobni a labdát, hanem hogy képesek legyenek erőt és tempót belevinni a dobásba, amikor nem a tökéletes zsebben vannak.

"Mindenki képes tökéletes dobásra optimális körülmények között, de sokan küzdenek azzal, hogy megteremtsék a tökéletes tempót és erőt, amikor nincs alattuk a lábuk, vagy nem tudnak lendületből erőt meríteni. Tehát ha megvan a karereje a dobáshoz, azt jelenti, hogy képesek minden körülmény között elegendő tempót belerakni akár egy 2.szintű dobásba is."
  
A gyakorlatok között Maye és Milton is kis csoportokat vezettek és láthatóan élvezik a központi szerepet. A kémia és a kapcsolat már most épül a játékosok között! A drafton nem véletlenül kapott két elkapót a leendő franchise QB, hiszen így együtt növekedhetnek majd évekig, együtt fejlődhetnek és bontakozhatnak ki a ligában. Nagyon okos döntés volt ez Wolféktól.

Mayo elmondta, hogy Maye fülében legtöbbször Van Pelt lesz majd. Vagyis ő fogja a fejlődését navigálni és hozzá tud fordulni a fiatalember, ha gondja támadna. Ő lesz tehát Maye elsődleges hangja, de a részfeladatoknál McAddo, McCartney és Rothstein is dolgozik vele és javítják amit csak kell a mozdulataiban. Az, hogy három ilyen kvalitású tréner is figyeli a folyamatokat, egészen jó lehetőséget biztosít majd számára.

Ezzel kapcsolatban az új HC kijelentette: " Ott egyensúlynak kell lennie, mert nem akarom, hogy Drake túl sok hangot halljon". 

Ez azért fontos, mert ugye Joe Judge esetében volt az, hogy beleszólt mindenbe is, és nem igazán ugyanazt mondta, mint a pozíciós edzők.

A támadófal

Korábban már jeleztem a Layden Robinson cikkben, hogy Cole Strange sérülése a pletykák szerint elég komoly lehet, ezért a 4.körös guard a korábbiaktól eltérően nem a jobb, hanem a bal oldalon gyakorolt ezen a két napon.

A Wallace-Robinson baloldal is együtt csiszolódhat és fejlődhet, ami egy nagyon pozitív forgatókönyv lenne nem csak Maye, de a Pats számára is. Ráadásul a másik szárnyon a Sow-Onwenu páros kapcsolatra se lehet panasz, hiszen liga szinten is masszív és jó teljesítményt tettek le együtt. Gyakorlatilag David Andrews pótlását kell megoldani és 3-4 évre együtt lehet tartani ez a falat. Charles Turner, aki eddig centerként ügyködött a sulis évei alatt, pont lehetne akár ez a pótlás is. De egyelőre ő most a jobb oldali guardként funkcionált.

Caeden Wallace amúgy lenyűgöző volt a gyakorlatok során, egyáltalán nem mozgott idegenként a bal oldalon. Látszott a korábban említett sok gyakorlás ebben a pozícióban, és tényleg bizakodhatunk a szerepvállalását tekintve. Persze ez egy rövidnadrágos és pólós edzés, nem egy éles bevetés, ezért kezeljük ezt egy erős reménynek csak egyelőre. Ami viszont a reménynél több, az a kapcsolat közte és Robinson között. Már a draftolásuk után felvették a kapcsolatot egymással és kéz a kézben járnak a komplexumon belül is. Nagyon jó baráti a viszonyuk, és biztatják egymást a gyakorlatok után is. A fiatal guardnak is jó napjai voltak és letette a névjegyét ő is.

Volt egy pillanat az edzésen, amikor Robinson szusszanni akart egyet, de Wallace nemes egyszerűséggel a hátára paskolt és mondta neki, gyere dolgozzunk! Robinsonnak nem kellett kétszer szólni és már újra a pozíciós feladatot gyakorolták szinte pihenő nélkül. Elhivatottság, edzhetőség! Ezek voltak a vezényszavak amiket róluk olvastunk a scouting reportokban.

A többi játékos inkább a futottak még kategória lesz, de Joey Ramos G/T igyekezett felhívni magára a figyelmet és ő volt az első játékos idén, aki kifutott a gyepre. Később is próbálta az edzők figyelmét felkelteni, amire azt mondhatjuk, hogy egy workouton lévő srácnak ez a dolga és úgy mehetett le a pályáról, hogy mindent megtett amit lehetett.

Az elkapók

A div III-ból érkező játékosra nem pazarolnék sok szót, mert aligha lesznek velünk szeptemberben. De David Wallis a slotban megállta a helyét és ügyes srác benyomását keltette. Itt azonban a rivaldafény a Polk, Baker kettősnek jár, akik a falembereinkhez hasonlóan, szintén együtt vannak jóban-rosszban a draft óta.   

Polk nagyszerűen debütált, szinte hiba nélküli produkciót rakott le a camp alatt. Tökéletes útvonalak mellé a védjegyének számító extra elkapás is megvolt, amikor az egyik feladatban a szél miatt alul dobta őt Maye. Gyakorlatilag mágnesként vonzotta a labdát. Nem okozott neki gondot korrigálni és a csapattársak hangosan méltatták is a teljesítményét. Nem mostanában volt nálunk ennyire sokoldalú és intelligens elkapó, aki Maye legjobb barátja lehet majd a pályán. A QB meg is jegyezte, hogy úgy érzi mindegy hova dobja, Polk úgyis el fogja kapni a lasztikat.

A másik újonc előbb a kijelentéseivel hívta fel magára Boston városának figyelmét, hogy aztán kicsit lejjebb adjon ebből a camp második napján. Nem mondom, hogy rossz volt, vagy negatívat kellene írni róla, de az egyértelműen visszaköszönt az első beszámolókból, hogy van még hova fejlődnie. A második napon már megvillantotta képességeit és több látványos elkapása is akadt. Ő is mentett egyet Maye gyengébb dobásai közül. 

Egyelőre még nem ő az alfa az elkapók között, legalábbis a teljesítményével, de a hozzáadott értékét máris lehet látni a pályán és azon kívül is. Polk és Baker ugyanolyan országos cimborák lettek, mint a fentebb említett falembereink. Szóval egy elég jól összetartó csapatkép rajzolódott ki a rövid idő alatt.  
 

Mayot kérdezték Bakerről is természetesen, és ő nagyon örül a mentalitásának. Azt akarja hogy a srácoknak legyen személyisége, nyugodtan beszéljenek a dolgokról. De ha ha egyszer nagyot mondana valaki, akkor onnantól mindig meg kell mutatnia a pályán a teljesítményével az igazát. Ha nem teszik, akkor csak egy beszédes srác lesz, aki idővel elveszti az öltözőt.

Jaheim Bell a tábor elkapását tudta felmutatni, így megvillantotta labdás képességeit, amiért nagyon lehet majd őt szeretni a szezon során is.

Maye and Milton putting some air under the ball. 

Drake Maye to #88 Jaheim Bell, tight end out of FSU, who makes a nice over shoulder catch 

Patriots Roockie Camp pic.twitter.com/SDs8fxCE8d

— The Camera Guys (@NBCSCameraGuys) May 11, 2024

 Vidám, laza figura, aki minden brahiban benne van és nem kellett kétszer hívnia a Polk, Baker kettősnek, ha egy kis bolondozást kellett a gyakorlatok közé becsempészni.

Összegzés:

Összességében ami elmondható már ebből a két átmozgató, újoncokat felvonultató tréningből is, hogy a Patriots offense jelentőset lépett előre az új támadófilozófiával, stábbal és irányítópárossal. A Jones féle offense küzdött a robbanásszerű játékokkal és hosszabb drive-okra kényszerítette a csapatot. De ehhez Brady szintű precizitásra lett volna szükség, hogy a sok buktató között ne haljanak el a támadások és hatékonyak maradjunk. Ehhez sem a fallal, sem a skill személyzettel, sem az irányítókkal végzett munka nem volt megfelelő és nem volt harmóniában egymással.

Míg a mostani offense sokkal nagyobb hibahatárral tud dolgozni majd, mert bőven benne lesznek a repertoárban a nagy játékok, ahogy Josh Allen esetében sem hibátlan játékokról beszélünk, de óriási a korrekciós tér. Egyszerűen a tavalyi offense hibahatára alacsony volt, most pedig nem lesz végzetes a meccsre nézve, ha Maye néha belehibázik majd a dolgokba. 

Jelenleg egy információs túlterheltség van a fiatal irányítókon, akik sokat fognak dolgozni a mechanikán. Ahogy fejlődnek, úgy kapnak majd egyre nagyobb terhelést és tempót az edzői gárdától, mi pedig nyomon követhetjük az útjukat.

A másik ami feltűnő volt, az a hangulat. Hightower táncolt, ugrált, pacsizott a srácokkal, akik élvezték az edzőkkel eltöltött idő minden pillanatát. Bell elmondta, hogy Mayo annyira jó fej, hogy amikor itt járt azt se tudta, hogy ő az edző, mert olyan közvetlen volt, ahogy a játékosok között szokás egymással. 

Ezt a hozzáállást amúgy minden más játékos is kiemelte eddig, és ez egy olyan üde színfolt az elmúlt időszakot követően, amire bátran tud majd építeni a Wolf, Mayo páros.

Végre valami focira emlékeztető dolgot láttunk, ami azt jelenti, hamarosan újabb edzések lesznek! És van ami nem változik, a csapat ugyanis a már megszokott módon "A Dombra futással" zárta a napot.